udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 20 találat lapozás: 1-20
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1994. november 12.

Nov. 12-én Piatra Neamt városban a helyi hivatalosságok képviseletében leleplezték Antonescu mellszobrát. A Rompres az eseményről beszámolva idézi a "katona-hazafi" 1941-es hadparancsát, ebben a fasiszta diktátor a Molotov-Ribbentrop paktum nyomán elszakított román területek felszabadítására szólított fel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./ Megjegyzés: ez a harmadik Antonescu-szobor! Az elsőt 1993. okt. 22-én avatták Slobozia városban /Népszabadság, 1993. okt. 25./, a másodikat Lugoson 1994. febr. 5-e előtti napokban /Politica (Bukarest), 1994. febr. 5./. Ismeretes, hogy Marosvásárhelyen eddig a magyar polgármester ellenállása hiúsította meg a fasiszta diktátor szobrának felállítását, Funar pedig már bemutatta a városházán a Kolozsváron felállítandó Antonescu-szobor makettjét. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. jan. 6./

1994. december 28.

A kormány támogatásával folyik Antonescu marsall rehabilitálása, a Piatra Neamt-i Antonescu-szoboravatáson részt vett a prefektus is, vagyis a kormány által kinevezett vezető. A marsall végzete című filmet mutatott be a televízió. Szász János rámutat arra, hogy azért folyik a háborús bűnös tisztára mosása, hogy érvelni lehessen: Romániát nem lett volna szabad területeitől megfosztani. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./

1996. november 15.

Árus Csongor László /sz. Gyergyószentmiklós, 1972/ 1995-ben végezte el a teológiát, a Moldvában élő reformátusok lelki gondozását látja el egyedül. Tudatosan vállalta ezt a küldetést. A Bákói Református Missziós Egyházközséghez tartozik egész Moldva. Bákóban /Bacau/ 1976 óta egy bérház két helyisége áll a református lelkész rendelkezésére. Az egyik az imaterem, a másik a lakószoba. A bákói parókia nem alkalmas huzamosabb ott-tartózkodásra. Csak este és reggel van víz, központi fűtés, gáz nincs. A Kolozsvári Református Egyházkerület 1992-ben kétszobás tömbházlakást vásárolt Jászvásáron /Iasi/, ott jönnek össze rendszeresen az itt tanuló magyar egyetemisták. Árus Csongor László rendszerezte az irattárat, számítógépes nyilvántartást vezet és tovább keresi a magyar híveket, lelkészlakást vásárolt Karácsonykőn /Piatra Neamt/, ideköltözteti Bákóból a hivatalt is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./

1999. június 5.

Ion Caramitru művelődésügyi miniszter és Hámori József, a magyar kulturális örökség minisztere jún. 7-én Bukarestben aláírja a két tárca együttműködéséről szóló megállapodást és a műemlékvédelmi egyezményt. Az esemény záróakkordja a május 31 - június 6. között a fővárosban megrendezett magyar kulturális hétnek. Kelemen Hunor művelődési államtitkár elmondta, hogy a két tárca közti együttműködési program, amelyet három évre, 1999-2001-re írnak alá, az általános elvek mellett több konkrét javaslatot is tartalmaz a könyvtárak, a könyvkiadás, az irodalmi rendezvények, a színház, a zene, a film, a képzőművészet, a közművelődés, a múzeumok, illetve a műemlékvédelem területén. A román művelődési tárca felvállalta a romániai magyar színházak részvételének támogatását a kisvárdai és a zsámbéki fesztiválokon, a magyar fél pedig fogadja a Piatra Neamt-i színházi fesztivál legjobb előadását. Támogatják a szépirodalmi fordításokat: évente legkevesebb három-három mű megjelenését fogják elősegíteni egymás kortárs és klasszikus irodalmából. A képzőművészet-fejezet szakembercserékről, különböző kiállítások szervezéséről szól. A múzeumok és a műemlékvédelem terén különböző gyűjteményes kiállítások kölcsönös bemutatására, több magyarországi és romániai múzeum közötti együttműködésre kötelezte el magát a két művelődési tárca. A műemlékvédelmi megállapodás név szerint tartalmazza azokat a műemlékeket, amelyeknek a helyreállítását a két minisztérium közös költségén fogja megkezdeni. Közöttük van Gyulafehérvárról az Apor-kastély, a hármas barokk kapu, a Lázok-kápolna, és a Károlyi-kapu, a bonchidai Bánffy-kastély, a bánlaki Karácsonyi-kastély, a gelencei római katolikus templom, a kisbaconi vashámor, amely oly jelentős szerepet játszott az 1848-49-es forradalom idején az ágyúöntésben, a gyergyószárhegyi Lázár-kastély, ahol regionális kulturális központ fog működni, a rákosi római katolikus templom és az ákosfalvi református templom. Ugyanakkor készül az erdélyi festett mennyezetes templomok, illetve a népi építészeti örökség felleltározása. A magyar fél ebben az évben ötvenmillió forintot ad a közös programnak a végrehajtásához. Paritásos alapon a román fél az ötvenmilliónak megfelelő lejt, azaz több mint hárommilliárd lejt fog áldozni a közös tervek megvalósítására. /Székely Kriszta: Együttműködési megállapodás a magyar és a román kulturális tárcák között Idén ötvenmillió forint és több mint hárommilliárd lej műemlékvédelemre. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

1999. augusztus 24.

A Dragan Alapítvány közleménye után, amely a Kolozsvári nyilatkozat állítólagos aláírói elleni támadás, a temesvári Renasterea Banateana augusztus 19-i számában megjelent a Lugosi nyilatkozat, amely részben elismételte a közlemény vádjait, majd név szerint támadta Bakk Miklós lugosi városi tanácsost. Bakk Miklós RMDSZ tanácsos reagált a vádaskodásra. Számtalan támadás érte a helyi sajtóban, majd nyilatkozatban ítélte el nyolc helyi képviselőtársa. Azt állítják, hogy a Bánság a tolerancia földje, akkor viszont elvárható lett volna, hogy e toleranciát gyakorolják is a másfajta gondolkodás irányában. Dialógust kellett volna keresniük, s nem az ügyészségi eljárás megindítását. Bakk Miklós emlékeztetett: több kérdésben egyedül fogalmazott meg markáns különvélemény a lugosi városi képviselőtestület előtt, ezek közül a Iosif Constantin Dragan díszpolgársága elleni vált közismertté.- Az Antonescu-szoborállítás tervét a Nagy Románia Párt tűzte napirendre, Bakk Miklós tiltakozott a szoborállítás ellen. /Pataki Zoltán: Antonescu szoborállítás - a "bánsági tolerancia" nevében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./ Megjegyzés: 1993. okt. 22-én avatták Románia első Antonescu-szobrát Slobozia kisvárosban, egy belügyi államtitkár és Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnökének avató beszédével. /Vasárnapi Hírek, okt. 24, Népszabadság, 1993. okt. 25./ 1994 júniusában Karánsebesen, 1994. nov. 12-én Piatra Neamton avattak - katonai tiszteletadással - újabb Antonescu-szobrot, emlékeztetett Gazda Árpád. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1995.aug. 30./

1995. november 27.

Szászrégenben a református gyülekezet volt a házigazdája a Diaszpóra Alapítvány idei díjkiosztó egyházi ünnepségének. A Márton és Földes Károly nevével fémjelzett, három évvel ezelőtt létesített díjakat olyan lelkipásztorok, presbiterek, gondnokok vehetik át, akik életük példázatával bizonyítják, hogy a legmostohább körülmények között is megőrizhető a magyarságtudat. A 80 éves Dávid Ödön lelkipásztor 30 éven át szolgált Ploiesti-en, járta azokat a falvakat, ahol egy-két magyar él, Czelder Márton-díjjal jutalmazták. A Földes Károly-díjat Cseh Ernő mérnök vehette át, aki karácsonykői /Piatra Neamt/ lakosként húsz éven át végzett missziós szolgálatot a Moldvában élő református magyarok között, vállalva a hatósági zaklatásokat is. Díszoklevelet kapott a 90 éves nyugalmazott szászrégeni Antal Gusztáv, aki nem a szórványban munkálkodott, börtönbüntetést is szenvedett, áldozatos munkájával hatvan éven át megőrizte Szászrégen és környéke magyarságát. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./

1995. augusztus 30.

Két amerikai kongresszusi képviselő Iliescu elnökhöz írt levelében aggodalmát fejezte ki a háborús bűnös Antonescu, valamint a Vasgárda rehabilitálását célzó kísérletek miatt. Iliescu majd válaszol, ahogy válaszolt már 1994 januárjában is hasonlóan Abraham Foxman amerikai zsidó elöljárónak: határozottan fellép Antonescu rehabilitálási kísérlete ellen. A fellépésre több alkalma lett volna a román államelnöknek, de nem tette meg: 1993. okt. 22-én, két nappal azután, hogy az amerikai kongresszus megszavazta Románia számára a legnagyobb kedvezményt, Sloboziában, a rendőrkapitányság udvarán Antonescu szobrot avattak. 1994. márciusában, néhány nappal beiktatása után Gavril Iosif Chiuzbaian igazságügy-miniszter kijelentette: "Ion Antonescu marsall - tevékenységének minden árnyoldala ellenére is - századunk hőse. Tudatosan vette vállára a Krisztus-keresztet, vállalván az országvezető szerepét, amikor Romániának határozott vezetőre volt szüksége." 1994 tavaszán Marosvásárhelyen is Antonescu-szobrot akartak felállítani, a magyar polgármester ellenállt, végül a Legfelsőbb Bíróság akadályozta meg azt, hogy a szobrot feltegyék az elkészült talapzatra. 1994 júniusában Karánsebesen, 1994. nov. 12-án Piatra Neamton avattak - katonai tiszteletadással - újabb Antonescu-szobrot. 1995 júniusában Lorin Fortuna, a Republikánus Párt elnöke bejelentette, hogy Temesváron is szobrot szeretne emeltetni Ion Antonescunak, írja Gazda Árpád. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 30./ A felsorolás kiegészíthető azzal, hogy Lugoson is avattak Antonescu-szobrot, erről a Politica (Bukarest) 1994. febr. 5-i száma tudósított.

1995. augusztus 30.

Két amerikai kongresszusi képviselő Iliescu elnökhöz írt levelében aggodalmát fejezte ki a háborús bűnös Antonescu, valamint a Vasgárda rehabilitálását célzó kísérletek miatt. Iliescu majd válaszol, ahogy válaszolt már 1994 januárjában is hasonlóan Abraham Foxman amerikai zsidó elöljárónak: határozottan fellép Antonescu rehabilitálási kísérlete ellen. A fellépésre több alkalma lett volna a román államelnöknek, de nem tette meg: 1993. okt. 22-én, két nappal azután, hogy az amerikai kongresszus megszavazta Románia számára a legnagyobb kedvezményt, Sloboziában, a rendőrkapitányság udvarán Antonescu szobrot avattak. 1994. márciusában, néhány nappal beiktatása után Gavril Iosif Chiuzbaian igazságügy-miniszter kijelentette: "Ion Antonescu marsall - tevékenységének minden árnyoldala ellenére is - századunk hőse. Tudatosan vette vállára a Krisztus-keresztet, vállalván az országvezető szerepét, amikor Romániának határozott vezetőre volt szüksége." 1994 tavaszán Marosvásárhelyen is Antonescu-szobrot akartak felállítani, a magyar polgármester ellenállt, végül a Legfelsőbb Bíróság akadályozta meg azt, hogy a szobrot feltegyék az elkészült talapzatra. 1994 júniusában Karánsebesen, 1994. nov. 12-án Piatra Neamton avattak - katonai tiszteletadással - újabb Antonescu-szobrot. 1995 júniusában Lorin Fortuna, a Republikánus Párt elnöke bejelentette, hogy Temesváron is szobrot szeretne emeltetni Ion Antonescunak, írja Gazda Árpád. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 30./ A felsorolás kiegészíthető azzal, hogy Lugoson is avattak Antonescu-szobrot, erről a Politica (Bukarest) 1994. febr. 5-i száma tudósított.

2001. május 4.

Radu Berceanu demokrata párti képviselő bírálta az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének kulturális bizottsága által jóváhagyott jelentését a csángókról. - A jelentés a romániai csángókat a magyar kisebbség közé sorolja, erőszakosan elmagyarosítva őket - hangoztatta Berceanu. Úgy látja, nem véletlen, hogy most hozták ezt a határozatot, megítélése szerint nem kizárt, hogy mindez kapcsolatban van a magyar parlamentben napirenden levő státustörvénnyel. - A cél az, hogy bebizonyítsák, miszerint a Moldva szívében élő kis csángó közösség magyar. Ezek szerint Piatra Neamton, Suceavában és Jászvásárban mintegy 260 000 magyar él - hangoztatta. Az ügy tisztázására a DP-s képviselő nemzetközi bizottság létrehozását kéri. Berceanu bírálta Frunda György RMDSZ-szenátor magatartását is, aki részt vett a kulturális bizottság munkálatain, és támogatta a jelentést. Mint ismeretes, az ET kulturális bizottsága a csángó kultúra védelméről fogadott el jelentést. /Berceanu: Elmagyarosítják a csángókat. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 4./

2001. május 7.

Az előző napokban a lapok tele voltak Radu Berceanu demokrata párti képviselő nyilatkozatával, mely szerint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének kulturális bizottság által jóváhagyott jelentés a csángókról a magyar kisebbség közé sorolja azokat, ezáltal erőszakosan elmagyarosítva őket. Ezek szerint Piatra Neamton, Suceavában és Jászvásárban mintegy 260 000 magyar él - hangoztatta Berceanu, s az ügy tisztázására nemzetközi bizottság létrehozását kérte. Egyben bírálta Frunda György szenátor magatartását is, aki - bár a jogi bizottság tagja - részt vett a kulturális bizottság munkálatain, és támogatta a jelentést. - Az Európa Tanács kulturális, tudományos és oktatási bizottságának ülésén Tytti Isohookana-Asunmaa finn képviselőnő jelentésében feltárta a csángók jelenlegi helyzetét, fényt vetve azok jogos igényeire, valamint alapvető jogaik lábbaltiprására. Tytti Isohookana-Asunmaa megállapítása szerint a csángók követelései nem politikai, hanem kulturális jellegűek - hagyományaik megőrzésére, anyanyelvi oktatásra és anyanyelvi egyházi szertartásra tartanak igényt. Az anyanyelvi oktatást a román alkotmány előírásai szerint alkalmazni lehet és kell a csángó kisebbség esetében is. Ehhez pedig meg kell teremteni a megfelelő körülményeket, a tanárokat pedig fizetni kell - áll a jelentésben. - Frunda György, az ET emberjogi bizottságának második alelnöke elmondta: a tervezetet az állandó bizottság valószínűleg még ebben hónapban az Isztambulban megrendezett ülésén fogadja el. Frunda György szenátor szerint jelentős lépés ez a csángó kisebbség számára, amelynek pozitív következményei lesznek, s egyben bízik abban, hogy végre sikerül feloldani azt a diverziót, melynek nyomán a csángókat megosztották román és magyar csángókra; a jelentés tudniillik azt a megállapítást is tartalmazza, hogy a csángó kisebbség egy archaikus magyar nyelvet beszél. /Napirenden a csángó-kérdés. Egy archaikus magyar nyelvet beszélnek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

2002. július 27.

Románia két világháború közötti, 800 ezres zsidó közösségének több mint a fele vált a holokauszt áldozatává. Ezek közül több mint 150 ezret a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből, mintegy 270 ezren pedig óromániai, főképp moldvai és bukovinai pogromokban, illetve a román hadsereg felügyelete alatt álló besszarábiai és dnyeszterentúli haláltáborokban pusztultak el. A túlélőket Bukarest a kommunista érában jelentős devizaösszegekért adta el Izraelnek. Ma Romániában körülbelül tízezer zsidó nemzetiségű személy él, s ezek zöme idős ember. A román zsidóság holokausztjáról néhány történészen kívül az országban jóformán senki nem beszélt. Ennek fő oka a hagyományos román történelmi misztifikáció. Az Egyesült Államokban tett látogatásaik során, mind Mircea Geoana külügyminiszter, mind pedig Adrian Nastase kormányfő és Ion Iliescu államelnök számára amerikai tárgyalópartnereik egyértelművé tették, hogy Románia mindaddig nem lehet a NATO tagja, amíg az országban Ion Antonescu marsallnak szobrokat állítanak, a meglévőket el nem távolítják, a fasiszta diktátor kultuszának, illetve a legionárius és újfasiszta mozgalmak újbóli térnyerésének gátat nem állítanak. Egyértelművé tették a román vezetés számára azt is, hogy el kell ismernie: a negyvenes években Romániában zsidóüldözés folyt, amely több százezer áldozatot követelt. Adrian Nastase még Washingtonban megígérte: a felvetett kérdéseket Románia a legrövidebb időn belül orvosolja. Nastase azután beszédében felsorolta a román hatóságok aktív részvételével 1941-ben lezajlott bukaresti, jászvásári, besszarábiai és bukovinai pogromokat, amelyeknek mintegy tizenötezer zsidó esett áldozatául, emlékeztetett a későbbi gettósításokra és a Dnyeszteren túlra történő tömeges deportálásokra. - A jövőt nem lehet hamisításokra és mítoszokra építeni - szögezte le a miniszterelnök. Radu Ioanid történész, a washingtoni Holokauszt Múzeum Romániából elszármazott igazgatója kifejtette: Antonescu nem felelős az észak-erdélyi zsidóság Auschwitzba történt deportálásáért, azért a korabeli magyar és német megszálló hatóságokat terheli a felelősség. Ám a marsall és kormánya legkevesebb 250 ezer zsidó kiirtásáért felelős, akik között nem csupán román, de besszarábiai, bukovinai és dnyeszterentúli ukrán zsidók is voltak. Ezekhez pedig hozzáadódik a Regátban rendezett pogromok során elpusztított mintegy 15-20 ezer zsidó áldozat. A Nastase-kormány március 20-án sürgősségi kormányrendelettel rendezte a romániai zsidóság közösségi vagyonának tulajdonjogát. A jogszabály valamennyi templom, imaház, temető, rituális fürdő és vágóhíd egyetlen tulajdonosává a romániai zsidó hitközségeket tette. A másik sürgősségi kormányrendeletben megtiltották, hogy a háborús bűnösöknek Romániában szobrot emeljenek, róluk utcákat, tereket, parkokat vagy pedig szervezeteket nevezzenek el. Az utóbbi rendelkezés megszegőit hat hónaptól öt évig terjedő fegyházra ítélhetik. Az idegengyűlölő, antiszemita és újfasiszta szervezetek azonnal tiltakoztak. Elsőként a két világháború között létrehozott Romániai Legionárius Mozgalom, amely 1990 után újra aktivizálódott. Serban Suru, a mozgalom elnöke szerint a kormányrendelet sérti Románia alkotmányát, az emberi jogokat, a rendőrállam visszaállítását jelenti. Corneliu Vadim Tudor nyíltan antiszemita Nagy-Románia Pártja (NRP) is tiltakozott. Tudor közölte: Romániának nincs szüksége a NATO-ra. - Fel kell ajánlanunk Putyinnak, hogy cserében Besszarábiáért, Románia végképp lemond a NATO-csatlakozásról - mondta Tudor. A felháborodás miatt Nastasénak engedett. Leszögezte, hogy "a holokauszttal kapcsolatos viták nem vezethetnek a román nép bűnbakká történő kikiáltásához, csakis a korabeli kormány viseli mindenért a felelősséget". A miniszterelnök hozzátette: az ország érdekeinek megfelelően hoztak olyan intézkedéseket, amelyek "mindenütt elfogadott értékekhez igazodnak". Theodorescu miniszter is retirált: Ion Antonescu a történelem tragikus hőse volt, aki háborús bűnöket követett el, s megfizetett értük - mondta Kolozsváron. A miniszter azt is kijelentette, hogy "Romániában nincs antiszemitizmus, csupán néhány antiszemita létezik". A holokauszttagadók sorába Mircea Ionescu-Quintus és Norica Nicolai liberális szenátorok is beálltak. Quintus "a Moldvában évtizedekkel ezelőtt történteket" a valósággal ellentétben álló kitalációknak minősítette. Ion Iliescu államfő a NATO-tagjelölt országok március 25-26-i bukaresti tanácskozásával párhuzamosan a jelölt államokban működő zsidó szervezetek is találkoztak. Hozzájuk intézett üzenetében Iliescu leszögezte: "Antonescu marsall háborús bűnös, következésképpen minden személyére irányuló kultusz, indoklástól függetlenül, a demokratikus értékek iránt elkötelezett nemzetközi közösség ellen való". Ion Antonescunak minimum nyolc szobrot állítottak a Regátban: Bukarestben (a Munka téren), Jilaván (a börtön előtti téren), illetve Slobozia, Calarasi, Piatra Neamt (Karácsonykő), Tirgoviste, Bacau (Bákó) és Iasi (Jászvásár) vidéki városokban. A kilencediket Erdélyben emelték, Nagysármáson, s azt népes ortodox papküldöttség jelenlétében maga Andrei gyulafehérvári ortodox püspök szentelte fel. A rendeletek értelmében mindezeket el kell távolítani. Elsőként a Karácsonykő városában előtt álló Antonescu-szobrot távolították el. A kormány azt ígérte, a többi szobor elmozdítása rövid időn belül megtörténik, de a helyi vezetők ennek keményen ellenálltak. A jászvásári szobrot a helyi hatóságok nagy nehezen, titokban távolították el. Az 1997-ben felállított nagysármási szobrot ötven méterrel az eredeti talapzat mögé, a sebtében múzeummá avanzsált helyi ortodox fatemplom tornácára költöztették, a bákói pedig a helyi katonaiskolában állt kezdettől fogva, s a hatóságok szerint az nem számít nyilvános helynek. A bukaresti szobor viszont az ortodox egyház területén áll, azt a művelődési minisztérium és a pátriárka hivatalának jóváhagyásával emelték, a pap nem engedte meg, hogy ahhoz hozzányúljanak. Mindezek után Gheorghe Buzatu NRP-képviselő bejelentette: Jászvásáron, Pitestien és Marosvásárhelyen három további Antonescu-szobor felállítását tervezi a marsall nevét viselő liga. - Nagyon sok városban, így például Kolozsváron, Nagyváradon és Marosvásárhelyen a szóban forgó utcák még mindig a marsall nevét viselik. Kivételnek számít Adrian Severin volt román külügyminiszternek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlése elnökének állásfoglalása, aki elítélte a történteket. Ápr. 27. és máj. 18. között, a FLAS (Frontul de Lupta Anti-Semita - Antiszemita Harci Front) nevében cselekvő ismeretlen tettesek meggyalázták az észak-moldvai Falticeni zsinagógáját, antiszemita jelszavakat írtak annak falára, s elloptak egy Tóra-tekercset. Júl. 2-ára virradóan szintén ismeretlenek betörtek a Dorna Vatra-i zsinagógába, szétszórták az imakönyveket és az egész templomot felforgatták. A szenátus megszavazta a zsidó közösségi vagyonnak a hitközségek tulajdonába visszajuttattását, de az utcanevek megváltoztatása és a megmaradt Antonescu-szobrok eltávolítása nem történt meg. Grigore Zanc kormánypárti szenátor, a szenátus művelődési bizottságának a tagja kijelentette: "Romániát nem lehet olyan országnak tekinteni, amelyben holokauszt történt, vagy amely részt vállalt a holokausztban". A kormány rájöhetett arra, hogy cselekedeteihez a közvéleménynek elegendő magyarázatot nem nyújtott, a nyugati partnereket pedig még ennél is kevésbé sikerült meggyőznie szándékainak őszinteségéről és komolyságáról. Ezért Razvan Theodorescu művelődési miniszter május végén a kormány nevében azt kérte a Román Akadémiától, hogy mielőbb szervezzen a holokauszttal és a 31/2002. számú rendelettel foglalkozó konferenciát, amelyre a hazaiak mellett külföldön élő történészeket is hívjon meg. Jún. 28-án került sor, ugyanazon a napon, amikor Bukarestben megkapták az Egyesült Államok Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottsága (Helsinki Bizottság) nyolc tagja Adrian Nastase kormányfőhöz intézett levelében leszögezte: az a tény, hogy egyes utcák még mindig Ion Antonescu nevét viselik, ellentétes a Nastase márciusi beszédében megfogalmazottakkal, amelynek értelmében Románia megváltoztatja "a fasizmussal és a szélsőségekkel kapcsolatos addigi kétértelmű magatartását". Ezek után a bukaresti Victoria Kormánypalotában létrehozták Románia korábbi miniszterelnökeinek arcképcsarnokát, s ott a Ion Antonescu arcképe is helyet kapott. /Tibori Szabó Zoltán: Románia és a holokauszt Huncutkodó szembenézés a múlttal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./

1997. július 5.

A moldvai magyarok júl. 5-én Karácsonykőn /Piatra Neamt/ tartották meg első szórványtalálkozójukat. A találkozó előtt tíz napon át református teológusok gyülekezet-összeíró missziót végeztek Moldva területén. Az ünnepség istentisztelettel kezdődött, majd Árus László moldvai szórványlelkész /aki a beszámolót is írta/ köszöntötte a megjelenteket. Sok helyről jöttek, szép volt a találkozó. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./

1997. augusztus 23.

Néhány napja Nagysármáson felavatták Ion Antonescu szobrát, erről nem számolt be a rádió, a tévé, de a lapok sem írtak róla, kivéve a marosvásárhelyi sajtót. Antonescu marsall rehabilitálása már Ceausescu idején megkezdődött. Rontaná a szoboravatás hangulatát annak elmondása, hogy Antonescu Hitlerék előtt kiagyalta a "zsidókérdés végleges megoldásának módját". A kérdés szakavatott kutatója, Benjamin Lya történész által összeállított dokumentumkötet 624 oldalon tette hozzáférhetővé az 1940-1944 között a zsidókérdéssel foglalkozó minisztertanácsi ülések jegyzőkönyveit, határozatokat, jelentéseket és tanulmányokat. A marsallnak a harmadik szobrát állították fel és az elsőt Erdélyben, írta Tibori Szabó Zoltán. Maga Andrei gyulafehérvári ortodox érsek szentelte fel a szobrot, annak ellenére, hogy a román fasizmus áldozatainak száma a 270 ezer főt meghaladta. Antonescu 1941. szept. 6-án a minisztertanács ülésén kifejtette céljait: azért harcol, hogy "Besszarábiából és Bukovinából kitakarítsam a zsidókat és a szlávokat". /Tibori Szabó Zoltán: Antonescu szobrára. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./ Helyesbíteni kell a cikk állítását, mert Erdélyben már avattak Antonescu szobrot. Romániában az elsőt 1993. okt. 22-én állították fel, Sloboziában, a rendőrkapitányság udvarán, két nappal azután, hogy az amerikai kongresszus megszavazta Románia számára a legnagyobb kedvezményt. Erdélyben először Lugoson avattak Antonescu-szobrot, erről a Politica (Bukarest) 1994. febr. 5-i száma tudósított. A következőt 1994 júniusában Karánsebesen, a negyediket 1994. nov. 12-én Piatra Neamton avatták - katonai tiszteletadással. 1995 júniusában Lorin Fortuna, a Republikánus Párt elnöke bejelentette, hogy Temesváron is szobrot szeretne emeltetni Ion Antonescunak, írta Gazda Árpád. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1995. aug. 30./ Ismeretes, hogy Marosvásárhelyen is szobrot akartak emelni Antonescunak, de azt a magyar polgármester megakadályozta. Gheorghe Funar már 1993-ban akart Antonescu-szobrot akar állíttatni Kolozsváron, makettjét kiállították a városházán. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. jan. 6./

2003. április 28.

Az ápr. 24-én Piatra Neamton zárult országos kórusversenyen a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum kórusa második lett, karmesterük, Szőts Dániel pedig megkapta a legjobb karmester díjat. A másfél ezer zene- és énekkedvelő diák Piatra Neamt-i versenyén a magyar énekkultúrát egyedül a szentgyörgyiek képviselték. /(fekete): Országos kórusolimpia. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 28./

1997. október 1.

Az 1974 óta létező, egész Moldvát felölelő Református Missziós Egyházközség történetében jelentős esemény a szept. 23-25-e között lezajlott, első alkalommal megejtett egyházkerületi generális vizitáció. A generális vizitációt 50-80 évenként tartják. Nagy szükség volt a vizsgálatra, nyilatkozta Árus László lelkipásztor, aki hosszabb időre akarja Moldvában szolgálni a református híveket. A generális vizitáció során Karácsonykőn /Piatra Neamt/, Jászvásáron /Iasi/ és Bákóban találkozott Csiha Kálmán püspök és kísérete a hívekkel. Bákóban még mindig rendezetlen a református parókia telkének a helyzete. /Guther M. Ilona: Generális vizitáció a moldvai reformátusoknál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

2002. március 20.

A Nastase-kormány egy héttel azelőtt jelentette be a háborús bűnösök kultuszát betiltó kormányrendelet elfogadását, hogy a NATO-csatlakozásra váró országok képviselői Bukarestben országuknak a holokauszthoz való viszonyulását is megvitatják. Az Amerikai Zsidó Tanács által szervezett nemzetközi megbeszélést a vilniusi csoport néven nyilvántartott országok március 25–26-i bukaresti tanácskozásával egy időben tartják az illető államok zsidó szervezeteinek részvételével. A rendezvényre meghívták a vilniusi csoport országainak nemzetiségi kérdésekben illetékes kormányhivatalnokait, akik arról számolnak majd be, hogy az illető államban hogyan kezelik a zsidó közösségi ingatlan-visszaszolgáltatás kérdését, a holokauszttörténet oktatásának és a népirtással kapcsolatos felelősségvállalásnak a problémáját.A résztvevőknek arról is számot kell adniuk, hogy országukban hogyan lépnek fel az antiszemitizmus, a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen. A sürgősségi kormányrendelet meghozatalát márc. 18-án bejelentő Adrian Nastase kormányfő az Amerikai Egyesült Államokban 2001 őszén tett látogatása során a NATO-csatlakozáshoz kért zsidó lobbinak ígéretet tett: Románia orvosolni fogja a restitúció és az antiszemitizmus problémáit, és betiltja a háborús bűnösök, köztük Ion Antonescu marsall kultuszát.Bejelentését akkor a román kormánypárti és nacionalista ellenzéki politikusok körében egyaránt elutasítóan fogadták. Adrian Paunescu a szenátus plénuma előtt vonta kérdőre a kormányt, miért nyilvánítja háborús bűnösnek az egykori marsallt. Paunescu az Antonescu-per újratárgyalását kezdeményezte, míg az ugyancsak kormánypárti Gheorghe Pruteanu szenátor népszavazást javasolt Antonescu megítélése ügyében. A Demokrata Párt parlamenti frakciója azt kifogásolta, hogy Nastase kormányfő attól függően kezeli a kérdést, hogy éppen a világ mely földrajzi pontján tartózkodik. A Nemzeti Liberális Párt értelmetlennek tartotta a kilátásba helyezett törvény csak általánosságban és nem nevesítve tiltja be a háborús bűnösök kultuszát. Adrian Nastase ígérete nem volt az első a hasonló ígéretek sorában. 1994 januárjában Abraham Foxmannak, egy amerikai zsidó elöljárónak Ion Iliescu államfő levélben fejtette ki: "Románia elnökeként – amint eddig is tettem – továbbra is határozottan fel fogok lépni bárminemű Antonescu rehabilitálását célzó kísérlet ellen, valamint azok ellen, akik megpróbálják elfelejteni háborús bűnök miatti felelősségét." Az államfő azonban nem lépett fel a marsall kultuszának elterjedése ellen. E kultusz eredményeként ma legalább hét Antonescu-szobor áll Romániában – köztük a Maros megyei Nagysármáson három évvel ezelőtt leleplezett szobor –, és szinte valamennyi nagyvárosban neveztek el utcát a marsallról. Az első Ion Antonescu szobrot 1993. október 22.-én – két nappal azután, hogy az Amerikai Kongresszus megszavazta Románia számára a Legnagyobb Kereskedelmi Kedvezményt – a sloboziai rendőrség udvarán avatták. Az ünnepségen részt vett Mihai Ungureanu, a Művelődésügyi Minisztérium államtitkára, Corneliu Vadim Tudor és Romulus Vulpescu szenátor, Iuliu Furo, Dan Ioan Mirescu és Leonida Lari képviselők, valamint a rendőrség képviselői. A szobor leplezését Josif Constantin Dragan, a Ion Antonescu Marsall Liga tiszteletbeli elnöke végezte.1994 márciusában néhány nappal beiktatása után Gavril Iosif Chiuzbaian igazságügy-miniszter első sajtótájékoztatóján kijelentette: "Ion Antonescu marsall – tevékenységének minden árnyoldala ellenére is – századunk hőse. Tudatosan öltötte magára a Krisztus-inget vállalván az ország vezető szerepét, amikor Romániának egy autoriter vezetőre volt szüksége.“ 1994. november 12.-én Piatra Neamton lepleztek le katonai tiszteletadással újabb Antonescu- szobrot. A leleplezési ceremónián koszorúval voltak jelen a Neamt megyei prefektúra képviselői. 2000 szeptemberében az ortodox egyház emelt Bukarestben szobrot Antonescu marsallnak. Emil Constantinescu államfő rövid úton felmentette tisztségéből a szoboravatáson megjelent vezérkari főnököt, Mircea Chelarut. /Gazda Árpád, Salamon Márton László: Törleszt a kormány. Időre született meg az Antonescu-rendelet. = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./

2002. március 30.

Piatra Neamt volt az első város, ahol eltüntették Antonescu marsall szobrát, adta hírül az Evenimentul Zilei. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./

2006. július 1.

A magyar honfoglalást a Kárpát-medencében kisszámú idegen történeti forrás említi, s ezek is időrendi pontatlansággal.   Lehet-e biztosan a honfoglalás időpontjának a 895-ös vagy a 896-os évet tekinteni? Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a legújabb történeti kutatás állapítja meg, hogy ,,895–900 között szállták meg a magyarok a Kárpát-medencét egy vagy két fázisban” (Tóth Sándor László: A honfoglalás időpontja, Acta Universitatis Szege­diensis de Attila József Nominatae Acta Historica, Tomus. CII. Szeged, 1995.). Történeti tény, hogy a Bizánccal szövetséges magyarok 894-ben megtámadták Simeon bolgár kánt, aki a Bizánc ellen indított hadjáratának irányát megváltoztatva a magyarok ellen fordult, de vereséget szenvedett. A Bizánccal kibékült bolgárok megverték az Árpád fia, Levente által vezetett magyar sereget, s ugyanakkor a bolgárok új szövetségesei, a besenyők is megtámadták a magyarok etelközi szállásait. Emiatt az etelközi magyarok s Levente seregének maradványai a Keleti-Kárpátok szorosain ke­resztül Erdélybe jöttek.  A honfoglalásnak ezt az útvonalát a honfoglalás kori régészeti leletek is bizonyítják. Ezek a Tusnádi- és az Ojtozi-szoroson keresztül vezető utak mentén kerültek elő Háromszék területén. A legjelentősebb honfoglalás kori lovas sírt Sepsiszentgyörgyön, az Olt bal oldali partján, az Epres­tetőn 1943-ban találták meg. A csontváz mellett egy kard, egy lándzsacsúcs, vasdarabok, (valószínű, vaskengyel maradványai), lóko­ponya s lólábszárcsontok voltak.   Egy másik lovas sír Köpecen, ugyancsak az Olt völgyében került felszínre, s leletei a budapesti Földtani Intézetbe kerültek. Egy lovas sírt pedig Kőcsukkon a két világháború között, kőrobbantás alkalmával találtak.  A Feketeügy völgyéből ismeretes a Réty–Eresztevény közelében – jelenleg Maksa községhez tartozik – levő Zádogostető nevű magaslaton egy lovas sírból előkerült vaskengyel és vaslándzsa­csúcs. Ugyancsak lovas sír melléklete lehet az a szablya is, amelyet magyar honfoglalás kori edénnyel együtt találtak 1907-ben Kézdi­vásárhely és Bereck között. Feltehetőleg lovas sír tartozékai Za­lánban a Sasos-völgyben, valamint Kézdi­már­kos­falván a Kismart nevű helyen előkerült vaszablák is. A Gesta Hungaro­rum a magyarok útvonalát jelöli meg, mégpedig a Kárpátok szorosain keresztül, s megpihenésüket, vagyis letelepedésüket Erdélyben. Az Olt, valamint a Feketeügy völgyében talált honfoglalás kori régészeti leletek alátámasztják a Gesta Hungaro­rum adatait. Nem hihető el, hogy a tusnádi Olt-szorost, valamint az ojtozit a magyarok őrizetlenül hagyták volna. Ezt bizonyítja, hogy a megszilárdult magyar királyi hatalom már a XII. században a Keleti-Kárpátok külső lejtőjére helyezi a magyar állam határát, amit a Piatra Neamt melletti Batca Doamnei-en feltárt magyar erődítmény, település és temető bizonyít. /Székely Zsolt: A honfoglalás Délkelet-Erdélyben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./

2008. május 16.

Fosztogat a famaffia, politikusok irányítják az erdők illegális letarolását. Az igazságszolgáltatás a bűnözők javára ítélkezik, jogszabályok a falopást törvényesítik. Megállításához összefogásra lenne szükség az igazságszolgáltatás, a rendőrség, az erdészet, a csendőrség részéről. Bákó és Hargita megye határán, Karácsonkő (Piatra Neamt) külvárosában egymást érik a gatterek. A bákói „kitermelők” előszeretettel járnak át Hargita megyébe. Nem riadnak vissza a Nagy-Hagymás–Békás-szoros Nemzeti Park csonkításától sem. A fatolvajok erőszakkal űzték el az erdészeket: családjukat terrorizálták. A Gyergyói-havasokban, a Gyergyói-medencében is letarolták az erdőket. A károsítottak nem mernek nyilatkozni. Az erdészek és a rendőrség között is vannak korruptak, a szálak a parlamenthez vezetnek. A Gyergyói-medencéből négymillió köbméter fát szállítottak el illegálisan. Harminc évre előre kivágták a fákat, állítja Garda Dezső parlamenti képviselő. „Bizonyítékaim vannak, a korrupció felmérhetetlen! Ez alól nem kivétel az RMDSZ sem!” – nyilatkozta. Hiába kért segítséget az Országos Erdészeti Felügyelőségtől, mert az áttért a famaffia hivatalos megvédésére. Tőke István mezőgazdasági államtitkár cáfolja a kijelentést, miszerint a fatolvajlás támogatói esetenként magas funkciókat betöltő politikusok lennének. /Barabás Márti: Fosztogat a famaffia. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./

2009. szeptember 22.

Az 1989. évi rendszerváltást követően a magyar kisebbség és a román többség viszonyára a „szoborháborúk” is rányomták jegyüket. A román hatalom történelemhamisító igyekezete során mindenkor azon volt, hogy a magyar nép történelmében nem éppen a legpozitívabb szerepet betöltő román személyiségeknek emelt szobrokkal is megalázza a romániai magyar közösséget. Így a magyarlakta erdélyi településeken már Ceausescu nemzeti kommunizmusa idején is megszokottá váltak az „országegyesítő” Mihai Viteazulnak, Avram Iancunak vagy a magyar településeket „felszabadító” román katonának emelt szobrok. 1989 után feltámadt az Antonescu-kultusz, a volt fasiszta diktátornak néhány év alatt összesen kilenc szobrot állítottak Bukarestben, Jilaván, Slobozián, Calarasi-ban, Piatra Neamton, Targovistéban, Bacau-ban és Iasi-ban, illetve Nagysármáson. A tizedik szobrot Kolozsvárra tervezték. Felemelte szavát a több százezer zsidó haláláért felelős marsall rehabilitálása ellen Washington is. Ennek nyomán a román fél a szobrok rövid időn belüli eltávolítására tett ígéretet. A nagysármási szobrot mindössze ötven méterrel költöztették el a sebtiben múzeummá nyilvánított helyi ortodox templom tornácára, a bacauit a helyén hagyták, mivel azt egy katonaiskola udvarán helyzeték el, a bukaresti elköltöztetését pedig az ortodox egyház nem engedte meg, arra hivatkozva, hogy az a marsall által alapított Constantin és Elena templomának alapítóját ábrázolja. A fasiszta diktátor nevét viselő liga vezetője, Gheorghe Buzatu bejelentette: három újabb Antonescu-szobor felállítását tervezik, Iasi-ban, Pitesti-en és Marosvásárhelyen. Azt is elhatározták, hogy holokauszt-emlékművet állítanak fel a Horthy-rendszer által deportált zsidók emlékére Marosvásárhelyen. Bukarest e döntéssel is Magyarországra kívánta áthárítani a romániai deportálások bűnét, megfeledkezve arról, hogy román területen, így a Kárpátokon túli országrészben is több százezer zsidót mészároltak le. Az emlékművet végül Marosvásárhelyen leleplezték, felirata szerint a város zsidó közösségét az Észak-Erdélyt irányító „fasiszta magyar kormány” Auschwitzba deportálta. Román részről a legnagyobb ellenkezést talán Wass Albert erdélyi szobrainak felállítása váltotta ki. Hosszú éveken át vita tárgya volt a 13 aradi vértanúnak emléket állító, a két világháború között eltávolított aradi Szabadság-szobor ügye is. Román nacionalista körök nemrégiben minősíthetetlen hangnemben tiltakoztak a szent életű római katolikus püspök, Márton Áron előtt tisztelgő kolozsvári szobor felállítása ellen. /Bogdán Tibor: Hideg szobrok – forró hangulatok. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./


lapozás: 1-20




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998