udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 6 találat lapozás: 1-6
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1993. augusztus 17.

A Magyarországról Erdélybe visszatérő, hazatelepülő nem kaphatja vissza lakását, ingóságait, ezt saját példájával mondta el Domokos Ferenc, aki 1988-ban ment ki Magyarországra. Emlékezett a kezdetre, amikor az emberek segítettek a Ceausescu-diktatúrából érkező menekülteken. Rákosszentmihályon Pánczél Tivadar lelkész kezdte az erdélyi menekültek felkarolását, a templomban találkoztak minden héten. 1988. júliusában sokan Vizsolyban gyűltek össze, ahol megszövegezték a Vizsolyi Nyilatkozatot. "Mi nagyobbrészt erdélyi és kisebbrészt magyarországi fiatalok" a következő nyilatkozatot tesszük. Életük meghatározó részének tekintik az evangéliumot, hangsúlyozzák a vallási türelmességet, a más világnézetűekkel való párbeszéd szükségességét. Ez tehát tanácskozó fórum volt. Domokos Ferenc 1991 szeptemberében hazaért, lakását nem kapta vissza. Eszébe jutott a Vizsolyi Nyilatkozat egyik pontja: "Otthon maradt vagyonunkért Románia a nemzetközi egyezmények alapján az anyagi kárpótlást haladéktalanul kiszolgáltatja" Az ő régi lakásában más lakik. /Fejér László: Öt évvel a Vizsolyi Nyilatkozat után. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./

2003. június 11.

A Bocskai Szövetség minden évben - immár kilencedik alkalommal - kiosztja a Bocskai Díjakat. Elismerésben részesül egy-egy Erdélyben, Magyarországon és Nyugaton élő olyan személyiség (és intézmény), aki (amely) tevékenységével - a Bocskai Szövetség programjából eredő erkölcsi-politikai értékrend szerint - kiemelkedően szolgálja nemzetünket, ezen beül az erdélyi magyarságot. (Eddigi díjazottak: 1995-ben: dr. Csapó József szenátor Erdélyből, dr. Szűrös Mátyás Magyarországról és dr. Éva Mária Bárki Ausztriából; 1996-ban: Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke Erdélyből, Püski Sándor Magyarországról és dr. Marácz László Hollandiából, intézményként pedig a DUNA Televízió; 1997-ben: Tempfli József püspök Erdélyből, dr. Hegedűs Lóránt püspök Magyarországról, dr. Fabianna Wassmer Franciaországból, intézményként pedig Kolozsvár Önkormányzata Képviselőtestületének RMDSZ-frakciója; 1998-ban: Tőkés István nyugalmazott teológiai professzor Erdélyből, Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke Magyarországról, dr. Benczédi Pál Genfből, intézményként pedig a Rákosszentmihályi Református Gyülekezet; 1999-ben: Erdélyből Czirják Árpád, Magyarországról dr. Szilágyi Ferenc, az USA-ból Hámos László, intézményként a Demokrata és a Határok nélkül szerkesztősége; 2000-ben: Erdélyből Duma András, Magyarországról Beke György, Nagy-Britanniából Vitéz Szakály János, intézményként: Vasárnapi Újság és a Szatmári Friss Újság szerkesztősége; 2001-ben: Erdélyből Kató Béla és dr. Egyed Ákos, Magyarországról dr. Lovas István, intézményként az Erdélyi Napló szerkesztősége; 2002-ben: Erdélyből Gergely István plébános, Magyarországról dr. Orbán Viktor, Nyugatról Komlóssy József, intézményként a Marosvásárhelyi Bolyai Gimnázium.) A díjak átadására jún. 21-én kerül sor a szinérváraljai református templomban. /Ebben az évben Szinérváralján adják át a Bocskai Díjakat. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 11./

1997. november 3.

Az Erdélyi Gyülekezet által fenntartott Reménység szigetén a Karitatív és Kulturális Központ vezetője, Zalatnay István református lelkész felvázolta a gyülekezet történetét. Amikor az erdélyi menekültek tömegesen érkeztek, akkor Németh Géza lelkész kezdeményezésére Rákosszentmihályon találkoztak a menekültek 1988-89-ben. Megszületett a diakóniai vagy karitatív központ gondolata, amely 1992-ben jött létre, amikor a honvédség átadott egy használaton kívüli épületet a gyülekezetnek, ez lett a Reménység Szigete. Az Erdélyből, Felvidékről, Vajdaságból, illetve Kárpátaljáról orvosi kezelésre Magyarországra érkező betegeket itt szállásolják el. A betegek gyógykezeléséről a Segítő Jobb Alapítvány gondoskodik. Nyáron művelődési, egyházi programokat szereznek: vannak konferenciák, szakmai tanfolyamok, de volt itt székely népfőiskola is. Az Erdélyi Gyülekezet 1995-ben csatlakozott a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez. Zalatnay Istvánt két éve választották meg a gyülekezet élére, aki elmondta: az alapítványi támogatás egyre bizonytalanabb, mert az oktatás és a szociális ellátás számos területéről kivonult az állam. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

1998. szeptember 19.

Szept. 19-én ünnepélyes keretek között immár a negyedik alkalommal kiosztották a Bocskai-díjakat. A Bocskai Szövetség /Budapest/ elnöksége, a nyárádszeredai Bocskai Alapítvány és a nyárádszeredai polgármesteri hivatal szervezte rendezvény Az erdélyi magyarság Bocskai végrendeletének örököseként Schengen szorításában címmel vitafórummal kezdődött. Dr. Kreczinger István, a Bocskai Szövetség elnöke elmondta: a vízumkötelezettségre a legjobb megoldást a kettős állampolgárság biztosítása jelentené. Szerinte ezt orvosolni lehetne, ha az 1993/55-ös törvénybe beiktatnának egyetlenegy bekezdést, amely szerint kérelemmel honosíthatja magát az az állampolgár, aki bizonyítani tudja, hogy felmenője magyar állampolgár volt. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke a magyar–román kapcsolatokat mérlegelte, hangsúlyozván, hogy a múlt heti alsócsernátoni fórum határozatban kérte a kettős állampolgárság biztosítását, de ugyanakkor, mondotta Tőkés, szem előtt kell tartani a kérdés valós politikai és jogi vetületeit is. A püspök javasolta, hogy az RMDSZ bizottságot hozzon létre, amely annak megvitatásával foglalkozzon, és a magyar–magyar csúcson tűzzék napirendre. Előadást tartott még dr. Eva Maria Barki nemzetközi jogász, Tempfli József püspök, dr. Csapó József szenátor és Szórádi Béla svájci jogász. - Az alapítók olyan személyeknek adományozzák a díjat, akik tevékenyen szerepet vállalnak a magyarság jogainak védelmében. Az idén kitüntetésben részesült dr. Tőkés István teológiai professzor, Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke, a Genfben élő Bencze Pál és a rákosszentmihály-sashalmi református gyülekezet. Végül a nyárádszeredai kórusmozgalom 130. évfordulójának ünnepségére kórustalálkozóra került sor. /Átadták a Bocskai-díjakat. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./

2008. augusztus 2.

Fetés András tanár a háború után Háromszékről származott Budapestre. Fetés András ötlete, hogy a rákosszentmihályiakkal – Csíkszentmihály testvértelepülésével – karöltve a nyergestetői Székely Termopüléhez kopjafát állítanának, és hagyományt kellene teremteni, hogy a csíksomlyói búcsún részt vevő sokaságból a búcsú másnapján, ki-ki tetszés szerint, látogasson el Gyimesbükkbe vagy a Nyergestetőre. Fetés András azt kérte Sylvester Lajostól, hogy tollforgató emberként felkarolja javaslatát. Fetés András hozta napvilágra dr. Rákossy Árpád feledésbe merült élettörténetét, s neki köszönhető, hogy a múlt évben szobrot állítottak neki szülőfalujában, Csernátonban, az avatást részvételükkel vagy üzenetükkel a legnagyobb magyar méltóságok is megtiszteltek. A Székely Termopüle, Nyergestető székelymagyar kegyhely lehet majd, ahol a tisztást megtölti a kopjafa és keresztekből álló erdő. Nyergestetőn 1897-ben, a magyar millenniumi évében állították Bukarestben élő csíkkozmási székely honfiak és honleányok adományaiból az 5,40 méter magas emlékoszlopot. A száztíz évvel ezelőtt állított obeliszk egy Fetés Andráshoz hasonlatos férfiú, Ábrahám István kezdeményezése volt. /Sylvester Lajos: A Székely Termopülé. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

2008. augusztus 9.

A Budapestre menekült erdélyiek 1988 tavaszától minden pénteken a rákosszentmihályi-sashalmi református templomban találkozhattak. Kétszázan is elfértek a tágas halljában. Vegyes társaság gyűlt össze: vakmerő határátlépők, óvatos turisták, sápadt betegek, megkeseredett apák. Istentisztelet előtt megkezdődött a külföldiek regisztrációja, majd a tájékozódás, ismerkedés, használtruha- és használtkönyv-válogatás. Karitatív csoportok aktivistái kínáltak lelki segélyt, némi pénzmagot, szálláshely- információt, munkahelyről szóló tájékoztatót. A lelkészek közül egy ötvenöt körülinek látszó férfi tűnt ki, Németh Géza főember lehet, hiszen a leghosszabb, legparázslóbb beszédeket ő mondta, a menekülteket leginkább ő mozgatta meg, a többiek. Pánczél Tivadar, a helyi lelkész segítette munkáját. Néhány hét múlva aztán elhűlve hallották, hogy Németh Géza nem főnök, nem is igazi pap, mert valamikor kegyvesztett lett, a kommunista hatalom elvonta lelkészi jogait, de már majdhogynem megbocsátottak neki, hiszen megbízták a drogosok, hajléktalanok istápolásával. Az erdélyi menekültek is megismerhették Németh Géza Csaba utcai pince-imaházát. A családegyesítésnek legaktívabb szószólója szintén Németh Géza lett, mindent megpróbált, egy külföldi, civil szervezet támogatásával, 1988 nyarán az Egyesült Államokba utazott, ahol elérte, hogy május 24-én, Washingtonban meghallgassa őt a Kongresszus Emberi Jogi Bizottsága, és átvegyék tőle az erdélyi családok integrációját sürgető kérelmet, melyet kétszáz menekülttel íratott alá. Az csak lassan derült ki, sokáig miért nem volt "igazi" pap: valamikor 1971-ben, szolgálati helyén, Érden, engedély nélkül építtetni kezdett új templomát Martin Luther Kingről nevezte el, de az Állami Egyházügyi Hivatal és a püspökség mindehhez nem járult hozzá, majd a lelkészt az engedetlensége miatt eltiltották hivatásának gyakorlásától. Németh Géza a rákosszentmihályi templom és a Csaba utcai mély-imaterem mellett még két helyszínen, két állandó helyen foglalkozott a többnyire illegális bevándorlókkal: a Thököly úti lakás-irodájában, melynek falait erdélyi festők olajképei, akvarelljei díszítették, és a szilasligeti nyaralójában, amelyet hétvégeken rendezvényházzá változtatott. Csapatának vállalkozó szellemű tagjait 1988 nyarán elvitte Fonyba, ahol lelkészbarátjának udvarán ütöttek tábort, onnan Vizsolyba buszoztatta őket, hogy megmutassa a Károli Gáspár-féle első magyar nyelvű Bibliát. Ez a kezdetét jelentette az elkövetkező ún. vidéki konferenciáknak. Megesett, hogy elhanyagolt zsidó temető takarítására küldte követőit; amikor pusztító földrengés rázta meg Örményországot, gyűjtést rendezett, majd a perselypénzt két férfi vitte a Népköztársaság útjára, a szovjet nagykövetség és konzulátus épületébe. Németh Géza prédikációinak néhány jellegzetes mondatát évtizedek múltán is fel tudja idézni Kibédi Varga Sándor. Kijelentette például: "Mivel sokan próbálnak segíteni rajtatok, remélem, senki nem megy innét Nyugatra. Ha kinyílnak a határok, akkor sem. Azt mondom Isten előtt, hogy ne legyen neked szerencséd, ha ezt a nemzetet mégis elhagyod. " Többször kifejtette, a menekültek fogják megmenteni a bűnös budapesti társadalmat, éspedig azért, mert nincs olyan erdélyi ember, aki azt merné mondani: nincs Isten. (Részlet a Magyarország felfedezése sorozat számára készült Menekültek című szociográfiából.) /Kibédi Varga Sándor: Ha nemzeted mégis elhagyod… = Népújság (Marosvásárhely), aug. 9./


lapozás: 1-6




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998