udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 14 találat lapozás: 1-14
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1999. május 4.

Ünnep volt a hét végén Beszterce-Naszód megye egyik szórványtelepülésén: Óradnán. Az iskolájától 1965-ben végképpen megfosztott, közel 800, magát magyarnak valló római katolikus hívő egy népnevelő ház birtokosává vált. Az új épület falára emléktábla került Reményik Sándor nevével. Reményik Sándornak köze volt Óradnához. Ugyanis a közigazgatásilag ide tartozó Borbereken sok időt töltött nyaranként. Dávid Gyula, az EMKE elnöke, irodalomtörténész Reményik Sándor költészetét elemezte, különös tekintettel a Borbereken írott versekre. Az ünnepségen részt vettek a kolozsvári Heltai Alapítvány, a Reményik Sándor Alapítvány és a közelmúltban bejegyzett Reményik Sándor Jótékonysági és Művelődési Társaság képviselői. Ez utóbbi elnöke, Farkas Zoltán közölte: ősztől kezdve évenként ösztöndíjat biztosítanak egy magyar nyelven továbbtanulni akaró óradnai diáknak. A névadó és táblaavató rendezvényt megelőzte a 175 éves helybeli plébánia-templom megünneplése, és az Óradnán eltemetett gróf Zichy Domonkos veszprémi püspök sírjának megkoszorúzása, emléktábla leleplezése a templomban, 120 évvel halála után. /S. Muzsnay Magda: A szórványvidék ünnepe. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 4./ Háromnapos ünnepségsorozat keretében, máj. 4-én Óradnán Reményik Sándor Római Katolikus Kulturális és Népnevelő Házat avattak. A szentmisét Bálint Lajos érsek celebrálta. Az óradnai magyarságot törekvéseiben támogatta a Soproni Erdélyi Kör, a Salgótarjáni Erdélyi Kör és Máltai Szeretetszolgálat, az Illyés Közalapítvány, a Calgary Magyar Kultúregyesület, Toso Vincenzo Olaszországból, Tőkés László püspök, a kolozsvári Reményik Sándor Jótékonysági és Művelődési Egyesület, a Reményik Sándor Művészeti Stúdió Alapítvány, a Heltai Gáspár Alapítvány, a besztercei RMDSZ és EMKE, a Beszterce Művelődési Alapítvány és nem utolsósorban a helybeliek. /Guther M. Ilona: Küzdelem a megmaradásért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

1999. október 11.

Politikusok, akadémikusok, egyetemi tanárok, jogászok értekeztek okt. 9-én Nagyváradon az alkotmányozás, a jogfolytonosság kérdéseiről a Magyarok Világszövetsége Alkotmányossági Műhely és Fórum nevű munkacsoportja szervezésében, egy most induló megbeszéléssorozat nyitányaképpen. Az eszmecserén felmerült a határon túli magyarok státusának ügye is. Az egyik végkövetkeztetés szerint a Szent Koronához való tartozás felelevenítése jelenthetné a megoldást erre a kérdésre. A konferencia előadói neves magyarországi és romániai magyar személyiségek voltak. Egyikük Fáy Árpád, a fórum kezdeményezője, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem professzora. elmondta: a megbeszélések inkább elméleti jellegűek. A műhelymunka november elején Salgótarjánban, decemberben pedig Gödöllőn folytatódik. A fórum egyik házigazdájaként Toró T. Tibor, az RMDSZ-en belül működő Reform Tömörülés vezetője elmondta: jelképes jelentőségű, hogy az első megbeszélést a magyar állam határain kívül tartják, s éppen Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetem székházában. Fáy Árpád előadásában az úgymond időtlen alkotmányossági elveket ismertette. Az alkotmányozás kérdéskörére tért ki dr. Samu Mihály, a fórum elnöke, az ELTE professzora. Borbély Imre politológus a nemzeti alkotmányosság témakörében szólt. "A cél egy összmagyar hatósugarú alaptörvény" - összegezte mondanivalóját. Kocsis István politológus a Szent Korona és a jogfolytonosság összefüggéseinek taglalásából vezette le az ügy időszerűségét. Ideje feleleveníteni a Szent Korona tagjainak fogalmát. Tagnak mindenki elismerhető, aki bizonyíthatóan magyar származású. Egyértelműen a Szent Korona tagságának helyreállítása mellett foglalt állást Pölöskei Ferenc, az ELTE professzora, a Magyar Tudományos Akadémia tagja is. /Szeghalmi Örs: Alkotmányosság és jogfolytonosság. A Szent Korona tagjai lehetünk. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 11./

2000. június 30.

Sípok és furulyák címmel magyar fiatalok számára rendezett olvasótábort Torockón, a Brassais Véndiák Alapítvány Tóbiás-Házában a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár. A könyvtár hat éve rendezi meg nyaranta a határon innen és túl élő középiskolás fiatalok kéthetes olvasótáborát. A mostani rendezvényen Nógrád megyéből, a szlovákiai rimaszombati, losonci és ipolysági járásból, valamint Kárpátaljáról és Erdélyből harminc ifjú könyvbúvár vesz részt. A fiatalok megismerkedhetnek a környék irodalmi emlékhelyeivel, s találkozhatnak az erdélyi irodalmi, kulturális élet neves személyiségeivel is. /Sípok és furulyák Torockón. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./

2001. november 12.

Csurka István szerint pártja, a MIÉP a húsz százalékot is eléri a 2002-es parlamenti választáson, és bekerül a kormányba. Dávid Ibolya MDF-elnök viszont úgy vélekedett, pártja a MIÉP-pel semmiképpen nem lép koalícióra. Csurka elmondta, hogy ha pártja csak megismétli 1998-as szereplését, akkor támogatni fogja a Fidesz és a Magyar Demokrata Fórum (MDF) lehetséges kisebbségi kormányát. /Csurka szerint pártja kormányra kerül. Dávid Ibolya kizárja az esetleges koalíciót a MIÉP-pel. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./ Veszélybe került Magyarország európai uniós csatlakozása, vélekedett Horn Gyula Salgótarjánban. - A hatalom birtokosai nem törődnek az országjelentésekben megfogalmazott kritikákkal, nyoma nincs, hogy bármit tennének a szociális partnerség felélesztéséért, továbbá az önkormányzatok politikai és anyagi szuverenitásáért, autonómiájáért; nem folytatták a roma programot, megszállták viszont a közszolgálati médiát - közölte Horn Gyula. Horn azt állította, hogy egyre erőteljesebb a szomszédokkal való konfrontáció. Mindez szerinte komoly veszélyt jelent Magyarország európai uniós csatlakozására, hiába haladnak normális ütemben a csatlakozási tárgyalások. /Veszélyben Magyarország EU-csatlakozása - véli Horn Gyula volt magyar miniszterelnök. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

2001. december 10.

A határon túl élő magyarok pályázati úton kapcsolódhatnak be abba a hat hónapos, magyar nyelvű, a távoktatásra épülő szakképzési programba, amely Szegeden, Salgótarjánban és Békéscsabán zajlik majd. A program a szlovákiai, a vajdasági, és a romániai magyarok számára biztosít Magyarországon államilag elismert pedagógiai asszisztensszakképzést - nyilatkozta Körmendy Éva, a salgótarjáni J. L. Seagull Alapítványi Iskola igazgatója. A programot közösen valósítja meg három határ menti intézmény, a Szegedi Tudományegyetem Főiskolai Kara, a salgótarjáni J. L. Seagull Alapítványi Iskola, és a békéscsabai ILS Idegennyelvi Szakközépiskola. A program résztvevői a szakképesítés birtokában később továbbtanulhatnak Magyarországon. Körmendy Éva elmondta, hogy a pályázat benyújtásának feltétele az internethozzáférés és -használat, mivel a tananyagok többsége az interneten érkezik. /Távoktatás határon túli magyarok számára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 10./

2002. december 23.

Megjelent az Amerikai magyarok arcképcsarnoka /Médiamix Kiadó, Salgótarján/ c. könyv, amely másfélezer jelentős amerikai magyar személyiség életrajzát, pályafutását mutatja be képekkel gazdagon illusztrált formában. Szerepel a könyvben többek között Gábor Zsazsa, Andy Vajna, Soros György, Zwack Péter, Tom Lantos, George Pataki, Teller Ede, Neumann János, Szent-Györgyi Albert, Márai Sándor, Pulitzer József, de azok sem maradtak ki a belőle, akik Magyarországon váltak híressé, de a történelem vihara a tengerentúlra sodorta őket, így például Karády Katalin, Szeleczky Zita, Bartók Béla, Claire Kenneth, Jászi Oszkár, Barankovics István, Pongrácz Gergely pályafutásával is megismerkedhetnek az olvasók. /Megjelent az Amerikai magyarok arcképcsarnoka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./

1997. augusztus 19.

Aug. 12-én véget ért az Illyefalván a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár és a Megyei Könyvtár /Sepsiszentgyörgy/ által szervezett tíznapos olvasótábor, melyen 46 magyarországi, felvidéki és erdélyi fiatal vett részt. A táborlakók többek közt a hagyományokkal és Háromszék nevezetességeivel ismerkedtek. A fiatalok éppen indultak, amikor ugyanezen a helyen, Sepsiillyefalván megjelentek az Anyanyelvi Konferenciára igyekvők. Az első nap a Szó-tartó mozgalom útnak indítását célozta. A Szó-tartó mozgalom az egészséges nemzettudat kialakítását segíti a teljes magyar nyelvterület kultúrájának megismertetésével. A magyar nyelv helyzetéről Péntek János professzor tartott előadást, Pomogáts Béla a magyar irodalom és nemzetkép viszonyáról, Sidó Zoltán a szlovákiai magyar oktatásról és a szlovák nyelvtörvényről. A konferencia résztvevői ellátogattak a Székely Nemzeti Múzeumba /Sepsiszentgyörgy/. Bencze Lajos a szlovéniai kétnyelvű oktatás tapasztalatait ismertette, Dupka György a magyar kultúra kárpátaljai jelenlétéről beszélt, Keszeg Vilmos Népismeret és nemzetkép címen tartott előadást. /Éltes Enikő: Illyefalva, Illyefalva. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 19./

2002. május 6.

A hétvégén Salgótarjánban találkozott félszáz Kárpát-medencei kisközösségi újságíró. A tanfolyamot a Kárpát-medencei keresztény magyarokat egyesítő HÁLÓ rendezte. Balázs Géza nyelvészprofesszor (ELTE), illetve Szikora József, az Új Ember újságírója beszélt a kommunikáció és a közösség jelentőségéről. Az írott és elektronikus média képviselői kiscsoportos kommunikációs gyakorlaton vettek részt. /(Gujdár): Otthon az itthoni közösségépítésről. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 6./

2005. március 21.

A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum volt a házigazdája a Bolyai nevet viselő iskolák találkozójának, melyen hat anyaországi és három határon túli magyar iskola képviseltette magát. Bálint István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója köszöntötte a jelenlevőket, a budapesti, a zentai, a mosonmagyaróvári, a kecskeméti, szombathelyi, a salgótarjáni, az ócsai és az aknaszlatinai iskola tanárait és diákjait. Kötő József államtitkár kifejtette, helyt kell állni, talpon kell maradni, versenyképesnek kell lenni, minőséget kell teremteni oktatásban, kultúrában egyaránt. Kötő Németh Lászlónak a minőség forradalmával kapcsolatos eszméjét idézte. A nyolc Bolyai nevét viselő iskola vezetői a tanintézmények közti szoros együttműködés reményében alapszerződést írtak alá. 2002. után újból Marosvásárhelyen talált otthonra a Bolyai-vándordíj. A díjat az az iskola kapja, amely a Bolyai-vetélkedőt megnyeri. /Mészely Réka: A Bolyai nevet viselő iskolák találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./

2005. július 5.

Komoly érdeklődés övezi azt a három hétvégen zajló képzéssorozatot, amely Marosvásárhelyen kezdődött, a Református Diakóniai Központban. A Korszerű gerontológiai ismeretek című tanfolyamot 12. alkalommal szervezte meg a salgótarjáni Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet (NCSSZI) Képzési Központja. Bár a képzés tandíjköteles, az nem fedezi a költségeket, tehát a NCSSZI anyagilag is hathatósan támogatja az első határon túli képzést. Az erdélyi tanfolyam házigazdája a Fülöp. G. Dénesné Ilona tiszteletes asszony által fenntartott Diakóniai Központ, mely előadótermet, szálláshelyeket, ellátást biztosít az előadóknak, résztvevőknek. /Máthé Éva: Anyaországi közvetítéssel. Idősgondozás – francia mintára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./

2005. november 10.

Magyarország idegen fegyverekkel hatalomra segített pártállami kormánya sok mindent ígért, míg végül a demokratikus szocializmust a nyílt megtorlással váltotta fel. Kádárék bosszúhadjáratot viseltek a nemzet ellen. Ezek a perek is koncepciós perek voltak, Kádáréknak a gyerek is ellenség volt, ha ellene fegyvert fogott. Kádár János november 21-én – Haynauhoz foghatóan – úgy fogalmazott, hogy ,,Most semmiféle demokráciáról nem lehet beszélni; most kemények leszünk!” Később a Szovjetunió felajánlotta csapatai kivonását, Kádár János ezt visszautasította. A szovjet hadsereg mellett a nemzetellenes karhatalom lett a Kádár-kormány legfőbb támasza. A Magyar Forradalmi Honvéd Karhatalom 1. ezrede a fővárosban november 8-án alakult meg, ÁVH-s tisztek alkották az állomány kétharmadát. November 21-re már 18 század szerveződött; 8 kizárólag volt belügyesből; vattakabátjukról csak pufajkásoknak nevezték őket. November 11-e után őket vetették be az ellenállók helyi csoportjai ellen. A honvéd karhatalom létrehozása november 30-ra fejeződött be. Budapesten 5500, vidéken 5000 főt számlált (75 százalékuk korábban is hivatásos katona, 5 százalék rendőr volt, míg 20 százalék a civilek soraiból jött). A karhatalmisták és a szovjet hadsereg együttes fellépése iszonyatosnak bizonyult: ők lőttek a tüntetők közé 1956 végén, illetve még 1957 elején is; Budapesten, Salgótarjánban, Miskolcon, Veszprémben, Zalaegerszegen, Kecskeméten és Pásztón. Az ÁVH feloszlatását hiába hagyta jóvá Kádár kormánya, decemberre a politikai rendőrség 80 százaléka az egykori ÁVH állományából került ki. November első napjaitól nem csak a Szovjetunióba történő deportálások voltak folyamatosak, de az őrizetbe vételek és letartóztatások is. 13-án az újpesti munkástanács és forradalmi bizottság tagjait, 33 személyt tartóztattak le, fogtak perbe, amelyben 10 halálos ítéletet mondtak ki. Decembertől jöttek a nagy letartóztatások, letartóztatták Gimes Miklóst, Bali Sándort, Rácz Sándort, a hódmezővásárhelyi sztrájkok szervezőit, Vaskó Andrást és Máté Istvánt. December 11-én törvényerejű rendelet jelent meg a halálos ítélettel járó statáriumról; másnap visszahozták az internálás intézményét és bevezették a gyülekezési tilalmat. December közepétől a kormány akasztatott is, mégpedig csupa kisembert. Miskolcon és Budapesten fegyverrejtegetés címén végezték ki Soltész Józsefet, illetve Minczér Józsefet. Ekkor ítélték el a Békés megyei Gyulavári községben szervezett megmozdulás résztvevőit: tizenkét személyt börtönbüntetésre, két személyt, egy fiatal lányt és egy katonatisztet halálra, az ítéletet 1957 februárjában hajtották végre. 1957. áprilisban 16, illetve 12 évi börtönbüntetésre ítélték az ÁVH vezetőit, Farkas Mihályt és Farkas Vladimírt, akkor, amikor egy munkás büntetése fegyverrejtegetés miatt halál volt. Fegyverrejtegetés címén többségükben munkásokat ítéltek el; áprilisban Kardos Lászlót, májusban Bibó Istvánt és Tildy Zoltánt tartóztatták le. A május 6-án kezdődő perben Eörsi István írót 8 évre, Angyal Istvánt halálra ítélték. Ebben a hónapban ítélték el a Rádió ostromában részt vevőket; júniusban a miskolci forradalmárokat. Egerben a Katonai Tanács 14 tagját ítélték el. Augusztusban az edelényi munkástanács tagjainak ügyét tárgyalták, és hét inácsi parasztembert végeztek ki, a nemzeti bizottság vezetőit. A forradalmi eseményekben való részvételük miatt a tiszti igazolóbizottság májusi jelentését követően 21 tisztet végeztek ki. 1957 januárjában újabb letartóztatások voltak (Háy Gyula, Zelk Zoltán, Lengyel Balázs, Tardos Tibor, Novobáczky Sándor, Lőcsei Pál, Gyurkó László); a Magyar Írók Szövetségét, a Magyar Újságírók Országos Szövetségét, a művészeti szövetségeket pedig betiltották. Röpcédula, illegális sajtótermék, fegyver rejtegetése elég volt a halálos ítélethez. (Február elején emiatt végezték ki a Batonai testvéreket.) Január 19-én végezték ki Dudás Józsefet s Szabó Jánost. Február 18-án a Fővárosi Bíróságon kezdték meg a megtorlás egyik hírhedt perét. Gyilkosság és illegális sajtótermék megjelentetése volt a vád Tóth Ilona orvostanhallgató és társai, a Péterffy Sándor utcai kórházban berendezkedett ellenállók (Gáli József, Gyöngyösi Miklós, Gönczi Ferenc, Bagó Gyula, Lukács József, Kéri Sándor, Kovács Ferenc, Mátéffy Csaba János, Obersovszky Gyula és Pribelszki István) ügyében. A halálos ítéletet Tóth Ilonán, Gönczi Ferencen, Kovács Ferencen, Gyöngyösi Miklóson június végén hajtották végre. Gáli 15 évet, Obersovszky életfogytiglant kapott. (Azóta több szakértő is megerősítette, nem bizonyított, hogy Tóth Ilona orvostanhallgatónő meggyilkolt volna egy sebesült ávóst.) Kádár szerint legalább 400–500 ellenforradalmár-gyanús személyt kell összeszedni, Földes László még többet: néhány ezret szeretett volna lefogva látni. A statisztikák szerint január és február közepe között 559 személyt internáltak, február 16.–március 16. között 2652 személyt. Miskolcon Mikulás Gábor és társai tárgyalása volt – az ítélet rendkívül súlyos, öt személyen végrehajtották a halálos ítéletet, a többiek életfogytiglanit, 5, 15, 10, 7, 3, illetve 1 év börtönbüntetést kaptak, 400-an kerültek börtönbe és 10 000-től vették vissza a rendfokozatot. Tizennyolc író – többségében a népi írók – levélben fordult Kállai Gyulához a letartóztatott írók: Varga Domokos, Molnár Zoltán, Fekete Gyula, Tóbiás Áron, Déry Tibor, Háy Gyula és Zelk Zoltán érdekében, ennek ellenére az íróperekben évekre szóló börtönbüntetéseket szabtak ki. Kivégezték Prezsmayer Ágostont, aki Maléter összekötője volt a Kilián laktanyában. A kommunista pártok november 12–19-i moszkvai tanácskozása idején ítélték el Déryéket, letartóztatták Ádám Györgyöt és Kosáry Domokost, utóbbit a katonai bíróság 1958. június 18-án 4 évi börtönre ítélte. November–decemberben kivégezték a Széna téri és a Corvin-közi felkelők vezetőinek egy részét: Ekrem Kemalt, Bán Róbertet, Iván Kovács Lászlót, Pálinkás őrnagyot, aki kiszabadította Mindszentyt. Ítélet született Földes Gábor és 12 társa ügyében (Földes színész-rendező, Gulyás Lajos lelkész, Tihanyi Árpád tanító győri ávéhásokat mentettek meg!); súlyos börtönbüntetéssel zárult a Központi Munkástanács vezetőinek pere, és tisztázatlan körülmények között december 21-én a Gyorskocsi utcai vizsgálati fogságban meghalt Losonczy Géza. 1958. január 18-án megtörtént a vádemelés Nagy Imre és társai ellen. Röviddel előtte végezték ki Brusznyay Árpád tanárt, aki a veszprémi Nemzeti Bizottságnak volt az elnöke. A hatalom továbbra sem válogatott. Február elején halálra ítélték majd kivégezték Renner Pétert. A Nagy Imréék perében hozott júniusi ítéletig halálra ítélték a Csepeli Nemzetőrség parancsnokát és társait, két tisztet, egy honvédet, egy mérnököt, egy bányászt és egy csapost: a nagytétényi Nemzeti Bizottság és Nemzetőrség vezetőit, egy csepeli munkás két gyilkosát, Balogh Lászlót és társait; az óbudai katonai ellenállás három tisztjét; április 24-én kivégezték a Nagy Imre-per vádlottját, Szilágyi Józsefet. Emellett számtalan súlyos ítélet született Sándor András, Lőcsei Pál, az esztergomi Nemzeti Tanács és munkástanácsok tagjai, a Honvéd Kórház vezetői, Kéri József, Győr-Sopron megye főügyészének ügyében. (…)(részlet) /Lipcsey Ildikó: Ötvenhat után: Megtorló szervezetek, koncepciós perek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./

2006. szeptember 4.

A hét végén először rendezték meg az Óradnai Magyar Napokat. A kétnyelvű előadáson a két bányásztelepülés fúvószenekara, ifjú tehetségei, női és vegyes kórusai szórakoztatták a közönséget. A rendezvényre Szilágyi János, Beszterce-Naszód megye prefektusa is eljött, aki úgy látja, néhány év alatt hatalmas lépést tett az óradnai magyar közösség. „Van magyar óvodája, idéntől lesz magyar iskola, beindul az első osztály. Nagy öröm ugyanakkor az óradnai kultúrházban magyar előadást megnyitni” – mondta Szilágyi. Strambu Erzsébet, az óradnai RMDSZ-elnök elmondta, 1997-ben kezdődött Óradnán a Reményik Sándor ház építése, és azóta tartják a kapcsolatot a salgótarjániakkal. 2005-ben létrehozták az óradnai Művelődési Egyesületet. 1965-ben egyik napról a másikra megszüntették Óradnán a magyar tagozatot. A kilencszáz római-katolikus közül, bár románul beszélnek, közel hatszázan most is „ungur”-nak, azaz magyarnak vallják magukat. /Mayla Júlia: Magyar Napok Óradnán – először. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./ 41 év után újra magyar osztály indul Óradnán. Egyelőre négy elsőosztályos és egy másodikos gyerek tanulhat a magyar osztályban, de jövőre akár nyolc gyermek is anyanyelvén tanulhatja az ábécét a bányásztelepülésen. Óradnán három éve működik a magyar óvoda, de csak most sikerült elérni azt, hogy az iskolában is magyarul tanulhassanak a gyermekek. A bányászváros a szórvány szórványának számít. Beszterce-Naszód megye lakosságának alig hat százaléka magyar nemzetiségű, Óradnán ez az arány 20 százalék körüli, az emberek többsége azonban már nem beszéli a nyelvet. Oszrovszki Erzsébet, a helyi Magyar Kulturális Egyesület elnöke szerint a mintegy 580 óradnai magyar közül alig 150-en beszélnek magyarul. Hasonló a helyzet a közelben levő Borbereken is: az itt élők mintegy 85 százaléka vallja magát magyar nemzetiségűnek, de már csak alig tucatnyian tudnak magyarul. A most induló magyar osztály létszámának szinte felét testvérek teszik ki: egy nyolcgyermekes román asszony három gyerekét íratta be az iskolába. Élettársa magyar volt, az anya pedig ragaszkodik ahhoz, hogy fiai megtanulják apjuk nyelvét. A testvértelepülési kapcsolatnak köszönhetően Salgótarjánról tankönyvek is érkeznek Óradnára. /Lepedus Péter: Tanítónőt keresnek a szórvány szórványába. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./

2007. július 16.

Július 15-én nyílt meg Kalotaszentkirályon a felvidéki, délvidéki, erdélyi és magyarországi középiskolások Útjaink, állomásaink a pompás magyaroknál című olvasótábor, melyet a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár és a Lélekpendítők Társasága rendezett. A táborozás alatt az irodalmi hagyományápoló diákok Ady Endre, Arany János és Kós Károly nyomába erednek, az emlékhelyeket bejárva ismerkednek Kalotaszeg néprajzával és Erdély szellemi kincseivel. A táborba több kolozsvári jeles személyiség fogadta el a meghívást, így Péntek János professzor, Kántor Lajos, a Korunk, valamint Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője, és Budapestről Pomogáts Béla irodalomtörténész, akik mindannyian kötődnek Kalotaszentkirályhoz. /Ady és Arany nyomában a Kalotaszegen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

2008. november 15.

Bényi Árpád (Dicsőszentmárton, 1931 – Debrecen, 2006. december 24.) festőművész kiállítása nyílt meg a dicsőszentmártoni magyar művelődési központban. A fiatal Bényit annak idején politikai előítéletek miatt nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, a Szegedi Pedagógiai Főiskolán szerzett rajztanári diplomát. 1956-ban a salgótarjáni sortűz után felháborodásában egy fametszetet készített, amiből plakátot csináltak "Szabad Magyarországot!" felirattal. Ezért bebörtönözték, a Népbíróság négy évre ítélte. A börtönévek után, 1966-ban első önálló kiállítását a Debreceni Művész Klubban a hatalom betiltotta politikai pesszimizmus vádjával. 1980-ban meghívást kapott a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola rajz tanszékére, ahol 1981-től 1992-ig tanszékvezetőként dolgozott. 1976-ban és 1996-ban Csokonai-díjat, 1979-ben Medgyessy-díjat, 1991-ben Holló László-díjat kapott. 1998-ban a Parlamentben művészeti életművéért a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét vette át. Elméleti írásait (Van Goghról, Matisse-ról, Picassóról) az Ecset és stafeláj című könyvében gyűjtötte össze, amely 1998-ban jelent meg a Barbaricum Könyvműhely kiadásában. Művészetének szinte utolsó darabjáig visszatért a forradalom élménye és a börtönélmény. Hihetetlen intenzitással és belső tűzzel alkotott haláláig. Műveiből Magyarországon és külföldön közel hatvan egyéni kiállítást rendeztek. Szeptember 5-én, síremlékének falavatása napján nyílt meg Debrecenben a művész rajzaiból, nyomataiból, metszeteiből, rézkarcaiból, számítógépes grafikáiból összeállított kiállítás, nyolc hónappal azután, hogy Bényi Árpád akvarelljeiből nyílt tárlat. /Bényi Árpád művei Dicsőszentmártonban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./


lapozás: 1-14




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998