udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 57 találat lapozás: 1-30 | 31-57
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1990. április 9.

A marosvásárhelyi pogrom halottai magyarok: Gémes István sáromberki lakos, Csipor József ernyei, Kiss Zoltán teremiújfalusi lakos. /Puskás Attila: Marosvásárhely halottai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 9./

1992. július 18.

Tófalvi Zoltán /Marosvásárhely/ összefoglalta a Cseresznyés per fejleményeit. Cseresznyés Pált 1991. jan. 17-én tartóztatták le és 1992, júl. 7-én az időközben Magyarországra menekült Barabás Ernővel együtt tíz évre ítélték. Tófalvi visszatekintett a kezdethez. 1990. márc. 20-án a marosvásárhelyi magyarok békés tüntetést szerveztek. Az előző napon, 19-én felfegyverzett görgényvölgyiek súlyosan bántalmazták az RMDSZ székházába menekült 72 személyt, kiverték Sütő András félszemét. 20-án újból behozták Marosvásárhelyre a görgényvölgyieket. A botokkal, vasvillákkal, dorongokkal felfegyverzett román lakosok Sáromberkén halálra gázolták Gémes Istvánt, Nagyernyén Csipor Antalt, Marosvásárhely főterén pedig Kiss Zoltánt. A támadók között volt a libánfalvi Mihaila Cofariu is. Az összecsapás során Cofariu súlyos sérülést szenvedett. Miközben a Sütő András elleni gyilkossági kísérlet, továbbá a három halálra gázol egyetlen tettesét sem ítélték el, keresték Cofariu támadóit. Egyetlen orvosi látlelet sem bizonyította, hogy Cseresznyés Pál rúgása életveszélyes sérülést okozott volna. Végül meggyőző bizonyítékok hiányában, hamis tanúvallomások alapján ítélték el Cseresznyés Pált, akit előzőleg a börtönben megvertek. Ezzel a marosvásárhelyi események magyar és cigány elítéltjeinek száma 47-re emelkedett. Közben a bíróság a védelem egyik koronatanúját, a Cofariut bekötöző Seres Máriát, aki azt állította, hogy a földön fekvő féri nem Cofariu volt, egy év börtönbüntetésre ítélték. /Elvált a férjétől és a megítélt gyermektartási díjat nem fizette ki, ezért börtönözték be./ A tárgyalás során levetítették az ír tévé felvételét, melyet a marosvásárhelyi eseményekről készített. Azonban a filmet a vádnak megfelelően átalakították: kivágták belőle azt a részt, amikor a botokkal, fejszékkel felfegyverzett román tüntetők áttörik a rendőrkordont és megtámadják a békésen tüntető magyarokat. Ehelyett csak azok a képsorok láthatók, ahol a magyarok ellentámadásba lendülnek. Az ellenséges légkört mutatta, hogy Luca Ioan ügyész így kezdte vádbeszédét: "Gyilkosság megbocsátani annak, aki embert ölt!" Hiába mutatott be az RMDSZ egy filmet a valóságban történtekről, azt nem vették figyelembe. Borz Grigore, a vád képviselője odáig ment a magyarság kollektív elítélésében, hogy 1990. márc. 20-át az RMDSZ által szervezett katonai akciónak minősítette. Végül kijelentette: egyetlen románnál sem volt ütő-, vágó-, szúrófegyvert. Mihály Sándor, Jung Ildikó és Veres Gyula védőbeszédei mindezek miatt valóságos vádbeszéddé vált. Mihály Sándor hivatkozott arra, hogy a hírhedtté vált Judea ezredes bevallotta, a Népújság is leközölte, hogy a görgényvölgyiek felfegyverkezve jöttek Marosvásárhelyre. A nagy távolságból készült videofelvételről nem lehet pontosan megállapítani, hogy a földön fekvő alak Cofariu. /Tófalvi Zoltán: A marosvásárhelyi per. = Népszabadság, júl. 18./

1994. március 19.

Az RMDSZ Maros megyei vezetősége nyilatkozatában 1990. márc. 19-re és 20-ra emlékezett. A "kommunista diktatúrák összeomlása után itt, Marosvásárhelyen provokálták ki a legelső etnikai konfliktust Kelet-Európában." Márc. 19-én "a felbujtó provokátorok szervezte csapatok megostromolták az RMDSZ Maros megyei székházát, brutálisan bántalmazta azokat, akikhez hozzáfértek." Sütő András írót életveszélyesen megsebesítették. Márc. 20-a már halált is követelt, amikor "a terror elleni tüntetőkre vezényelték a fölheccelt falusiakat." Magyar halottak: Csipor Antal nagyernyei, Gémesi István sáromberki és Kiss Zoltán teremeújfalusi lakos. "A felbujtókat és tetteseket soha nem vonták felelősségre. Ellenben 45 magyart és cigányt meghurcoltak, elítéltek. Volt, aki belehalt kálváriájába. Cseresznyés Pál most is börtönben ül. " /Népújság (Marosvásárhely), márc. 19./

1994. május 29.

Máj. 29-én ünnepelte fennállásának 675. évfordulóját a Maros megyei Sáromberke község. Erre az alkalomra jelent meg Sáromberke történetéről egy kötet /Sáromberke 1319-1994, kiadja a Sáromberki Református Egyházközség/ szerzője Szabó Miklós, a Román Akadémia Társadalmi és Humán Tudományi Marosvásárhelyi Intézetének főkutatója. Ez az ünnepi alkalom egyben tisztelgő főhajtás volt a településhez kötődő Teleki család emléke előtt. Leleplezték Teleki Sámuel kancellár emlékére a református templomban elhelyezett emléktáblát a következő szöveggel: "Római Szent Birodalmi Gróf Széki Teleki Sámuel /1739-1822/ kancellár, a marosvásárhelyi Téka alapítója, az erdélyi magyar tudományosság, egyházak és iskolák pártfogója emlékére állították a falu lakói 1994 május havában". Felolvasták a külföldre kényszerült gróf Teleki Károly üzenetét, majd tudósok emlékeztek Teleki Sámuelre. /Népújság (Marosvásárhely), máj. 31./ Szabó Miklós Sáromberkéről szóló munkájával elnyerte az Erdélyi Múzeum-Egyesület honismereti pályázatának harmadik díját. Az ünnepi emlékezésen előadást tartott még dr. Tonk Sándor egyetemi tanár, az EME országos alelnöke, dr. Deé Nagy Anikó, a Teleki-Bolyai Könyvtár főkutatója. /Népújság (Marosvásárhely), máj. 26./

1996. augusztus 8.

A marosvásárhelyi református találkozóval egyidőben aug. 7-én Sáromberkén, az egykori Teleki grófok fészkében felavatták gróf Teleki Sámuel kancellár, a marosvásárhelyi Teleki Téka alapítójának szobrát, Jorga Ferenc szászrégeni szobrász alkotását. Deé Nagy Anikó Teleki Sámuelről írt tudományos dolgozatát Ferenczy István színművész olvasta fel. /Keresztény kultúra, Erdély öröksége. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 10-11./

1996. augusztus 8.

A marosvásárhelyi református találkozóval egyidőben aug. 7-én Sáromberkén, az egykori Teleki grófok fészkében felavatták gróf Teleki Sámuel kancellár, a marosvásárhelyi Teleki Téka alapítójának szobrát, Jorga Ferenc szászrégeni szobrász alkotását. Deé Nagy Anikó Teleki Sámuelről írt tudományos dolgozatát Ferenczy István színművész olvasta fel. /Keresztény kultúra, Erdély öröksége. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 10-11./

1998. július 29.

A Romániai Magyar Szó Postafiók rovatában négy olvasói levelet közöltek, mindegyik elítélte Makay Botondot Tőkés László püspököt támadó durva kirohanásáért. Németh József /Szilágycseh/, Nagy Géza /Sáromberke/, Tamássy Erzsébet /Zilah/ levele mellett Kovács Imre lelkipásztor /Paptamási/ Bereczki Andrást is elítélte előzőleg közölt írása /Nyílt levél Makay Botondhoz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./ kapcsán. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./ Előzmény: Makay Botond: Ha valaki rémképeket lát, forduljon szakorvoshoz! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 23.

2001. június 18.

A rendszerváltás után Szabédi Lászlóra évente emlékező, a költő életművét feldolgozó kolozsvári tudományos konferenciákon kívül Farkas Ernő magyar szakos tanár, tanfelügyelő kezdeményezése nyomán Szabédon is rendszeresen megemlékeznek a költőről. Jóllehet, Szabédi Sáromberkén született, a költő a mezőségi falu büszkesége lett, mint neki a szabédi emberek: "oly szép s nekem való nép". A jún. 16-i megemlékező ünnepségre vendégek jöttek Kolozsvárról, de eljött Magyarországról Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke, az Anyanyelvi Konferencia képviseletében Komlós Attila, Kolozsvárról Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője és Kötő József, Bukarestből Gálfalvi Zsolt, A Hét főszerkesztője, Virág György, a megyei tanács elnöke, irodalmárok, papok, újságírók. Pomogáts Béla emlékbeszédében kiemelte, hogy Szabédi László "ennek az erdélyi magyar önazonosságnak volt a hőse, végül vértanúja, akinek egész életét egy nagy vállalás, egy nagy hivatás és munka töltötte be: hogyan lehet megtartani a változó történelemnek mostoha viszonyai között az erdélyi magyar nyelvet, kultúrát, az erdélyi magyarság önazonosságát." Az istentisztelet után megkoszorúzták a költő emlékplakettjeit. /A Maros-Mezőség kapujában. Szabédira emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 18./

2001. augusztus 14.

A magyar államiság ezeréves fennállását köszöntő-ünneplő rendezvényeket az aug. 15-i esztergomi ünnepség zárja. A magyarság, Magyarország mellett, a környező államokhoz tartozva, nemzetrészként élte meg az eseménysorozatot. E nemzetrésznek további életképessége függ attól is, hogy képesek vagyunk-e e helyzetnek megfelelő nemzettudatot kialakítani. A rendezvények végén Dr. Szabó Miklós kitért a falutörténet-írás időszerű kérdéseire. 1992-ben Pál-Antal Sándor kiadta Backamadaras 600 éve c. kötetet, illetve Nagy Géza, akkori sáromberki lelkipásztor, Berekméri D. István, Tonk Sándor és dr. Szabó Miklós megírták a Sáromberke 1319-1994 c. kötetet, más helységekben is elindult az érdeklődés az erdélyi falu, a szülőfalu történeti múltja iránt. Kiemelkedő szellemi alkotóműhely Péterfy László lelkipásztoré, aki egyház- és falutörténet sajátos ötvözetében mutatta be sikeresen, vagy fogja bemutatni Balavásár, Bonyha, Gyulakuta, Héderfája, Kend, Kibéd és Siklód történeti múltját. - A néhány oldalas kiadványoktól kezdve a több száz oldalasig, az alábbi falvakról jelentek meg "falumonográfiák" vagy valami egyebek: Abosfalva, Ákosfalva, Bólya, Csittszentiván, Disznajó, Kibéd (nem a Péterfy László írása), Mezőkölpény, Mezőpanit, Mezősámsond, Nagyernye, Nyárádszereda, Póka, Rava, Szederjes, Székelycsóka, Tancs. A nem szakember, vagyis műkedvelő falutörténet-kutatói gárda ma már igen nagyszámú mind Maros megyében, mind más vidékeken. A műkedvelő történészek nem rendelkeznek kellő tudományos felkészültséggel, gyakorlattal, tapasztalattal, akik gyakran azt sem tudják, mi a falumonográfia és mi a falutörténet. Szabó Miklós azt tanácsolta, hogy kutassák a szülőfalu történeti múltját, de nagyobb gonddal, alapossággal. /Dr. Szabó Miklós: A falutörténetről a millenniumi év végén. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 14./

2001. szeptember 4.

Többen kérték, hogy a mozgássérült Héjja Dezső mellett figyeljen oda az RMDSZ a letartóztatott Reiner Antal sorsára is. Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés vezetője szerint a kézdivásárhelyieket "valamennyiünk megalázására és a román-magyar közeledés akadályozásának nyilvánvaló szándékával ítéltek el Bukarestben." Kiszabadításuk érdekében az általa vezetett Emberséget! Alapítvány levelet intézett Markó Béla szövetségi elnökhöz és Németh Zsolt magyar külügyi politikai államtitkárhoz. Alapítványa igyekszik anyagilag is segíteni az elmúlt évtized magyar áldozatait, az 1990. márciusi pogromban életüket vesztett nagyernyei, sáromberkei, mezőújfalui férfiak családjait. A lap megjegyezte, Frunda György szenátor, a kézdivásárhelyiek védőügyvédje világosan leszögezte: mind a hat elítélt, tehát Reiner Antal ügyében is a legfelső ügyészhez, illetve később a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordul. /Figyeljünk Reiner sorsára is! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./

2001. október 19.

Falutörténeti kiállítás nyílik okt. 20-án Sáromberkén. Néhány fiatal sáromberki egyetemista körében összegyűjtötte a falu tárgyi örökségének még fellelhető darabjait. A 20-án tartandó egyházmegyei kórustalálkozó lesz a falutörténeti kiállítás megnyitója. /Orbán János: Falutörténeti kiállítás Sáromberkén. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 19./

2001. október 24.

Székelyudvarhelyi értelmiségiek egy csoportja 1991. febr. 20-án hozta létre az apolitikus, humánus eszméket valló emberbaráti Emberséget!-Alapítványt. Az Emberséget!-Alapítvány több mint 10 esztendeje többtucatnyi ártatlanul szenvedő és anyagilag rászoruló sorsát igyekezett megkönnyíteni önkéntes adományok gyűjtése és célba juttatása révén. Az alapítvány támogatottjai közül a legismertebbek az 1989. december 22-i események ürügyén koncepciós perekben elítélt oroszhegyi meg zetelaki magyarok, illetve a marosvásárhelyi 1990. márciusi pogrom áldozatainak (Nagyernye, Sáromberke, Mezőújfalu) nélkülöző családjai és hátramaradottai, valamint a börtönbe zárt Cseresnyés Pál Marosvásárhelyről. Az új évezredben megint kopogtat, megint jelentkezik az Emberséget!-Alapítvány, hogy támogassa egy magyarellenes koncepciós per áldozatait: HÉJJA DEZSŐT, akit az 1989. december 22-i kézdivásárhelyi rendőrlincselés ürügyén 4 évi raboskodásra ítéltek, és aki néhány hete a csíkszeredai börtönben raboskodik, illetve a 3 évi börtönbüntetéssel sújtott REINER ANTALT, akit augusztus 4-én tartóztattak le. Ugyanakkor ideje elindítani azon oroszhegyi meg zetelaki magyarok teljes rehabilitálási folyamatát, akik a romániai magyar nemzeti közösség, illetve anyaországunk és a nyugati világ magyarsága példás szolidaritása eredményeként többévi szenvedés után Ion Iliescu elnöki kegyelmével szabadultak ki börtöneikből. /Újra kopogtat, újra jelentkezik az Emberséget!-Alapítvány. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./

2001. november 28.

Nov. 24-én száz tanuló és kísérőtanáraik vettek részt Marosvásárhelyen a helyi Vályi Gyula Matematikai Kör által szervezett VI. Vályi Gyula-emlékversenyen. A marosvásárhelyi diákok mellett baróti, bethleni, brassói, csíkszeredai, kecskeméti, kolozsvári, lugosi, medgyesi, nagyszebeni, szatmárnémeti, nyárádszeredai és sáromberki V- VIII. osztályos tanulók vállalták a megmérettetést. A matematikai verseny mellett a helytörténeti vetélkedőn Marosvásárhellyel kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuka tanulóknak. A legjobban a kecskeméti csapat ismerte a város múltját és jelenét. /(simon): VI. Vályi Gyula-emlékverseny. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 28./

2002. július 5.

Az Emberséget! Alapítvány kéri, hogy támogassák az igazságtalanul elítélt és súlyosan beteg Reiner Antalt, aki a csíkszeredai börtönben raboskodik, meg az ortopédiai műtétek előtt álló Héjja Dezsőt. Székelyudvarhelyi értelmiségiek egy csoportja 1991. február 20-án hozta létre, a helyi bíróság az év március 21-én pedig bejegyezte az apolitikus, Emberséget! Alapítványt. Az Emberséget! Alapítvány több mint tíz esztendeje több tucatnyi ártatlanul szenvedő és anyagilag rászoruló ember sorsát igyekezett megkönnyíteni önkéntes adományok gyűjtése és célba juttatása révén. Az alapítvány támogatottjai közül a legismertebbek az 1989. december 22-i események ürügyén koncepciós perekben elítélt oroszhegyi meg zetelaki magyarok, illetve a marosvásárhelyi 1990. márciusi pogrom áldozatainak (Nagyernye, Sáromberke, Mezőújfalu) nélkülöző családjai és hátramaradottai, valamint a börtönbe zárt Cseresznyés Pál Marosvásárhelyről. Reiner Antal és Héjja Dezső helyzetéről, egészségi állapotukról részletesebb beszámolót ad a www.nexus.hu/erdelyimagyarkezdemenyezes honlapon. /Az Emberséget! Alapítvány. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 5./

2002. július 9.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 2001 júniusában nyitotta meg Budapesten a határon túli referensirodát. Az alapszabályzat szerint az iroda vezetői hathavonként cserélődnek, versenyvizsga alapján. Az iroda vezetését ideiglenesen, három hónapra a kolozsvári Sebestyén Katalin vette át, őt követte Szabó Ildikó Székelyudvarhelyről. Idén nov. 1-jéig az iroda tevékenységének irányítását a marosvásárhelyi Berekméri Sándor, a sáromberki Agromec volt főmérnöke, Maros megyei tanácsos, az RMGE Maros megyei szervezetének vezetőségi tagja vállalta, ugyancsak versenyvizsga alapján. Dr. Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter jún. 19-én fogadta az RMGE országos küldöttségét. A találkozón részt vett Sebestyén Csaba, az RMGE országos elnöke, Bodó Géza országos gazdasági alelnök és Máthé László országos szervezési alelnök is. A miniszter támogatásáról biztosította az RMGE-t. A minisztérium a Magyarországon szervezett országos kiállításokon a romániai RMGE-tagsággal rendelkező gazdák, vállalkozók számára ingyenes standokat biztosít; Romániában szerveznék meg az elméleti oktatást, esetleg magyarországi tanárok közreműködésével. A gyakorlati oktatás a magyarországi cégeknél történne. Szó esett a jó minőségű, Erdélyben már kipróbált búzavetőmag behozataláról olyképpen, hogy az ára ne haladja meg a romániai árakat. /Kilyén Attila: Határon túli referensiroda Budapesten. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./

2002. november 6.

A Németh Géza Egyesület idén kétnapos kirándulás keretében emlékezett névadójára. Okt. 5-én reggel Csíkszeredából indultak el. Marosvécsen körbejárták a Kemény-kastélyt, a parkban a Helikon-találkozókra és Wass Albertre emlékeztek. Bethlenben Szakács János tiszteletes beszélt a Bethlen-család történelmi jelentőségéről, a templomban folyó munkálatokról. Besztercén a Magyar Házban tartották az emlékkonferenciát. A Szent László nyomában című történelmi vetélkedőn öt csapat vett részt. Másnap Cegőtelkén a Cserhalom Művelődési Egyesület képviselője elvezette őket az 1998-ban emelt emlékműhöz. Gernyeszegen, majd Sáromberkén a Teleki-család történelmével ismerkedtek, Erdőszentgyörgyön pedig a Rédhey-család és az angol királyi család kapcsolatával. /Csikós Klára, Csíkszereda: Németh Géza-emlékkonferencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 6./

2003. április 11.

Maros megyében számos település törekszik a községgé válásra önállóan, illetve szomszédos faluval társulva. Virág György Maros megyei önkormányzati elnök kifejtette, összesen tizenegy új község alakulhat meg. A törvény előírásai között szerepel a legkevesebb 1500-as lélekszám, az önkormányzati hivatalnak megfelelő épület, iskola és művelődési otthon megléte. A közeljövőben Maros megyében Fehéregyházától Nagybún válna le, Bátostól Dedrád, Mezőcsávástól Mezőszabad Galamboddal, Nagyernyétől Sáromberke, Görgényhodáktól Toka, Jeddtől Koronka és Székelybós, Mezőbándtól Mezőmadaras, Görgényszentimrétől Görgényüvegcsűr, Nyárádmagyaróstól Márkod, Szovátától Sóvárad. /Antal Erika: Új községek. Népszavazást írnak ki az önállósodásért. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

2003. május 19.

Maros megye oktatásügyét érintő szinte valamennyi fontos kérdés szóba került azon a tanácskozáson, amelyet máj. 16-án az RMDSZ megyei szervezetének kezdeményezésére tartottak az iskolaigazgatókkal, s amelyen a magyar tannyelvű oktatásért felelős főtanfelügyelő-helyettes is részt vett. Albertini Zoltán ismertette, hogy hány úgynevezett B-típusú magyar tannyelvű szakosztály indul olyan iskolákban is, ahol korábban nem létezett magyar tagozat. Az ülésen felmerült: nagy dolog, hogy ezek az osztályok létrejönnek, csak legyen rá igény, hogy magyarul akarjanak szakmát tanulni a fiatalok. A felszólalók utaltak az elmúlt évek gyakorlatára, amikor papíron meghirdették ugyan a magyar osztályokat, de egyes iskolák titkárságán eltanácsolták a jelentkezőket. Szóba került, hogy Segesváron könyvelői osztályt szerettek volna indítani a líceumban, ezzel szemben a szakiskolában indul textil- és bőrfeldolgozó osztály magyar nyelven. Régenben is 25 gyerekkel több végzi a nyolcadik osztályt, mint amennyi helyet meghirdettek. A B-típusú osztályok háromszintű képzést biztosítanak: a tíz osztály mindenki számára kötelező, aki fokozati vizsgát tesz, az továbbmehet a XI-be, ami kettes fokozatú szakképesítést jelent, majd a korábbi gyakorlattal ellentétben felvételizni lehet XII-XIII. osztályba, amelynek során technikusi és érettségi végzettséget is lehet szerezni. Dáné Károly, a megyei szervezet oktatási alelnöke szerint fel kell hívni a civil szféra, a nyolcadikos diákok, a szülői bizottságok, egyes szervezetek figyelmét, hogy a szóban forgó iskolák vezetőségéhez nyújtsák be kérésüket. A hozzászóló igazgatók nehezményezték: amikor bekérik a diákok igényét arra vonatkozóan, hogy hol szeretnék folytatni tanulmányaikat, a szakmai oktatásnál nem kérik az oktatás nyelvének feltüntetését. Felmerült, hogy továbbra sincs közigazgatási osztály magyar nyelven, s hogy a sáromberki mezőgépészeti iskolában sem indul magyar osztály. A főtanfelügyelő-helyettes tényként jelentette be a marosvásárhelyi 11-es általános iskola felső tagozatának megszüntetését, illetve a két erdőszentgyörgyi iskola összevonását, ami Dáné Károly szerint célzatos döntés volt. A tanácskozáson szó esett a kádermozgásról, az iskolák névadásáról, egyesek két éve várják a választ, másokat folyamatosan zaklatnak az elnevezés miatt, és elhangzott az a kérdés is, hogy mikor olvasható a magyar felirat is a tanintézményeken, ahogy a sportlíceum esetében megvalósult. /(bodolai): Új osztályok, összevont iskolák. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 19./

2003. június 23.

Jún. 21-én Sáromberkén tartották a Maros-Mezőségi Egyházmegye református kórusainak Teleki Sámuel nevével fémjelzett találkozóját. A vendégeket Szász Zoltán maros-mezőségi esperes üdvözölte, később pedig felavatta az újjáéledt sáromberki kórus zászlaját. Közjátékként Nemes Ildikó tanárnő megszólaltatta az ez év májusában felújított nyolc regiszteres orgonát. A bensőséges hangverseny során fellépett a marosvásárhelyi Szabadság utcai gyülekezet Hozsánna kórusa, a mezőfelei dalosok, a marosvásárhelyi Szabadi úti gyülekezet Egyetértés és Szeretet kórusa, a székelykakasdi gyülekezeti dalkar, a sáromberki megújult vegyes kar, a marosvásárhelyi felsővárosi gyülekezet Choral vegyes kara és a marosvásárhelyi kistemplomi gyülekezet Evangélium vegyes kara. /Bölöni Domokos: Kórustalálkozó Sáromberkén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

2003. július 10.

Területi találkozót és bibliaismereti vetélkedőt tartott Sáromberkén az IKE. Három egyházmegye gyülekezete vett részt a találkozón: a Görgényi, a Marosi, valamint a Maros-Mezőségi Egyházmegye református gyülekezete. A fiatalok hangsúlyozták, hogy céljuk régi kapcsolatokat ápolni, újakat teremteni. Lukácsy Szilamér ifjúsági előadó, Ferenczi Levente IKE-titkár és a Maros-Mezőségi Egyházmegye esperese, Szász Zoltán köszöntötte az egybegyűlteket. A találkozó főszervezője Porkoláb Levente sáromberki lelkipásztor volt. /Gábor Ildikó: Területi IKE-találkozó Sáromberkén. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10./

2003. augusztus 18.

Az Erdélyi Kárpát Egyesület idei vándortáborának színhelye, Ratosnya, félúton található Szászrégen és Maroshévíz között. A tizenkét meghirdetett útvonal között szerepelt könnyű, közepes és nehéz gyalogtúra, honismereti túra, szekeres, valamint kerékpáros túra, mindenki választhatott. Az első tábori napon több mint százan indultunk a Kelemen-havasok legvonzóbb kirándulóhelyére, az 1380 m magasan fekvő Istenszékére. A táborozók másik csoportja honismereti túra során látogatta meg Szászrégent, Marosvásárhelyt /amelynek első írásos említése 1332-ből való, Novum Forum Siculorum néven/, Sáromberkét, Gernyeszeget, a Teleki család ősi fészkét, Marosvécset, itt tartotta találkozóit a Kemény János író (1903-1971) által 1926-ban létrehozott erdélyi Helikon Társaság. A parkban temették el Kemény János írót 1971-ben, ugyancsak itt található Wass Albert (1908-1998) síremléke is. Útjuk utolsó két állomása Magyaró és Disznajó volt. /Kovács Zsuzsa: Ratosnya - harmadszor. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./

2003. szeptember 1.

Sáromberkén aug. 30-án felavatták a Néprajzi-Falutörténeti Múzeumot. Vajda András és Orbán János megálmodták és megvalósították álmukat a református egyház által felajánlott egykori iskolaépületben, amelyet a helybéliek segítségével rendbehoztak. Dr. Keszegh Vilmos tanszékvezető egyetemi tanár mondott beszédet. A megnyitót követően Lokális történelmek elnevezéssel konferenciára került sor a sáromberki kastély dísztermében. Itt számos kiváló előadás hangzott el Teleki Domokos levelezéséről (dr. Viczián István, Budapest), A sáromberki Teleki kriptáról (Orbán János, Sáromberke), A sáromberkiek részvételéről a szabadságharcokban (dr. Szabó Miklós, Marosvásárhely), Az 1868-as oktatási törvény hatásairól a helybeli felekezeti oktatásra (Berekméri István, Sáromberke), a helybéli Köblös Elek pártvezér vitatott egyéniségéről (Nagy Domokos, Sáromberke), A Maros menti harcokról 1944-ben (Berekméri Árpád Róbert, Marosvásárhely) valamint az első és második világháborús dokumentumok néprajzi vonatkozásairól (Vajda András, Sáromberke). Szeretnének a frissen létesült múzeumban egy régiós kutatóműhelyt létrehozni. /Korondi Kinga: Múzeumavatás és konferencia Sáromberkén. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 1./

2003. szeptember 23.

Markó Enikő, a Maros Megyei Művelődési, Egyházügyi és Műkincsvédelmi Igazgatóság tanácsosa a vele készült beszélgetésben először bemutatta az igazgatóságot, amely elsősorban a művelődési életet próbálja átfogni Maros megyében, az amatőr művelődési tevékenységek, alapítványok, társaságok, egyesületek nyilvántartásával, kapcsolatteremtéssel foglalkozik, valamint azokkal a szervezetekkel, amelyek a művelődést, a kultúrát tartják tevékenységi területük célpontjának. Másodsorban az egyházakkal is kapcsolatot tartanak. Ő a magyar történelmi egyházakkal próbál kapcsolatban lenni. Az igazgatóság a műkincsvédelemre helyezi a hangsúlyt. A műkincsvédelem, a műemlékvédelem anyagilag nehéz helyzetben van, és a kedvező változást nem látják. A műemlékvédelem hatáskörébe a megye épületeinek, műemlékeinek együttese tartozik. Náluk kell mindenre engedélyt kérni. Náluk készül a lajstrom, amely a megyében lévő műemlékeket tartja számon, a műemlékek állapotát jegyzi, felújításukat engedélyezi. A műkincsvédelmi alosztály a legnagyobb látogatottságú az igazgatóságon. Azok a magánszemélyek, akik külföldre ajándéktárgyként valamilyen műalkotást szeretnének vinni, esetleg végleg eltávoznak az országból, engedélyért ehhez az osztályhoz kell fordulniuk. Rendelkeznek a megye területén lévő templomok, egyházak műkincsállományát felleltározó lajstrommal is, ha valahol valamit ellopnak, annak a leltári kikeresése is rájuk tartozik. Markó Enikő hatáskörébe elsősorban a kisebbségi kultúra megfigyelése tartozik. A megyében számos művelődési alapítvány, társaság, egyesület van, amelyek művelődési jellegű rendezvényeket szerveznek, az én feladatom ezekkel az egyesületekkel, társaságokkal a kapcsolatot tartani, megtudni, hogy milyen rendezvényeket szándékoznak szervezni, megismerni következő évi tervüket, és megpróbálni anyagi támogatást szerezni nekik a Művelődési Minisztérium megfelelő osztályáról. Másik feladata a saját programok szervezése. Az igazgatóságnak rendkívül kevés a pénze. Még az program, amelyik kap anyagi támogatást, az is csak az igényelt összeg egy bizonyos százalékában részesül. Hozzá tartozik a magyar rendezvényeken kívül a roma művelődési élet ismertetése, bizonyos fokig irányítása is. A jövőbeni rendezvényekből kiemelkedő például a sáromberki néptánctalálkozó, ahol sok országból összegyűlnek fiatalok megismerni a magyar népzenét, az erdélyi magyar táncokat. A Művelődési és Egyházügyi Minisztériumnak eddig volt kisebbségi, nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó igazgatósága, jelenleg ez átalakult és az Európai Integrációs Harmonizáció- és Média-igazgatósággá változott. Az új igazgatóság a jelentős történelmi személyiségek, a művészeti élet személyiségeinek a felleltározásával is foglalkozik. Így az idén a Rákóczi-emlékév kapcsán Markó Enikő két kisebb rendezvényt is tartott. A Marosvásárhelyi Napokkal kapcsolatban a város magyar lakossága nagyobb részt szeretne kapni a rendezvényekből. Markó Enikőnek tavaly hét rendezvényre sikerült támogatást szereznie, az idén eddig négyre, reméli, az ötödik is sikeres lesz. A négy rendezvény közé tartozott a Mentor Kiadó tízéves fennállásának alkalmából szervezett irodalmi est. /Nagy Botond: Munkának értelmet, kultúrának pénzt. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 23/

2003. december 31.

A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Maros megyei szervezete Marosvásárhelyen levő oktatási központjában dec. 20-án állandó jellegű nép- és iparművészeti kiállítást nyitottak. A bemutatóteremben az RMGE-tagok által - sásból, fából, háncsból, fűzfavesszőből - készített tárgyak kaptak helyet. A sáromberki gazdakör fonott kerti bútorokat, a mezőfeleiek gyékényből készült haszon- és dísztárgyakat, kalotaszegi varrottasokat állítottak ki. Megtekinthetők továbbá a szovátai László János és fia által készített fafaragások, címerek is. /(kilyén): Sásból, háncsból, fűzfavesszőből... = Népújság (Marosvásárhely), dec. 31./

2002. június 1.

A VIII. osztályt végző diákok számára hasznos tájékoztató füzetet jelentetett meg a Maros Megyei Tanfelügyelőség, amelyben a megye közép-, szakközép-, szak- és inasiskoláinak teljes kínálata szerepel. A megye diákságának egyharmada magyarul tanul. A tájékoztatóból kiderül, hogy az utóbbi években két nehezen kiharcolt magyar szakiskolai osztályt megszüntettek. Mezőgazdasági jellegű, magyar tannyelvű közép-, szakközép-, szak- és inasiskolai oktatás egyáltalán nincs az egész megyében, s továbbra is csak egyetlen gazdasági jellegű osztály indul az Elektromaros Iskolaközpontban. A középiskolai helyeket illetően a megyében kiegyensúlyozottabb a helyzet (110 román és 42 magyar tannyelvű osztály), addig a szakmai oktatás terén aránytalan az elosztás (70-12). Igaz, hogy az elmúlt években, amikor lehetőség nyílt, sem Sáromberkén, sem Dicsőszentmártonban nem volt elég jelentkező a magyar szakiskolai osztályokba. Az is igaz, hogy aki érdeklődött, azt azonnal elutasították, a jelentkezők kis számára hivatkozva. /(bodolai): Sorvasztják a szakoktatást. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 1./

2002. június 26.

A Sáromberkén tartott, Teleki Sámuel nevét viselő Maros-mezőségi egyházmegyei kórustalálkozót második alkalommal szervezték meg jún. 23-án. Hét kórus lépett fel. Tavaly Sáromberke vállalta, hogy rendszeresen otthont biztosít a Maros-mezőségi egyházmegye kórustalálkozójának, mesélte Porkoláb Levente sáromberki lelkipásztor. /Simon Virág: A kórustalálkozók bizonyítják: él a közösség. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 26./

2004. február 10.

Nagyernye a két iskolája közül az egyik több mint száz éves, óvodának és elemi iskolának ad otthont, s évente javítgatják. Szomszédságában épült az 1970-es években az L alakú iskola, ám csak az egyik szárnya készült el. Idén felépítik az elmaradt szárnyat. Jánosi Ferenc polgármester elmondta, a tízosztályos oktatás kötelezővé tételével vált szükségessé a bővítés. Nagyernyén négy évig zárva volt a községi könyvtár. Közel tíz hónapja újra megnyílt, Válé Zoltán várja a szép- és szakirodalom iránt érdeklődőket. A 7500 kötetes könyvtárból közel 6500 példány magyar nyelvű, száz nyilvántartott olvasójuk van. – 196 gyermek jár Sáromberke általános iskolájába, közülük negyvenen a román tagozaton tanulnak. Az idei tanév 29 első osztályossal indult, s az óvoda magyar nyelvű csoportjába jelenleg 50-en járnak, újságolta Székely Endre iskolaigazgató. Az általános iskolát elvégzők többsége a helybeli mezőgazdasági szakiskolába iratkozik, azzal a meggondolással, hogy ne ingázzanak a közeli városokba. Az sem mellékes, hogy Sáromberkéről jelenleg többen járnak egyetemre. /Ötmilliárd lej új iskolára. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 10./

2004. március 11.

Fél éve falumúzeum van Sáromberkén. A hívek segítségével rendbe hozták az épületet, az Illyés Közalapítvány is támogatta őket – mesélte a kezdetekről Porkoláb Levente, sáromberki református lelkész. A sáromberki falumúzeumot 2003 augusztusában nyitották meg, helytörténeti konferenciával egybekötve. Az első szobában történeti jellegű tárgyak és a Teleki-családhoz kapcsolódó iratok kaptak helyet. A sarokban felállított szekrény és az egész falat elborító tükör a Teleki-kastélyból származik. A kastélyt 1945-ben kirabolták, de ezek a rendkívül értékes tárgyak megmaradtak. /Nagy Annamária: Falumúzeum Sáromberkén. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./

2004. március 23.

Az 1990 márciusi marosvásárhelyi magyarellenes pogrom áldozataira emlékezett márc. 21-én, vasárnap a Marosvásárhelyi Rákóczi Szövetség. A véres események sáromberki áldozatának, Gémes Istvánnak sírjára helyezték el a kegyelet koszorúját. 1990-ben a Marosvásárhely felé tartó, a felbujtott román parasztokat szállító egyik gépkocsi halálra gázolta a 41 éves Gémes Istvánt és több helybélit megsebesített. Gémes az út szélén, amikor az autó belehajtott, és súlyosan megsebesítette, másnap reggelre meghalt. A tettes Butilca Dumitru, akit nem idéztek be a törvényszékre, nem ítélték el.- Soha nem kért bocsánatot – mondta az áldozat felesége, Gémes Ilona. A Marosvásárhelyi Rákóczi Szövetség elnöke, dr. Ráduly Levente elmondta, minden évben megemlékeznek a 14 évvel ezelőtti magyarellenes pogrom áldozatairól, és az áldozatok egyikének sírjára koszorút helyeznek. – A 14 évvel ezelőtti magyarellenes pogrom kiagyalói, megszervezői és végrehajtói szabadlábon járkálnak környezetünkben – mondta Ráduly Levente. Dr. Kincses Előd ügyvéd, a Marosvásárhely fekete márciusa című könyv szerzője rövid felszólalásában méltatta a Marosvásárhely körüli magyar falvak helytállását a pogrom idején, és reményét fejezte ki, hogy olyan nehéz helyzetbe, mint 14 évvel ezelőtt, Erdély magyar népe nem kerül többé. /Antalfi Imola: Gémes Istvánra emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 23./

2004. június 1.

Borzalmak laboratóriuma – így jellemezte A Pitesti szigetcsoport című munkájában Virgil Ierunca az iszonyat román Gulágját, a pitesti-i átnevelőbörtönt. Nagy Géza nyugalmazott sáromberki lelkész hat hónapot töltött el ebben a pokolban, majd egy évet és hat hónapot Szamosújváron és most papírra vetette rettenetes emlékeit Ha túlélted, hallgass! /Polis Kiadó, Kolozsvár, 2004/ címen. 1949–1952 között a pitesti-i börtön a kommunista új ember kikísérletezésének titkos laboratóriuma volt, ahol a rendszer által ellenségként számon tartott „banditákból” „becsületes” embereket faragtak az elhivatott átnevelők. A módszerek? A megfélemlítés, a kegyetlenség, az állandó presszió és agymosás, a szenvedés olyan fokának előidézése, ahol az ember már megszűnik embernek lenni, géppé válik, a hatalom alázatos kiszolgálójává. „Ebben az átnevelésben – írja a szerző – az ország egyetlen börtöne sem bizonyult olyan »sikeresnek«, mint Pitesti. Innen nem jöttek ki sem vitézek, sem hősök, legfeljebb mártírok gyalulatlan deszkakoporsóban.” /Ha túlélted, hallgass! = Krónika (Kolozsvár), jún. 1./ Nagy Géza: Ha túlélted, hallgass! című könyvét mutatták be jún. 2-án Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. A kötetet Szilágyi István, a Helikon főszerkesztője ismertette. Az egybegyűltek elsőkként tekinthették meg Boros Zoltán és B. Nagy Veronika e témáról készült: Az átnevelés poklában című dokumentumfilmjét. Dávid Gyula elmondta: nehéz dolga van annak, aki a ’44–47-es időszakot kutatja, de majdnem ugyanolyan nehéz az 1947 utáni éveket feltérképezni. Mindenképpen azokra kell alapozni, akik túlélőként a maguk élményeit meg tudják osztani. Az akkori periratok egy részét elrejtették, ami előkerül, annak hitelességét meg lehet kérdőjelezni. A szerző Nagy Géza, hetvenöt esztendős nyugalmazott sáromberki lelkipásztor. /F. I.: "Emlékezni vissza? ...csak rosszat emlékezünk..." . = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./


lapozás: 1-30 | 31-57




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998