udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 11 találat lapozás: 1-11
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1999. július 5.

Csíksomlyón ismét megtartották az Ezer Székely Leány Napját, melyet először Domokos Pál Péter 1931-ben szervezett meg. A rendezvény felvonulással kezdődött. Lovasok és fúvószenekar vezette a népviseleti parádét a Szék útján a somlyói kegytemplomig. A kegyhelyen nagyon sokan vettek részt a segédpüspök által celebrált szentmisén, majd az Ezer Székely Leány Napja résztvevői kivonultak a két Somlyó hegye közti nyeregbe. A műsort a szentegyházasfalviak nyitották. A gyimesi hidegségi táncosok után Vitos Izabella oláhfalvi énekekkel szórakoztatta a közönséget. A sepsiszentgyörgyi Fenyőcske együttes után a csíksomlyói egyházközséghez tartozó falvakból verbuválódott fiatalok zenekara lépett színre, majd a sötétpatakiak és a csíkjenőfalviak mutatták be műsorukat. Felléptek még Vajdaszentivány, Mezőbánd, Csíkszentkirály, Csíkjenőfalva, Csíkszentimre, Kászonújfalu, Szováta, Gyergyószentmiklós, a gyimesi Sötétpatak, a moldvai Pusztina, Nádas, Külsőrekecsiny, Klézse és Forrófalva hagyományőrző együttesei, valamint a Hargita Székely Népi Együttes. /Ezer Székely Leány Napja Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 5./

2000. szeptember 26.

Szept. 24-én Gyimesközéplokon tizenegyedik alkalommal rendezték meg a Tatros Forrásánál elnevezésű csángófesztivált. A Megyei Kulturális Központ és a gyimesközéploki kultúrotthon által szervezett találkozó valójában a két nappal korábban kezdődő Középloki Falunapok zárórendezvényeként került sorra. A fesztivál délelőtt szentmisével kezdődött, majd népviseleti parádéval folytatódott. Ezután a meghívott hagyományőrző csoportok előadása következett. Felléptek a moldvai Külsőrekecsin és Pusztina, a Gyimes-völgyi Gyimesfelsőlok, Hidegség, Sötétpatak, Gyimesbükk és a házigazda Gyimesközéplok adatközlő csoportjai. /Csángófesztivál Gyimesközéplokon. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 26./

2001. október 1.

Kétnapos, jubileumi csángófesztivált tartottak a hét végén Gyimesfelsőlokon, a "Tatros forrásánál" címmel. A fesztivált első ízben a hatvanas években szervezték meg, de az akkori vezetés betiltotta. 1977-ben tudták újraindítani az elsősorban népi hagyományok ápolására és bemutatására szánt rendezvény. Kötelező módon román résztvevőket is meg kellett hívni, mivel a politikai hatalom hallani sem akart arról, hogy léteznek csángó magyarok. Az idén először a fesztivál két napos lett. Mintegy 250-300 résztvevő volt jelen Külsőrekecsinből, Pusztináról, Gyimesbükkről, Csernakeresztúrról, Tatrangról, Hidegségből, Sötétpatakról, Gyimesközéplokról, Gyimesfelsőlokról. A rendezvény meghívottja volt a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes is. (Daczó Dénes): Jubilemi, 25. Csángó Fesztivál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

2002. szeptember 30.

Gyimesközéplokon a falunapok keretében meghirdetett, XXVI. csángófesztivál rendezvényeit megzavarta a hideg, esős időjárás. Ambrus Róbert, a középloki kultúrotthon igazgatója mindent elkövetett, hogy a szentmisét követően a résztvevők amolyan lovas, szekeres menettel érkezhessenek meg a rendezvény színhelyére, a kultúrotthon elé. A helybeli hagyományőrző csoportokon (hidegségi, középloki, felsőloki, sötétpataki, na meg a balánbányai Ördögborda) kívül a csernakeresztúri csángók, valamint a felsőlokiak magyarországi testvérközsége, Tiszakécske együttesei mutathattak ízelítőt sajátos népi kultúrájukból. /Kristó Tibor: XXVI. Csángófesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 30./

2006. július 19.

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által immár nyolcadik alkalommal megszervezett Kárpát-medencei Anyanyelvi Táborra idén Setétpatakon került sor. Az Uzonkafürdő és Nagybacon között található pihenőhelyre 26 középiskolás érkezett Felvidékről, a Vajdaságból, Magyarországról és Erdély szórványvidékeiről. Előadások hangzanak el  a népballadák gyűjtéséről, az 1848-as szabadságharc egyes momentumairól. A párkányiakat kísérő Mocsi Beáta szerint a Nyugathoz való földrajzi közelség miatt a felvidéki diákok egyre kevesebbet törődnek a hagyományőrzéssel és a történelemmel. /(hecser): Édes anyanyelvünk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 19./

2006. július 28.

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) Setétpatakon szervezte meg nyolcadik alkalommal a Kárpát-medencei Anyanyelvi tábort, középiskolás diákok számára. A tíznapos esemény július 21-én zárult. A résztvevők Felvidékről, Vajdaságból, Veszprém megyéből valamint Erdély szórványtelepüléseiről érkeztek. A tábor ideje alatt a vendégek megismerkedhettek Háromszék történelmével és kultúrtörténeti jellegzetességeivel, illetve előadásokat hallgattak. Ördög-Gyárfás Lajos, az AESZ ügyvezető elnökének elmondása szerint a szervezők arra törekedtek, hogy a programpontok, az ismeretterjesztő előadások kiegészítsék az iskolai tananyagot, és a helyi jellegzetességekhez, hagyományokhoz kapcsolódjanak. A tábor fontosságát Ördög-Gyárfás Lajos abban látja, hogy a középiskolás diákok megismerik egymást, szokásaikat, egymás vidékét, hagyományait, és nem utolsó sorban megtudják, mit jelent Erdély. /Knop Ildikó: Anyanyelvi tábor Setétpatakon. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), júl. 28./

2007. július 9.

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége szervezésében elkezdődött a 9. Kárpát-medencei Anyanyelvi tábor Setétpatakon. A tíznapos tábor célja: a magyarságtudat fejlesztése, közös kulturális értékek megismerése, az összetartozás érzésének kialakítása. A táborban 40 diák és tanár vesz részt Felvidékről, Vajdaságból, Veszprém megyéből és Erdély szórványtelepüléseiről. A programban ‘56-ról filmvetítés is szerepel, az előadók: Pomogáts Béla, Demeter László, Zsigmond Győző, Tapodi Zsuzsa és Péntek János. /Setétpatak nyelvtábora. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./

2007. július 26.

Dr. Péntek János professzor, kolozsvári egyetemi tanár házigazdája volt a tíznapos Kárpát-medencei Anyanyelvi Tábornak, amelyet immár másodszor Setétpatak néven ismert völgy hasonló nevű nyári táborhelyén szerveztek meg. Dr. Péntek János professzor Nyelvi tájak Erdélyben, regionalitás, nyelvjárások címen tartott előadást. Beszélt arról is, hogy mekkora lehet a magyar nyelv életkora. Becslése szerint a magyar nyelv – az a históriai időszak, amelytől magyar nyelvről lehet beszélni – körülbelül Róma alapításával egyidős, azaz mintegy 2750 éves. Ezzel nyelvünk az európai és a világnyelvek között ősnyelvként is tekintélyes helyet foglal el. A magyar nyelv szállásterülete azonos a magyarságéval, azaz a Kárpát-medence. Apad a magyarság létszáma, s ezzel együtt bizonyos térségekből visszahúzódik vagy eltűnik a magyar nyelv. Egy becslés szerint 1982–2002 között kétmilliónyival apadt a magyarság száma. Jelenleg a Kárpát-medencében több a magyar anyanyelvű, mint a magyar. Ez a vegyes házasságok, a többségiekhez igazodás, az identitásvesztés, a szórványok beolvadásának következménye. 1990 óta a nyelvhasználat lehetőségei bővültek a Kárpát-medencében, s ennek következtében csökkennek a különbségek a tájnyelvek között. Ezt az időszakot megelőzően a szétfejlődés, a divergencia volt jellemző, az utóbbi két évtizedben a konvergens jelenségek érvényesülnek. A nyelvi egységesülés irányában hat a rádió és a tévé is. Már Mátyás olasz humanistái is észrevették és feljegyezték, hogy a magyarok, bárhol is éljenek a Kárpát-medencében, megértik, értik egymást. Péntek János bemutatta az erdélyi nyelvi tájakat. Az erdélyi Mezőség a leginkább lepusztult nyelvi és kulturális táj. Péntek János a csodával tartja határosnak azt, hogy a mezőségi nyelvjáráshoz tartozó Déva környéki négy falu – magyar nyelvjárássziget –, Lozsád, Rákosd és a többiek még őrzik magyarságukat és magyar nyelvüket. Hitele lehet László Gyula elméletének, miszerint az avar-magyar azonosság ebben a térségben feltételezhető. A moldvai magyarság északi tömbje és szórványa, az ,,esszelő” csángók mezőségi kirajzásból származnak, a déli, székelyes csángók Székelyföldhöz kötődnek. Az Erdélyi Fejedelemség hivatalos nyelve a magyar volt, elsőként a magyarság történetében. Erdélyben a magánlevelezéstől a világi tudományok nyelvéig a magyar nyelv volt használatos. A török portával például a román fejedelemségek is magyar nyelven leveleztek. A 17. században Erdély volt a magyar nyelvű művelődés központja. A levéltárakban több a magyar nyelvű levél, okmány, mint a Kárpát-medence egészében együttvéve. (Ily módon érthető meg, hogy a Szabó T. Attila és munkatársai által egyberakosgatott Erdélyi Szótörténeti Tár anyaga miért olyan páratlanul gazdag.) /Sylvester Lajos: Setétpataki világosság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./

2008. július 9.

Kárpát-medencei Anyanyelvi Tábor nyitotta meg kapuit az erdővidéki Setétpatakon. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) által szervezett tíznapos tábor célja a magyarságtudat fejlesztése, a közös kulturális értékek megismerése. Idén 36 diák és tanár érkezett Felvidékről, Vajdaságból, Magyarországról és Erdély szórványtelepüléseiről. A setétpataki táborban előadást tart Demeter László történész, Várallyay Réka művészettörténész, Péntek János, az AESZ elnöke, Albert Ernő néprajzkutató, valamint Zsigmond Győző és Pozsony Ferenc egyetemi tanár. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége 16 éve alakult, közel 500 erdélyi tagja van. Az AESZ vállalja a több ezer diákot, tanárt megmozgató anyanyelvi versenyek, táborok lebonyolítását, valamint szakmai konferenciák szervezését. /Kovács Zsolt: Nyelvőrzők Erdővidéken. = Krónika (Kolozsvár), júl. 9./

2008. szeptember 9.

Szeptember 5-én zárult Setétpatakon a HERMÉSZ-tábor. A Babes–Bolyai Tudományegyetem irodalomtudományi és módszertani tanszéke, a Baróti Szabó Dávid Középiskola magyar nyelv és irodalom katedrája és a baróti Boralt Közművelődési Egyesület által szervezett ötnapos szakmai képzés Művészetolvasás – a hermeneutikai szemlélet érvényesíthetősége az irodalom (művészet) oktatásában témakörben zajlott. Az egyetem tanára, dr. Orbán Gyöngyi jelezte, a tábor egyik célja volt, hogy az egyetemen tanítókat, egyetemistákat, középiskolai tanárokat és középiskolai tanulókat közelebb hozzák egymáshoz. Az előadások a szépirodalom mellett színházi, zenei, képzőművészeti témákat is érintettek. Kékesi Keresztes Lujza baróti tanárnő, a tábor egyik főszervezőjének elmondása szerint azért foglalkoztak ezekkel a területekkel is, mert úgy vélik, a diákságot tudatos és igényes olvasóvá kell nevelni. /Hecser László: Közelebb hozni az irodalmat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 9./

2009. július 22.

A setétpataki anyanyelvi tábor lakói Uzonkafürdőn, az ottani új strandon töltötték az együttlét tizedik napját. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége tizenöt éve szervezi több támogató – köztük a Nemzeti Alapprogram és a Kovászna Megyei Tanács – segítségével a Kárpát-medencei Anyanyelvi Tábor rendezvényeit, előbb Kommandón, Zabolán, Illyefalván és több éve rendszeresen a setétpataki panzióban. Az idei résztvevők háromszéki anyanyelvi vetélkedők díjazottjai, Erdély szórványvidékeiről, Párkányból (Szlovákia), Pélmonostorról (Horvátország), Zentáról (Szerbia), valamint az anyaországi Veszprémből érkezett középiskolások és kísérőik voltak. Az AESZ ügyvezető elnöke, Ördög-Gyárfás Lajos a háromszéki nevezetességekről készült DVD-t mutatta be. Dr. Tapodi Zsuzsanna, a Sapientia EMTE tanára Kazinczy Ferenc 1816-os Erdélyi leveleiből idézett: ,,Magyarország nem ismeri Erdélyt. Megszokván venni utunkat, valamikor honunkból kimozdulunk, feledjük, hogy kelet felé egy rokon nép lakik, melyet nem illik nem ismernünk. ” Dr. Boér Hunor, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársának vetített képes előadása arra figyelmeztette a hallgatóságot, hogy mennyi mindent köszönhet a magyar és európai kultúra a Háromszéken született vagy itt tevékenykedő, könyveket író és gyűjtő embereknek. Zabolán, a Csángó Múzeum udvarán az intézményt megteremtő dr. Pozsony Ferenc kolozsvári professzor a csángókról tartott előadást. A Székely Nemzeti Múzeum játékgyűjteménye pedig a nagy diákokat sem hagyta hidegen. Dr. Péter Sándor a háromszéki személy- és helynévanyagról tartott előadást, dr. Zsigmond Győző professzor pedig a népi gombaismeretről. Hiripi Erzsébet pedagógus a nagybányai Németh László Líceumból érkezett. A megyében két magyar tannyelvű középiskola van, a másik Máramarosszigeten. Apad a gyermeklétszám, egyre többen román iskolába íratják gyerekeiket. Szórád Endre tanár egy párját ritkító intézményből, a délvidéki Zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumából érkezett Setétpatakra. Ez a középiskola egész Vajdaságból toborozza a kiemelkedő képességű tanulókat. Létezik a régióban egy másik tehetséggondozó magyar gimnázium is, mégpedig Szabadkán, mely Kosztolányi Dezső nevét viseli. Zenta különben 26 000 lakosú község, lakóinak nyolcvan százaléka magyar. Csongrádi Zsófia tanárnő a felvidéki Párkányról és környékéről jött tanulókat hozta. /Kovács B. András: Setétpatak élménye (Kárpát-medencei Anyanyelvi Tábor). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 22./


lapozás: 1-11




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998