udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 43 találat lapozás: 1-30 | 31-43
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1992. április 7.

Temesváron Demokrácia és a kollektív jogok címen rendeztek tanácskozást. A nemzeti kisebbségek képviselői megjelentek, a román pártok azonban távol maradtak. Elhangzott, hogy az 58 ezres németség nyelve Belgiumban éppúgy hivatalos, mint a flamand és a francia, hogy Katalóniában a kultúra felvirágzását hozta az autonómia. A jelenleg negyvenezres többnyire a bánságban élő szerbségről Milenko Lukin parlamenti képviselő elmondta, hogy üldöztetés volt az osztályrészük, amikor Titót láncos kutyának nevezték. Intézményrendszerüket felszámolták, sokukat elhurcolták. Egyetértenek a magyarokkal abban, hogy szükség van nemzetiségi minisztérium létrehozására. Karol-Matei Ivancsov bolgár parlamenti képviselő hasonlóan nyilatkozott. A bolgár nyelvű iskolákat a hatvanas évektől felszámolták, ma mindössze féltucat olyan iskola működik, ahol a bolgár nyelvet tantárgyként tanítják. Kéthetente megjelenő újságjuk anyagi gondokkal küszködik. A Bánságban mintegy tizenötezer román él. Anton Nicolae, a görög kisebbség képviselője szerint mintegy tizenhatezren vannak. Anton Linzmayer, a Suceava környékén élő mintegy tizenkét ezer lengyel képviselője megállapította, hogy a valamikor virágzó kisebbségi kultúra a kommunista diktatúra évtizedeiben úgyszólván megsemmisült. Iskoláikat 1953 után megszüntették, az erőszakos asszimiláció felgyorsult. Például Linzmayer falujából sok lengyel családot erőszakkal máshová költöztettek. Ivan Nepohoda, a Romániai Ukránok Szövetségének elnöke szerint mintegy 300 ezer ukrán él Romániában, szövetségüknek 120 ezer tagja van. Egyetlen ukrán nyelvű iskola működik, Máramarosszigeten. Az ukrán falvakba román pópákat telepítettek, az ukrán papokat pedig románlakta vidékekre telepítették át. A legnagyobb könyvtáraikat széthordták. /L. A. Gy.: Temesvári tanácskozás demokráciáról és a kollektív jogokról. = Magyar Hírlap, ápr. 7./

1992. április 27.

Pimen ortodox metropolita meghívására Mihály volt román király a húsvéti ünnepekre /ápr. 25-27/ Romániába utazott. Suceavában járt, a putnai kolostorban, majd a fővárosba ment. Bukarestben többszázezer ember fogadta éljenezve, nagy lelkesedéssel. Iliescu elnök nem találkozott a királlyal. /Gyarmath János, Bukarest: Királyi fogadtatásban részesült Mihály Romániában. = Magyar Nemzet, ápr. 28./

1993. december 9.

A román-ukrán alapszerződés késik, ezért a közeljövőben nem látogathat Iliescu Kijevbe, akinek útját az év végére már bejelentették. Gondok vannak a konzulátusok körül is. A román fél Csernovciban és Odesszában, az ukrajnai román etnikum központjaiban akar konzulátust nyitni, cserébe Suceavát, illetve Konstancát kínálva, addig Ukrajna Máramarosszigeten akarja felállítani konzulátusát. Kijev rosszallását kiváltotta a dec. elsejei parlamenti incidens, Nagy-Románia éltetése. /Miért késik a román-ukrán alapszerződés? = Új Magyarország, dec. 9./

1999. augusztus 31.

Bár huszonöt településen vannak tagjai a Moldvai Csángó-magyarok Szövetségének, alig fél tucat faluból érkeztek résztvevők aug. 29-én, vasárnap Bákóban tartott szövetségi közgyűlésre, ami így nem lett több választmányi gyűlésnél. A jelenlévők többsége szervezeti tisztségviselő vagy a szövetség helyi közösségeinek vezetője. Sokadszor és mindig ugyanazok az arcok, ugyanazok a lelkes, de időnként elcsüggedő, sértődékeny, fáradt emberek, többségükben túl az ötvenen vagy annak határán. Az a néhány fiatal, aki tenne, tervezgetne a szervezet körül és annak életében, még bátortalan, nincs meg a kellő képzettsége. A frissen megválasztott szövetségi elnök, a klézsei Csicsó Antal jellemezte úgy a csángóüggyel törődők táborát, hogy abban helye van (lenne) a szívvel, valamint az ésszel közelítőknek is, a tapasztalt, idősebb és lelkes fiatal nemzedéknek is, csakhogy a kerék előre forogjon. Idén február óta nem találkoztak ügyeik megbeszélése végett a klézsei, pusztinai, lészpedi közösségi szervezők - csak ebben a három faluban van helyi szervezete a szövetségnek, máshol elszórtan jegyeznek összesen 180 tagot -, akiknek munkájában igen fontos mozgatóerő a gyimesfelsőloki iskolapélda, személyesen Deáky András igazgató állandó jelenléte a csángószövetség találkozóin. Moldvában egyedül Klézsén indult kezdeményezés az anyanyelv oktatására, de mindeddig eredmény nélkül. A gyűlésen Sánta Attila Kötő József államtitkár tanácsosaként képviselte az oktatási minisztérium kisebbségi oktatásért felelő osztályát, aki az ügyben azt nyilatkozta, csak abban az esetben tud a tárca és annak kisebbségi osztálya tenni a klézseiekért, ha a kérvényezők betartanak minden törvényes lépést, határidőt, és egyik beadványtól a másikig nem csökken a felére, utóbb negyedére az igénylők száma. Duma András, a klézsei magyar oktatás ügyintézője nem értett egyet azzal, hogy a szülőket lehetne vádolni a szabályos eljárás be nem tartásáért. - Ne kérje tőlem számon senki - szögezi le Duma András -, hogy meggyőzzem a szülőket arról, annyi megfélemlítés után ötödször és hatodszor is nyújtsák be kéréseiket, hol ez, hol az hiányzik a kérésekből, vagy éppen nem iktatják azokat, és nyomtalanul eltűnnek. Nem sikerült pontos és tiszta képet kapni arról, mi történt a hazai kezdeményezésekkel, a csíkszeredai és más erdélyi városokban indított, de mára már megbukott csángóoktatással, kik foglalkoznak a moldvai magyarok számára anyaországi egyetemeken, főiskolákon felajánlott helyek elfogadásával, arra sem kaptak választ, hogy igaz-e az a közgyűlésen elhangzott állítás, miszerint az RMDSZ nem támogatja a csángó diákok Magyarországon való tanulását, mert eddigi tapasztalat szerint igen nagy a lemorzsolódás, így azt javasolja, inkább tanuljanak itthon, hazai egyetemeken. A gyűlésre a meghívásnak egyetlen RMDSZ-tisztségviselő sem tett eleget. Csicsó Antal keserűen jegyezte meg, az RMDSZ csúcsvezetése 1995-től nem képviseltette magát a csángószövetség közgyűlésein. Nyisztor Tinka felvetette, szükség lenne egy saját erőből megszervezett népszámlálásra. Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság tagja támogatásával nyújtottak már be erre vonatkozó pályázatot, amit elutasítottak, pénz nélkül pedig még néhány falura méretezett mintán sem lehet ekkora munkát elvégezni. - Közel 100 olyan szervezetről tudnak, melyek foglalkoznak csángóüggyel, de közülük csak nyolccal van kapcsolatuk, a többivel éles versenyben vannak a pénzekért. A pénzügyi beszámolóban elhangzott, a szövetség egyetlen állandó támogatója az RMDSZ, irodafenntartásra 150 dollárnak megfelelő összeget és két igen alacsony fizetést utal át a csángószervezetnek. Havonta legkevesebb 1,5 millió lejjel rúgnak többre a folyó költségek, ez csak növeli a 22 millió lejnyi adósságot. A jelenlegi vezetés a három évvel ezelőtti elnökséget hibáztatja azért, mert nem volt naprakész könyvelés, kilenc évre visszamenőleg kellett elkészíteni az elszámolást, ami több mint ezer dollárba és közel ötmillió lejbe került. A szövetség eredménynek tartja, hogy a Bákóba költözött székház rendelkezik számítógéppel, telefonnal, faxszal, naponta bárhonnan hívható, információ kérhető vagy továbbítható. A tagok közül többen nehezményezték, hogy a szövetség kapcsolatot tart az egész világgal, csak éppen a környező falvakbeli csángósággal nincs állandó kapcsolatban. A tagdíj kérdésében annyit döntöttek, pénz hiányában egyelőre csak ideiglenes igazolványokat készítenek, azzal keresik fel a tagokat. A Moldvai Csángó-magyarok Szövetsége az önrendelkezés megvalósítását programjának tartja, miként azt is, hogy a magyar kormánnyal és a Magyarok Világszövetségével való kapcsolatban a moldvai csángó-magyarok törvényes képviseletére tart igényt. Ezt az újonnan megválasztott elnökség (Csicsó Antal elnök, Róka Szilvia ügyvezető elnök, az oktatási, művelődési, gazdasági, szociális és pénzügyi felelősök) is magáévá teszi. A szövetség legfontosabb idei tevékenységi tervei közé sorolta három területi RMDSZ-szervezet megalakítását Bákó, Suceava és Karácsonkő (Piatra Neamþ) központtal, valamint a csángószövetségnek mint RMDSZ-platformnak a besorolását. A közgyűlés tiszteletbeli szövetségi elnököt is választott Nyisztor Tinka személyében, aki mintegy a szervezet utazó nagyköveteként képviselheti a moldvai csángó-magyarok ügyét, elsősorban oktatási ügyekben. /Fekete Réka: Moldvai Csángó-magyarok bákói találkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 31./

1995. október 5.

A suceavai törvényszék döntése értelmében a vasgárdista mozgalom nem volt fasiszta jellegű. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./

2000. augusztus 29.

Vasile Lupu, a parasztpárt alelnöke kijelentette, hogy a kormány a következő két-három hónap leforgása alatt kormányhatározatot fogad el, amelynek alapján az Országos Erdőgazdálkodás (RNP) 190 ezer hektárnyi erdőt ad majd át a bukovinai ortodox egyháznak. A Suceavai Érsekség irányítása alá kerül 192 ezer ha erdő, a bevételeket pedig a történelmi emlékművek fenntartására, valamint karitatív célokra fogják felhasználni. Mugur Isarescu kormányfő beleegyezését adta erre a tervre. Múlt héten a kormányfő úgy nyilatkozott, hogy támogatja az erdővisszaszolgáltatás gondolatát. /A kormány visszajuttat az ortodox egyháznak 190 ezer hektár erdőt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./

2000. szeptember 25.

Szept. 22-23-án Marosvásárhelyen tartottak kétnapos szemináriumot a Bernády György Közművelődési Alapítvány szervezésében, melynek témája volt: a törvényhozó és végrehajtó hatóságok szerepe a nemzeti önazonosság megőrzésében és fejlődésében. A szervezők elsősorban a kisebbségek által is lakott megyék önkormányzati vezetőit, a kisebbségi szervezetek képviselőit, valamint a Kisebbségvédelmi Főigazgatóság területi irodáinak vezetőit hívták meg. Jelen voltak egyes albán, cseh, horvát, német, roma szlovák, zsidó kisebbségi szervezetek vezetői is. Borbély László államtitkár azon vidékek infrastrukturális fejlesztéséről szólt, ahol kisebbségek is élnek. Kifogásolta, hogy a helyi hatóságok gyakran kerékkötői ama beruházásoknak, melyeket olyan államok üzletemberei kezdeményeznek, amelyek az illető nemzetiségek anyaországaiból érkeznek a térségbe. Frunda György szenátor kifogásolta, hogy Románia elfogadott egy sor nemzetközi egyezményt, melyek kimondottan a kisebbségi jogok érvényesítésére vonatkoznak, azonban azok előírásai nem kerültek be a hazai jogszabályokba. A nagy nehezen kicsikart, a kisebbségeknek kedvező határozatok pedig távol állnak attól, hogy életbe ültessék őket. Igen jellemző például, hogy az 1600 államosított egyházi ingatlanból papíron 25-öt visszaadtak a jogos tulajdonos intézményeknek, de gyakorlatilag csak egy esetben jutott dűlőre a dolog. A Chakra nevű roma szervezet vezetője sürgette, hogy minden önkormányzat mellett létezzen kisebbségi konzultatív bizottság. Czellecz Jenő arra emlékeztetett, hogy 1955-ben a Csángóföldön még több mint száz magyar tannyelvű iskola működött. Azóta óriási a változás. Amíg Bákó megyében nem változik meg a mai általános mentalitás, addig a csángómagyarok ügye függőben marad. Virág György, a Maros megyei önkormányzat elnöke, aki nyolc éven át a tanács alelnöke volt, elmondta, hogy a helyi tanács munkatársainak ma csak 13-14 %-a magyar nemzetiségű, és ezen elnökként sem tud változtatni. A Kisebbségügyi Hivatal suceavai irodavezetője, Vladimir Hapenciuc elmondta, hogy Bukovinában kb. 70 olyan település létezik, ahol valamely kisebbség többségben van (50 ukrán, 5 lengyel, 4-5 orosz-lipován, 8-10 cigány többségű stb.). Ma Moldvában hatvan iskolában tanítanak - anyanyelvként - más nyelvet is, mint a román, de olyan tanintézet nincs, ahol minden tantárgyat valamely nemzetiség nyelvén tanítanának. Szakavatott, józan elemzést adott a csángók helyzetéről, akik magyarságtudata a többévtizedes nemzetiségi elnyomás miatt sokat gyengült, az erőszakos, kívülről jövő asszimiláció évei után könyörtelenül beindult körükben a spontán asszimilálódás, a román nemzetbe való beolvadás. Mint mondotta: a térségben szinte minden önkormányzattal jó a kapcsolata az irodának, kivéve Bákó megyét, ahol a csángók jelenléte miatt ha a hatóságok kisebbségi kérdésről hallanak, elzárkóznak bármilyen kérés, javaslat teljesítése, megfontolása elől. Aidum Curt Mola, a konstancai kisebbségi iroda vezetője arról tájékoztatott, hogy a térségben 12 jelentősebb kisebbség él. Az egyik helyi tévéadásban rendszeresítette a kisebbségeknek szóló, információkat közlő műsorokat. Ez az első ilyen jellegű kezdeményezés a kisebbségi irodák szintjén. Másik kezdeményezése, hogy Konstancán létrehozzák a Kisebbségek Házát. Ugyanakkor az iroda behatóan kezdett foglalkozni az árva gyermekek, otthonlakók identitásával, segíteni akarja ezeket a fiatalokat önazonosságuk megőrzésében, mert ha ezt nem teszik, egytől egyig ortodox románokká válnak, márpedig nekik is joguk van múltjukhoz, önazonosságukhoz. - A kétnapos rendezvény közleménnyel zárult. /Máthé Éva: Kisebbségi szeminárium Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./ A közleményt a kormány elé terjesztik. Ebben kérték a megyei tanácsok mellett működő kisebbségi tanácsok létrehozását, a választói küszöb módosítását a helyi választások esetében azért, hogy a kisebbségek képviselethez juthassanak a helyi tanácsokban, javasolták a választási törvény sürgősségi kormányrendelettel való módosítását olyan értelemben, hogy a különböző megyék kisebbségi szervezetei egységes listákon indíthassák jelöltjeiket az országos választásokon, párbeszéd megvalósítását a kisebbségi szervezetek és a választási kampány szervezésében illetékesek között egy korrekt, nacionalista megnyilvánulásoktól mentes kampányért továbbá azt, hogy a Országos Kisebbségvédelmi Hivatal évente szervezzen fórumokat a kisebbségek problémáinak feltérképezése céljából, végül pedig kérték hogy a Parlament a lehető leghamarabb szavazza meg a közigazgatási törvény vagy a kormány bocsásson ki sürgősségi rendeletet, és hogy biztosítsák a törvényes keretet az elkobzott javak visszaszolgáltatására vonatkozóan. /Antalfi Imola: Kisebbségi tanácskozás. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 25./

2001. május 4.

Radu Berceanu demokrata párti képviselő bírálta az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének kulturális bizottsága által jóváhagyott jelentését a csángókról. - A jelentés a romániai csángókat a magyar kisebbség közé sorolja, erőszakosan elmagyarosítva őket - hangoztatta Berceanu. Úgy látja, nem véletlen, hogy most hozták ezt a határozatot, megítélése szerint nem kizárt, hogy mindez kapcsolatban van a magyar parlamentben napirenden levő státustörvénnyel. - A cél az, hogy bebizonyítsák, miszerint a Moldva szívében élő kis csángó közösség magyar. Ezek szerint Piatra Neamton, Suceavában és Jászvásárban mintegy 260 000 magyar él - hangoztatta. Az ügy tisztázására a DP-s képviselő nemzetközi bizottság létrehozását kéri. Berceanu bírálta Frunda György RMDSZ-szenátor magatartását is, aki részt vett a kulturális bizottság munkálatain, és támogatta a jelentést. Mint ismeretes, az ET kulturális bizottsága a csángó kultúra védelméről fogadott el jelentést. /Berceanu: Elmagyarosítják a csángókat. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 4./

2001. május 7.

Az előző napokban a lapok tele voltak Radu Berceanu demokrata párti képviselő nyilatkozatával, mely szerint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének kulturális bizottság által jóváhagyott jelentés a csángókról a magyar kisebbség közé sorolja azokat, ezáltal erőszakosan elmagyarosítva őket. Ezek szerint Piatra Neamton, Suceavában és Jászvásárban mintegy 260 000 magyar él - hangoztatta Berceanu, s az ügy tisztázására nemzetközi bizottság létrehozását kérte. Egyben bírálta Frunda György szenátor magatartását is, aki - bár a jogi bizottság tagja - részt vett a kulturális bizottság munkálatain, és támogatta a jelentést. - Az Európa Tanács kulturális, tudományos és oktatási bizottságának ülésén Tytti Isohookana-Asunmaa finn képviselőnő jelentésében feltárta a csángók jelenlegi helyzetét, fényt vetve azok jogos igényeire, valamint alapvető jogaik lábbaltiprására. Tytti Isohookana-Asunmaa megállapítása szerint a csángók követelései nem politikai, hanem kulturális jellegűek - hagyományaik megőrzésére, anyanyelvi oktatásra és anyanyelvi egyházi szertartásra tartanak igényt. Az anyanyelvi oktatást a román alkotmány előírásai szerint alkalmazni lehet és kell a csángó kisebbség esetében is. Ehhez pedig meg kell teremteni a megfelelő körülményeket, a tanárokat pedig fizetni kell - áll a jelentésben. - Frunda György, az ET emberjogi bizottságának második alelnöke elmondta: a tervezetet az állandó bizottság valószínűleg még ebben hónapban az Isztambulban megrendezett ülésén fogadja el. Frunda György szenátor szerint jelentős lépés ez a csángó kisebbség számára, amelynek pozitív következményei lesznek, s egyben bízik abban, hogy végre sikerül feloldani azt a diverziót, melynek nyomán a csángókat megosztották román és magyar csángókra; a jelentés tudniillik azt a megállapítást is tartalmazza, hogy a csángó kisebbség egy archaikus magyar nyelvet beszél. /Napirenden a csángó-kérdés. Egy archaikus magyar nyelvet beszélnek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

2001. július 19.

Adrian Nastase kormányfő hajdani teniszpartnere Sever Muresan volt, Dacia Felix Bank egyik akkori vezetője. A bank összeomlása után kiderült, hogy Muresan felelős a pénzek eltüntetéséért. Több év után a svájci rendőrhatóságok elfogták a nemzetközileg körözött teniszpartnert, és egy genfi törvényszék nyolc hónappal három és fél évi börtönre ítélte őt. A román igazságszolgáltatás - arra hivatkozva, hogy idehaza is van bőven "elszámolnivalója" Muresannak - több ízben szorgalmazta, hogy adják ki őt. Végül 2001. jún. 18-án hazahozták, és a suceavai fegyházba szállították. Ott június 29-én a helybeli bíróság feltételesen szabadlábra helyezte, s alig öt óra múlva a Svájcban jogerősen elítélt, a Romániában bűnvádi eljárás alatt álló Muresan repülőgépre ült, és zavartalanul eljutott Párizsig. - Ugyanakkor Héjja Dezső, egy etnikai jellegű politikai per: az Agache-ügy elítéltje, akire májusában mondták ki az ítéletet. Az epéjével frissen műtött, másodfokú rokkantságban szenvedő, betegsége miatt ágyhoz kötött, önmagát ártatlannak valló férfit letartóztatták. Héjja Dezső most a csíkszeredai börtönben várja, hogy a védőügyvédje, Frunda György szenátor által Ion Iliescu elnökhöz - ugyanahhoz az államfőhöz, aki 90 januárjában tömeges forradalmi cselekményekre vonatkozóan általános amnesztiát hirdetett! - benyújtott kegyelmi kérése meghallgatásra találjon. Így megy ez 2001-ben Romániában: a megnyomorodott magyar kisembert egy kétes bírósági döntés alapján letartóztatják, a svájci börtönből kikért román elítéltet, sikkasztó bankvezért, a jelenlegi kormányfő hajdani teniszpartnerét pedig feltételesen szabadlábra helyezték... /Szilágyi Aladár: Aki partner volt, s aki nem. = Bihari Napló (Nagyvárad), júl. 19./

2001. augusztus 7.

A román hatóságok túlméretezett történelmi megemlékezésekkel és mítoszokkal próbálják ellensúlyozni a magyar státustörvényben kilátásba helyezett "magyar igazolvány keltette zavarokat" - írta az aug. 6-i román sajtó. A National című napilap hivatalos közlemény alapján beszámolt arról, hogy a világ románjainak egységéért síkra szálló kulturális liga 25 más román civil szervezet közreműködésével aug. 9. és 19. között megszervezi "az első román egyesülés megvalósítójaként" nyilvántartott Mihály vajda (Mihai Viteazul) halála 400. évfordulójára való megemlékezést. Az országos zarándoklatként elképzelt és megszervezett megemlékezés Ion Iliescu államfő és Teoctist ortodox pátriárka jelenlétében a Román Akadémián megtartandó rendezvénnyel indul, melynek résztvevői aztán mintegy 1700 kilométeresre tervezett jelképes zarándokútra indulnak. A zarándokút résztvevői Bukaresttől Targovisten, Craiován, Gyulafehérváron, Kolozsváron, Zilahon, Nagybányán át Suceaváig és Jászvásárig (Iasi) követnék a román fejedelemségek első egyesülését megkísérlő Mihály vajda által bejárt helyeket. A nemzeti lobogók alatt vonuló zarándokok az ország minden tájáról begyűjtött földmintákat tartalmazó urnát vinnének magukkal, amelyet aztán a Mihály vajdáról elnevezett bukaresti templomban, onnan pedig a majdan felépülő Nemzeti Megmentés Katedrálisában helyeznek majd el. - A magyarok által megölt Mihai Viteazul mítoszával a román hatóságok megpróbálják felébreszteni a románok nacionalizmusát és patriotizmusát" - írta a bukaresti napilap. /Románia és a történelmi mítosz. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./

2001. augusztus 7.

250 cserkész táborozott Aranyosgyéresen a városi strandhoz tartozó nagy parkban. 52 gyermek érkezett Hollandiából és Olaszországból, velük együtt táborozik egy-egy cserkészcsapat Tövisről, Gyulafehérvárról, Suceavából, Krajováról, valamint két csapat Bukarestből, no meg természetesen a házigazda aranyosgyéresi cserkészek. Európai uniós külföldi támogatás mellett a hazai turisztikai minisztérium is segítette a rendezvényt. /Schmidt Jenő: Sátorbontás a cserkésztáborban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./

2001. augusztus 29.

II. János Pál pápa a múlt évben a kácsikai templomnak a Basilica Minoris titulust adományozta, ami a kiemelt búcsújáróhelyeknek dukál. Száz prelátus vett részt a hat: román, latin, lengyel, német, ukrán, és a magyar nyelven celebrált misén. A résztvevők számát százezerre becsülik, az Adevarul hírszolgálata a más országokból érkezők kapcsán Franciaországot, Olaszországot, Németországot és Lengyelországot említette. Magyarországot, Erdélyt nem. Jelen volt többek között Ghiorghi Prisacaru, a román szenátus külügyi bizottsága magyarbarátnak éppen nem mondható elnöke. Az ünnepségen a moldvai csángómagyarságot Petre Ghergheli jászvásári főpap ,,képviselte". Természetesen annak jegyében, hogy a moldvaiak román katolikusok. A kácsikai búcsúval, sok más szervezett mozgalommal a csángómagyarok Európa Tanácsban elfoglalt státusát ellensúlyozták, figyelmeztetett Sylvester Lajos. Politikusaink és főleg római katolikus főpapjaink felfigyelnek-e erre? - tette fel a kérdést. Limbacher Gábor ír tanulmányt Moldvai magyarok kácsikai búcsújárása Nagyboldogasszony ünnepekor címmel. (Tanulmányok Domokos Pál Péter emlékére, Lakatos Demeter Egyesület, Budapest, 1993.) A szerző két alkalommal vett részt a kácsikai Nagyboldogasszony napi búcsún (1985, 1990). A moldvai csángók számára az utóbbi évtizedekben valószínűleg új vallási szokásként alakult ki papjaik ösztönzésére a nagyboldogasszonyi kácsikai búcsújárás. Elképzelhető a magyar kapcsolatokat éltető csíksomlyói orientáció felváltására irányuló egyházi-politikai szándék a kácsikai búcsújárás ösztönzésében. Magyarán: a csíksomlyóival szemben egyféle ellenbúcsú van-e kialakulóban? /Sylvester Lajos: Szucsávai kolomposok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./

2001. október 13.

Okt. 8-13. között Székelyudvarhelyen másodszor hívták össze az erdélyi restaurátorok találkozóját. A Haáz Rezső Múzeumban negyvenhét szakember tanácskozott, illetve hallgatta a budapesti Képzőművészeti Főiskola restaurátor-szakos tanárainak előadásait. A restaurátorok Marosvásárhelyről, Gyergyószentmiklósról, Sepsiszentgyörgyről, Csíkszeredából, Székelykeresztúrról érkeztek, de voltak Temesvárról, Bukarestből, Suceaváról is. /(Oláh István): Erdélyi restauráció. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./

2002. szeptember 21.

Adrian Nastase miniszterelnök kirohant Tőkés László ellen, mondván: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke vajon mit keres az RMDSZ-ben, miért tölti be annak tiszteletbeli elnöki tisztségét? Miért, ha semmivel sincs megelégedve? Az ilyen embereknek - véli a román miniszterelnök - a Nagy-Románia Pártban lenne a helyük. Nastase suceavai beszédében leszögezte a püspökről: "Nyugtalansággal tölt el, hogy az RMDSZ politikusa önrendelkezésre, szegregációra biztatja a magyar közösséget. Ezt valahogy mégsem hagyhatjuk büntetlenül. Valahányszor a nyilvánosság előtt beszél, Tőkésben azoknak a szélsőségeseknek az arcát látjuk, akiket nekünk szerencsére sikerült elkerülnünk." Markó Béla, az RMDSZ elnöke visszautasította Nastasét, kifejtve, hogy bár Tőkés Lászlóval vannak vitáik, "Kritizáljuk mi is a püspök urat és kritizál őurasága is minket", mégsem rá tartozik annak az eldöntése. Miért háborodott fel Nastase? Gazda József idézett Tőkés László felháborodást kiváltó tusványosi beszédéből: A "torz liberalizmus nyomasztó hatásával" szemben "vissza kell térni a keresztény értékrendhez, és ennek alapján kell fellépni az értékek és érdekek védelmében." És hogy a magyarság fogyásának, elvándorlásának a megállítására, a magyarság talpra állítására "azonnali gazdasági programok szükségesek", mert a "közösség leépülése a 24. órához jutott." "Az értékeknek kellene medret szabniuk a romániai magyar politika számára, gyökeres megújulásra van szükség, mert a jóhiszeműek is eltévelyedtek. Önvizsgálatra van szükség, és erre az 1992-es kolozsvári autonómia nyilatkozat tizedik évfordulója kiváló alkalmat teremt. Én még hiszek abban, hogy az RMDSZ-en belül van lehetőség. Ha nem lesz, rákényszerülünk arra, hogy külön utat keressünk." Ennek alapján mondta ki Nastase, hogy Tőkés László "önrendelkezésre, szegregációra biztat", és hogy ez: "szélsőséges". Miért szélsőséges hát Nastase szerint Tőkés László? Azért, mert önrendelkezésre biztatja a magyar közösséget. Tőkés épp a program be nem tartását, küldetése nem teljesítését rója fel az RMDSZ vezetésnek. És a vezetés: háborog, jegyezte meg Gazda József. /Gazda József: Ki lehet RMDSZ-tag? avagy Nastase, Tőkés és Markó. = Új Idő (Sepsiszentgyörgy), szept. 21./

2002. október 5.

Mádl Ferenc köztársasági elnök okt. 4-én vidéki körutat kezdett Romániában. Délelőtt Bukovina világhírű ortodox kolostorait kereste fel, ahol előbb a voroneci, majd a putnai kolostort látogatta meg. Ezt követően a magyar államfő Suceavából Marosvásárhelyre repült, ahol részt vett az EMTE tanévnyitó ünnepségén, és találkozott az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőivel. A köztársasági elnök szerint a gazdasági kapcsolatok erősítéséhez a vállalatok közötti intézményesebb és szervesebb együttműködésre van szükség, továbbá könnyebbé kell tenni az emberek és az áruk mozgását. Kitért arra, hogy lehetővé kell tenni, illetve fejleszteni kell a szórványban élő magyarok anyanyelven való tanításának lehetőségét. A felsőoktatásban az állami egyetemeken folyó anyanyelvi oktatás intézményrendszerének fejlesztésére van szükség. A több határátkelő mellett arra is szükség lenne, hogy Csíkszeredában minél előbb magyar konzulátus nyílhasson. /Lehetővé kell tenni a szórványmagyarság oktatását. Észak-Moldvába látogatott Mádl Ferenc. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./

2002. december 28.

Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének román küldöttsége a testület 2003. januári ülésszakán a kedvezménytörvényről készült jelentés sürgősségi eljárásban történő megvitatását kéri - jelentette be Prisacaru, a román delegáció vezetője. Prisacaru szenátor suceavai sajtótájékoztatóján leszögezte, hogy a határon túli magyarok jogállásáról szóló törvényről készült Jürgens-jelentést meg kell vitatnia a parlamenti közgyűlésnek, mivel eddig mindezt számtalanszor elnapolták. A szenátor szerint az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének még azelőtt véleményt kell nyilvánítania a kedvezménytörvényről, hogy a magyar kormány módosítaná a jogszabályt. Adrian Nastase kormányfő november végi budapesti látogatása alkalmával megállapodás született arról, hogy a kérdésről a román és a magyar külügyminiszter folytat majd tárgyalást. Az első megbeszélés már megtörtént, és a további részletekről jövőre egyeztetnek. /R. Sz.: Prisacaru sürget. A kedvezménytörvényről tárgyalna a szenátor. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./

1998. október 6.

Tokay György miniszter az általa vezetett Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal eddigi munkáját ismertette. Amikor az RMDSZ javaslatára létrejött a hivatal, akkor az felvállalta az egész romániai kisebbség problematikáját. Az engedélyezett 46-os létszámkeret alig felét teszi ki a hivatal munkatársai. Rövid időn belül sikerült egy országos monitorizálási hálózatot létrehozni, ennek megalakításában a kolozsvári, konstancai és suceavai területi irodák is nagymértékben hozzájárultak. Az utóbbiban helyet kap a Csángómagyar Szövetség is. A Roma Hivatal élén Dan Oprescu áll. A hivatal jó kapcsolatokat épített ki a román civil szférával, az 1995 és 1997 között inaktív Kisebbségi Tanácsot sikerül a hivatalnak aktivizálni. Megszűnt a Kisebbségi Tanács kirakatjellege. Tokay több mint száz nemzetközi találkozóját nem csupán protokolláris jellegűnek minősítette. A nemzetközi konferenciákon igyekezett reális képet adni a kisebbségek helyzetéről. A miniszter részletesen ismertette érdekvédelmi munkájukat, illetve azokat a törvénytervezeteket és kormányhatározatokat, melyek kidolgozásában aktívan részt vett az általa vezetett hivatal. Ezek közül a legfontosabbak a tanügyi és a helyhatósági törvények voltak. Kormányhatározatot kezdeményeztek a Kisebbségvédelmi Minisztériumközi Bizottság létrehozására. A magyar bölcsészkar létrehozásáról szóló kormányhatározat-tervezetüket nem tárgyalták meg, a magyar zenetudományi tagozat létrehozásáról szóló határozat tárgyalását a kormány elhalasztotta. Az egyes minisztériumok részéről tapasztalható akadályoztatás miatt kormányülés napirendjére tűzték ezt a kérdést, ahol a miniszterelnök fölszólította a minisztereket, hogy fokozottabb figyelemmel kövessék az előterjesztett anyagokat. Tokay személyesen tárgyalt a többnyelvű feliratok tarthatatlan helyzetéről Kolozs és Maros megye prefektusával. A magyar nyelv oktatásának bevezetését kérte Klézsén a megyei tanfelügyelőtől. A marosvásárhelyi zsidó temető meggyalázása ügyében kezdeményezésük ellenére nem indult ügyészségi vizsgálat. Bűnügyi feljelentést tettek olyan munkahelyi hirdetések ügyében, amelyek kizárták romák jelentkezését, azonban az ügyészség ebben az esetben sem indított vizsgálatot. Kormányhatározatot terjesztettek be a csíkszeredai ortodox püspökségnek átadott ingatlan ügyében, azonban nem sikerült a határozatot megsemmisíttetni. Két ízben memorandumban hívták fel Victor Ciorbea akkori miniszterelnök figyelmét a magyarellenes hangulatkeltésre, nyilvános állásfoglalást kérve, ugyanezt kérték az államelnökségtől is, de eredményt nem tudtak elérni. A többségi közvélemény megváltoztatása és a sajtó ellenséges hangvétele ellensúlyozását szolgálja a hivatal kéthetente megjelenő Tájékoztatója, melyet 70 címzetthez juttatnak el /a sajtó mellett nagykövetségeknek, emberjogi szervezeteknek is/. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 6./

1998. november 5.

Általános sztrájkba lépett hét egyetemi központban - tudósítanak a reggeli lapok. Tegnap Jászvárosban, Galacon, Konstancán, Targoviste-n, Suceava-n, Pitesti-en és Bákóban az egyetemisták meghatározatlan időre általános sztrájkba léptek. A kormányhoz és az Oktatási Minisztériumhoz eljuttatott közleményükben a diákok többek között azt követelik, hogy a GDP-nek legalább 4%-át az oktatás kapja; költségvetési juttatásokban részesüljenek az oktatási helységek helyrehozatalára és a már megkezdett beruházások befejezésére; a teljes politikai elit moralitásának garantálását a miniszteri felelősség felvállalása, a választási törvény módosítása (egyéni és nem listás szavazást kérnek) és a szekusdossziékről szóló törvény sürgősségi eljárásban való megtárgyalása által. A multikulturális egyetem felállítását kérik Csernovicban, ugyanakkor a Petőfi-Schiller egyetem alapítására vonatkozó kormányrendelet visszavonását. Az Országos Diákszervezetek Egyesületének vezetői kijelentették, hogy követeléseikről Radu Vasile kormányfővel szeretnének tárgyalni. Mihail Korka oktatási államtitkár bejelentette, hogy minisztériuma hajlandó tárgyalni a diákokkal, de csak az oktatással kapcsolatos követelésekről. /Romániai Sajtófigyelő (Kolozsvár), nov. 5.- 205. sz./

2003. január 30.

Jan. 29-én a szucsávai bíróság Gheorghe Funar polgármester számára kedvezőtlen döntést hozott. A bíró úgy ítélte, a városvezető megsértette és rágalmazta a városi rendőrparancsnokot, ezért első tettéért két, a másodikért pedig ötmillió lejes bírságot szabott meg. A bíróság ugyanakkor 30 millió lejes erkölcsi kártérítést ítélt meg Teodor Pop Puscas rendőrparancsnoknak. Gheorghe Funar több ízben nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illette a városi rendőrparancsnokot. /K. O.: Pénzbüntetésre ítélték a polgármestert. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 30./

2003. szeptember 24.

RMDSZ-fiókszervezetetet hoznak létre Szucsáván, tájékoztat a Mediafax hírügynökség, az Adriana Klara Hapenciuc alapítótag kézjegyével ellátott sajtónyilatkozatot idézve. Több, Szucsávából, Campulung-Moldovenescből, Falticeniből, Dornavatrából és Gura Humoruluiból származó magyar nemzetiségű személy úgy döntött, hogy az RMDSZ keretében működő kulturális szervezetet alapít. Szucsávában az utolsó népszámlálás adatai szerint 400-an vallották magukat magyarnak. /RMDSZ-fiókszervezet alakul Szucsáván. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

2003. november 11.

Nov. 8-án, Suceavában, a múzeumban több mint húsz személy gyűlt össze az RMDSZ helyi szervezetének alakuló ülésén. Közel két hónapos előkészítési munka után a suceavai kezdeményező csoport tagjai sikerrel könyvelhették el, hogy a megye magyar közössége igényt tart az önszerveződésre. A szövetséget a szórvány és szociális kérdésekért felelős főosztály vezetője, Porcsalmi Bálint ügyvezető alelnök képviselte. A suceavai RMDSZ szervezet jogi hátteret biztosítana a helyi közösségnek, illetve lehetővé tenné a hatékony és folyamatos kapcsolattartást a romániai magyarság országos szintű képviseletével. Az RMDSZ-szervezet alapító nyilatkozatát harminckilenc személy írta alá. Ezt követte az ideiglenes vezető testület kijelölése, amelynek tagjai a suceavai, falticeni-i, Vatra Dornei-i, Gura Homorului-i és Campulung Moldovenesc-i kezdeményező csoportok képviselői. A jelenlévők dr. Hapenciuc Adriana Klárát, a suceavai kezdeményező csoport vezetőjét bízták meg a további lépések lebonyolításával, valamint az RMDSZ- szel való kapcsolatok kiépítésével. /RMDSZ-szervezet Suceaván. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./

2003. december 8.

A romániai magyarság 20%-a él szórványban, de távlatilag a magyar közösség több mint fele veszélyeztetett. A legsúlyosabb gondokkal Fehér, Hunyad és Szeben megyék küszködnek, ezeket követi Beszterce-Naszód, Maros megye kistelepülései és a Kolozs megyei Belső- Mezőség, majd a Bánság és Krassó- Szörény, illetve Máramaros, végül a szilágysági és a partiumi szórvány. Suceaván és Bákóban területi szervezetek alakultak , jelezte Porcsalmi Bálint ügyvezető alelnök Kifejtette, hogy elsődleges cél a szórványvidék magyar közösségeit segítő, támogató kezdeményezések összehangolása. A bukovinai és moldvai RMDSZ szervezetek jogi hátteret biztosítanak a helyi közösségeknek. /(Dobre Nóra): Tizennégy RMDSZ területi szervezet a szórványban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./

2004. április 30.

Sepsiszentgyörgyön bemutatkozó rendezvényre invitálták az érdeklődők a civil szervezetek egyesítését célul kitűzők. A rendezvényen egyetlen civil szervezet képviselője sem jelent meg, helyettük igazgatók, intézményvezetők /zömük román anyanyelvű/ jöttek el. A bemutatkozók máris munkakönyves alkalmazottjai a Civil Társadalomért Parancsnokság (Comisariatul pentru Societatea Civila) sepsiszentgyörgyi irodájának. A megnyitóra a szervezet bukaresti vezetői is lejöttek, akik szép frázisokat mondtak a ,,haza egységéről”, a ,,románok adottságairól”, ,,fiatal demokráciánk rügyező hajtásairól”, ,,európaiságról” és közölték, hogy minden hazai civil szervezet érdekvédelmét kívánják ellátni szerződéses alapon, amiért már 32 irodát nyitottak szerte az országban. Az egészet PHARE-alapokból fedezik, honlapjuk is van. A jeles szervezet honlapja szerint az országos elnök Vasile Vlaicu ügyvéd, aki 1989-ig aktív katonatiszt volt, a főkomisszár Ioan Grigore Prodan, jogi oklevéllel is bíró ortodox lelkész, volt újságíró, a Kovászna megyei irodavezető, Vasile Marinescu volt hétfalusi párttitkár, jelenleg egy Brassó-pojánai cég műszaki igazgatója, helybeli szervező Ioan Maniga gépgyári vezető, és a jelenlegi gépgyári jogtanácsos, Constantin Maniga volt rendőrtiszt, a Suceava megyei iroda vezetője. /Demeter J. Ildikó: Civilek parancsnoksága. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./

2004. május 18.

Két és fél évünk van arra, hogy megoldjuk a romániai kisfarmerek gondjait – mondta dr. Kelemen Atilla, a képviselőház mezőgazdasági bizottságának alelnöke. Romániában öt és hat millió közé becsülhető a kisfarmerek száma. Döntő többségük egy vagy legfennebb két tehenet tart a gazdaságában, sokan abból élnek, hogy a tejet eladják egy feldolgozó üzemnek. Az ország 2007-re tervezett EU-s csatlakozását követően azonban a kézzel fejt tej már nem felel meg a szabványnak, ezért sokan e nélkül a bevételi forrás nélkül maradnak. A változásra időben fel kell készülni: aki tejtermelésből akar megélni 2007 után is, annak kötelező módon fejleszteni kell – mondta Kelemen Atilla. Maros megyében ez különösen nagy gond, hiszen a szarvasmarha-állomány tekintetében országos szinten a térség a második helyen áll, Suceava mögött. Románia lakosságának 52%-a falun él, másik 20%-a pedig még mindig falura megy haza. Dr. Kelemen Atilla beszámolt továbbá arról, hogy felvették a kapcsolatot az Új Kézfogás Alapítvánnyal, és kezdeményezték, hogy aki megvett 50 ha földet, az kapjon erőgépet a megmunkálására – ennek lehetőségét egyelőre még vizsgálják. /Mindent a tejtermelő gazdákért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./

2005. március 30.

A Csibi Istvánnal és bűntársaival kapcsolatos perek egy részét Suceava városába helyezték. Miért? Értelmes választ erre nem lehet adni. Szondy Zoltán újságírónak Csibi István s az általa szerződtetett verőlegények elleni perben kellett megjelennie Suceaván. A Claudiu Sere elleni három rágalmazási és becsületsértési pert összevonták, a vádlott megjelent: büszkén és holtrészegen, harsányan ordította, hogy ő a román nemzetgazdaságot védi Kurkó János ellen, aki Orbán Viktor rokonainak privatizálta Hargita és Kovászna megyét. Ezt a viselkedést mosolyogva tűrte a suceavai bíró, majd újból halasztást rendelet el, ki tudja, hányadszor. Ezután következett Szondy ügye. Csibi István nem jelent meg, nem jött el a craiovai fogházból. Szondynak erről nem szóltak. Előzőleg volt egy tárgyalás, ahová megidézték Szondy Zoltánt, de az idézőre nem írták rá a házszámot, így nem kapta meg. Újra megidézték Suceavára, ekkor pedig elírták a dátumot: február 11-ét írtak az idézőre, holott tizedikén volt a tárgyalás. Mintha valakik azt szeretnék, hogy Csibi István ügyét ne lehessen letárgyalni. /Szondy Zoltán: Bukovinai csavarok. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 30./

2005. április 26.

Április 25-én első fokon emberölési kísérlet miatt öt év börtönbüntetésre ítélték Csibi István csíkszeredai vállalkozót, akinek emellett ötvenmillió lejes erkölcsi kártérítést is fizetnie kell egykori igazgatójának, Magyari Tibornak azért, hogy öt évvel ezelőtt megpróbálta szétverni a sértett fejét. Csibi István ellen őrizetbe vétele óta összesen hét esetben emeltek vádat különböző bűncselekmények miatt, a bírósági eljárások Suceaván, Craiován, Slatinán és Kolozsváron zajlanak. Kolozsváron Magyari Tibor bántalmazása ügyében ítélkeztek. A vádlott tagadta a történteket, mondván: sohasem bántalmazta Magyarit, akivel szerinte „lelki barátok” voltak. Csibit számos csíkszeredai rendőrtiszttel együtt a napokban kihallgatta a korrupcióellenes ügyészség, amely szerint fennáll a gyanú, hogy Csibi bűncselekményeit az általa fizetett csúszópénz és egyéb javak fejében eltussolták a nyomozók. /Rostás Szabolcs: Emberölési kísérletért alapfokon elítélték a csíkszeredai vállalkozót. Öt év börtön Csibi Istvánnak. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 26./

2005. október 4.

Néhány órás villámlátogatást tett október 2-án, vasárnap Beszterce-Naszód megyében Veres János magyar pénzügyminiszter, aki ígéretet tett Szilágyi János prefektusnak: támogatja a régiót, hogy itt haladhasson keresztül a Budapest–Odessza gyorsforgalmi út nyomvonala. A Budapestet Nyíregyházán keresztül Nagybányával, majd Borsával és Suceavával összekötő gyorsforgalmi út – romániai szakaszának megépítési költsége 320 millió euróra rúg – a tervek szerint Szilágy megyét is érintette volna, de Szilágyi szerint esély van arra, hogy Zilah kikerülésével végül Beszterce-Naszódon haladjon keresztül. /R. Sz.: Veres-lobbi Beszterce-Naszód megyének. = Krónika (Kolozsvár), okt. 4./

2005. december 20.

Etnokulturális társulat megalakításáról döntött az RMDSZ suceavai területi szervezete. A társulat alapítói azt szeretnék, ha ezzel hozzájárulhatnának a bukovinai magyarok önazonosságának megerősítéséhez. Amikor Bukovina másfél évszázadig az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott, nagyon erős magyar közösség alakult ki ezen a részen. A közösség most is a bukovinai székelyek nevet viseli, ezt azonban ma már nagyon kevesen tudják. Az etnokulturális társulat a HABET nevet viseli majd, az öt bukovinai székely település megalapítója – gróf Hadik András – emlékére, aki ezt a megbízatást és megtiszteltetést a birodalomért tett különleges hadi és közigazgatási érdemeivel vívta ki. /G. G.: Magyar kultúrtársulat Suceaván. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

2006. március 10.

1954. december 17-én a Bukarest melletti Jilava börtön udvarán a kivégzőosztag sortüzében tizenhét fiatalember halt meg.  A tizenhét kivégzett fiatal a hírhedt Eugen Turcanu egykori vasgárdista és csapata volt. Ehhez fogható – tömegesnek is nevezhető – ítélet évekkel a háború befejezte és a háborús bűnösök kivégzése után nem született. Később, 1955-ben még egy társukat végezték ki, majd négy, szintén halálra ítélt legionárius életfogytiglani ítélettel túlélte közösen véghezvitt, hátborzongató tetteiket, amelyeket saját börtöntársaikon követtek el Pitesti és Szamosújvár (Gherla) börtöneiben, valamint a Duna-csatorna rabtelepein. Bűnlajstromukon legalább harminc rabtársuk meggyilkolása, többnek az öngyilkosságba kergetése és legalább 700 (!!) politikai elítélt módszeres megkínzása, fizikai és lelki megcsonkítása szerepelt.   A kínzások kézé tartozott a folyamatos botozás: háton, hason, talpon, az egész testen, csupaszra vetkőztetve. Az órákon keresztüli fél lábon állás, az éjjeli virrasztás szemmel az égő felé. Napirenden volt az ürülék megetetése, a hányadék visszatömése, a szájba vizelés, a kimerülésig tartó ,,tornáztatás”, a beadott ételbe hintett só és utána a víz megvonása, az evőeszköz nélküli, hason fekve evés stb.  Nem mindenki tudta ezt elviselni. Az így megalázott rabok többen maguk is beálltak az átnevelők közé. A ,,felvételi” vizsga a legjobb barát kegyetlen megverése volt.  Ezek a verést végrehajtók orvostanhallgatók, jogászhallgatók, mérnökjelöltek, valamennyien értelmiségiek, a Vasgárdának elkötelezett huszonéves ifjak voltak. Cselekedeteik mögött – természetesen – a Szekuritáté akciója volt. Ezekben az években a Szekuritáté legfőbb parancsnoka Nikolski tábornok volt. Már 1948-tól a büntető törvénykönyv előírta a munkatáborokba internálás lehetőségét, így azután 1950-től a munkatörvénykönyv alapján elvitték az ,,engedetlen” dolgozókat, a kollektivizálással szembeszegülő parasztokat, s ez 1952-ben tömegessé vált. 1949. március 2-án éjjel összeszedték a volt nagy­birtoko­sokat, kényszer­lakhelyre inter­nálták őket. Ugyanekkor, 1950-ben az 1154-es Minisztertanácsi Határozat intézkedett az ,,ellenséges elemek” deportálásáról. Egy év alatt (1951. március 15-ig) 43 899 személyt deportálnak az ország nyugati területeiről Románia déli megyéibe. 1952-ben újabb határozat alapján mintegy 6000 ,,kizsákmányolót” deportáltak a nagyobb városokból. A letartóztatott politikai ,,bűnözők” száma 24 826-ra rúgott 1952-ben. Ezekben az években Románia hegyei még fegyveresen ellenálló ,,partizánok” uralta terültek voltak. A Vasgárda neves személyisége, Horia Sima Nyugat-Németországban élt. Románia fegyverfordítása után a honi Vasgárda-vezér, Nicolae Petrascu és a németek ellen forduló szövetség ,,fegyvernyugvási szerződést” kötött. A vasgárdisták széles körű ,,szervezőmunkát” folytattak a román értelmiségi ifjak körében. Eugen Turcanu jogászhallgató, bár az 1941-es Vasgárda-akciókban részt vett, 1947-ben belépett a Román Kommunista Pártba, és felfelé ívelt karrierje. Azonban kiderült gárdistamúltja, ezért 1948. május 15-én letartóztatták. A suceavai szekuritátén társaival – látszólag – kommunista szimpatizánsok lettek. Turcanu Nikolski tábornokkal dolgozta ki az ,,átnevelés” módozatait. Ennek négy szakasza van. Első: a kintiek leleplezése a legfontosabb a Szeku­ritáté számára. Ebben a szervezési szakaszban megalakult a Turcanu vezette ODCC (Organizatia Deti­nutilor cu Convingeri Comuniste – Kommunista Meggyőződésű Rabok Szervezete). Az említett kínzásokkal nyert adatokat Turca­nu juttatta el a pitesti-i börtön igazgatójához, Dumitrescuhoz, vagy a politikai tiszthez.  A második szakasz a bentiek, a rabtársak leleplezése. A harmadik és negyedik szakasz a legmegalázóbb: ,nyilvános erkölcsi leleplezés, amely során saját magát és hozzátartozóit kellett sárba tipornia a kiszemelt áldozatnak. Karácsonykor a vallásos rabtársaknak minden szentséggyalázást (különösen a teológusoknak) végig kellett csinálniuk.   Aki mindezt a tortúrát nem bírta ki, az beállhatott a csapatba, és ezt többen megtették.  Végül, bármennyire is titok volt a börtönök belső világa, kiszivárgott mindaz a szörnyűség, ami 1949. december 6. és 1952 augusztusa között a börtönökben végbement. A váratlanul betiltott tevékenység Tur­ca­nuék képzeletében már a jutalmat sejttette. Bukarestben a két évig tartó kivizsgálás során 22 kegyetlenkedőt vontak felelősségre.  Évek múlva négy szekustisztet és a szamosújvári orvost bűnrészességgel vádolva 5–7 év kényszermunkára ítéltek (1957. április 20.). Az a négy szerencsés ,,halálraítélt”, aki kegyelmi kérésére életfogytiglani kényszermunkát kapott, az 1964-es közkegyelemmel kiszabadult. Az egyik legkegyetlenebb, Popa Alexandru (Popa Tanu), Turcanu helyettese még 1990-ben Szeben­ben élt, és az Orvosi Társaság titkára volt. /Puskás Attila: Egy kegyetlen kísérlet emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./


lapozás: 1-30 | 31-43




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998