udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 13 találat lapozás: 1-13
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1994. szeptember 9.

Az Európai Unió PHARE programja keretében 21 millió ECU segítséget kap Románia, hogy korszerűsítse a román-magyar és román-jugoszláv határ felé vezető útjainak egy részét. Karen Fogg asszony, az Európai Unió bukaresti irodájának vezetője és Aurel Novac közelkedési miniszter által szept. 9-én aláírt megállapodás értelmében a Szászsebestől Déván, Aradon át Nagylakig, illetve Aradtól Temesváron át Temesmóráig korszerűsítik ebből a hitelből az úthálózatot. További 43 millió ECU térítéssmentes segélyt biztosítanak a határállomások korszerűsítésére. A felsorolásban Bors, Nagylak, Giurgiu és Calafat szerepel. /Népszabadság, szept. 10./

2003. május 23.

Az erdélyi magyarok akkor fogták fel a ,,nemzethalál" üzenetét, amikor a 2002-es népszámlálási adatokból kiderült, hogy tíz esztendő alatt a magyar lakosság száma kétszázezerrel csökkent, a romániai magyarság összlétszáma a hivatalos statisztika adatai szerint nem éri el a másfél milliót. Az okok között szerepel a kivándorlás. A kivándorlás célországa természetesen Magyarhon, és az erdélyi magyarság tömeges kitántorgásáért ki más lenne a hibás, mint az Orbán-kormány - mondják -, amely nyakló nélkül fogadta be az erdélyi fiatalokat, számukra tömegesen biztosított mindenféle előnyt, főiskolai ösztöndíjakat, kollégiumi elhelyezést, a státustörvény mézesmadzagát is elhúzogatta az orruk előtt. Ezért meghirdették a szülőföldön maradás édes-nemes programját. Ezt szajkózzák, miközben a saját gyerekeik is útilaput kötöttek a talpukra, szüleik pedig a nagyobb nyugdíj reményében áttelepednek. A szülőföldön teljes a kilátástalanság. Nincs munkájuk, szüleik, nagyszüleik egykori földecskéjükért, erdőbirtokukért, elrabolt ingatlanjaik visszaszerzéséért kilincselnek. Sorolni lehet a számtalan intézkedést, a nem megfelelő helyre telepített zászlókért a hivatalviselő magyarok ellen indított törvényszéki eljárásokat, az emlékmű- és szoborlebontásokat, az utcanevek és általában a feliratozás miatti cirkuszokat, a helységnévtáblák ledöntését, Bukarestben kötött paktumok be nem tartását. Ezeknek az egyezményeknek középszinten foganatjuk nincs. Ezt a kormányzat magasságából támogatják, vallásos mezbe öltöztetik. A gazdasági elnyomorodás mellett ez a lelki presszió az elvándorlást erősíti. A Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége és a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága ez év januárjában Ungváron Az etnikai arányok változásának a kárpátaljai kultúrára gyakorolt hatása a 2001. évi népszámlálás tükrében témával szervezett konferenciát. Dr. Kocsis Károly áttekintette a magyarság jelenlegi demográfiai helyzetét, és hátborzongató, a Herderéhez hasonló apokaliptikus adatokkal rukkolt ki. A magyarság összlétszámát a világon megközelítőleg 13,2 millióra becsülik. A legnagyobb csökkenés Magyarországon következett be, ahol 2000-ben az 1990-es népszámláláshoz képest félmillióval kevesebben vallották magukat magyarnak. Közben a Vörösmarty téri kenderlapis hacacáréról lehet hallani. Sylveter Lajos megállapította: "A magyarság bizonyos körei többféle haláltáncba kezdtek. Melegek, merevek, lágyak, kemények, a nők mint diszkriminált kisebbség, a kutyatartók, zöldek, sárgák, vörösek, bolsik, jobbikok, balikok, balekek, majálisok, feszített vizek, hullámfürdők, atombajosok, afgánokra felügyelni akarók, a kirkuki kurdok tikriti kardjának keresői tüsténkednek, voksolnak és voksoltatnak, miközben......miközben a Kárpát-medencében és a nagyvilágban olyan ,,a nagy magyar helyzet", mint amilyennek az előbbiekben halvány vonalakkal felfalfirkáztuk egy virtuális falra."Déván és Szászsebesen Böjthe Csaba szerzetes atyát vegzálják különféle ellenőrök. Sylvestre leszögezte: Egy, az eddiginél markánsabb magyar nemzetstratégiára van szükség. A magyarságnak nacionalista közegben él. Miközben Budapesten s erdélyi utánfutóik társaságában már nem is illik kimondani a magyar szót, Szent László magyar király városában Bethlen Gábor utónevét le kell takarni, el kell leplezni a szobor talapzatán, s az egyik magyar ünnepi szónok asszony erre azt vágja az egybegyűltek arcába, hogy ,,ne magyarkodjunk!" /Sylvester Lajos: Futó, fogyatkozó magyarok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 23./

2003. július 6.

Életének 93., szerzetességének 77. évében elhunyt dr. Bálint Albert Szálvátor /Székelyszentkirály, 1911. jan. 23. - Dés, 2003. jún. 25./ ferences lett, Vajdahunyadon elvégezte a teológiát, majd Rómában, az Antonianum Pápai Egyetemen folytatta tanulmányait. Pappá szentelése után megszerezte a doktorátust egyháztörténelemből.1949-ig a vajdahunyadi ferences rendi főiskolán tanított. Közben 1945-től 1947-ig házfőnök volt Nagyszebenben, a következő évben vajdahunyadi házfőnök lett. 1949. december 1-jén a vajdahunyadi kolostort megszállta a milícia, s a szerzetesek tíz percet kaptak a ház elhagyására. Szálvátor atyát Királybányára vitték lelkésznek. Amikor Erdélyben kommunista iranyítás alatt megalakult az úgynevezett "papi békemozgalom", a nevét szándékosan a békepapoké között tüntették fel az újságokban. Szálvátor páter a szószékről tiltakozott, ezért letartóztatták és Déván magánzárkával büntették. Miután kiengedték, megtiltották, hogy elhagyja a helységet. 1951. augusztus 20-án éjszaka rendtársaival együtt Máriaradnára hurcolták, majd 1952-1961 között kényszerlakhelyet jelöltek ki számára. Benedek Domokos OFM ex-rendtartományfőnök visszaemlékezése szerint: "P. Szálvátor rovásán mindenekelőtt tanári tevékenysége, majd boldog emlékű Márton püspök és a provincia vezetősége között összekötő kapocsként betöltött szerepe volt. Nem utolsósorban a püspöktől kapott megbízatása, azaz a békepapi mozgalomban részt vetteknek lelkigyakorlatok keretében való feloldozása fundamentális rendszerellenes cselekménynek minősült." 1961. szeptember 14-én tartóztatták le Körösbányán. A katonai törvényszék államellenes izgatás, idegen rádióadók hallgatása, hazaárulás, kémkedés, a görög katolikus hívek szentségekkel való kiszolgálása és titkos teológiai oktatás vádjával 6 évi börtönbüntetésre ítélte. Megismerte a kolozsvári, máramarosszigeti, nagyenyedi és szamosújvári börtönök poklát. Általános amnesztiával szabadult 1964-ben. Restauráltatta mind a szászsebesi, mind a medgyesi templomot. Désen helyezték örök nyugalomra. A gyászmisét dr. Jakubinyi György érsek celebrálta. /Fodor György: Elhunyt az utolsó erdélyi ferences teológiai tanár. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 6./

1998. szeptember 15.

Szászsebes református templomát harminc éve nem használhatták igehirdetésre, olyan rossz állapotban volt. A hívek nekiláttak a templom újjáépítésének. 1998. aug. 9-én megtarthatták az első hálaadó istentiszteletet az elkészült templomban. /Csorba Szilárd: Gondolatok a szászsebesi református templom szentelési istentiszteletéről. = Üzenet (Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezi lapja), Kolozsvár, szept. 15. – 18. sz./

2004. május 27.

Gudor András, a gyulafehérvári református egyházközség lelkipásztora Alvincen és Szászsebesen is szolgál, ahol minden vasárnap tart istentiszteletet. További 13 kisebb településen pedig havonta legalább egyszer megfordul. Gyulafehérváron a legutóbbi népszámlálás adatai szerint 1200-an vallották magukat reformátusnak, közülük azonban csupán 447 számít egyházfenntartónak. Hollandok segítségével elkezdték a templom felújítását. Elkészült a szórványközpont terve. Elképzeléseink szerint a szórványból hétvégeken ide gyűjtik össze a fiatalokat. Hasonló központ működik Magyarigenben. Szászsebesen is sikerült felújítani a templomot és a parókiát, közben Algyógyon is épült hasonló ifjúsági központ, ahol azóta sok száz szórványbeli fiatal megfordult. Jelenleg az alvinci református templom megmentésén dolgoznak. Ezt ugyanis a vandálok tönkretették: az ajtót betörték, a padokat elhordták, az ablakokat kiverték. Az egyházkerület, illetve a Magyar Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával szeretnék megóvni az állagát, megerősíteni a tetőzetét. /Andrásy János: Óva az örökséget, jövőt építeni. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 27./

2004. június 20.

Páll Leó ferences tartományfőnök elmondta, hogy vannak jelentkezők, idén ősszel hat fiatalt küldenek Szécsénybe noviciátusba, Szegeden jelenleg hatan tanulnak. Két novíciusuk Szécsényben részesül képzésben. A feloszlatás körüli időkből még tíz rendtársuk van közöttük. Működő ferences kolostor van még Déván és Marosvásárhelyen, rövidesen megnyitják a szászsebesi kolostort. Régen Vajdahunyadon volt rendi teológia, de nincs lehetőség az újraindítására, ezért Magyarországon tanulnak az erdélyi ferencesek. 2003-ban úgy döntöttek, hogy ezután inkább itthon próbálják nevelni a növendékeket, természetesen folytatva az együttműködést a magyarországi provinciával, különösen a novíciusképzésben. A fiataloknak tapasztalatok híján kellett átvenniük a provincia vezetését. Visszakapták a kolostort Désen, az épületet a kommunizmus évtizedeiben múzeumként használták, Kolozsváron a volt harmadrendi épület (a zeneiskola udvarán) felső szintjét, ahol vendégszobákat rendeztek be, Déván a romokban heverő kolostorépületet Böjte Csaba testvér foglalta vissza s tette alkalmassá árva, elhagyott gyermekek befogadására. A kolozsvári kolostor visszajuttatásáról már egy éve értesítették őket, de semmilyen papírt nem kaptak kézbe, nem indíthatták el a birtokbavételt. /Schuller Mária: Gondok, tervek, lehetőségek. Beszélgetés Páll Leó ferences tartományfőnökkel. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 20./

2005. szeptember 6.

Közel százan gyűltek össze Hunyad megyében, Nagyágon a Mária napi búcsúra. A hajdan virágzó bányásztelepülés lakói a múlt század elején még négy felekezetbe tömörülve tartották fenn templomaikat. A református, görög katolikus, evangélikus templomok ma már megcsonkultan merednek az égre. A római katolikus közösséghez összesen tizenkilencen tartoznak, ők is csak törve beszélnek magyarul. A templom tornyát, tetőzetét azonban az elmúlt években sikerült megerősíteni, s a plébánia is, bár omladozik, évről évre szállást nyújt a dévai cserkészeknek, akik minden nyáron itt táboroznak. Az idei búcsúünnepen is cserkészekkel, dévai családokkal és a szászsebesi ferencesekkel népesedett be a templom, akiket a maroknyi gyülekezet hálás szívvel látott vendégül. /GBR: Búcsúünnep Nagyágon. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 6./

2006. március 18.

2006 két nagy zeneszerző születési évfordulójának esztendeje. Mozart 250 éve jött a világra Salzburgban, Bartók 125 éve született Nagyszentmiklóson. A két jelentős jubileum köré szerveződő nemzetközi rendezvénysorozat kiemelkedő magyarországi eseménye a Budapesti Tavaszi Fesztivál. Az Erdély Művészetéért Alapítvány Vármegye Galériája 1992-től bekapcsolódott a fesztivál programjába, s annak hivatalos részvevőjévé vált, azóta gondoskodik arról, hogy az erdélyi képzőművészek minden alkalommal jelen lehessenek a fesztiválon. Az idén a két zeneszerző személyiségét, életművét választották a kiállítás témájául. A galériavezető Kulcsár Edit felhívást tett közzé a tárlaton való részvételre. Március 21-én a budapesti Vármegye Galériában lesz a kiállítás ünnepélyes megnyitója. A tárlatot Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző nyitja meg. Közreműködik a marosvásárhelyi, jelenleg Székesfehérváron élő szobrász, Székely János Jenő. A kiállítók nagyobbik hányada vásárhelyi alkotó, de Kolozsvárt, Csíkszeredát, Szatmárnémetit, Aradot, Tordát, Szászsebest, Máréfalvát, Diószént, Székelykevét is képviselik munkák a jubileumi rendezvényen. /(nk): Mozart és Bartók az erdélyi művészetben. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 18./

2008. április 19.

Mivel szórványvidékben élünk, legfontosabb célkitűzésünk az anyanyelv ápolása kulturális rendezvények szervezésével – mondta Király Edit, a Fehér megyei EMKE elnöke. A Fehér megyei EMKE az RMDSZ-szel együttműködve rendezvénysorozatot indított el Nagyenyeden, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban 2005-től kezdődően, a szórványban elő magyar gyerekek számára azokon a településeken, ahol nincs semmilyen magyar nyelvű oktatási forma – sem óvoda, sem iskola. Megyei szinten 12 településén – Szászsebes, Tűr, Alsókarácsonyfalva, Magyarkapud, Solymos, Magyarszentbenedek, Magyarsüllye, Hari, Maroscsúcs, Szászvesszős és Enyedszentkirály – van hasonló helyzet. Ezeken a településeken az anyanyelvvel való kapcsolat csupán a család és az egyház körében valósul meg. Minden évben az RMDSZ segítségével Mikulás-napot szerveznek Enyeden, ahol az említett településekről részt vesznek a gyerekek. Rövid verseket, népmeséket, mondókákat és népdalokat tanulnak és gyakorolnak, amit aztán az enyedi ünnepségen mutatnak be. Ajándékcsomagot kaptak a gyerekek, amiből sohasem hiányzott a magyar mesekönyv. A mesekönyvek adományokból gyűltek össze. Sikeresek voltak a 1956-os megemlékezések is. Felkeresték azokat az eléggé leromlott állapotú templomokat is, ahol már nincsenek hívek. Nagyenyeden heti rendszerességgel működik az EMKE-klub, helytörténeti témájú, vetítéssel egybekötött előadásokkal. /Szakács Bálint: Nem a látványosság a fontos. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 19./

2008. szeptember 28.

Szeptember 20-án a Szent István Királyról Elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány provinciálisa, a Budapest-Pasarétről, a kárpátaljai Nagyszőlősről, valamint Désről, Déváról, Csíksomlyóról, Kolozsvárról, Szászsebesről, Székelyudvarhelyről érkezett ferences testvérek, Nagyváradról, a Szent Családról nevezett Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek és a szép számban megjelent hívek jelenlétében tartották a kaplonyi ferences plébániatemplomban az újrainduló ferences élet Veni Sancte szentmiséjére. A szentmisét Schönberger Jenő szatmári megyés püspök celebrálta, elmondta, örül, hogy közel 25 éves megszakítás után a ferencesek visszatértek az egyházmegyébe. /Fr. Szilveszter OFM: Veni Sancte a kaplonyi barátoknál. = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 28./

2008. október 12.

Gyulafehérváron a papnevelő szemináriumban a 2008/09-es tanévben új a vicerektor, dr. Diósi Dávid és a prefektus, dr. Kovács F. Zsolt. Jelenleg 91-en tanulnak a szemináriumban, közülük hatan ferencesek, a szászsebesi rendházból járnak az előadásokra. Az első évfolyamon 19-en vannak. /Kovács F. Zsolt prefektus: Tanévnyitó Gyulafehérváron. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 12./

2009. augusztus 7.

Kellemes meglepetést szerzett közönségének a Cantores Vivaces énekkar a kolozsvári zenelíceum dísztermében megtartott hangversenyen. Egy kis közösség tagjai a maguk örömére énekelnek. Teszik ezt közel három évtizede: többségük egyetemi hallgatóként érkezett Kolozsvárra Brassóból, Nagyszebenből, Medgyesről stb. A német anyanyelvű diákok alakítottak énekkart. Kitelepedésük után is működött a kórus. Az évi találkozókra mindenki igyekezett eljönni. S most, harminc évvel a megalakulásuk után jubileumi koncertkörutat szerveznek, amelynek első állomása a „bölcső”: Kolozsvár. Koch István kórustag és szervező elmondta: Brassóban, Szászsebesen és Kisdisznódon lépnek majd fel. Kár, hogy mindössze egy dalt énekeltek el magyarul. / N–H. D. : Irigylésre méltó műkedvelők. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./

2009. október 10.

A magyar személyiségek szerepét, jelentőségét évtizedekig tudatosan elhallgatták, róluk manapság is szándékosan megfeledkeznek tudományos ülésszakokon. Ujj János Arad megye neves szülötteiről írt hézagpótló kisenciklopédiájában /Arad megye neves szülöttei. Összeállította Ujj János. Alma Mater Alapítvány, Arad, 2007/ találóan jegyezte meg: legalább félezer olyan személyiség látta meg a napvilágot tájainkon, akinek nevét illene ismerni. Köztük van például Eckhardt Ferenc és Sándor, Lóczi Lajos, Asbóth Oszkár, Baász Imre, Jávor Pál, Kuncz Aladár, Réz Ádám és Pál, Simonyi Imre, Szentimrei Jenő, Tóth Árpád, Klebelsberg Kunó, Ormós Zsigmond és Cziffra Géza filmrendező, Bánság is adott értékeket, közöttük volt Temesvári Pelbárt, a középkori magyar irodalom ismert alakja, a nagyszentmiklósi születésű Révai Miklós nyelvész, az 1848-as idők három kiválósága Temesváron született, Fiala János, Kiss Ernő és Klapka György. Nagyjécsáról indult Abafi Lajos irodalomtörténész, Temesvár szülötte Kerényi Károly klasszikus-filológus, vallástörténész, Hauser Arnold és Kós Károly. Hunyad megyében kevés nyom őrzi a vidék nagy szülötteinek emlékét. A „legidősebb”, ma is számon tartott neves szülöttje a megyének a Szászváros közeli Romoszon 1422 körül született György Mester, Kis-Ázsia első magyar, sok szempontból első európai feltárója, akit az irodalomban a Szászsebesi Névtelen vagy Georgius de Hungaria néven emlegetnek. Művei már élete során, illetve közvetlenül azután 14 latin és kilenc német nyelvű kiadást értek meg. A megye másik nagy szülöttje, az 1500 körül Déván napvilágot látó Dévai Bíró Mátyás. 1580. november 15-én Marosillye várában született Bethlen Gábor fejedelem. Kevésbé ismerős viszont az a tény, hogy 1610-ben szintén Hunyad megyében született meg az 1658 és 1660 között Erdélyt török támogatással kormányzó Barcsay Ákos fejedelem. A felvilágosodás korából említésre méltó az 1793-ban Déván született Ponori Thewrewk József író, régiséggyűjtő, a nyelvújítás híve. Neki köszönhető, például, a honvéd, úrbér szavak használatának az elterjedése is. 1803-ban, a család algyógyi birtokán látott napvilágot az Erdélyi Közművelődési Egylet, az EMKE nagy alapítója, gróf Kún Kocsárd. Elvállalta a szászvárosi kollégium főgondnokságát, és hamarosan saját költségén megépítette a kollégium új épületét. Az EMKÉ-nek ajándékozta 1700 holdas algyógyi birtokát a 33 gazdasági épülettel. A XIX. század végének két nagy Hunyad megyei szülöttje báró Nopcsa Ferenc és Maderspach Viktor. A Hátszeg környéki dinoszaurusz-maradványokat Nopcsa Ferenc fedezte fel. Maderspach Viktor vadászati szakíró, katonatiszt 1875 februárjában született a Hátszeg közeli Vaspatakon. 1918-ban részt vett a Kratochvill Károly vezette Székely Hadosztály megszervezésében. 1921-ben menekülnie kellett Romániából. Maderspach Viktor 1941. október 3-án halt meg. /Puskel Péter, Szekernyés Irén, Gáspár-Barra Réka: Elszármazott nagyjaink I. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 10/


lapozás: 1-13




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998