udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 10 találat lapozás: 1-10
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2000. február 3.

A nemrég megjelent Szatmáriak a szabadságharcban című kötet alkotóinak egyik igen nagy érdeme, hogy eddig ismeretlen információkat közöltek. Az egyik szerző Danku Pál mérnök, aki szabadidejét a régi iratok közti búvárkodással töltötte. A kolozsvári Állami Levéltárban például megtalálta a szatmári katonai levelezést, vagyis az akkori Országos Honvédelmi Bizottmány és a szatmári bizottság, valamint a szatmári és a szomszéd vármegyék bizottságai közti levelezést. Emellett megtalálta a nemzetőrök listáját is. Danku Pál szeretne Szatmár 1918/19-es eseményeivel is foglalkozni. A Szatmár vármegyei iratok 1330-tól 1940-ig a kolozsvári Állami Levéltárban vannak, nagyrészt eredeti kéziratok, csupán kevés dokumentum anyagát rögzítették mikrofilmre. Ezért ezek nem publikusak és igen nehéz hozzájuk férni. /Szabadidejében: történész. Danku Pál terveiről beszél. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 3./

2000. május 2.

Tíz évvel ezelőtt, az első rendezvényen, hatalmas tömeg emlékezett meg a szatmári béke megkötésének évfordulójáról. Immár tizedik alkalommal rendezték meg a zarándoklatot és hatodszor a történelmi tanácskozást Szatmárnémetiben, Az élő Rákóczi rendezvényt. A Majtényi síkon, mint az előző években is, Nagy Csaba nyíregyházi tárogatóművész és együttese nyitotta meg a műsort. Szép Gyula, az RMDSZ országos elnökségének tagja arról beszélt, hogy a kurucoknak nem csak az osztrákokkal kellett harcolniuk, hanem a magyar labancokkal is. Így van ez ma is, emiatt nem tudják elérni céljaikat. Dr. Németi János előadásában kidomborította, hogy az erdélyi fejedelemség biztosította a magyar államiság folytonosságát. /Megemlékezés Szatmárnémetiben és a Majtényi síkon. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 2./ A rendezvényre jöttek Kolozsvártól Nyíregyházáig, Nagyváradtól Eperjesig, de Máramarosszigetről is. Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke, a szatmári Kölcsey Kör elnöke volt a rendezvény főszervezője. Szatmárnémetiben, a Láncos templomban Tőkés László püspök hirdetett igét, ezután került sor a Lorántffy Zsuzsanna nevét viselő nőszövetségek találkozójára. A városban, a Scheffler János Lelkipásztori Központban kárpát-medencei történelmi találkozó volt. Reizer Pál szatmári megyéspüspök külön kitért az itteni katolikusok és reformátusok példaadó együttműködésére. Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspök felelevenítette annak a templomnak a történetét és működését, amelyet a múlt években közösen emelt a két egyház, a katolikus és a református, s nagy harmóniában közösen használ. A történelmi tanácskozáson Csetri Elek professzor az erdélyi fejedelmi hatalom XVII. századbeli gazdasági hátteréről értekezett, dr. Németi János Szatmár vármegye akkori helyzetét vázolta fel. Mandula Tibor a fejedelemasszony szatmári ténykedéséről beszélt, Zubánics László beregszászi történész Lorántffy Zsuzsanna Beregben címmel tartott előadást. Takács Péter debreceni professzor három erdélyi fejedelemasszony, Brandenburgi Katalin, Lorántffy Zsuzsanna és Báthori Zsófia életét vázolta fel. Sipos Gábor kolozsvári levéltáros az iskolaépítő-támogató Lorántffy Zsuzsannáról beszélt, kiemelve a fogarasi román iskola alapításának fontosságát. Kónya Péter eperjesi tanár Comenius ottani hatásáról beszélt, Tamás Edit sárospataki történész, muzeológus vetítéssel egybekötve elevenítette fel Lorántffy Zsuzsanna hagyatékát és ránk maradt tárgyi emlékeit. A hagyományokhoz híven most is majtényi zarándoklattal zárult az Élő Rákóczi ünnepségsorozat. /A Rákócziakra emlékezve: Ismét messze szólt a tárogató! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 2./

2000. május 9.

Máj. 6-7-én Szatmárnémetiben tartotta az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Bölcsészet Nyelv és Történettudományi szakosztálya vándorgyűlését, melynek témája az államalapítás és a kereszténység felvételének 1000. évfordulója. Riedl Rudolf, Szatmár Megye prefektusa nagy eredményként említette az elmúlt tíz év változásait, hiszen 1989 előtt nem lehetett ilyen tanácskozásokat "legális formába önteni". /Múlt nélkül nincs identitástudat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./ A tanácskozás helyszíne a Scheffer János Lelkipásztori Központ volt. Egyed Ákos professzor elmondta, hogy az EME első ilyen gyűlését 1906-ban Marosvásárhelyen tartották. A helyi lakosok számára talán a legérdekesebb dolgozatot (Szatmár és Németi az államalapítás korában) Bura László mutatta be. Számos külföldi és belföldi előadót meghívtak a szervezők: Németi Jánost (Szatmár vármegye településtörténete az Árpádkorban), Szőts Pétert (Az ákosi református templomra vonatkozó régészeti adatok), Radics Kálmánt (Erdélyi fejedelmek oklevelei a Hajdú-Bihari Megyei Levéltárban), Henzsel Ágotát (II. Rákóczi György és Szatmár megye), Pál Juditot (Az örmények szerepe Erdély gazdasági életébe), Egyed Ákost (Az utolsó erdélyi rendi országgyűlés 1848-ban), Balogh Gézát (A krasznacégényi Árpád-kori református templom), Erős Gábort (Manumissio és jobbágynemesítés Szatmár vármegyében, 17-18 század), Sipos Gábort (Egyháztörténeti előadás), Balogh Bélát (A máramarosszigeti Református Líceum szerepe a térség művelődésének alakításában), Gazdag Istvánt (Debrecen és Hajdú megye felkészül az ezredforduló megünneplésére), Kiss Andrást (A Szatmár vármegyei nótárius Kölcsey Ferenc). A vándorgyűlést május 7-én kirándulás zárta, melynek során az érdeklődők megtekinthették a megye műemlékeit. /Ilonczai Tamás: Múlt nélkül nincs identitástudat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./ Egyed Ákos, az EME Bölcsészeti, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának az elnöke a szatmárnémeti vándorgyűlésről leszögezte: ezek mindig megnyilatkozási fórumok, ugyanakkor lehetőséget adnak helyi tudományos műhelyek bemutatkozására is. Hozzátette: büszkék lehetünk a történelmünkre! Nagyon fontos, hogy az elhangzott előadások egytől egyig forrásfeldolgozáson alapultak. Ez emeli a rendezvény jelentőségét, tudományos rangját. /Kereskényi Sándor: Egyed Ákos akadémikus: "Büszkék lehetünk a történelmünkre!" = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 10./

2001. augusztus 10.

Aug. 8-án Nagykárolyban a volt vármegyeháza épületének falára a Kölcsey Ferenc-emléktáblát állítottak. Kölcsey Ferenc 1829 és 1832 között (az akkor Nagykároly központú) Szatmár vármegye aljegyzőjeként, illetve főjegyzőjeként Nagykárolynak ebben az épületében dolgozott. /Boros: Nagykároly: Kölcsey-emléktábla a volt vármegyeháza falán. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 10./

2001. november 23.

A Szatmár Megyei Könyvtár magyar vonatkozású híreiről Cordea Márta tájékoztatott. Egy fontos enciklopédiával gyarapodott a régikönyv állomány, a Dr. Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország vármegyéi és városai sorozatból a Szatmár vármegye, valamint a Szatmár-Németi sz. kir. város című kötetekkel. A könyvtár magyar nyelvű könyveinek állománya tovább bővül: a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár könyvadományával. A nyíregyházi könyvtár olyan külföldi könyvtárak számára küldendő könyvadomány anyagi fedezetére pályázhatott, amelyekkel szakmai vagy testvéri kapcsolatot tart fenn. Így nyert pályázatot a Szatmár megyei könyvtár számára a budapesti Kölcsey Ferenc Alapítvány Könyvadomány határon túlra elnevezésű program keretében. A magyar nyelvű kötetek 400 ezer forint értékben vásárolhatók fel. A válogatás a szatmári könyvtár képviselőivel közösen történik. A választék nagy: akadémiai kiadványok, klasszikus írók művei, gyermek- és ifjúsági könyvek, szépirodalom, ismeretterjesztő könyvek stb. A közeljövőben számítani lehet arra, hogy irodalmi, vagy könyvtári szakfolyóiratok előfizetésével támogatkják a Szatmár megyei könyvtárat. A megyei könyvtár munkatársai szakmai továbbképzéseken vesznek részt Nyíregyházán. Szatmár megyéből öt könyvtáros vett részt a továbbképzésen, ketten a szatmárnémeti könyvtárból, egy-egy könyvtáros pedig Nagykárolyból, Mezőfényről és Csanálosról. /(benedek): Magyar könyvekkel bővül a megyei könyvtár készlete. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 23./

2003. augusztus 27.

1605 januárjában Szatmár vármegye nemessége Szárazbereken találkozott Bocskai István fejedelemmel, s ajánlotta fel neki szolgálatait. Az eseményt a helyi református templom szószéke alatt latin nyelvű tábla jelzi. Ilyés István, a Bocskai Szövetség Szatmár megyei elnöke kezdeményezte, hogy a templomkertben szobrot állítsanak Bocskai Istvánnak. Szilágyi Tibor szatmári szobrász készítette a szobrot. A bronz megvásárlásában segített az Illyés Közalapítvány és az RMDSZ megyei szervezete. A márvány talapzat Kovács Albert lázári vállalkozó jóvoltából készül el. Az életnagyságú mellszobor várja az október végi, a reformáció ünnepéhez kapcsolódó avatást. /(Sike Lajos): Szárazberken szobrot állítanak Bocskai Istvánnak! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./

2003. november 6.

Szatmár megyéből kb. 5000 német etnikumú román állampolgárt 1945 januárjában a volt Szovjetunióba deportáltak, ez már ismert történelmi eseménynek számít. Az ott elhunytak emlékére mostanáig az érintett szatmári települések szinte mindegyikében állítottak már emlékművet. Egészen más a helyzet egy másik tragikus deportálás áldozataival. Szatmár megyéből - akárcsak Észak-Erdély más részeiről - 1945 januárja előtt, 1944 novemberében is deportáltak embereket. Ezt a deportálást a román (és nem a szovjet!) közigazgatás képviselői hajtották végre. 1944 októberében Szatmár megye községeibe visszaérkezett azoknak a román csendőröknek a nagy része, akik 1940-ben, a bécsi döntés után hagyták el Észak-Erdélyt. Elsősorban ezek a csendőrök megyénkből több száz magyar, illetve sváb férfit gyűjtöttek össze Szatmár megyéből, és vittek a hírhedt földvári haláltáborba. Ezeknek a deportáltaknak a sorsa a történészek előtt is alig ismert. Az RMDSZ által 1995-ben megjelentetett Fehér könyv az 1944. őszi magyarellenes atrocitásokról című kiadvány Szilágy és Szatmár vármegye című, nyúlfarknyi fejezete a következő mondattal kezdődik: "Észak-Erdély eddig nem említett megyéire szórványos adataink miatt nem térhetünk ki." Boros Ernő, az emlékező cikk írója sorra járta valamennyi olyan Szatmár megyei települést - Bere, Börvely, Csanálos, Csomaköz, Domahida, Érkőrös, Gencs, Kaplony, Kálmánd, Kismajtény, Lele, Nagymajtény, Krasznaszentmiklós, Mezőpetri, Mezőterem, Nagyszokond, Szaniszló, Tasnád, Túrterebes, Szatmárudvari -, ahonnan a román csendőrök embereket indítottak a földvári lágerbe. Lejegyezte a túlélők, ezek híján a volt földvári foglyok legközelebbi hozzátartozóinak a vallomásait, visszaemlékezéseit. Ezekből válogatott. A román csendőrök a katonaviselt férfiakat Csanálosra vitték. A Csanálosra érkezőkről kísérőiratot fogalmaztak, miszerint a román csendőrök az erdőben, katonaruhában és fegyverrel a kezükben fogták el őket. Ezt követően fegyveres kísérettel vitték őket Földvárra vagy Focsaniba. Útjuk során ennivalót legfeljebb csak jószívű civilektől kaptak. Ha egy fogoly valamilyen gyümölcsöt fedezett fel a közelben, és éhségében kilépett érte a sorból, azt lelőtték. A katonák azokra az asszonyokra is rálőttek, akik ennivalót hoztak, közülük, kettő meg is halt. A láger egy szögesdrót kerítéssel körülvett marhalegelőn volt. A román csendőrök az orosz tisztnek elmondták, hogy ezek partizánok. Az oroszok ugyanis a partizánokra haragudtak a legjobban. A magyarok közül a fiatalabbakat, erősebbeket kiválogatták és továbbvitték Oroszországba, kényszermunkára. Azért fogdosták össze őket, hogy Erdélyből kipucolják a magyarokat. Az egész földvári tábor is azért volt, hogy minél több magyar elpusztuljon. És Földváron nagyon sokan meghaltak. A táborban a földön aludtak, takarójuk sem volt. A székelyföldiekkel együtt eredetileg 32 ezer magyart gyűjtöttek össze, de 1945 januárjában a többieket elvitték Oroszországba, 8500-an maradtak Földváron, olyanok, akik munkára már nem voltak alkalmasak. A Földváron maradottaknak legalább a fele sohasem tért haza. Földváron éheztették, ütötték-verték, megalázták az embereket. /Boros Ernő: 1944 novembere: indulás Földvárra. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 6./

2004. január 30.

Január 29-én ülést tartott a nagykárolyi tanács. Hágen József tanácsos kezdeményezésére a helyi RMDSZ több képviselője annak a jóváhagyását kérte a testülettől, hogy a jövőben az eredeti helyének közelében új Kölcsey–szobor állhasson. Nagykárolyban a volt vármegyeháza épületének falán Kölcsey Ferenc emléklap–található. Kölcsey 1829 és 1832 között (az akkor Nagykároly központú) Szatmár vármegye aljegyzőjeként, illetve főjegyzőjeként Nagykárolynak ebben az épületében dolgozott. A helyi RMDSZ tanácsosai ahhoz is jóváhagyást kértek a tanácstól, hogy ezt az emléklapot mostani helyéről átköltöztethessék a volt vármegyeháza főbejáratához. A tanács tagjai mindkét előterjesztést jóváhagyták. /Tanácsülés Nagykárolyban. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 30./

2004. március 24.

Márc. 23-án tartották Szatmárnémetiben, a székesegyházban a 200 évvel ezelőtt megalakult Szatmári Római Katolikus Egyházmegye jubileumi ünnepségét. Schönberger Jenő megyés püspök köszöntötte a meghívottakat és ismertette a nap jelentőségét: "A szatmári egyházmegyét szatmári székhellyel I. Ferenc osztrák császár és magyar apostoli király 1804. március 23–án hasította ki az egri egyházmegyéből. Ezt VII. Pius pápa még az év augusztus 9–én pápai bullájával szentesítette. A királyi Magyarország akkori legfiatalabb püspöksége öt vármegye területét ölelte fel: Szatmárét, Ugocsáét, Máramarosét, Beregét, Ungét, és néhány szabolcsi település is ide tartozott. A trianoni békeszerződés után az egyházmegye három részre oszlott: 44 plébánia 80 pappal és 75 ezer hívővel Romániához került. 1991–ben az egyházmegye újjáalakult Reizer Pál püspök irányításával, az azóta eltelt időszaknak megvannak az eredményei." Az ünnepi szentmisét dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek magyar, német és román nyelven celebrálta. A szentmisén német nyelven Lerm István, román nyelven Anton Diacu, az új román római katolikus plébánia plébánosa, magyar nyelven Láng Pál kanonok, a székesegyház plébánosa olvasott fel szentleckét. Megjelent többek között Bálint–Pataki József, a HTMH elnöke, Íjgyártó István, bukaresti magyar nagykövet, Soós Károly, a Márton Áron Társaság titkára, Ilyés Gyula Szatmárnémeti alpolgármestere, Szabó István, a Szatmár Megyei Tanács elnöke és Bekő Tamás, Nagykároly polgármestere. /Elek György: Kétszáz éve alapították a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyét. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 24./

2008. május 28.

Dancu Pál neve nem ismeretlen a szatmárnémetiek előtt. Gépészmérnöki végzettségű, az utóbbi években az Electrolux beruházási osztályán dolgozik. A levéltárakba jár, belemélyedt a történelmi, helyismereti feljegyzések tanulmányozásába. Szlovák, lengyel vonatkozású, zsidósággal kapcsolatos kérdésekkel, származáskutatással, levelezéssel foglalkozott. Érdekelte a származása, elkészítette a családfáját, visszament vele 1720–ig. Felkérték, írja meg a szatmári és a máramarosi szlovák betelepítések történetét. Ez volt az első, önálló kötete, a nagylaki könyvkiadó adta ki. Családja egy része szlovák származású, ő maga magyar nemzetiségűnek vallja magát, de a származása szerint szlovák. Emiatt vállalta, hogy induljon a Romániai Szlovákok és Csehek Szövetsége tanácsosjelöltjeként az idei helyhatósági választáson. Dancu Pál lengyelül megtanult, amikor a szabadságharccal kapcsolatos lengyel dokumentumokat kereste. Az 1848-as szabadságharcról több dolgozatot is írt, foglalkozott a Rákóczi korabeli munkácsi görög katolikus püspökség levelezésével, továbbá a középkori egyházi és világi levelezésekkel. Most jelent meg Szatmár vize című kötete, ez az első műszaki jellegű könyve, egyben helytörténeti jellegű is. /Benedek Ildikó: Tudását, képességét kizárólag konstruktív módon, a közösség érdekében hasznosítja. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 28./


lapozás: 1-10




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998