udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 183 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 181-183
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1990. január 7.

Az RMDSZ megtartotta első országos tanácskozását Kolozsvárott jan. 7-én. Ezen megjelentek Bánát, Arad, Bihar, Szatmár, Máramaros, Szilágy, Kolozs, Szeben, Fehér, Maros, Hargita, Kovászna és Brassó megyék megalakult szervezeteinek képviselői, a helyi ideiglenes választmány tagjai és a bukaresti ideiglenes koordinációs bizottság képviseletében Domokos Géza és Horváth Andor. Domokos Géza fontosnak ítélte, hogy az RMDSZ szövetség maradjon, ne alakuljon át párttá, így gyűjtő helye legyen a romániai magyarság összes erőinek. Sütő András részletes nemzetiségi statútum kidolgozását sürgette. Annak ellenére, hogy Nemzeti Megmentési Front megyei és helyi tanácsaiban sok helyen nem megfelelő a nemzetiségi képviselet, a megyei küldöttek számos pozitív eredményről adtak számot a szervezés területéről. - Gyakorlatilag a magyarlakta területeket behálózzák az RMDSZ szervezetei. Kolozs megyében 10 000, az egykori Udvarhely megye területén közel 13 000, Hargita megyében 30 000, Arad megyében 3000, Maros megyében 6-7000, a Barcaságban 1700 bejegyzett tag van. Legtöbb helyen már aktívan tevékenykednek. Síkra kell szállni a több helyen tapasztalható visszarendeződés ellen. Többen hangsúlyozták, hogy a magyarság kulturális, közéleti, politikai újjászületésének központjának mindenképpen Erdélyben kell lennie, Bukarestben pedig erős, elnökségi képviselet biztosítsa a kormánnyal való kapcsolattartást /Az RMDSZ első országos tanácskozása. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 9./ Az RMDSZ Ideiglenes Intéző Bizottságának 1990. jan. 8-án közleményt adott ki az előző napi, Kolozsváron tartott ülésről. Felszólalt Domokos Géza, Sütő András, Kányádi Sándor, Dáné Tibor, Bodó Barna, Bárányi Ferenc, Nagy Béla, Varga Sándor, Ferenczes István, Katona Ádám, Pálfalvi Attila, Csép Sándor, Hosszú Zoltán, Markó Béla, Sylvester Lajos, Madaras Lázás, Jakab Elek, Cs. Gyimesi Éva, Pillich László, Balogh Edgár, Benkő Samu, Brassai Zoltán, Balázs Sándor, Tófalvi Zoltán, Patrubány Miklós, Csiszár Zsuzsa és Kántor Lajos. Domokos Géza felhívta a figyelmet arra, hogy a Nemzeti Megmentési Front jan. 5-i nyilatkozata tartalmazza az egyéni és kollektív kisebbségi jogok szavatolását. /Az RMDSZ Ideiglenes Intéző Bizottságának 1990. január 8-i közleménye. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

1990. február 25.

Febr. 24-25-én Sepsiszentgyörgyön tartották meg az RMDSZ harmadik küldöttértekezletét. Megválasztották az RMDSZ Országos Ideiglenes Bizottságát. Tiszteletbeli elnök: Tőkés László, elnök: Domokos Géza, az elnökség 11 tagú. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./ Az elnökség tagjai: Domokos Géza elnök, alelnökök: Balázs Sándor /Kolozsvár/, Borbély Zsolt Attila /MISZSZ - Temesvár/, Folticska Ferenc /Bukarest/, Formanek Ferenc /Szatmár/, Verestóy Attila /Bukarest/, tagok: Antal István /Székelyudvarhely/, Béres András /Marosvásárhely/, Nagy Béla /Nagyvárad/, Sylvester Lajos /Sepsiszentgyörgy/, Zólya László /Csíkszereda/. A bukaresti titkárság: Bitay Ödön, Ágoston Hugó, Czédly József. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./ Intéző bizottsági tagok: Bodó Barna /Temesvár/, Csávossy György /Fehér megye/, Hosszú Zoltán /Arad/, Jakab Elek /Szeben megye/, Lányi Szabolcs /Bukarest/, Madaras Lázár /Brassó/, Szilágyi Zsolt /MISZSZ-Nagyvárad/, Takács Csaba /Hunyad m./, Vida Gyula /Szilágy m./, Zonda Attila /Máramaros m./, Zöld Péter /Moldva/. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 27./ A febr. 24-25-én Sepsiszentgyörgyön tartott küldöttértekezletről folytatásokban beszámolt a Romániai Magyar Szó. Sylvester Lajos, az RMDSZ Kovászna megyei elnöke nyitotta meg az értekezletet. Domokos Géza elnök az egység megőrzésének fontosságára tért ki. Az RMDSZ-nek közel 600 ezer beiratkozott tagja van. Romániában erősödnek az egypártszerű reflexek. Aggasztóak a rendkívüli módon aktivizálódó sovén és nacionalista tendenciák, amelyek nyomást gyakorolnak a hatalomra, hogy levegye a napirendről a kisebbségi jogok visszaállítását. Ne legyenek illúzióink, hangsúlyozta Domokos Géza, a nacionalista román politika hamar éreztette befolyását a kormányban, a politikai pártok egy részénél, a Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsában, a minisztériumokban, a diplomáciában, sőt a külföldi sajtó egy részénél is. Katona Ádám /székelyudvarhelyi RMDSZ/: szervezetük a régi Udvarhelyszéket fogja át. Programjukban szerepel az önálló Udvarhely megye, a bányakatonáskodás megszüntetése stb. Taglétszámuk vidéken 52 763, városban 22 325. Aktiválják a gazdaköröket. Garda Dezső /Gyergyó és vidéke/: az iskolaügyben tettek a legtöbbet, érződik a román kollégák ellenállása. Aláírást gyűjtöttek a Bolyai és a marosvásárhelyi egyetem érdekében, a Bolyai Farkas Líceum ügyében. A szervezet 20 ezer tagot számlál. Csávossy György /Fehér megye/: 10 ezer körüli a taglétszámuk. Sikerült a Bethlen Gábor Kollégiumban /Nagyenyed/ leválasztani a román osztályokat. Szeretnél bevezetni a kántortanító-képzést és talpra állítani a csombodi magyar nyelvű kertészeti oktatást. Takács Csaba /Hunyad megye/: taglétszámuk nem haladja meg az 5000-ret. Sikerült székházat szerezni, önálló magyar óvoda indult Déván. Megoldásra vár az iskolaügy. Megindult a Hunyad Megyei Hírlap Déván. Balázs Sándor /Kolozs megye/:50 ezres az RMDSZ-taglétszám a megyében, súlyosak a Vatra Romaneasca támadásai. A dialógus érdekében létrehozták a Puntea című lapot. Sikerült visszaállítani az önálló volt piarista gimnáziumot. Megalakult az egyetem érdekében a Bolyai-bizottság. Célszerű lenne a magyar egyetemet támogató százezer aláírást eljuttatni az ENSZ-hez, egyben könyvet kellene kiadni az egyetem történetéről. Pillich László /Kolozsvár/ javasolta: induljon a kolozsvári magyar újságíróközösség szerkesztésében önálló RMDSZ-lap. Sylvester Lajos /Háromszék megye/: taglétszámuk 55 ezer. A hagyományos magyar iskolák visszaállítása ősszel lesz. Mellettük működik a szórványbizottság, elkezdték a kapcsolatfelvételt a csángókkal. Káli Király István /Maros megye/: taglétszámuk százezren felüli. Jelenleg a feszült helyzet központja Marosvásárhelyen van. Megalakult a magyar orvosok és a magyar egyetemisták országos szövetsége. Kiadják román nyelven a Dialog című lapot. Tőkés László elnökké választását javasolta. András György /Marosvásárhely/ a teljes vallásszabadságot, a sajtó- és tévéhálózat megszervezését, a csángók problémájának megoldását és az RMDSZ Erdély-központúságát szorgalmazta. Leopold Lászó /nagybányai RMDSZ/: a vidéken összesen 15 ezer tagjuk van. Újraindult a megszűnt líceumi magyar osztály. Zonda Attila /Máramarossziget/ mintegy 6 ezer fős a taglétszámuk a két városban s a kilenc községben. 1848-as emlékmű visszaállításán dolgoznak. Újjáéledt a vegyeskórus. 2500 kötetes könyvtárat hoztak létre. Megindították a Máramarosszigeti Naplót. Bura László, a Kölcsey Ferenc Líceum /Szatmárnémeti/ igazgatója /Szatmár megye/ 50 ezer tagról adott hírt. Elkezdték a dialógust az Impreuna-Együtt című kétnyelvű lap kiadásával. A Kölcsey Líceumban az eddigi 8 helyett 33 magyar osztály működik. Jakab Elek /Szeben megye/: taglétszámuk 3500 körül mozog, központjuk Medgyesen van. Medgyesen I-VIII. osztályos iskolát biztosítottak. Vida Gyula /Szilágy megye/: 20 ezer fős a taglétszámuk. Figyelni kell a gazdasági életre, a magyarokat sorra kiszorítják a vezető állásokból. László László a Szilágy megyei oktatásról: Szilágysomlyón és Sarmaságon megtörtént az átszervezés. Jellemző Selymesilosva esete: ebben a magyar községben magyar gyermek magyar tanároktól voltak kénytelenek huszonöt éven át minden tantárgyat románul tanulni. Éltes Imre /Csíkszereda/, a Romániai Magyar Kisgazdapárt elnöke: a párt febr. 22-én jött létre két hasonló párt egyesülésével. Az RMDSZ kollektív tagjai akarnak lenni. A teremben először hevesen elutasították, hogy Kocsis Sándor, a Független Magyar Párt képviselője kapjon szót, végül mégis beszélt, de nem volt meggyőző. Bejelentette, hogy Vincze Jánost megfosztották elnöki funkciójától. Csutak István, a MISZSZ /Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége/ képviselője helyesli a politikai sokszínűséget. Nem tartják elég határozottnak az RMDSZ fellépését. Ezután bizottságokban folytatódott a vita. Az újságíró, Cseke Gábor a legnépesebb, a programszövegező bizottság munkáját kísérte nyomon. Rengeteg felszólalás volt, indulatos és hosszú vita. Febr. 25-én reggel Verestóy Attila /Bukarest/ volt az első felszólaló. Sokan hallani sem akarnak a Független Magyar Pártról /FMP/, pedig szükség van arra, hogy ne maradjunk egyedül a politikai küzdőtéren, jelentette ki Verestóy. Kincses Előd /Marosvásárhely/ szerint el kell gondolkodni azon, miért tudta az FMP a kritikus pillanatban a hangját hallatni. Az RMDSZ párttá válhatna. Lányi Szabolcs /Bukarest/ szerint FMP-t el kell fogadni realitásnak. Tőkés László bejelentette a jan. 24-én megalakult Magyar Keresztény Egyházak Szövetsége csatlakozását az RMDSZ-hez. Markó Béla /Marosvásárhely/ az ideiglenes vezetőséget jelölő bizottság megbízásából javasolta: a küldöttközgyűlés válassza meg az RMDSZ tiszteletbeli elnökévé Tőkés Lászlót. A javaslatra felcsattant a taps a teremben. Erőss Péter /Háromszék/ kérte az Amerikába készülő Tőkés Lászlót, hogy ne feledkezzen meg útja során a csángók nehéz helyzetéről. Tőkés László ezt megígérte. Demény Lajos /Bukarest/ elégedetlen: még mindig nincs állandó kapcsolat Bukarest, Marosvásárhely és Kolozsvár között. Nyilatkozatban ki kell mondani, hogy az RMDSZ az önrendelkezés alapján áll. Erdélyben hivatalosnak kellene lennie a magyar nyelvnek. Össze kell állítani a nemzetiségi törvény tervezetét. Domokos Géza figyelmeztetett: túl sok idő ment el pártkérdésekre. Szép a helyi autonómia, de ha bekerül a programba, akkor az egész alkotóelemeire hull szét. Végül megszavazták a vezetőség személyi összetételét. /Cseke Gábor: Ágyúöntők unokái. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1.- /6 folytatásban/ márc. 8./

1990. április 29.

A véres marosvásárhelyi események után az ellenséges támadások nem szűntek meg. A román sajtóban, nagypéldányszámú lapokban elkezdték az események tendenciózus meghamisítását. A Dimineata Szeben megyei napilap egyik száma azt a gátlástalan hazugságot közölte, hogy Sütő Andrást nem a románok verték meg, hanem a magyarok, mert azt hitték, hogy azok közül való, akik be akarnak hatolni az épületbe. Naponta közölnek a sajtóban uszító elferdítéseket, A szégyent hazugsággal akarják lemosni, állapította meg Weszely Tibor. Amint a vizsgálóbizottság magyar tagjainak /Czire Dénes, Erőss Attila, Paltán Lajos Tiltakozás /Népújság (Marosvásárhely), ápr. 13./ című közleményéből kiderült, a 38 letartóztatott személy közül csak egyetlen román nemzetiségű van. A pogromot előidéző hodákiak, libánfalviak ártatlanok. Nem beszélve a szervezőkről. Weszely Tibor Marosvásárhelyen szemtanúja volt a történteknek. A felvonulások, tüntetések békések voltak. Márc. 19-án délelőtt a Városháza előtt román tüntetők követelték Kincses Előd megyei alelnök lemondását. A déli órákban a Görgény- és Marosvölgy egyes falvaiból buszokkal és teherautókkal "erősítés" érkezett. Az ezután történtekről mindenki tud. Másnap, márc. 20-án tízezres magyar tömeg gyűlt össze. Felháborodtak az előző napi barbár események miatt. A magyar tüntetők Iliescu elnök megérkezését várták. Ezután a romános is gyülekezni kezdtek, újabb autókon érkeztek románok. Este 6-kor a románok áttörték a rendőrkordont és a magyarokra támadtak. Weszely mindezt azért elevenítette fel, hogy tisztázza: a magyarok csak a második fizikai támadás után válaszoltak tettlegesen. A román sajtó ennek ellenére a magyarokat teszi felelőssé a történtekért. /Weszely Tibor: A marosvásárhelyi események margójára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 29./

1991. május 3.

Máj. 3-án az RMDSZ Fehér, Hunyad, Kolozs és Szeben megyei vezetősége, valamint az országos főtitkárság képviselői tanácskoztak Nagyenyeden. Megvitatták a II. kongresszuson előterjesztendő alapszabály- és programtervezetet. Megegyeztek abban, hogy a jövőben is tartanak ilyen regionális tanácskozást. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

1991. november folyamán

A Korunk novemberi számát a szórványnak, a szórvány problematikájának szentelte. A szórványkérdést szívügyének tekintő Vetési László tiszteletes írásában leszögezte: végzetesen szórványnemzet vagyunk. "A világon élő magyarság egyharmada az anyaország határain kívül az utódállamokban vagy a diaszpórában a romániai magyarságnak egyharmada nyelvi és etnikai veszélyeztetettségben, egynegyede pedig halmozottan hátrányos helyzetben él. " Vetési megállapította, hogy nem rendelkeznek a romániai szórványmagyarságra vonatkozó adatokkal. Nem jelentek meg erről könyvek, tanulmányok. Egyetlen kivétel az azóta elhunyt Semlyén István, akinek Hétmilliárd lélek című, 1980-ban megjelent könyve tartalmazott először adatokat a hazai magyar szórványnépességről. Az 1989-es változások óta az 1990 karácsonyán Gyergyószárhegyen tartott szórványértelmiségi találkozó volt az első, amely szomorú körképet adott a jelenlegi helyzetről. Semlyén István z 1977-es népszámlálási adatok alapján írta, hogy hét erdélyi megyében /Hargita, Kovászna, Maros, Kolozs, Bihar, Szatmár és Szilágy/ és a romániai magyarság háromnegyede, mintegy 1,2 millió lélek. A fennmaradó 420 ezer az ország többi részén /Arad, Beszterce-Naszód, Brassó, Fehér, Hunyad, Máramaros, Szeben, Termes és a Kárpátokon kívüli területen/ szóródik szét. A szórványban élő 420 ezer lélekből 220 ezer magyar kisebb-nagyobb városokban él /Beszterce, Bukarest, Brassó, Déva, Nagybánya, Nagyenyed, Nagyszeben, Medgyes s a bányavárosok/, mintegy 200 ezer pedig falvakban. Vetési László részletezte a szórványvidékeket. A Mezőségnek a Maros, Sajó és Szamos által határolt nagy kiterjedésű területe évszázadok óta a nagy felszámolódások színtere. A legveszélyesebb helyzetben, a homogenizálás legelőrehaladottabb állapotában a moldvai csángók vannak. Domokos Pál Péter óta többször feltérték helyzetüket, népi kultúrájukat, de etnikai folyamataik szociológiai, társadalomlélektani nyomonkövetése nem történt meg. A városok elszórványosodásának problematikája külön kérdés. Vetési László következtetése: összmagyar szórványprogramot kell kidolgozni. Addig pedig a legnagyobb súly továbbra is az egyházakra nehezedik, a lelkipásztorokra. /Vetési László: Szórványgondjainkról./ Kozma Zsolt visszapillantott a szórványosodás kialakulására és arra, hogy a református egyház mit tett a szórványban élőkért. 1944 után az intézményes egyházi szórványmisszió megszűnt. Azonban mindig voltak kiváló lelkek, akik vállalták a szórvány gondozását, ilyen például a nagysármási id. Hermán János, a kérői id. Bányai Ferenc, s azok, akiknek nevét feljegyezte Vetési László szórványlapjában, a Felebarátban. Kozma Zsolt írásában megoldást is javasolt. Először is fel kell mérni tájegységenként a szórványhelyzetet. Munkatársakat kell keresni, szórványfelelősöket. Érdemes kis könyvtárakat összeállítani. Szórványinternátusokat kell létrehozni. /Kozma Zsolt: Szórványosodás időben és térben/ Tófalvi Zoltán adatgazdag összegzést nyújtott a kivándorlásról, a kivándorlókról. Tófalvi az első világháború előtti kivándorlásig nyúlt vissza. A különböző időszakok adatait részletezve kiemelte azt, hogy az első világháború végétől napjainkig közel 650 000 magyar távozott Romániából. Nem természetes, hanem az idők során változó intenzitású, nem természetes, kényszerű kivándorlásról, áttelepülésről van szó. Az 1990. márciusi marosvásárhelyi események újabb lökést adtak a kivándorlásnak. /Tófalvi Zoltán: Emigránsok, kivándorlók, letelepedők/ /Korunk (Kolozsvár), nov./

1992. október 13.

Az elnökválasztás végleges eredménye: a szavazópolgárok 73,2 százaléka járult urnához, Ion Iliescu a szavazatok 61,43 százalékát, Emil Constantinescu pedig 38,57 százalékát tudhatja magáénak. Constantinescu a 42 választási kerületből tízben győzött, ezek kizárólag erdélyi megyék: Arad, Brassó, Kolozs, Kovászna, Hargita, Maros, Szatmár, Szeben és Temes megyék. /Magyar Nemzet, okt. 13./ Iliescu megválasztása szentesíti a parlamenti választások nyomán körvonalazódó balratolódást. A szélsőséges körök szerint Romániának nincs szüksége a Nyugatra, mert az a nemzeti identitás föladását jelentené. Ezt fejtegette Corneliu Vadim Tudor, a szélsőséges Nagy-Románia Párt elnöke, hangsúlyozva, hogy vissza kell fogni a "nemzetellenes reformokat", így azután a románság "méltó módon, saját uraként élhet hazájában". Az ellenzéki erőket egyesítő Demokratikus Konvenció elnöke, Corneliu Coposu keserűen fogalmazott: "A románság egy része megszokta a rosszat" /Bogdán Tibor, Bukarest: Iliescu másodszor is befutott. = Magyar Hírlap, okt. 13./

1992. október 21.

Józsa Benjámin helyi magyar szakos tanár tanulmányában megállapította, hogy Nagyszeben magyarsága a XIX: század folyamán komoly politikai és kulturális életet élt. Szombatfalvi Török Ferenc egyetemi tanár, a Szeben és környéke RMDSZ szervezetének elnöke szerint Szeben megyében jelenleg 18 ezer magyar él, zömük Medgyesen és környékén, Nagyszebenben mintegy 5 ezer magyar nemzetiségű lakik, a városi RMDSZ-nek 1100 tagja van. /Ferencz L. Imre: Szebeni szigetek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 21./

1992. november 11.

Vetési László, a Felebarát szerkesztője az erdélyi magyar szórványról tartott előadást. Mintegy félmillióra becsüli a magyar szórvány lélekszámát, akik főleg Máramaros, Beszterce-Naszód, Fehér, Hunyad, Szeben és Krassó-Szörény megyékben élnek. Különösen veszélyeztetettek a Mezőségen és a dél-erdélyi kis falvakban, városokban élők. Szeretnék felmérni az összes szórványokat. Vetési László beszélt a szórványmisszióról is. /B. Kovács István: Megmenthető lelkek. Nagyszabású terv a szórványok felkarolására. Beszélgetés Vetési Lászlóval. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./

1994. január 25.

Szeben megyében szórványban él a magyarság, az 1992-es népszámlálás szerint 19 3093-an vannak, közel háromezerrel kevesebben, mint 1977-ben. A megyében a legtöbb magyar Medgyesen él /8 675 fő/, a város lakosságának 13,4 %-át teszik ki, Nagyszeben 4158 magyar lakosa a városnak 2,5 %-át jelenti. Szeben megyében 10 olyan falu van, ahol a magyarok lélekszáma meghaladja a 100 főt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./

1994. október 29.

A romániai magyarságnak mintegy 10 százalékát, 150-200 ezer embert fenyeget közvetlenül a beolvadás veszélye, hangzott el Takács Csabának az SZKT marosvásárhelyi ülésén a szórványmagyarságról tartott előadásában. A legintenzívebb a moldvai csángók asszimilációja, emellett a szórvány asszimilációja folyik Krassó-Szörény, Hunyad és Szeben, Szatmár megyében és a határ menti körzetekben. Azt RMDSZ népfőiskolák, internátusok létesítésével nyújt segítséget. A helyi magyarság-központok az Illyés Alapítvány és a nemzetközi programok révén jöttek létre. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 29-30./

1996. július 26.

Az RNEP felszólította Kolozs, Arad és Szeben megyék prefektusait, hogy ne engedélyezzék a református világtalálkozó erdélyi rendezvényeit, mivel azok nem vallási, hanem románellenes megnyilvánulások - jelentette ki Funar, az RNEP elnöke. /Népszabadság, júl. 26./

1996. november 24.

Nov. 24-én a Szeben megyei Bolyán emléktáblát avattak Bolyai Farkas halálának 140. évfordulójára emlékezve. Az emléktáblát a helyi római katolikus templom falán helyezték el. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), nov. 27./

1996. november 29.

Nov. 29-én ülésezett az RMDSZ Maros megyei szervezetének Területi Képviselők Tanácsa /TKT/, amelyen Zonda Attila megyei RMDSZ elnök ismertette a választások eredményét. A testület úgy határozott, hogy a Maros megyei képviselők fölvállalják Szeben és Beszterce megye magyarságának parlamenti képviseletét. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), dec. 5., 924. sz./

1998. február 7.

A gyulafehérvári római katolikus egyházmegye Caritas szervezetének Gyergyószentmiklós székhelyű mezőgazdasági alegysége önsegélyezési lehetőséget ajánlott a Beszterce-Naszód megyei gazdaságoknak. Éltek is a lehetőséggel, megalakították a helyi gépkört, melynek menedzsere Rémán Domokos állattenyésztő mérnök. Kollektív alapító tagokként beiratkoztak a megyében működő gazdakörök, a magángazdák és a mezőgazdasági szakemberek. A Gyergyószentmiklós székhelyű Caritas sikerrel pályázott a PHARE-program keretében. További céljuk a gépköri mozgalom meghonosítása és elterjesztése Fehér, Hunyad, Szeben, Brassó, Kovászna, Hargita, Maros és Kolozs megyékben. /Guther M. Ilona: Gépkör alakult. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 7-8./

1998. április 21.

Örvendetes, írta Szilágyi Aladár, hogy Radu Vasile kormányfő nagy sietve meglátogatta Hargita-Kovásznába elbitangolt nyáját, egybeterelendő és megsegítendő. A miniszterelnök felfedezte, hogy a kisebbséget csak pozitív diszkriminációval lehet megmenteni. Joggal remélhető, hogy Radu Vasile legközelebb meglátogatja Szeben megyét is, ahol 19 ezer magyar él /4 %/, Hunyad megyét. ahol 33 ezer magyar 6 százalékot képez, majd felkeresi Krassó-Szörény megyét a maga 2 %-nyi, mindössze 8 ezer fős magyarságával, Temes megyét 63 ezernyi /9 százalék/, illetve Arad megyét 60 ezernyi /12,5 %/, Fehér megyét 25 ezernyi magyar lakosával /6 %/, az 54 ezer magyar lakost számláló Máramaros megyét vagy a 21 ezer magyar lakosú Beszterce-Naszód megyét. /Szilágyi Aladár: Nekünk hány busz jár? = Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 21./

1998. május 9.

Máj. 9-én Kolozsváron ülésezett először a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa Regionális Bizottsága, amelyen a régió kisebbségeinek képviselői vitatták meg Tokay Györggyel, a román kormány kisebbségvédelmi miniszterével a tennivalókat. A tanácskozáson megjelent Carl Siebentritt, az amerikai nagykövetség kolozsvári információs irodájából, továbbá az érdekeltek, Temes, Szilágy, Fehér, Beszterce-Naszód, Arad, Szeben és Kolozs megye magyar, német, cigány, zsidó, bolgár és albán kisebbségének képviselői. Mindaddig, amíg a romániai újságokban olyan álláshirdetések jelennek meg, amelyek eleve kizárják romák alkalmazását, szükség van kisebbségvédelmi hivatalra, szögezte le Tokay György. Elmondta, hogy az általa vezetett hivatalnak mindössze 25 alkalmazottja van, a kolozsvári területi irodának két munkatársa Mátyás László és György S. Gyöngyvér. Dan Oprescu, a kisebbségi minisztériumon belül működő Országos Roma Hivatal vezetője a roma kisebbség helyzetének javítására vonatkozó országos stratégia fontosságára hívta fel a figyelmet, arra figyelmeztetve, hogy Románia addig nem válhat az EU tagjává, míg a romák helyzete nem javul. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./ Azért rendezték az ülést Kolozsváron, nyilatkozta Tokay György, mert a városban a mai napig előfordulnak olyan jelenségek, "amelyek tűrhetetlenek és amiket orvosolnunk kell.". A problémákat ott kell megoldani, ahol felmerülnek, ezért is hozták létre a Regionális Kisebbségi Tanácsot. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./ Az elnevezés a Szabadságban Nemzeti Kisebbségek Tanácsa Regionális Bizottsága. a Romániai Magyar Szóban pedig Regionális Kisebbségi Tanács

1999. január 26.

Szeben megye magyarsága mintegy húszezer fő, ebből Nagyszebenben él kb. háromezer lélek, Medgyesen pedig tízezer. Medgyesen az RMDSZ újságot is indított Nagy-Küküllő néven. A lap 1996-ban megszűnt, amikor a város művelődési életének egyik kovásza, Iszlay László zenetanár hazament szülőfalujába, Bogácsra, mert polgármesternek választották, és senki sem folytatta a lap szerkesztését. Csak 1998 végén sikerült újra megjelentetni a Nagy-Küküllőt. Nagy Ferenc, az RMDSZ helyi elnöke /aki egyben a Szeben megyei RMDSZ elnöke is/, elmondta, hogy mindössze 1200 tagot tartanak nyilván, de az aktív tag nagyon kevés. Sokan átiratkoztak különböző román pártokban. A magyar népi egyetem megszűnt. Reménykednek benne, hogy a Magyar Ház majdcsak elkészül, erre nyolc éve várnak. A Nagy-Küküllő megjelent számában Székely Éva, a Pro Schola Mediensis Alapítvány elnöke beszámolt arról, hogy 1998. június 5-én és 6-án ünnepelte a medgyesi 10. Számú Általános Iskola fennállásának 275. évfordulóját, ez alkalomból az iskola felvette a Báthory István nevet. - Soós József református lelkész szerint kilátástalan a magyar gyermekek helyzete Medgyest és Nagyszebent kivéve a megyében, mert máshol nincs anyanyelvű oktatás. Szentágota 3-4 ezres magyarsága a beköltözések miatt felnőtt 8-9 ezer lélekre, de nincs magyar iskola, még anyanyelvi csoport sincs. - 1996 óta létezik Medgyesen a Nefelejcs néptánccsoport. /B. D. (Bölöni Domokos): Medgyesi magyarok. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 26./

1999. június 4.

Nagyszebenben 1858-ban alakult meg az első polgári kultúregyesület, a magyar Kaszinó. A Polgári Kör 1944 augusztusáig működött, amikor az új hatalom megszüntette, és az épületet a baloldali irányzatú Magyar Dolgozók Országos Szövetsége /MADOSZ/ vette át. 1952-ben a kommunista hatalom megszüntette a MADOSZ-t. A több ezer kötetes könyvtárat feldúlták. Sok szebeni magyar család nagyobb számú kötetet mentett meg a pusztulástól. - Az RMDSZ megalakulásával újraéledt a magyar kultúrtevékenység. Megalakították a Polgári Magyar Művelődési Egyesületet, amely öt évvel ezelőtt lett jogi személy. Az egyesület a megszüntetett Polgári Kör jogutódjának tekinti magát, és mint ilyen, jogosan visszaigényli az elkobzott épületet. Sikeres előadásokat tartanak. Az egyesület tavaly rendezte meg első ízben a Szeben Megyei Magyar Kultúrnapokat. Az egyesület keretén belül népi tánccsoport is működik, Fazekasné Székely Erzsébet vezetésével. Nagy eredmény a Nagyszeben és Vidéke című újság beindítása, amelynek első száma öt éve, júniusban látott napvilágot. Főszerkesztője Kalmár Zoltán, aki ezt a beszámolót is írta. /Kalmár Zoltán: Ötéves a Nagyszebeni Polgári Magyar Művelődési Egyesület. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

1999. június 26.

Július 1-11. között kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet református és evangélikus hallgatói és vallástanárképzős főiskolásai szórványgondozó gyülekezeti misszióban vesznek részt Dél-Erdély helységeiben. A részletekről Orbán Lajos V. éves református teológiai hallgató elmondta, hogy idén már negyedik éve folyik szervezett szórványmisszió. Az erdélyi teológusok és egyetemisták által végzett szórványgondozás több évtizedes. 1993-tól ismét rendszeressé vált a nagyobb méretű misszió a szórványvidéken. A teológián 1998 őszén hivatalosan is megalakították a Babos Sándor Kört, mely akkor már maga mögött tudta az 1996-os havasalföldi, az 1997-es moldvai és dobrudzsai, valamint az 1998-as bánsági és Zsil-völgyi missziókat. Idén Dél-Erdély gyülekezeteibe látogatnak, a hajdani Királyföld egy részére, Szeben és Brassó megyék magyar szórványaiba. Ez a misszió minden felekezetű szórványmagyarra egyformán tekint. - Vetési László kérésére indították el a "lélektől lélekig" missziót. Ennek lényege a szórványok keresztyén közösségépítése, a vallási, nyelvi, etnikai rehabilitáció. - A mostani alkalommal 42 fiatal érkezik kilenc településre. A Küküllő mentére két csapat érkezik. Az egyik Balázstelkére, onnan látogatnak Báznára és Pócstelkére. A másik Küküllőalmásra, Somogyommal összekapcsolva. Ide tartozik még Erzsébetváros környékén Riomfalva és Ernye is. Szentágotán nemrég szerveződött református anyaegyházközség, és ahol sikerült egy emeletes épületet vásárolni a központban. A kisváros 400 magyarján kívül innen kell felkeresni Bürköst, valamint Hégen, Pusztacelina és Nagysink kisszámú magyarságát is. Mihályfalva és Bólya környékén is sok a munka, mert Nagyselyk és Hidegvíz mellett a Nagy-Küküllő mentén: Kiskapuson, Mikeszászán és Csicsóholdvilágon is várják őket. Az Olt mentén, Románújfaluban már alig negyven magyar él, de Viktóriavárossal együtt ők is nagyon vágynak arra, hogy meglátogassák őket. Az egyik csoport átjár majd Dombosra és Kőhalomra is, a másik pedig Sárkányba és Fogarasra. A vízaknaiak a gyermekevangelizáció mellett bejárják a Nagyszeben környéki népes román falvakat is, ahol magyarok élnek. Nagyszeben az egyedüli helység, ahol nincs kimondottan gyülekezeti tevékenység. Itt a lakónegyedek magyarságát mérik fel, és Oltszakadát támogatásával a szebeni magyar evangélikusok lelkigondozását is végzik. A szórványgondozó csoport nemcsak felkeresi az elveszőfélben levő magyarokat, hanem a lelkigondozás mellett kultúra- és magyarságmegőrző munkát is végez. - Három településen regionális ifjúsági találkozót szerveznek. Vízaknára a város és a környék magyar fiataljait gyűjtik össze. Somogyomba a Küküllő mentieket, Nagymohába pedig a Kőhalom és Fogaras környékén élőket. - Orbán Lajos hozzátette: Erdély egyik legnagyobb szórványgondja a nagyvárosi magyarságé. Kolozsváron tavasszal a Monostori negyedben elindítottak egy egyházi felmérést, és igény van a többi lakónegyedben is hasonló munkára. /Varga Zoltán: Szászföldi szórványmisszió. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

1999. július 9.

Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége (ÜE) júl. 9-i ülésén Péter Pál gazdasági és szociális alelnök beszámolt arról, hogy budapesti látogatása során megbeszélést folytatott Õry Csaba szociális és családügyi minisztériumi politikai államtitkárral a magyarországi munkavállalási engedélyek kérdésköréről. Péter Pál találkozott Hernádi Zsolttal, az Új Kézfogás Alapítvány elnökével és a Kárpát-medencei magyar befektetéseket támogatni hivatott Corvinus rt. elnökével, Váradi Zoltánnal is. Ugyancsak gazdasági kérdésekről tárgyalt Misovicz Tiborral, a HTMH gazdasági alelnökével. Madaras Lázár önkormányzati alelnök beszámolt a Maros, Brassó, Szeben és Fehér megyei RMDSZ-tisztségviselőkkel és önkormányzati képviselőkkel folytatott megbeszélésekről, illetve Boros János főreferens Szatmár megyei megbeszéléseiről. Nagy F. István oktatási alelnök is Budapestre látogatott. Megbeszélést folytatott Pálinkás Józseffel, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkárával. A találkozón jelen volt Kötő József tanügyminisztériumi államtitkár is. Mindketten részt vettek az Oktatási Tanács ülésén, ahol a Kárpát-medencei felsőoktatás soros problémáiról volt szó. A Csete Örssel, az Apáczai Közalapítvány irodavezetőjével való találkozón az alapítvány kuratóriumának döntéseiről tájékozódott: ezen döntések jelentős növelési támogatást jelentenek, elsősorban a felsőoktatás területén. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 9. - 1511. sz./ A júl. 9-ére összehívott Országos Önkormányzati Tanács (OÖT) elnökségi ülésének fő napirendi pontja a helyhatósági választások témája volt. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 9. - 1511. sz./

1999. július 24.

A kolozsvári protestáns teológusok és egyetemi hallgatók, 1996 óta minden évben megszervezték a nyári magyarság-összeíró és közösségépítő missziót. Idén több mint negyven fiatal a hajdani Szászföldre, Szeben és Brassó megye húsznál több településére látogatott el. Sokan sírva mondták el, mennyire jólesett nekik, hogy felkereste őket valaki. Benépesülhettek az Olt-mentén az évtizedek óta üresen álló parókiák. Szentágotán, Mihályfalván, Balázstelkén, Somogyomban összegyűjtötték a környék magyarjait. Sok gonddal találkoztak a teológusok. Nagymohában a nyolc osztályos iskolában egyetlen szakképesített tanerő sincs, pedig volna gyermek. Lelkész már egyik faluban sincs. Kőhalom 1990-ben indult középiskolája ősztől majdnem a Segesvárral való egészségtelen versengés áldozata lett. Szentágotán több mint 400 magyar él és 20 iskolaköteles gyermek nem részesül magyar nyelvű oktatásban. Bürkösön, Mihályfalván, Bolyában a tanítók nyugdíjba vonulásával megszűnt a magyar I?IV osztály is. Erzsébetvároson most halódik a felsőtagozat ugyanezért, pedig volna gyermek helyben és a környéken is, de senki sincs, aki a helyi lelkészt és tanítónő feleségét támogassa. Nagyszeben Hipodrom lakónegyedében nagyfokú az ott élő magyarok anyanyelvi közömbössége és beolvadásának üteme. Románújfalu, Pócstelke fogy. - A missziós körút során három ifjúsági találkozót is szerveztek. Az első Vízaknán volt, eljöttek Nagyszeben, Mihályfalva, Hidegvíz és Nagyselyk magyar fiataljai. A másodikat a Kőhalom-Fogaras között fekvő Nagymohon szervezték, megjelentek a fogarasi, kóbori és brassói fiatalok is. A harmadik regionális ifjúsági találkozó színhelye a Medgyes melletti Somogyom volt. Ott voltak a medgyesi, erzsébetvárosi, balázstelki, pócstelki, báznai, küküllőalmási, gógáni és somogyomi fiatalok. Áldásos volt az őket elkísérő kolozsvári Szín-pódium bábjátéka: Fegyveresi István és Fegyveresi Anikó háromnapos turnén végigjárta Szeben és Brassó megye minden magyarok által kis számban lakott települését. /Közösségépítő munka a szászföldi szórványokban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24-25./

1999. szeptember 21.

A Szeben megyei Vízakna magyarsága ünnepélyes keretek között emlékezett meg a református férfidalkar megalakulásának 110. évfordulójáról, a XIII. században épült bazilikában. A vendéglátó Orbán Csaba tiszteletes meghívására sokan eljöttek, a nagyszebeni Polgári Magyar Művelődési Egyesület is képviseltette magát. Az énekkart 30 éve vezeti fáradhatatlanul Szőlősi József. /Múlt századból visszaszálló dal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./

1999. november 20.

Szeben megyében Mihályfalva kis számú magyarsága nov. 14-én ünnepi istentiszteleten búcsúzott a nyugalomba vonuló Vass Árpád lelkipásztorától és felségétől, Balogh Irén tiszteletes asszonytól, akik 45 évet éltek és szolgáltak ebben a elszigetelt 130 lelkes kis Bolya völgyi falucskában. A lelkésznek és családjának neve évtizedekre összenőtt a völggyel és a vidékkel. Bolya-völgye, Vissza-mente - vajon hol is van ez? Kiskapuson és Bolyán kívül mindegyik helység ismeretlen még a műveltebb erdélyiek számára is. Többen talán csodálkozva kapják fel a fejüket. Hát élnek itt még magyarok? Mihályfalva, Kiskapus, Bolya, Nagyselyk, Hidegvíz, Mikeszásza, Hosszúaszó, Csicsóholdvilág neve a kívülről érkezőnek ismeretlen, az itt küldetését teljesítő lelkésznek azonban otthon, szolgálat, munka, mert a települések mindegyikében él néhány magyar. Vetési László szórványügyi előadó az erdélyi egyházkerület, a Szórványtanács köszönetét és kitüntető díszoklevelét hozta a lelkésznek. - Szétszóródik és szegényedik a falu, romlik a nyelv, Dél-Erdély egyik legromlottabb magyar nyelvét beszéli a vidék. Vass Irén tiszteletes asszony nyugalomba vonulásával még 1989-ben megszűnt a magyar elemi iskola. /Vetési László: Negyvenöt év egy gyülekezetben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 20-21./

1995. február 11.

Febr. 10-11-én szórványtanácskozást rendeztek Nagyenyeden, több mint harminc civil társadalmi intézmény, az egyházak és szakmai társaságok képviselői próbáltak meg koncepciót kidolgozni a szórványkisebbség sajátos problémáinak megoldására. Szórványról akkor beszélhetünk, ha a kisebbség a helyi lakosság 10 százaléka alá süllyed. Szórványnak tekinthető az egész Bánság, Arad, Hunyad, Szeben, Brassó, Beszterce, Máramaros és Fehér megye, nyilatkozta Bodó Barna, az RMDSZ politikai alelnöke. A magyar lakosságból 700 ezer él szórványban. Sok alapítvány jött létre, a legtöbb az oktatás gondjaival kíván foglalkozni. A temesvári alapítvány pedig a szórvánnyal kapcsolatos elméleti kérdéseket vizsgálja. Az Anyanyelvápolók Szövetsége, a Pedagógusok Szövetsége is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Az oktatással kapcsolatos szórványtalálkozót 1994 őszén tartották. A jelenlegi tanácskozáson javasolták az RMDSZ-nek, hogy hozzon létre szórványirodát. Vetési László lelkész is tartott előadást. Az összegyűltek elhatározták, hogy márciusban szórványtanácsot hívnak össze. /Temesvári Rádió, febr. 13., MTI, febr. 16./ A megjelentek felkérték Bodó Barnát és Vetési Lászlót, hogy a tanács összehívásáig vállalják el az operatív feladtok kezelését. A szórványtanács feladata a szórványhelyzettel kapcsolatos gondok és feladatok összegyűjtése. /RMDSZ Tájékoztató, febr. 15., 472. sz./ Az előadók között volt Vetési László "A szórvány - vázlatos helyzetelemezés" és dr. Csávossy György "A magyarságtudat megőrzése a szórványban" című előadásával. Kományi János marosvécsi tanár beszámolt a Kemény János Alapítvány munkájáról. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

1995. március 2.

A romániai magyarság egyharmada nyelvi és etnikai veszélyeztetettségben, egynegyede pedig halmozottan hátrányos helyzetben él. Összmagyar szórványprogramra, felelősség szerint lebontott stratégiára, koordináló szervre van szükség. Az elmúlt öt évben voltak már próbálkozások, de hiányzott az összehangolt-ság. Jelentős lépés volt a nagyenyedi szórványtalálkozó, ahol tizenhat tájegységet jelöltek ki: Bukarest, Galac (Munténia), Csángóvidék (Bákó), Beszterce, Máramarossziget (Avas), Nagybánya, Mezőség, Marosmente (Felső-Marosmente), Fehér megye, Szeben megye, Brassó megye, Déva környéke, Zsil völgye, Arad, Temes, Krassó-Szörény. A feladatok, problematikák a következők: anyanyelvápolás, kultúra (műkedvelés), felnőttoktatás, tájékoztatás (sajtó), kegyhelyek-emlékhelyek gondozása, ifjúság, szociális és gazdasági kérdések, elméleti-statisztikai feladatok, az egyházra háruló feladatok a diakóniai szolgálat, a lelkigondozás, a tömb-szórvány kapcsolatok építése. A szórványtanács megalakítása céljából ápr. 4-én Kolozsváron lesz tanácskozás. Jelentkezéseket vár Bodó Barna politikai alelnök és Vetési László tiszteletes, szórványügyi előadó. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./

1997. január 14.

Vetési László lelkész, a Diaszpóra Alapítvány vezetője a szórvánnyal kapcsolatos gondolatait közölte több lapban, hogy megossza mindenkivel a szórvánnyal kapcsolatos kérdéseket. Egyre többször használják ezt a szót. Mi is a szórvány? Mi történik egy kis csoporttal és nemzetiségünk egészével? Hol van itt helye az értelmiségnek, az intézményeknek, az önbecsülésnek? Mi a mi feladatunk? - sorolja a kérdéseket. Kezd eluralkodni a "szórvány neurózis", mintha már minden szórvány lenne. Ma is csodálja Szeben megyei első gyülekezetét, az önbizalmukat, ahogy tudtak nem szórványban élni. "Sok-sok szigetfalunk van, melynek lakói többségi bátorsággal úsznak szembe az árral. Egyre több városra mondják, hogy szórvány. Egy RMDSZ-konferencián vita keveredett abból, hogy Kolozsvárt a szórványterülethez vagy a tömbmagyarsághoz sorolják. - Valami baj van. "leépülnek vagy nem épülnek meg az önszerveződő intézmények, hatalmas mérteket öltött a vegyes házasság, eltűnt a hagyományos kölcsönös nyelvismeret..." Az olvasót hívja segítségül, elsősorban azokat, akik etnikai, nyelvi, vallási veszélyhelyzetben vannak: fogalmazzák meg életérzéseiket, de azt is, hogy miként lát kiutat kisközössége számára. A közírókat, tudósokat a jelenségek szakszerű elemzésére kéri, fogalomtisztázásra. Vetési László a tömbvidék szavát is várja, mit tehet, mit vállal. "Vajon nem a Székelyföld kellene-e a hazai szórványmagyarság egyfajta ?anyaországa? legyen? De miért késik, akadozik az ottani segítő kéz?" "Hol vannak a népes csíki, gyergyói katolikus falvak, melyeknek rendszeresen kellene a csángó fiatalokkal foglalkozniuk?" - A Bukaresten kívüli havaselvei magyarság majd száz százaléka hazatelepedne, legalább nyugdíjas korára, ha volna hová. Az egész romániai magyarságnak nincs egyetlen főállású szórványügyi szakértője sem. /Vetési László: Szórvány-e a szórvány? = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 14., Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 21-22./

1997. február 28.

Nagyszalontán márc. 1-jén tudományos tanácskozás folyt a szórványról. A kezdeményező a temesvári Szórvány Alapítvány, Bodó Barna elnökkel az élén, ehhez csatlakozott a nagyszalontai polgármesteri hivatal, anyagiakkal pedig a budapesti Bocskai Szövetség segítette a tanácskozást. Bakk Miklós /Lugos/ szerint két út áll a szórványban élők előtt: integrálódik a többségi népbe vagy hű marad nyelvéhez, hagyományaihoz. A magyar értelmiség, a lelkész, a pedagógusok felelősségét hangsúlyozta. Tódor Albert, Nagyszalonta polgármestere megállapította, hogy nem működik a beolvadást visszaverő, önmegtartó folyamat. Többek között Bodó Barna is felszólalt, az utóbbi évtizedben a Bánságba bevándorló mintegy 8800 székely helyzetét elemezte. Kezdetben megőrizték önazonosságukat, az 1989-es fordulat után viszont elhanyagolták ezt. A szórványban élők körében a magyar iskolákban tanulók aránya elkeserítően alacsony. Az elemi iskolákat tekintve Temes megyében a magyar iskolások 75 %-a jár román iskolába, Hunyad megyében ez az arány 69,4 %, Szeben megyében 46,8 %, Arad megyében pedig 42,2 %. /Dánielisz Endre. Tudományos tanácskozás a szórványokról. = Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 4./

1997. március 3.

Jakab Ágnest felháborította Szilágyi N. Sándor "szempontja" a szórványkérdésről. Van-e idő arra, hogy tanácskozások sorozatában vitatkozzanak, minek is kereszteljék a szórványt. A szórvány igenis létezik, Vetési László filmjei kordokumentumok. Jakab Ágnes egy példát hozott fel: a Szeben megyei Bólya faluban emléktáblát avattak. A vegyes lakosságú faluban 90 római katolikus van, de már házasságot nem kötnek és nem keresztelnek a templomban. Nincs magyar iskola, ma is 13 iskolaköteles gyermek él a faluban. A gyermekek más nyelven tanulnak, más felekezettel ismerkednek. A problémákra kell keresni a választ. "A Szilágyi N. Sándor-féle mentősöktől óvjon az Isten." /Jakab Ágnes/Medgyes/: Emléktábla-avatáson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./ Előzmény: jan. 29., febr. 26.

1997. március 20.

Márc. 22-én Kolozsváron ülésezett az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsa (OÖT). A konferencián részt vett Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, Seres Dénes szenátor, a Szenátus közigazgatási bizottságának elnöke, Kovács Csaba Tibor brassói képviselő, a Képviselőház közigazgatási bizottságának tagja, Orbán Árpád, a Kovászna megyei tanács elnöke, továbbá jelen voltak a koalíciós pártok Kolozs megyei és Kolozsvár városi tanácsosai. Takács Csaba ügyvezető elnök kiemelte az RMDSZ felelősségvállalását a kormánykoalícióban és hangsúlyozta az önkormányzatok szerepét az új szemléletmód kialakításában. Sántha Pál Vilmos, az OÖT leköszönő elnöke ismertette az OÖT tevékenységét az 1995-1996-os időszakban. Beszámolóját hozzászólások követték. A kormányprogram végrehajtásának meghatározó része az önkormányzatokra hárul, de a helyi tanácsok az elmúlt időszakban háttérbe szorultak ? derült ki a tanácsosok beszámolóiból. Seres Dénes szenátor a helyi tanácsok hatáskörét kibővítő, módosítás előtt álló helyhatósági törvényről beszélt, és kiemelte az OÖT jelentős szerepét a 69-es Törvény módosító javaslatainak kidolgozásában. Kovács Csaba Tibor képviselő hiányolta az önkormányzati tisztviselők kellő megbecsülését, anyagi javadalmazásának alacsony szintjét, ami maga után vonja a szakemberek hiányát a közigazgatás vezető pozícióiban. Markó Béla szövetségi elnök kiemelte, hogy csökkenteni kell az államhatalom helyi képviselőinek, a prefektusoknak a hatáskörét a decentralizáció, a reális önkormányzati reform megvalósításának érdekében. Székely István ügyvezető alelnök javasolta egy önkormányzati hírlevél létrehozását, amely biztosítaná az információ áramoltatását, és kommunikációs lehetőséget jelentene a helyi önkormányzatok között. - Megválasztották az OÖT Elnökségét. Az Elnökség új összetétele: Demeter János - elnök; Takács János, Molnos Lajos, Patka Sándor - titkárok. Az alelnököket területi felosztás szerint választották meg: Málnási László Levente - Háromszék, Brassó; Zsombori Vilmos - Hargita; Szedilek Lenke - Kolozs, Fehér; Jakabffy László - Bihar, Szilágy; Fodor Imre - Maros, Szeben, Beszterce; Murvai Miklós - Arad, Temes, Krassó-Szörény, Hunyad, valamint Székely István ügyvezető alelnök, az RMDSZ Önkormányzatokért és Területi Szervezetekért Felelős Főosztályának vezetője, aki az alapszabályzat értelmében mint az illetékes főosztály vezetője hivatalból tagja az OÖT Elnökségének. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 24., 993. sz./

1997. május 10.

A volt kormánypárt Szeben megyei értekezletén kifejtették, hogy Iliescu pártelnököt nem tartják alkalmasnak tisztségére és helyébe Teodor Melescanu volt külügyminisztert javasolják. Az indítványt a párt más erdélyi szervezetei is támogatják. Az elnök személyéről a párt országos értekezletén, júniusban döntenek. /Magyar Hírlap, máj. 10./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 181-183




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998