udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 11 találat lapozás: 1-11
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1999. december 10.

A kommunista diktatúra, az egyházüldözés idején több ferences szerzetest is bebörtönöztek /Boros Fortunátot, aki börtönben is halt meg, további elítéltek: Gurzó Anaklét, Écsi János, Angi Csaba, Benedek Fidél, Fodor László, Fülöp Tamás, Pöhacker Balázs, Bálint Szalvátor, Fodor Pelbárt, György Hugó, Krizogon fráter, Hajdú Leánder, Szentmártoni Odorik, Szőcs Izidor és Ferencz Ervin/. - 1991-ben az állam újra elismerte a Ferenc-rend létezését. A ferencesek Benedek Domokost megválasztották tartományfőnöknek. 1991-ben 28 rendtag volt, azóta sok fiatal jelentkezett a rendbe, jelenleg 68-an vannak. A ferencesek noviciátusa Magyarországon, Szécsényben van, a teológia pedig Szegeden. Erdélyben a ferences kolostorok nagy része még mindig állami kézben van. Egyelőre Csíksomlyó, Dés, Déva, Gyergyószárhegy és Esztelnek rendháza van osztatlanul a birtokukban, a többi helyzete rendezésre vár. Marosvásárhelyen a ferencesek szegénykonyhát tartanak fenn, Pál atya pedig cigánypasztorációt végez, Déván Bőjte Csaba három ferences társával 160 árvagyerekről gondoskodik, további húsz gyermekkel az üresen álló szászvárosi kolostort népesítették be. /Balázs János: A ferencesek Erdélyben. = Brassói Lapok (Brassó), dec. 10./

2001. február 1.

A magyarországi Szécsényben minden évben szavaló- és népdalversennyel emlékeznek meg a magyar kultúra napjáról. Idén januárban a kolozsvári Unitárius Kollégium diákjai ötödik alkalommal vettek részt a versenyen. A népdalénekesek közül az első és második díjat a kolozsváriak szerezték meg. /Sütő Csilla Júlia, Unitárius Kollégium: Hagyományápolóink sikerei. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./

2001. augusztus 19.

A erdélyi ferencesek három alkalommal emlékeztek arra, hogy 50 éve elhurcolták őket, megköszönve Istennek a megpróbáltatás, a hűség és a túlélés kegyelmét: Kaplonyban jún. 13-án, Csíksomlyón aug. 11-én és Máriaradnán aug. 20-án. A Szent István királyról nevezett erdélyi ferences rendtartomány szerzeteseit 1951. aug. 20-án éjjel az állambiztonsági rendőrség teherautón a máriaradnai zárdába, kényszerlakhelyre hurcolta. Az állam 1948-ben rendeletileg feloszlatta a tanító és betegápoló rendeket, a többitől önmaga feloszlását követelte. Mivel az erdélyi ferencrend nem volt hajlandó önmagát feloszlatni, az állam erőszakhoz folyamodott, és azt remélte, hogy a testvérek az éhség, a zsúfoltság, neuraszténia miatt önként elhagyják a kényszerlakhelyet, s így a rendet is. De nem így történt! A rend feloszlatásának kísérletét súlyos próbák előzték meg. 1948-ban csak titokban tarthatták meg a káptalant, amely P. Benedek Fidélt választotta meg tartományfőnöknek. Az állam megszüntette a Szerafikumot (fiú nevelőintézet), a novíciátust, a rendtartományfőnökséget és a kolozsvári nyomdát, 1949-ben pedig a rendi teológiát Vajdahunyadon. Ingó és ingatlan javaikat államosították, a templom kivételével. A diákokat, novíciusokat, klerikusokat és laikus testvéreket szülőfalujukba szállították. Több atyát bebörtönöztek, másokat heteken, hónapokon keresztül a rendőrségen vallattak, vagy kényszermunkára vittek. 1951-ben Máriaradnán kényszertáborban volt a 122 ferences szerzetes. Elhatározzák, hogy három elv szerint fognak élni: 1. önként nem oszlatják fel a provinciát, 2. senki sem hagyja el a tábort, 3. szétszórásuk esetében a Regula és a lelkiismeretük szerint cselekszenek. A kényszertábor házfőnöke P. Pöhacher Balázs, helyettese P. Écsy János, segítőjük a négy definitor. A rendház vezetőinek emberfeletti nehézségekkel kell megküzdeniük: a testvérek elhelyezése - szörnyű zsúfoltság -, élelem beszerzése, főzés, étkezés, mosás... Sem fizetésük, sem jövedelmük. Szerzetesi életük középpontjában a lelkiélet állt: közösen imádkoztak, elmélkedtek, minden nap miséztek. Szellemi igényeiket a teológiai tanítás, "szabadegyetemi" előadás, újságírás, éneklés, lelkipásztorkodás elégítette ki. 1952 tavaszán a kolostor szomszédságában lévő laktanyába szovjet katonákat hoztak. Ezért a testvéreknek Máriaradnát el kellett hagyniuk. Számukra három új kolostort jelöltek ki: Dés, Esztelnek és Kőrösbánya. Ide a testvéreket az elöljárók osztották be. A legjelentősebb a dési ház. Itt voltak a legtöbben, itt voltak a rendi vezetők és a teológiai tanárok a klerikusokkal együtt. Intenzív lelki, szellemi és fizikai munka folyt. A klerikusok befejezik teológiai tanulmányaikat, és az állam tilalma ellenére Márton Áron megyéspüspök pappá szentelte őket. Az állami tilalom miatt új tagokat nem vettek fel. A ferencesek a kényszertábor megpróbáltatásait türelemmel viselték, ezért hamis vádak alapján letartóztatták, börtönre ítélték a rend vezetőit és a teológiai tanárokat, hogy megfélemlítsék a többieket. Házkutatásokat tartottak, rendőrségen tartották őket, lehallgatókat szerelnek be celláikba, éjjel-nappal zaklatták, besúgásra kényszerítgették őket. Végül a plébánia alkalmazottain (két atya és két testvér) kívül mindenkinek el kellett hagynia Dést. 1967-ben Fidél főatya megállapította, hogy fizikai kényszert szenvednek, idegileg tovább nem bírják a szenvedéseket. Megengedte, hogy a testvérek elhagyják Dést, és az egyházmegye szolgálatába álljanak. Márton Áron püspök befogadta őket, és az atyákat lelkipásztoroknak nevezte ki, a testvérek pedig megfelelő szolgálatot kaptak. P. Boros Fortunát exprovinciális vértanú a Duna-csatornánál éhenhalt. 37 ferences szenvedett börtönt, másokat megvertek, éheztettek, lelkileg, erkölcsileg kínoztak, megaláztak. Közülük senki nem lett besúgó, áruló. 56 testvér élte túl a negyven évi megpróbáltatást. Ma 19 él közülük. Emlékeik megszépültek. A szenvedéseket lelkileg feldolgozták. Nem éreznek haragot. A változás után a rend azonnal újjászerveződött, jelölteket vett fel, a provincia újjászületik. A jelöltek itthon készülnek a ferences életre, a novíciusok Szécsényben, a klerikusok pedig Szegeden. Ma 65 tagja van rendtartománynak. /Fr. János: Ötven éve történt. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 19./

2002. szeptember 2.

Szept. 1-jén Máriaradnán az Erdélyi Szent István Ferences Rendtartomány provinciálisa Pál Leó, valamint a szécsényi novícius magiszter, Gergely atya előtt először tett egy évre szóló, egyszerű fogadalmat két novícius, Tibor és Erik testvér. Utánuk további kilenc szerzetes újította meg az egyéves, egyszerű fogadalmát. Az egyéves, egyszerű fogadalmakat addig ismétlik meg, amíg örök fogadalmat nem tesznek. Az első fogadalmasok túl vannak a csíksomlyói előképzésen, illetve az egyéves noviciátuson, amelyet Szécsényben töltöttek. /Elsőfogadalmas ferencesek. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 2./

2002. október 5.

Máriaradnán kilenc ferences szerzetesjelölt tett egyéves hűségfogadalmat. Pál Leó, a Szent István Ferences Tartomány provinciálisa emlékeztetett, hogy 1949-ben 200, jelenleg pedig alig 60 ferences szerzetes működik Erdélyben. E létszámcsökkenés érthető, hiszen 40 évig új szerzeteseket nem lehetett felvenni, a rendszerváltáskor pedig a meglévők igen idősek voltak. Nehezen indult be a szerzetesképzés. A ferences jelöltképzést Csíksomlyón szervezik meg, ahol a jelöltek eltöltenek 1-2 évet, amíg alkalmasak lesznek a noviciátus elkezdésére, amit Magyarországon, Szécsényben tehetnek meg. A növendékek tanulmányaikat Szegeden folytatják, ahol egyesek teológiát tanulnak, tehát papok lesznek, mások viszont laikus testvérekként a rendi életet gyakorolják. /Balta János: Példával kell szolgálnunk hivatástudatból! = Nyugati Jelen (Arad), okt. 5./

1997. szeptember 2.

Aug. 31-én Kolozsváron zsúfolásig megtelt a ferences templom, hét novícius tett ideiglenes fogadalmat, melyet egyéves tanulmány és lelkigyakorlat előzött meg a ferencesek szécsényi /Magyarország/ kolostorában. Benedek Domokos ferences tartományfőnök köszöntötte a fogadalomtevőket. Az eseménynek nagy jelentősége van, mert ötven évvel ezelőtt volt utoljára fogadalomtétel Kolozsvárott, a ferences templomban. /Muzsi Jolán: örömünnep a kolozsvári ferences templomban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./

2004. június 20.

Páll Leó ferences tartományfőnök elmondta, hogy vannak jelentkezők, idén ősszel hat fiatalt küldenek Szécsénybe noviciátusba, Szegeden jelenleg hatan tanulnak. Két novíciusuk Szécsényben részesül képzésben. A feloszlatás körüli időkből még tíz rendtársuk van közöttük. Működő ferences kolostor van még Déván és Marosvásárhelyen, rövidesen megnyitják a szászsebesi kolostort. Régen Vajdahunyadon volt rendi teológia, de nincs lehetőség az újraindítására, ezért Magyarországon tanulnak az erdélyi ferencesek. 2003-ban úgy döntöttek, hogy ezután inkább itthon próbálják nevelni a növendékeket, természetesen folytatva az együttműködést a magyarországi provinciával, különösen a novíciusképzésben. A fiataloknak tapasztalatok híján kellett átvenniük a provincia vezetését. Visszakapták a kolostort Désen, az épületet a kommunizmus évtizedeiben múzeumként használták, Kolozsváron a volt harmadrendi épület (a zeneiskola udvarán) felső szintjét, ahol vendégszobákat rendeztek be, Déván a romokban heverő kolostorépületet Böjte Csaba testvér foglalta vissza s tette alkalmassá árva, elhagyott gyermekek befogadására. A kolozsvári kolostor visszajuttatásáról már egy éve értesítették őket, de semmilyen papírt nem kaptak kézbe, nem indíthatták el a birtokbavételt. /Schuller Mária: Gondok, tervek, lehetőségek. Beszélgetés Páll Leó ferences tartományfőnökkel. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 20./

2005. február 20.

Február 12-én dr. Jakubinyi György pappá szentelte Benkő Attila ferences szerzetest. Páll Leó ferences tartományfőnök elmondta, hogy Erdélyben a ferenceseknek 1260-ban már négy kolostoruk volt. 1949-ig Vajdahunyadon működött a ferencesek teológiai főiskolája. Az erdélyi Szent István ferences provinciának jelenleg 55 tagja van. Tizenkét kolostorban 26 ferences pap és 20 laikus testvér fejti ki munkáját. Erdélyből 4 novícius és egy segédmagiszter van Szécsényben. A 2004/2005-ös tanévtől a provincia 5 ferences kispapja a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán tanul. /Papszentelés Vajdahunyadon 64 év múltán. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 20./

2005. június 7.

Halálos fenyegetést kapott levélben a Jobbik Magyarországért Mozgalom szécsényi országgyűlési képviselőjelöltje, Franka Tibor. A fenyegetést a miniszterelnökről most megjelent könyve miatt kapta. Egy éles lőszert is tartalmazó levélben az „Ezért kinyírunk Orbánnal együtt” mondattal fenyegették meg Frankát. Franka Tibor Gyurcsány című könyve a közelmúltban jelent meg, ebben a miniszterelnökről volt tanárai, szomszédai és eszmetársai nyilatkoznak. A levélre a Jobbik közleménye szerint a Miniszterelnöki Hivatal bélyegzőjének papírból kivágott lenyomatát ragasztották. /Otthon történt. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 7./

2009. szeptember 11.

Közös, 11 pontból álló nyilatkozatot írt alá Bajnai Gordon magyar és Robert Fico szlovák miniszterelnök szeptember 10-én szécsényi találkozóján. Ebben a többi között sajnálkozásukat fejezik ki Sólyom László államfő meghiúsult révkomáromi útjának körülményei miatt, valamint elfogadják az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának minden ajánlását a szlovák nyelvtörvény ügyében. Megerősítették a két ország nemzetközi kötelezettségvállalását a Szlovákiában és Magyarországon élő nemzeti kisebbségek tagjai jogainak tiszteletben tartására és biztosítására. Megállapodtak abban, hogy határozott intézkedéseket tesznek a szélsőséges jelenségekkel és csoportokkal szemben. Bajnai Gordon a Robert Ficóval tartott megbeszélését követő sajtótájékoztatón kijelentette: továbbra is vannak véleménykülönbségek. „A Szlovákiában élő kisebbségek – köztük a magyar kisebbség – helyzete megfelel az európai normáknak” – jelentette ki a szlovák kormányfő, hozzátéve, hogy „kisebbségi iskolák százai működnek Szlovákiában, a kisebbségek kulturális és politikai téren is támogatást kapnak”. Fico hazugságnak nevezte azokat az állításokat, amelyek szerint a szlovák nyelvtörvény korlátozza a magyar kisebbség nyelvhasználatát. Továbbra is szabadon használhatja anyanyelvét minden szlovákiai magyar – jelentette ki. „Az a tény, hogy együtt imádkoztunk, reményt ad arra, hogy megtaláljuk egymás felé a hangot” – mondta Beer Miklós váci püspök, a Bajnai-Fico találkozó idején tartott magyar–szlovák imaóra kezdeményezője. /Pozsony számon kérhető. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./ Fico szerint a nyelvtörvény nem ellentétes az európai normákkal, elfogadhatatlannak nevezte, hogy a szlovákiai magyar honatyák részt vesznek a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának szeptember 11-én tartott budapesti ülésén. Lubomír Vázny szlovák közlekedési és távközlési miniszter nyilvános bocsánatot kért azért, hogy a Szlovák Posta hibásan alkalmazta az államnyelvtörvényt: körlevélben utasította alkalmazottait a szlovák nyelv kötelező használatára, miközben nem vette figyelembe, hogy azokon a településeken, ahol a kisebbség aránya eléri a 20 százalékot, a hivatali érintkezésben a kisebbség nyelve is használható. /A magyar–szlovák ellentétekről tárgyalt Bajnai Gordon és Robert Fico. = Krónika (Kolozsvár), szept. 11./

2009. december 17.

A szlovák kormány december 16-án jóváhagyta a módosított államnyelvtörvény végrehajtási utasításainak elveit tartalmazó javaslatot. A vitatott jogszabályt a szlovákiai magyar pártok és szervezetek élesen bírálták, magyarellenesnek minősítették és elutasították. A törvény komoly feszültséget keltett Pozsony és Budapest viszonyában is. Bajnai Gordon miniszterelnök a szécsényi megállapodás megszegésének értékeli az alkalmazási irányelvek elfogadását. A szlovák kormány mostani döntése ellentétes az Európai Unió alapértékeivel és a Lisszaboni Szerződéssel is. Bajnai Gordon szerint elfogadhatatlan, hogy a 21. század Európájában valakit anyanyelve használatáért büntessenek. /Jóváhagyták a nyelvtörvény végrehajtási elveit. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./


lapozás: 1-11




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998