udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 177 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 151-177
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1990. augusztus 16.

A kéthetente megjelenő Szamosmentében /Dés/ rendszeresen olvashatók helytörténeti írások. Máté Kálmán folytatásokban adja közre a Dési krónikát. Soós János beszámolt a Szék községben tartott egyhetes néptánc- és népzene tanfolyamról. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

1990. október folyamán

Napvilágot látott az Életige, a Széki Római Katolikus Plébániahivatal kiadványa. /Életige (Szék), okt./

1992. augusztus 24.

Az RMDSZ Országos Elnöksége aug. 24-én Széken tartotta soros ülését, együtt a parlamenti választások alkalmából létrehozott Jelölési Egyeztető Bizottsággal. Minden megyében megállapodtak a tagság bizalmát élvező jelöltek személyében, kivéve Hargita megyét. Felkérték Hargita megye választmányát, hogy aug. 26-ig fejezzék be a jelölést. A kibővített elnökség részt vett a helyi református templomban az 1717. aug. 24-i, Széket feldúló tatárpusztítás áldozatainak emlékére tartott gyászszertartáson. Az istentiszteletet Tőkés László püspök tartotta. /Közlemény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./

1992. augusztus 24.

Az RMDSZ Országos Elnöksége aug. 24-én Széken tartotta soros ülését, együtt a parlamenti választások alkalmából létrehozott Jelölési Egyeztető Bizottsággal. Minden megyében megállapodtak a tagság bizalmát élvező jelöltek személyében, kivéve Hargita megyét. Felkérték Hargita megye választmányát, hogy aug. 26-ig fejezzék be a jelölést. A kibővített elnökség részt vett a helyi református templomban az 1717. aug. 24-i, Széket feldúló tatárpusztítás áldozatainak emlékére tartott gyászszertartáson. Az istentiszteletet Tőkés László püspök tartotta. /Közlemény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./

1993. szeptember 6.

1992. aug. 24-én az RMDSZ Országos Elnöksége Széken tartott ülésének meghívott vendége volt Hámos László, a Hungarian Human Rights Foundation /HHRF/ vezetője, aki akkor vitába szállt Tokay Györggyel. Tokay György akkor tért haza amerikai útjáról. Hámos leszögezte, hogy Tokay nem azokkal a szenátorokkal tárgyalt, akiknek valóságos döntési joguk van, hanem azokkal, akik a Románia iránti barátságos politika hívei. Azokkal a szenátorokkal, akiknek szavuk van, akikkel Tőkés László is tárgyalt, Tokay nem vette fel a kapcsolatot. Hámos László hangsúlyozta: Tokay Györgynek a Washington Post ápr. 3-i számában megjelent nyilatkozata nemcsak Tőkés Lászlónak ártott, hanem az egész erdélyi magyarságnak. Ebben a lapban jelent meg az első nyilatkozat RMDSZ-vezetőtől egy másik RMDSZ-vezető ellen. Tokay ugyanis biblikus elképzelésekkel elfoglalt papnak nevezte Tőkés Lászlót. A Neptunfürdőn tartott megbeszélés kezdeményezője, a Project on Ethnic Relations néhány tagú alapítványocska. Egyik résztvevője Alan Kassof, aki 1986-ban azt erősítgette, hogy a román kormánnyal lehet tárgyalni. Kassof 1990-ben Traian Chebeleuval állapodott meg a Neptunhoz vezető tárgyalások elindításáról. David Binder, aki az RMDSZ-t megrágalmazó emlékezetes cikket írta a New York Timesben, az elmúlt években a pozitív Ceausescu-kép építője volt az amerikai lapban, emellett nem romániai tudósító, mégis ott volt a Neptunon. /Zöld István: Kikkel tárgyalgatunk? Beszélgetés Hámos Lászlóval, a Hungarian Human Rights Foundation vezetőjével. = Orient Expressz (Bukarest), szept. 6./ The Washington Post ápr. 3-i számában Tokay György kijelentette: "Tőkés pap, biblikusan gondolkodik és néha apolitikus látomásai vannak. Hibázik.

1996. június folyamán

Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek bérmakörútján sok helyre eljutott. Kolozsvárnak két napot szentelt, ápr. 29-én bérmált Szamosújváron és Désen, ápr. 30-án Vicén és Besztercén, Óradnán, Csicsókeresztúron, Felőrön és Rettegen máj. 1-jén, Bethlenben és Bálványosváralján máj. 2-án, Széken máj. 3-án. A körútról beszámoló Csenkey Ágoston hírt adott arról is, hogy mindenütt verses és prózai köszöntőkkel fogadták az érseket. /Besztercei Híradó (Beszterce), jún./

1996. október 26.

Okt. 26-án a Beszterce-Naszód megyei Vicén megkezdődött az I. Mezőségi Néptánctalálkozó. A megnyitón Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy megkülönböztetett figyelemmel kell fordulnunk a Mezőség szórványban élő magyar közösségei felé, akik a nehéz körülmények között is őrzik anyanyelvüket, hagyományaikat. A találkozóra Almásmálom, Beszterce, Dés, Füzes, Magyarborzás, Magyardécse, Magyarpalatka, Mezőkeszü, Szék, Szamosújvár, Vajdakamarás és Visa táncosai jöttek el. Megjelent Beder Tibor, a Juliánusz Alapítvány elnöke és Vetési László tiszteletes, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványfelelőse is. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 28., 896. sz./ A találkozó egyik kezdeményezője és szervezője Lőrincz Károly, Vice fiatal katolikus papja. A csíkszeredai Hargita Állami Népi Együttes tagjai közreműködtek, segítettek a szervezésben, a táncosok bemutatkozásban. Ezen a vidéken alig folyt folklórgyűjtés, ezért a segíteni fognak azzal is, hogy a gyűjtött anyagot majd betanítják, hogy a falvak saját énekeikkel, táncaikkal lépjenek föl. /Guther M. Ilona: Ideje volt már ennek! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

1998. január 19.

Gheorghe Funar kolozsvári polgármester perrel fenyegetőzik. Eljárást kell indítani azok ellen, akik a községek elmagyarosításával foglalkoznak, mondta. A Kolozs megyei Szentlászló, Kőrösfő és Szék azért magyarosodott el, mert a hajdani magyar uralom idején használt elnevezéseket elevenítették fel, állapította meg. Azokat kell letartóztatni, sürgette Funar, akik RMDSZ-vezetőként felelősek ez ügyben. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./

1999. június 14.

Az erdélyi arisztokrácia a magyarságnak olyan vezéregyéniségeket adott, akik tudták és vallották: születésükkel nem csupán előjogok, de sokszor roppant nehezen teljesíthető kötelezettségek is szálltak rájuk, állapíthatta meg jogosan emlékezésében Tibori Szabó Zoltán. A Wesselényieket, a Bánffyakat, a Bethleneket, a Keményeket, a Telekieket úgy nevelték, hogy egyetlen pillanatra se feledkezzenek meg róla: tartoznak népüknek. Nem kivétel ez alól széki gróf Teleki Béla sem, aki éppen száz évvel ezelőtt, 1899. május 16-án született Kolozsváron. Politikusként is élete végéig az erdélyi magyarságot szolgálta. Neki köszönhető, többek közt az, hogy a második világégés végén Kolozsvár nem vált harcok színterévé. Kolozsváron 1944 nyarán az ő vezetésével alakult meg az Erdélyi Magyar Tanács, amely határozatban követelte, hogy Magyarország azonnal kérjen fegyverszünetet a szövetségesektől. Bár itthon szeretett volna maradni, menekülnie kellett. 1950-ben települt át az Egyesült Államokba, ahol nemsokára megalapította az Amerikai Erdélyi Szövetséget (AESZ), amelynek 1989-ig elnöke volt. Egyik megalapítója volt a New York-i Magyar Ház Társaskörének, és segítette az ottani Könyvtár- és Történelmi Társulatot, hogy évtizedeken át Erdély igaz történelmét tárgyaló könyvek sorozatát helyezhesse el amerikai egyetemi könyvtárakban, a román propagandakiadványok ellensúlyozására. Több mint harminc éven keresztül szerkesztette és kiadta a Transsylvania című, negyedévenként megjelenő folyóiratot. - Az utódok hálájáról sokat mondó tény, hogy születésének centenáriumán Teleki Bélára nem szülővárosában, Kolozsváron, hanem éppen Magyarigenben emlékeztek. Jún. 6-án, vasárnap került sor arra a református istentisztelettel és katolikus misével egybekötött ünnepségre, amelynek keretében a falu népének átadták a New York-i Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - Magyar Emberi Jogok Alapítványa) és mások által Teleki Béla emlékére adományozott traktort. Az adomány nagyszerűen illik annak a néhai Teleki Bélának az egyéniségéhez, aki mind az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE), mind pedig az Erdélyi Párt egykori elnökeként az erdélyi gazdasági élet fellendítésében aktív szerepet töltött be. Nyilvánvaló, hogy az adományozók ismerték az 1990. február 7-én elhunyt Teleki Béla egyéniségét, erdélyiségét, s tudták: a szórványmagyarság egyik legelesettebb falujának juttatott - utánfutóval és más eszközökkel felszerelt - traktorral bármilyen díszes szobornál is nagyobb és méltóbb emléket állítanak neki. Szerény emléktábla került az egykoron Bod Péter lépteit is visszhangzó magyarigeni református templom falára: "In memoriam / (1899-1999) / Gróf Széki Teleki Béla / (1899-1990) / születésének 100. esztendős évfordulójára. / A korszerű erdélyi mezőgazdaság úttörőjének szerető megemlékezéssel / Magyar Emberi Jogok Alapítványa / (New York)." - Gudor Botond, a falu református lelkésze évek óta azon munkálkodik, hogy az egyházi tulajdonban lévő épületeket rendbe hozza, nyáron magyar fiataloknak táborokat szervez, és magyar családokat próbál visszatelepíteni a Hegyaljára. A református templomból az ünneplők átvonultak a falu szélén álló kis, katolikus templomba, ahol Baróti László, a gyulafehérvári Mailáth Gusztáv Károly Katolikus Gimnázium igazgató-tanára celebrálta a szentmisét, majd kis ünnepségre került sor a templom kertjében található negyvennyolcas emlékoszlopnál. 1848. október 28-án 187 magyarigeni férfit végeztek ott ki Axente Sever csapatai, akiket napokkal később az emlékmű alatti tömegsírban temettek el. Az amerikai adományozók nevében a Floridában élő Székely Árpád, a Wass Albert Alapítvány titkára mondott beszédet, a katolikus mise után pedig felolvasták Hámos Lászlónak a magyarigeniekhez intézett üzenetét. Magyarigenben ma már csupán 11 református és 12 katolikus magyar él. /Tibori Szabó Zoltán. = Magyarigeni magyarok maradékai között Emlékezés a szórványban a száz éve született széki gróf Teleki Bélára. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

1999. október 25.

A Kolozsvári Magyar Diák Szövetség (KMDSZ) néprajz szakos osztályának rendezésében megtartották az 1999-2000-es tanév első táncházestjét, melyen sok pár járta a széki, felcsíki, kalotaszegi és mezőségi táncrendeket. Tervük, heti rendszerességgel megrendezni a táncházat. /Csomafáy Ferenc: Kolozsvári táncházmozgalom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./

1995. november 3.

A Romániai Magyar Pax Romana keresztény értelmiségi mozgalom negyedik országos találkozóját Illyefalván tartotta meg, okt. 19-22-e között. Az ifjúsággal való vallásos foglalkozás volt a téma. Székelyudvarhelyi, csíksomlyói, széki, dévai, szatmári, temesvári, kolozsvári, zernyesti, és brassói ifjúsági csoportok beszámoltak eddigi eredményeikről. Felmerült az RM Pax Romana és az Aggornamento Katolikus Kör munkájának szorosabbra fűzése. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

1995. november 22.

Az 1555-ben tartott széki zsinat emlékezetére nov. 22-én Széken összeült a református egyház zsinata, melynek napirendjén az egyház statútumának kidolgozása szerepel. A három napra tervezett zsinat nov. 25-én a Szatmár megyei Óvárban ünnepi istentisztelettel fejeződik be. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

1995. november 22.

Az 1555-ben tartott széki zsinat emlékezetére nov. 22-én Széken összeült a református egyház zsinata, melynek napirendjén az egyház statútumának kidolgozása szerepel. A három napra tervezett zsinat nov. 25-én a Szatmár megyei Óvárban ünnepi istentisztelettel fejeződik be. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

1995. november 25.

A Romániai Református Egyház Zsinata /nov. 22-25./, amely Széken kezdődött és Kolozsváron folytatódott, eredményes volt, a két püspök, Csiha Kálmán és Tőkés László egyaránt pozitívan értékelte az eredményeket. A zsinat egyetlen napirendi pontja az egyház kánonrendszere /statútuma/ módosítása, korszerűsítése volt. A törvénymódosító munka befejezésével a zsinat tagjai a Szatmár megyei Erdődre, az 1545-ös első protestáns zsinat helyszínére zarándokoltak, majd Óváriba, ahol az 1554-1555-ös zsinatot tartották. A zsinat levelet küldött Iliescu elnöknek a vallásügyi törvény halogatásával és a vallási diszkriminációval kapcsolatban. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 28., Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./ Az államfőnek küldött levél rámutatott arra, hogy a romániai magyar egyházak az elmúlt öt esztendőben 14 alkalommal, több mint 2000 oldal terjedelemben intéztek hivatalos felterjesztést a román kormányzati szervekhez, sürgetve a vallásügyi törvényt, de leveleikre egyetlen sor választ sem kaptak. A kisebbségi felekezetek irányában erősödő diszkrimináció oka éppen ennek a törvénynek a hiánya. - A zsinati elnökség a Duna Televíziótól heti református adás bevezetését kérte, elismerve a többi történelmi egyház hasonló igényét. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 30., Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 6./

1997. március 21.

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, az Aranka György Nyelvművelő Kör a kolozsvári Apáczai Csere János Líceummal Kolozsváron szervezte meg márc. 21-22-én az Aranka György Nyelvművelő Verseny országos döntőjét. Zsigmond Győző, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke üdvözölte a jelenlevőket. Dr. Péntek János professzor az anyanyelv ápolásának fontosságát emelte ki. A díjkiosztó ünnepség márc. 23-án volt, Széken. Dr. Péntek János Széken, Aranka György szülőhelyén emlékezett a névadóra, felelevenítve Aranka György pályafutását. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./

1997. május 21.

Egyhetes néptáncra került sor Szatmárnémetiben, a Marosvásárhelyi Folk Center Alapítvány és a szatmári MADISZ szervezésében. Négy táncoktató jött Marosvásárhelyről, szatmári, széki, mezőségi táncot tanítottak az érdeklődőknek. Nagyváradon, Nagybányán, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön már régóta van táncház, nemrég Kolozsváron is beindult, Brassóban is. Közel száz ember jött el a mostani tánctanításra, így remélhetőleg Szatmárnémetiben is beindul a táncház. Takács Zoltán, a Marosvásárhelyi Folk Center Alapítvány elnöke elmondta: sok helyre elmennek gyűjteni, felveszik a táncot, gyűjtik a népdalokat is, emellett szívesen segítenek a tanításban is. Amit gyűjtenek, azt szeretnék átadni a következő nemzedéknek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./

2000. október 27.

A Fejér megyei küldöttség polgármesterei látogatták Kolozs megye különböző településeit. Fejér megyei képviselői Kőrösfőre, Szamosújvárra, Tordaszentlászlóra Járavizére, Székbe látogattak, okt. 27-én további községekbe kalauzolják el őket. /Szamosújváron a Fejér megyeiek. Községeket látogatnak a magyarországi polgármesterek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

2000. november 15.

Az Erdélyi Műemlék-restaurátorok Egyesülete, a Transylvania Trust Alapítvány és a Szlovák Műemlékvédelmi Intézet szakmai kapcsolatai 1996-tól folyamatosan bővülnek. Idén szlovák restaurátorok erdélyi középkori falképek konzerválásán dolgoztak. A széki református és a magyarszováti unitárius templom freskóinak rögzítésére a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával kerülhetett sor. Nov. 15-én a magyarszováti templomban M. Cobecauerova szlovák vegyész-restaurátor tart előadást a falkép-vizsgálat és rögzítés e két műemléknél alkalmazott módszereiről, majd Myskovszky Viktor munkásságát illusztráló kiállítás nyílik Kolozsváron, a Györkös-Mányi Albert emlékházban. A lengyel származású, 1838-ban született Myskovszky a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Közép-Európa műemlékeinek kitűnő ismerője és dokumentálója volt. /Furu Árpád: Szlovák-erdélyi műemlékvédelmi együttműkődés. Megmentett középkori falképek és Miskovszky Viktor-életműkiállítás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./

2000. március 13.

A református egyházon belül megjelenő különböző irányzatokról tájékoztatott Juhász Tamás teológiai tanár. Különböző, Nyugatról jövő hittérítők, buzgalmi csoportok jelentek meg a kommunizmus alól felszabadult Erdélyben, illetve egész Közép-Kelet-Európában. Az vezette őket, hogy ebben a térségben a kommunizmus szétverte a vallást, az egyházat, és nekik újból meg kell alapítaniuk az egyházat, a keresztyénséget. Ezeknek a mozgalmaknak egyik ága a Magyarországon jól ismert, de Erdélyben is elterjedt Hit Gyülekezete, amely főleg reformátusok között hódított. A református egyházon belül megjelent a koreai-amerikai gyökerű Miskolci Missziós Csoport, az utóbbi két évben pedig a Zimányi József magyarországi lelkész nevével jelzett irányvonal, egy evangelizációs mozgalom. Ugyanakkor felélénkült az Erdélyben sokkal régebben működő CE-szövetség is. A miskolci csoport működése különösen 1992-1997 között volt nagyon erőteljes, de úgy néz ki, hogy most már lecsengőben van. Náluk túlbuzgóság és az idegen pénz érvényesítette befolyását. Itt-ott működnek kisebb csoportok: Brassóban, Széken és a Sóvidéken. A CE betűszó jelentése: Keresztyén Törekvés, angolul Christian Endeavour. Tagjai a református egyházon belül maradtak, de az egyházon belül fokozni kívánják a kegyességi hitgyakorlatot, bibliaórákat, imaköröket tartanak. A hittérítő és kegyességi körökön túl egész sor diakóniai feladatot is vállalnak. 1989 után a CE-szövetség jogi személyként is bejegyeztette magát, nyugati és magyarországi támogatással anyagi hatalomra tett szert. Kiépült struktúrája szerint a CE-szövetség már-már "egyház az egyházon belül". Vele szemben a hivatalos református egyház legnagyobb kifogása az, hogy olyan feladatokat is végeznek, amelyek kizárólag a hivatalos egyházra tartoznak. Templomban, gyülekezetben csak az egyház hivatalos lelkészei, tagjai prédikálhatnak, illetve oszthatnak úrvacsorát, keresztelhetnek. A CE-szövetség azonban ilyen irányba is önállósulni próbál. - Másfél-két éve megjelent Zimányi-féle mozgalom. Zimányi József valahol a Nyírségben lelkész. Szerinte a református egyházban ezelőtt ötszáz évvel nem történt meg végbe teljes mértékben a reformáció., ezért az egyház minden tagjának állandóan megújított vállalással kell megerősítenie azt, hogy ő az egyházhoz tartozik. Ezt az önkéntes vállalás a "megtérés". A mozgalom tagjai azt vallják, hogy a "megtért", köteles állandóan beszámolni tévedéseiről, ballépéseiről, kisebb-nagyobb bűneiről. Ezzel láthatóan el is különülnek a gyülekezetnek azon részétől, amely "nem tért meg". Úgy látszik, komoly anyagi bázissal rendelkeznek, mert táborokat, összejöveteleket és utaztatásokat könnyen meg tudnak szervezni. Tíz, tizenkettőre tehető már azoknak a zömmel fiatalabb református lelkészeknek a száma, akik a Zimányi-féle módszert kedvelik, elsajátították és továbbviszik. - Juhász Tamás leszögezte: a reformátusoknál az evangelizáció vagy hittérítő beszéd szokatlan és ismeretlen. Ezek a beszédek stílusukban távol állnak a református egyház megszokott tanítási és prédikálási módszerétől. A Zimányi-féle evangelizációk lebecsüléssel néznek a hivatalos egyházra, és annak intézményeire. Nem tartják elégségesnek vagy jónak azt, hogy egyháztagság egyenlő a keresztséggel. Ők azt állítják, hogy azt csak attól kezdve lehet keresztyénnek számítani, ha azt az illető személy "megtéréssel" ki is nyilatkoztatja. Lebecsüléssel nézik az egyházban a templomjárást, az egyházi hagyományokat, szokásokat. Üres szokásoknak tekintik, amíg ezeket a hívek megtérési nyilatkozattal nem erősítik meg. Juhász Tamás kifejtette: a református egyház nem tartja szükségesnek, hogy a meggyőzés hatását ilyen szóbeli nyilatkozattal erősítsék meg. Zimányiék szerint a tánc, alkoholfogyasztás, cigarettázás helytelen, ez tipikus szektás megnyilvánulás. Ezen a téren a Zimányi-féle evangelizáció találkozik a CE-szövetséggel, valamint a miskolci irányzattal. Juhász Tamás szerint hamis, helytelen szemléletük van a bűnről és a "megtérésről". A Biblia nyilatkozattétellel egybekötött látványos megtérésre felhívást nem ír elő. Azt, hogy az egyházban lévőnek azt mondják, térjen meg, nem tudják elfogadni, szögezte le Juhász. Hozzátette: a legfájdalmasabb az, hogy a tömbmagyar gyülekezetekben mind kulturális, mind politikai szempontból megosztják a közösséget. Ezek a térítők figyelmen kívül hagyják a magyarság egységének szempontját. Úgy látja, hogy nem áll fenn a szakadás veszélye a református egyházon belül. Egy hónapja folyik az a beszélgetéssorozat, amit az Erdélyi Református Egyházkerület vezetősége kezdeményezett a Zimányi-féle mozgalommal és a CE-szövetséggel. Élesek a viták, mélyek az ellentétek. Nem akarnak külön egyházat létrehozni, mint ahogyan azt a miskolci csoport szerette volna. Juhász Tamás attól tart, hogy akiket megzavar egy ilyen evangelizációs mozgalom, azok fogékonyak lesznek valamelyik szekta, szabadegyház irányába. /Papp Annamária: Egyház az egyházban? Interjú Juhász Tamás teológiai professzorral. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./

2000. március 18.

Kolozsvártól mintegy hatvan kilométerre fekszik Szék. A táncairól és népviseletéről híres nagyközség keletkezésének időpontja bizonytalan. A dokumentumok 1291-ben már szabad királyi városként említik. Széken a népviseletet nemcsak megőrizték, hanem mind a mai napig hordják is. Szék tekinthető a magyar táncházmozgalom bölcsőjének. 1717-ben egy tatárbetörés alkalmával csaknem teljesen megsemmisült a város. Azóta a falu lakói augusztus 24-én, Szent Bertalan napján háromszori istentisztelettel és böjttel emlékeznek a véres eseményekre. A lakosság száma itt is egyre csökken: az 1992-es népszámlálás adatai szerint Széken 3283-an laktak, ma már háromezernél kevesebben. 1999-ben lassan elkezdődött az építkezés: a fiatalok már nem mentek városba, hanem itthon maradtak, házépítésbe kezdtek. A 98 százalékban magyar nemzetiségű lakosság vallási megoszlása: református 2045 (a templom 1241-ben épült), adventista 300, római katolikus 205 (templomuk 1759-ben épült), szabadkeresztény 100 (1992-ben építettek templomot), pünkösdista 72 (1995-ben épült templomuk), ortodox 58 (értékes műkincsnek számító fatemplomukat 1707-ben emelték). Széken I-VIII. osztályos oktatás folyik, egy éve inasiskola is működik. Óvodától inasiskoláig a diákok létszáma megközelíti a háromszázat. A legnagyobb gond a szakképzett oktatók nagyarányú hiánya. Öt tanárnak lakást biztosítanának, jelenleg három tanítónő lelt otthonra a számukra fenntartott lakásépületben. 1997-98-ban bevezették a digitális telefonvonalat. 1999-ben 12 ezer méternyi gázcsövet fektettek le belterületen, 500 kérés létezik a földgáz bevezetésére. A Civitas Alapítvány égisze alatt a régió öt községe - Szék, Magyarkályán, Magyarpalatka, Kolozs, Magyarszovát - közös szeméttároló kialakítását tervezi, most folynak a tervezési tárgyalások, egyeztetések. Az öt község más területen, például a faluturizmusban is együttműködik. A széki faluvezetők a település felvirágzásának egyik módját a faluturizmus fejlesztésében látják. Április-májusban szeretnék megnyitni azt a széki tájházat, ahol múzeum és eredeti széki szoba kapna helyet. A község férfiembereinek 80 százaléka külföldön dolgozik, építőmunkásként. Az egészségügyi ellátást két orvos és három asszisztens biztosítja, hetente három napon. Egy magyar orvos családostól vállalná a letelepedést. Ellezelles, Szék belgiumi testvérvárosa mentőautót adományozott, felszerelést ígért, gépkocsit az orvosok ingázására. A két település között 1990 óta létezik a kapcsolat. A testvértelepülés számítógéppel, fénymásolóval, írógéppel segítette a helyi tanácsot, az iskolának 10 számítógépet ajándékozott. A székiek terve egy nagy, regionális szakiskola létrehozása, amely összefogná a Mezőség diákjait, fiataljait. Az iskolaközpontot magyarországi állami segítséggel tervezik létrehozni. A cél érdekében 8 kilométeres összekötő utat készülnek építeni Szék és Bonchida között, amely közel harminc kilométerrel rövidítené a Szék-Kolozsvár távolságot, így a bonchidai vasútállomás közelebb kerülésével Szék is könnyebben megközelíthetővé válna, ami csak javára szolgálhat. /Kerekes Edit: Különös sziget Erdély rengetegében. Szék - a Mezőség bástyája. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

2000. március 18.

Kolozsvártól mintegy hatvan kilométerre fekszik Szék. A táncairól és népviseletéről híres nagyközség keletkezésének időpontja bizonytalan. A dokumentumok 1291-ben már szabad királyi városként említik. Széken a népviseletet nemcsak megőrizték, hanem mind a mai napig hordják is. Szék tekinthető a magyar táncházmozgalom bölcsőjének. 1717-ben egy tatárbetörés alkalmával csaknem teljesen megsemmisült a város. Azóta a falu lakói augusztus 24-én, Szent Bertalan napján háromszori istentisztelettel és böjttel emlékeznek a véres eseményekre. A lakosság száma itt is egyre csökken: az 1992-es népszámlálás adatai szerint Széken 3283-an laktak, ma már háromezernél kevesebben. 1999-ben lassan elkezdődött az építkezés: a fiatalok már nem mentek városba, hanem itthon maradtak, házépítésbe kezdtek. A 98 százalékban magyar nemzetiségű lakosság vallási megoszlása: református 2045 (a templom 1241-ben épült), adventista 300, római katolikus 205 (templomuk 1759-ben épült), szabadkeresztény 100 (1992-ben építettek templomot), pünkösdista 72 (1995-ben épült templomuk), ortodox 58 (értékes műkincsnek számító fatemplomukat 1707-ben emelték). Széken I-VIII. osztályos oktatás folyik, egy éve inasiskola is működik. Óvodától inasiskoláig a diákok létszáma megközelíti a háromszázat. A legnagyobb gond a szakképzett oktatók nagyarányú hiánya. Öt tanárnak lakást biztosítanának, jelenleg három tanítónő lelt otthonra a számukra fenntartott lakásépületben. 1997-98-ban bevezették a digitális telefonvonalat. 1999-ben 12 ezer méternyi gázcsövet fektettek le belterületen, 500 kérés létezik a földgáz bevezetésére. A Civitas Alapítvány égisze alatt a régió öt községe - Szék, Magyarkályán, Magyarpalatka, Kolozs, Magyarszovát - közös szeméttároló kialakítását tervezi, most folynak a tervezési tárgyalások, egyeztetések. Az öt község más területen, például a faluturizmusban is együttműködik. A széki faluvezetők a település felvirágzásának egyik módját a faluturizmus fejlesztésében látják. Április-májusban szeretnék megnyitni azt a széki tájházat, ahol múzeum és eredeti széki szoba kapna helyet. A község férfiembereinek 80 százaléka külföldön dolgozik, építőmunkásként. Az egészségügyi ellátást két orvos és három asszisztens biztosítja, hetente három napon. Egy magyar orvos családostól vállalná a letelepedést. Ellezelles, Szék belgiumi testvérvárosa mentőautót adományozott, felszerelést ígért, gépkocsit az orvosok ingázására. A két település között 1990 óta létezik a kapcsolat. A testvértelepülés számítógéppel, fénymásolóval, írógéppel segítette a helyi tanácsot, az iskolának 10 számítógépet ajándékozott. A székiek terve egy nagy, regionális szakiskola létrehozása, amely összefogná a Mezőség diákjait, fiataljait. Az iskolaközpontot magyarországi állami segítséggel tervezik létrehozni. A cél érdekében 8 kilométeres összekötő utat készülnek építeni Szék és Bonchida között, amely közel harminc kilométerrel rövidítené a Szék-Kolozsvár távolságot, így a bonchidai vasútállomás közelebb kerülésével Szék is könnyebben megközelíthetővé válna, ami csak javára szolgálhat. /Kerekes Edit: Különös sziget Erdély rengetegében. Szék - a Mezőség bástyája. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

2000. március 18.

Kolozsvártól mintegy hatvan kilométerre fekszik Szék. A táncairól és népviseletéről híres nagyközség keletkezésének időpontja bizonytalan. A dokumentumok 1291-ben már szabad királyi városként említik. Széken a népviseletet nemcsak megőrizték, hanem mind a mai napig hordják is. Szék tekinthető a magyar táncházmozgalom bölcsőjének. 1717-ben egy tatárbetörés alkalmával csaknem teljesen megsemmisült a város. Azóta a falu lakói augusztus 24-én, Szent Bertalan napján háromszori istentisztelettel és böjttel emlékeznek a véres eseményekre. A lakosság száma itt is egyre csökken: az 1992-es népszámlálás adatai szerint Széken 3283-an laktak, ma már háromezernél kevesebben. 1999-ben lassan elkezdődött az építkezés: a fiatalok már nem mentek városba, hanem itthon maradtak, házépítésbe kezdtek. A 98 százalékban magyar nemzetiségű lakosság vallási megoszlása: református 2045 (a templom 1241-ben épült), adventista 300, római katolikus 205 (templomuk 1759-ben épült), szabadkeresztény 100 (1992-ben építettek templomot), pünkösdista 72 (1995-ben épült templomuk), ortodox 58 (értékes műkincsnek számító fatemplomukat 1707-ben emelték). Széken I-VIII. osztályos oktatás folyik, egy éve inasiskola is működik. Óvodától inasiskoláig a diákok létszáma megközelíti a háromszázat. A legnagyobb gond a szakképzett oktatók nagyarányú hiánya. Öt tanárnak lakást biztosítanának, jelenleg három tanítónő lelt otthonra a számukra fenntartott lakásépületben. 1997-98-ban bevezették a digitális telefonvonalat. 1999-ben 12 ezer méternyi gázcsövet fektettek le belterületen, 500 kérés létezik a földgáz bevezetésére. A Civitas Alapítvány égisze alatt a régió öt községe - Szék, Magyarkályán, Magyarpalatka, Kolozs, Magyarszovát - közös szeméttároló kialakítását tervezi, most folynak a tervezési tárgyalások, egyeztetések. Az öt község más területen, például a faluturizmusban is együttműködik. A széki faluvezetők a település felvirágzásának egyik módját a faluturizmus fejlesztésében látják. Április-májusban szeretnék megnyitni azt a széki tájházat, ahol múzeum és eredeti széki szoba kapna helyet. A község férfiembereinek 80 százaléka külföldön dolgozik, építőmunkásként. Az egészségügyi ellátást két orvos és három asszisztens biztosítja, hetente három napon. Egy magyar orvos családostól vállalná a letelepedést. Ellezelles, Szék belgiumi testvérvárosa mentőautót adományozott, felszerelést ígért, gépkocsit az orvosok ingázására. A két település között 1990 óta létezik a kapcsolat. A testvértelepülés számítógéppel, fénymásolóval, írógéppel segítette a helyi tanácsot, az iskolának 10 számítógépet ajándékozott. A székiek terve egy nagy, regionális szakiskola létrehozása, amely összefogná a Mezőség diákjait, fiataljait. Az iskolaközpontot magyarországi állami segítséggel tervezik létrehozni. A cél érdekében 8 kilométeres összekötő utat készülnek építeni Szék és Bonchida között, amely közel harminc kilométerrel rövidítené a Szék-Kolozsvár távolságot, így a bonchidai vasútállomás közelebb kerülésével Szék is könnyebben megközelíthetővé válna, ami csak javára szolgálhat. /Kerekes Edit: Különös sziget Erdély rengetegében. Szék - a Mezőség bástyája. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

2000. március 18.

Kolozsvártól mintegy hatvan kilométerre fekszik Szék. A táncairól és népviseletéről híres nagyközség keletkezésének időpontja bizonytalan. A dokumentumok 1291-ben már szabad királyi városként említik. Széken a népviseletet nemcsak megőrizték, hanem mind a mai napig hordják is. Szék tekinthető a magyar táncházmozgalom bölcsőjének. 1717-ben egy tatárbetörés alkalmával csaknem teljesen megsemmisült a város. Azóta a falu lakói augusztus 24-én, Szent Bertalan napján háromszori istentisztelettel és böjttel emlékeznek a véres eseményekre. A lakosság száma itt is egyre csökken: az 1992-es népszámlálás adatai szerint Széken 3283-an laktak, ma már háromezernél kevesebben. 1999-ben lassan elkezdődött az építkezés: a fiatalok már nem mentek városba, hanem itthon maradtak, házépítésbe kezdtek. A 98 százalékban magyar nemzetiségű lakosság vallási megoszlása: református 2045 (a templom 1241-ben épült), adventista 300, római katolikus 205 (templomuk 1759-ben épült), szabadkeresztény 100 (1992-ben építettek templomot), pünkösdista 72 (1995-ben épült templomuk), ortodox 58 (értékes műkincsnek számító fatemplomukat 1707-ben emelték). Széken I-VIII. osztályos oktatás folyik, egy éve inasiskola is működik. Óvodától inasiskoláig a diákok létszáma megközelíti a háromszázat. A legnagyobb gond a szakképzett oktatók nagyarányú hiánya. Öt tanárnak lakást biztosítanának, jelenleg három tanítónő lelt otthonra a számukra fenntartott lakásépületben. 1997-98-ban bevezették a digitális telefonvonalat. 1999-ben 12 ezer méternyi gázcsövet fektettek le belterületen, 500 kérés létezik a földgáz bevezetésére. A Civitas Alapítvány égisze alatt a régió öt községe - Szék, Magyarkályán, Magyarpalatka, Kolozs, Magyarszovát - közös szeméttároló kialakítását tervezi, most folynak a tervezési tárgyalások, egyeztetések. Az öt község más területen, például a faluturizmusban is együttműködik. A széki faluvezetők a település felvirágzásának egyik módját a faluturizmus fejlesztésében látják. Április-májusban szeretnék megnyitni azt a széki tájházat, ahol múzeum és eredeti széki szoba kapna helyet. A község férfiembereinek 80 százaléka külföldön dolgozik, építőmunkásként. Az egészségügyi ellátást két orvos és három asszisztens biztosítja, hetente három napon. Egy magyar orvos családostól vállalná a letelepedést. Ellezelles, Szék belgiumi testvérvárosa mentőautót adományozott, felszerelést ígért, gépkocsit az orvosok ingázására. A két település között 1990 óta létezik a kapcsolat. A testvértelepülés számítógéppel, fénymásolóval, írógéppel segítette a helyi tanácsot, az iskolának 10 számítógépet ajándékozott. A székiek terve egy nagy, regionális szakiskola létrehozása, amely összefogná a Mezőség diákjait, fiataljait. Az iskolaközpontot magyarországi állami segítséggel tervezik létrehozni. A cél érdekében 8 kilométeres összekötő utat készülnek építeni Szék és Bonchida között, amely közel harminc kilométerrel rövidítené a Szék-Kolozsvár távolságot, így a bonchidai vasútállomás közelebb kerülésével Szék is könnyebben megközelíthetővé válna, ami csak javára szolgálhat. /Kerekes Edit: Különös sziget Erdély rengetegében. Szék - a Mezőség bástyája. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

2000. április 10.

Ápr. 8-án Kolozsváron, az Apáczai Csere János Gimnáziumban tartották az Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Verseny V. országos döntőjét, amelyik az országos tantárgyolimpia mellett immár két éve hivatalosan is szerepel az oktatási minisztérium programjában. A vetélkedőn Brassó, Szatmárnémeti, Temesvár, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Szilágysomlyó, Barót, Nagyenyed, Marosvásárhely, Székelyudvarhely és Kolozsvár 20 nyelvművelő körének küldöttei három versenyformában mérhették össze tudásukat. Az "Édes anyanyelvünk" nyelvhasználati, a "Szép magyar beszéd" nyelvhelyességi, illetve a "Versben bujdosó", irodalmi jellegű vetélkedőn. Az ünnepélyes díjkiosztásra Széken, a református templomban került sor. Az idei verseny mottója "Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat is. Egyetlen szó, / egy tájszó se maradjon kint. / Semmi sem fölösleges." Ez a Kányádi-idézet tükrözte az anyanyelv iránti szeretetet. Eszteró István temesvári felkészítő tanár szerint nagy szükség van az ilyen jellegű vetélkedőkre, mert - főleg szórványvidéken - a kétnyelvűség miatt az anyanyelv, a helyes kiejtés veszélyeztetve van. /Tamás Kinga: "... Egy tájszó se maradjon kint ... " Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Verseny. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./

2000. április 29.

Könczeiné Tolna Éva a Brassai Líceum /Kolozsvár/ tanára 15 éve. A legsötétebb években sikerült a tanárnőnek lelket vinnie az iskolai munkába. Amikor az ünnepélyeken nem lehetett magyarul szólni, széki és kalotaszegi ruhában jelent meg a tanárnő tánccsoportja. Nem beszéltek, csak táncoltak. A tanárnő hozta létre az iskola Bogáncs tánccsoportját, amely most 15 éves. /Hantz Lám Irén: Bogáncs-köszöntő. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./

2000. május 3.

Sepsiszentgyörgyön a Szentgyörgy-napokon sok zenekar fellépett, a magyarországi Kormorán és más együttesek mellett Erdélyből a Forgotten, Téglagyári megálló, Kentucky Old Boys, Quo Vadis és Dancs Annamari. A három nap alatt a népzenét, szimfonikus és régizenét kedvelők is megtalálják szórakozásukat. Fellép például a kolozsvári Ördögtérgye táncegyüttes, a Hargita Állami Székely Népi Együttes, a Háromszék Népi Együttes. A néptáncokat kedvelők a vásári színpadon naphosszat csodálhatják, sőt: tanulhatják is a széki, szatmári, felcsíki, sóvidéki, ózdi rendet, a talpalávalót felváltva a debreceni Szeredás együttes és a budapesti Gázsa és zenekara húzza. /Zenélő Szentgyörgy-napok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 3./

2000. május 11.

Fődíjat kapott Schiffer Pál: Mari - Fejezetek egy széki család történetéből című alkotása az Olomouci Nemzetközi Fesztiválon. A csehországi városban tartották meg az immár 35. alkalommal megrendezett dokumentum-, népszerű-tudományos és ismeretterjesztő filmek versenyét. A film mintegy néprajzkutatói szemszögből követte nyomon a széki Balogh család életét 1992 és 1997 között. Balogh Márton családfő egy időben Magyarországra járt dolgozni, felesége pedig széki termékek eladásával próbált javítani a család anyagi helyzetén. Korniss Péter fotóművész szintén "szereplője" a filmnek. A kolozsvári születésű alkotó gyakorta megfordult a széki családnál a filmforgatás alatt is, hiszen keresztapja a kis Marinak. /Fődíjas lett a Fejezetek egy széki család életéből Schiffer-film. = Szabadság (Kolozsvár), május 11./

2000. május 11.

Fődíjat kapott Schiffer Pál: Mari - Fejezetek egy széki család történetéből című alkotása az Olomouci Nemzetközi Fesztiválon. A csehországi városban tartották meg az immár 35. alkalommal megrendezett dokumentum-, népszerű-tudományos és ismeretterjesztő filmek versenyét. A film mintegy néprajzkutatói szemszögből követte nyomon a széki Balogh család életét 1992 és 1997 között. Balogh Márton családfő egy időben Magyarországra járt dolgozni, felesége pedig széki termékek eladásával próbált javítani a család anyagi helyzetén. Korniss Péter fotóművész szintén "szereplője" a filmnek. A kolozsvári születésű alkotó gyakorta megfordult a széki családnál a filmforgatás alatt is, hiszen keresztapja a kis Marinak. /Fődíjas lett a Fejezetek egy széki család életéből Schiffer-film. = Szabadság (Kolozsvár), május 11./

2000. június 6.

Elhunyt Kolozsváron Károly Sándor szobrászművész. Munkái városát gazdagították, így a Szamos-híd kovácsoltvas korlátai, a Főtér Mátyás-szobrát körülvevő park kovácsolt lámpái. A Szék község számára készített emlékmű terve - megvalósítva - a millenniumi gondolat világszintű alkotásává válhatna. /Cs. Erdős Tibor: Vigasztalás. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./ Károly Sándor /Kolozsvár, 1948. nov. 4. - Kolozsvár, 2000. jún. 5./

2000. június 14.

Szamosújváron a Téka Alapítvány klubja keretében szervezett néptáncoktató tanfolyam résztvevői színpadra léptek. Kétszáz kisdiák tett tanúbizonyságot felkészültségéről, a néptánc szeretetéről. Az est fénypontja az I-VIII. osztályos diákok fellépése volt. Széki lakodalmas, mezőségi, felcsíki, csángó-magyar és Szamos-menti táncok szerepeltek. /Erkedi Csaba: Néptáncosok seregszemléje. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 151-177




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998