udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 17 találat lapozás: 1-17
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2003. január 21.

Nyárádszereda főtéri parkjába akar templomot építeni a gyulafehérvári ortodox érsekség. Ovidiu Natea Maros megyei prefektus, az ortodox egyház kérésére hivatkozva, levélben szólította fel a nagyközség vezetőségét: mielőbb szabadítsa fel a területet, melyen a Millenniumi Emlékmű található. Székelykál és Maroskeresztúr után újabb Maros megyei magyarlakta település eshet az ortodoxia erőszakos terjedésének áldozatául. A főtéri park felső sarkában jelenleg Nagy Lázár alkotása, a Millenniumi Emlékmű áll. Ennek eltávolíttatására Ovidiu Natea prefektus és Ferenczi Petru jegyző még októberben felszólította a nyárádszeredai hatóságokat. Ellenkező esetben a büntető törvénykönyvre hivatkozva, a kormány megbízottja egy hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetéssel járó bűnügyi eljárást helyezett kilátásba azok ellen, akik a kopjafát állították. A polgármester nem tett eleget az utasításnak, és reméli, nem is fogják ezt tőle számon kérni. Mint mondotta, az emlékművet Nyárádszereda magyarsága állította. Nyárádszeredán az ortodox hívek száma papíron száz körüli, de ennek hatvan-hetven százalékát az ortodoxnak keresztelt árvaházi gyermekek teszik ki. Áthidaló megoldásként a polgármesteri hivatal az ortodox egyháznak is más telket ajánlana fel. A görögkeletiek a színmagyar Kálban a Nagy család által visszaigényelt gyümölcsösből kaptak 40 hektár földet kolostorépítésre. Maroskeresztúr főterén pedig építkezési engedély és a tanácsosok tiltakozása ellenére megkezdték templomuk építését. /Szucher Ervin: Ortodox templom épül? = Krónika (Kolozsvár), jan. 21./

2003. február 27.

Molnos Lajost elborzasztja a román ortodox egyház gáttalan agresszivitása, újabb és újabb földi javakra, többek közt földterületekre akarnak szert tenni. Székelyföldön különösen érvényesül a pánromán törekvés. Székelykálban negyven hektárnyi területet kaparintottak el a földet visszaigénylő egykori tulajdonostól, kolostor építésére - hatalmi segédlettel, s főleg törvénytelenül. Maroskeresztúron, minden tanácsi határozat és tiltakozás ellenére, építenek templomot, a helység közepén. Törvényellenesen, államhatalmi segédlettel. Nyárádszereda központjában akarnak ortodox templomot építeni, oda, ahová az unitárius egyház. Jött a prefektusi felszólítás: a területet szabaddá kell tenni, a magyar Millenniumi Emlékművet le kell bontani. A településen néhány ortodox vallású él, akiknek van imaházuk. Az érseknek viszont katedrális kell. Pénzt kap rá az államtól. /Molnos Lajos: Törmelék - Kitépett irkalapok. 27. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./

2003. július 3.

Románia a balázsfalvi gyűlésen is, azután Párizsban is vallotta a nemzetiségek jogainak tiszteletben tartását, de csak addig tartott, amíg a jegyzőkönyveket aláírták. Az alkotmányában már nemzetállamról beszélt. Ez a kétarcúság jellemző tulajdonsága maradt napjainkig. 1989-ben a román nép nagy többsége megpróbálta levetni magáról ezt a kétarcú kényszerzubbonyt, de sajnos nem sikerült. Még három hónap sem telt el a nagy fogadkozások után, 1990. márciusában a Nagy-Románia Párt már képes volt felhasználni az ártatlan, tájékozatlan hodáki román lakosságot, akik a pópa szavában vakon bíztak, s lett belőle véres pogrom, s utána ártatlan magyar és cigány emberek évekig tartó bebörtönzése. 1992-ben Gh. Funar már bemutatkozik a nemzetközi bíróságon a Brassai Sámuel Líceum igazgatója elleni váddal. A bíróság az ügy kivizsgálása után megállapította, hogy nem az igazgató, Funar érdemelne 6 hónaptól 5 évig tartó börtönbüntetést. Ezt már nem voltak hajlandók tudomásul venni. 1993-ban Tőkés László Amerikában kimondja az igazságot, hogy itt etnikai tisztogatás folyik. Az eredmény nagy felhördülés, de eszükbe sem jut utánanézni az igazságnak. Ugyanakkor már 1994-ben szabadon engedik az 1990-ben 14-15 évre ítélt tömeggyilkosokat, de az ártatlanul elítélt magyarokat - akiket az amnesztia ellenére zártak le - a börtönben tartják. 1995-ben egy román olajfinomító medencéjéből szennyezett olaj a Berettyóba, onnan a Körösökbe, majd a Tiszába került. Magyarországi szakemberek azonnal jöttek segíteni, ami 40 millió forintjába került az országnak, nem is beszélve a halpusztulásról. Amíg a munka folyt, Románia ígérte a költségek visszafizetését, a baj elhárítása után azzal állt elő, hogy ilyen megállapodás nincs. 1997-ben 160 marosvásárhelyi becsületes román ember kérte a márciusi pogrom szervezőinek megnevezését, persze hiába. Ezért április elején kerekasztal-megbeszélést rendeztek és kimondták, hogy a főszervező Ciontea, a Vatra megteremtője volt, Iliescu támogatásával. Közben folyik Székelyudvarhelyen a csereháti építkezés a város félrevezetésével és becsapásával, amit mai napig sem tisztáztak. 2001-ben beindul a huzavona a státustörvénnyel kapcsolatban. Július végén Iliescu elszólja magát: "Ha életbe lép a státustörvény, Romániában legalább 7 000 000 magyar lesz". Tehát ezért indult el a hadjárat, aminek a jelenlegi magyar kormány tökéletesen bedőlt. 2001 novemberében a gyimesbükki gyermekotthont, amit a svédek szereltek fel a fogyatékos gyermekek számára, egyszerűen ellopták, bevitték Bákó megyébe. 2002 februárjában eldőlt Bárányi Ferenc, Rákóczi Lajos, Aranyosi István pere, kiket alaptalanul vádoltak azzal, hogy a Securitate besúgói voltak. Elmondták, hogy e per alatt az RMDSZ a kisujját sem mozdította értük, pedig képviselői voltak. 2002. március 20-án írta le az újság, hogy a görög katolikus bíboros 1990. március 19-én Iliescu elnöknél volt. Mondta neki, hogy avatkozzék be, de ő azt felelte, most még nem, majd csak a végén. 2002 októberében az ortodox pap szemet vetett a szatmári Lemák család házára. A bíróság visszaítélte a házat a gazdájának, október 15-én át is akarták adni, de a pópa összehívta a híveit, elzavarták a törvény embereit, Lemákékat csúfolták, bozgorozták, majd a városházára hívatták. A polgármester azzal állt elő, hogy az egyháznak nincs annyi pénze, hogy kifizesse, elégedjenek megy egy másik lakással, ami a város tulajdonában van. Szerencsétlen családnak bele kellett egyeznie, de valószínű, hogy abból nem fognak kimenni a lakók. Ehhez hasonló "hőstettre" készül most megint az ortodox egyház Székelykálban, melynek jogtalanul 40 hektárnyi területet ajándékozott a hatalom kolostor építésére. Mit keres az ortodox kolostor egy székely faluban? Hisz ott egyetlen híve sincs. Célja a falu és az egész vidék elrománosítása, a székely fiatalok kiszorítása. /Szabó Rozália,Kisgalambfalva: Még meddig? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), Postafiók rovat, júl. 3./

2002. március 19.

Két évvel a földtörvény megjelenése után a Maros megyei magyar egyházak nem kapták vissza földjeiket. A prefektus ugyanakkor 40 hektáros területet utalt ki az ortodoxoknak a színmagyar Székelykálban, ahol egyetlen görögkeleti sincs. Ioan Toganel Maros megyei prefektus tavaly arra próbálta rávenni a marosszentgyörgyi önkormányzatot, hogy utaljon ki negyven hektár földet az ortodox egyháznak. Földhiányra hivatkozva azonban Vízi József polgármester akkor megtagadta a prefektusi utasítás végrehajtását. Az ortodox egyháznak Marosszentgyörgyön soha nem volt földje. /Szucher Ervin: Ortodox egyházi expanzió? Prefektusi utasításra költöznek a görögkeletiek Székelykálba. = Krónika (Kolozsvár), márc. 19./

2002. március 29.

Székelykálon kormányhatározat értelmében 40 hektárt az ortodox egyháznak utaltak ki, miközben az eredeti tulajdonosok hiába kérték vissza a '60-as évek elején államosított tulajdonukat. A színmagyar környezetbe ortodox jótékonysági létesítményt próbálnak becsempészni. Az átutalásról jegyzőkönyvet készítettek, azt átadták a megyei RMDSZ elnökének, Kelemen Atillának, a megyei tanács elnökének és Burkhardt Árpád alprefektusnak, de választ sehonnan sem kaptak. Dr. Kelemen Atilla elmondta, hogy a szervezet tud az ügyről és folyamatosan foglalkozik vele. Kelemen szerint elsősorban a helyi polgármesternek és az alpolgármesternek kellett volna érdemben képviselnie a helyi közösség érdekeit. Burkhardt Árpád alprefektus nem kívánt az ügyről nyilatkozni. Virág György, a megyei tanács elnöke szerint ez egy olyan súlyú ügy, ami mellett nem szabad az RMDSZ-nek szó nélkül elmennie. Nem az egyetlen ilyen helyzet, ahol a magyarság történelmi egyházai folyamatosan hátrányos helyzetben vannak. /Mózes Edith: Különös óvatosság. Felsőbbrendűek az ortodox egyházi érdekek? = Népújság (Marosvásárhely), márc. 29./

2002. április 6.

A Reform Tömörülés Maros megyei csoportjának nyilatkozatában figyelmeztetett: újabb Cserehát-ügyet készítenek elő, nem messze Marosvásárhelytől. A helyi közösség akaratának semmibevételével, a törvény megkerülésével utalt ki a Maros megyei prefektus Székelykál határában 40 ha földet az ortodox egyháznak. A szándék, az államilag kiemelten támogatott ortodox egyház erőszakos betelepítése egy magyarlakta vidékre, távlatokban pedig az ott élők nemzetiségi arányainak megváltoztatása. A Reform Tömörülés Maros megyei csoportja arra szólítja fel az RMDSZ Maros megyei vezetőségét, hogy ne hárítsa a felelősséget a helyi közösség vezetőire. A törvénysértő lépést a központi, kormányzó hatalom követte el, az a hatalom, amely az RMDSZ partneri támogatását élvezi. Az RMDSZ megyei szervezetének, de az országos vezetőségnek is erkölcsi kötelessége határozottan, a nyilvánosság előtt fellépni a székelykáli ügy jogszerű rendezése érdekében. /Határozott fellépést a betelepítés ellen!. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 6./

2002. június 18.

Lassan három hónapja, hogy kitudódott: az ortodox egyház folyamatos székelyföldi terjeszkedésének legújabb célpontjául a Marosvásárhelytől 17 km-re fekvő, színmagyar lakosságú Székelykált szemelte ki. Egy kormányhatározat nyomán a prefektus átiratban utasította a nagyernyei önkormányzatot – közigazgatásilag idetartozik Székelykál –, hogy a 90 hektárnyi káli gyümölcsösből mérjen ki a 40-et az ortodox egyház részére, amely állítólag öregotthont szeretne ott építeni. A nagyernyei polgármester akkor megtagadta az utasítás végrehajtását, ugyanakkor – nyilván a segítség reményében – a kialakult helyzetről tájékoztatta az RMDSZ Maros megyei elnökét, Kelemen Atillát, Virág György megyei tanácselnököt és Burkhárdt Árpád alprefektust, aki a megyei földosztó bizottságnak is tagja. A megszólítottak reagálása, határozott állásfoglalása azóta is késik. A bizonytalanság hátterében egyesek újabb, a színfalak mögött megkötött SZDP–RMDSZ-megegyezést sejtenek. Ezek szerint az RMDSZ a Bolyai Farkas Gimnázium visszamagyarosításáért cserébe elvi beleegyezését adta az ortodox egyház székelykáli honfoglalásához. Ezt látszik alátámasztani a nemrég kinevezett prefektus minapi nyilatkozata is, miszerint a káli ügy megoldottnak tekinthető; az összesen 90 hektárnyi területből előbb kimérik a volt tulajdonosoknak járó részt, majd a helyi egyházközségekét, a maradékból pedig bőven jut az ortodoxoknak is. /Sz. L.: Székelykált az isteni gondviselésre bízták. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 18./

2005. február 24.

Elhunyt dr. Ágoston Albert /Székelykál, 1921. márc. 28. – Marosvásárhely, 2005. febr. 22./, aki 84 évesen is sokat dolgozott. A Romániai Magyar Szó gyakran közölte intelmeit. Mindig összetartásra, munkára, küzdelemre, a magyarság megőrzésére buzdított. A Bolyai Farkas Líceum, a református egyház és családja között osztotta meg életét. /Berci bácsi elhagyott bennünket. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./

2005. július 4.

Először tartottak Székelykálon falutalálkozót, a csepergő eső nem zavarta a falu központjában összegyűlt nemzedékek sokaságát. Új kopjafa-emlékművet avattak a két világégés áldozatainak adózva. Az emlékmű Lukácsi Szilamér református lelkész és Mihály József munkája. A helyi iskola diákjai felléptek a találkozón. Megnyílt a székelykáli Osváth Zsolt leendő képzőművész grafika- kiállítása. A jelenleg harmadévet végzett grafikus tárlatát ifj.Molnár Dénes méltatta. Ezután Tamási Zsolt mutatta be dr. Marton József egyetemi tanár, egyháztörténész kiállított könyveit, eddigi munkásságát. A nemrég megjelent A keresztény ókor című könyve egy leendő, négykötetes sorozat első darabja. Dr. Szabó Miklós történészprofesszor, a falu szülötte a szintén innen származó dr. Marton József katolikus egyháztörténésszel, Csatlós Izabellával, Molnár Attilával és Lukácsi Szilamérral egyetemben megírta Székelykál 800 éves történetéből című munkát. Szeretnék, ha a fiatalok folytatnák a munkát, és a mű monográfiává teljesedhetne. /Találkozás a nyíló ég alatt. Székelykáliak ünnepe. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 4./

2005. november 23.

Kovács Sándor több mint huszonegy éve Udvarhelyszék római katolikus főesperese, ami azt jelenti, hogy napi rendszerességgel a papi megbízatás mellett számos pénzügyi, ügyvezetői és adminisztratív teendőt is el kell látnia. Ő Székelyudvarhely legközismertebb egyházi személyisége. A múltban nagy nyomás volt az egyházon, a Securitate sok embere feljárt a plébániára beszélgetésekre, rendszeres volt a telefonlehallgatás, ebből bonyodalmaik is születtek. Átszerelték a telefondugaszokat, és másnap már jelentkeztek is az illetékesek, hogy valami gond van a készülékekkel, nem működnek, és kérték, hogy szereljék vissza azokat a régi formában. Figyelték az egyház minden lépését. Utólag két kazettát megkapott a hangfelvételekből. Az egyháznak az emberi élet védelmét kell tanítania, hangsúlyozta. Az azonos neműek házassága nem hoz gyümölcsöt, az abortusz pedig életellenes cselekedet. Hogyan engedhet ezekben a kérdésekben az egyház? A legfőbb feladatuk hirdetni az evangéliumot. Kovács Sándor hangsúlyozta, kisebbségi helyzetben szükség van politizálásra. Addig mehet el az egyház, amíg meggyőzi a rábízott embereket, hogy a jobbik részt válasszák. Kovács Sándor /sz. Székelykál, 1948. ápr. 25./ a középiskolát Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas Gimnáziumban végezte, majd a teológia következett. Első papi állomása Sepsiszentgyörgyön volt, különböző helyek következtek, 1984-ben került Székelyudvarhelyre, ahol ‘87-ben főesperesi megbízatást kapott. /Máthé László Ferenc: Beszélgetés Kovács Sándor főesperessel. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 23./

2006. július 21.

Hetven gyerek jár a Székelykáli Általános Iskola két tagozatára. Egy hollandiai alapítvány az elmúlt napokban részben újjávarázsolta az iskolát, korszerű mellékhelyiséget alakítottak ki, mosdó- és WC-kagylókkal, ahova a kútból vezették be a vizet. Összesen 25.000 euró értékben hoztak felszerelést. /b. gy.: Holland segítséggel átalakult az iskola. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 21./

2006. augusztus 8.

A magyarországi Kormorán együttes koncertje jelentette az augusztus 5–6-án megrendezett Székelykáli Falunapok egyik fénypontját, de volt székely fiú és leány szépségverseny, ugyanakkor hagyományos bútorfestést is tanulhattak a falunapokon részt vevő gyermekek és fiatalok. Muresán Kilyén Emma tanárnő volt szervező. A művelődési otthonban látható volt A falu múltja, jelene és jövő nemzedéke elnevezésű fényképmontázs, amelyet Gyarmathy István falufelelős és Lukácsy Szilamér református lelkész, a tavalyi falutalálkozót megörökítő fotói tettek színesebbé. A helyi klubban, kiállították Both Gyula marosvásárhelyi takácsmester népművészeti gyűjteményét. A tavalyi falutalálkozó alkalmával felállítottak a háborús hősök emlékére egy kopjafát. /Gábor Ildikó: Székelykáli falunapok. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./

2006. szeptember 13.

Marosszentgyörgyön a római katolikus plébánia szeptember 17-én Veni Sancte évnyitó szentmisét tart a gyerekek, diákok számára. Ezzel megkezdődnek a gyerekek szentmiséi, ezeken a miniJubilate és a Jubilate együttesek énekelnek. A nyár folyamán a miniJubilate együttes részt vett Kecskeméten a nemzetközi gyermektalálkozón, a Csiperón. Augusztus elején felléptek Székelykálban a falunapokon. Augusztus 13-án Marosszentgyörgyön az esti szentmise keretében a nyolcéves miniJubilate tagjai nagykorúsítási ünnepségen vettek részt, ezzel beléptek a Jubilate együttesbe, átadva helyüket a kisebbeknek. A miniJubilate 1998 tavaszán alakult második és harmadik osztályos gyerekekből utánpótlás céljából a néhány évvel korábban alakult, fiatalokból álló Jubilate együttes számára. Az együttes alapítója és vezetője Simon Kinga kántornő. A Jubilate énekes, hangszeres együttes. 1995 elején alakult, szintén Simon Kinga kántornő vezetésével, egy fiatalokból álló csoportból. Vendégszerepeltek Ausztria és Németország néhány templomában is. A kántornő és az együttes nevéhez fűződik három nagy rockopera első erdélyi bemutatója: Mária evangéliuma 1996-ban, István, a király 2000-ben, és A megfeszített 2004-ben. Ezekkel a darabokkal felléptek Marosszentgyörgyön, Marosvásárhely összes templomában, és még sok helyen. /Simon Imre, Marosszentgyörgy: Nagykorúsítás és Veni Sancte Marosszentgyörgyön. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 13./

2007. április 12.

Székelykál lakói szeretik az iskolájukat. A Nagyernye községhez tartó falu tanintézetének szépítéséért szívesen vállalják a közmunkát is. A falu holland barátai a marosszentgyörgyi Progress Alapítványon keresztül belső mellékhelyiséget alakítottak ki, világítótesteket szereltek. Újabban pedig a szovátai Teleki Oktatási Központ valamint Mucsi Gyula Jászberényből számítógépeket adományozott az iskolának. Kali Erzsébet, az iskola vezetésével megbízott tanár elmondta, 71 diákjuk van jelenleg, 33-an az alsó, 38-an a felső tagozat összevont osztályaiban tanulnak. Reménykeltő, hogy az utóbbi időben több fiatal gyermekes család költözött a faluba. /(b. gy.): Ragaszkodnak az iskolához. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./

2007. augusztus 20.

Augusztus 19-én, vasárnap a kolozsvári Szent Mihály-templomban celebrált ünnepi szentmisén mutatkozott be Kovács Sándor kanonok, az új kolozs-dobokai főesperes. Kovács Sándort /sz. Székelykál, 1948. ápr. 25./ 1972-ben szentelték pappá. Kolozsvárra érkezése előtt több mint két évtizedig Székelyudvarhelyen szolgált. Ugyanez alkalommal mutatkozott be Ambrus István-Ábel újmisés pap, aki segédlelkészként fog szolgálni. A Szent Mihály-templom plébánosi tisztségét is betöltő papot többek között az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, László Attila köszöntötte. Kovács Sándor egyértelművé tette, hogy a nemzeti öntudat, a nép szeretete elevenen él benne. Székelyudvarhelyről, a székely anyavárosból jött, a Hargita aljából, „ahol a nagy romlás leselkedik a székelységre, ahol még mindig advent van és várja népünk a jobb jövőt” – idézte Sütő András szavait. Kovács Sándor arra kérte a híveket: imádkozzanak érte, hogy megtanulja egyre inkább szeretni Istent, híveit, Anyaszentegyházát. Jegenyén bemutatkozott az új jegenye-bánffyhunyadi plébános, a közösségi munkássága miatt elismert Gergely István, a „Tiszti”. /”A jó pásztor lelkületével jöttem”. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./

2008. február 29.

Nagy tervekkel érkezett haza szülőfalujába Lukácsy Szilamér mezőbándi református lelkész. Renoválná, majd szórványbentlakássá és kulturális központtá alakítaná a nemrég visszaszolgáltatott mezőbándi egyházi kultúrházát. Ifjúsági ház létesítését, valamint cigánymissziót is tervez. Lukácsy Szilamér húsz év erdőcsinádi szolgálat után tért haza. Ellátogat a 2300 lélekszámú mezőbándi gyülekezet tagjaihoz, beszélget velük. „Nagyon sok a fiatal a faluban, csak meg kell találni azt az életformát, amely igazi közösséggé kovácsolja őket” – véli a lelkész, aki Erdőcsinádon az ifjúsági központot, a készülő öregek házát, a befejezés előtt álló székelykáli imaházat hagyta maga mögött. /Antal Erika: Kiemelné az embereket a lelki mélységből. = Krónika (Kolozsvár), febr. 29./

2008. augusztus 29.

Nagy Géza nyugalmazott református lelkész Nyárádszentbenedeken született 1929. december 13-án, hatéves koráig élt ott, édesapja református lelkész volt. Nagy Géza húszéves korában börtönbe került, ahol három évet és két hónapot töltött nehéz körülmények között. 1953-ban szabadult a börtönből. Nem mindenki tudja, hogy Erdélyben 1956 előtt is létezett kommunistaellenes szervezkedés. Nagy Géza 1949–1950-ben egy antikommunista ifjúsági szervezet tagja lett, amiben csak ketten voltak egyetemisták. 1949 októberében került kapcsolatba a szervezőkkel, és decemberben már letartóztatták. Amikor a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Tanács (CNSAS) jóvoltából beletekinthetett a dossziéjába, kiderült, hogy az egész a politikai rendőrség provokációja volt. A fő provokátor egy Leitz György nevű egyén volt, aki Kolozsváron élt, és 1993-ban halt meg. Ő maga írta le, hogy már 1946-tól provokátor volt, de talán mégis próbálta menteni azokat, akiket lépre csalt, mert végül ő kapta a legnagyobb büntetést: húsz, majd 15 évre elítélték. Tizenhét fiatalt tartóztattak le a szervezkedés ürügyén, tizenkettőt ítéltek el közülük. Nagy Géza börtönmúltjáról Ha túlélted, hallgass! /Polis Kiadó, Kolozsvár, 2004/ címmel is kötetet jelentetett meg. Arról szól, hogy milyen volt a pitesti-i és szamosújvári börtönben a kínzással való átnevelés. A magyarság erről nagyon keveset tud. Térben is és időben is csak Romániában, 1950–1951-ben alkalmazták ezt a módszert a fiatal értelmiségiek, iskolások és egyetemisták kommunista pártkatonákká való átnevelése céljából. Román szerzők 35 könyvet írtak róla, például Virgil Ieruncának van erről kötete, azt magyarra is lefordították. Magyar nyelven csak ő írt erről. Borzalmas dolog volt. Rabokkal kínoztattak rabokat, akik önmagukat lelkileg megsemmisítve kínzottakból kínzókká lettek. Hála Istennek kevés magyar fiatal került be ebbe a rendszerbe. A románok azt állítják, hogy magyar zsidó kommunisták eszelték ki mindezt. Ezt az egész rendszert egy nagyváradi ezredes, Czeller Lajos vezette. A végén maga a rendszer állította le a folyamatot. Később ráfogták az egészre, hogy a vasgárdisták szervezték a saját soraik megerősítése érdekében. Abszurd állítások sorozata követte egymást. Az átnevelés vezetőit perbe fogták, és 1954 decemberében Jilaván közülük 17-et kivégeztek. Czeller Lajos korábban főbe lőtte magát. Nagy Géza a börtönből való szabadulása után jelentkezett a teológiára. Előbb másfél évig Kolozsváron voltam segédlelkész, majd Iklandra és Székelykálba került. Nyomorúságos körülményeket talált, a parókia lakhatatlan volt. 1959-ben Sáromberkére került, itt szolgált negyvenegy éven át. Sáromberkén tizenhat Teleki-ős nyugszik, a leghíresebb gróf Teleki Sámuel kancellár volt, aki 1822-ben hunyt el, valamint az ükunokája, az Afrika-járó Teleki Samu, őt 1916-ban temették oda. A lelkész addig küldte a jelentéseket a Műemlékvédelmi Igazgatósághoz, míg végül a kriptát államilag valósággal újjáépítették. /Máthé Éva: „Sosem barátkoztam a hatalommal” Beszélgetés Nagy Géza nyugalmazott református lelkésszel. = Krónika (Kolozsvár), aug. 29./


lapozás: 1-17




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998