udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 16 találat lapozás: 1-16
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2002. augusztus 6.

A 89 éves, Mezőség apostolaként emlegetett Kövesdi Kiss Ferenc nyugalmazott magyar nyelv és irodalom szakos tanárt az Egészségügyet, Tudományt és Oktatást Támogató Alapítvány, az Akadémia ETOT Kuratóriuma - "a magyar nép oktatásáért és neveléséért nyújtott kiemelt szintű szolgálatai elismeréseként" - a Doctor honoris causa címmel jutalmazta. Kövesdi Kiss Ferenc /Székelykövesd, 1913. jún. 29./ néptanító, költő. A Mezőség Orbán Balázsaként tisztelik mindazok, akik szívükön viselik a tájegység szórványmagyarságának sorsát. Hosszú élete során három verseskötetet is megjelentetett (Derengő tüzek, 1977; Reménységdajkáló, 1977; Beszélgetés a csönddel, 1995). Olvasói körökben a legnagyobb hatást mégis egy, a Mezőségről és annak jövőjéért szóló, kiáltó, monográfia-részleteket, verseket és veretes publicisztikákat tartalmazó Még szólnak a harangok! című, a Magyar Református Presbiteri Szövetség kiadásában 1995-ben napvilágot látott kötete révén érte el. A Reménység Dajkáló Kör szervezésében immár tizenhárom mezőségi szórványtalálkozót tartott, nem beszélve a számos ifjúsági találkozóról, s mindezt úgy, hogy az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezetén és a Vártemplomi gyülekezeten kívül senki anyagi támogatására nem számíthatott. Kövesdi Kiss Ferenc most próbál anyagi támogatást szerezni az Akié a gyermek, azé a jövendő című, a mezőségi szórványmagyarság problémáit megvilágító füzetecske kiadásához. Kövesdi Kiss Ferenc nem talált kiadót monumentális munkájához: Riadóra szól a harang a címe, s a Mezőség 147 településének monografikus leírását tartalmazza. A kötet 1300 gépelt oldalnyi terjedelmű, amihez 700 dokumentumértékű fénykép is tartozik. Szerinte csak akkor menthető meg a mezőségi magyarság, ha a fiatal magyar házaspárok minél több gyereket vállalnak. "Mindehhez hit és megfelelő anyagi háttér szükséges, de az első elengedhetetlen." A Mezőségen megszűnnek a magyar iskolák gyermekhiány miatt. Évente százszámra cserélnek gazdát az eddig magyar tulajdonos által birtokolt házak, gazdaságok. Ezek legalább egy részének az egyház általi felvásárlását s a gazdálkodást, ezáltal a helyben maradást és gyermekeket vállaló fiatal családoknak a későbbi tulajdonba helyezés reményében történő felajánlást tartja szükségesnek. /Szentgyörgyi László: A Mezőség apostola. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 6./

2002. augusztus 12.

Mezőség egyik kis faluja a 750 lelket számláló Székelykövesden 426 református él, az évi szaporulat 3-4 fő, de az iskolában magyarul csak elemi tagozat működik. Augusztus 11-én tartották falunapot, ekkor ünnepelték azt is, hogy a XV. századi keresztelőmedencét ismét visszahelyezték a templomba, két márványtábla közé - egyik az első világégésben odaveszett húsz katonának, a másik a következőben elpusztult tizennyolc kövesdi hősnek állít emléket. Virág György, Maros megye tanácsának elnöke hangsúlyozta, hogy az önazonosságukat kereső közösségek tagjai megtalálják az egymáshoz vezető utat. Ez a közösségépítés alapja. A főutcán az alig egy éve életre hívott vidékfejlesztési alapítvány, a Pro Régió egyesület "székháza" egyelőre csak egy árván maradt épület. Ebből lesz nemsokára a közösségi ház, mondotta Kelemen Atilla, mikor leleplezte rajta a táblát, és képletesen az ifjaknak adta át. /Bölöni Domokos: "Jön ezer új Kőműves Kelemen". = Népújság (Marosvásárhely), aug. 12./

2002. szeptember 3.

Idén is népviseleti parádéval, felvonulással kezdődött Mezőpaniton a dalos-táncos találkozó. Az élen, a lovaslegények nyomában most is a mezőcsávásiak Nagy Dénes vezette fúvószenekara haladt. A helyiek mellett Székelykövesd, Marosszentkirály, Csittszentiván, Gernyeszeg, Vajdaszentivány és Mezőbánd fiataljai ropták a magyar táncot a szabadtéri színpadon. Deák János iskolaigazgató egyfajta örökmécseshez hasonlította a néptánctalálkozókat. 1999 óta itt, Mezőpaniton is a figyelem előterébe került a néphagyomány. Alkotótáborok, vetélkedők, kiállítások sora jelzi ezt. /Bölöni Domokos: "Fiaim, csak énekeljetek!"Ahol mindig szépen szól az ének. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./

2003. május 21.

Máj. 21-től nyilvánossá válik a romániai parlamenti képviselők és köztisztviselők vagyona Az RMDSZ képviselői és szenátorai készségesen válaszoltak a lap munkatársainak kérdéseire.Eckstein-Kovács Péter szenátor 1987-ben vásárolt kolozsvári házában lakik., személygépkocsija nincs. Borbély László képviselőnek háza van Marosvásárhelyen; telke nincs, kocsija van, tízezer eurót meghaladó bankszámlával rendelkezik. Verestóy Attila szenátor közismerten a száz leggazdagabb román állampolgár listáján szerepel. Három háza van: Székelyudvarhelyen, Snagovon és Bukarestben, sorolta, sok hektárnyi mezőgazdasági területtel, illetve beltelekkel rendelkezik, autója van, bankszámláin a tízezer eurós érték többszöröse szerepel, vagyona pedig mintegy 15 millió dollárt tesz ki. Frunda György szenátornak Marosvásárhelyen van háza és ügyvédi irodája, illetve nyaralója. Autója kettő is van, bankszámláinak összértéke meghaladja a tízezer eurót, és részvényes a marosvásárhelyi GaGa Rádiónál. Puskás Bálint szenátor két ingatlannal rendelkezik: egy családi házzal Sepsiszentgyörgyön és az ehhez tartozó 500 négyzetméteres telekkel, valamint egy 50 négyzetméteres hétvégi házzal Kőröspatakon, amelyhez 1100 négyzetméteres telek tartozik, emellett személygépkocsival rendelkezik. Szilágyi Zsolt képviselőnek egyszobás, 40 négyzetméteres nagyváradi tömbházlakása van, emellett ugyancsak Váradon birtokol 334 négyzetméteres, családja által visszanyert beltelket, 20-30 ezer euró közötti összeg van bankszámláján. Pécsi Ferenc 1983-ban vásárolt négyszobás lakással büszkélkedhet Szatmárnémetiben, míg a megyében 3,48 hektáros, örökölt szántófölddel, kocsija is van. Kelemen Hunor képviselő se autóval, se házzal, se bankszámlával nem rendelkezik. A Medianet cég többségi tulajdonosa, részvényei összértékét nem közölte. Ráduly Róbert képviselőnek Csíkszeredában van két tömbházlakása, 0,5 hektáros beltelket birtokol Csíkcsomortánban és gépkocsival rendelkezik. Bankszámláján 14 ezer euró kamatozik.Kelemen Atilla képviselő, az RMDSZ frakcióvezetője feleségével közösen két házzal rendelkezik /Marosvásárhelyen és Székelykövesden/, emellett istállója, 17 fajlova, tíz szarvasmarhája és két hektár földje van, személygépkocsival is rendelkezik. Markó Béla RMDSZ-elnök elmondta: a vagyonbevallás máj. 21-től válik nyilvánossá. "Holnap szívesen a rendelkezésükre állok" - zárta le a beszélgetést Markó Béla. /Rostás Szabolcs, Salamon Márton László: RMDSZ - szegény ember, gazdag ember. = Krónika (Kolozsvár), máj. 21./

2003. június 3.

Máj. 31-én Mezőpanitban zajlott a Hej tulipán, tulipán népdal- és néptánc-találkozó. Több mint háromszáz elemi iskolás - ákosfalviak, marosvécsiek, székelykövesdiek, radnótiak, koronkaiak, jeddiek, csittszentivániak, mezőbergenyeiek, segesváriak és marosvásárhelyiek - érkezett a faluba, és énekszó mellett vonultak fel az utcán, hogy a helybeli művelődési házban bemutassák táncaikat, gyermekjátékaikat. Mezőpanitot, a kétezerötszáz lelkes magyar lakosságú községközpont népi hagyományai nem merültek feledésbe. Barabás László néprajzkutató, az EMKE Maros megyei alelnöke kedvezőnek ítélte, hogy a tömbmagyar falvak mellett az immár szórványként emlegetett Segesvárról és Radnótról is érkeztek csoportok. Barabás László hangsúlyozta, hogy jó lenne, ha valamennyi általános iskolában választható tantárgyként iktatnák be a néptáncot. /Mezey Sarolta: Hej tulipán, tulipán találkozó Mezőpanitban. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 3./

2003. július 28.

Júl. 27-én a Petőfire való emlékezés az Ispánkútnál kezdődött, de a megyeszékhelyről indulók a Kossuth utcai Petőfi-szobornál is koszorúztak. Brassai Zsombor székelykövesdi lelkész, az RMDSZ Maros megyei szervezete ügyvezető elnöke mondott beszédet. Az unitárius templomban dr. Szabó Árpád unitárius püspök beszélt, majd Galán Géza előadóművész következett. A múzeumkertben leleplezték a kiskunfélegyháziak újabb ajándékát, Lantos Györgyi domborművét, amely Petőfi Sándor olasz fordítójának, Giuseppe Cassano költőnek (1843-1910) állít emléket. /Bölöni Domokos: Emlékezés Fehéregyházán. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./

2004. május 20.

Az Erdélyi Református Egyházkerület felszólította lelkészeit: válasszanak a papi hivatás és a politika között, a Királyhágómelléki Egyházkerület csak az RMDSZ-színekben való politizálást tiltja, azt is csak Bihar és Szilágy megyében. A gyulafehérvári és szatmári katolikus egyházmegye eltiltotta papjait a politikai szerepvállalástól, a váradi és a temesvári nem. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület tiltó határozata ellenére, az RMDSZ Bihar megyei listájára három tiszteletes is felkerült: Gavrucza Tibor székelyhídi, Borzási Gyula szalárdi és Kállay László fugyivásárhelyi lelkipásztor. Jó néhány lelkipásztor a helyi önkormányzatokba szeretne bejutni, így például Borson, Belényesújlakon, Hegyközújlakon és Nagyszalontán. Nagyszalontán az RMDSZ-listát Mikló Ferenc tiszteletes vezeti, aki jelenleg az RMDSZ önkormányzati frakcióvezetője. Brassai Zsombor székelykövesdi lelkész, az RMDSZ Maros megyei ügyvezető elnöke méltánytalannak tartja az Erdélyi Református Egyházkerület igazgatótanácsának döntését, hogy választaniuk kell a papi, illetve a politikai szerep között. A székelykeresztúri RMDSZ tagjaként Antal Zoltán, a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye vezetője vállalt tanácsosi munkát. Antal Zoltán közölte, az idei helyhatósági választásokon nem indul. A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség két papja jelöltette magát a közelgő helyhatósági választásokon. Fodor József püspöki helynök az RMDSZ megyei listáján szerepel, míg Albert Augustin sólyomkővári pap a Demokrata Párt színeiben kel versenyre a szlovákok lakta hegyi község polgármesteri székéért, mindketten a püspök jóváhagyásával. /Pengő Zoltán, Szucher Ervin, Zilahi Imre: Tanácsosjelölt papok – tiltó rendeletek. = Krónika (Kolozsvár), máj. 20./

2004. augusztus 25.

Marosvásárhely nagy öregje, Kövesdi Kiss Ferenc áldásos, gazdag életének 92. évében 2004. július 22-én hunyt el. Tizenegy gyermekes földműves családban született Székelykövesden. Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégium tanítóképzőjének diákja volt, a tanítói diplomát a kézdivásárhelyi képzőben kapta meg, ahol szintén felfigyeltek szorgalmára. Lévita tanító pályáját Maroskeresztúron kezdte, majd Székelyföldvárra s onnan a szórványok szórványába, Brailába helyezték, ahol csak egy évet tanított, de ez alatt is Felfedezte azon magyar családokat, kiknek gyermekeit a magyar elemi iskolába íratta. Visszatért, a Nyárád mente kicsiny, színmagyar falvaiban fogalmazta meg a kor parancsát, miszerint: "Elvész az a nép, amely elfelejti kultúráját, és nem vigyáz arra." Ott vált kultúrfelelőssé és közügyek intézőjévé. Magyar irodalomtanári diplomát szerzett Kolozsváron, majd megmaradt szórványban tanítónak. Sok évtizede foglalkoztatta a mezőségi szórvány sorsa. Ötven éven át gyalogolt mezőségi úttalan utakon. Több mint 270 települést ismert, járt be. 147 falu helyzetét mérte fel és írta meg konkrét dokumentumok alapján. Munkájából egy rövid ismertető rész jelent meg Még szólnak a harangok című kötetében. Halála előtt adták ki Budapesten hat kötetnyi könyvének első részét Riadóra szól a harang címmel. Fáradhatatlan szervező volt. Kicsiny mezőségi szórványfalvak református híveinek találkozókra, konferenciákra, zarándoklatokra való összegyűjtését vállalta. Nevéhez haranglábak, templomok összeomlásának megállítása fűződik, testvérgyülekezetek segítségével. Példa erre a Cege községbe olvasztott Göc falu összeomlással fenyegetett kis református temploma. /Kovács Zoltán: In memoriam Kövesdi Kiss Ferenc. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 25./

2006. április 29.

Kövesdi Kiss Ferenc Riadóra szól a harang – A mezőség településeinek helyzetképe (1981-1991) című kötetének sajtó alá rendezésével a Kráter Műhely Egyesület tiszteletét rótta le egy tiszta, megszállott ember hatalmas szellemi teljesítménye és egy szomorú sorsú magyar vidék sokat szenvedett népe iránt. Kövesdi Kiss Ferenc /Székelyköves, 1913. jún. 29. –Marosvásárhely, 2004. júl. 22./ magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett, de hivatását jobbára szórvány tanítóként, pontosabban lévitaként végezte, aki egyszerre folytatta a templomi és az iskolai szolgálatot. A magyar királyi hadseregbe vonult be, szovjet hadifogságba került, Foksániból szabadult. Megszállott ember volt, élő legenda, nemzetmentő apostol. Lehetett volna főállású újságíró, egyetemi professzor is, de helyét és választott küldetését egy pillanatra el nem hagyta. A szórványmagyarsági gyerekeket fogta magyar szóra, magyar betűre, s a szórványmagyar templomokban hirdette magyarul Isten igéjét. Maroskeresztúr, Székelyföldvár, Fintaháza, Ákosfalva, Szentgerince, Marosvásárhely – ezek életútjának fő állomásai. Elismerései: Juliánus -díj, Makkai Sándor díj, a Debreceni Egyetem tiszteltbeli doktorátusa. Néptánccsoportok szervezése, vezetése, művelődési és gazdasági előadások, számtalan megjelent cikk és két verseskönyv fémjelzik életútját /Derengő tűzzel (1977), Reménységdajkálók (1977)/. Egész életében gyűjtötte az anyagot nagy, átfogó, mezőségi művéhez. A könyvből még életében napvilágot látott számos cikkrészlet, sőt könyv alakban megjelent ízelítő is. A Kráter Műhely Egyesületben sajtó alá rendezett, a napokban megjelentetett kötet Kovács Attila Zoltán főszerkesztő, Turcsány Péter költő, könyvkiadó, valamint Papp Vilmos református lelkész munkáját dicséri. A könyv, Vetési László utóhangját idézve, Erdély legszomorúbb vidékéről, a Mezőségről szól. Az óromániai betelepítések tették fokozatosan szórványmagyarrá a Mezőséget. A kötet olykor az esszé, máskor a helytörténeti tanulmány, ismét máskor a képek és a közvetlenül megszólaltatott magyar ajkú panaszok nyelvén szól. Idézve Vetési László végszavát: „Van e még valaki, aki Kövesdi Kiss Ferencen, e megszállott emberen, e csodálatos prófétán kívül jobban ismerné a Mezőséget, a sokat szenvedett, szomorú tartományt, Székelyföldnek talán legtöbb megpróbáltatást átélt vidékét? Van e még valaki, aki vállalja azt, amiről mi leginkább csak beszélni szeretünk: nemcsak az utat dombról dombra, faluról falura, de háztól házig, lélektől lélekig is? Verseskötetekkel, kórustörténetekkel maga mögött az utóbbi évtizedek legfájdalmasabb könyvét tette le – nem az asztalunkra, hanem a lelkiismeretünkre. Riadóra szól a harang....még szólnak a rogyadozó harang-lábakon, ledőlés előtt álló tornyokban, vagy idegen templomokban, de még mindig szólnak. Halljuk meg a hangját.” /Pósa Zoltán: Riadóra szól a harang. Könyv a szórványmagyarság településeiről, Magyar Nemzet Online, ápr. 29./

2006. július 19.

A román polgármestereket hibáztatják a Maros-Mezőségi Kistérségi Társulás kudarcáért. A régió magyar elöljárói remélik, hogy a közeljövőben mégis sikerül jogi személyiséget szerezni az egyesületnek. Brassai Zsombor, az RMDSZ volt ügyvezető elnöke – aki jelenleg a Székelykövesden bejegyzett Pro Regio Egyesületet irányítja – elmondta, hogy azok az elöljárók, akik a 2004-ben rendezett, első ülésen még igent mondtak, időközben pártot váltottak. A Székelykövesdre kiköltözött Kelemen Atilla sokat segítette a térséget. A Marosvásárhellyel összenőtt Marosszentkirályon még a közigazgatási törvény betartását is leszavazta a helyi román többségű tanács. Miután a faluba költözött Markó Béla támogatásával sikerült új községházát építeni, a település elöljárói leszavazták az épület homlokzatára szánt kétnyelvű felirat kifüggesztését. Amikor néhány évvel ezelőtt a Kárpát-medencei Szentkirályok első találkozóját szervezték, egy kifüggesztett magyar zászlóért és egy kiplakátolt Szent István-koronáért meghurcolták a nagy-romániás tanácsosok, emlékezett Kádár György, a községközpont alpolgármestere. A székely-mezőségi térségben három erős szervezet is működik: a 2002-ben létrejött Pro Regio a Kéve című kistérségi hetilapot adja ki, a másik két egyesület és alapítvány gazdagabb megvalósítást mondhat magáénak. A Mezőmadarasért Fejlesztési Egyesület alkotótáborokat szervez, idéntől pedig hangszertábor rendezésére készül. A Mezőpanitban bejegyzett Monográfia Alapítvány a hagyományőrzés mellett évi tíz-tizenöt pályázattal bombázza a Communitast és az anyaországi közalapítványokat. Július 22-én szervezik meg Mezőpanitban az első székely-mezőségi hagyományőrző folklórtalálkozót. /Szucher Ervin: Összefog a székely-mezőségi régió. = Krónika (Kolozsvár), júl. 19./ Brassai Zsombor, a Pro Regio Egyesület elnöke szerint a megrendezendő fesztivál és az új régió immár a jövőt jelképezi. A létrejött Székely-Mezőségi Régió Sámsondtól Mezőmadarasig fedi le a településeket, Marosszentkirályt is beleértve, ugyanakkor magyar kulturális térséget jelöl, nem közigazgatási régiót. A helyi önkormányzatok segítségével három civil szervezet, illetve az RMDSZ mezőcsávási és mezőbándi szervezete rendezi a fesztivált. A Kéve című hetilapot 1500 példányban terjesztik. A gróf Bethlen Anikó elnökletével működő civil szervezet, a Mezőmadarasért Fejlesztési Egyesület öt vendégszobás, konferenciateremmel rendelkező székháza nemrég épült fel, és idén immár az ötödik képzőművészeti alkotótábort szervezik, tájékoztatott Szabó Izolda igazgató. Szabó Levente, Mezőcsávás polgármestere szerint a községben az utóbbi tíz évben semmilyen kulturális rendezvényt nem tartottak. Ezért nemrégiben két tánccsoportot hoztak létre, felépítették a sportcsarnokot, felújítottak, illetve újjáépítettek három kultúrotthont, Szabédon bevezették az ivóvizet. Ez a térség még nem a Mezőség, már nem a Székelyföld, lóg valahol a közigazgatási, önazonossági éterben. /Nagy Botond: Székely-mezőségi hagyományőrző találkozó. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 19./

2006. november 2.

Egy éve született a KÉVE, a székely-mezőségi református gyülekezetek hetilapja. Nemrégiben újabb települések csatlakoztak e kistérségi kezdeményezéshez, így mára már tizennyolc faluközösség és gyülekezet fórumává nőtte ki magát a tizenkét oldalasra bővült újság. Október 31-én, a reformáció emlékünnepén Marosszentkirályon a Kéve-térség lelkipásztorai nyílt beszélgetést folytattak a meghívott atyafiakkal, polgármesterekkel, a közösségek véleményformáló közszereplőivel. Brassai Zsombor székelykövesdi lelkész, a Kéve felelős szerkesztője moderálta a vitát. /(karácsonyi): Kistérségi Kéve-kötők. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 2./

2007. június 19.

Brassai Zsombor székelykövesdi református lelkész szerint – aki „civilben” a Maros megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető alelnöke – politikai indíttatású az az átirat, amelyben Pap Géza püspök és Tonk István főgondok arra szólította fel, hogy hét nap leforgása alatt nyilatkozzon az érdekvédelmi szövetségben betöltött tisztségeiről. A felszólításban az egyházkerület vezetői egy 2003-as igazgatótanácsi határozatra hivatkoznak, amely megtiltja a lelkipásztoroknak, hogy akár politikai párt, akár politikai szervezet, vagy politikai jellegű érdekvédelmi szövetség tagjaként, akár független jelöltként, helyi, megyei vagy országos szervezetben választott tisztségviselőként vagy fizetett tisztviselőként feladatot végezzenek. Az egyházkerület döntése értelmében akár palástjától is megfoszthatják azt a lelkészt, aki a határozatot megszegi. Brassai Zsombor szerint Tőkés László független európai parlamenti jelölt nyíltan felvállalt támogatása egyértelműen kifejezi, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület vezető testülete adott esetben politikai szervezetként is képes fellépni az RMDSZ-el szemben. A lelkész arra a korábbi egyházkerületi állásfoglalásra utalt, amelyben Pap Géza püspök felszólította az RMDSZ-t, biztosítson befutó helyet jelöltlistáján Tőkés Lászlónak. „Ilyen megközelítésben elképesztő a számonkérés – az egyházvezetők, hivatalukkal is visszaélve politikai szervezetként nyilvánulnak meg, de a lelkésztől, aki magánemberként, s nem hivatalát használva, politikai szerepet vállal, számon kérik a politizálást” – méltatlankodott Brassai Zsombor, aki hangsúlyozta: a szószéket, a lelkészi szolgálat közösségi vagy személyes lelkigondozói alkalmait sohasem használta politikai megnyilatkozásokra. Az Erdélyi Református Egyházkerület Elnökségéből a lapnak csak Tonk István főgondnokot sikerült szóra bírnia, Pap Géza püspököt nem tudták elérni, Tonk István nem kívánt reagálni Brassai Zsombor felvetéseire. „A lelkipásztor válaszlevele címemre még nem jutott el, így tartalmát nem kommentálnám. Pap Géza püspökkel majd elemezzük a választ, és megfogalmazzuk az elnökség álláspontját” – nyilatkozta a főgondnok. Brassai Zsombor korábban az RMDSZ Maros megyei tanácsosa is volt. A már említett igazgatótanácsi határozat alapján egyszer már felfüggesztették három évre emiatt a tisztségéből. Ezt követően Brassai Zsombor 2005. június 15-én keltezett levelében lemondott a megyei tanácsosi tisztségéről. Ennek eredményeképpen Ötvös József marosvásárhelyi esperes kérte a fegyelmi eljárás újratárgyalását, és a határozat megsemmisítését. A mostani átiratban az Erdélyi Református Egyházkerület tanácsa „megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy mintha semmi sem történt volna, a tiszteletes provokatív módon nyilvánosan hirdeti, hogy több politikai tisztséget is betölt az érdekvédelmi szervezetben, politikai rendezvényeken, mint megbízott tisztségviselő jelenik meg, és nyilatkozik. Ezzel ismételten bizonyítékát adja annak, hogy semmibe veszi az igazgatótanács határozatát, de a fegyelmi határozatokat is. ” /Lokodi Imre: Keresi a szálkát az erdélyi református egyházkerület? „Fellázadt” az Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége ellen Brassai Zsombor székelykövesdi református lelkész. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

2007. június 21.

Brassai Zsombort, a Maros megyei RMDSZ ügyvezető alelnökét, székelykövesdi lelkészét az Erdélyi Református Egyházkerület vezetősége felszólította, nyilatkozzon arról, hogy milyen politikai tisztséget tölt be, az egyházkerület igazgatótanácsa 2003-ban ugyanis hozott egy határozatot, mely szerint a kerület református lelkészei nem tölthetnek be politikai funkciót. Ennek a döntésnek a következményeként Brassai Zsombor lemondott megyei tanácsosi mandátumáról. Azóta az egyházkerület vezetősége valamint Pap Géza püspök nyilvánosan állást foglaltak Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke támogatásáról a közelgő európai parlamenti választásokon. Felmerülhet a kérdés: miért nem szabad egy papnak politizálnia, ha a püspök nyíltan megteszi? Brassai Zsombor kifejtette, az egyházkerület vezetői olyan mozgósító kampányt indítottak be Tőkés László EP-jelölésének támogatására, amiben felhasználták az egyház struktúráját, apparátusát, szerinte kényszerítették a tisztségviselőket az aláírásgyűjtésre. Brassai szerint az ellene indított támadás politikai jellegű. /Bálint Zsombor: Látszat és valóság skizofréniája. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./

2007. július 25.

Immár másodszorra kerül a földre II. Rákóczi Ferenc szobra a marossárpataki szoborparkban. Miholcsa József képzőművész felháborodottan vette tudomásul, hogy a marossárpataki önkormányzat hanyagsága miatt kőből faragott műve alatt elkorhadt és megrogyott az évek óta szolgáló, ideiglenes nyárfa talapzat. A Marossárpatakra költözött művész által létrehozott szoborparkban eddig egyetlen alkotás sem került végleges talapzatra. Ennek tudható be, hogy az erdélyi fejedelem szobrát évekkel ezelőtt egyszer már ledöntötték. Miholcsa József elmondta: „A szoborpark valamennyi alkotását felavatásuk után átadtam az önkormányzatnak. A helyhatóságoknak kötelessége lett volna a szobrok sorsáról gondoskodni. Sajnos azok hosszú évek óta ideiglenes, fából ácsolt talapzaton állnak. Annyi történt, hogy a hónapokkal ezelőtt a Krónikában megjelent riport nyomán a polgármester kitakaríttatta a parkot. ” Miholcsa József őszig elkészíti és átadja az önkormányzatnak báró Kemény János mellszobrát. A művész számos köztéri szobra látható a marosvásárhelyi Állatkert, Kézdivásárhely, Székelykövesd, Gyergyószentmiklós, Torja és Makó terein. A népi kultúra és regevilág, az ősi népművészeti elemek tárházából merítő művész alkotásaiból szoborpark jött létre Marossárpatak főterén. A művész Erdély fejedelmeiről megmintázott sorozata évről évre új alkotással bővül. /Szucher Ervin: Földön a Rákóczi-szobor. = Krónika (Kolozsvár), júl. 25./

2007. augusztus 17.

Nem csitult a konfliktus Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének ügyvezetésében szerepet vállaló székelykövesdi lelkész és az Erdélyi Református Egyházkerület vezetősége között. Papp Géza püspök a napokban ismét levelet intézett Brassaihoz, amelyben arra emlékeztette, hogy az egyház igazgatótanácsa a zsinati határozat alapján „megtiltja a lelkipásztoroknak, hogy akár politikai párt, akár politikai szervezet vagy politikai jellegű érdekvédelmi szövetség tagjaként, akár független jelöltként, helyi, megyei vagy országos szervezetben, választott vagy fizetett tisztviselőként feladatot végezzenek. ” „Mindezen jogi és etikai tisztázások után annak az érzésünknek adunk hangot, hogy Brassai Zsombor tudatosan provokálja az Egyházkerület elnökségét, s alig várja, hogy a fegyelmi beinduljon ellene. ” Brassai válaszlevelében tisztességtelennek tartotta a neki címzett levelet. „Önök tartoznak az egyház tagságának és a lelkészi társadalomnak magyarázattal, s nem én Önöknek!” – írta a lelkész. /L. I. : Palást, politika: ki tisztességtelen? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./

2009. július 28.

Budapesten, a kőbányai református templom kertjében július 26-án, vasárnap kopjafát avattak a Mezőség apostola, Kövesdi Kiss Ferenc /1913–2004/ emlékére. Az ötlet dr. Papp Vilmos nyugalmazott kőbányai lelkésztől, teológiai professzortól, a Magyar Református Presbiteri Szövetség volt elnökétől származik, aki évtizedeken át hűséges támogatója volt Kiss Ferenc mezőségi kutató- és szervező munkájának. Az avatóünnepségen a Horváth Márton polgármester vezette mezőségi mócsi és mezőkeszüi vegyes tánccsoport lépett fel. A templomban Kiss Ferenc életéről és tevékenységéről, műveiről és a Mezőségről készült kiállítás fogadta az érkezőket. Papp Vilmos közbenjárása révén a Magyar Református Presbiteri Szövetség támogatásával 1995-ben jelent meg Kövesdi Kiss Ferenc első Mezőségről szóló kötete: Még szólnak a harangok! A már vaskosabb másodikat a Kiss Ferenc iránti tiszteletből a Kőbányaiak Kőbányáért Egyesület adta ki 1997-ben, Riadóra szól a harang! címmel. Ezek a kötetek ihlették a Kráter Műhely Egyesületet, amely Kövesdi Kiss Ferencnek a Mezőségről készült, száz évre visszatekintő monográfia teljes szövegét jelentette meg 500 oldalon. A tizenegy gyermekes székelykövesdi család ötödik gyermekét Isten választotta ki a szolgálatra – hangzott el dr. Papp Vilmos ismertetőjében, aki felidézte Kiss Ferenc hányatott életét. Kiss Ferenc ahol megfordult, nemcsak a gyermekeket, hanem a fiatalokat, szülőket is nevelte, dalárdát szervezett, színdarabokat tanított be, gazdasági ismeretekre oktatta a közösséget. Többször bejárta Mezőség mind a 147 települését, s összegyűjtötte a fellelhető adatokat a népesség alakulásáról, templomokról és iskolákról, papokról és tanítókról, dalárdákról és egyesületekről. Munkája nem puszta adattár, hanem nemzetmegtartó, családmegtartó biztatás arra, hogy a szórványról nem szabad lemondani. Azt vallotta, hogy „a Mezőség népünk szíve! S ha e szívvel baj történik, odalesz Udvarhely és Várad, Somogy és Zala”. A dalárdákról, kórusokról szóló kötete még kiadásra vár, s megérdemelné, hogy a Mezőségen is méltó emléket állítsanak Kiss Ferencnek. /Bodolai Gyöngyi: A Mezőségtől Kőbányáig. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./


lapozás: 1-16




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998