udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 14 találat lapozás: 1-14
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1998. augusztus 16.

László Gyula gyermekkorát az erdővidéki Székelyszáldoboson töltötte. A száldobosiak nem feledkeztek meg a nagy történészről. Diófából készült emlékkopjafát küldtek Budapestre, László Gyula leendő emlékszobájába. A faragott fejfát Kovács József nyugalmazott bányafelmérő készítette. /Vasárnap (Kolozsvár), aug. 16./

1995. március 25.

Kolumbán Sándor /Székelyszáldobos/ munkából hazafelé tartva intett egy arra haladó gépkocsinak, arra gondolt, hogy megkéri, vigye haza. Rendőrkocsi volt, a rendőr felelősségre vonta és gumibottal ráütött a kezére. Kolumbán Sándor panaszt tett a rendőrségen, de nem hallgatták meg. Beírt az újságba. A Háromszéknek kéthetes kivizsgálás után válaszolt a rendőrség: Kolumbán Sándor az autó elé ugrott, nem igaz, hogy bántalmazták volna. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 25./

2000. március 22.

A leépítéssel egybekötött tanügyi átszervezés során április 1-jétől ötven háromszéki szakképzetlen helyettesítő válik munkanélkülivé, és közel húsz szakképzett pedagógust tanév közben áthelyeznek. Az elbocsátottak érdekében majdminden óvoda és iskola vezetősége, valamint szülői közössége fellebbezett a megyei tanfelügyelőségen, közülük néhány esetben megoldás született, másokat elutasítottak. Az árapataki, előpataki, márkosfalvi, baróti és száldobosi fellebbezésre a tanfelügyelőség nemmel válaszolt, tizenkét esetben elfogadta a közösségek érveit. Eresztevényben például az I-IV. osztályban tanuló tizenhét gyermeket április 1-jétől egyetlen tanító fogja oktatni összevont csoportban. Óvodai csoportok is maradnak óvónő nélkül, a legtöbb helyen megszűnt az egyetlen csoport. /(fekete): Ötven helyettesítő pedagógus vált munkanélkülivé. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 22./ Napokig várta, írta Máriás József, hogy a televízióban megjelennek a tanügyi sztrájk idején oly bősz tanügyi szakszervezeti vezetők és elmondják: a felszámolt falusi óvodák a minisztériumi intézkedések áldozatai lettek. Hiába várt erre. Itt is, ott is bezárták a szakképzetlen óvónőkkel működő óvodákat. Krasznamihályfalván, Kökényesden, Bábonyban és még vagy nyolcvan-száz helyen Szatmár megyében. Ezt megtakarításnak állították be, ez majd segíti a tanügy helyzetét. Ismét a legelesettebbeken ütöttek. - Elszomorító, hogy az RMDSZ sem hallatja hangját, nem cselekszik. /Máriás József: Vissza a középkorba! = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 23./

2002. december 4.

Száldobos, Bardoc, Bölön, Barót, Nagyajta, Köpec, Bodos, Erdőfüle, Olasztelek közbirtokosságainak képviselői létrehozták az Erdővidéki Erdőtulajdonosok Szövetségét. Elsődleges céljai között van a tagok érdekvédelme; a vissza nem juttatott erdők visszaszerzése, valamint a folyamatban levő ügyek jogorvoslatának biztosítása. A magánerdészet létrehozása nagy anyagi áldozatot követel az alapító tagoktól (előzetes számítások szerint mintegy kétmilliárd lejbe kerül), ezért az Új Kézfogás Közalapítványhoz fordulnak, hogy kamatmentes kölcsön helyett vissza nem térítendő hitelt kapjanak. /(hecser: Megalakult az Erdővidéki Erdőtulajdonosok Szövetsége. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 4./

2004. szeptember 2.

Az olaszteleki és száldobosi Kolumbán családról (1940), a Zathureczky és Dávid családokról (1942), a zágoni és kőrösi Csoma családról (1992), a sepsiszentgyörgyi Nagy nemzetségről (2000) megjelent értékes munkák után a váci Nyomdaipari Bt. kiadásában megjelent A Józsa család emlékkönyve (Budapest, 2004) az erdővidéki (eredetileg bodosi és szárazajtai) Zágoni Jenő, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum ma Budapesten élő, egykori bibliográfusa szerkesztésében. A 223 oldalas könyv család- és helytörténeti írásokat, dokumentumokat tartalmaz, s mint ilyen, szervesen illeszkedik az eddig megjelent háromszéki genealógiai munkák sorába. Zágoni Jenő rövid összefoglalót közöl a székelység eredetéről, értékes adatokat tár fel az erdélyi, székelyföldi, mi több, a háromszéki és az erdővidéki baptista misszió történetéről. /(kgy. z.): Egy hasznos könyv. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 2./

2005. július 6.

A Gaál Mózes Általános Iskola tizenhat tanulója vakációjának egy részét a székelyszáldobosi erdészházban tölti kézművestáborban. A magukat Turul fiainak nevező tizenévesek bogozás, gyöngyfűzés, agyagozás, nemezelés közben a honfoglaló magyarok történelméről is tanulnak. A táborszervező Egyed Ildikó tanítónő kifejtette, a gépek és technológia uralta, jóformán szobába zárt világunkban alternatívát kell nyújtani a gyerekek számára, hogy megismerhessék azt is, ami a hagyományok által életünk része lehet. /(hecser): A Turul fiai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 6./

2006. december 20.

Erdővidék újabb négy településén szavazott a lakosság egyöntetűen Székelyföld területi autonómiája mellett. Olaszteleken 63,36 százalékos volt a részvételi arány a szavazáson, mind a 358 személy igennel szavazott. Székelyszáldoboson a 870 szavazati joggal rendelkezők közül 520-an voksoltak, igennel szavaztak, beleértve 30 román nemzetiségű lakost. Uzonkafürdőn szintén mindenki megszavazta az autonómiát, itt 53,33 százalékos volt a résztvevők aránya. /Igenek a Székelyföldre. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 20./

2006. december 21.

A megkérdezettek 99,8 százaléka támogatja a székelyföldi önrendelkezésére vonatkozó elképzeléseket – derült ki az Erdővidéken befejeződött népszavazás végleges adataiból. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Bardoc-Miklósvár széki szervezete saját költségén a Székelyföldön elsőként szervezett úgynevezett belső, nem hivatalos referendumot annak felmérésére, hogy a régió lakossága milyen mértékben támogatja a területi autonómiát. December 16-20-a között Erdővidék 21 helységében közel 17 ezer szavazópolgár nyilváníthatott véleményt a mozgóurnás népszavazáson. A végleges adatok szerint a 15395 szavazópolgárból 9924-en voksoltak, ez 64,46 százalékos részvételi arányt jelent. A megkérdezettek közül 9902-en, azaz 99,78 százalékuk szavazott igennel az „Akarja-e, hogy Székelyföld autonóm státust kapjon, s a település, ahol él, ehhez tartozzon?” kérdésre. Tizenheten válaszoltak nemmel, öt szavazat pedig érvénytelennek bizonyult. Szabó Miklós széki SZNT-elnök szerint a Székelyföld területi autonómiáját Erdővidéken nem csak a magyarság, hanem a román nemzetiségű lakosság is támogatja. Magyarhermányban 100-120, Székelyszáldoboson pedig 25-30 román ajkú roma szavazott igennel. Az erdővidéki népszavazás eredményeit az SZNT Állandó Bizottsága még az év vége előtt kiértékeli. Ferencz Csaba tájékoztatási alelnök szerint a dokumentációt elküldik a román és a magyar a parlamentnek, a román államfőnek, az RMDSZ csúcsvezetésének. /Benkő Levente: „Látható” többség. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./

2007. január 25.

Székelyszáldoboson, a református székelymagyar faluban egyre számosabb a román anyanyelvű, cigány nemzetiségű lakosság. A 670 lelket számláló református egyházközség megyebírója, Benkő Imre elmondta, tavaly modernizálták a paplak konyháját. Tervezik a templom tetőzetének felújítását. A helyi anyaegyház áldozott a vargyasi leányegyházközség templomára is. Holland segítséggel felépült az új templom, melyet Makovecz Imre tervezett, ez már Vargyas idegenforgalmi látnivalója. Tókos Jenő, a Benkő József Általános Iskola igazgatója szerint az óvodások és iskolások hetven százaléka román anyanyelvű cigány gyerek. A száldobosi cigányok egytől egyig román nemzetiségűnek vallották magukat a 2002-es népszámláláskor. Rajtuk kívül román nemzetiségűek nem élnek Száldoboson, a 876 roma a falu összlakosságának (1780) 49,2 százalékát tette ki 2002-ben. 1954-ben 12 roma család élt itt, 1977-ben 228 lelket tartottak nyilván, s jelen pillanatban lélekszámuk meghaladja az ezret. /Kisgyörgy Zoltán: A templomot s az iskolát (Egyházában, iskolájában él a nemzet). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 25./

2007. július 10.

Árpád fejedelem halálának millecentenáriumára szerveztek ünnepséget Bihar megyében, Árpádon. Az Egy nemzet, egy haza mottóval megszervezett, július 8-áig, vasárnap estig tartó rendezvény házigazdája a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt. Árpád-kori fegyvereket és viseleteket, valamint magyar harcművészeti módszereket is bemutattak. Tőkés László püspök hirdetett igét. „Ennek az évfordulónak többszörös üzenete van – hangsúlyozta a püspök. – Történelmi üzenete a folytonosság, politikai üzenete pedig az, hogy olyan vezérekre van szükség, akik népükért és nem népükből élnek. ” Árpád fejedelemről és koráról Bakay Kornél történész tartott előadást, majd Maczkó Mária népdalénekes produkciója után Miller Lajos operaénekes az Árpád népe című operából énekelt részleteket. Az Árpád-díjat idén Szörényi Levente zenésznek adták át. Bár Szörényi nem a régió szülötte, de térségektől függetlenül szolgálja a nemzetet. A színpadon felállították azt a szoborfejet, melyet Brassóból, a Cenkről ledöntött Árpád-szoborból mentettek meg. A szobor elé azt az Árpád-pajzsot is kiállították, amelyet a Szörényi Levente által alapított Holdvilágárok Alapítvány adott át kitüntetésként Tőkés Lászlónak. „Nem az a célunk, hogy egymás munkáját díjakkal jutalmazzuk – fogalmazott Szörényi. – Célunk, hogy a velünk nem teljesen egy hullámhosszon lévő, ámde értékes embereket is buzdítsuk arra, hogy ne csak a külföldért, hanem népükért is merjenek bátorsággal cselekedni. ” Szörényi a Sziklák meghasadása című új művét is előadta az árpádi színpadon. A református templomkertben emlékoszlopot lepleztek le. Az oszlop fáját a háromszéki, székelyszáldobosi Albert Tibor adományozta, a művet az alsócsernátoni Haszmann József és Haszmann Pál faragták ki. /Gergely Gizella: Árpád vezérre emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), júl. 10./

2008. február 20.

József Álmos egy kötetre való képanyagot, okmányokat, levéltári kutatások és élő visszaemlékezések alapján jelentős mennyiségű információt gyűjtött össze a háromszéki országzászló-állításokról 1940–44 között. Munkája Országzászló-állítások Háromszéken /T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2006/ címen jelent meg. Az országzászlós könyv csupa tiltásos históriai mezőkről gyűjtött össze a hatvan esztendő alatt szétszóródott, félelem miatt rejtegetett és dugdosott anyagot, s ez a félelem máig sem múlt el. A könyvből megismerhető az országzászló-állítás előzményei, az avatás helye és időpontja, az avatóünnepség lefolyása és az emlékmű utóélete. Az egyes országzászló-állítás felemelő ünnepélyessége, az ,,Erdély visszatér" gondolata drámai ellentétben áll az országzászlók 1944 utáni utóéletével. A színmagyar falvakban nem csak a román hatóságok működtek, pusztítottak a helybéli magyarok közül a vezetői polcokra törő karrieristák is. Legtöbb helyen levágatták a zászlórudakat, s vörös csillagot illesztettek ennek helyére. Voltak helyek, ahol szétverték, majd az anyagát is elhordták az emlékműveknek. A kötet kockázatos, de sikeres zászlómentésekről is szól. Az 1989-es fordulat után előkerültek a már ereklyévé érdemesült zászlók, zászlórudak, zászlótartó darabok. Előpatakon a zászlót Dálnoki Sándorné rejtegette. Idős korában felfedte titkát, s 1982-ben bekövetkezett halálakor a koporsójába tették. Gelence zászlóját Bartha Imre iskolaigazgató otthoni kútjának tetőzetében rejtegette. Kézdiszárazpatakon Opra Irma párnába varrva rejtegette a zászlót. Kommandón a talapzat szövegeinek levésése ellen tiltakozókat megkínozták. Komollón a zászlótartó rudat Szentgyörgyi Béla csűrében rejtették el, a lobogót színei szerint háromba vágták, és különböző családoknál rejtették el. Lécfalván előbb az orgonában rejtették el a zászlót. Magyarhermányban üvegbe rejtették, és az istállóban a jászolban dugták el. A zászló ma is megvan. Ozsdolán paplanba varrták. Zágonban a templomtorony gombjába rejtették. A rejtekhelyet valaki elárulta. Rétyen viaszos vászonba csomagolták, s az emlékmű mögötti családi ház csűrjében rejtették el. További sorsa ismeretlen. Székelyszáldoboson a márványtáblát ládában, a zászlót jászolban rejtették el. Szárazajtán az 1944. szeptember 2-án bevonuló román katonák égették el a zászlót. Az uzoni zászló díszpárnába varrva vészelte át a nehéz időket. Ma is megvan, a református templomban őrzik. Zabolán a zászlót a katolikus templomba menekítették, ahonnan az egyik helybéli román kihozta, és elégette. A zalánpataki zászlót rongyszőnyegbe szőtték. /Sylvester Lajos: Kálváriás zászlósorsok (József Álmos új kötete) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 20./

2008. április 30.

Eldugott települése a Zabola községhez tartozó Székelypetőfalva a felső-háromszéki Mezőföldnek. Háromszéken még két, székely előtaggal rendelkező falu található: Székelyszáldobos és a szintén mezőföldi Székelytamásfalva. Petőfalvának 168 lakosa van, lakosság fele magyar cigány, elöregedett a település. Akárhol leásnak, borvizet találnak, mégsem húzhat belőle hasznot a petőfalvi ember, mert nincs borvíztöltő, sem gyógyfürdő. A feltörő borvíz alakította ki a Petőfalvi Fortyogót. A hideg strandfürdőt a két világháború között építették, s most pályázati úton felújították. Hiányzik egy jó út, most kezdenek aszfaltozni. Közel a faluhoz sepsiszentgyörgyi régészek majdnem háromszáz sírból álló kora középkori magyar temetőt tártak fel, ez mutatja, hogy itt már a XII. század közepén szervezett magyar település létezett. Székelypetőfalva zöme római katolikus. Lelki gondozásukat Péter Sándor plébános végzi, aki nemrég vette át az imecsfalvi anyaegyház vezetését. /Kisgyörgy Zoltán: Boszorkánykonyha a föld alatt. Templom a Mezőföld közepén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./

2009. január 6.

Elhunyt Kovács József, Erdővidék északi régiójának legkiválóbb ismerője, a Háromszék külső munkatársa, topográfusa, kartográfusa, térképésze nemcsak erdőnek, mezőnek, hanem a szénbányák belső labirintusának is. Székelyszáldobos, Bardoc, Erdőfüle és Olasztelek térségében a helynevek ezreit gyűjtötte egy csokorba. Lejegyezte a régi történeteket, a helyi népszokásokat, késével-bicskájával megörökítette a száldobosi faragott fejfák motívumvilágát. Kopjafát faragott minden idők egyik legnagyobb magyar történészének, László Gyulának.,,Jegyezgetem a veszendő dolgokat – mondta utolsó találkozásuk alkalmával –, mert a betűk emlékeznek akkor is, ha mi már nem leszünk. ” Kovács József tolla, faragókése örökre megpihent. /Kisgyörgy Zoltán: A betűk emlékeznek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 6./

2009. szeptember 14.

Száz esztendővel ezelőtt dr. László Gyula ugyan Kőhalmon született, de Székelyszáldoboshoz való kötődése miatt a régészprofesszort magukénak tartják – hangzott el a kettős honfoglalás elmélete kidolgozójának emléktábla-avatásán. Az első alkalommal tartott faluünnepen számos erdővidéki zenész és zenekar lépett fel. A székelyszáldobosi templomkertben, a leleplezésre váró emléktábla mellett Farkas Vilmos kisbaconi református lelkész a szülőföld életünkben játszott szerepéről beszélt. /Hecser László: László Gyula-emléktáblát avattak a székelyszáldobosiak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 14./


lapozás: 1-14




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998