udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 22 találat lapozás: 1-22
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2000. június 23.

Három éves várakozás után értesítettek egy vérvölgyi nyolcvanéves férfit az Orosz Föderációból, pontosabban azt igazolták Moszkvából, hogy "fogságba esett a magyar hadseregből". A Szilágy megyei Vérvölgy lakosa, Könnyű József esztendők óta járta és járja a hivatalokat, hogy a veteránoknak járó előnyöket öregsége napjaiban sok más sorstársához hasonlóan élvezze. Kutakodtak állítólag budapesti és pitesti-i irattárakban, ugyanis a szovjet-román barátság esztendeiben katonakönyvébe nem írták be, hogy a Szovjetunióban raboskodott. 1944-ben őt is elvitték, először a Brassó melletti Földvárra, a hírhedt lágerbe, sok ezer magyar társa mellé. Földvárról vitték Foksáni-ba, onnan pedig a Szovjetunióba. Végül ügyében orosz illetékes hatóságtól jött a fogság tényéről igazolás. Három naptári esztendőre volt szükség ahhoz, hogy az orosz bürokrácia útvesztőjében azért ne kallódjék el egy szegény öregember kérvénye A hivatalos levél: "Az Orosz Föderáció 1725-17 számú, 2000. április 19-én kelt átiratával igazolja, hogy Konnyu Iosif háborús fogoly volt a Szovjetunióban 1944. 11. 13. és 1947. 06. 28. között. A Szovjetunió Belügyminisztériuma internálta a 157. számú Leningrád tartományi lágerébe". /Fejér László: Megtörölte a szemét - Moszkva válaszolt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

2000. augusztus 24.

Váratlanul elhunyt dr. Mészáros Miklós (Kolozsvár, 1927. szept.12-Kolozsvár, 2000. aug. 22.), a Babes-Bolyai Tudományegyetem geológia-földrajz szakos tanára, földtudományi szakírója. A Bolyai Tudományegyetemen szerzett geológia-földrajz szakos diplomát 1950-ben, ahol gyakornokként, majd tanársegédként kezdte el pályáját. A földtudományok doktora 1954-től, a szentpétervári (akkori leningrádi) egyetemen védte meg földtani-ásványtani disszertációját. Hazatérve előadótanár a Bolyai Tudományegyetemen, majd az egyesített Babes-Bolyain prodékán, tanszékvezető, egyetemi tanár. Több mint 130 tudományos dolgozat szerzője. Külföldön angol, német, orosz, szlovák, francia és magyar nyelven publikált. /Ördög I. Béla: Dr. Mészáros Miklós (1927. szept.12-2000. aug. 22.). = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./

2000. augusztus 24.

Váratlanul elhunyt dr. Mészáros Miklós (Kolozsvár, 1927. szept.12-Kolozsvár, 2000. aug. 22.), a Babes-Bolyai Tudományegyetem geológia-földrajz szakos tanára, földtudományi szakírója. A Bolyai Tudományegyetemen szerzett geológia-földrajz szakos diplomát 1950-ben, ahol gyakornokként, majd tanársegédként kezdte el pályáját. A földtudományok doktora 1954-től, a szentpétervári (akkori leningrádi) egyetemen védte meg földtani-ásványtani disszertációját. Hazatérve előadótanár a Bolyai Tudományegyetemen, majd az egyesített Babes-Bolyain prodékán, tanszékvezető, egyetemi tanár. Több mint 130 tudományos dolgozat szerzője. Külföldön angol, német, orosz, szlovák, francia és magyar nyelven publikált. /Ördög I. Béla: Dr. Mészáros Miklós (1927. szept.12-2000. aug. 22.). = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./

2001. október 11.

Bukaresten, a Petőfi Művelődési Társaságban köszöntötték Dr. Demény Lajos tanárt, kutatót, a történelemtudományok doktorát, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagját 75 éves születésnapja alkalmából. A történész munkásságát Vistai András János szerkesztő és műfordító, Tüdős S. Kinga művészettörténész és tudományos kutató, valamint Tüdős István pszichológus méltatta. Demény Lajos 1926. okt. 6-án született a Maros megyei Kisfülpösön, sokgyermekes földműves családban. A Bolyai Tudományegyetemen kezdte egyetemi tanulmányait, amit Szentpéterváron fejezett be, megszerezve a doktori címet. Bukarestben a Társadalomtudományi Akadémia tanára, tanszékvezető helyettes, majd a Román Akadémiai könyvkiadónál szerkesztő, a Nicolae Iorga Történettudományi intézet főkutatója, a nemzetiségtörténeti kutatások osztályvezetője. 1990-ben miniszterhelyettes a Közoktatási Minisztériumban, majd Bihar megyei szenátor, a szenátus oktatási, kutatási, ifjúsági és testnevelési bizottságának alelnöke, és 1993-tól a Nicolae Iorga Történelemtudományi intézet főmunkatársa. Munkaterülete főleg a XV. és XVII. század közti művelődéstörténetet és a parasztmozgalmakat fogja át. Életművének jelentősebb kiadásai az 1437-1438-as parasztfelkeléssel kapcsolatos közlemények, amelyek magyar, román, német, cseh, orosz és francia nyelven jelentek meg. Erről szól Az 1437-38-as bábolnai népi felkelés című könyve. Széleskörű kutatásai eredményeként született meg az Anglia politikai kapcsolatai a XVI. és XVIII. század közti Moldvával, Havaselvével és Erdéllyel, Székely felkelések a XVI. század második felében, A székelyek és Mihály vajda, Paraszttábor Bábolnán, Bethlen Gábor és kora, társszerzője a Székely oklevéltár új sorozatában napvilágot látott I., II. és III. kötetének. /Kováts László, Bukarest: A 75 éves Dr. Demény Lajos köszöntése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 11./

2001. október 20.

A bukaresti Petőfi Művelődési Társaság okt. 3-i összejövetelén Vistai András János köszöntötte a 75 éves Demény Lajos történészt, aki 1947 óta ismeri az ünnepeltet. Kolozsváron a Mátyás király szülőházában székelő Móricz Zsigmond Kollégium ösztöndíjas tagjaiként találkoztak először. Akkor Vistai András János az Egyetemi Arcvonal címmel hetente megjelenő újságoldalt szerkesztette. Demény Lajos az egykori Leningrádban folytatta tanulmányait. Évek hosszú során kutatta fel a Budai Nagy Antal vezette parasztfelkelés írásos emlékeit, s 1960-ban megjelent a könyve, Az 1437-38-as bábolnai népi felkelés. Ezt később két kiadásban továbbfejlesztette (1977, 1987). Ennek az eseménynek az okmánytárát csak 1991-ben lehetett kiadni. Demény Lajos foglalkozott román könyvtörténeti kutatásokkal is, nevéhez fűződik az első román nyomatatott szöveg felfedezése, bemutatása (1965; könyvben 1971-ben). Ezirányú kutatásait - Lidia Demény közreműködésével - tekintélyes monográfiában összegezte és adta ki 1986-ban. Demény Lajos akadémiai tudományos kutató, majd a Iorga Intézet nemzetiségi osztályának vezetője lett. A 70-es évek végétől az erdélyi magyarság történelme úgyszólván a székelységre szűkült. Demény Lajos és tudományos munkatársai ezt a beszűkítést igyekeztek a lehető legjobban kihasználni. Ezek között legjelentősebb a Székely Oklevéltár új sorozata, ennek két első kötete azonban már csak 1983-ban, illetve 1985-ben jelent meg, folytatása viszont csak 1994-ben. Demény Lajos változatlanul máig a székelyek egyik nagy történésze: a közönség elé tárta a Székely Oklevéltár új sorozatának köteteit (IV.: 1998; V.: 1999; VI.: 2000). Időközben foglalkozott Veress Endre (1863-1953) történész munkásságával, a magyar és a román kultúra több személyiségével, kiadott nyomdászat- és papírtörténeti tanulmányokat, cikkezett a csángókról, munkatársa volt a román historiográfiai enciklopédiának, melynek oldalain ő mutatta be az erdélyi, illetve romániai magyar történészeket (1978), valamint könyvet írt a nagy fejedelemről, Bethlen Gábor és kora címmel (1982), társkiadója volt Wesselényi István Sanyarú világ című, 1703-1708. évi naplója II. kötetének (1985). 1989 után Demény Lajos a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja lett, majd 1990 tavaszától a választások utánig oktatási miniszterhelyettes, azután szenátor. Nem feledkezett meg a bukaresti magyar tannyelvű középiskoláról sem; neki köszönhető, hogy az intézmény felszámolásának veszélyét sikerült elhárítani a Bukarestben, ahol 1815 óta van magyar iskola. Végezetül csak azt, amiről már a fiatalabbak is tudnak: kutatómunkája közben időt tudott szentelni a Petőfi Társaságnak, a Koós Ferenc Körnek, ahol előadásokat tartott, újabban pedig a Bukaresti Református Egyházat és Sükei Imrét (1780-1848), annak 1815-1848 közötti templom- és iskolaépítő lelkészét illető ismeretlen forrásokat tárt fel és mutatott be. /Vistai András János: Születésnapi köszöntő: Demény Lajos 75 éves. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

2003. január 14.

Megrokkant élet és Kisebbségi utazások: Beke György legújabb könyvének címe és különös alcíme kiegészítik és magyarázzák is egymást (Kapu Könyvek, Budapest, 2002). Beke György Kárpát-medencei kisebbségi körútja őrjáratnak is mondható. Az író megérti a kárpátaljai ruszin, a Leningrád-Szentpétervár környéki inkeri vagy a német ajkú elzászi ember nemzetiségi problémáit, de az elűzött németek honvágyát is. Beke átfogó kisebbségelmélet alapjainak a lerakásához járul hozzá, miközben az egyetemes magyar kisebbségnek is írói szószólója. A kötet Elzászi béke? című írása (1996) idéz Francois Mitterrand egykori francia köztársasági elnök beszédéből: "A győztesek békéje, a század összes békeszerződése, főleg az 1914-től 1918-ig tartó háborút követő szerződések, kezdve a versailles-i szerződéssel, de ugyanúgy az 1947-es szerződés is, és amelyek ezt követték, mind igazságtalan békeszerződések voltak. A győztesek dicsőségét, hatalomvágyát vagy azonnali érdekeit szolgálták. Mindig figyelmen kívül hagyták a történelmi, földrajzi, szellemi vagy etnikai realitásokat. Az elkövetkező háború drámája mindig le volt írva az ezt megelőző békeszerződésben". A beszédnek ez a része sosem jelent meg a központi francia sajtóban. (A román sajtó nagy része s a hivatalos politika meg egyenesen meg is haragudott a szocialista Mitterrand-ra.) Az RMDSZ -nek nincs külpolitikája. Korábban volt valami. Utoljára Bodó Barna volt megbízva ilyesmivel. - Minden államosított közösségi vagy egyházi épület visszaszolgáltatása Erdélyben - a jelenlegi ütemben - több évtizedig is eltarthat. A nagyváradi püspöki palotát már hat éve perli a katolikus egyház, ámbár már törvény van a visszaszolgáltatásokra. Az RMDSZ nem ideológiai párt, azonban egyetlen, totális pártként működik. Ez a román politika érdeke. Ugyancsak érdeke, hogy Tőkés László, Kincses Előd vagy akár Szőcs Géza fokozatosan kiszoruljon a vezetésből. Tokay György Viszont újságíróként Aradon éveken át Ceausescu-dicshimnuszairól volt nevezetes. (Lásd Szőcs Gézának az 1993. évi brassói kongresszuson közzétett röpiratait.) Verestóy Attila a néhány elemis Ceausescuné vegyészeti intézetében működött, ahová Péter Ferenc egykori telefonlehallgatós szekustiszt szerint csak válogatott legények kerülhettek. S valóban - ugyancsak Péter vallomásából tudjuk, hogy -, egy udvarhelyi Vipera nevű szervezkedés tagjaként bukott le, ám egyetlenként megszabadult. Egyetemet végezhetett, és szekus támogatással került Ceausescuné mellé. (Lásd: Erdélyi Napló, 1998. december 1., 8. és 15-ei szám.) - A Magyar Népi Szövetség sorsát írta meg Beke György még 1995-ben, de már Budapesten. A Zrínyi Miklós költő és hadvezér egyik munkájára emlékeztető, igen jellemző című Magyar áfiumban. /Gajdos Balogh Attila: Kisebbségi utazások. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 14./

2003. január 14.

Megrokkant élet és Kisebbségi utazások: Beke György legújabb könyvének címe és különös alcíme kiegészítik és magyarázzák is egymást (Kapu Könyvek, Budapest, 2002). Beke György Kárpát-medencei kisebbségi körútja őrjáratnak is mondható. Az író megérti a kárpátaljai ruszin, a Leningrád-Szentpétervár környéki inkeri vagy a német ajkú elzászi ember nemzetiségi problémáit, de az elűzött németek honvágyát is. Beke átfogó kisebbségelmélet alapjainak a lerakásához járul hozzá, miközben az egyetemes magyar kisebbségnek is írói szószólója. A kötet Elzászi béke? című írása (1996) idéz Francois Mitterrand egykori francia köztársasági elnök beszédéből: "A győztesek békéje, a század összes békeszerződése, főleg az 1914-től 1918-ig tartó háborút követő szerződések, kezdve a versailles-i szerződéssel, de ugyanúgy az 1947-es szerződés is, és amelyek ezt követték, mind igazságtalan békeszerződések voltak. A győztesek dicsőségét, hatalomvágyát vagy azonnali érdekeit szolgálták. Mindig figyelmen kívül hagyták a történelmi, földrajzi, szellemi vagy etnikai realitásokat. Az elkövetkező háború drámája mindig le volt írva az ezt megelőző békeszerződésben". A beszédnek ez a része sosem jelent meg a központi francia sajtóban. (A román sajtó nagy része s a hivatalos politika meg egyenesen meg is haragudott a szocialista Mitterrand-ra.) Az RMDSZ -nek nincs külpolitikája. Korábban volt valami. Utoljára Bodó Barna volt megbízva ilyesmivel. - Minden államosított közösségi vagy egyházi épület visszaszolgáltatása Erdélyben - a jelenlegi ütemben - több évtizedig is eltarthat. A nagyváradi püspöki palotát már hat éve perli a katolikus egyház, ámbár már törvény van a visszaszolgáltatásokra. Az RMDSZ nem ideológiai párt, azonban egyetlen, totális pártként működik. Ez a román politika érdeke. Ugyancsak érdeke, hogy Tőkés László, Kincses Előd vagy akár Szőcs Géza fokozatosan kiszoruljon a vezetésből. Tokay György Viszont újságíróként Aradon éveken át Ceausescu-dicshimnuszairól volt nevezetes. (Lásd Szőcs Gézának az 1993. évi brassói kongresszuson közzétett röpiratait.) Verestóy Attila a néhány elemis Ceausescuné vegyészeti intézetében működött, ahová Péter Ferenc egykori telefonlehallgatós szekustiszt szerint csak válogatott legények kerülhettek. S valóban - ugyancsak Péter vallomásából tudjuk, hogy -, egy udvarhelyi Vipera nevű szervezkedés tagjaként bukott le, ám egyetlenként megszabadult. Egyetemet végezhetett, és szekus támogatással került Ceausescuné mellé. (Lásd: Erdélyi Napló, 1998. december 1., 8. és 15-ei szám.) - A Magyar Népi Szövetség sorsát írta meg Beke György még 1995-ben, de már Budapesten. A Zrínyi Miklós költő és hadvezér egyik munkájára emlékeztető, igen jellemző című Magyar áfiumban. /Gajdos Balogh Attila: Kisebbségi utazások. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 14./

2003. április 15.

A 75 éves Újvári József tudományos pályafutása a geográfiához és ezen belül a hidrológiához kötődik. Az egyetemi évek után Szentpéterváron folytatta tanulmányait. Doktori tézise először nyújtott átfogó elemzést Románia hidrológiai szintéziséről. Kinevezték a bukaresti Hidrometeorológiai Vezérigazgatóságra kutatási osztályvezetőnek. Ekkor készül el, vezetése alatt, Románia első közepes vízlefolyási térképe és morfometriai atlasza, az időszakos folyóhálózat és az árvizek felbecslése, Románia földrajzi monográfiájának vízrajzi fejezete. 1958-tól előadótanár a Bolyai Tudományegyetemen, majd utána az egyesített Babes-Bolyain. 1981-ben professzori kinevezést kapott, majd 1990-től doktori vezető. Nyugdíjazása után az egyetem konzulens professzora. Oktatói tevékenysége nyomán alapvetően járul hozzá az erdélyi geográfus- és hidrológusképzéshez. Tudományos tevékenysége hat könyvben, számos egyetemi jegyzetben, több mint száz cikkben konkretizálódott, belföldön és külföldön. 1972-ben jelent meg Románia vízföldrajza című könyve, amely hallgatóknak, tanároknak és kutatóknak egyaránt jelent elengedhetetlen munkaeszközt, és amelyet joggal tekinthető egyedinek a szakirodalomban. Tudományos társaságok tagja és kitüntetettje. A Magyar Földrajzi Társaság "Pro Aqua" díjjal tünteti ki, tevékenykedik a Professzorok Világtanácsában, és köztestületi tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. /Dr. Pándi Gábor egyetemi docens: Dr. Újvári József 75 éves. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./

2003. június 3.

Rudolf Schuster szlovák államfő a szentpétervári ünnepségekről hazatérőben a repülőgépen arról nyilatkozott a Národná Obrodának, hogy - élve az alkalommal - Szentpéterváron rövid beszélgetést folytatott Medgyessy Péter magyar miniszterelnökkel a kedvezménytörvényről. A lap szerint Schuster a magyar kedvezménytörvénnyel összefüggésben "a négypárti szlovák kormánykoalíció stabilitását illetően bizonyos aggodalmakat érez." A szlovák államfő azt nyilatkozta, hogy Medgyessy Péternek elmondta: Budapest ellentmondásos kedvezménytörvénye a Szlovák Köztársaság számára "nehezen emészthető." /Schuster - Medgyessy beszélgetés a kedvezménytörvényről. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 3./

2003. július 5.

Ion Iliescu elnök júl. 3-án érkezett hivatalos moszkvai látogatásra. Júl. 4-én találkozott vendéglátójával, Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Iliescu az orosz fővárosban - egykori egyetemi tanulmányainak színhelyén - aláírta a két ország közötti barátsági és együttműködési szerződést, amelynek megszövegezése hét éven keresztül húzódott, történelmi viták miatt. A román fél ragaszkodott ahhoz, hogy a dokumentumba kerüljön bele a Molotov-Ribbentrop paktum elítélése, amelynek következtében Besszarábia - a mai Moldova - 1940-ben a Szovjetunióhoz került. Ezenkívül Bukarest el akarta érni a román királyi család által 1916-17-ben az Osztrák-Magyar Monarchiától és Németországtól elszenvedett vereséggel összefüggésben Szentpétervárra menekített aranykincs visszaadását, amire a bolsevik fordulat után az új vezetés tette rá a kezét. A megállapodás értelmében ez a kérdés kikerült az alapszerződésből, de a két ország egyeztetni fog a megoldásról. A román-orosz politikai kapcsolatokban a legfőbb vitás kérdés ma is Moldova: Moszkva és Bukarest az elmúlt évtizedben rendszeresen vádolta egymást a posztszovjet állam belügyeibe való beavatkozással azzal kapcsolatban, hogy az ottani orosz ajkú és a román lakosság között súlyos feszültségek alakultak ki, amelyek az 1990-es évek elején fegyveres konfliktusba torkolltak. Az orosz-román üzleti fórumon részt vevő Iliescu a két ország gazdasági kapcsolatainak dinamizálását sürgette, hangsúlyozva, hogy az oroszországi román kivitel mindössze az albániai export szintjét éri el: az energiahordozókból álló közel 1 milliárd 300 millió dollár értékű román importot mindössze 40 millió dolláros export ellensúlyozta tavaly. (Az oroszországi magyar export ennek több mint tízszerese.) Iliescu megfogalmazása szerint nem kár a hidegháborúban létrejött KGST-ért, de hiba volt teljes mértékben lebontani a volt szocialista országok gazdasági integrációját. /Ion Iliescu államfő Moszkvában. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./ Júl. 4-én barátsági és együttműködési szerződést írt alá Moszkvában Vlagyimir Putyin és Ion Iliescu elnök. A megállapodás megszövegezéséhez tíz év kellett, döntően a két ország történelmi múltba visszanyúló viszályai miatt. Az alapszerződés legvitatottabb kérdése a Molotov-Ribbentrop paktum elítélése volt, amelyből nem volt hajlandó engedni a román fél. A vitát végül kompromisszummal oldották meg: az alapszerződés a paktum mellett elítéli Románia II. világháborús szerepét is a hitleri Németország mellett. A román királyi család aranykincsének kérdése nem szerepel az alapszerződésben, de a két fél tárgyalni fog a megoldásról. /Aláírták a román-orosz alapszerződést. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 5./

2003. július 7.

Ion Iliescu államfő júl. 5-én felavatta Románia szentpétervári főkonzulátusát. /Ion Iliescu főkonzulátust avatott Szentpéterváron. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./

2003. augusztus 12.

Aug. 110-én az Oroszországban élő kis finnugor népek képviselőinek részvételével kezdetét vette Szombathelyen a Berzsenyi Dániel Főiskola (BDF) uralisztikai tanszéke által tizedik alkalommal megrendezett Hungarológiai Nyári Egyetem. A Hungarológiai Nyári Egyetem hallgatói a karjalai, a komi, a mordvin, az udmurt, a hanti-manysi körzetből, a Mari Köztársaságból és Szentpétervárról érkeztek, többségükben a finnugor rokonsággal foglalkozó nyelvészek, történészek, politikusok és újságírók, valamint egyetemi és főiskolai hallgatók. Az aug. 22-ig tartó nyári egyetem előadásai orosz nyelven folynak, témái között szerepel a magyar őstörténet, a finnugor nyelvészet, valamint a magyar történelem és a magyar irodalom egy-egy korszakának áttekintése. /Hungarológiai Nyári Egyetem Szombathelyen. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 12./

2003. augusztus 30.

A megírástól számított harminc év után látott először napvilágot Gellért Sándor finnországi útinaplója /Vejnemöjnen fakóján/, egy önéletrajzi sorozat részeként. Úgy néz ki, hogy a költő-író többi kiadatlan műve is meg fog jelenni, belátható időn belül, jelezte a szerző fia, Gellért Ákos, illetve a művek megjelenésének anyagi támogatását magára vállaló Elek Imre. Gellért Sándor 1988-as halálát követően a kéziratban lévő könyvek közül az alábbi köteteket adták ki: A magyar Kalevala énekei, Kóborló hadjáratok, A magyarok háborúja. Most egy újabb Gellért-mű került kiadásra. További, kiadásra váró kéziratai: Levelek Anna-Maija Raitillához, Kölcsey-monográfia, Mikola története (két kötet), a magyar nyelvről egy ezeroldalas nyelvészeti tanulmány, Toldi a csárdában (levelek, előadások, tanulmányok), dr. Földesi Gyula levelei Gellért Sándorhoz (88 levél), Kerekes Géza névestéjén (versek), Az élet és halál peremén (versek), Az én kertem pónyik almái (visszaemlékezések). A most kiadott útijegyzetnek is lesz folytatása: körülbelül fél év múlva fog megjelenni a lengyelországi, illetve szovjetunióbeli utazások - Moszkva, Leningrád, Kijev, Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán - naplója. Elek Imre, az 1983-ban történt utazás élményeit számba vevő kötet fő támogatója az általa írt túrterebesi monográfia kapcsán ismerte meg behatóan a megjelenésre váró Gellért-műveket, és vállalta fel azok kiadásának támogatását. /Fodor István: Vejnemöjnen fakóján. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 30./

2005. június 28.

2003-ban George W. Bush elnök lengyelországi látogatása során időt szakított arra, hogy elmenjen Auschwitzba, és meglátogassa az emberiség elleni támadás egyik legirtózatosabb színhelyét. A következő nap Bush Szentpéterváron tartózkodott, de nem ment el a várostól húsz mérföldre fekvő Szoloveckij-szigetekig, a Gulag első táboráig, nem szólította fel a világot arra, hogy emlékezzenek azokra a milliókra, akik a szovjet koncentrációs táborokban pusztultak el, még mielőtt Auschwitzot létrehozták volna, és miután Auschwitzot már régen lerombolták. „A szovjet kommunizmus áldozatai, akiknek száma messze meghaladja a Hitler táboraiban elpusztultakét, és azok családjai áldást sem kaptak a szabad világ vezetőjétől” – kezdte Michael McFoul politológus könyvismertetését a The New York Timesban, és azt ajánlja nemcsak Bushnak, de a kollektív amnéziában szenvedő Nyugat többi vezetőjének is, hogy olvassák Anne Apple­baum A Gulag története című könyvét. A Gulag története 2003-ban jelent meg az Egyesült Államokban és Angliában, azóta több mint két tucat nyelven adták ki. Anne Applebaum, a The Washington Post főmunkatársa elmondta, három fő oka volt, amiért a Nyugat igyekezett elfeledkezni erről a tragédiáról. Egyik ok, hogy a szovjet rendszer évtizedekig gondosan elzárt minden dokumentumot. A Gulagról nem készült fotó, film, ami az embereket felrázta volna. A lágerek helyszínét nem lehetett látogatni, a tanúk, túlélők nem beszélhettek. A mai napig sincs olyan megrázó képsor, mint amilyen a hitleri haláltáborokról készült. A Nyugat köztudatába nem jutott el a Gulag. A másik ok a II. világháború megítélésében gyökerezik. A szövetséges hatalmak meg kívánták őrizni a dicsőséges, felszabadító imázst. Nehéz lenne bevallani, hogy az egyik véreskezű diktátor, Sztálin segítségével győzték le a másik népirtót, Hitlert. A harmadik, talán legfontosabb ok a nyugati baloldali értelmiség kritika nélküli hozzáállása. Azok, akik évtizedekig fáradoztak azon, hogy a szocialista eszméket Nyugatra importálják, attól tartottak, hogy a szovjet rendszer bármely elemének bírálata magára az eszmére vetődött volna rá. A ’60-as években nap­világot látott Szolzsenyicin-kisregény, az Ivan Gyenyiszovics egy napja, majd a ’70-es években kiadott Gulag-könyve kisebbfajta lázadást okozott, különösen a francia értelmiség körében. Sartre írta Camus-nek, hogy ugyan tűrhetetlennek tartja a lágereket, de még tűrhetetlenebb, ahogyan azokat a burzsoá sajtó szocialistaellenes propagandacélokra akarja felhasználni. A közvélemény a mai napig is a sztálini időkhöz köti a Gulagot, holott időben és térben lényegesen kiterjedtebb volt. Apple­baum hangsúlyozta: a XX. század leghosszabb, azaz 1918-tól 1989-ig, Lenintől Gorbacsovig tartó koncentrációstábor-hálózatáról volt szó. Nehéz számokat mondani, de ez alatt az idő alatt hozzávetőlegesen 18 millióan kerültek a lágerekbe, ehhez jön az a 6–7 millió, akiket száműzetésbe küldtek, és hozzáadhatjuk azokat, akiket még a táborba való kerülés előtt meggyilkoltak. A Gulag az egész országot behálózta, a Balti-tengertől Szibériáig, a Fehér-tengertől a Kaszpi-tóig. Voltak lágerek nagyvárosokban, és voltak közép-ázsiai eldugott településeken. A két rendszer valahol kapcsolatban állt. Hitler tudott a szovjet börtönökről, Sztálin ismerte a náci haláltáborokat. A nácik célirányosan elsősorban a zsidókat üldözték, addig a szovjet rendszer ,,ellenségképébe” mindenki beleférhetett, minden etnikum, réteg, a régi rendszer tagjaitól szabotőrökig, kulákoktól külföldi ügynökökig, lengyelektől zsidókig. A vérengzések csúcspontján már semmi logika sem volt, kiket, miért börtönöztek be. A Gulag börtöneit nem megsemmisítő tábornak szánták, az más kérdés, hányan haltak bele a börtönéletbe, azokba a munkatáborokba, ahol állati sorban tartották őket. A legnagyobb probléma, hogy a Gulag története nem lett része a köztudatnak, a tömegkultúrának. Számos sikeres filmadaptáció dolgozta fel a holokausztot. Ezzel szemben a szovjet rendszerről James Bond-, Rambo-kalandfilmeket láthat a néző a szovjet ellenség karikatúrafiguráival. /Balla Eszter (Heti Válasz, Budapest, máj. 12.): A háló. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./

2006. január 9.

Csíkszeredában vasárnap zárult az ifjúsági rövidpályás gyorskorcsolya világbajnokság. A Magyar Rádió honlapján az egyik almenüben, a hétvége sporteseményei között megjelent: Junior rövidpályás gyorskorcsolya világbajnokság, Miercurea-Ciuc. Mellette ott volt egy másik rendezvénysorozat: Jégkorong Bajnokok Kupája, Szentpétervár. A rádió hosszú évek óta határok nélkül közvetít műsorokat a határokon túli magyarságról a nemzet egysége jegyében, és Csíkszeredából is megrendel tudósításokat. A politikával leginkább szimbiózisban élő magyarországi média egy részéből hiányzik a helyzet- és tárgyismeret. /Székedi Ferenc: Sankt Petersburg. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

2006. január 14.

Hetvenöt éve született Borbáth Károly /Vargyas, 1931. jan. 12. – Vargyas, 1980. ápr. 19./, a tragikusan hamar és kétséges körülmények között elhunyt tanár. A vargyasi elemi után a székelykeresztúri középiskola, majd a kolozsvári történelem–filozófia szak egyetemi évei következtek. Ösztöndíjjal Leningrádba küldték tanulni. Több egyetemre is hívták lektornak, Kolozsvárt választotta. Tíz évig oktatott, majd mennie kellett az egyetemről. A kényszerű változást nem nagyon bánta, úgy érezte, hogy a nagyenyedi Bethlen Könyvtár igazgatójaként küldetést tölthet be. A nagy múltú könyvtár rendezetlen volt, leltára sem készült el, ráadásul többször is kirabolták, vagy éppenséggel elégették a több száz éves iratokat. Újabb megpróbáltatás következett: Torockószentgyörgyre küldték tanítani az elemibe, doktorátusa ellenére. Vargyas hívására azután hazament, s lelkesen vetette bele magát barátai, rokonai gyermekeinek oktatásába. Ezt is bűnként tartották számon, ellenőrizni kezdték, rendőr sétálgatott naphosszat az utcájában. Borbáth Károly dolgozott Vargyas falu monográfiáján. Fő művének, a Vargyas-monográfiának részletei sosem váltak egésszé. 1980. április 18-án fát és szenet vitt szobájába, hogy tüzet rakjon. Másnap már nem kelt fel. A közelben levő orvosnőt riasztották, de az be sem ment a szobába, a küszöbön megállt, s csak annyit mondott: szén-monoxid. Hogyan lehetséges ez, hiszen még a papír sem égett el rendesen, a kéményt pedig rendőrség vizsgálta meg utólag. A kérdések továbbra is megválaszolatlanok. Közel tíz évnek kellett eltelnie, míg vargyasi gyermekek ma az ő nevét viselő iskolában tanulnak. /Hecser László: A pennahegyet keresvén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 14./

2006. március 22.

Elhunyt dr. Újvári József professzor /Nagyenyed, 1928. ápr. 15. – Kolozsvár, 2006. márc. 20./, a kiváló egyéniség. A Bolyai Egyetemen folytatta tanulmányait, Szentpéterváron szakosodott, elkészítette „Románia vízrajzának elemei” című doktori tézisét. A bukaresti Hidrometeorológiai Vezérigazgatóságon osztályvezető lett és oktatott a Parhon Egyetemen. Később Kolozsvárra ment előadótanárnak a Bolyai Egyetemre, majd a Babes–Bolyaira. 1981-ben kinevezték professzornak, 1990-től doktori vezető, majd 1993-ban nyugdíjba vonult. Foglakozott Románia vízrajzával, földrajzi monográfiájával, megírta „Románia vizeinek földrajza” című munkáját. Számos könyvet, egyetemi jegyzetet, tanulmányt jelentetett meg itthon és külföldön egyaránt. /Dr. Pándi Gábor: A TANÁR ÚR! Dr. Újvári József professzor (1928–2006). = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

2006. április 27.

Kolumbia után Szarajevóba és Szentpétervárra készül a kolozsvári színház. Kolumbiában a nyolcszáz férőhelyes színházban szinte minden előadáson közel ezren voltak, elevenítette fel a nemrégiben lezajlott, kétévente megrendezésre kerülő X. Latin-Amerikai Színházi Fesztiválon való fellépésüket, mondta Dimény Áron, a kolozsvári Állami Magyar Színház tagja. A Pantagruel sógornője (Hommage a Rabelais) című, Silviu Purcarete rendezte nagyprodukcióval a kolumbiai fővárosban, Bogotában vendégszerepelt a társulat. Az előadást a kolozsvári színház a szebeni Radu Stanca Színházzal és a lyoni társulattal közösen hozta létre. Tompa Gábor igazgató-rendező hangsúlyozta: a Pantagruel sógornője kolozsvári fogantatású produkció, nagy része itt is jött létre. A 2003-as bemutató után nagyon sok helyre hívták meg az előadást, Párizsba, Bordeaux-ba, kétszer szerepelt az Európai Színházi Unió fesztiválján is. Tompa Gábor jelezte, szeptember elején Szarajevóba, szeptember végén pedig a szentpétervári színházi fesztiválra kapott a Pantagruel meghívást. /Debreczeni Hajnal: Pantagruel bogotai sógornője. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 27./

2007. június 20.

Duna-menti közös történelmünk máig is legérzékenyebb fejezete 1848-49. Köztéri tábla hirdeti Kolozsváron, a Biasini-ház falán, Petőfi Sándor emléktáblája alatt 1848-49 román áldozatainak állítólagos mérlegét: 40 000 halott, 240 felégetett és elpusztított falu. Ezt a magyar nemesi önkény számlájára írják (különben egész nemzetként is megkapjuk a magunkét, például Baba Novac szobrának uszító feliratán). Ezzel szemben az osztrák császári felmérések szerint a román áldozatok száma 4425 fő. 1857-ben, egy másik statisztika szerint 5405 személy. Utóbbi forrás 18 ezer főre becsülte Erdély lakosságának a teljes veszteségét. Összesen 18 ezer áldozat, csatákban és csatákon kívül, ebből 40 ezer román! És ezt 2007 nyarán, Kolozsváron szó nélkül tudomásul vesszük. Nem hivatkozunk bécsi, pétervári, pesti és hazai levéltárak anyagainak az összevetésére. Egy szava sincs hozzá a „jogvédő” politikának, vállukat vonogatják a megszólított civil szervezetek: „nem jött el még erre az idő”. A július elejére esedékes román-magyar konzultáció napirendjén az ilyen köztéri feliratok eltávolítása még véletlenül sem szerepel. /Krajnik-Nagy Károly: Itt az idő! Vagy ráérünk arra még? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./

2008. július 19.

Borbáth Károly nemzedékének illusztris történésze lett volna, ha pályáját derékba nem töri a kommunista hatalom. A Művelődés folyóirat 5. száma egyebek mellett diákok dolgozatait közli olyan személyiségekről, akiknek élete és munkássága méltó az emlékezetre. Lelkészek, "népi specialisták", néptanítók sorsa sorjázik a kolozsvári egyetemen indult kutatómunka eredményeként, dr. Keszeg Vilmos tanszékvezető tanárnak köszönhetően, aki megszervezte és irányította-vezette a munkát. Borbáth Károlyról Farkas Margit egyetemi hallgató írt. Borbáth Károly /Vargyas, 1931. jan. 12. – Vargyas, 1980. ápr. 20./ Kolozsváron szerzett történelem szakos diplomát 1954-ben. Négy éven át Leningrádban aspirantúrát végzett, doktori címet kapott, disszertációja az erdélyi földviszonyokról szólt. 1958-ban egyetemi adjunktusnak nevezték ki a Bolyai Tudományegyetemre, de mivel nem volt hajlandó alávetni magát a rendszer történelemhamisító politikájának, tíz év után félreállították. Nagyenyedre "száműzték", főkönyvtárosnak a Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtárba, ahol ritka dokumentumok, középkori magyar kódexek tanulmányozásába merülhetett. 1977-ben Torockóra, a következő évben pedig Vargyasra került. Tragédiáját az állandó zaklatások jelentették, mind nagyobb nyomás nehezedett rá. Mindössze három tanulmánya maradt fenn. Tanítványai lábon járó könyvtárnak, élő lexikonnak nevezték. Kortársai szerint Erdély történetének egyik legjobb kutatója és ismerője volt. Emlékét őrzi a nevét viselő vargyasi iskola, hét és fél méteres síremléke Halálának körülményei máig sem tisztázottak. /b. d. : Borbáth Károly emlékezete. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 19./

2009. december 7.

A Mentor Kiadónál megjelent két könyvet, Konrád Árpád Egy életút – szivárvány, sarki fény, délibáb alatt, valamint Kibédi Varga Sándor Az Üveghegyen túl című kötetét mutatták be december 4-én a marosvásárhelyi Bernády-házban. Mindkét kötet életutakról szól. Konrád Árpád nem önéletrajzi regényt, hanem emlékiratot írt, ami egyben kultúrtörténet, hadtörténet, jelenkortörténet és szubjektív vallomás. Konrád annak idején Kolozsvárról indult, eljutott a Szovjetunióba, ahol erdőmérnöki szakon végzett, majd hazakerült. A könyv a Kolozsvártól Leningrádig, azaz a mai Szentpétervárig, Moszkváig, Kaukázusig, Szibériáig megjárt út tapasztalatairól szól, fényképekkel illusztrálva. „Konrád Árpád Szolzsenyicinhez hasonlóan azt mondja: abban a világban nemcsak gulág, emberirtás, nemcsak második világháború, atomkísérlet volt, hanem kultúra, tudomány is” – emelte ki Vida Gábor. Kibédi Varga Sándor újságíró kötete a Magyarországra kivándorolt erdélyiekről szól. A szerző marosvásárhelyi származású, most Budapesten él. /Máthé Éva: A Mentor Kiadó két új kötetét mutatták be Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./

2009. december 7.

A Mentor Kiadónál megjelent két könyvet, Konrád Árpád Egy életút – szivárvány, sarki fény, délibáb alatt, valamint Kibédi Varga Sándor Az Üveghegyen túl című kötetét mutatták be december 4-én a marosvásárhelyi Bernády-házban. Mindkét kötet életutakról szól. Konrád Árpád nem önéletrajzi regényt, hanem emlékiratot írt, ami egyben kultúrtörténet, hadtörténet, jelenkortörténet és szubjektív vallomás. Konrád annak idején Kolozsvárról indult, eljutott a Szovjetunióba, ahol erdőmérnöki szakon végzett, majd hazakerült. A könyv a Kolozsvártól Leningrádig, azaz a mai Szentpétervárig, Moszkváig, Kaukázusig, Szibériáig megjárt út tapasztalatairól szól, fényképekkel illusztrálva. „Konrád Árpád Szolzsenyicinhez hasonlóan azt mondja: abban a világban nemcsak gulág, emberirtás, nemcsak második világháború, atomkísérlet volt, hanem kultúra, tudomány is” – emelte ki Vida Gábor. Kibédi Varga Sándor újságíró kötete a Magyarországra kivándorolt erdélyiekről szól. A szerző marosvásárhelyi származású, most Budapesten él. /Máthé Éva: A Mentor Kiadó két új kötetét mutatták be Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./


lapozás: 1-22




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998