udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 4 találat lapozás: 1-4
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2002. május 7.

Minden év máj. 1-jén ünneplik, a Beszterce-Naszód megyei Óradnán Szent Józsefet, a családok és a munkások védőszentjét. A bányászcsaládok és helybeliek mellett számos elszármazott és meghívott vett részt a búcsún. Jelen volt dr. Szántó Árpád, a megyei tanács alelnöke, valamint Nascan Alexandru polgármester. Az ünnepély az óradnai óvodások és iskolások ünnepi műsorával kezdődött. A szentmisét kísérte, valamint ez után fellépett a besztercei római katolikus egyház felnőtt és ifjúsági énekkara. Óradna hat ezer lakosából 850-re tehető a katolikusok száma. Filiái: Radnaborberek, hívek száma 190, egykor magyar és német katolikusok lakták, ma csak románul beszélnek; Naszód, hívek száma 101. A többi, a Nagy-Szamos felső folyásán levő filiában nincs templom, hívek száma összesen 110 személy. Ezek, Romoly, Hordó, Szolyva, Magyarnemegye, Kisilva, Szentgyörgyfürdő, Dombhár, Újradna, Máriavölgy. A második világháború után tudatosan sorvasztották a nemzetiségek öntudatát és anyanyelvi oktatását. Felszámolták 1965-ben a magyar nyelvű oktatást. Ennek köszönhetően elkezdődött a megállíthatatlan beolvadási folyamat, ma alig százan beszélik a magyar nyelvet, de vallásukat megtartották. Ezért a szentmisét ma két nyelven tartják. /Kresz Béla: Templombúcsú Órádnán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

2007. december 19.

December 21-től Magyarország is tagjává válik az európai szabad mozgást biztosító Schengen-övezetnek, amikor kilenc országgal bővül a szabad mozgást biztosító övezet. Úgynevezett mélységi integrációs szűrőhálót alkalmaz a magyar határrendészet a kishatár-átlépő biztosította jogosítványokkal esetlegesen visszaélő ukrán állampolgárok kiszűrése érdekében. Ez azt jelenti, hogy Magyarország egész területén ellenőrizhetik az úti okmányokat s a tilosban járókat – azaz a 30 kilométeres határ menti sávot elhagyókat – figyelmeztetéssel, pénzbírsággal, végső esetben pedig kitiltással is sújthatják. Az uniós határok átlépése hosszabb időt vesz majd igénybe, mint az eddigi határátkelések. A Szerbiában és Ukrajnában élő magyarok csak a schengeni vízum birtokában léphetnek Magyarország területére. Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára úgy nyilatkozott, a magyar állam fenntartja az eddig érvényben lévő ingyenes nemzeti vízumot, amely viszont csak Magyarország területére érvényes. A többi schengeni tagország esetében meg kell vásárolni a 35 euróba kerülő schengeni vízumot. A magyar kormány a kishatárforgalmi engedélyek kibocsátását is felajánlotta, amely jelentős segítséget jelenthet a kárpátaljai és délvidéki magyaroknak. Ennek lényege, hogy a két államban a határ mentén élő ukrán állampolgárok, így magyarok is, a határszakasz két oldalán legtöbb 50 kilométeres sávban az igazolvánnyal átléphessék a határt. Kárpátalján ez Técső, Szolyva, Ilosva határolta vonalig terjed. A vajdasági magyarság képviselői nem éltek ezzel a lehetőséggel, mivel az – szerintük – nemzetiségi konfliktusokhoz vezethet. /Nagy B. István: Bonyolított csatlakozás. = Krónika (Kolozsvár), dec. 19./

2009. július 25.

A Magyarok Székelyföldi Társasága szervezésében június 24-29. között idén is sor került a már tízéves múltra visszatekintő Lármafa-találkozóra. A zarándokcsapat Székelyföldről indult, és kiegészült marosvásárhelyi, nyárádszeredai, cegőtelki, valamint a későbbiekben egy nyolctagú felvidéki csoporttal is. A zarándokút első állomása hagyományosan a Beszterce-Naszód megyei Cegőtelke volt. A cserhalmi emlékműnél a Szent László vezette kerlési (cserhalmi) csata legfontosabb momentumainak felidézése jelezte a zarándoklat kezdetét. A Lármafa zarándokutak legfőbb célja egyrészt a Szent László-kultusz felélesztése, ápolása, valamint olyan történelmi helyek felkeresése a Kárpát-medencében, amelyek azt bizonyítják, hogy a magyarság aktív résztvevője és alakítója volt a térség történelmének, kultúrájának. Ugyanilyen fontos a nyelv szépségének és tisztaságának megóvása. Idei a résztvevők Kárpátalján, Felvidéken és Magyarországon kerestek fel olyan helyszíneket, melyek nagy fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc alakjához kötődnek, vagy történelmünk olyan jeles képviselőihez, mint pl. a híres egri várkapitány, Dobó István vagy Kossuth Lajos. Kárpátalján megálltak Tiszaújlakon, a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának emlékére állított Turul emlékműnél. A munkácsi vár Zrínyi Ilonának, „Európa legbátrabb asszonyának” alakját idézi, aki 1685-től három évig irányította a vár védelmét. A vár udvarán méltó helyet kapott Petőfi Sándor mellszobra is, aki 1847 júliusában felkereste a munkácsi várat is. Szolyván lerótták kegyeletünket a sztálini terror idején ártatlanul elpusztult áldozatok előtt. A lágertemető helyén ma emlékpark van, több mint 12 ezer ember lelte itt halálát. Beregszászt a Rákóczi- szabadságharc bölcsőjének is lehet nevezni. Sok szép látnivalóban, lélekemelő élményben bővelkedett felvidéki utjuk is. A felvidéki Dobóruszka, a híres egri várkapitány, Dobó István szülőhelye. Nagyszelmencen 1946-ban kettévágták a községet, szögesdrótot húzva emberi életek, lelkek közé, elszakítva szülőt, gyermeket, rokont, jó barátot. Ez a szörnyű állapot 2005-től némileg enyhült a határátkelő létesítésével. Jártak II. Rákóczi Ferenc szülőhelyén, a borsi várkastélyban. A bölcsőtől a koporsóig, azaz a borsi várból a kassai Szent Erzsébet-székesegyházhoz mentek. A nagy fejedelem itt talált végső nyughelyet, amikor Konstantinápolyból hazahozták hamvait. Kassán voltak a híres „kassai polgár”, Márai Sándor emlékházánál is. Az anyaországban Vizsolyt és Tállyát keresték fel. /Borbély Mária: Lármafa-találkozó – 2009. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./

2009. november 24.

A magyar hálaadás napjának megünnepléséhez szeretne hagyományt teremteni Pákh Imre amerikai magyar üzletember, aki Kárpátalján magyar emlékhelyeket keresett fel és koszorúzott meg kezdeményezésének támogatóival. Kárpátaljai útjának első állomásán, a Sztálinizmus Áldozatainak Szolyvai Emlékparkjában a munkácsi születésű Pákh Imre elmondta: célja az, hogy minden év novemberének harmadik hétfője a magyar hálaadás napjává váljon, s ezen a napon a magyarok, éljenek bárhol is a világon, felkeressenek egy-egy nemzeti emlékhelyet, és fejet hajtsanak a hősök emléke előtt. Hálát adjanak azért, hogy a történelem viszontagságai ellenére a magyarság több mint ezer évig fennmaradt a Kárpát-medencében. Az emlékparkban Pákh és a kezdeményezését felkaroló Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, valamint Kocsis Fülöp hajdúdorogi görög katolikus megyéspüspök ökumenikus szertartás és ima keretében megkoszorúzta a sztálini terror sok ezer kárpátaljai magyar áldozatának emlékművét. A koszorúzás és megemlékezés a vereckei honfoglalási emlékműnél folytatódott, és a munkácsi várban, a Pákh család jóvoltából tavaly visszahelyezett turulmadaras emlékoszlopnál ért véget. /Magyar hálaadásnapi kezdeményezés Kárpátalján. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 24./


lapozás: 1-4




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998