udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 7 találat lapozás: 1-7
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1998. április 7.

Három éve egy volt szekus alezredes, Roland Vasilievici nyilvánosságra hozta, hogy 1977-ben a Securitate, a titkosrendőrség egy húszéves terv, a Tiszta Románia megvalósításához látott hozzá, melynek célja a veszélyesnek minősített öt kisebbség, a német, a magyar, a zsidó, a cigány és a török - teljes felszámolása volt. Ez volt a Helga-terv. Roland Vasilievici nemrég újabb adatokat tárt erről a nyilvánosság elé. A terv Magyarország és a világ magyarságának lejáratását tűzte céljául, de szabotázscselekmények végrehajtása is szerepelt benne. Törcsváron különleges, magyar nyelvű szekusiskolát hoztak létre, hozzáláttak a tudatos félretájékoztatáshoz, a létfontosságú magyarországi intézményekbe való befurakodáshoz, ügynökhálózat kiépítéséhez, a magyar nagykövetségek lehallgatásához, a magyar egyházak lejáratásához, a magyar propagandaeszközök megsemmisítéséhez, a Szabad Európa Rádió és a Vatikáni Rádió magyar adásának hamis hírekkel való ellátásához. A törcsvári iskolát elvégzők új identitást kaptak. Az iskola főleg árvaházakból toborozta tanulóit, hamis személyi igazolványt kaptak, magyar nevekkel. Tökéletesen elsajátították a magyart, magyar lapokat olvastak, a Kossuth rádiót hallgatták, tanulmányozták a magyar néprajzot, a magyar szokásokat. Az iskola elvégzése után "szökve" hagyták el az országot, hatósági segítséggel. 1989 végéig ezek a fiatalok több országban tevékenykedtek, de befurakodtak az erdélyi magyar iskolákba, szervezetekbe is. Õk irányították 1990 márciusában a marosvásárhelyi eseményeket. Õk szítják Erdélyben a két nemzet közötti gyűlöletet, síremlékeket gyaláznak meg. A Helga-tervet a mai napig nem érvénytelenítették. /Asztalos Lajos: A Helga-terv. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./

1995. június 7.

Roland Vasilievici nyugalmazott szekus ezredes a Timisoara lapban cikksorozatban ismertette Ceausescu kisebbségfelszámoló programját. Erről nyilatkozott az Erdélyi Naplónak. 1970 után tizenkét ilyen program született a Securitate keretein belül. 1976-ban készült el a Tiszta Románia program, amely célul tűzte ki, hogy a Románia számára veszélyforrásnak vélt öt nemzetiség - a német, a magyar, a zsidó, a cigány és a török - húsz év leforgása alatt hagyja el az országot vagy olvadjon be. A program húszéves terv volt, 1977-ben hagyta jóvá Ceusescu. A tervet évekre bontották és minden évben titokban kiértékeltek, hogy mit sikerült megvalósítani. Az éves kiértékeléseken a megyei szekus parancsnokok voltak jelen, ezenkívül havonta helyi elemzést is végeztek, amikor lejött valaki Bukarestről és számon kérte az eredményeket. A program szerint a mezőgazdaságtól az igazságszolgáltatásig, minden téren nyomást kellett gyakorolni a kisebbségekre, oly módon, hogy ők maguk kérjék kitelepedésüket az országból. A terv úgy szólt, hogy a németek tíz év alatt vándoroljanak ki. Nem akartak egyszerre kiengedni egymillió németet. Különben nem tudták volna biztosítani az utánpótlást. Amikor az egyik faluból kivándorolt egy német vagy magyar család, már kijelölték azt a családot, amelyik Moldvából vagy Olténiából a helyére költözik. Ezek ingyen megkapták a házat, rögtön tagjai lehettek a kollektív gazdaságnak, kaptak családonként 30 ezer lej költőpénzt. A románok betelepítése, az etnikai arányok megváltoztatása pontos tervek szerint történt. Az egész programról csak a Securitate vezetői tudtak, ettől a szinttől lefelé mindenki csak a saját szeletét ismerte. A cigányokat igyekeztek rávenni arra, hogy legyenek pünkösdisták. Így könnyebben kaptak politikai menedékjogot Amerikában, Németországban, Franciaországban, még Ausztriában is. A Temes megyei szekun is tartottak magyar tanfolyamot. Minden területen megkapták a feladatot: a Földművelődési Minisztériumnak az volt a feladata, hogy ne segítse a német vagy magyar falvak kollektív gazdaságait, illetve hogy a betelepített románoknak többletjövedelmet juttasson. A főügyész azt az utasítást kapta, hogy a kisebbségieket példásan meg kell büntetni. A kultuszminisztérium nem engedélyezte római katolikus, református, unitárius templomok javítását, csak amikor már majdnem összedőltek. Ugyanez történt a magyar és német műemlékekkel. A magyar származású tanárokat Moldvába vagy Olténiába helyezték. A katonaságnál a kisebbségi fiatalokat bányába küldték, vagy olyan fegyvernemekhez osztották be őket, ahol a legnehezebb volt a szolgálat. Külön programot dolgoztak ki a magyarországi kémkedésre. Ez a Helga nevet viselte. Kifejezetten erre képeztek ki szekusokat a törcsvári iskolában. Akik ebbe az iskolába jártak, két-három évig csak magyarul beszélgettek, magyar irodalmat tanultak, magyar tévét néztek. Vasilievci azért szánta rá magát ennek nyilvánosságra hozására, mert úgy látja, hogy ma is folytatódik mindez, csak leplezettebben, rejtettebben. Azóta többször megfenyegették, az Amnesty International viszont a védelmébe vette. /Gazda Árpád: Húszéves terv a kisebbségek felszámolására. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 7./

2000. március 17.

Tízéves a brassói Transilvania Rádió-Televízió magyar nyelvű adása. 1990. március 15-e óta szemtanúja a barcasági művelődési és társadalmi életnek. A jubileum alkalmával az RTT magyar műsorának főszerkesztője, Bálint Ferenc beszélt a múltról és a tervekről. Az első magyar nyelvű adást éppen 1990. március 15-én sugározták. Országos viszonylatban mindmáig páratlan megvalósítás ez a három nyelvű /román, magyar, német/ televízióadó. Minden szombaton kétórás magyar nyelvű műsort sugároznak. A magyar műsorok elsősorban kulturális, közművelődési jellegűek, ritkábban politikai vonatkozásúak. Azt tervezik, hogy feltérképezik és felleltározzák a barcasági népi kultúra hagyományait, az újjászülető csángó népművészetet. Programjuk hangsúlyozottan helyi jellegű. jelenleg 14 önkéntes dolgozik alkalomszerűen a Transilvania tévé magyar adásában. Végigfilmezték a '48-as forradalom barcasági útvonalait, az ütközetek színhelyeit, emlékműveit, Bodzafordulótól a Tömösi- és Törcsvári-szoroson át a brassói Fellegvárig, a Fogaras-vidéki csatamezőkig, s vissza a kökösi hídig, a hosszúfalusi temetőig. /Csutak Levente: RTT magyar adása. 10 év szolgálat. = Brassói Lapok (Brassó), márc. 17./

2005. október 21.

„Elsősorban a római katolikus papokat ítélték nehéz börtönre: Ferencz Béla Ervin ferencrendi szerzetest és Ráduly Géza csíkmadéfalvi plébánost életfogytiglanra, Ráduly István gelencei plébánost huszonkét évi, Dénes Dávid akkoriban hátszegi plébánost húszévi, Mezei Mózes Levente ferences szerzetest ugyancsak húszévi, Müller Jenő érszegi plébánost tizenöt évi, Kosza József ozsdolai plébánost és Aurel Dan görög-katolikus főesperest tíz-tíz évi, Kovács Béla törcsvári plébánost hétévi, Kovács Balázs szentkatolnai plébánost négyévi fegyházra. Utóbbi a temesvári tárgyalás idején 73 éves volt. Azzal vádolták, hogy szentkatolnai plébánosként nem jelentette fel mindazokat, akik a „Szoboszlay-összeesküvés” tagjaiként megfordultak a parókián. A csíkmadarasi Mihálcz Andrást 1960-ban huszonöt évi börtönbüntetésre ítélték. Hasonlóan bántak az ugyancsak 73 éves Szörcsei Elek gazdaemberrel, akit magas kora ellenére tizenöt évi fegyházbüntetéssel sújtottak. Ő volt a kevesek egyike, aki a tárgyalás után találkozhatott a hozzátartozóival. Ekkor kapta azt a végzetes csomagot, amely nagyon rövid időn belül az életébe került. Ugyanis attól félt, hogy a börtönben éhen fog halni, s amikor megkapta a csomagot, az ujjairól addig nyalta a zsírt, amíg gyomorgyulladást kapott, és a galaci börtönben rövid időn belül meghalt. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték Baróti Pál torjai gazdaembert, Schell István és Kuun Zsigmond volt földbirtokost; huszonöt évi nehéz börtönnel sújtották a tbc-s beteg Lőrincz Károlyt, a csernátoni Bulárka Istvánt, Pataki Istvánt és a 17 éves Orbán Pétert, a halálra ítélt és kivégzett Orbán István fiát, akinek az volt a bűne, hogy ő hívta a Szoboszlay Aladárral való csíkszeredai találkozóra az ott beszervezetteket. Tizenöt évi fegyházbüntetést kapott báró Bánffy István, dr. Rend László állatorvos, a marosvásárhelyi állatkert későbbi megteremtője, Pietsch Béla aradi ügyvéd és fia, ifj. Pietsch Miklós építész, gróf Mikó László. A kivégzettek és a börtönben elhunytak emlékét ma faragott kopjafa őrzi a kézdivásárhelyi református temetőben, a torjai római katolikus temetőben és Sepsibükkszádon. Ugyancsak kopjafát állítottak a Szoboszlay-per mártírjainak Budapesten, a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában.” /Tófalvi Zoltán: Megbűnhődött magyarság. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 21./

2007. január 10.

Kelet-Európa-szerte egyedülálló helyzet alakult ki Romániában a kastélyok visszaszolgáltatása kapcsán: az egykori tulajdonosok leszármazottai több épületet is visszakövetelnek, a román állam azonban hallani sem akar arról, hogy a jelentős turisztikai látványosságként üzemelő intézmények magánkézbe kerüljenek. Visszakövetelik a csucsai Goga-kastélyt, bár 1946-ban Veturia Goga, a költő özvegye nyilatkozatot írt alá, amely szerint az ingatlant a román államnak adományozza. Hasonló helyzet áll fenn a törcsvári kastély, illetve a Peles-kastély esetében is: a román állam minden követ megmozgatna, hogy megtarthassa az ingatlanokat. A törcsvári kastélyt tavaly májusban adták vissza Habsburg Domokosnak, ugyanakkor Adrian Iorgulescu művelődési és vallásügyi miniszter egyezményt írt alá a tulajdonossal, hogy a kastély három évig múzeumként működhessen tovább. Az állam vissza akarja vásárolni a kastélyt. Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es szenátor szerint az államnak vissza kell adnia adni a kastélyokat is, azok nem képeznek külön kategóriát. Erdélyben több jelentős épület is visszakerült az örökösök tulajdonába. Horváth-Tholdi Péter például visszakapta a marosnémeti László-kastélyt, négy és fél évig harcolt a tulajdonáért, végigmenve az összes fokozaton. A keresdi Bethlen-kastélyt 2004 novemberében a Legfelsőbb Bíróság visszaadta ugyan, azóta húzódik az átadás, Bethlen Anikó reménykedik, hogy végre megkaphatja jogos tulajdonát. A zabolai Mikes-kastélynak már mindkét épületét visszakapták. Mikes Kata és két fia Ausztriából költözött haza, most intézik a helyreállítást. /Sándor Boglárka Ágnes: Felemás helyzet a kastélyok visszaszolgáltatása körül. Eckstein-Kovács: Nem szívesen, de muszáj visszaadni. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

2007. augusztus 16.

Augusztus 15-én a bonchidai Bánffy-kastélyban a Transylvania Trust Alapítvány, a Restauro Projekt és az ESUA Project munkatársai számoltak be munkájukról, valamint az Európai regionális építészet – Három kastély (a törcsvári, az erzsébetvárosi Apaffy- és a bonchidai Bánffy-kastély) helyreállítása elnevezésű közös projektről. Norvég, brit, olasz, német, belga, amerikai és hazai szakemberek részvételével augusztus 4–13. között Törcsváron, Erzsébetvároson, Szászfehéregyházán, Nagybaromlakon és Medgyesen EU-pénzből műhelygyakorlatokat rendeztek. A nyugati építészszakemberek elismerően nyilatkoztak a bonchidai Bánffy-kastélyban működő Nemzetközi Épített Örökség Helyreállító és Szakképző Központ tevékenységéről, amelynek tapasztalatát saját munkájukban is szeretnék hasznosítani. Az ESUA (Európai Építészeti és Városrendezési Iskola) program célja a páneurópai építészeti iskola létrehozása. A bonchidai szakképző központ a legfontosabb ilyen jellegű közép-kelet-európai intézmény 13 európai országból, valamint Ausztráliából és Brazíliából érkező több mint 800 hallgatójának is köszönhetően, és a kolozsvári Transylvania Trust Alapítvány és a brit Institute of Historic Building Conservation szervezetek irányításával működik – tájékoztatott Hegedűs Csilla ügyvezető igazgató. /-f- : Az épített örökség nem múzeum. Magunkénak kell éreznünk az épületeket. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

2008. augusztus 29.

Romániában jelenleg körülbelül hatvan olyan kastély található régi nemesi családok birtokában, amelyek komoly turisztikai vonzerővel rendelkeznek, ezt azonban a régi-új tulajdonosoknak nem sikerült kihasználniuk. A kommunizmus idején elkobzott, műemlék értékű ingatlanok többsége lepusztult állapotban várja felújítását, ehhez nagyon sok pénzre van szükség. A tulajdonosok rendszerint képtelenek előteremteni a szükséges összegeket. Ezek a kastélyok általában nehezen megközelíthető helyen vannak. A bonchidai Bánffy-kastélykomplexum teljes restaurálása – óvatos becslések szerint – huszonegy millió eurót igényel. Ebből az utóbbi tíz évben a koncesszió birtokosa, a Transsylvania Trust Alapítvány hat milliót költött felújítási munkálatokra, de még így is csupán a műemlék-együttes húsz százalékának rendbetételét tudták fedezni. A zabolai Mikes-kastélyt 1949-ben államosították, és 1997-ben adták vissza jogos tulajdonosának, de a benne működő ideggyógyászati klinikát csak 2005-ben költöztették el. E nyolc év alatt az egészségügyi intézmény nem fizetett lakbért. A kastély, az ahhoz tartozó épületek és a park felújításához 6–10 millió euróra lenne szükség. A Brassóhoz közeli Törcsvár kastélyát a Habsburg családnak szolgáltatták vissza, amely azonban 140 millió dollárért túladna rajta, de még nem talált vevőt rá. Tavaly júliusban vehette végre birtokba a Bethlen-család leszármazottja, a Marosvásárhelyen élő gróf Bethlen Anikó Erdély egyik legszebb reneszánsz kori várkastélyát, a Maros megyei Keresden található nagy múltú kastélyt. A tulajdonos kis múzeumot szeretne berendezni az épületben, illetve panziót, amennyiben sikerül a restauráláshoz szükséges pénzt előteremteni. Erdély-szerte eddig harminc magyar nemesi család kapta vissza őseitől örökölt jussát. Mentőövet a minél nagyobb számú külföldi befektető bevonása jelentheti. Különben félő, hogy a nagy áldozatok árán visszaszerzett épületek ismét idegen kézre kerülnek. /Ördög I. Béla: Védelmet a kastélyoknak! = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./


lapozás: 1-7




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998