udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 19 találat lapozás: 1-19
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1991. március 11.

Az elmúlt években több könyv látott napvilágot, melyekből kirajzolódott a moldvai magyarok élete: Moldvai csángó-magyar okmánytár 1467-1706 /Magyarságkutató Intézet, Budapest, 1989, szerk. Benda Kálmán/ - a könyv latin nyelvű címe: Documenta Hungarorum in Moldavia, Csoma Gergely: Moldvai csángómagyarok /Corvina, Budapest, 1988/, Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság /Magvető, Budapest, 1987/, Szegő Júlia: Ismeretlen moldvai nótafák /Európa, Budapest, 1988/. - A cikkíró részt vett 1990. januárjában egy segélycsomag eljuttatásában, Trunkon osztották szét a segélyszállítmányt. /B. Zs.: Documenta Hungarorum in Moldavia, 1990. = Igen (Budapest), márc. 11. ? 5. sz./

1996. március 7.

A moldvai csángók közül ma mintegy százezren beszélik vagy értik őseik nyelvét. A csángók valamennyien katolikusok. Hitüket azok is megtartották, akik nem tudtak ellenállni az erőszakos románosításnak. Moldvában, Tatros városában született meg, 1466-ban az első bibliafordítás is. Fennmaradt töredéke, a Müncheni-kódex őrizte meg a Miatyánk legrégibb szövegét. Ebben így szerepel egy mondat: "Mü testi kenyerünk felett való kenyeret adjad münékünk ma." Az anyanyelvi oktatás és vallásgyakorlás azonban évszázadok óta hiányzik a moldvai magyarok életéből. Ceausescu bukása után annyit változott a helyzet, hogy nyilvánosan nem korlátozzák a csángó falvak látogatását. A magyar nyelv oktatását azonban továbbra sem engedélyezik. Lészpeden Fazekas József nyugdíjas maga köré gyűjtött néhány iskoláskorút, hogy megtanítsa őket magyarul írni és olvasni. A falu papja a milícia segítségével zaklatja őt. Kallós Zoltán, a moldvai csángó népélet egyik legkiválóbb ismerője azt javasolta, hogy a Csángó sorskérdések címen tartott illyefalvi konferencia a magyar nyelvhasználat üldözése miatt forduljon az ENSZ kulturális szervezetéhez, az UNESCO-hoz. Ezen a Sepsiillyefalván megtartott konferencián több mint harminc előadás hangzott el. Borbáth Erzsébet csíkszeredai tanárnő, aki városában oktatja a moldvai csángó gyermekeket, kifejtette, hogy nem tekinthető végső megoldásnak az, hogy a csángó gyermekek Moldvából Csíkszeredába jöjjenek tanulni, hanem szülőfalujukban kell biztosítani számukra az anyanyelvi oktatást. Vitát váltott ki a konferencián Tánczos Vilmos néprajzos előadása /Hányan vannak a moldvai csángók?/. Köztudott, hogy a romániai nemzetiségi statisztikák nem ismerik a moldvai magyarokat. Az 1992-es népszámlálás idején Petru Gherghel iasi püspök körlevélben szólította fel papjait, hogy a szószékről parancsolják meg híveiknek: tagadják le származásukat. Tánczos Vilmos számbavételénél Szabó T. Attila nyelvész nyelvföldrajzi tagolását vett alapul, ennek alapján bejárta a csángó falvak többségét, szerinte a magyarul beszélő csángók 60 ezren lehetnek, a következő megoszlásban: északi csángók /Románvásár, Szabófalva környéke/: 9 faluban 7 ezer fő, déli csángók /Bákó környékén/ 6 faluban 8 ezer fő, székelyes-csángók 69 faluban, 45 ezer fő. Kiemelte Pusztina, Gajcsána, Bogdánfalva, Trunk, Nagypatak, Klézse, Somoska, Pokolpatak, Frumosa, Forrófalva, Külső-Rekecsin és Diószén településeket, ahol még napjainkban is szinte 100 %-ban beszélik és értik a magyar nyelvet a fiatalok is. Kallós Zoltán és mások is vitatták ezt az adatot, Kallós Zoltán továbbra is 100-120 ezres lélekszámot tartja reálisnak. Abban viszont egyetértettek, hogy az elmúlt évtizedekben közel 40 ezer csángó telepedett át Erdélybe. /Hajdú Demeter Dénes: Csángó sorskérdések. = Magyar Fórum, márc. 7./ Illyefalvi konferencia: 1996. jan. 12-13., 71. sz. jegyzet.

1999. április folyamán

A Keleti-Kárpátokon túl élő csángóknak még a létszámát sem ismerjük pontosan - írta Faludi László a Jel című lapban -, csak a legkülönbözőbb forrásokból származó, egymástól jelentős mértékben eltérő becslésekre hagyatkozhatunk. Becslések szerint még mindig legalább százezren őrzik csángómagyar nyelvüket. A középkori moldvai püspökségek részei voltak a korabeli magyar egyházszervezetnek. A csángók államjogi kapcsolata a Magyar Királysággal a XVI. században szűnt meg; eddig tartott a középkori magyar állam fennhatósága Moldvában. A csángómagyar népesség három földrajzilag jól elkülöníthető térségben telepedett le. A legrégibb nyelvet és ezzel szoros összefüggésben levő kultúrát az északi csángó községek őrzik, melyeknek központja: Szabófalva. A mai többszázezres nagyvárostól és ipari központtól, Bákótól délre több település adja a déli csángók falucsoportját, amelynek része például Bogdánfalva, Trunk, Gyoszény stb. S harmadik néprajzi egység a székely csángók csoportja. Õk őrzik legjobban származástudatukat, nyelvjárásukat, székelyföldi kapcsolataikat. Ehhez tartozik például a Tartos völgyében fekvő Diószeg, a Beszterce menti Lészped; Pusztina, ahol a település védőszentje Szent István királyunk és Onyest. /Faludi László: Csángó sors az ezredfordulón. = Jel (Budapest, katolikus folyóirat), ápr./

1999. december 7.

Néhány héttel ezelőtt nagy meghökkenést keltett, mikor Jean Claude Perisset bukaresti pápai nuncius Szatmárnémetiben kijelentette, Romániában nincs csángókérdés, az csak erdélyi és magyarországi értelmiségi körökben mesterségesen felnagyított ügy. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége levelet írt a nunciusnak, kérve, látogassa meg Moldvában őket. A Vatikán romániai küldötte dec. 6-án Bákóba látogatott, s a helyi római katolikus esperességre hívta találkozóra a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének vezetőit. A találkozón tizennyolc szervezeti tag jelent meg Pusztináról, Klézséről, Lészpedről, Forrófalváról Nagypatakról, Trunkból és Szabófalváról. A nuncius fogadta Csicsó Antalt, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnökét és Duma Andrást, a klézsei szervezet elnökét. Duma András úgy látta, hogy a nuncius közvetíteni akar a szervezet és a iasi-i püspökség között. Csicsó Antal hangsúlyozta, nagy eredmény volt, hogy a csángó szövetség képviselői találkozhattak az apostoli nunciussal. Perisset felajánlotta, közvetítő szerepet vállal a csángó-magyar szövetség és a iasi-i püspökség közti konfliktusban. /A pápai nuncius közvetíteni kíván. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7./

2000. november 11.

Nov. 3-5-én a Bákó megyei Klézsén, a közösségi házban tanácskozást tartottak és konkrét csángómagyar cselekvési tervet dolgoztak ki. Hárman a munkacsoportból, Bartha András (Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke), Farkas András (Via Spei Csángó Ifjúsági Szervezet elnöke) és Hegyeli Attila (Szeret-Klézse Alapítvány elnöke) nov. 9-én Kolozsváron, az EMKE Országos Elnökségének szervezésében, a Kriza János Néprajzi Társaságnál ismertették elképzeléseiket. Alapelvként kimondták, hogy a csángó kérdés megoldása kizárólag Moldvában lehetséges, intézményeik tevékenységét is ott kell lebonyolítaniuk. Számítanak a kárpát-medencei magyarság segítségére. Cselekvési tervükbe hét témát (civil szervezetek működése, információs hálózat kiépítése, oktatás, rendezvények, gazdaság, egyház, kitelepedés/kitelepítés) építettek be. A három civil szervezet, amely Moldvában működik, az RMDSZ-t a magyar kisebbség jogai védelmezőjének tekinti, és felkéri az országos elnökséget, hogy nevezzen ki egy személyt, aki a csángó ügy intézéséért feleljen. Elismerik, hogy a mindenkori magyar kormány támogatása nélkül elképzelhetetlen a jó irányú haladás. Az oktatás a mai csángók egyik legfájóbb pontja. Az oktatást eddig erdélyi magyar iskolákban végezték. A cselekvési terv kidolgozói szakítani akarnak ezzel a gyakorlattal, és a klézseihez hasonló tájházat (közösségi házat) szeretnének létre hozni minden csángó faluban. Ahol a pedagógusok tömegesen taníthatják anyanyelvén az ifjúságot. A gyermekeket és a szülőket a helyi szervek módszeresen próbálják megfélemlíteni. Jelenleg több mint ötven gyermek tanulja a magyar nyelvet Klézsén. Gyimesfelsőlokon 78-an kezdtek tanévet, de ha a cselekvési tervük beindul, az ezret is meghaladná az erre az oktatási formára jelentkezők száma. - A legfőbb gazdasági célkitűzés feltételeket biztosítani a moldvai csángók számára szülőföldükön való megélhetésükhöz. Konkrét lépéseket tettek és terveznek a továbbiakban Klézsén, Pusztinán, Gyimesbükkön, Trunkon. A jelenleg Nyugat-Európában dolgozó moldvai csángók 95%-a keresetével haza akar térni, és építkezést, vállalkozás beindítását tervezi falujában. Ami az alternatív magyar nyelvű misézés elérését illeti, ennek érdekében aláírásgyűjtést kezdeményeznek, és felkérik a római katolikus egyház magyar püspökeit, határozottan álljanak ki a csángómagyarok óhaja mellett. A cselekvési terv szerzői anyagilag, erkölcsileg és politikailag is támogatni kívánják azokat a hazatelepülő csángó fiatalokat, akik vállalkozni, közösségük fejlesztését, megtartását célzó intézményeket szeretnének. A három civil szervezet el akarja érni, hogy minden évben Erdély-szerte és bárhol a világon szervezzenek egy csángó napot, a sajátos kultúrkincs védelme, az anyanemzethez tartozás érzésének erősítése érdekében. Eddig Magyarországon tartottak ilyen rendezvénysorozatot, most szeretnék az itteni támogatókat megnyerni ennek az ügynek a céljából. Az idei csángó szolidaritási napot december 3-ra tervezik, amikor, többek között adománygyűjtést is rendeznek elképzeléseik (népfőiskolai jellegű oktatás felnőtteknek, kiállítások és vásárok megszervezése, tapasztalatcsere céljából látogatások erdélyi és anyaországbeli magyar közösségekhez, a csíksomlyói búcsúra történő utazás megszervezése stb.) további végrehajtására. A hónap eleji klézsei tanácskozás Kolozsváron megfordult három küldöttéről Dáné Tibor Kálmán EMKE-titkár elárulta: a fiatalok Magyarországon vagy Erdélyben tanultak/tanulnak, de erős meggyőződésük hazavezérelte/vezérli őket. És szervezeteikben nagyon sok a fiatal, aktív tag. /Ördög I. Béla: Moldvai csángók Cselekvési Terve. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

2001. június 30.

Gyimesbükkön Deáky András panziójában zajlik június 25-július 1. között a moldvai csángó gyerekek és az őket tanító pedagógusok közös tábora, amelynek célja azon sajátos oktatási módszerek kipróbálása, melyek a 2001 őszétől beinduló moldvai csángó oktatási program megvalósítását szorgalmazzák. A tavaly Klézsén és Pusztinán beindult, iskolán kívüli magyar nyelvoktatást idén a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége szervezésében tíz helységre kiterjesztik: Klézsén, Pusztinán, Somoskán, Lészpeden, Trunkon, Külsőrekecsinben, Dioszén, Forrófalván, Budán és Bákóban szakképzett tanárok vállalnak iskolán kívüli oktatást, mivel a Bákó megyei tanfelügyelőség máig akadályozza a moldvai csángó gyerekek anyanyelvének oktatását. A fiatal pedagógusok - Barnat Simona, Bilibók Jenő, Bogdán Melinda, Borsos Gyöngyi, Ghiurca Valentin, Hegyeli Attila, Lukács Emese, Mester László, Mihálydeák Adél, Róka Szilvia és Sarca Felicia - munkáját segítette, órákat tartott, illetve módszertani útmutatásokat adott Borbáth Erzsébet tanárnő, aki egy évtizeden át többszáz moldvai csángó gyereket tanított Csíkszeredában. /(Deáky András): Moldvai csángó oktatási tábor Gyimesbükkön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./

2001. augusztus 17.

Aug. 15-én a millenniumi záróünnepség, a Szent Korona esztergomi felmutatásának napján Sylvester Lajos rákapcsolt a Magyar ATV-re. A műsor döbbenetes volt. Trunkó Barnabás, Beregi Péter, Selmeczi Tibor Juszt László szokásosan bujtogató noszogatására beszéltek. Selmeczi az ilyenféle ünnepségeket debilisnek, primitívnek és infantilisnak nevezte. Sylvester tapasztalhatta, hogy ez a minősíthetetlenül cinikus, alpári hang másokat is felháborít. A nevezett pesti urak például csak azt látták, hogy Budapesttől Esztergomig a Duna mindkét partján rendőrkordon biztosította a Szent Korona szállítását. Valójában az élőadás mutatta, hogy az emberek integetve, távcsövekkel, ünnepi hangulatban követték a korona útját. /Sylvester Lajos: Lump becsmérlések. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 17./

2001. szeptember 11.

Magyarországi támogatással alternatív magyar nyelvű oktatás indul idén ősztől Bákó megye csángók lakta vidékén. Ezt az teszi szükségessé, hogy a hazai és nemzetközi erőfeszítések ellenére Romániának ebben a térségében továbbra sem indul magyar nyelvű állami oktatás. Ebben a helyzetben a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma anyagi támogatásával hét moldvai településen tizenkét pedagógus irányításával indul alternatív oktatás. A magyar minisztérium kilencmillió forintos támogatást nyújt. A csángómagyar oktatási program végrehajtására az NKÖM és a magyar oktatási tárca a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét (RMPSZ) kérte fel, amely szakmai és gazdasági szinten egyaránt koordinálja a hosszú távú projektet. A programot a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSSZ) képviselőiből és a moldvai oktatást biztosító pedagógusokból álló csapat pályázta meg a magyar minisztériumoknál. A kilencmillió forintos keretet egyéves futamidőre folyósították, belőle fedezik a tanárok, taneszközök, albérletek költségét. Az alternatív csángómagyar tanítás ősztől Klézsén, Pusztinán, Trunkon, Külsőrekecsinben, Somoskán, Budán és Diószénen indul, többnyire a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által bérelt magánházakban. Klézsén és Pusztinán eddig mintegy 120 kisiskolás részesült magyar nyelvű, iskolán kívüli oktatásban. A szövetség által végzett felmérés szerint az újabb öt településen összesen mintegy 150 gyermek igényli ősztől a magyar oktatást. Ők délelőtt az állami iskolák, délután a csángómagyar oktatási program alternatív kurzusain vesznek részt. Bartha András, az MCSSZ elnöke szerint az alternatív oktatás beindítása nem azt jelenti, hogy a moldvai csángómagyarok érdekvédelmét ellátó szövetség lemondott volna az állami magyar oktatás beindításának kiharcolásáról. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Állandó Bizottsága májusban kilenc pontban fogalmazta meg ajánlásait Románia számára a moldvai csángók ügyében. Az ajánlás szerint a román alkotmánnyal és az oktatási törvényekkel összhangban biztosítani kell a csángók számára az anyanyelvű oktatás lehetőségét. Szilágyi Zsolt, az RMDSZ csángóügyekkel is foglalkozó parlamenti képviselője úgy nyilatkozott: a román hivatalos szervek négy hónappal az ET isztambuli konferenciája után is azt keresik, miként lehet kijátszani a testület ajánlásait. /A csángók magyar nyelvű oktatásáról. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 11./

2001. szeptember 17.

Aug. 31. és szept. 3. között a Szatmárnémeti MADISZ amatőr bábszínészei öt csángóföldi településen /Trunkon, Somoskán, Klézsén, Pusztinán és Külsőrekecsinben/ mutatták be Veress Zoltán Irgum-Burgum Benedek című mesejátékát. A csángóföldi bábturné megvalósítását a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatta. Klézsén Istók Pál adott otthont a szatmáriaknak. A turné során a szatmáriak mindvégig az Istók család otthonában laktak. Legelőször Trunkon lépett közönsége elé a bábszínészcsoport. Itt Róka Szilvia magyar anyanyelvű tanítónő vállalta magára a szervezési munkálatokat. Trunkon egy önzetlen román vállalkozó biztosította a helyszínt. Száznál is több gyermek összegyűlt. Róka Szilvia tanítónő elmondta, hogy ősztől magyar nyelvre tanítja a helyi gyermekeket. A szervezésben oroszlánrészt vállaló Hegyeli Attila néprajzkutató, aki az EMKE megbízásából a csángóföldi magyar nyelvű oktatásért felel, legnagyobb igyekezete ellenére sem tudott fedett termet biztosítani a szatmáriaknak. Az iskolák román igazgatói hallani sem akartak a magyar nyelvű bábelőadásról. Sem Somoskán, sem Klézsén nem adtak kölcsön iskolatermet, pedig vakáció lévén semmire sem használták. A szatmáriak a szabad ég alatt tartották meg az előadást, igen nagy sikerrel. Pusztinán Bilibók Jenő, a Csángó Szövetség alelnöke vállalta magára a szervezést. Búcsú volt aznap Pusztinán, egy lakóháznál Székelyföldről érkezett római katolikus pap tartott magyarul Szent István-misét. A gyermekeken kívül közel száz idős ember is megtekintette Irgum-Burgum Benedeket. Külsőrekecsinben már több mint 100 gyermek várt a szatmáriakra. Külsőrekecsinben egy diszkóteremben tartották meg az előadást. Hegyeli Attila közölte, hogy ősztől az eddigi két település helyett már nyolc településen nyolc tanítónő fogja magyarul tanítani a helyieket. /Ilonczai Tamás: Szatmári amatőr bábszínészek turnéja Csángóföldön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

2001. október 9.

Az évek óta húzódó moldvai magyaroktatás most új lehetőséggel bővül. Nem a bákói tanfelügyelőségnek köszönhetően, hanem a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének kitartó munkája eredményeként - a Romániai Magyar Pedagógusszövetség támogatásával - idéntől immár több mint négyszáz csángó gyermek tanulhat anyanyelvén is. A két szövetség közös pályázata révén a tanévkezdéssel egy időben hét moldvai faluban indult délutáni tanítás - tájékoztatott Bilibók Jenő, aki pusztinai lakásában már tavalytól tanít magyarul. Ugyancsak tavaly a klézsei csángó házban mintegy száz kisiskolás sajátíthatta el a magyar írást, olvasást. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma idén kilencmillió forinttal támogatja a programot, így lehetőség nyílt az alternatív oktatás kiterjesztésére további öt helységben: a Klézséhez tartozó Budán és Somoskán, valamint Trunkon, Külsőrekecsinben és Dioszénben indultak magyar csoportok. Van, ahol hét végén (Pusztina) és van, ahol délután tartják az órákat a tanerők saját portáján vagy bérelt házakban. Arra egyelőre kevés az esély, hogy valamelyik iskola adjon otthont a délutáni magyartanításnak. Bilibók Jenő szerint erre a későbbiekben esély csak Külsőrekecsinben lehet, de nem adják fel azt a reményt, hogy a pusztinai iskolával, illetve a községközpont polgármesteri hivatalával és a tanfelügyelőséggel folytatott egyeztetés végül eredményre vezet. Az iskolakezdéssel egy időben az oktatást vállaló tizenkét tanár megkezdhette a munkát. Ebben az is segítette őket, hogy az Apáczai Alapítvány által elsős magyar diákoknak támogatásul küldött könyvcsomagot a csángó gyermekek is megkapták. A tizenkét tanár egyike a sepsiszentgyörgyi Ségercz Ferenc, a táncházak és előadások ismert furulyása. /(Ferencz): Magyaroktatás Moldvában. Közel félezer gyermeket tanítanak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 9./

2001. október 11.

Hegyeli Attila, a Moldvai Csángó-Magyar Szövetség programfelelőse jelezte, hogy a tavalyi tapasztalatokon okulva, a magyar nyelv csángóföldi oktatása az iskolán kívül zajlik az idei oktatási évben. A szövetség pályázatot nyújtott be a nyáron a hálózat megszervezésére, s a magyar oktatási tárca és az RMPSZ segítségével szeptemberben végeztek a szervezéssel. "Az oktatást minden helyszínen megkezdtük, a pedagógusok és gyerekek közösen dolgoznak. Pusztinán: Bilibók Jenő, Barnat Simona, Nyisztor Ilona és Ségercz Ferenc foglalkoznak kicsikkel és nagyokkal. Trunkon: Róka Szilvia, Dioszénben: Farkas Mónika tanít, Klézsén: Mihálydeák Adél, Borsos Gyöngyi, Hegyeli Attila foglalkozik kicsikkel, nagyokkal és felnőttekkel. Somoskán: Bogdán Melinda, Külsőrekecsinben: Szarka Felicia és Ghiurca Valentin dolgoznak. Okt. 13-án, tartják az első tanártalálkozót Klézsén. Ekkor a tanárok beszámolnak az indulás nehézségeiről, sikerekről, kudarcokról. /Csángómagyar oktatás 7 faluban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 11./

2001. december 29.

Első ízben került európai fórumok elé 2001-ben a csángó kultúra ügye. A csángómagyarok hiába kérvényezték, hogy Klézsén és Pusztinán elkezdődjék az iskolákban a magyar nyelv oktatása, vágyuk nem valósult meg. Csángóügyben a 2001-es év első fontos lépését éppen a csángómagyar törekvések ellen fellépők tették, amikor március 17-én Bákóban megalakították a Dumitru Martinas Római Katolikus Egyesületet. Elnökük, Gheorghe Bejan kijelentette, Moldvában semmi keresnivalójuk a magyar nyelvhez fűződő követeléseknek, a moldvai katolikusok ősidőktől fogva románok. A rendezvényt Viorel Hrebenciuc, a kormánypárt alelnöke levélben üdvözölte. Az egyesület vádjaira az Európa Tanács parlamenti közgyűlése adott csattanós választ. A közgyűlés állandó bizottsága május 24-én Isztambulban foglalt állást csángóügyben. Tytti Isohookana Asunmaa finn raportőr jelentése alapján a testület kilenc pontban fogalmazta meg ajánlásait Románia számára. A 9078-as ajánlás a csángókat római katolikus vallású nem homogén csoportként mutatja be, mely a középkortól Moldvában él, a magyar nyelvnek egy archaikus formáját beszéli, és egész Európa számára rendkívül értékes hagyományvilágot, kultúrát képvisel. Az ajánlás szerint a román alkotmánnyal és az oktatási törvényekkel összhangban biztosítani kell a csángók számára az anyanyelvű oktatás lehetőségét. A helyi iskolákban osztálytermeket kell biztosítani az anyanyelvük tanításához, és a csángóul tanító tanárokat meg kell fizetni. A dokumentum szerint a csángó szülőket tájékoztatni kell a román oktatási törvényekről, és segíteni kell őket abban, hogy alkalmazzák a törvény nyelvhasználatra vonatkozó lehetőségeit. Ugyanakkor lehetőséget kell nyújtani a csángóknak az anyanyelvi római katolikus misék hallgatására és arra, hogy az egyházi énekeiket anyanyelvükön énekelhessék. A dokumentumot egyhangúlag fogadta el az állandó bizottság, kénytelen-kelletlen Gheorghi Prisacaru szenátor, Románia képviselője is megszavazta. A szenátus külügyi bizottságának elnöke üdvözölte az Európa Tanács döntését. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) úgy döntött, nem kezd el újabb, kudarcra ítélt harcot a Bákó Megyei Tanfelügyelőséggel azért, hogy az iskolákban induljon be a magyar nyelv tanítása. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) támogatásával hét moldvai településen tizenkét pedagógus irányításával indított alternatív magyarórákat. Klézsén, Budán, Somoskán, Pusztinán, Rekecsinben, Diószénen és Trunkon többnyire magánlakásokon kezdődtek el a délutáni magyarórák. Ezzel párhuzamosan a csángómagyar közösségi házak építésébe is belekezdtek. Az MCSMSZ július közepén költözött át új bákói székházába, melyet szintén az NKÖM támogatásából vásárolt. Ugyanabból a pénzforrásból Forrófalván és Pusztinán is telket vásároltak egy-egy közösségi ház építésére. "Lesznek olyan központjaink ezekben a falvakban, ahová hazatérhetnek az Erdélyben és Magyarországon tanuló csángó diákok, ahol programokat szervezhetnek, tanítást vállalhatnak - nyilatkozta Bartha András, a szövetség elnöke. A békés építkezés időszakának a hatóságok durva fellépése vetett véget. November 14-én házkutatással és bírságokkal fenyegették meg azokat a klézsei csángó családokat, akik befogadták az iskola utáni magyartanítást. "A főtanfelügyelő-helyettes asszony legalább ötször kijelentette: ha nem felel meg számomra, ami itt van, menjek Magyarországra - nyilatkozta a Krónikának Istók Angéla, az egyik berendelt asszony. - Én azt mondtam, nem akarok elmenni, de magyarok voltak az első szavak, amelyeket anyámtól hallottam és megtanultam, és azt akarom, hogy a gyermekeim is megtanulják a magyar nyelvet." A klézsei hatósági fenyegetéssel egy időben foglalt állást csángóügyben Strasbourgban az Európa Tanács miniszteri bizottsága. Szorgalmazta az anyanyelvi oktatás támogatását és a csángó nyelvű istentiszteletek biztosításának lehetőségét, s ennek kapcsán üdvözölte a Szentszéknek a csángó kisebbség anyanyelvű hitoktatását és lelkipásztori ellátását célzó törekvéseit. A Bákó Megyei Közegészségügyi Felügyelőség ellenőrei november 19-én a prefektúra írásos felkérése nyomán szálltak ki Klézsére, ahol meglátogatták a délutáni magyarórák helyszíneit. Megállapították, a magánlakásoknak nem megfelelő a hőszigetelése, és az udvar végében mindössze egy illemhely áll az ott lakó család és a gyermekek számára. Ideiglenesen betiltották a tanítást az épületekben, és öttől negyvenmillió lejig terjedő bírságot helyeztek kilátásba arra az esetre, ha a szükséges átalakítások és jóváhagyások nélkül órákat tartanának bennük. A Krónika az Egészségügyi Minisztérium sajtóosztályától tudta meg, hogy a romániai iskolák hatvan százaléka nem rendelkezik az egészségügyi hatóságok jóváhagyásával. A minisztérium illetékesei azt is elmondták, az egészségügyi jóváhagyás nélkül működő tanintézmények száma csupán Bákó megyében 223. A minisztériumi közleményből kiderült, a Klézse községhez tartozó öt iskola közül csupán egy rendelkezik egészségügyi jóváhagyással. Miután a csángószövetség vezetői és az oktatási program szervezői az RMDSZ ügyvezető elnökével is tanácskoztak, úgy döntöttek, elkezdik a kilincselést a hivatalokban, hogy összegyűjtsék a délutáni oktatás törvényesítéséhez kért jóváhagyásokat. Budapesten az Országházban november 27-én Kelemen András, a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezető-helyettese tájékoztatta az Országgyűlést a csángóföldi történésekről. A csángó szövetség és az oktatási program vezetőinek november 29-én sikerült első ízben érdemi vitát folytatni a magyar oktatás ellen fellépő hatóságokkal. Hegyeli Attila programvezetőt és Bilibók Jenőt, az MCSMSZ alelnökét idézték be a Bákó Megyei Tanfelügyelőségre. A két fiatalember azt a kérvényt is magával vitte, amelyet egy nappal korábban harminchét magyarul tanuló klézsei gyermek szülei írtak alá. December 8-ra a klézsei rendőrségre idézték be a csángó gyermekek magyaróráinak szervezőit és befogadóit. A rendőrség a vizsgálatot alighanem a Krónika érdeklődése miatt fújta le. A rendőrtiszt végül úgy döntött, nem avatkozik bele az ügybe. A csángókérdés december 10-11-én ismét felmerült az Európa Tanács művelődési, oktatási és tudományos kérdésekkel foglalkozó bizottságának párizsi ülésén. Gheorghi Prisacaru szenátor üdvözölte a miniszteri bizottság november 14-én elfogadott csángó-ajánlásait. Arról is tájékoztatta a bizottságot, hogy egyes magyarországi hivatalosságok - semmibe véve az Európa Tanács dokumentumait - továbbra is magyar eredetű népcsoportnak próbálják feltüntetni a csángókat. Prisacaru egyben jelezte, 2002-ben Románia kész a Román Akadémia és más intézmények bevonásával tudományos ülésszakot szervezni a csángókérdésről. Úgy vélte, visszaélésnek tekinthetők a csángók magyar kisebbségbe való beolvasztására tett ismétlődő kísérletek. /Gazda Árpád: Európai ügy. Visszatekintő a csángókérdésben. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./

2003. október 18.

A hatósági akadályoztatások ellenére egyre több csángó szülő és gyerek igényli a magyar nyelvű oktatás bevezetését. Néhány fiatal értelmiségi együtt él e közösségek tagjaival. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával idén tizenegy Bákó megyei településen - Klézsén, Budán, Frumószán, Somoskán, Külsőrekecsinben, Magyarfaluban, Lábnyikban, Diószénben, Pusztinán, Lészpeden és Trunkban - kezdték meg a magyar nyelv oktatását. Aszfaltozatlan utcácskákon át jutunk el a frumószai otthoni magyartanítás ideiglenes helyszínére. Vass Ibolya Frumószán az általános iskolában októbertől elkezdte a fakultatív magyaroktatást. Minden családból dolgoznak külföldön: Olaszországban, Spanyolországban, Izraelben, Magyarországon. Vass Ibolya idén végzett a Babes-Bolyai Tudományegyetem filozófia szakán, Bákóban a tanfelügyelőségen Livia Liliana Sibisteanu történész, főtanfelügyelő-helyettes a diplomája alapján szakképzetlenként sorolta be. A csángó szövetségnek körülbelül harmincöt faluból származó, nyolcszázat is meghaladó taglétszáma van. Pávai Réka, a klézsei és somoskai - iskolai és otthoni - magyaroktatás alapembere. A szomszédban lakik Istók Bálint, aki házában a délutáni magyarórák számára a tantermet biztosítja. /Bakk-Dávid Tímea: Nem mártírok, nem idealisták - néptanítók. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./

2003. november 18.

Nov. 15-16-án Gyergyócsomafalván a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány és a Csomafalvi Érzelmiség Fórum Csomafalvi csángó napokat rendezett, amelyen Frumószáról és Pusztináról vettek részt csángó felnőttek és gyermekek. Kiderült, két csángó asszony most mozdult ki először szülőfalujából, a csomafalviak meghívására. A tanácskozáson Vass Ibolya, Frumósza magyartanárnője elmondotta, hogy csángóföldön már 11 településen tanítják a magyar nyelvet, ebből Pusztinán, Lészpeden, Frumószán, Somoskán, Klézsén, Diószénon, Trunkon és Külsőrekecsinben hivatalosan az iskolában, míg Magyarfaluban, Labnicon és Tuttán iskolán kívül. Frumószán a magyar nyelv hivatalos oktatása idén szeptemberben indult, azelőtt 2 éve iskolán kívül tanította a gyerekeket Nyisztor Ilona óvónő. Kezdetben 70 gyermek járt a hétvégi órákra, ám a pap közbelépése miatt számuk 30-ra csökkent s ebből 28 gyermek szülei vállalták, hogy aláírják a kérést: gyermekük az iskolában, hivatalosan tanulhasson magyarul, így sikerült szeptembertől heti 3 órában beindítani az anyanyelvi oktatást. A fiatal tanárnő tapasztalata szerint a csángó gyermekek ügyesek, törekvőek. Mirk Szidónia a Hargita Kiadóhivatal munkásságát ismertette, amely kiadja a Moldvai Magyarságot. A kiadó könyvújdonságai között megemlítette A legfájóbb magyar című versantológiát, amely Lakatos Demeter, Duma András és Demse János csángó költők verseit is tartalmazza, illetve csángó témájú verseket más költőktől, valamint Nastase professzor könyvét. Nastase Jászvárosban volt professzor a két világháború között, aki a csángók moldvai letelepedésének körülményeit kutatta, a könyv 1935-ben megjelent kötete újrakiadása, fordításban. A Duna Televízió mindössze 80 csángó család számára elérhető, s a csángók nem tudják fogni a román rádió magyar adását sem. A Romániai Magyar Szó pályázott, hogy újságot küldhessen csángóföldre, így 120 csángó családnak biztosít RMSZ-előfizetést. A Krónikát régebben terjesztették itt, de ma már nem, a hetilapok és megyei napilapok sem jutnak el a térségbe. A legszélesebb körben a Moldvai Magyarságot terjesztik. Nyisztor Ilona óvónő hétvégeken szülőfalujában, Pusztinán és Frumószán csángó és magyar népdalokra, táncokra, hagyományápolásra tanítja a gyermekeket. Sok csángó igényelt magyar igazolványt is. Mi, moldvai csángók címmel csángó szőttesekből és varrottasokból nyílt kiállítás. Vasárnap a szentmise után a csángó gyermekek a cserkészekkel találkoztak, akik ajándékcsomagokat nyújtottak át nekik, majd Gyergyószárhegyre is ellátogattak. Borsos Géza megyei tanácsos, a csángó napok fő szervezője így vallott a rendezvényről: A 80-as évek elején, amikor felülről szorgalmazták, hogy az iskolák moldvai testvériskolát válasszanak, mi Pusztinát választottuk. A testvérkapcsolat nem jött létre az ottani tantestület ellenállása miatt, de már akkor kapcsolat alakult ki az ottani emberekkel. Most, hogy éledőben a csángók iránti érdeklődés, úgy gondoltuk, Csomafalvának is kötelessége bekapcsolódni e folyamatba. /(Gál Éva Emese): Csángó Napok Csomafalván. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 18./ A pusztinai születésű Nyisztor Ilona Onesti-en hivatásos óvónő, emellett hétvégeken szülőfalujában és Frumószán korábban magyar írás-olvasásra tanította a csángó gyermekeket. Elmondta, hogy Pusztinán régebben egy román család élt, most van néhány vegyes házaspár, a többiek magyarok. Frumószának a 70%-a magyar. Frumószán elkezdte a magyar nyelv tanítását, amikor megtudta a pap, prédikációjában sátánista fészeknek nevezte a magyar órákat, s azt mondta, a nép válasszon közte és köztünk, mert vagy minket hajtanak el, vagy ő megy el. Emiatt csökkent a gyermekek száma 30-ra, de ebből 28 szülő aláírta a kérést, és beindulhatott az iskolai magyar oktatás. Pusztinában már két éve van magyar oktatás az iskolában, és iskolán kívül már négy éve. A kezdetekben az emberek nagyon a magyarság ellen voltak, mert rádióban, tévében, mindenütt befeketítették őket, azt is mondták például, hogy Székelyföldön nem szolgálják ki az üzletekben azt, aki nem magyarul kér, s az emberek azt mondták, ha a magyarok ennyire rosszak, akkor nem kellenek nekünk. Jöttek magyar látogatók a faluba, meg akarták nézni az oltárképet a templomban, amely Szent Istvánt ábrázolja, ahogy felajánlja a szent koronát a Boldogságos Szűzanyának, s az emberek elállták az útjukat, nem engedték be a templomba őket. De azóta változott a helyzet, kimozdultak az emberek a faluból, a fiatalok elmentek külföldre dolgozni, s látták, nem olyanok a magyarok, amilyeneknek lefestették őket. Régen több csángó település templomának volt védőszentje Szent István király. Sok faluban, mint például Magyarfaluban a papoknak sikerült meggyőzniük az embereket, hogy megváltoztassák a templom védőszentjét. Pusztinán ez nem sikerült. Az emberek azt mondták, hogy ezt ők így örökölték az őseiktől, és szeretnék, ha Szent István maradna a templom védőszentje. És így is maradt. Szép énekük a Szent István dicsértessél, a búcsú napján, a nagymisén kérték a papot, hogy mint hagyományt, énekeljék el magyarul, és el is énekelték. A pusztinai emberek már 90 óta kérik a magyar misét. 200 aláírást is gyűjtöttek, a Csángó Szövetség írta meg a kérvényt, s csatolva az aláírásokat, továbbította a pápához, de az a válasz érkezett, hogy nem tudják teljesíteni a kérést, mert csángó nyelvre nincs lefordítva a biblia. Azonban ők nem csángó, hanem magyar misét kértek. 1990-óta Gergely Géza csíkszépvizi plébános, mindig eljön Pusztinára magyar misét tartani, egy-egy udvaron gyűlnek össze, 100- 200-an, mert a pap nem engedi be őt a templomba. /(Gál Éva Emese): Magyar misét Pusztinának! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./

2002. április 2.

Bilibók Jenő, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének alelnöke elmondta, hogy Moldvában, az MCSMSZ által működtetett bákói irodában eddig több mint százan kérték a magyarigazolványt. Szövetségük tagsága már meghaladta a háromszázat. Gyűlnek a kérvények a hivatalos magyar nyelv és irodalomoktatás beindításához. A népszámlálást illetően azonban a falvak nagy részében problémák vannak. Az is megtörtént, hogy meg sem kérdezik a nemzetiséget és az anyanyelvet, és akadt település, például Trunk, ahol a vallásra sem kérdeztek rá a számlálók. Az is megtörtént, hogy elhallgattatták az embereket, mondván: a biztosok tudják, hogyan kell kitölteni az adatlapokat, és majd otthon fejeznek be bizonyos részeket. A bákói Desteptareaban nemrég olyan cikk jelent meg, amely azt hangsúlyozta az RMDSZ szórólapjainak kapcsán, hogy magyarsággal mérgezett röplapokkal manipulálják az embereket. Az MCSMSZ végül küldött egy jelentést az illetékes megyei bizottsághoz, amely operatívnak is bizonyult. Kimentek a helyszínre, és néhány manipulált jegyzőkönyvet újraírtak. Az egyik esetben ugyanis a polgár azt nyilatkozta, hogy ő magyar, mire azt válaszolták, hogy ezt nem lehet beírni, így csángóként jegyezték fel. Egy másik esetben pedig a számlálóbiztos üresen hagyta a nemzetiségre vonatkozó rubrikát. A Klézsén élő Hegyeli Attila, aki az iskolán kívüli magyarnyelv-oktatással van megbízva, olyan moldvai településről tud, ahol az utcán is mindenki magyarul beszél, mégis alig vallotta néhányuk magyarnak magát. /Kristály Lehel: Jó és rossz hírek a csángómagyaroktól. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 2./

2004. április 5.

A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége ápr. 4-én, virágvasárnap Bákóban tartotta közgyűlését. Az ülésen elsősorban klézsei és külsőrekecsinyiek vettek részt. Bilibók Jenő, a szövetség megbízott elnöke az eddig elért eredményekről számolt be, miszerint jelenleg Moldvában hét településen, kilenc csoportban folyik a magyar anyanyelvű oktatás az iskolában, ugyanakkor további tíz településen iskolán kívül oktatják a magyar nyelvet. Eddig 145 kérést iktattak, ami körülbelül 250 gyereket érint, ugyanakkor mintegy ötszáz gyermek jogosult a magyar állami támogatásra. A magyar nyelvű misék bevezetésére is kaptak ígéretet egy nemrég, a bukaresti nunciatúrán folytatott beszélgetés során, azonban „itt nehezebben mennek a dolgok, mint más területen, mert ezen a téren másabbak a törvények, mint az állam törvényei" – fogalmazott Bilibók Jenő. Benke Pável kifejtette: a szövetségnek szüksége lesz egy gazdasági vezetőre vagy az RMDSZ gazdasági szakembereitől kérnek segítséget, hiszen a 2000–2003 közötti időszakra is nemrég sikerült elkészíteni a zárszámadást. A szervezetnek ezentúl az elnök mellett két alelnöke lesz, ugyanakkor egy gazdasági igazgatója. A szervezet továbbra is Sepsiszentgyörgyön marad bejegyezve. – Az elnöki tisztségre két személyt jelöltek Róka Szilviát és Bilibók Jenőt. A szavazás eredményeként 43 szavazattal Róka Szilviát választották meg elnöknek, míg Bilibók Jenő 10 szavazatot kapott. Bilibók Jenőt és Benke Pávelt választották meg az alelnöknek. A vezetőség többi tagja: Hegyeli Attila oktatási, Nisztor Tinca vallási, Benke Pável kulturális, Gál Mónika ifjúsági, Istók Angella pedig szociális felelős lett. Bilibók Jenő az ülést követően kifejtette: nem fogja vállalni az alelnöki tisztséget. Bilibók szerint egyezség született arra, hogy a szervezetnek nincs pénze arra, hogy az embereket beszállítsa a falvakról, ezért mindenki maga oldja meg a szállítást. Szerinte Benke Pável és Róka Szilvia megszervezték a beszállítást, ezért voltak a teremben javarészt klézsei és külsőrekecsinyi emberek. Bilibók nehezményezte, hogy a vezetőség tagjainak többsége klézsei lett, így a többi település nincs képviselve. Porcsalmi Bálint, az RMDSZ Szórvány és Szociális Főosztályának alelnöke vett részt az RMDSZ részéről a közgyűlésen. Az utóbbi két évben szoros kapcsolat volt az RMDSZ és a Csángó Magyarok Szövetsége között, jelezte. /Daczó Dénes: Bár megválasztották alelnöknek Bilibók Jenőt, nem vállalja a tisztséget. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./ Bilibók a Krónikának azt nyilatkozta, nem vállalja a funkciót. „Holnap valószínűleg be is nyújtom felmondásomat. Az új elnökségnek teljesen más a mentalitása, koncepciója”. Nem személyi ellentétről van szó, hanem eltérő munkamódszerekről. Az eltelt négy év alatt belefáradt a pénztelenségbe, nyilatkozta Bilibók. Róka Szilvia elmondta, hogy az utóbbi időben egyre nehezebben vállalnak vezető tisztséget a szövetség tagjai, a nagy felelősség és a pénzhiány miatt. /Zsidó Ferenc: Róka Szilvia a csángószövetség új elnöke. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 5./ Róka Szilvia 1972-ben született a moldvai Trunkon, 1992 és 1995 között a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészkarán tanult, majd diplomája megszerzése után az MCSMSZ-ben töltött be különböző tisztségeket, legutóbb a kedvezménytörvény alkalmazását segítő bákói iroda vezetőjének tisztét. /Tisztújítás a Moldvai Csángómagyarok Szövetségében. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 6./

2004. augusztus 16.

Levélben tájékoztatta a hét végén a Bákó megyei tanfelügyelőség a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét arról, hogy két újabb csángó településen, Lábnikban és Diószénben is megkezdődhet ősztől az iskolán belül a magyar nyelv tanítása. Lábnikban két, Diószénben egy vegyes csoport alakul a magyar anyanyelvet fakultatív tantárgyként választó gyermekekből. Hegyeli Attila, a csángó oktatási program vezetője elmondta, a levél azért fontos, mert eddig a tanfelügyelőség hivatalosan nem tekintette tárgyalópartnernek a magyar nyelv iskolai oktatásáért fellépő szövetséget. Két évvel ezelőtt még bíróságon kérte a szervezet törvényen kívül helyezését. Ősztől immár kilenc faluban, 24 csoportban mintegy 450 gyermek tanul magyarul írni és olvasni az iskolában. Azok a csángó falvak közül, ahol korábban délutáni órákon kezdtek foglalkozni a gyermekekkel, Trunk maradt az egyedüli, ahol nem sikerült a magyartanítást az állami közoktatás keretei közé is beiktatni. Az iskolán kívüli programokat egyébként valamennyi településen továbbműködtetik. Hegyeli elmondta, a tanárok közül senki nem távozott a csapatból. /Gazda Árpád: Bővül a moldvai csángóoktatás. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./

2005. július 15.

A Bákó megyei csángómagyarok lakta vidékeken a házakat nem, de a termést több helyen megsemmisítette az ár – számolt be Róka Szilvia, a bákói székhelyű Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. Klézsén több ház pincéjét, köztük a magyar nyelvű oktatásnak és tanárainak otthonául szolgáló házét is elöntötte a víz. Trunkon és Rekecsinben a Szeret két mellékvize, a Kalagor- és a Nikuli-patak öntötte el a termőföldeket. Pusztinát és Frumószát nem érintette még. Bákó megye 28 helységében 4231 lakóházat öntött el a víz és 137-et romba döntött. A vízzel körülzárt 12 helységből ezernél több embert kellett kimenteni. Több mint 100 kilométeren járhatatlanok a közutak, 173 híd és átjáró sérült meg, 20 helységben nincs villanyáram. /Bákói „világvége”. = Krónika (Kolozsvár), júl. 15./

2006. szeptember 21.

Tizennégy Bákó megyei faluban több mint ezer diák vesz részt az új tanévtől iskolai magyarórákon. Idéntől Trun­kon és Bákóban (a Domnita Maria Általános Iskolában) is megkezdi működését egy-egy csoport, a magas gyermeklétszám miatt Külsőrekecsinben és Magyarfaluban két-két pedagógus tanítja a gyermekeket heti három órában magyar nyelv és irodalomra. Tizenöt pedagógus foglalkozik a csángó gyerekekkel, a Moldvai Csángó­magyarok Szövetsége anyagi támogatásával. Róka Szilvia, az MCSSZ elnöke elmondta, rajtuk kívül még tizenketten tanítanak magyar nyelvet, zenét és táncot a délutáni foglalkozásokon részt vevő ezerkétszáz csángó gyermeknek. /(fekete): Bákóban magyarórákat tartanak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 21./


lapozás: 1-19




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998