udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 6 találat lapozás: 1-6
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2006. június 8.

Akárcsak öt évvel ezelőtt, ismét összetűzéssé fajulhat a felső-háromszéki Ozsdola és Vrancea megye közötti legelővita. Az éveken át tartó pereskedés lezárult, három nappal ezelőtt a konstancai táblabíróság kimondta a megfellebbezhetetlen ítéletet: a terület a Vrancea megyeieket illeti. Tette ezt annak ellenére, hogy az ozsdolai közbirtokosság telekkönyvi kivonatokkal igazolta tulajdonjogát, és a két fél által megbízott szakértők egymástól függetlenül elismerték, a 2400 hektárból 1800 az ozsdolaiakat illeti. A tulnici-i polgármester rendőrségi felszólítást küldött az ozsdolai esztenafelügyelőknek, június 12-én reggel 9 órakor jelenjenek meg az őrsön. Az egykori ozsdolai legelőket az 1968-as megyésítéskor csatolták Vrancea megyéhez, és a község havasi legelői nélkül maradt. Még a kommunista hatalom idején is volt annyi belátás, hogy 500 hektárt használatra visszaadtak Ozsdolának, és ez 1991 után is a község leltárába került. A 2000/1-es törvény azonban lehetővé tette a magán- és közbirtokossági, községi és egyházi erdők, legelők visszaigénylését. Az ozsdolaiak kérték is a bizonyítottan nekik járó 2400 hektárt, ám a szomszéd megye helyi földosztó bizottsága elutasította igényüket. Ezért perelt a közbirtokosság éveken át, a politikai befolyás azonban a telekkönyveknél is erősebb bizonyítékká vált, és sorra veszítettek. A legeltetés körüli vita minden tavasszal megismétlődött, 2001-ben pedig verekedéssé fajult, rendőri segédlettel verték meg és üldözték át a megyehatáron az ozsdolai juhászokat. Ezt követően hallgatólagos egyezség született a két prefektúra között: amíg a bíróság végleges döntést hoz, legeltethetnek a területen az ozsdolaiak is. Azt a bizonyos 500 hektárt használták az elmúlt esztendőkben, de most innen is ki akarják szorítani őket – mondta Kovács Géza ozsdolai polgármester. ,,Nem jövünk el onnan, ha jószántunkból feladjuk, soha többé nem lesz esélyünk visszakapni, ami járna” – fejtette ki. Arról döntöttek, hogy Stras­bourgban az Emberjogi Bíróságon keresik igazukat. ,,A tulnici-iaknak körülbelül 6000 hektárra volt telekkönyvük, a visszaszolgáltatás után mégis 13 000 hektár került birtokukba. Ez egy új honfoglalás” – véli a polgármester. Az ozsdolaiak nem engednek, nem is engedhetnek, nem csak mert őseik területéről van szó, de azért sem, mert nincs, ahol legeltetniük. /Farkas Réka: Elveszítik legelőjüket az ozsdolaiak (Fenyegetőznek a Vrancea megyeiek). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 8./

2006. július 8.

Mintegy száz felső-háromszéki közbirtokossági tag és erdőtulajdonos gyülekezett július 7-én Sepsiszentgyörgyön a prefektúra előtt, hogy évek óta tartó követeléseinek nyomatékot adjon. Az ozsdolai Láros Közbirtokosság 1690, a gelenceiek és a bereckiek több ezer hektár, megyehatáron túli erdő, legelő és kaszáló visszaszolgáltatását követelik. A prefektusnak átadott memorandum szerint a területek visszaszerzéséért indított perek sorozatos elvesztése miatt a pártatlan bíráskodás elve és gyakorlata is sérült. A memorandumban a helyzet részletes ismertetése mellett a gazdák a törvénytelenségeket elkövetők – a tulnici-i polgármestertől a Vrancea megyei tanácselnökig – felelősségre vonását követelik. György Ervin prefektus átvette a beadványokat, és megígérte, hogy eljuttatja a címzettekhez. /(Ferencz):   Felső-háromszékiek a prefektúra előtt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 8./

2006. november 14.

Jövőre lesz tíz éve annak, hogy a Kovászna megyei ozsdolaiak sikertelenül próbálják visszaszerezni erdőségeiket a Vrancea megyei Tulnici községtől. Több mint kétezer hektárnyi erdőt veszített Háromszék az 1968-as megyésítéskor, ezt követelik vissza a volt tulajdonosok. A kárvallottak utolsó jogorvoslati reménye maradt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága. Amennyiben a szomszédos megyétől végre visszakapnák a hivatalos iratokkal igazolható 2400 hektárnyi erdőtulajdonukat, a közeljövőben akár száz munkahelyet lehetne teremteni az alig 40 százalékban foglalkoztatott Ozsdolának. A tulniciak arra hivatkoznak, hogy az erdőket Stefan cel Mare moldvai vajdától kapták adománylevél alapján a XVI. században. /!/ Az egyesület érdekképviseletét felvállaló Tamás Sándor háromszéki parlamenti képviselő a vranceai törvénytelenségekre, valamint a konstancai törvényszék és táblabíróság elpolitizálására hívta fel a figyelmet. Nem erősítik meg a tulniciak tulajdonjogát a háromszékiek levéltárakban fellelt dokumentumai sem. Például az 1934-es keltezésű tulajdonlap és az 1931-es telekkönyvi kivonat részletesen feltünteti a jelenleg részben Tulniciban található ozsdolai birtokokat. Mi több, az 1923-as tulnici-i alapszabályzatban világosan szerepel az Osztrák- Magyar Monarchia határáig tartó birtokperem-vonal. /Domokos Péter: Strasbourghoz fordulnak az ozsdolaiak. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./

2007. augusztus 29.

Felülről irányított terv húzódik meg a Moldvába szakadt erdők eltulajdonítása, a székelység kifosztása mögött ― véli Gábor Imre, a gelencei közbirtokosság elnöke, a brassói városi tanács tagja, egyúttal az erdőtulajdonosok Orbai Egyesületének elnöke. – Amikor 2000-ben az 1-es törvény megjelent, megalakították a Nagycsoport közbirtokosságot, s benyújtották igényünket, telekkönyvi kivonatokkal alátámasztva 3488 hektárra. Gelencén négy közbirtokosság, illetve egyesület van, az övék a legnagyobb. A gelenceiek, ha mindent visszakapnának, a leggazdagabbak lennének a megyében. A visszaszolgáltatás során derült ki, hogy Vrancea megyében van a vagyon jó 2400 hektáros része, szinte háromnegyede. Letették a papírokat a tulnici-i bizottság asztalára is. Az ozsdolaiak kérelmét szintén ez a bizottság utasította el. Tamás Sándor és Garda Dezső képviselő mondta el: a választásokon azzal kampányolt a győztes jelölt, hogy ,,magyaroknak semmit vissza nem adunk”, s hogy ehhez bírták a SZDP-s megyei tanácselnök, Oprisan támogatását is. A telekkönyvet korábban csak az Osztrák―Magyar Monarchia területén használták. Nem vette figyelembe a gelenceiek telekkönyvi bizonyítékát a focsani-i bíróság sem. Azok nem érnek semmit ― mondották ―, ők azt az erdőt Stefan cel Marétól kapták. A közbirtokosság száz évre visszamenőleg minden irattal rendelkezik. Hiába, politikai döntés született. Az RMDSZ vezetősége tudott erről, többször voltak náluk, de úgy látszik, nem tudtak közbelépni. Ezt bizonyítja Tamás Sándor képviselő kudarca is. Miután a Legfelsőbb Bíróság is elutasította őket, a közbirtokosság Strasbourghoz fordult. A moldvaiak nem érték be azzal, hogy kisajátították a másét, hanem igyekeztek bebiztosítani magukat afelől is, hogy ott az erdőt semmiképpen se lehessen visszaszolgáltatni. A közbirtokosság eddig visszakapott 800 hektárt helyben, Ozsdoláról 150 hektárt. Az erdőket kiosztották ottani románoknak. A székelységnek mindenképpen veszteség, sok ezer hektár. Azért nem adják vissza, mert magyar tulajdonról van szó. Elvették egy magyar közösségtől, és odaadták egy románnak. /B. Kovács András: Kifosztott közbirtokosságok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./

2008. április 2.

Hat vitás megyehatára van jelen pillanatban is Hargita megyének, közölte Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács alelnöke, hangsúlyozva: ez sokkal inkább az érintett községek határvitája. A legismertebb határvita az Úz-völgyi, ahol a két település közötti határ, Csíkszentmárton és Dormánfalva (Darmanesti), illetve Bákó és Hargita megye határai képezik a vita tárgyát. Egy másik cifra helyzetű település Gyimesközéplok, ahol közel ötszáz ember közigazgatási hovatartozása felemás. A szóban forgó félezer embernek a személyi igazolványa Középlokra szól ugyan, de az adót már a Neamt megyei Danuc községbe fizetik. A Gyilkostó üdülőteleptől a Békási-szoros irányában fekvő terület tulajdonjoga mai napig kérdéses a gyergyószentmiklósi önkormányzat számára. Garda Dezső RMDSZ-es parlamenti képviselő több éve igyekszik tisztázni a helyzetet. A hivatalos román térképek szerint az egész Békási-sziklaszoros Neamt megyéhez tartozik. A gyergyószentmiklósi önkormányzat egy korábbi katonai térképpel tudja bizonyítani, hogy a terület megyésítés előtt a mai Hargita megye területéhez tartozott – ezt a kataszteri hivatal viszont nem fogadja el bizonyítéknak. A Gyilkostó-övezet mellett Hargita megyében a Gyimesek vidékén Csíkszék, Keresztúr mellett Háromszék folytat határvitákat. Tamás Sándor parlamenti képviselő nemrégiben jelezte, több ezer ozsdolai, gelencei, berecki, zabolai közbirtokosság, magánszemély, egyház, önkormányzat károsult az 1968-as megyésítések során. A Vrancea megyéhez csatolt területek visszaszerzésére irányuló követeléseket Tulnici település földosztó bizottsága eddig folyamatosan visszadobta. Az ozsdolai közbirtokosság ügye már Strasbourgba került jogorvoslásra. /Gergely Edit, Horváth István, Illyés Judit: Forró megyehatárok. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./

2008. augusztus 5.

A moldvai szomszédokkal perlekednek területeikért a székely megyék. A háromszéki Zágon község közel 500 hektár erdővel gazdagodik ezen a héten. György Ervin prefektus elmondta, az állami erdészet szakembereivel azonosították azokat a parcellákat, amelyeket visszamérhetnek a községhez. A tulajdont igazoló dokumentumokból kiderítették, hogy a falu jogosan tart igényt közel 400 hektár legelőre, amely jelenleg a Buzau megyei Gura Teghii településhez tartozik. Az 1968-as megyésítéskor több ezer hektár területet Vrancea, Bákó és Buzau megyéhez csatoltak. A tulajdon-visszaszolgáltatáskor nehézségek merültek fel. A Kovászna megyei magánszemélyek, önkormányzatok, közbirtokosságok, egyházak próbálták visszaszerezni területeiket, igényük jogosságát telekkönyvi kivonatokkal igazolták. Bákó és Buzau megyékben a többéves eljárás eredménnyel zárult, a háromszéki tulajdonosoknak visszamérték az erdőket, legelőket. Viszont évek óta eredménytelenül harcolnak a Vrancea megyéhez csatolt területekért, pereskedés ellenére még egyetlen négyzetmétert sem mértek vissza a Kovászna megyeieknek. A megyehatár menti községek, az ozsdolai, gelencei, berecki és zabolai jogosultak hiába nyújtottak be több tucat visszaigénylést, mellékelve a tulajdont igazoló iratokat, Tulnici település és Vrancea megye földosztó bizottságai azokat sorozatosan visszautasították. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke korábban megfogalmazta, úgy tudja, Vrancea megyében hallgatólagos politikai egyezség született arról, hogy a „magyaroknak” ne adjanak vissza semmit. Újabb megyeközi vegyes bizottság létrehozását kezdeményezi Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke a Csíkszentmárton és Dormányfalva (Darmanesti) közötti határ megállapítására. A két település határa egyben Hargita és Bákó megye közötti határvonalat is jelenti. 2006-ban a tábor hovatartozása élesztette fel a megyék közötti területvitát. Borbély Károly távközlési miniszter ugyanis – aki akkor az Országos Ifjúsági Hatóságot vezette – rendeletileg a Hargita Megyei Ifjúsági Hatóságnak adta át a tábort. A határozatot azonban a Bákó megyei hatóságok megtámadták. A határvita megoldására 2006 őszén megyeközi vegyes bizottság alakult, a feleknek azonban nem sikerült megegyezésre jutniuk. /Bíró Blanka, Gazda Árpád: Újratermelt határviták. = Krónika (Kolozsvár), aug. 5./


lapozás: 1-6




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998