udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 7 találat lapozás: 1-7
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1997. március 7.

Az emlékeket összegyűjtötte a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete, a több éves munka gyümölcsként megjelent Pásztai Ottó és Hutyra G. Zoltán szerkesztésében a Nagyváradi Permontrei Öregdiákok Emlékkönyve. Ismertetik a premontrei kanonokrendet, a váradszentmártoni rendház és plébánia történetét, osztálynévsorok és a tanárok portréi egészítik ki a könyvet. /Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 8./

2002. szeptember 15.

Aug. 28-án délelőtt Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központjában tanácskozástak az erdélyi történelmi magyar egyházak képviselői és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetősége. Római katolikus részről jelen volt Potyó Ferenc pápai káplán, a gyulafehérvári főegyházmegye általános érseki helynöke, Tempfli József nagyváradi megyéspüspök, Fejes Rudolf Anzelm váradhegyfoki premontrei apát-prépost és Amma Zoltán kanonok, a szatmári egyházmegye általános püspöki helynöke. Az erdélyi református egyházkerületet Pap Géza püspök, a királyhágómellékit Tolnai István előadó tanácsos, míg az unitárius egyházat Szabó Árpád püspök képviselte. Megvitatták az úgynevezett restitúciós törvényt, melynek végrehajtási szabályzatát ebben az időben kell elfogadnia a kormánynak. Ezzel kapcsolatban az RMDSZ saját tervezetet terjeszt elő. A tervezettel kapcsolatban az egyházak több módosító javaslatot tettek, amelyekkel az RMDSZ vezetői egyetértettek. Potyó Ferenc felvetette a marosigeni bánya ügyét, amely a telekkönyvben régebben is a gyulafehérvári püspökség tulajdonaként szerepelt. Az ott kitermelt kő minősége megfelelő a székesegyház javítási, restaurálási munkálataihoz. Mivel Romániában az altalaj kincsek állami tulajdonban vannak, valamilyen kiutat kell keresni a helyzet megoldására. Szóba került a három egyházat érintő (római katolikus, református és unitárius) verespataki egyházi ingatlanok kérdése is. A 75 százalékban kanadai kézben lévő Rosia Montana Gold Corporation évtizedekre koncesszióba kapta meg a területet, s azt tervezik, hogy néhány települést eltüntetnek a föld felszínéről. A helyieket jelentős összegekkel kárpótolják házaikért, másokét átépítik. A verespataki történelmi központot - a három magyar templommal és a temetővel - állítólag épen hagyják, a templomok azonban az áttelepítés következtében hívek nélkül maradnak. A befektetőnek a templomokért is kártérítést kell fizetnie. A földek és erdők visszaadására vonatkozóan - az RMDSZ javaslatára - a plébániáktól kimutatást kérve, számba kell venni, hogy helységenként mennyire sikerült ezt a kérdést intézni, s ennek függvényében fognak a politikusok lépni. Egy másik téma volt az államsegélyügy. Az unitáriusoknak, illetve a nagyváradi egyházmegyében az újonnan végzett vagy felszentelt személyeknek nincs biztosítva az államsegélyük, Bukarestből pedig nem hagynak jóvá és nem utalnak ki újabb pénzösszegeket. Ennek rendezését is felvállalta az RMDSZ. A gyulafehérvári Batthyaneum megoldása évek óta húzódik. Az RMDSZ vezetői tájékoztattak arról, hogy a külön kormányrendeletekkel visszaadott, de helyi szinten megoldatlan tulajdonok ügyét is visszautalják egy létesítendő - 22 tagú - bizottsághoz, amely egy államtitkár vezetésével fog működni. Az egyházak képviselői javasolták, hogy biztosítsanak törvényes keretet a felekezeti iskolák létesítésére. Fejes Rudolf Anzelm váradhegyfoki premontrei apát-prépost hozzátette, hogy 1989. dec. 22-e után, de különösképpen 1992-őt, majd 1995-öt követően sok egyházi ingatlant juttattak állami vagy vegyes tőkével működő kereskedelmi részvénytársaságok, központi állami intézmények, helyi tanácsok és magánszemélyek tulajdonába. Ugyanakkor 1989 óta sok egyházi ingatlant lebontottak, megsemmisítettek, így ezen ingatlanokért az egyházak nem részesülnek kártalanításban. Szükséges a határidő szabályzatban való megjelölése. Az apát-prépost a premontrei kanonokrend vagyonával kapcsolatban elmondta, hogy Szentmártonban a kolostort és a hozzá tartozó épületeket, területeket a Sanifarm részvénytársaság tulajdonába telekkönyvezték s egy részét már el is idegenítették. A Félix-fürdő - amely szintén a kanonokrend tulajdona volt -a haszonélvezők martalékává vált. A premontrei rend egyetlen ingatlant sem kapott vissza. Nagyváradon ugyanez a helyzet. Fejes Rudolf Anzelm kiemelte: A 2000/94. számú sürgősségi kormányrendeletet jóváhagyó törvény csak a meglévő ingatlanokra állítja vissza a tulajdonjogot. A többi elkobzott vagy bármi módon az egyházaktól elvett ingatlanok tekintetében nem rendelkezik kártalanításról, sőt az egyházaktól a román állam tulajdonába juttatott templomokat megtartja az állam tulajdonában. Ez a sürgősségi kormányrendelet tehát diszkriminatív, alkotmányellenes, egyházi autonómiát és egyházi tulajdonjogot, alapvető emberi jogot sért. /Fodor György: Visszaigénylésekről tanácskoztak. = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 15./

2003. június 17.

Fejes Rudolf Anzelm, a Váradhegyfoki Premontrei Kanonokrend vezetője a rendjüket ért sorozatos törvénytelenségekre hívta föl a figyelmet és kért jogorvoslást a hatályos törvények értelmében. Megtudták: a kolozsvári AVAB jún. 17-én tervezi a váradszentmártoni SANIFARM Rt. elárverezését. A Bihar megyét korábban ellátó, csődbe jutott gyógyszerszolgáltató vállalat a nagyváradi premontrei kanonokrend műemlék kolostorában. A rend visszaköveteli ingatlanát és javait, febr. 28-án 7157-es számmal iktatták a prépostságnak a követelését. Átiratot nyújtottak be mind az AVAB-hoz, kérvén a folyamat leállítását. A prépost sorra megmutatta azt a több kilogrammos iratcsomót, mely a rend 30 ingatlanának visszaigényléséért készült, merthogy az ingatlanokat sorozatos telekkönyvváltoztatással igyekeztek "fellelhetetlenné" tenni, hiszen az eredeti tulajdonos, a premontrei rend a következő telekpapírokon már nem szerepel. A rendfőnöknek mégis sikerült valamennyit megtalálni. /Balla Tünde: Kedden elárverezik a premontrei kolostort. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./

1997. december 3.

Fejes Rudolf Anzelm, a nagyváradi premontrei prépostság általános helynöke dr. Csapó József szenátor közbenjárását kérte, hogy a rend visszakapja Váradszentmártonban levő volt rendházát és Félixfürdőn levő elkobzott vagyonát. Néhány szélsőséges lap adott erről valótlan tájékoztatást, C. V. Tudor, a Nagy Románia Párt elnöke pedig sajtótájékoztatóján azt állította, hogy magyarországi rend akar itt vagyont szerezni. Ez szándékos félremagyarázás, nagyváradi székhelyű premontrei rendről van szó és nem vagyonszerzés a cél, hanem az elkobozott javak visszaszolgáltatása. /Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 3./

2005. május 10.

Május 9-én hivatalosan is megalakult a Nagyváradi Metropolisövezet, mely kilenc településből áll, Nagyvárad mellett a várost övező községek: Bihar, Biharszentandrás, Bors, Fugyivásárhely, Hegyközcsatár, Hegyközpályi, Nagyürögd és Váradszentmárton alkotják. A társulás alapvető célja a közös infrastrukturális fejlesztés, ennek részeként egységesen építenék ki a csatornarendszert, a közműveket, és közösen pályáznak majd európai uniós alapokra ezek megvalósításához. /Balogh Levente: Kilenc település társult a közös fejlesztés érdekében. = Krónika (Kolozsvár), máj. 10./

2006. március 31.

Egyre több helyen öntenek ki a folyók országszerte. Az illetékesek nem mindenütt készültek fel a természeti csapásra. A Dunán is árhullám várható. Marosvásárhelyen a Maros vízhozama több mint hatszorosa volt a sokévi átlagnak. Nagyarányú olvadás kezdődött, Gödemesterházán, Galonyán és Marossárpatakon. A Maros Maroshévízen tizenkilenc háztáji gazdaságot és százkét hektár mezőgazdasági területet öntött el. Gyergyóremetén százötven hektár mezőgazdasági területet és a helyi óvoda udvarát árasztotta el a Maros és a Kőpatak. Székelyföldön a patakok is kiöntöttek. Megáradt a Fitód pataka, amely Csíkszereda zsögödi részén harminc udvart öntött el. Csíkszentimrén az Olt lépett ki medréből, elöntve gazdasági épületeket. Tusnádfaluban az Olton kívül a Mitács pataka is kiöntött, tizenhat háztáji gazdaságot árasztott el. Dánfalván, Csíkszentkirályon, Csíkszentsimonban, Madéfalván, Csicsóban, Csíkszentgyörgyön, Gyergyóhollón is komoly árvízkárok keletkeztek a patakok miatt. Bihar megyében a Fekete-Körös Belényesnél és Tenkénél tetőzött, míg a Sebes-Körös Rév, Élesd, Kopácsfalva, Fugyivásárhely és Váradszentmárton területén haladta meg a védelmi szintet. Arad megyében a Fehér-Körös árasztott el több száz hektár mezőgazdasági területet, és több községi utat. A Bánságban is, Zsombolya és Gyertyámos környékén több mint száz hektár került víz alá. /Olvadás duzzasztja a folyókat. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./

2008. november 28.

Hosszú évek óta pereskedik a premontrei rend, hogy visszaszerezze két, 1948-ban államosított Bihar megyei templomának a tulajdonjogát. Kevéssé ismert az a tény, hogy a kommunizmus idején államosított egyházi ingatlanok között templomok is voltak. Ezek közé tartozik a premontrei rend nagyváradi, illetve váradszentmártoni temploma. A két templom azért került 1948-ban állami tulajdonba, mert ugyanazon telekkönyvi parcellán szerepelt a nagyváradi, valamint a váradszentmártoni rendházzal – magyarázta Fejes Rudolf Anzelm főapát, váradhegyfoki prépost. A kisajátítás ellenére a kommunizmus évtizedei alatt nem sérült a római katolikus egyház élvezeti joga. Az újjáalakult premontrei rend visszaigényelte Bihar megyei templomait, sikertelenül. A restitúciós törvény szerint nem szolgáltatható vissza egykori tulajdonosának olyan ingatlan, amelyben egyházi szertartás folyik. A premontreieket tehát egy olyan törvényi kitétel akadályozza meg abban, hogy jogilag is birtokba vegyék templomaikat, amely eredetileg a görög katolikus egyház ellen irányult. Mivel a templomok visszaszolgáltatására vonatkozó igényt valamennyi romániai bírósági fórum elutasította, a premontrei rend a strasbourgi Emberjogi Bíróságon keresi az igazát. /Pengő Zoltán: Strasbourgban kérik a templomokat. = Krónika (Kolozsvár), nov. 28./


lapozás: 1-7




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998