udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 15 találat lapozás: 1-15
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1996. október 26.

Okt. 26-án a Beszterce-Naszód megyei Vicén megkezdődött az I. Mezőségi Néptánctalálkozó. A megnyitón Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy megkülönböztetett figyelemmel kell fordulnunk a Mezőség szórványban élő magyar közösségei felé, akik a nehéz körülmények között is őrzik anyanyelvüket, hagyományaikat. A találkozóra Almásmálom, Beszterce, Dés, Füzes, Magyarborzás, Magyardécse, Magyarpalatka, Mezőkeszü, Szék, Szamosújvár, Vajdakamarás és Visa táncosai jöttek el. Megjelent Beder Tibor, a Juliánusz Alapítvány elnöke és Vetési László tiszteletes, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványfelelőse is. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 28., 896. sz./ A találkozó egyik kezdeményezője és szervezője Lőrincz Károly, Vice fiatal katolikus papja. A csíkszeredai Hargita Állami Népi Együttes tagjai közreműködtek, segítettek a szervezésben, a táncosok bemutatkozásban. Ezen a vidéken alig folyt folklórgyűjtés, ezért a segíteni fognak azzal is, hogy a gyűjtött anyagot majd betanítják, hogy a falvak saját énekeikkel, táncaikkal lépjenek föl. /Guther M. Ilona: Ideje volt már ennek! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

1996. november 2.

Nyolcadik alkalommal lesz népzene- és néptánctalálkozó. Sepsiszentgyörgyön a Háromszék Állami Népi Együttes rendezésében a kétnapos /nov. 8-9./ találkozón Mezőségről a visai táncosok és a palatkai zenekar, Kalotaszegről Lengyel László és a türei néptáncosok, Moldvából a pusztinai csángó táncosok és zenészek, Sepsiszentgyörgyről az őrkői cigány táncosok és zenészek. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 5./

1996. november 30.

Madaras, Panit, Sámsond, Kölpény, Mezőcsávás, Szováta, Vajdaszentivány, Holtmaros, Szentkirály, Visa és a vendéglátó Mezőbánd műkedvelői, hagyományőrző csoportjai találkoztak nov. 23-án, a hagyományos Gyöngykoszorú találkozón. A rendezvényen mintegy ötszázan táncoltak. /Gyöngykoszorú '96. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./

2000. november 8.

A múlt hét végén negyedik alkalommal tartották meg Szamosújváron a Mezőségi Népzene- és Néptáncfesztivált. A Téka Művelődési Alapítvány és a kolozsvári Archívum Alapítvány által megrendezett seregszemlén nyolc táncegyüttes és számos népdalénekes vett részt. Dinnyés József budapesti vendég és egy szlovák társa csak emelte a fesztivál rangját. Külön színfoltot jelentett Harangozó Imre, az Ipoly Arnold Népfőiskola előadó tanárának előadása a mezőségi népdalokról. A fesztivál fénypontja ezúttal is az adatközlők gálaelőadása volt, amelyre több mint négyszázan gyűltek össze a főtéri kultúrház nagytermében. Színpadra léptek az ördöngösfüzesi, bonchidai, visai, feketelaki, magyarszováti, mezőkeszűi, csabai és tolvajkötkei táncosok. /Erkedi Csaba: Jól sikerült a mezőségi néptáncfesztivál. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

2001. március 24.

A legnagyobb feladatomnak most azt tekintem, hogy minél többet közreadjak mindabból, amit felmarkoltam, jelentette ki a 75 éves Kossuth-, Magyar Örökség- és Életfa-díjas Kallós Zoltán, a Kárpát-medencei néprajzkutatás talán legkiemelkedőbb alakja, a vele készült beszélgetésben. Kallós Zoltán gyermekkorában kezdte gyűjteni kerámiát, textilt, és népdalokat tanult. Az ötvenes, hatvanas, hetvenes években rögzített hangfelvételek alapján beindított egy kazetta-kiadványsorozatot Kallós Archívum néven, amelyből eddig tizenhat jelent meg, falvanként egy-egy. Az első kazetták moldvaiak voltak. A legelső vallásos jellegű, szentes énekekkel és imádságokkal, a második, világi és hangszeres zenét tartalmazott, kobozkísérettel. Ezen kívül a Balladák új könyvének is megjelent nyolc kazettamelléklete, összesen tehát huszonöt kazettára való anyagot sikerült közreadni. Aztán ott vannak a CD-k: a bonchidai, válaszúti, magyarlónai, ördöngösfüzesi, majd a visai lemez és kazetta. Elmondta, hogy a legszívesebben Moldvában, Gyimes-völgyében, Kalotaszegen és a Mezőség falvaiban gyűjt. A gyűjtés mellett az ifjúsági táncházmozgalomnak is pártolója. /Dávid Lajos: "A lagziban csak én kértem marosszékit" Beszélgetés a hetvenöt esztendős Kallós Zoltán néprajzkutatóval. = Krónika (Kolozsvár), márc. 24./

2003. július 8.

Júl. 6-án, vasárnap ünnepi istentisztelet keretében avatták fel a felújított visai templomot. Pap Géza püspök igehirdetését követően Lukács György helybeli lelkész köszönte meg a visai gyülekezetnek a 200 éves templomért végzett áldozatos munkájukat. A 440 lelkes mezőségi gyülekezet a 150 millió lejes beruházás több mint 95 százalékát önerőből fedezte. /Somogyi Botond: Felavatták a felújított református templomot. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 8./

2002. május 22.

Máj. 20-án tartotta falugyűlését Visa lakossága, ahol határoztak a helyi művelődési egyesület megalakításáról. A helyi lelkész, Lukács György bevezetőjében ismertette az egyesület célját. Javaslat hangzott el az egyesület nevére vonatkozóan: Művelődési Egyesület Visa — Uniunea Culturala Visea. /Művelődési egyesület alakul. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

2005. február 16.

Legalább négy Kolozs megyei község iskolájában szűnik meg a magyar személyek által betöltött igazgatói tisztség a fejkvóta-rendszer bevezetése miatt – tájékoztatott Török Ferenc főtanfelügyelő-helyettes. Minden bizonnyal elveszíti önálló tanintézményi státusát az aranyosgerendi, visai, györgyfalvi és vajdakamarási iskola. A nem elegendő gyerekkel rendelkező iskolákat a községi tanintézményhez csatolják. A falusi iskola igazgatói tisztsége ezáltal megszűnik, az intézmény irányításáért pedig egy helyben megválasztott személy felel majd, aki azonban sem igazgatói, sem aligazgatói státussal nem rendelkezik. A megyében léteznek még olyan községek, ahol általános iskola felső és alsó tagozata egyaránt működik, de nincs 200 magyar gyermek. Szerencsésebb helyzet van Tordaszentlászló községben, ahol három faluban – Tordaszentlászló, Magyarfenes és Magyarléta – működő iskolába járó gyerekek száma meghaladja a 200-at. /(borbély): Igazgatói állások szűnnek meg. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

2005. február 25.

Kötő József tanügyi államtitkár kifejtette, a legégetőbb kérdés a decentralizáció, ami alapvetően átrajzolhatja a romániai magyar oktatási hálózat térképét. Ez sok csapdahelyzetet is tartogat. Egyfelől jó, hogy megszűnik a központi irányítás. Lesz egy fejkvóta, ebből fedezik a tanárok, a tanítók fizetését, a tankönyveket stb. Az alkalmazási jog átmegy az iskolaszékek hatáskörébe. Az iskolaszék intézménye a leglényegesebb. Másfelől az új rendszer nagy kihívást jelent. A 200-as lélekszám alatti iskolák elvesztik jogi személyiségüket. Ez rendkívül sok oktatási intézményt érint a szórványvidéken. Annyit sikerült a törvény készítésébe bevinni, hogy az alapfinanszírozást tanítási nyelvek szerint más koefficienssel számítják, továbbá a vidék szerint, ahol az iskola, a tanintézet működik, és egyéb speciális adottságok szerint. Azonban nem történt gyakorlati lépés a koefficiens kiszámítása érdekében. Kötő jelezte, főosztálya most azon dolgozik, hogy kiszámítsák, mennyibe kerül, mivel kerül többe egy kisebbségi gyermek oktatása, továbbá azt, hogy milyen plusz koefficienseket kell alkalmazni zónák szerint. Megegyeztek abban, hogy a bizottság nem fog döntéseket hozni Kötő ellenjegyzése nélkül. Nagyon fontos minden kisebbségi iskolánál a helyi közösséggel való konzultáció. Kolozs megyében Kötőnek rossz tapasztalatai vannak: a Kolozs megyei magyar képviselet egyáltalán nem foglalkozott ezzel az üggyel, emiatt sorra veszélybe kerültek a magyar iskolák. Tordaszentlászlón például 200 fölött van a magyar gyerekek száma, és 200 fölött van a román gyermekek száma. Ennek ellenére összevonták a két iskolát, és ezt a magyar főtanfelügyelő-helyettes nem jelentette. Végül tanácsi határozatot kellett hozni ahhoz, hogy a község betartsa legalább a törvényt. Nem történt lépés a visai, a mérai, a györgyfalvi iskola ügyében sem. Ezért Kötő intézkedett, február 24-ig küldjenek jelentést a Kolozs megyei magyar iskolák helyzetéről. Szatmár megyében viszont megtalálták a megoldást. /Zsehránszky István: Neveket nem említek. Beszélgetés Kötő József tanügyi államtitkárral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 25./

2005. május 17.

Megjelent Henics Tamás, /sz. 1965, Szentgothárd, Vas megye/ kétnyelvű könyve: Juhmérés Visában, alcíme Szent György-napi örökségünk. Angol nyelvre Sue Foy fordította: Measuring sheep’s milk in Visa a Saint George’s day custom in Transilvania. A kötet az Etnofon népzenei kiadó gondozásában jelent meg 2005-ben Budapesten. A szerző összehasonlítja más falvak azonos szokásaival, (Méra, Szovát, Szék, Magyarlóna, Nemeszsuk, Bonchida, Magyarpalatka), a kiadványt fényképek illusztrálják. /Vajnár Ilona: Juhmérés Visában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 17./

2006. május 26.

Infrastrukturális támogatást kaptak Belső-Erdély megyéi a legutóbbi kormányülésen. A magyar lakosságú települések sem maradtak ki a központi támogatásból. A listát Kolozs megye toronymagasan vezeti, hiszen összesen több mint 66 milliárd régi lejt kapott. Kerekes Sándor, Kolozs megyei tanácsalelnök szerint fontos, hogy a kormány által megítélt legutóbbi támogatásokból magyar falvak sem maradtak ki. A Kolozs megyének megítélt több mint 66 milliárd lejből, az RMDSZ lobbizásának köszönhetően, sikerült szerezni 550 ezer új lejt a Szék és Visa közötti útszakasz aszfaltozására. A Vistai út rendbetételére pedig 100 ezer új lejt folyósítanak. /Borbély Tamás: Kormánytámogatás Belső-Erdély megyéinek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./

2006. augusztus 14.

Céljuk továbbadni mindazt, ami az anyanyelvhez, a magyar kultúrához tartozik, mondta el Balázs-Bécsi Gyöngyi szervező, a Válaszúton tartott XV. Mezőségi Népzene- és Néptánctáborról. A Kallós Zoltán Alapítvány egyhetes táborában, a Kolozsvártól mintegy 25 kilométerre fekvő Válaszúton, a résztvevők tánc-, hangszer- és népdaloktatásban részesülhettek. A környékbeli falvakból – Ördöngösfüzesről, Szépkenyerűszentmártonból, Feketelakról, Búzából, Visából, Magyarszovátról, Magyarpalatkáról – adatközlő táncosok, zenészek és énekesek látogattak el esténként a táborba. A programot különböző előadások is kiegészítették – a tábor egyik vendége volt például Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató is, aki előadást tartott. /Kolumbán Éva: Bonchidai forgatós a „leginkább haladóknak”. = Krónika (Kolozsvár), aug. 14./

2007. július 14.

Az Életfa Családsegítő Egyesület céljai között szerepel a környékbeli nagycsaládok feltérképezése is, hogy anyagi lehetőségeikhez mérten, támogathassák őket. Ezúttal Visa volt soron, ahol két család él nehéz körülmények között, ajándékot vittek nekik. Visa lakossága mintegy 600 lélek, ebből 430 református, 110 ortodox, kb. 35–40 Jehova tanúja, a többi pedig adventista. A helyi reformátusok közül mintegy 130-an élnek Kolozsváron vagy Magyarországon. Kevés a gyermek. Az iskolába összesen 34 gyermek jár. Visa lakóinak több mint 50 százaléka 50 év feletti. A falu két nagycsaládja közül Papp Józsefnek nyolc gyermeke van. A másik családban az édesanya, Gáspár Carmen, két férjét temette el, mindkét férjétől két-két gyermeke van, akiket idős édesanyja segítségével nevel. Carmen román származású, első férje után tért át a református egyházba. Lehetőség szerint a falu is segíti őket. /Sándor Boglárka Ágnes: Két visai nagycsalád kapott segítséget. Az Életfa egyesület feltérképezi a sokgyermekes családokat. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

2007. október 1.

Harmincéves születésnapját ünnepelte az erdélyi táncházmozgalom a hét végén Csíkszeredában. A hetvenes évekbeli indulás Kolozsvárhoz kötődik, aztán a hagyományos népzene és néptánc gyorsan elterjedt Erdély városaiban. Csíkszeredában szeptember 28-tól 30-ig, vasárnap hajnalig a programok mellett spontán táncházakban, együtténeklésekben találtak egymásra régi és újabb ismerősök, barátok. A jubileumi Barozda koncerttel a kezdetek felidézésére terelték a hangsúlyt. A táncházmozgalom Magyarországról érkező hulláma 1977-ben érte el Erdélyt, ahol városról városra terjedt, egymás után nyíltak meg a táncosklubok. Ennek hatására a népi kultúra gyűjtése és kutatása is új lendületet kapott. A Barozda együttes harmincadik születésnapi koncertjén Simó József nagybőgős múltidéző beszélgetésbe kezdett a neves meghívottakkal, köztük Kallós Zoltánnal. A mintegy tizenhatezer dallamot felgyűjtő néprajztudós a népdalok egyetemességére emlékeztetett „A népdal nem múzeumba való kacat, ma is mindenki megtalálhatja benne magát, mert az életről, a szerelemről vagy épp az elválásról szól. Kötelességünk megőrizni és átadni a következő nemzedékeknek” – mondta a Balladák könyve (1971) szerzője, Kallós Zoltán. A Román Televízió magyar adásának szerkesztője, Simonffy Katalin, a híres Kaláka műsorok egyik alapítója régi vágya szerint együtt énekelt a Barozdával, az első erdélyi táncházas zenekarral. Pávai István a Barozda alapítója elmondta, ma is van létjogosultságuk a városi táncházaknak. „Most ünnepeltük először az erdélyi táncházat, ez nem történt meg sem húszéves születésnapján, sem korábban” – mondta el Deák Gyula, a szervezés másik alapembere. „Volt táncház Kolozsváron, Temesváron, Besztercén, Csíkszeredában, de Jászvásáron és Bukarestben is. Mindegyikről próbáltunk megemlékezni most” – tette hozzá a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnöke. A fellépők sorát ördöngősfüzesi, visai idős táncosok nyitották meg, majd széki és Küküllő menti adatközlők következtek. A kivetítővel régi Kaláka-adásból idéztek fel, a felvételen Panek Kati színésznő leányként énekelt magyarózdi népdalokat, aki mai táncházasok szerint a találkozót megelőző szervezés motorja és lelke volt. A háromórás gálaműsor fináléjában több, mint száz székely ruhás fiú és leány özönlötte el a csarnok játékterét. Elől csíki és balánbányai gyermekek, mögöttük a hivatásos Háromszék táncegyüttes és a Hargita tagjai táncoltak. A hatóságok 1986-ban szüntették be a táncházat, a „rendszerellenes, nacionalista összejöveteleket”, ami a veszély ellenére még összetartóbbá kovácsolta az őstáncházasokat. /Horváth István, Stanik Bence: Három táncos évtized. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

2008. június 16.

Százéves iskolát újítottak fel Vajdakamaráson. A hétvégi ünnepélyes átadáson Borbély László fejlesztési miniszter is megjelent. A településen az egyre növekedő gyermekhiány jelenti a legnagyobb gondot, az oktatók attól félnek, hogy mire elkészül az iskola, nem lesz kit tanítani. Mihályfalvi Katalin, az iskola igazgatónője tájékoztatott: hatvan gyerek jár a falu összevont osztályaiba. Az iskola felújítása az első lépés egy mezőségi magyar iskolaközpont kialakítására, amelyre elsősorban azért van szükség, mert a környező településeken a lélekszám csökkenése miatt évente szűnnek meg az iskolák. Mócson átadták az újonnan épült sporttermet. /Fleischer Hilda: Van iskola, nincs gyerek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./ Mihályfalvi Katalin elmondta, a Mezőségen a folyamatosan csökkenő gyermeklétszám miatt minden évben megszűnik egy-egy magyar iskola. A Vajdakamarással szomszédos Magyarpalatkán évek óta nincs magyar nyelvű oktatás, a gyermekek így csak románul tanulhatnak. Úgy tűnik, hogy szeptembertől a visai általános iskola is bezárja kapuit, s ez tizenhárom magyar gyermek sorsát teszi bizonytalanná. Vajdakamaráson van iskolai könyvtár, világhálós hozzáférés, magyar nyelvű iskolaújság, valamint fontosak az összetartozást és a magyarságtudatot erősítő, tanórákon kívüli foglalkozások. Az összesen 2600 lelket számláló – közel 60 százalékban románok, 38 százalékban magyarok lakta – Magyarkályán községhez tartozó, majdnem ezer lelkes Vajdakamarás kilencven százaléka magyar. A helyi általános iskolában 62 gyermek tanul. A iskola falára a második világháború befejezése óta most került vissza a magyar felirat. Borbély László miniszter ígéretet tett: átutalják a vajdakamarási beruházás befejezéséhez szükséges 700 ezer lejt. /Benkő Levente: Elfelejtett vidék szorgalma. = Krónika (Kolozsvár), jún. 16./


lapozás: 1-15




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998