udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 26 találat lapozás: 1-26
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1998. június 19.

A hatalmas esőzések következtében több erdélyi folyó szinte teljes hosszában kilépett medréből. Kiöntött a Kis-Küküllő, a Nagy-Küküllő, árvíz van a Körösök felső szakaszán, a Szamos, a Maros és az Olt is árad. Különösen veszélyes a Nyárád, a Maros és az Olt erdélyi szakasza. Vízakna az áradás miatt ivóvíz nélkül maradt, víz alatt áll az országút Nagyszeben, Medgyes és Segesvár között, járhatatlan a Hétúr és Segesvár közötti országút. Válságosra fordult a helyzet jún. 18-ra virradóan a Szilágyságban és Kolozs megyében is. Kolozsváron ivóvízszolgáltatási korlátozásokat kellett bevezetni. Gyulafehérvár, Balázsfalva és Marosújvár környékén is árvíz van. Észak-Moldvában is áradnak a folyók. /Országos helyzet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

1999. június 26.

Július 1-11. között kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet református és evangélikus hallgatói és vallástanárképzős főiskolásai szórványgondozó gyülekezeti misszióban vesznek részt Dél-Erdély helységeiben. A részletekről Orbán Lajos V. éves református teológiai hallgató elmondta, hogy idén már negyedik éve folyik szervezett szórványmisszió. Az erdélyi teológusok és egyetemisták által végzett szórványgondozás több évtizedes. 1993-tól ismét rendszeressé vált a nagyobb méretű misszió a szórványvidéken. A teológián 1998 őszén hivatalosan is megalakították a Babos Sándor Kört, mely akkor már maga mögött tudta az 1996-os havasalföldi, az 1997-es moldvai és dobrudzsai, valamint az 1998-as bánsági és Zsil-völgyi missziókat. Idén Dél-Erdély gyülekezeteibe látogatnak, a hajdani Királyföld egy részére, Szeben és Brassó megyék magyar szórványaiba. Ez a misszió minden felekezetű szórványmagyarra egyformán tekint. - Vetési László kérésére indították el a "lélektől lélekig" missziót. Ennek lényege a szórványok keresztyén közösségépítése, a vallási, nyelvi, etnikai rehabilitáció. - A mostani alkalommal 42 fiatal érkezik kilenc településre. A Küküllő mentére két csapat érkezik. Az egyik Balázstelkére, onnan látogatnak Báznára és Pócstelkére. A másik Küküllőalmásra, Somogyommal összekapcsolva. Ide tartozik még Erzsébetváros környékén Riomfalva és Ernye is. Szentágotán nemrég szerveződött református anyaegyházközség, és ahol sikerült egy emeletes épületet vásárolni a központban. A kisváros 400 magyarján kívül innen kell felkeresni Bürköst, valamint Hégen, Pusztacelina és Nagysink kisszámú magyarságát is. Mihályfalva és Bólya környékén is sok a munka, mert Nagyselyk és Hidegvíz mellett a Nagy-Küküllő mentén: Kiskapuson, Mikeszászán és Csicsóholdvilágon is várják őket. Az Olt mentén, Románújfaluban már alig negyven magyar él, de Viktóriavárossal együtt ők is nagyon vágynak arra, hogy meglátogassák őket. Az egyik csoport átjár majd Dombosra és Kőhalomra is, a másik pedig Sárkányba és Fogarasra. A vízaknaiak a gyermekevangelizáció mellett bejárják a Nagyszeben környéki népes román falvakat is, ahol magyarok élnek. Nagyszeben az egyedüli helység, ahol nincs kimondottan gyülekezeti tevékenység. Itt a lakónegyedek magyarságát mérik fel, és Oltszakadát támogatásával a szebeni magyar evangélikusok lelkigondozását is végzik. A szórványgondozó csoport nemcsak felkeresi az elveszőfélben levő magyarokat, hanem a lelkigondozás mellett kultúra- és magyarságmegőrző munkát is végez. - Három településen regionális ifjúsági találkozót szerveznek. Vízaknára a város és a környék magyar fiataljait gyűjtik össze. Somogyomba a Küküllő mentieket, Nagymohába pedig a Kőhalom és Fogaras környékén élőket. - Orbán Lajos hozzátette: Erdély egyik legnagyobb szórványgondja a nagyvárosi magyarságé. Kolozsváron tavasszal a Monostori negyedben elindítottak egy egyházi felmérést, és igény van a többi lakónegyedben is hasonló munkára. /Varga Zoltán: Szászföldi szórványmisszió. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

1999. július 3.

Július 1-11. között a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet református és evangélikus hallgatói és a vallástanárképzős főiskolások szórványgondozó gyülekezeti misszióban vesznek részt Dél-Erdély helységeiben. A részletekről Orbán Lajos V. éves református teológiai hallgató, a munka ifjúsági vezetője beszélt. A két világháború között az Erdélyi Fiatalok által kezdeményezett falumozgalom egyházi szárnyaként indultak el a szórványmissziós teológuscsoportok. 1993-tól ismét rendszeressé vált a kolozsvári fiatalok: teológusok, főiskolások, gyülekezeti ifjak falumunkája, melynek jogi és anyagi kereteit az Erdélyi Református Egyházkerület Diaszpóra Alapítványa biztosítja. A misszió bibliai vezérigéje: "Menj mindazokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok néked". (Jer.1,7) A misszió másik jellegzetessége, hogy minden felekezetű szórványmagyarra egyforma szeretettel és féltéssel tekint. Idén a következő helységekbe indulnak: a Küküllő-mentére két csapat érkezik. Az egyik Balázstelkére, ahonnan kilátogatnak Báznára és Pócstelkére. A másik Küküllőalmás Somogyommal összekapcsolva. Ide tartozik még Erzsébetváros környékén Riomfalva és Ernye is. A Hortobágy mentének központja Szentágota, ahol nemrég szerveződött református anyaegyházközség, és ahol a központban sikerült emeletes épületet vásárolni. Szentágota 400 magyarján kívül innen kell felkeresni Bürköst, valamint Hégen, Pusztacelina és Nagysink kisszámú magyarságát is. Kiskapuson, Mikeszászán és Csicsóholdvilágon is várják őket. Románújfaluban már alig negyven magyar él, de Viktóriavárossal együtt ők is várják a látogatást. A nagymohai csoport átjár majd Dombosra és Kőhalomra is, a kóbori pedig Sárkányba és Fogarasra. A vízaknaiak bejárják a teljes Szeben környéki népes román falvakat is, ahol magyarok élnek. Nagyszeben az egyedüli helység, ahol nincs kimondottan gyülekezeti tevékenység, itt a lakónegyedek magyarságát mérik fel, és Oltszakadát támogatásával a szebeni magyar evangélikusok lelkigondozását is végzik. Nemcsak bibliai történetek megismertetésével foglalkoznak, hanem a helyes magyar beszéd és írás tanításával is. Emellett regionális gyülekezeti és ifjúsági találkozókat is szerveznek. - Erdély egyik legnagyobb szórványgondja a nagyvárosi magyarságé. Kolozsváron tavasszal a Monostor negyedben elindítottak egy egyházi felmérést, és igény van a többi lakónegyedben is hasonló munkára. /Varga Zoltán: Kolozsvári fiatalok szászföldi szórványmisszióban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./

1999. július 24.

A kolozsvári protestáns teológusok és egyetemi hallgatók, 1996 óta minden évben megszervezték a nyári magyarság-összeíró és közösségépítő missziót. Idén több mint negyven fiatal a hajdani Szászföldre, Szeben és Brassó megye húsznál több településére látogatott el. Sokan sírva mondták el, mennyire jólesett nekik, hogy felkereste őket valaki. Benépesülhettek az Olt-mentén az évtizedek óta üresen álló parókiák. Szentágotán, Mihályfalván, Balázstelkén, Somogyomban összegyűjtötték a környék magyarjait. Sok gonddal találkoztak a teológusok. Nagymohában a nyolc osztályos iskolában egyetlen szakképesített tanerő sincs, pedig volna gyermek. Lelkész már egyik faluban sincs. Kőhalom 1990-ben indult középiskolája ősztől majdnem a Segesvárral való egészségtelen versengés áldozata lett. Szentágotán több mint 400 magyar él és 20 iskolaköteles gyermek nem részesül magyar nyelvű oktatásban. Bürkösön, Mihályfalván, Bolyában a tanítók nyugdíjba vonulásával megszűnt a magyar I?IV osztály is. Erzsébetvároson most halódik a felsőtagozat ugyanezért, pedig volna gyermek helyben és a környéken is, de senki sincs, aki a helyi lelkészt és tanítónő feleségét támogassa. Nagyszeben Hipodrom lakónegyedében nagyfokú az ott élő magyarok anyanyelvi közömbössége és beolvadásának üteme. Románújfalu, Pócstelke fogy. - A missziós körút során három ifjúsági találkozót is szerveztek. Az első Vízaknán volt, eljöttek Nagyszeben, Mihályfalva, Hidegvíz és Nagyselyk magyar fiataljai. A másodikat a Kőhalom-Fogaras között fekvő Nagymohon szervezték, megjelentek a fogarasi, kóbori és brassói fiatalok is. A harmadik regionális ifjúsági találkozó színhelye a Medgyes melletti Somogyom volt. Ott voltak a medgyesi, erzsébetvárosi, balázstelki, pócstelki, báznai, küküllőalmási, gógáni és somogyomi fiatalok. Áldásos volt az őket elkísérő kolozsvári Szín-pódium bábjátéka: Fegyveresi István és Fegyveresi Anikó háromnapos turnén végigjárta Szeben és Brassó megye minden magyarok által kis számban lakott települését. /Közösségépítő munka a szászföldi szórványokban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24-25./

1999. szeptember 21.

A Szeben megyei Vízakna magyarsága ünnepélyes keretek között emlékezett meg a református férfidalkar megalakulásának 110. évfordulójáról, a XIII. században épült bazilikában. A vendéglátó Orbán Csaba tiszteletes meghívására sokan eljöttek, a nagyszebeni Polgári Magyar Művelődési Egyesület is képviseltette magát. Az énekkart 30 éve vezeti fáradhatatlanul Szőlősi József. /Múlt századból visszaszálló dal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./

2000. október 31.

Gyergyóremete példásan őrzi Cseres Tibor emlékét. A szülőfalu közművelődési egyesülete az ő nevét viseli. Néhány éve emlékművet állítottak az író tiszteletére, okt. 29-én pedig emlékszobát is nyitottak, ahol bemutatják az összes Cseres-művet és -kiadást, személyes tárgyak, a József Attila-díjak és a Kossuth-díj mellett az író kiadatlan életrajzának "házi példánya" is helyet kapott az író lányának jóvoltából. Este a helyi vezetékes televízió műsorán a Cseres Tibor forgatókönyve alapján készült Égi madár és A fekete rózsa című filmek szerepeltek. Bemutatták a Vízaknai csata című tévéfilmet is, az író magyarázatával. /Bajna György: Cseres Tiborra emlékeztek. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 31./

2000. december 8.

Orbán Csaba vízaknai református lelkipásztor elhatározta, hogy gyermekházat létesít az elhagyott gyermekek megmentésére. A holland reformátusok anyagi segítséget nyújtottak. Egy romos épületet kellett felújítani. A kis magyar közösség összefogott. Aki tehette, szerszámot fogott a kezébe, 5 hónap alatt befejezték a ház újjáalakítását. A ház felavatására nov. 26-án került sor, melyet találóan Árvácskának neveztek el. /Kalmár Zoltán: Árvácska. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./

2003. május 28.

A közhiedelemmel ellentétben Vízaknát nem szászok alapították- mondta Szombatfalvi Török Ferenc, a Szeben megyei RMDSZ elnöke. Vízakna ősrégi magyar település. Sokat nyom a latban az 1848-49-es szabadságharc egyik legnagyobb csatája is, a Petőfi emléktábla még mindig hirdeti az óvodaépület falán, hogy itt lakott a költő azokban a napokban. A szabadságharc idején mintegy ezerötszáz magyar lakos élt Vízaknán. Jelenleg a református egyháznak 340 tagja van. Az óvodában kb. húszan vannak, az elemiben kilencen. Ötödiktől csak román tagozat működik: ide jár gyerekek egy része, a többiek - négyen - Nagyszebenben tanulnak a még működő magyar tagozaton. Amennyiben ősztől nem lesz elegendő gyermek a szebeni magyar kilencedik osztályban, akkor elkezdődik egy olyan leépülési folyamat, amely az egész megye magyar nyelvű közoktatását negatívan érintheti. Ma az ötezer lakosú Vízaknán 410-en vallják magukat magyarnak. Évtizedek óta létezik a magyar dalárda. Az Árvácska Gyermekotthon 2000-ben épült. /Szabó Csaba: Ahol négy nap dörgött az ágyú. Vízaknai magyarok között. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./

2003. szeptember 13.

A kolozsvári Unitárius Kollégium X. osztálya nyári kerékpártúrára indult, Dél-Erdély szórványvidékeinek, pusztuló emlékműveinek megismerése volt a céljuk. Solymosi Zsolt vallástanár, a túra vezetője beszámolt útjukról. Megnézték Tordát, Nagyenyedet, Gyulafehérvárt, Dévát, Vajdahunyadot, Hátszeget, az elhagyatott alsófarkadini kastélyt, a szentpéteri Nopcsa kastélyt, az életveszélyes állapotban lévő épületet, Petrozsényt, ahol Bálint Róbert unitárius lelkész, és a helybeli Ifjúsági Egylet várta őket, Nagyszebent, Vizaknát, Pókafalván pedig beszéltek Kleist Ernővel, az utolsó pókafalvi magyarral. Pókafalván láthatták a beszakadt tetejű templomot, a padok helyén méteres a gaz. A templom körül földbesüppedt, 1800-as évekből való magyar sírkövek vannak, a legtöbbet elhordták, az utolsó református pap úgy rendelkezett, hogy őt magát jeltelen sírba temessék, legalább ne lehessen meggyalázni sírkövét. Kleist Ernőnek sikerült megmenteni a pusztulástól a szomszédos dombon lévő evangélikus templomot. Látták a marosszentimrei református templomot is. Abrudbányán a főtéren álló unitárius templom volt a következő szomorú látvány. A beszakadt tetőt benőtte a növényzet, a lehullott vakolatú tornyon latin felirat hirdeti: Épült az egy Isten tiszteletére, 1796-ban. A helybeliek elkergették őket a templomtól. /Szabó Csaba: Pusztuló kövek nyomában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./

2004. február 18.

Manapság Dél-erdélyi magyarlakta megyéről vagy városról beszélve gyakran megkérdezik: hát ott még élnek magyarok? Szombatfalvi Török Ferenc, a nagyszebeni RMDSZ elnöke szerint ez valóban érzékelhető. Nagyszeben 155 045 lakost számlál, ebből 3196 (2,06%) magyar, 2471 (1,6%) német. 1992-ben még 4126-an vallották magukat magyarnak a városban. Szeben megye lakossága 422 224, ebből magyar ajkú 15 476 (3,66%), német 6087 (1,44%). A magyarok megoszlása: Nagyszeben és vidéke 5429 (35,1%), Medgyes és vidéke 10 038 (64,9%). Kevesen tudják, hogy Nagyszebenben mintegy 200 magyar értelmiségi él, köztük lelkészek, egyetemi oktatók, tanárok, művészek, orvosok, mérnökök. Itt él a Kós Károly-díjas Guttmann Szabolcs, Nagyszeben főépítésze, Benedek Zakariás, a Concefa cég műszaki igazgatója, Demeter István dandártábornok, egyetemi oktató, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, Kiss Lórant sebészprofesszor, klinikavezető, Orth István grafikusművész, Kovács Géza dékán, Veress Levente ítélőbíró, Fazekas András élsportoló, edző. A fogyás egyértelmű: csak 2002–2003-ban 50 temetés és 5 keresztelő volt. Nagyszebenben a fogyás oka a Magyarországra történő kivándorlás. Az 1986-87-ben végzett magyar líceumi diákság 80%-a kivándorolt. Jelenleg a városban magyar tagozaton az elemiben 18, az V–VIII. osztályban 32, a líceumban pedig 33 tanuló van. 20 évvel ezelőtt még egyetlen osztályban 36 tanuló volt. Egy 2000-ben végzett részleges felmérés szerint sok magányosan élő, elhanyagolt magyar sínylődik a város különböző részén. Kicsi a nyugdíjuk, segélyt nem kapnak. Kénytelenek lakásukat, javaikat zálogba adni, aztán mások teszik rá kezüket a vagyonukra. A megyei RMDSZ tevékenykedik: óvodaalapítás Küküllőalmáson (2000-ben), Mihályfalván (2001-ben); óvodaalapítás és modernizálás Nagyszebenben (1999-ben); magyar tagozat alapítása Bürkösön (2000-ben) a bürkösi és szentágotai gyerekek számára; pályázati támogatás megnyerése iskolabusz vásárlására (1998-ban), és annak üzemeltetése Vízakna és Nagyszeben között; árvaház indítása Vízaknán magyar nyelven egyházi támogatással, helyi színtársulat megalakítása Nagyszebenben; előadások szervezése Nagyszeben és Mihályfalva amatőr színtársulataival; Petőfi park Nagyszebenben stb. Terveik között szerepel bentlakás alapítás a református egyháznál, nyelvápoló szórványtábor szervezése Vízaknán és Bolyán, özvegyek találkozóinak megszervezése Nagyszebenben, segítségre szoruló idősek felkutatása és egyetemisták általi segítése legalább hétvégeken, magyar vonatkozású műemlékek felkutatása, az 1848-as emlékmű újraállítása Vízaknán stb. /Szabó Csaba: A "száz-kétszáz magyar"-szindróma. Vérkörkeresőben Nagyszeben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./

2004. március 3.

Vízakna Szeben megye olyan városa, amelynek a múltja dicsőbb, mint a jelene. Az 1900-as évek elején Vízakna református közössége még 1200 tagot számlált, ma viszont csak 336-ot. A népszámlálás 2002-es adatai szerint Vízakna 3883 lakosából 404 magyarajkú, közülük 338 református és 73 katolikus. (1970 és 2002 között Vízakna magyar lakossága 36%-kal csökkent.) Vízaknán a házasságok túlnyomó része vegyes. Vízakna magyar férfidalárdája 115 éves idén, és működése megszakítás nélküli. Fel kell kutatni a szekuritáté által eltulajdonított dalárda-kincsesládát (emléktárgyak, zene és énekbetétek stb.) és visszajuttatni. A dalárdát Szöllősi József bádogosmester vezeti, aki 10 éve írja a dalárdatörténet versét. A Szántó Sándor lelkész vezette egyházközség keretein belül működik az Ifjúsági Keresztény Egyesület, Bogáti András tanuló vezetésével. Az iskola magyar tagozatán, összevont osztályban tanít 13 gyereket Varró Sándorné nagyszebeni tanárnő. Vízaknán 2001-től működik az Árvácska Gyermekotthon, amit a református egyház volt lelkésze, Orbán Csaba és lelkes tagsága hozott létre külföldi támogatással. /Szabó Csaba: Vízaknai múlt- és jelenképek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

2004. május 18.

Máj. 14-én a nagyszebeni RMDSZ-székházban a Szabadság szerkesztői olvasóikkal találkoztak. Ettől a héttől Szeben az ötödik olyan erdélyi megye Kolozs, Szilágy, Beszterce-Naszód és Fehér megye után, ahol a Szabadság megvásárolható. A találkozóra a Szórványtengelyek nevet viselő szórványfórum keretében került sor, amelyet a nagyszebeni RMDSZ a Világhírnév című internetes újsággal közösen szervezett. A rendezvényen nagyszebeni, nagydisznódi, talmácsi, vöröstoronyi, feleki, vízaknai, mihályfalvi és bólyai magyarok vettek részt a szórványvidékekről. Balló Áron főszerkesztő és Makkay József főszerkesztő-helyettes a szórványban élő magyarság iránti fokozottabb érdeklődés tényével is magyarázta, hogy a romániai magyar lapok közül a Szabadság internetes változatát olvassák a legtöbben. /K. Zs.: Öt megye napilapja vagyunk. Nagyszebeni szórványtalálkozó olvasóinkkal. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./ A Szórvány tengelyek címmel Nagyszebenben rendezett szórványtalálkozó célja az volt, hogy kapcsolatokat hozzanak létre erdélyi magyar szórvány-kisvárosok iskolái és intézményei között. Az újszerű szórványstratégia első alapköveit a bethleni Bethlen Egyesület, a Bethlen Gábor Alapítvány, valamint a nagyszebeni Octavian Goga Líceum képviselői tették le: ők a tagjai az első szórványtengelynek. A három tanintézmény – a bethleni Grigore Silasi Iskola, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium és a nagyszebeni Octavian Goga Líceum – magyar tagozatának küldöttei külön teremben tárgyalták meg iskoláik együttműködésének lehetőségeit. Szegő József, a Világhírnév internetes névsorolvasó igazgatója leszögezte: a Szórványtengelyek-ötlet lassan tervvé, sőt mozgalom-csírává nőtte ki magát. Ilyen találkozókra szükség van a szórványban, hiszen a szétszórtan élő magyar közösségek alig tudnak egymásról, és alig-alig van részük magyar kollektív élményekben. Szegő József igazgató az internetes "kiadvány", a Világhírnév (www.vilaghirnev.net) hőskorát elevenítette fel. A megjelentek elfogadták a Szórványtengelyek-kiáltványt. /Schneider Tamás: Új szórványstratégia alapjait tették le Nagyszebenben. Médiahonfoglalás – hírmondók között. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./ „Kénytelenek leszünk felfedezni egymást és egymásban a szigetet – azaz szórványaországot.” Ez egy új szórványstratégia alapjainak lerakása lehet. /Szabó Csaba, Világhírnév (www.vilaghirnev.net): Szórványtengelyek-kiáltvány. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

2004. június 11.

Nagyszeben és környéke RMDSZ-szervezete, Szombatfalvi Török Ferenc elnök javaslatára, kapcsolatba lépett a Világhírnév című internetes újság főszerkesztőjével, Szabó Csabával, a Szabadság munkatársával, szórványtengelyek létrehozása céljából. Nagyszeben, Bethlen és Nagyenyed közötti kapcsolat kiépítésével beindítják azt a folyamatot, amelyet első fázisban a Szórványtengely I-nek neveztek el, amely idővel egész Erdély szórványvidékét felöleli. Nagyszebenben az RMDSZ és a Magyar Polgári Művelődési Egyesület tevékeny. Szabó Csaba riportfilmet készített a Nagyszeben környéki helységekben élő szórványmagyarságról, melyet most, a Szórványtengely I. megalakulása alkalmával levetítettek. Így elevenedett meg Vízakna, Mihályfalva, Bólya, Hidegvíz, Nagydisznód, Szentágota, Bürkös, Oltszakadát, Talmács és Vöröstorony a nézők előtt. /Kalmár Zoltán: Szórványtengelyek I. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./

2004. június 19.

Vízaknán ünnepelni készül egy kis csoport. A valamikor 1300 lelket számláló református gyülekezet napjainkra alig 300-ra csökkent tagjai közül harmincan alkotják a mai dalárdát. Kevés köztük a fiatal. 1889-ben alakult meg Vízaknán a református egyházi férfi dalkör. Az alapítólevelet több más értékes dokumentummal együtt 1973–1974-ben az államhatóság elkobozta, s eddig kérésükre sem adta vissza. Szöllősi József sokrétű elfoglaltsága mellett 1961-től tanítja a dalokat, irányítja az éneklést. A dalárda tagjai a 2003-ban visszaszolgáltatott felekezeti iskola épületének javítási munkálataiban is segítettek. /Szántó Csilla: Vízakna. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./

2004. július 27.

Júl. 25-én megünnepelték a Szeben megyei Vízaknán a helyi református férfidalkör fennállásának 115. évfordulóját. A rendezvényre a sorstárs dél-erdélyi kórusok is eljöttek, jelezve, hogy tisztában vannak azzal, mit jelent Dél-Erdélyben, a szórvány szórványában 115 évig folyamatosan létezni, énekelni. Eljött és fellépett Kőhalom vegyeskórusa és a nagyszebeni női dalkör. Szombatfalvi Török Ferenc, Nagyszeben és vidéke RMDSZ-elnöke rámutatott: Isten őrizzen attól, hogy ez a dalárda megszűnjön. Szabó Csaba újságíró a szórványkutatásról beszélt. Az emlékezést a Kolozsvári Televízió Vízaknán készült dokumentumfilmjének levetítése zárta. /Schneider Tamás: Ünnepelt Dél-Erdély legrégibb dalárdája. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./

2004. július 31.

A Nagyszeben közelében fekvő magyarlakta település, Vízakna református dalárdája 155 éves. A férfikórus bebizonyította: a legnehezebb körülmények között is lehet együttlétezni, összetartani, egymásra ügyelni. Szombatfalvi Török Ferenc, Nagyszeben és vidéke RMDSZ-elnöke hangoztatta: ha ennek a dalárdának vége lenne, akkor utolsó felvonása kezdődne el a Nagyszeben környéki magyarság történelmének. A rendezvény otthonosságát fokozta a sorstárs-kórusok jelenléte. Szántó Sándor helybéli lelkészt dicséri az, hogy ez alkalomból emlékkönyv is készült. /Szabó Csaba: 155 éves a vízaknai református dalárda. Egybefűzött emberek születésnapja. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./

2004. augusztus 13.

A Kolozs megyét is érintő magyar demográfiai hullámvölgyben a vidéki civil szervezetek szórványiskola-központokat akarnak létrehozni. A györgyfalvi Georgikon Alapítvány eldöntötte: új szórványoktatási rendszer alapjait teszi le a Kolozsvártól mintegy tíz kilométerre fekvő, színmagyar településen. Antal Árpád, a Georgikon Alapítvány ügyintézője rámutatott, a visszaköltözések során fellendül majd az iskolai élet. Évtizedeken át Györgyfalva gyerekekkel biztosította Kolozsvár lakótelepei magyar oktatási intézményeinek folyamatos működését. Most a Györgyfalvi Általános Iskola szórványban élő vagy nehéz anyagi körülményekkel küzdő 1–8 osztályos magyar gyerekeket toboroz. Ingyenes bentlakást és utazást tudnak biztosítani a rászorulóknak. Vízaknán is ilyen alapokra épül az Árvácska Gyermekotthon. /Szabó Csaba: Sínen van a györgyfalvi szórványiskola-központ. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./

2004. augusztus 28.

Vízaknán az Árvácska Gyermek-otthonban a Szakács házaspár, Etelka és Sándor a saját, immár 17 éves fiukon kívül még hat gyermeket nevel, öt fiút és egy lányt. Állami és (református) egyházi támogatással működik az otthon. /Vasvári Szabó Márta: Vízakna. A gólyák mindig csendben repülnek. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

2004. szeptember 11.

Raicea Onoriu Oscar főesperes elmondta, hogy Nagyszebenben a belvárosi plébániához tartozó mintegy kétezer katolikus (60 százalékuk magyar) négy templomba járhat szentmisére. Nagyszebenből látják el a filiákat is. Nagydisznódot, ahol 26 katolikus, Feleket, ahol 64 és Nagytalmácsot, ahol 11 katolikus él. Vízaknán, Orláton, Keresztényszigeten is él még néhány katolikus magyar, őket a nagyszebeni külvárosi templom gondozza, 437 híve van e plébániának. Vöröstoronyban él még egy katolikus magyar, Korent József festőművész. /Vasvári Szabó Márta: Egy-ház. Véges és végtelen találkozásánál. Nagyszeben római katolikus mindennapjai. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

2004. szeptember 22.

Nagyszebenben az új tanévben megmaradt a magyar óvoda, az általános iskola alsó és felső tagozata és a líceum egyaránt. Azonban maroknyian képviselik a magyar nyelvű közoktatást: 15 óvodás, 18 elemis – 2 osztályban, 36 V–VIII. osztályos, 25 középiskolás. A kilencedik osztályba iratkozott négy tanuló nem volt elegendő ahhoz, hogy magyar osztály alakuljon. A harcok tovább folynak azért, hogy "félmagyar" osztályba járjanak, vagyis a magyarul tanulandó tantárgyakat magyarul. A nagyszebeni iskola magyar osztályai fennmaradásához hozzájárul az RMDSZ mikrobusza, amely már több mint hat éve naponta hozza a környező falvak, városok diákjait. Idén megnyílt a református egyház bentlakása, melyben egyelőre hat diák kap szállást. Vízaknán már 32 óvodással foglalkozik az óvónő, az elemiben pedig 10 gyermek tanul magyarul. Bürkösön hat éve sikerült újraindítani a magyar nyelvű oktatást. Hat gyerek jár most iskolába, nyugdíjas tanítónőjük pedig több mint 50 km-ről ingázik azért, hogy anyanyelvükön tanulhassanak gyerekeink. Mihályfalván 10 gyerekkel működik a már 2 éve beindított magyar nyelvű óvoda. Idéntől elemi osztály is indulhatott volna, de egy szülő visszalépett, így a régi álom nem valósulhatott meg. Oltszakadáton 4 tanulóval működik az I–IV. osztály. /Mitrica Sanja, Szombatfalvi Török Réka: Nagyszeben. Harc a "félmagyar" osztályért. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./

2005. január 24.

Második alkalommal gyűltek össze az elmúlt hét végén Nagyszebenben az erdélyi magyar diaszpóra képviselői. A www.világhirnev.ro nevű internetes névsorolvasó – ahogyan a virtuális folyóiratot Szabó Csaba szerkesztő nevezi – és a nagyszebeni RMDSZ közös munkája a Szórványtengelyek elnevezésű rendezvény. Szombatfalvi Török Ferenc nagyszebeni RMDSZ-elnök elmondta: az RMDSZ feladata megváltozik a szórványban, elsősorban a kulturális értékek megőrzésére kell odafigyelnie. Szabó Csaba kifejtette: a „kerítés” és a kerettelenség égisze alatt szervezték meg a Szórványtengelyeket. A „kerítőmunka” abban áll, hogy összehoznak embereket, kapcsolatot teremtenek bizonyos civil szervezetek és szórványtelepülések között. A szórványtelepülések ugyanis a szomszédos magyarlakta vidéken élőkkel alig vagy egyáltalán nem érintkeznek. A találkozón szilágysági, zilahi, fogarasi magyarok vettek részt. A magyar és a német együttélés kérdését taglalta Kalmár Zoltán, a Nagyszebeni Magyar Polgári Kör elnöke. A vízaknai, oltszakadáti, nagydisznódi, nagyenyedi, fogarasi felszólalók beszámoltak az eltűnő magyar közösségekről. Nagyszebenben megoldatlan a helyi magyar tagozat megmaradásának kérdése, az idei tanévben már nem indult kilencedik osztály, miközben a református egyházközség nemrég felavatott diákotthonában húsz, magyar oktatásban részt vevő tanuló kaphat szállást. A találkozón ismertették Szabó Csaba Gertrudis vére című kötetét. Bemutatkozott néhány, a szórványban megjelenő kiadvány is, így a szilágysági Hepehupa irodalmi folyóirat, az aradi Nyugati Jelen napilap, valamint a Krónika erdélyi közéleti napilap. Fellépett a Szebeni Magyar Ifjak Szervezete keretében működő Forgós néptánccsoport. A találkozón több Nagyszeben környéki települést is egy-egy ember vagy család képviselt. Így jelen volt Felek község egyetlen, egymás között még magyarul beszélő famíliája, a Kulcsár család. Eljött Vöröstorony egyetlen magyar lakosa, Korenth József is. Szutyáki Jenő nagydisznódi lakos elmondta: a városban 55 magyar van – a 2002-es hivatalos statisztikák 170 magyarról „tudnak” –, de közülük húszan már nem beszélnek magyarul. /Fám Erika: „Szórványkerítők” Nagyszebenben. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./

2005. december 29.

„Évtizedekkel ezelőtt úgy jöttünk ide, hogy kis idő múlva valahogy csak hazamegyünk. Aztán a nők férjhez mentek, a férfiak megnősültek, s szinte valamennyien itt ragadtunk” – kezdett az alig néhány száz fős Rimnicu Vilcea-i magyarság modern kori történetébe Stanescu Szabó Anna, az RMDSZ Valcea megyei szervezetének elnöke. Az iparosítás korszakában az ókirálysági városba sodródott magyaroknak nehéz volt megőrizni nemzeti identitásukat. Sokan beolvadtak, és hallani sem akarnak eredetükről. Akik vállalták nemzeti hovatartozásukat, ’89-ig jóformán nem is tudtak egymásról. Az együvé tartozás örömét az RMDSZ és a református egyház 1990 utáni megalakulása villantotta fel. Sokan megjelentek a székházban, bemutatkoztak, megkapták a magyar igazolványt, és azóta sem látta őket senki. Sokan nem tudták egymásról, hogy magyarok. Csorbai Lorándnak, a református gyülekezet új lelkipásztorának a 120 kilométerre lévő Craiovára és az annál is távolabb fekvő bányavidékre, Tirgu Jiura és Motrura is kell ingáznia. A nagyobb gondot az anyagiak jelentik, egy ilyen kis egyházközség nehezen tartja el a papját. Sikerült testvérkapcsolatot létesíteniük a Szeben megyei Vízakna reformátusaival. Az istentiszteleteket mintegy húszan látogatják, ünnepnapokon viszont kétszer ennyien is összegyűlnek a szász evangélikusoktól bérelt templomban. A római katolikus vallású magyarok a katolikus templomba mennek imádkozni, ha viszont anyanyelvüket akarják hallani, ide jönnek. A római katolikus pap, Balint Ioan nem beszél, nem is imádkozik magyarul. A református egyház és az RMDSZ Rimnicu Vilceán nem csupán szellemi és érdekvédelmi űrt tölt be, hanem valóságos kovásznak nevezhető. Máig sem tudják pontosan, hány magyar él a városban, mert a statisztikai hivatal nem hajlandó adatokat szolgáltatni. A 2004-es választásokon több mint hétszázan adták voksukat Valcea megyében az RMDSZ képviselőjelöltek listájára. A város magyarsága az evangélikus egyháztól bérelt székházban szokott hetente összejönni. /Szucher Ervin: Az újra felfedezett identitás. Sokáig nem is tudtak egymásról a Rimnicu Vilcea-i magyarok. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./

2006. június 28.

A Hargita Megyei Tanács idősek és nyugdíjasok egyesületeivel közös programjának pályázatán a Pro Ditró Egyesület zarándokút céljára nyert pályázatot. Az út fő célja a templomépítő Takó János főesperes-plébános sírjának meglátogatása és rendbetétele volt – Vízaknán. A ditrói nyugdíjasok egy csoportja és a Takó János nevét viselő cserkészcsapat hat tagja június 11-én utazott Vízaknára. Takó János főesperes-plébános 1853-ban született Baróton. Ditróból Vízaknára kérte áthelyezését, itt is halt meg 1933-ban. A katolikus temető Vízaknán van, ahol katolikus hívek már nincsenek. /Madaras Albert, Gyergyóditró: Zarándokút Vízaknára. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 28./

2007. április 13.

Rendhagyó módon a Szeben megyei Vízaknán tartja idei táborát a Hargita Megyei Kulturális Központ. Az Ádám Gyula fotóművész köré csoportosuló, többségükben Hargita megyei fotográfusok a Nagyszebeni Magyar Kulturális Irodának tett korábbi ígéretüket váltják valóra a hagyományos tábor „kihelyezésével”. /Jánossy Alíz: Székely fotósok Vízaknán. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 13./

2007. augusztus 27.

Véget ért a nagyszebeni Magyar Hét, az Ars Hungarica-rendezvény. Irodalmi kávézó, népművészeti kiállítás, magyar ízek, szabadtéri lovas és íjászati bemutató várta az érdeklődőket. Fotókiállítás nyílt a 2007-es vízaknai fotótábor anyagából. Az este a rockzenéé volt, a sátorpavilonban három együttes: a baróti Transylmania, a magyarországi Orthent és a Kalapács lépett fel. A 2002-ben alakult Transylmania együttes lemezeik legszebb dalaival állt színpadra. Népdalfeldolgozásaikkal szeretnének hozzájárulni a magyar népzenei hagyomány átmentéséhez, megismertetéséhez és népszerűsítéséhez. Augusztus 25-én a komolyzenéé volt a főszerep. A Bartók és Kodály nyomában kórustalálkozón a tordaszentlászlói énekkar és a magyarfenesi vegyeskar lépett fel. Délután Orth Enikőnek, a nagyszebeni Művészeti Líceum zongoratanárának zongorahangversenye és az In Memoriam Kodály – Bartók hangverseny a Bartha-testvérek és meghívottaik előadásában. A Szomszédnéni Produkciós Iroda is fellépett. Az utolsó napon, augusztus 26-án Bodor Mária nagyszebeni születésű képzőművészre, díszlet- és jelmeztervezőre emlékeztek. Délelőtt ünnepi istentisztelettel és szentmisével kezdődött a nap. Eperjes Károly Az igazat mondd, ne csak a valódit rendhagyó zenés-irodalmi műsorát XX. századi, Istent kereső költők műveiből állította össze. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata fellépett Visky András Szökés című darabjával. Az Ars Hungarica nagyszabású rendezvénysorozatot a Csíki Kamarazenakar Bartók Divertimento hangversenye, valamint Dancs Annamari és a Neoton Família koncertje zárta. /Dézsi Ildikó: Véget ért a nagyszebeni Ars Hungarica-rendezvény. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./

2007. december 18.

Új perspektívák nyíltak a magyar–román turizmus előtt azzal, hogy Románia az Európai Unió tagjává vált. A programok összehangolását, a közös projektek koordinálását a magyar–román kormányközi vegyes bizottság turisztikai szakbizottsága teszi lehetővé. Ez a szakbizottság december 12–14-e között immár negyedik alkalommal ülésezett, ez alkalommal a Vízaknán, a térség egyik fejlődő üdülő- és gyógyturizmus központjában. Talpas János, a romániai Országos Kutatási és Turisztikai Fejlesztési Intézet vezérigazgatója azt javasolta, hogy a két országban szerzett szakképesítést a felek kölcsönösen ismerjék el akkreditált képzésként. A magyarországi Faluturizmusi Országos Szövetség három tanfolyamot szervezett az elmúlt két évben Kalotaszentkirályon, Krasznán és Parajdon, ahol körülbelül kétszázan szereztek olyan bizonyítványt, amelyet a magyar fél EU-s elismertséggel ad ki. Bukarest nem ismerte el ezt a bizonyítványt. /Tibori Szabó Zoltán: Közös projektekkel a magyar–román turizmus fejlesztéséért. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./


lapozás: 1-26




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998