udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 6 találat lapozás: 1-6
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1996. augusztus 26.

Illyefalván tavasszal szórványkutatási tanácskozást tartottak. A tanácskozáson elhangzottak Bodó Barna szerkesztésében megjelentek Jelen és jövő a szórványkutatásban címmel. A Szabadság részleteket közöl a tanácskozás anyagából, a szórványok kialakulásáról szóló részből, amely visszapillant a magyar történelmi múltra. Az erdélyi magyarság első nagy pusztulását az 1241-es tatárjárás okozta, majd a pestis. A XIV. században kezdtek nagy tömegben betelepedni a románok. II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata idején, 1657 és 1661 között török és tatár hadak egész összefüggő területeken kipusztították a magyarságot. A Horea-felkelés Hunyad, Alsó-Fehér, Torda és Kolozs megyére terjedt ki, a jelszó sok helyütt a magyarok likvidálása volt. Horea emberei 173 magyar falut pusztítottak el, elpusztult Zaránd megye magyarságának jó része, Zalatna vidékének, Ribice, Abrudbánya, Verespatak vidékének magyarsága. Az 1848-as szabadságharc idején egész vidékek magyarságát ölték meg. 1848 október 17-én kezdődött Alsó-Fehér megyében a támadás a magyar települések ellen, azután következett Aranyosszék, Zaránd megye, Kolozs és Torda megye. Egyedül Zalatnán 700 magyart öltek meg a román népfelkelők, november végén Zentelkét és Kalotaszentkirályt égették fel. 1849. januárjában Nagyenyeden legkevesebb 600 magyart öltek meg az Axente és Prodan vezette román csapatok. Nagyenyed majdnem teljesen leégett. A szabadságharc idején mintegy 9-10 ezer magyart öltek meg román csapatok. A magyar hatóságok megkezdték az emberöléssel, gyújtogatással gyanúsított románok összeszedését, bírósági ítéletekkel vagy anélkül mintegy 4500 román vesztette életét. - Trianon után hatalmas tömegek kivándoroltak, ugyanez történt a második világháború után is. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./ Szórványtanácskozás Sepsiillyefalván márc. 22-24-én: 470. sz. jegyzet.

1996. augusztus 26.

Illyefalván tavasszal szórványkutatási tanácskozást tartottak. A tanácskozáson elhangzottak Bodó Barna szerkesztésében megjelentek Jelen és jövő a szórványkutatásban címmel. A Szabadság részleteket közöl a tanácskozás anyagából, a szórványok kialakulásáról szóló részből, amely visszapillant a magyar történelmi múltra. Az erdélyi magyarság első nagy pusztulását az 1241-es tatárjárás okozta, majd a pestis. A XIV. században kezdtek nagy tömegben betelepedni a románok. II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata idején, 1657 és 1661 között török és tatár hadak egész összefüggő területeken kipusztították a magyarságot. A Horea-felkelés Hunyad, Alsó-Fehér, Torda és Kolozs megyére terjedt ki, a jelszó sok helyütt a magyarok likvidálása volt. Horea emberei 173 magyar falut pusztítottak el, elpusztult Zaránd megye magyarságának jó része, Zalatna vidékének, Ribice, Abrudbánya, Verespatak vidékének magyarsága. Az 1848-as szabadságharc idején egész vidékek magyarságát ölték meg. 1848 október 17-én kezdődött Alsó-Fehér megyében a támadás a magyar települések ellen, azután következett Aranyosszék, Zaránd megye, Kolozs és Torda megye. Egyedül Zalatnán 700 magyart öltek meg a román népfelkelők, november végén Zentelkét és Kalotaszentkirályt égették fel. 1849. januárjában Nagyenyeden legkevesebb 600 magyart öltek meg az Axente és Prodan vezette román csapatok. Nagyenyed majdnem teljesen leégett. A szabadságharc idején mintegy 9-10 ezer magyart öltek meg román csapatok. A magyar hatóságok megkezdték az emberöléssel, gyújtogatással gyanúsított románok összeszedését, bírósági ítéletekkel vagy anélkül mintegy 4500 román vesztette életét. - Trianon után hatalmas tömegek kivándoroltak, ugyanez történt a második világháború után is. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./ Szórványtanácskozás Sepsiillyefalván márc. 22-24-én: 470. sz. jegyzet.

2002. augusztus 16.

Évtizedeken keresztül nem lehetett Világoson az 1944-es szeptemberi eseményekről beszélni, mert az akkori atrocitások elkövetői még befolyásos emberek voltak a községben. Az 1944. szeptember végi napokon közönséges gyilkosságok történtek Világoson. Csizmadia Sándor már nem Világos község lakója, bátrabban meri feleleveníteni az eseményeket. Szeptember 19-én a magyar egységek már visszavonultak a településről, amikor megjelentek a faluból elmenekült Maniu-gárdisták. Csizmadia édesanyja kiszaladt az utcára, hogy megnézze, mi történik. A románok figyelmeztetés nélkül agyonlőtték. Petcovici Teodor, a csendőr és a falu bírája vezette a románokat. Összefogdostak a faluból néhány magyar embert: Kiss Györgyöt, Herrlingéket, apát és fiát, Frajna Istvánt és fiát, apját, Csizmadia Sándort, két ismeretlen gyorokit. Csizmadia Sándor ennyiükre emlékszik. Kivitték a falu szélére, s agyonlőtték őket. A cigány drótot kötött a lábukra, úgy húzta be őket a vályogvető gödrökbe, s betemette őket egy földréteggel. A tettesek ráparancsoltak, hogy hallgasson az esetről, mert megjárhatja. Utólag azt hazudták a faluba bevonult, s a helyi lakosság elleni bosszúhadjáratot leállító oroszoknak, hogy géppuskát találtak a magyaroknál, de azt a fegyvert senki sem látta soha. Nem is volt fegyvere egyetlen civilnek sem. Petica Stefan volt a bíró, nagyon jól ismerte a település minden lakójának vagyoni helyzetét. Miután Csizmadia Sándort és feleségét lelőtték, azonnal elhajtottak tőlünk 56 merinói juhot, elvitték a kocsit és a lovat. Soha vissza nem adták, semmiféle papír nem készült a rekvirálásról. Hárman maradtak árvák: a 16 éves nővére, a 6 éves húgom ő, ifjabb és ő, ifjabb Csizmadia Sándor. Árvák és szegények. A gyilkosság után három nappal kiásta apja holttestét. Fehér ládakoporsóban eltemették. A gyilkosok lelkiismeret-furdalás nélkül hagyták, hogy egész az árvák szegények maradjanak. Később szüleinek sikerült tisztességes síremléket állítania: Itt nyugszanak CSIZMADIA SÁNDOR élt 45 évet és neje GIZELLA élt 34 évet. Hősi halált haltak 1944. szept. 23-án Nyugodjanak békében. A sír mellett a Frajna család meggyilkolt tagjainak síremléke, a Herrling család, István, az apa, illetve fia, a mindössze 16 éves György emlékműve. - Ferenczes István Székely apokalipszis címmel megdöbbentő dokumentumkönyvet közölt a Maniu-gárdisták garázdálkodásairól, a lefejezett, agyonlőtt áldozatokról, a megetetett magyar trikolórról. A vasgárdista, nacionál-kommunista ideológián nevelkedett többségiek a mai napig nem hajlandók elismerni a tagadhatatlan történelmi tényt. A magyarországi Sarusi Mihály Fekete- Zaránd címmel nemrég közölt sokkoló hatású kötetet az egykori történelmi Zaránd megyében a két világháború végén elkövetett gyilkosságokról. /Ujj János: "Hideg napok" Világoson. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 16./

2004. június 4.

A Fehér-Körös vidékére utaztak a dévai helytörténeti kör tagjai. Jelenlegi román népessége ellenére a Mócföld történelme gazdag magyar vonatkozású eseményekben. A török időkben a Kőrösbánya felé vezető út kötötte össze Erdélyt Nagyváraddal. 1849-ben erre menekültek a piski csata sebesültjei, amikor a helyiek rájuk támadtak. Pusztafalu fogadója Mártonffy József római katolikus püspök és Barcsay Ábrahám költő emlékét őrzi. Brád, az Érchegység központja sokáig a tragikus sorsú Brády család székhelye volt. A család már 1784-ben, Horea felkelése idején is sokat szenvedett, a drámai fordulat mégis 1848. október 25-én történt. Ekkor a Kőrösbányára menekült nemesi család 19 tagját azzal hitegetve, hogy hazaszállítják, fegyvereiktől megfosztották s iszonyú kegyetlenséggel lemészárolták. Brádot szinte elhamvasztotta Horea felkelő serege. Kristyortól a Fehér-Körös völgyén le Arad megyéig minden magyar birtokot felperzseltek, s minden kézügybe került magyart felkoncoltak. A római katolikus és a református templom azonban megmenekült. Kőrösbánya határában, az út baloldalán két kőkereszt. Az egyik felújított, amelyre egy emléktáblát helyeztek az állítólagos renoválók nevével. Tulajdonképpen a legyilkolt Brády család valamikori sírját jelzi. Kőrösbányán van a XIV. században épült ferences templom és zárdaépület, valamint az új tetőzetű, XIX. században épült református templom. Kőrösbányán, Zaránd megye egykori székhelyén ma már alig vannak magyarok. Kristyort még Zsigmond király adományozta 1404-ben a Kristyori család ősének tartott Boaknak és fiának, Boalyának, albán eredetű vajdának. A templomot a római katolikus püspökség építtette a XIV. században a hegyvidék görögkeleti jobbágyai számára. A falfestményén Szent István király, Szent László király, illetve Szent Imre herceg láthatók. A Kristyori család által emeltetett református templom romos állapotban van. Harangját Dévára szállították. /Schreiber István/CH. A.: Helytörténeti túra a Fehér-Körös völgyében. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 4./

2006. augusztus 21.

A Hunyad megyei Rákosdon első ízben rendeztek falunapot. Batizán Attila református lelkész, a falunap fő rendezője szeretettel köszöntötte gyülekezetét. A szórványban a rákosdi közösség képes összetartó közösségként életben maradni. Az idei falunapra hivatalos volt minden életben lévő, Rákosdon szolgált lelkipásztor. A hajdani kórus ma már újjáéledt és gazdag repertoárral mutatkozott be az ünnepségen. Az önerőből felújított új gyülekezeti teremben egyházközségi kiállítást rendeztek, ezután következett Sándor Előd fiatal református lelkész könyvbemutatója. A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti kataszterének egyelőre két kötete látott napvilágot. Rákosd a még nyomdában lévő harmadik kötetben szerepel. /GBR: Rákosdi falunap. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 21./

2007. szeptember 11.

Sarusi Mihály neve nem ismeretlen az aradiak előtt. A 1990-es évek elején, amikor végre megnyíltak a határok, újságíróként, MTI-tudósítóként gyakran járt Aradra és a megyébe, erős a kötődése ehhez a vidékhez. Bár Békéscsabán született, felmenői, kiterjedt rokonsága révén legalább félig kisiratosinak vallja magát, és ez írói munkásságán is meglátszik. Életművéből majdnem tíz “Arad megyei”, hat kimondottan “kisiratosi”. Éppen két évtizede jelent meg az egyetem, a budapesti ELTE kiadásában a Kisiratos helynevei c. kötetecske. A következő volt Kisiratos ragadványnevei (ELTE, 1992), azután újabb köteteken át (az egyik, a Szalbek-Iratos az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban jelent meg 2005-ben) mostanra elérkezzen a 6. kötethez, a Fő, hogy mögvagyunk /Szépírás Kiadó-Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc/ címűhöz. Ezt és másik friss, Kaposvárott 2007-ben kiadott könyvét (Az mái labancokrúl) hozta el az elmúlt napokban Aradra és Kisiratosra. Mindkét alkalommal Réhon József ny. tanár mutatta be a köteteket. Az mái labancokrúl c. munka címlapján azt olvashatjuk: Kurta Miska levelei Zaránd vármegyéből. A könyv szellemes visszavágás a jelenkori baloldali magyarországi sajtó vezetőket ajnározó dicshimnuszaira. A könyv 127 Kurta Miska-levelében az 1990-es évek végének magyar belpolitikai életéről, baloldali politikusairól fest nem hízelgő képet a szerző. Annak idején (1995–98-ban) egy budapesti lapban jelentek meg ezek az írások az említett álnéven, Sarusi Mihályt, az MTI-s újságírót ugyanis kirúgták volna állásából, ha saját neve alatt közöl ilyen írásokat. A másik bemutatott kötet, a Fő, hogy mögvagyunk öt kisiratosi emberről szól. Egyikükről, Hodács Ágostonról (tudós katolikus pap, író) elmondták, hogy halálakor (1951) írói hagyatékát, jegyzeteit szekérre pakolva a fogyasztási szövetkezetbe vitték, s a papírokba évek múltán is élesztőt csomagoltak… Ki tudja, milyen értékek vesztek oda. A kisiratosi könyvbemutatón az Alma Mater Alapítvány a Wieser Tibor- emlékéremmel fejezte ki elismerését a szerzőnek. /Jámbor Gyula: Wieser Tibor-emlékérem Sarusi Mihálynak. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 11./


lapozás: 1-6




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998