udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 153 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 151-153
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

1999. január 4.

Ezután heti rendszerességgel fog megjelenni a Szövetségi Figyelő, az RMDSZ lapja, amely mindennapi történeteket, példákat ígér. Az első számban az SZTK-ról, az árvízkárosultaknak nyújtott segélyről lehet olvasni, továbbá Hajdú Gábor egészségügyi miniszter beszámolt tevékenységéről. Szerkesztő: Csernik Veress Attila, felelős kiadó Markó Béla. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./

1999. január 4.

A kormány semmilyen tárgyalást nem folytat a tiltakozó bányászokkal, nyilatkozta jan. 4-én Razvan Popescu kormányszóvivő. /Népújság (Marosvásárhely), jan. 5./

1999. január 4.

1998-ban Magyarországon 6529 személy kapott magyar állampolgárságot, közülük 3719-en Romániából települtek át, Jugoszláviából 1027-en, Ukrajnából 572-en. Az elfogadott kérelmek 85 %-át magyar nemzetiségűek nyújtották be. 1991 és 1993-ban még évente átlagosan 13 ezren kértek magyar állampolgárságot. /Népújság (Marosvásárhely), jan. 4./

1999. január 5.

Ion Diaconescu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke kijelentette, hogy a Zsil-völgyi bányászsztrájk nem jelentős. Nemzetgazdaságilag nincs értelme az évente sok száz milliárd lejt elnyelő veszteséges bányák fenntartására, hangsúlyozta. Kijelentette, hogy szükség esetén felhasználják a karhatalmi erőket, hogy megakadályozzák a bányászok Bukarestbe vonulását. /Parasztpárti figyelmeztetés. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 5./

1999. január 5.

A Magyar Tudományos Akadémia nemzeti stratégiai programjában a Kisebbségkutató Műhely által irányított kutatások részeként magyarországi és szomszéd országbeli kutatók vizsgálják a Kárpát-medence magyar, illetve a magyarországi nem magyar kisebbségek nyelvhasználatát, kétnyelvűségét, az asszimilációs folyamatot. Külön elemzik a kisebbségpolitikai modelleket, az identitásformák kialakulását. Az 1990-1991-es hivatalos népszámlálási adatok szerint a Magyarországgal szomszédos hét országban 2703 ezer fő vallotta magát magyar nemzetiségűnek, 2 774 ezer fő jelölte meg anyanyelveként a magyart. Visszafogott becslések szerint 2,8-3,2 millió kisebbségi magyar él a Kárpát-medencében. Kocsis Károly és felesége, Kocsisné Hodosi Eszter Ethnic Geography of the Hungarian Minorities in the Carpathian Basin címmel jelentette meg Magyarok a határainkon túl - a Kárpát-medencében című könyvük legutolsó népszámlálási adatok alapján átdolgozott és bővített angol nyelvű változatát. Kocsis a világban élő magyarok számát 14.1 millióra becsüli: 10,1 millió él Magyarországon, 2 840 ezer a szomszédos országokban /Erdélyben 1 640 ezer, Szlovákiában 608 ezer, Szerbiában 350, Kárpátalján 180, Horvátországban 20, Szlovéniában 9, Ausztriában 33 ezer/, a többi európai országban 320 ezer, a tengeren túl mintegy 740 ezer. A magyar kisebbségek fennmaradása szempontjából fontos, hogy a szlovákiai, kárpátaljai és szlovéniai magyarok 70-77 %-a, az erdélyi és vajdasági magyarok 56,9, illetve 56 %-a lakóhelyén többségben él. Magyarország határain kívül 1990/91-ben 1410 magyar többségű település létezett. A kisebbségi magyarok 27,3 %-a államhatárokhoz tapadó kompakt magyar tömbterületeken él, mint pl. a csallóközi-mátyusföldi, a barsi, honti, gömöri vagy a bodrogközi és Ung-vidéki. Székelyföld a legnépesebb kisebbségi magyar tömbterület 723 ezer fős magyar közösséggel, ami a kárpát-medencei kisebbségi magyarság 27 %-át teszi ki. - Minden harmadik kisebbségi magyar /858 ezer/ nyelvszigetekhez vagy szórványokhoz tartozik. A katasztrofális magyarországi mutatók szintjét kezdi megközelíteni a kisebbségi magyarok halálozási aránya. /Szarka László: A kisebbségi magyarság társadalomföldrajza. = Új Szó (Pozsony), jan. 5./

1999. január 5.

A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete /RMGE/ országos elnöksége 1992-ben úgy látta, hogy szükség van egy olyan vállalkozás létrehozására, amely jövedelmi forrás lenne a szervezet számára, másrészt segítené a gazdatársadalmat bizonyos termékek megszerzésében. Így született meg a Gazda Kft., amelyet Marosvásárhelyen jegyeztek be. Évek múlva két kolozsvári kirendeltséget hozott létre a Gazda Kft. Az egyik az Erdélyi Gazda szaklap kiadását vállalta, ma 8000 példányban jelenik meg. A másik szaküzlet, ahol vetőmag, műtrágya kapható. Szilágysomlyón is nyitottak kirendeltséget. 1998. dec. 29-én pedig Marosvásárhelyen, az RMGE székházának pincéjében borkóstolót nyitottak. A rövidesen megnyíló borkóstoló engedélyezését most intézik. /Ilyén Attila: Ahol a zsíros kenyér kötelező. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 5./

1999. január 5.

Az Alma Mater Alapítvány kiadásában Aradon 1997 decemberében új folyóirat látott napvilágot, a Szövétnek. 1998 karácsonyára megjelent a Réhon József szerkesztette Szövétnek hetedik száma. A sajátos aradi szellemiséget ápolják, hirdetik a lapban. A Szövétnek eljut a külföldre szakadt aradiakhoz is. /Ujj János: Egyéves az aradi Szövétnek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 5./

1999. január 6.

Folytatódik a bányászsztrájk, a Nyugat hegységbeli bányászok is csatlakoztak a Zsil-völgyi tiltakozásokhoz. Radu Vasile miniszterelnök elutasította a bányászok követelését, hogy a Zsíl völgyébe utazzon. Miron Cozma bányászvezér áll a sztrájkolók élén, fő politikai szövetségese, Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke nyilatkozatában a parlament rendkívüli összehívását követelte a Zsil-völgyi helyzet miatt, és azt kérte a lakosságtól, kezdjen általános sztrájkot Emil Constantinescu elnök "nép- és nemzetellenes" politikájának megbuktatása érdekében. /A bányászsztrájk fejleményei. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./

1999. január 6.

Radu Vasile kormányfő jan. 5-én lemondott a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártban betöltött tisztségeiről. A párt vezetőségi bürója ülésének döntése értelmében a párt ideiglenes főtitkára Constantin Dudu Ionescu, az új szóvivő pedig Remus Opris lett. Ion Diaconescu parasztpárti elnök szerint a tisztségváltás csakis arra az időszakra érvényes, amíg Radu Vasile miniszterelnöksége tart. Evenimentul Zilei szerint Vasile leváltását Diaconescu kezdeményezte, és a párt ezzel "elszigetelte" a kormányfőt. /Romániai Sajtófigyelő (Kolozsvár), jan. 6./

1999. január 6.

Markó Béla szövetségi elnök és az RMDSZ kormányzati tisztségviselőinek január 6-i találkozóján a kormányátalakítás után fellépett időszerű gondokat tekintették át. Az RMDSZ javaslatának megfelelően Bara Gyula volt munkaügyi államtitkárt kinevezték államtanácsosnak a Miniszterelnöki Hivatalba. Az RMDSZ vezetősége előterjesztette Lányi Szabolcs volt iparügyi államtitkár jelölését az újonnan létesített Tudomány-, Technológia- és Újításügyi Ügynökség elnöki tisztségébe, továbbá Birtalan József volt szállításügyi államtitkár jelölését a Kis- és Középvállalatok újonnan létrehozott Ügynökségének alelnöki tisztségébe. /Népújság (Marosvásárhely), jan. 8./

1999. január 6.

A román kormány bevezette a holocaust-ismeretek kötelező oktatását az általános iskoláktól az egyetemig, jelentette be jan. 6-án Mariana Margarit oktatási minisztériumi szóvivő. A diákok a történelem tantárgy keretében tanulnak a holocaustról. A román tanárokat Izraelben készítik fel a holocaust-ismeretek szakszerű oktatására. A romániai Zsidó Közösség Történelmi Tanulmányok Központjának professzorai üdvözölték a döntést. "A holocaust témája tabu volt a kommunizmus alatt, és a kommunista diktatúra utolsó éveit az antiszemitizmus jellemezte, amikor oly sok zsidó elhagyta Romániát" - állapította meg Dumitru Hancu, a központ egyik professzora. /Kötelező holocaust-oktatás indul nálunk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 7./

1999. január 6.

Szatmárnémetiben, a helyi szakszervezeti művelődési ház keretében megalakult a Szatmári Nemzetiségek Népi Együttese. Az együttes elnöke maga a művelődési ház igazgatója, Gyüre Lajos, alelnöke Pethő Béla nyugdíjas tanító, az egykor híres daróci citera- és táncegyüttes volt vezetője, művészeti igazgatója pedig Fábián Elemér, táncmester, nótafa, az Északi Színház volt főszervezője. /Nemzetiségi népi együttes alakult Szatmárnémetiben! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./

1999. január 6.

Nagy Ferenc, a Seprődi János Kórusszövetség elnöke, az erdélyi magyar kórusmozgalom megszállottja már az év elején elkezdtet szervezni az év során tartandó kórustalálkozókat. /Dalrajáró. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./

1999. január 6.

Néhány múlt év végén a szerkesztőségbe küldött lapról, folyóiratról adott hírt. A Romániai Magyar Közgazdász Társaság kiadványának /RMKT Hírlevél/ 4. száma tudósított az RMKT Félixfürdőn tartott vándorgyűléséről és az RMKT ifjúsági frakciójának /RIF/ megalakulásáról. A székelyudvarhelyi ifjúsági folyóirat, a Kedd november-decemberi száma riportokat tartalmaz, található benne továbbá portré és irodalmi rovat is. Az RMDSZ Önkormányzati Hírlevél dec. 16-i számában Sepsiszentgyörgy, Nagybánya, Csíkszereda és Zilah polgármestere nyilatkozott. A székelyudvarhelyi Dr. Bányai János Líceum időnként megjelenő diáklapjának decemberi számában irodalmi oldalak is találhatók. Új kiadvány a Fényszilánk, a székelykeresztúri református egyházközség gyülekezeti lapja, az első száma /1998. október/ után napvilágot látott a novemberi és a decemberi szám is. Újraindult 1998 novemberében a Besztercei Híradó közéleti folyóirat, szerkesztésében oroszlánrészt vállalt a Romániai Magyar Szó besztercei munkatársa, Guther M. Ilona. Folyamatosan megjelenik a Székelyföld /csíkszeredai kulturális folyóirat/, decemberi számában a kisebbségi irodalmakban jelen levő történelmi regényről közöltek műhelybeszélgetést. /Gyorsszemle, lapleltár. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./

1999. január 6.

Borzonton az általános iskola december utolsó napjaiban felvette Gaál Tamás pap nevét, aki az első borzonti iskolát és kápolnát megépítette 1926-ban, és a két világháború között meghatározó szerepet játszott az anyanyelv ápolásában. Az emléktábla- és iskolaavatás ünnepségén képviseltette magát a megyei tanács és az iskolával testvériskolai kapcsolatban levő békéscsabai Savio Szent Domokos katolikus iskola küldöttsége, amely számítógépet és könyveket adományozott az ünneplő iskolának. Erre az ünnepre az iskola megjelentette saját lapja első számát. /Iskolaavató Borzonton. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./

1999. január 6.

A német uniópártok aláírásokat kívánnak gyűjteni a koalíció által bevezetni tervezett kettős állampolgárság intézménye ellen. Wolfgang Schäuble, a CDU elnöke hétfőn kijelentette: "Mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy megakadályozzuk a kettős állampolgárság lehetővé tételét. Célunkat csak akkor tekintjük elértnek, ha a kormány feladja tervét." /Nehéz ügy a kettős állampolgárság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./

1999. január 6.

Petrás Mária diószéni csángó család sarja, román emberhez ment feleségül. Brassóban a népi művészeti iskolában is tanult. 1989-re testvérei már Erdélybe költöztek, őt is hívták Sepsiszentgyörgyre, meg is érkezett, majd egy csángó csoporttal Budapestre ment Domokos Pál Péter köszöntésére. Felfigyeltek rajzaira és a Nemzetközi Előkészítőbe került, ahonnan felvételizett az Iparművészeti Főiskolára. 40 évesen kiváló eredménnyel nyerte el a diplomát, kitüntetéssel végezte az ezt követő egy éves mesterképzőt. Petrás Mária Budapesten letelepedett. Budán, a Szentháromság téren nemrég megnyílt tárlata a 25. Munkái templomokban is megtalálhatók: Bükkzsérc, Epöl, Csucsa, Magyarvalkó, Kőrösfő, Jegenye, Kémer és Déva. Szülőfaluja templomának is felajánlotta egyik munkáját, de az ottani papok nem tartottak rá igényt. /Sylvester Lajos: Csángó művész Budapesten. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 6./

1999. január 7.

Viorel Catarama vezetésével hattagú parlamenti küldöttség utazott Petrozsényba, hogy tárgyaljon a sztrájkoló bányászok szakszervezetének vezetőivel. /Népújság (Marosvásárhely), jan. 7./

1999. január 7.

Maros megyében a nyilvántartásban 25 830 munkanélküli szerepel, közülük azonban csupán 17 965-en részesülnek segélyben. A munkanélküliség tovább nő, több vállalatot bezárnak, illetve a személyzetet csökkentik. /Tömeges elbocsátások. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 7./

1999. január 7.

A határon túli magyar területek ösztöndíj-tanácsai döntik el, hány magyar fiatalt küldenek a magyarországi felsőoktatási intézményekbe tanulni ösztöndíjjal. Számuk jelenleg ezernél is kevesebb, és az utóbbi években egyre csökken. Főként Erdélyben bírják maradásra a tanulni vágyókat... Jellemző, hogy Erdélyből évente már alig húszan kapnak ösztöndíjat magyarországi tanulmányokhoz. Azt mondja Kulcsár Szabó Ernőné, az Oktatási Minisztérium címzetes főtanácsosa, hogy Burgenlandból, Szlovéniából és Horvátországból is elhanyagolható az érdeklődés a magyarországi főiskolai, egyetemi tanulmányok iránt. Viszont mind többen jönnek Kárpátaljáról és a Felvidékről. Nincsenek rossz helyzetben a határon túlról jött ösztöndíjasok, mert rájuk - miképpen a hazai diákokra - is vonatkozik a felsőoktatási törvény, utánuk is jár a normatíva a felsőoktatási intézménynek; a diákok tankönyvvásárlási támogatást, ösztöndíjat, kollégiumi elhelyezést kapnak. Január 1- jétől a társadalombiztosításban is részesülnek. Ha betegek lesznek, ugyanolyan kezelést kapnak, mint a többi magyar diák. Tavaly nem volt TAJ-számuk, TB-kártyájuk a határon túli magyar főiskolásoknak, egyetemistáknak. Csak az államközi szociális és egészségügyi megállapodás értelmében kaphattak sürgősségi ellátást. Ha sor került rá, a külön erre a célra elkülönített pénzből fizették ki a fiatal számláját. Új jelenség, hogy Magyarország határ menti középiskoláiban is tanulnak határon túli magyar gyerekek. Ezek a tanulók vagy kollégiumban laknak, vagy naponta átjárnak az iskolába. Aki itt érettségizik, az rendszerint itt is akar továbbtanulni. Csakhogy a felsőoktatási törvény garantálta kedvezmények csupán azoknak járnak, akik ösztöndíjjal kerülnek a magyar felsőoktatási intézményekbe. Az itt érettségiző diáknak tehát az otthoni ösztöndíj-tanácshoz kell fordulnia ösztöndíjért. A bizottságok általában előnyben részesítik azokat a fiatalokat, akik otthon érettségiztek, nem pedig Magyarországon. Ezt is jó tudni annak, aki abban a reményben jár határ menti magyar középiskolába, hogy javít itteni felvételi esélyein. Hiába felel meg a felvételin, ha nincs ösztöndíja, csak a költségtérítéses - úgynevezett fizető - szakokra vehető fel a határon túli magyar fiatal. Ugyanúgy, mint bármely más külföldi diák. A tandíj nem kevés. Hozzászámítva a megélhetést, a szállást, tetemes összegről van szó. Érdemes tehát tájékozódni mielőtt magyar főiskolára, egyetemre jelentkezik a határon túli magyar fiatal. S ha már ők nem kellően körültekintőek, legyenek azok az osztályfőnökök. Õk bizonyára tudják osztályuk melyik tanulója jár át Kárpátaljáról, Romániából vagy a Felvidékről. - Az már a határon túli magyar tanárok gondja, hogy közülük kevesen részesülhetnek az itthon népszerű Széchenyi-ösztöndíjban. Eddig évente egy személy kapta meg. Minden alkalommal erdélyi tanár. A kiírás szerint csak az jöhet számításba, aki közalkalmazotti viszonyban van valamelyik magyarországi felsőoktatási intézménynél. Kulcsár Szabó Ernőné úgy látja, hogy a határon túli magyar főiskolai, egyetemi tanárok anyagi helyzetének javítására nem a Széchenyi-ösztöndíj hivatott. Külön ösztöndíjrendszert kellene alkotni a határon túli magyar tanárok, professzorok számára. A kormányprogramban szerepel a Szent Györgyi Albert-ösztöndíj. Amíg működni nem kezd, addig átvehetné szerepét a hamarosan életképessé váló Apáczai alapítvány. A legjobb persze az lenne, ha miképpen a hallgatókat, a tanárokat is ott részesítenék anyagi és egyéb előnyökben, ahol tanulnak, tanítanak. /Ösztöndíjjal, a határon túlról - MTI = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 7./

1999. január 7.

Építsük fel Kőrösi Csoma Sándor emlékházát és emlékmúzeumát, hangzott el a felhívás Csomakőrösről. Az emlékház - egy régi típusú parasztépület, amelyben Kőrösi Csoma Sándor született - már tető alatt van és a Kőrösi Csoma Sándor-napok keretében ápr. 11-én tervezik a megnyitását. A felhívás hatására már érkeztek támogatások, átutalások, a püspökök is adakoztak. /Gazda József: Kőrösi Csoma Sándor emlékév. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 7./

1999. január 7.

A Kriterion Alapítvány kuratóriumának döntése értelmében az 1998-as évre a Kriterion-koszorút László Ferenc kolozsvári egyetemi tanárnak, muzikológusnak ítélték oda. A díj ünnepélyes átadására január 8-án lesz a Kriterion Ház Petőfi utcai székházában. Laudációt Angi István zeneesztéta, egyetemi tanár tart. László Ferenc 1959-65 között a Nagyszebeni Állami Filharmónia tagja, majd 1991-től a Gheorghe Dima Zeneakadémia docense, majd professzora. Több kötete jelent meg, így - többek között - Bartók Béla, tanulmányok és tanúságok; Zenén innen - zenén túl című munkája. Eddigi tevékenysége elismeréseként 1980-ban a Román Akadémia díját kapta, 1982-ben a Kodály-centenárium plakettjét és diplomáját, 1992-ben pedig a Zenekritikusok Kollégiumának díját. /A Kriterion-koszorú újabb tulajdonosa. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 7./

1999. január 7.

Asztalos Enikő közel három évtizede néprajzi gyűjtő és kutató, eddig hat kötete látott napvilágot. Marosvásárhely medgyesfalvi lakónegyedének iskolájában példamutató múzeumot hozott létre, a Népi Egyetemen, másnéven a népfőiskolán pedig már ötödik éve oktatja a néprajzot. Legújabb munkája /Szép szivárvány koszorúzza az eget /Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1998/, alcíme: Népélet Székelykakasdon/ a Marosvásárhely melletti Székelykakasd népéletéről szóló könyve. /Tófalvi Zoltán: Szép szivárvány koszorúzta Székelykakasdot. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 7./

1999. január 7.

A múlt év végén tizenharmadszor adták át Budapesten a Magyar Örökség díjakat. A kitüntetettek névsora Kányádi Sándor nevével gazdagodott. A lap közölte Bendő Samu Kányádiról szóló laudációját, amely a díjátadási ünnepségen hangzott el, 1998. dec. 19-én. /Benkő Samu: A példaember. = A Hét (Bukarest), jan. 7./

1999. január 8.

Emil Constantinescu államfő január 6-án fogadta Eberhard-Wolfgang Wittstock képviselőt, a Romániai Németek Demokrata Fóruma /RNDF/ közelmúltban megválasztott új elnökét. A megbeszélésen Wittstock sürgette a kisebbségi törvény elfogadását, mert véleménye szerint ez a jogszabály jótékony hatással lenne a Romániában élő többség és kisebbség kapcsolataira. Az RNDF elnöke a találkozó után azt nyilatkozta, hogy "a román közvélemény már nem olyan toleráns a kisebbségekkel szemben, mint amilyen az 1989-es fordulatot követő első években volt". Wittstock felhívta a figyelmet arra, hogy a kisebbségi törvény tervezetét a kormány mellett működő kisebbségi hivatal már elkészítette, s azt jóváhagyta a romániai Nemzeti Kisebbségek Tanácsa. A romániai németek szervezetének vezetője kérte Emil Constantinescut, hogy az államfő lehetőségeinek megfelelően segítsen a kommunista rendszer idején elkobzott tulajdon visszaszolgáltatásában is. Wittstock egyben felhívta a román elnök figyelmét arra a visszásságra, hogy a román állam megadóztatja azt a térítésmentes anyagi segítséget, amelyet Németország nyújt a romániai németeknek annak érdekében, hogy szülőföldjükön maradjanak. Wittstock kijelentette, hogy megváltozott az álláspontjuk a Petőfi-Schiller egyetem tervével kapcsolatban és ők is támogatják az egyetem létrehozását, mivel az lehetőséget adna a romániai német fiataloknak, hogy felsőfokú tanulmányaikat is anyanyelvükön folytathassák. - Az Erdélyben élő német közösség létszámának gyors csökkenéséről írt a Cotidianul jan. 7-i száma. 1939-ben 250 ezer német nemzetiségű élt Erdélyben. A hetvenes években lélekszámuk 180 ezer volt. Nicolae Ceausescu 70 ezer németet "eladott" az NSZK-nak, azaz jelentős összeg lefizetése ellenében engedélyezte kivándorlásukat. Ceauescu bukását 110 ezer német nemzetiségű élte meg Erdélyben. Közülük 70 ezren a fordulatot követő két évben távoztak. Jelenleg a Romániában élő német közösség kevesebb mint 17 ezer főt számlál. /A kisebbségi törvény elfogadását sürgetik a németek. Támogatják a közös egyetem ügyét. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 8./

1999. január 8.

Az asszimilációs program "most már sajnos a mi kormánykoalíciós asszisztálásunkkal" folytatódik, állapította meg Szabó György Pál, áttekintve Maros megye oktatási helyzetét. Miközben az RMDSZ az önálló magyar nyelvű egyetem visszaállításáért küzd, addig megállás nélkül halad előre a román nacionalizmus aknamunkája a magyar elemi és középiskolai oktatás ellen. A 3703-as oktatási minisztériumi rendelet közölte az 1998-99-es iskolaévre a Maros megyei beiskolázás tervszámokat, anélkül, hogy közölné a VIII. osztályt végzettek, ezen belül nemzetiségenként a létszámadatokat. Így azután nem lehet ellenőrizni, hogy megfelelő-e az engedélyezett osztályok száma. Maros megyében az új tanévben a IX: osztályban román tagozaton 3775 /75,1 %/, magyar tagozaton 1175 /23,4 %/, a németen 75 /1,5 %/ hely biztosított. A hatvanas években még 50 %-os volt a magyar tanulók részére megadott arányszám. A felvételi vizsgákon azután ezt a keretszámot sem tudták betölteni a magyar jelentkezők, így végül 1175 helyett csak 936 magyar diák tanulhat anyanyelvén a IX. osztályban. /Szabó György Pál: Beiskolázási diagnózis 1998-99 /Maros megye/. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

1999. január 9.

Az Adevarul a január 9-i Maros megyei Területi Képviselők Tanácsának gyűlésén felszólaló Markó Bélát idézte: "Politikai és gazdasági szempontból Románia két évvel ezelőtt közelebb állt a NATO-hoz és az Európai Unióhoz, mint most." Markó megemlítette, hogy tévesek azok a híresztelések, amelyek szerint az RMDSZ részvétele a kormányzatban megerősítette volna a szélsőséges nacionalista pártok helyzetét és szomorú, hogy egyes koalíciós pártok is így vélekednek. Ugyanakkor a szövetségi elnök kijelentette, hogy a kormányban maradás nem "szívügye", de a kilépés előrehozott választásokhoz, az ellenzék hatalomra jövéséhez és Románia Oroszországhoz való közeledéséhez vezetne. "Az RMDSZ arra kell törekedjen, hogy segítsen a Vasile kormánynak kijavítani az elmúlt két év hibáit" - fejezte be Markó. /Romániai Sajtófigyelő (Kolozsvár), jan. 11./

1999. január 9.

A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház főrendezője, Vidnyánszky Attila társulata nevében decemberben vette át a Kisebbségért-díjat Orbán Viktortól, majd felkérték, hogy a határon túli magyar színházak képviseletében legyen tagja a magyar kulturális miniszter mellett működő színházművészeti tanácsnak. A Népszava interjút készített vele, azt firtatva, mi is e tanács feladata. Vidnyánszky kifejtette: "A felkérés tartalma és az államtitkár úrral folytatott beszélgetés alapján úgy tűnik, hogy a döntéshozatal előtti konzultáció, a színházakat érintő kérdésekkel - például a finanszírozási ügyekkel - kapcsolatos tanácsadás lesz a feladata. Nagyon megtisztelőnek tartom, hogy én képviselhetem benne a határon túli társulatokat... Eddig az igazgatók tanácsa - amelyben a határon túli együttesek vezetői, illetve képviselői vettek részt - döntötte el, hogy ki mire mennyit kapjon. Volt egy megkötés, miszerint a támogatás főként vendégjátékokra és még inkább magyarországi vendégművészek honorárium-kiegészítésére fordítható. De a mostani, célirányos finanszírozás bevezetése /mely elsősorban a határon túli és a magyarországi színházak együttműködését, közös produkciók létrehozását támogatja - a szerk./ is érthető, hiszen akkora a szakadék a határon túli és a magyarországi színjátszás feltételei között, hogy nagyon jó, ha kényszerítenek bennünket a kapcsolatok kiépítésére. Másrészt amennyiben szerves részei kívánunk lenni az egységes magyar színjátszásnak, akkor folyamatosan jelen kell lennünk az áramkörben." Ennek "a keretnek a terhére idáig csak magyarországi művészt lehetett fizetni, vagyis ebből a pénzből nem hívhattam meg például egy erdélyi rendezőt. Tavalyelőtt Kisvárdán született meg az ötlet a koprodukciókról, így hozhattuk létre például mi a kassai Tháliával közösen Ford Kár, hogy ká című darabjának előadását. De miután ez a pályázat csak egyszeri összeget jelentett, a produkció életben tartása érdekében újabb és újabb forrásokat kellett felkutatnunk, hiszen miattunk - utazás, szállítás, ott-tartózkodás - Kassán aránytalanul megnövekedtek a költségek. Most viszont van egy új eleme a finanszírozásnak, mégpedig egy 30 milliós keret, amelyet az érintett színházigazgatók szabadon, a saját belátásuk szerint használhatnak fel... Sarkalatos kérdés, hogy ami a rendszerben eddig jó volt, azt ne szüntessük meg! Csak akkor van értelme, hogy én részt vegyek a miniszteri testületben, ha ezt a többi igazgatóval szorosan együttműködve tehetem. Nem is vállalhatom magamra az egyszemélyes döntés ódiumát. A minisztériumnak a határon túli magyar színházak összességével kell együtt dolgoznia." (A Népszava jan. 8-i száma nyomán) /Ami a rendszerben jó volt, azt ne szüntessük meg. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

1999. január 9.

Az RMDSZ kézdiszéki, valamint kézdivásárhelyi helyi szervezete jan. 6-án Németh Csaba szenátor és Tamás Sándor képviselő aláírásával állásfoglalást tett közzé az 1999. jan. 1-jén a kézdivásárhelyi épületeken megjelent feliratokkal /"Mocskos olháok haza 1999"/ kapcsolatban, kifejtve, hogy az RMDSZ elhatárolja magát az etnikai konfliktusok szításától. Ugyanúgy provokációnak tekinti a feliratot, mint a közelmúltban Kézdivásárhely bejáratánál a kétnyelvű helységtáblák magyar szövegének bemázolását. Nem kézdivásárhelyiek a provokátorok, mert a városban nincs etnikai konfliktus. A felirat olyan személyektől származik, akik nem ismerik a magyar nyelvet, erre utal a durva nyelvi hiba. /Provokációról van szó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9-10./

1999. január 9.

Õsztől felsőoktatási intézmény, Közigazgatási Főiskola működik Szatmárnémetiben, három - román, magyar és német - csoporttal. A harminc fős magyar csoport tagjai több dolgot kifogásolnak: várakozáson alul kevés tantárgyat, mindössze kettőt tanulnak magyarul! Nagyon hiányzik a könyvtár, s benne kellő számú szakszótár és magyar nyelvű szakirodalom! A könyvtárnak és a számítóközpontnak kész a terem, ígéretet kaptak Kolozsvárról (az anyaintézettől, a Babes-Bolyai Egyetemtől), hogy még ezekben a napokban leküldik a könyveket, lesz köztük jelentős számú magyar és német szakirodalom is. Jövő hétre várják a számítógépeket. Az órák elosztását viszont behatárolja az a tény, hogy az előadók nagy része Kolozsvárról, Nagyváradról és Nagybányáról ingázik Szatmárnémetibe. A magyar órák száma még változhat, lehet már a következő félévben három tantárgyra kiterjed. Ezt a téma határozza meg: a szigorúan vett szaktantárgyak előadási nyelve a román. Varga Attila parlamenti képviselő is román nyelven adja le a második félévtől az alkotmányjogot, egyszerre mindhárom csoportnak. Müller Enikő közgazdász az állami pénzügyekkel foglalkozó tantárgyat tanítja, magyarul. Varga Attila elmondta, románul tartja előadásait, de gondoskodik arról, hogy a magyar hallgatók anyanyelvükön is megismerjék a fontosabb jogi kifejezéseket. /Sike Lajos: Csak két tantárgyat tanulnak magyarul. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 151-153




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998