udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 665 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 661-665
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2006. augusztus 1.

Januártól egyszerűbbé és gyorsabbá vált a honosítási eljárás Magyarországon. A Népszabadság szerint a határon túli magyarok élnek is a lehetőséggel: tavaly egész évben 3900-an, míg idén már az év első hat hónapjában 5100-an folyamodtak magyar állampolgárságért. A csaknem 15 ezer vízum több mint felét román, 14 százalékát ukrán állampolgároknak – többségükben határon túli magyaroknak – adták ki. A letelepedési engedélyért folyamodó 5200 ember kétharmada szintén romániai volt. Hasonló a helyzet 23 ezer – vagyis a tavalyival csaknem megegyező számú – tartózkodási engedély iránti kérelemnél is: ezt szintén románok, ukránok és kínaiak igényelték a legnagyobb arányban. /Kisebb roham a magyar állampolgárságért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./

2006. augusztus 1.

Tariceanu kormányfő bejelentette: ha a minisztereknek nincs bátorságuk véghezvinni a kormányátalakítást, elvégzi azt ő maga, úgy, hogy a koalíción belüli erőviszonyok nem fognak megváltozni. Tariceanu szerint alapos szerkezetváltásra van szükség: elsősorban az államtitkárok és a kormány szintjén működő hivatalok és ügynökségek számát kellene csökkenteni. Tariceanu javaslatának eredményeképpen számos tevékenység a megyei hatóságokhoz kerülne, ami növelné a közigazgatás hatékonyságát, és a csatlakozás utáni időszakban megkönnyítené a különböző uniós pénzalapok felhasználását. Főleg a Demokrata Párt miniszterei, nem értenek egyet a kormányfő szándékával. Monica Macovei igazságügyi miniszter például közölte: továbbra is igényt tart mindhárom államtitkárára. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke úgy véli: az átalakítás előtt feltétlenül tárgyalni kell a miniszterekkel is. A kormánykoalíció vezető politikusai tárgyaltak a kormányátalakításról, és egyetértettek abban, hogy a módosítás nyomán az államtitkárok száma a jelenlegi 82-ről 51-re csökkenjen, a DP-nek 14, a NLP-nek 20, az RMDSZ-nek és a KP-nek pedig 8–8 államtitkára legyen. A DP nem vett részt a megbeszéléseken. /Tariceanu bekeményít kormányátalakítás-ügyben. Egyetlen államtitkárukról sem mondanának le a DP-miniszterek állampolgárságért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./

2006. augusztus 1.

A Demokrata Párt azzal vádolja partnereit, hogy összeesküdtek az ellenzékkel. Vasile Blaga belügyminiszter, a Demokrata Párt (PD) főtitkára szerint a Nemzeti Liberális Párt (PNL) „förtelmes koalíciót” hozott létre az ellenzékkel a két legfontosabb titkosszolgálat vezetőségének lemondása kapcsán. A koalíciós partnerek visszautasították a demokrata vezető vádjait. Az RMDSZ is visszautasította a „förtelmes koalícióra” vonatkozó demokrata vádat. /Szőcs Levente: Nő a feszültség a kormánykoalícióban. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 1./

2006. augusztus 1.

A román állampolgárok amerikai vízumkötelezettségének feloldását Washington a romániai árvagyerekek örökbefogadására vonatkozó bukaresti tilalom megszüntetésétől teszi függővé – írta a Cotidianul. Az amerikai szenátus Basescu Washingtonba utazása napján, július 27-én fogadott el egy határozatot, amelynek célja, hogy Washington gyakoroljon nyomást az örökbefogadási tilalom feloldása érdekében. Románia egyelőre nem enged a zsarolásnak. /Vízummentességet gyermekekért cserébe? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./

2006. augusztus 1.

A Tusnádfürdőn elkezdődött RMDSZ–Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) párbeszéd remélt folytatását fölvázoló nyilatkozatot tett közzé Tőkés László püspök, az EMNT elnöke. Ebben Tőkés László ismételten sürgette az EMNT által két éve szorgalmazott tényleges párbeszéd elkezdését az RMDSZ és a rajta kívülálló politikai erők, valamint az egyházak és a magyar civil szféra képviselői között. Felkérte Markó Béla RMDSZ-elnököt, hogy a reprezentatív erdélyi magyar küldöttség tagjaként vegyen részt a brüsszeli jószolgálati úton, amelyen a romániai magyar közösség problémáira kívánják felhívni az Európai Unió vezetőinek figyelmét. Tőkés a partneri viszonyt és a kölcsönös bizalmat szabta a párbeszéd feltételéül, ehhez véleménye szerint, az szükséges, hogy megszűnjön a megosztó politikai hazugság, valamint az érdekellentét, amely az RMDSZ pénzosztó monopóliumából fakad. Javasolta, hogy az RMDSZ a román törvényhozásban és az EU fórumain is határozottan álljon ki az erdélyi magyarság autonómiatörekvései, illetve saját autonómiaprogramja mellett. Az RMDSZ támogassa az EMNT azon javaslatát, amely szerint az őszi magyar–román kormányülés napirendi pontjai közé vegyék fel az autonómia, valamint a romániai magyar felsőoktatás ügyét, az EMNT és az SZNT autonómiatörvény-kezdeményezéseit, valamint a székelyföldi autonómia-referendumok megrendezését. A nyilatkozat kérte az RMDSZ vezetőit, foglaljanak állást a gyergyóditrói székely népgyűléssel kapcsolatos csendőri atrocitások ügyében. /Balogh Levente: Az RMDSZ támogatását kéri az EMNT. = Krónika (Kolozsvár), aug. 1./

2006. augusztus 1.

Az erdélyi civil szervezetek többsége attól fél, hogy ha a határon túlra irányuló magyar költségvetési támogatásokat a Szülőföld Alaphoz helyezik át, ez a megpályázható összeg csökkenésével jár. A magyar kormány illetékesei egy nappal az után jelentették be a közalapítványi támogatási rendszer megszüntetését, hogy a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (Maciszesz) nyílt levélben kérte a magyar állam vezetőit, ne csökkentsék a határon túlra irányuló támogatásokat. Gémesi Ferenc, a miniszterelnöki hivatal határon túli magyar ügyekben illetékes szakállamtitkára több interjúban is elmondta, a Szülőföld Alap 2007-től venné át teljesen a határon túli pénzek kezelését. A pályázat- és pénzkezelést hivatalnokok végeznék, s ez – Gémesi értelmezése szerint – kizárná a politikai befolyásolás lehetőségét. A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének képviseletében Bodó Barna, Somai József – a Romániai Magyar Közgazdász Társaság elnöke – és Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke a fontosabb kérdéseket és javaslatokat tartalmazó dokumentumot juttattak el a magyar köztársasági elnökhöz, az Országgyűlés elnökéhez, a kormányfőhöz és a magyarországi pártok vezetőihez. Ebben konzultációt sürgettek a támogatási rendszer reformja kapcsán. Személyesen is kifejtették Szili Katalin házelnöknek: nem értenek egyet azzal, hogy a politika határozza meg a határon túli pénzek elosztásának a prioritásait. „Magyarországon ma már természetes, hogy a civileknek szánt támogatásokról a civil szféra képviselői döntenek. Ezt az elvet kell érvényesíteni a határon túlra irányuló támogatások esetében is” – nyilatkozta Bodó Barna. „A Szülőföld Alap állami intézmény része, és teljes egészében a politikum hatása alatt áll. A jobb ellenőrizhetőség pusztán álindok, mivel egy közalapítvány működése ugyanúgy ellenőrizhető mint egy állami intézményé” – fejtette ki Somai József. – „A Szülőföld Alap működésében eddig is érezhető volt a politikai hatás, ami minden bizonnyal a továbbiakban is megmarad” – tette hozzá. Úgy vélte, az átszervezés következtében a civil szféra 70–80 százalékát kitevő kisebb szervezetek kerülnek veszélybe. „Ha ez a réteg meggyengül, az egész közösség gyengül, hiszen a civil társadalom az itthon maradás és az itthon érvényesülés alapja” – vélekedett. Somai fontos kérdésnek tekintette, hogy ki és miként jelöli a szakkollégiumok tagjait. Eddig ugyanis a határon túli szervezeteknek nem volt beleszólásuk a Szülőföld Alap kollégiumi tagjainak a jelölésébe. Gémesi Ferenc államtitkár arra a kérdésre, hogy korábban ígérték, konzultációkon egyeztetik ezeket a célokat a határon túli közösségek képviselőivel, Gémesi válasza: A miniszterelnök úr júliusban valamennyi jelentős határon túli szervezet vezetőivel lefolytatta a konzultációt. E konzultációk keretében kialakult a rendszer,. Az erdélyi magyar civil szféra képviselői viszont úgy gondolják, hogy a civil pénzekről a civileknek kellene dönteniük. Gémesi: az a pénz, amit a magyar adófizetők a költségvetésbe beadnak, és amit a határon túli magyarok támogatására fordítanak, a magyar identitás megőrzésére szolgál. Gyurcsány miniszterelnök ígérte, tájékoztatja a magyar szervezetek vezetőit arról, hogy milyen álláspont alakult ki a konzultációk során. /Gazda Árpád, Kelemen Tamás: Félnek a „szülőföldalaposítástól” – Részt vennének a magyarországi támogatások elosztásában az erdélyi civil szervezetek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 1./

2006. augusztus 1.

A Magyar Ifjúsági Tanács által szervezett székelyföldi biciklitúra az autonómia népszerűsítését szolgálja. A több mint egy hete tartó túrán a bicikliseket általában rokonszenvvel fogadták, de Marosvásárhelyen a rendőrség megakadályozta, hogy a városban megálljanak, és szórólapokat osztogassanak. A kerekező ifjakat a közlekedésrendészet és a közösségi rendőrség illetékesei várták a város határában. megtiltották a szórólapok osztogatását. A rendőrök arra hivatkoztak, hogy előzőleg nem kértek engedélyt a szórólapok osztogatására. A rendőrök becsomagoltatták az „Autonómiát!” feliratukat, amelyet rendszerint két kerékpározó kifeszítve vitt a településeken. A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem koronkai campusában tartott sajtótájékoztató sem volt felhőtlen, a jelen lévő román sajtó részéről érzékelhető volt az ellenszenv. Sepsiszentgyörgyön Czimbalmos-Kozma Csaba RMDSZ-es alpolgármester, Antal Árpád RMDSZ-képviselő és Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki elnöke biciklizett együtt a MIT fiataljaival. A város bejáratánál mintegy 40 sepsiszentgyörgyi csatlakozott a kezdeményezőkhöz, majd „Autonómiát a Székelyföldnek!” kiáltásokkal vonultak végig a városon, és szórólapokat osztogattak a járókelőknek. Sándor Krisztina elmondta: erdélyi körútjuk során a legnépesebb és leglelkesebb fogadtatásban Sepsiszentgyörgyön részesültek. /Jánossy Alíz, Kovács Zsolt: Tiltott „autonómiabiciklizés”. = Krónika (Kolozsvár), aug. 1./ A Maros megyei rendőrség szóvivője kijelentette: semmit nem tud az autonómiáért biciklizőkről. A közlekedésügyi osztályt vezető Viorel Cazan viszont elmondta: ő ragaszkodott a forgalmi szabályok betartatásához. – Zavarnák a forgalmat, nyilatkozta Cazan. /Szucher Ervin Livia Popa: A forgalmat zavarták a biciklisek? = Krónika (Kolozsvár), aug. 1./

2006. augusztus 1.

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) újévi felhívásában javasolta, hogy az idei évet a kulturális autonómia kivívásáért folytatott küzdelem évének nyilvánítsák. A kisebbségi törvény elfogadásának folyamata rendkívül lelassult, ezért az EMKE felkéri a társszervezeteit, gyűjtsenek minél több támogató aláírást a kulturális autonómiát is tartalmazó kisebbségi törvényért. /Aláírásgyűjtés a kisebbségi törvényért. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./

2006. augusztus 1.

Kevésen múlt, hogy kvórum hiányában nem napolták el az RMDSZ Maros megyei szervezete Területi Képviselők Tanácsa (TKT) ülését. A vidéki képviselők felvetették, hogy miközben ők több tíz kilométerről el tudtak jönni, hogy több mint 60%-ban képviselték a testületet, a marosvásárhelyiek miatt majdnem elmaradt a tanácskozás. Markó Béla szövetségi elnök kifejtette, az RMDSZ két alapvető célkitűzéssel vállalta a kormányzást: az EU-integrációhoz való hozzájárulás, a politikai stabilitás biztosításával (ezt teljesítette), és a nemzeti identitás megőrzéséhez szükséges feltételek biztosítása, továbbfejlesztése. Azonban az etnikai viszonyok tekintetében (kisebbségi törvény) nem állunk jól, jelentette ki. Ezért az RMDSZ 2007. januárig szolidáris lesz a kormánykoalícióval, utána azonban felül kell vizsgálni a szövetségnek a kormányban való jelenlétét. /Mózes Edith: „Át kell gyúrni” az RMDSZ-t. Ülésezett az RMDSZ Területi Képviselők Tanácsa. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./

2006. augusztus 1.

Országos szinten elosztották a címzetes tanári állásokat. A 8977 jelentkezőnek több mint fele, 4829 álláshoz jutott. Marosvásárhelyen hány magyar nyelven tanító pedagógus kapott állást? Összesen négy. Egy logopédus a 7-es iskolában és három pszichopedagógus a 2-es számú speciális iskolában. Vizsgát kellett tenniük a tanárjelölteknek. 59-en érték el a 7-est – a 183 vizsgázó közül. Talán a magyar nyelv oktatásával van gond a magyar nyelvű tanintézményekben? Maros megyében 18 magyar nyelv és irodalom tanári állást hirdettek meg, és az első körben egyet sem töltöttek be. Ebből kettő líceumi állás Marosvásárhelyen. /W. Szabó Péter: Hány magyartanár tud magyarul? = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./

2006. augusztus 1.

A Babes-Bolyai Tudományegyetem Tanárképző Intézete a Református Kollégiummal közösen szervezte meg Kolozsváron július 29-én a Tanulóközpontúság az oktatásban című tantárgymódszertani konferenciáját, melynek fő szervezője dr. Kovács Zoltán egyetemi adjunktus volt. Az idei rendezvény immár a nyolcadik. Az előadók között volt dr. Kötő József. Megemlékeztek két elhunyt kollégájukról: dr. Dezső Gábor matematikusról és dr. Ferenczi Gyula pedagógia szakos egyetemi tanárról. A résztvevők megtekinthették az Ábel Kiadó új könyveit, a tankönyveket. Idén Stark Gabriella szatmárnémeti tanárnőt méltatták Székely Ferenc- díjra. /Borzási Péter: Tantárgymódszertani konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./

2006. augusztus 1.

Az Új Kézfogás Közalapítvány pótpályázatot hirdetett meg az anyaország határain túl működő mikro-, kis- és középvállalatok pénzügyi helyzetének erősítésére. Az ilyen jogcímen juttatott támogatás egy vállalatnak három év alatt nem haladhatja meg a 100 ezer eurónak megfelelő forintösszeget. A fiatal kezdő vállalkozások támogatásának feltételei között van, hogy Magyarországon bejegyzett gazdasági társaság minimum 10%, de maximum 75%-os tulajdonrésszel kell hogy rendelkezzen a kft-ben (vegyesvállalat). /Támogatják a kezdő vállalkozókat. Szórványban élők előnyt élveznek. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./

2006. augusztus 1.

Július 29-én, motorkerékpárral hét kézdivásárhelyi fiatal a Szent Anna-tóhoz kirándult. Amikor 18 óra körül hazafelé akartak indulni, megálltak a parkolóban, hogy elfogyasszanak egy-egy üveg üdítőt. Egy ittasnak látszó rendőr rájuk szólt, hogy ne álljanak meg az út szélén, hajtsanak be a parkolóba. Ezután Vajda felügyelő kiadta a parancsot: fogják le őket, fújjanak alkohol­szondába. Egyikük sem fogyasztott szeszes italt. Amikor a három motorral beálltak a parkolóba, az ott álló négy rendőr és tíz ál­arcos, fekete ruhás rohamrendőr azonnal leteperte őket a földre. A szemüveges tusnádi rendőr belerúgott az egyik fiúba. Az egyik civil ruhás csendőr gumibottal ütötte a földön fekvő kézdivásárhelyi motorosokat: Kanabé Leventét, Voj­na Ferencet, Kolbász Sándort (utób­bit nemrég műtötték) és Oláh Szilvesztert. A bükszádi Szakács István digi­tális fényképezőgéppel megörökítette a rendőrök erőszakoskodását, a bilincsbe verést is. A földről felállították őket, kettejüket elvitték a tusnádi rend­őrségre, ahol nyilatkozatot írattak velük, és elengedték őket. Amikor a rendőrök észrevették, hogy lefényképezték őket, odamentek Szakács Istvánhoz, és azt mondták neki románul: kap ő majd fényképezést. Megfogták, a rendőrkocsihoz vitték, megverték, majd a fotókat kitörölték a gépből, aztán elengedték, és visszaadták a fényképezőgépét. Négy felvétel mégis megmaradt a fényképezőgép memória­kártyáján. A kézdivásárhelyi motorosoknak nem kellett pénzbüntetést fizetniük, az esetről nem készült jegyző­könyv. Az incidensre tömeg gyűlt össze, sokan felháborodva kiabáltak, erre a rendőrök lecsendesedtek. Azóta sem derült ki, miért bántalmazták a négy kézdi­vásárhelyit. Az egyik felvételen látható, amit a szemtanúk is állítanak: Vajda felügyelő olyan részeg volt, hogy alig tudott járni. A Hargita megyei rendőr-felügyelőség honlap­ján a Szent Anna-tónál történtekről egy sor sem szerepel. /Iochom István: Kézdivásárhelyi motorosokat vertek meg (Rendőrségi túlkapás a Szent Anna-tónál). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./

2006. augusztus 1.

Sikeres kezdeményezés főszervezője Bácsfainé Hévizi Józsa történelem szakos tanárnő, autonómiakutató, aki első alkalommal szervezte meg az autonómiavetélkedőt Európai integráció és önigazgatás címmel gimnazista fiatalok számára július 6-án Budapesten, a Szent Margit Gimnázium dísztermében. A mintegy 34 csapatból a legjobb hat mérte össze erejét a döntőn. Csoportok érkeztek Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről és Nagykőrösről. A tanárnő fontosnak tartja a helyes nemzeti önértékelés kibontakoztatását a területi, egyházi és kulturális autonómiatípusok bemutatásával. A diákok felkészülését két könyv segítette: Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnökének műve: Autonómiák és autonómiatörekvések, illetve a tanárnő saját könyve: Autonómiatípusok Magyarországon és Európában. Az autonómiaverseny zsűritagjai között neves politikusok ültek: Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke, Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokrata Szövetségének elnöke, Jakab Sándor, a Horvátországi Magyar Demokrata Közösség elnöke, Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, valamint Lipcsey Ildikó kandidátus történész. A gimnazista diákok felkészültségét mutatta, hogy mindegyik csoport bemutatta saját térségének adottságait, valamint többszintű autonómiamodelleket dolgoztak ki a fiatalok a helyi adottságok figyelembevételével. A versenyt a Beregszászi Magyar Gimnázium csapata nyerte, második helyezést ért el a nagyváradi Ady Endre Líceum csapata, harmadikként végeztek a Baróti Szabó Dávid Középiskola tanulói. A győztes csapatok Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, a Nemzeti Fórum elnökének felajánlására lakiteleki üdülést nyertek, valamint részvételt a kiskunmajsai ’56-os táborban.  A verseny társszervezője az Erdélyi Szövetség, Lipcsey Ildikó vezetésével. /Frigyesy Ágnes: Autonómiaverseny a Szent Margit Gimnáziumban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 1./

2006. augusztus 1.

Még nem rehabilitálták a Ceausescu-diktatúrában méltatlanul eltávolított Tőkés István (született 1916. augusztus 8-án) református lelkészt, az erdélyi magyarság és a református egyház reprezentatív személyiségét, akit politikai magatartása miatt a romániai rezsim megakadályozott abban, hogy gyülekezete akarata szerint püspök lehessen. Tőkés István egyik fiát, Tőkés Lászlót megfosztották dési segédlelkészi állásától, habár gyülekezete a rendőrség megfélemlítő akciói ellenére is kifejezte iránta való ragaszkodását. 1985-ben nyilvánosságra került: a Nyugatról ajándékképpen Romániába eljuttatott mintegy húszezer magyar nyelvű Bibliát a hivatalos szervek bezúzták és vécépapírt gyártattak belőle. Feltehetően hasonló sorsra juthatnak az egyház azon történeti dokumentumai – anyakönyvek stb. – is, melyeknek elkobzása már évek óta folyamatosan zajlik. Tőkés István volt teológiai professzor, egykori püspök-helyettes, az erdélyi egyház református orgánumának, a Református Szemlének eltávolított főszerkesztője, mint kényszernyugdíjazott Kolozsvárott él – írta húsz évvel ezelőtt a Hungarian Press of Transilvania (Erdélyi Magyar Hírügynökség). Tőkés István felidézte az egyházból történt eltávolításának okát. 1989. májusában egy gyűlésen felállt és azt mondta: aki az Úr Krisztus akaratával ellentétesen tevékenykedik az egyházban – akár püspök, akár más beosztású, vagy legyen állami szerveknél képviselő –, azoknak nem szabad engedelmeskedni. Másnap megjelentek a Securitate emberei az akkori püspöknél, intézkedtek. Tőkés Istvánt eltiltottak az igehirdetéstől és mindenféle szolgálattól. Később a püspök nyugalomba helyezte Tőkés Istvánt. A szolgálati időhatár az egyházban 70. év, ő akkor 65 éves volt.       Tőkés István kilencvenedik születésnapja alkalmából a nyugalmazott teológiai professzor, volt püspök-helyettes húsz évvel ezelőtt írt tájékoztató felhívását közölte most a lap.     /Frigyesy Ágnes: Köszöntjük a 90 esztendős Tőkés István teológiai professzort. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 1./ Tőkés István 1986-ban született tájékoztatójában leszögezte, hogy a református egyház püspökei és más vezetői folyamatos önkénnyel vezetik az egyházkerületek ügyeit: meghamisítják a zsinati és lelkészválasztásokat, akadályozzák az igehirdetést, megfélemlítik a lelkipásztorokat, gátolják a teológiai oktatás és nevelés megfelelő szinten tartását, a kiöregedő lelkipásztorok szükséges ütemű utánpótlását (mindössze 5-6 hallgatót vesznek fel az évi 80-90 jelentkezőből, amikor számtalan gyülekezet lelkész nélkül vergődik).     Tőkés István és Tőkés László nem voltak hajlandóak e törvénytelen folyamatoknak szótlanul teret engedni. A tapasztalt törvénytelenségeknek igyekeztek gátat vetni az egyházi testületekhez benyújtott kérelmekkel és memorandumokkal. Ezekre válaszul Nagy Gyula kolozsvári püspök mindkettőjüket elmozdította állásukból.      Mindezek miatt Tőkés István 1985 decemberében közölte a zsinati elnökséggel, hogy a romániai Református Egyházat ex lex állapotban lévőnek tekinti.   /Tőkés István kényszernyugdíjazott teol. prof.: Tájékoztató felhívás. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 1./

2006. augusztus 1.

Közel egy hónapja újra megnyílt Székelyudvarhelyen az SZ-INFO Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda. Az elmúlt időszakban elsősorban a felvételi tájékoztatásra fektették a hangsúlyt. Az egy hónap alatt több mint 350-en keresték fel irodát. /(pp): Ismét működik az SZ-INFO. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./

2006. augusztus 1.

Több mint egy hónapos szünet után újraindult a melegvíz-szolgáltatás Székelyudvarhely közel ötezer háztartásában. Az öt hete tartó melegvíz-krízis megoldásában közrejátszott, hogy az Urbana Rt. részben teljesítette a gázvállalat által szabott feltételeket, ugyanakkor számos tárgyalást folytattak. /Szász Emese: Székelyudvarhely. Ismét van meleg víz. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 1./

2006. augusztus 1.

Rétyi Ödön sepsiszentgyörgyi helyi tanácsos kilépett az SZDP-ből azzal az indokkal, hogy nem létezik kommunikáció a párton belül. Rétyi Ödön az elmúlt évig a területi SZDP-szervezet alelnöki tisztségét töltötte be. 2004-ben az SZDP polgármesterjelöltje volt, és a második fordulóba jutott a jelenlegi polgármesterrel, Albert Álmossal együtt. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 1./

2006. augusztus 1.

Déván az irodalmi esten a nyugdíjasok a Petőfi Sándor Egyesület szervezésében emlékeztek Petőfire. László Anna, az egylet elnöke vázolta fel a költő életét. Az est szeretetvendégséggel zárult. /Gáspár-Barra Réka: Petőfire emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 1./

2006. augusztus 1.

Július 31-én Arad megyében, Nagyzerinden megnyílt az immár harmadik alkalommal megrendezett egyhetes képzőművészeti tábor. Siska Szabó Hajnalka művészeti vezető örömmel újságolta, hogy soha ennyi jelentkező még nem volt. A tábor költségeit fele-fele arányban a megyei és a községi tanács állja. A táborzáró kiállításnak az Olosz Lajos Művelődési Ház nagyterme ad majd otthont. /(Kiss): Megnyílt a zerindi képzőművészeti tábor. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 1./

2006. augusztus 1.

Egy hétre ismét az erdélyi népzene és néptánc fellegvárává változik Kalotaszentkirály. Németh Attila, a szervező kolozsvári Archívum Kulturális Alapítvány képviselője jelezte, idén kevéssel csökkent a résztvevők száma, a csökkenő tendencia jellemző a többi tánctáborra, akárcsak az erdélyi turizmus egészére is. Németh elégedetten nyilatkozott a tábor színvonaláról, hangsúlyozta, hogy a kalotaszentkirályi volt az első hazai népzene- és néptánctábor (1992-ben kezdődött), s azóta is töretlen népszerűségnek örvend. A helybéli és környékbeli gyerekeket ingyen oktatják, összesen százhúszan iratkoztak be. /Vincze Judit: Archívum-tábor Kalotaszentkirályon. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 1./

2006. augusztus 1.

Dányánban, egy Kis-Küküllő menti falucskában falutalálkozót tartottak július 22-23-án. Jelenleg 128 lelket számlál a református egyházközség, melyet Takács Albert fiatal lelkész vezet. Az egykor eltávozottak hazalátogattak, megtelt a százéves református templom. Takács Albert nyolc éve végzi szolgálatát ebben az egyházközségben, Mikefalváról ingázva. A kosaras bálon a talpalávalót a világjárta szászcsávási zenekar húzta. A faluban se tanító, se lelkész nincs állandó jelleggel. /Tóth Katalin tanítónő, Magyarsáros: Reménykeltő falutalálkozó Dányánban. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./

2006. augusztus 1.

Az ÚMSZ most induló sorozatában olyanok emlékeznek a magyarországi 1956-os forradalom hatására, Erdélyben bekövetkezett eseményekre akik elszenvedték az akkori retorziót. Puskás Attilát huszonnyolc éves korában zárták börtönbe, amiért tanárként nyilvánosan rokonszenvezett az ötvenhatos budapesti szabadságharccal Csíkdánfalván. Ő még a szamosújvári börtönben is megemlékezett társaival március 15-ről, valamint október 23-ról. Puskás Attilát szabadulása után, 1964-től az 1989-es rendszerváltásig megfigyelés alatt tartotta a román állambiztonság. Letartóztatása Sántha Imre diák versesfüzetéhez kötődik. Az érettségi előtt álló iskolás fiú abbahagyta a tanulást, elment otthonról és Sepsiszentgyörgyön próbált új életet kezdeni. Maga mögött hagyott egy levelet, melyben elmagyarázta szüleinek, hogy ne keressék, mert az általa hátrahagyott, rendszernek nem tetsző írásai kellemetlenséget okoznának neki. Házkutatást tartottak Sántháéknál, és megtalálták a tanuló versesfüzetét. 1959 tavaszán tartóztattak le tanárokat és diákokat, rendszerellenes szervezkedés címén. Puskás Attilának megmutatták Sántha Imre verseit. Puskás Attila saját versét is felolvasta Október 23. címmel, éppen 1956. november 4-én, egy lakodalmon. Ezután gyász-szalagot viselt a meghalt forradalmárok emlékére. Másik „bűne” volt, hogy megkérte Lőrincz János társát: ne hagyja ki a tananyagból a magyarországi felkelésben szerepet vállalt irodalmárokat és költőket, mert részei a magyar irodalomnak. Puskást 1959. május 12-én letartóztatták, húsz év kényszermunkára ítélték, és további tíz évvel toldották meg szabadságvesztéses büntetését „tiltott iratok terjesztéséért”. Emlékezete szerint 1963 végén, 1964 elején a börtönben megindult a fegyencek átnevelése. Vasárnaponként önkéntes rabok ismertették „bűneiket” a román munkásállam ellen, megbánták ezeket, és megfogadták, hogy megváltoznak. A beismerőknek le kellett leplezniük azokat a cellatársaikat, akik a börtönben is folytatták korábbi tevékenységüket. Puskást édesanyja csak egyszer látogathatta meg. A közkegyelmi törvénynek köszönhetően 1964. augusztus 3-án szabadult. Feleségénél húzódott meg, aki elvesztette állását, amiért nem vált el Puskás bezárása után. Barátai, köztük Dankanits Ádám történész, pénzt és ruhaneműt gyűjtöttek a frissen szabadultnak. Puskás először munkásként kereste meg kenyerét, majd kereskedelmi áruszakértő volt 1971-ig, amikor végre sikerült végzettségének megfelelő állást kapnia. Ezután is évekig figyelte a Szekuritáté, követték, besúgókat próbáltak beszervezni környezetébe. /Domokos Péter: Erdélyi ötvenhatosok. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 1./

2006. augusztus 1.

Megkezdődtek a nyári egyetem előadásai Esztergomban, a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskolán, amit a Szent György Lovagrend tizenharmadik alkalommal szervezett meg idén. A magyar középkor történelmével foglalkozó kurzus fő célja, hogy egy táborba tömörítse a magyar értelmiséget, és bővebb, átfogóbb ismeretekkel gazdagítsa azokat a határon túli magyarokat, akik hazájukban még más megvilágításban tanultak a magyar történelemről. A Vajdaságból, a Felvidékről, Kárpátaljáról és Erdélyből érkeznek hallgatók. /Zacsek Ágnes: Magyar középkor határon túliaknak. = Magyar Nemzet, aug. 1./

2006. augusztus 2.

Nincs szükség többé a parlament összehívására Radu Timofte, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatója távozásának elfogadásához, közölte Bogdan Olteanu, a képviselőház elnöke, miután kézhez kapta Timofte lemondását. Korábban Timofte nem fogalmazott meg írásos lemondást, csupán levélben kérte felmentését tisztsége alól. Időközben a titkosszolgálatokat ellenőrző parlamenti bizottság kihallgatta a terrorizmussal vádolt Omar Hayssam eltűnése ügyében Gheorghe Fulgát, a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatóját is. A SIE vezetője elmondta: már 2005-től távozni készül a hivatal éléről, „az egyik politikai párt nyomására”. /Gheorghe Fulgát is kihallgatták Hayssam-ügyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./

2006. augusztus 2.

Egyelőre Gheorghe Fulga marad a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatója, döntött augusztus 1-jén a titkosszolgálatot ellenőrző parlamenti bizottság azt követően, hogy meghallgatta a korábban tisztségéből lemondó Fulgát. /Tisztségben maradhat Gheorghe Fulga. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

2006. augusztus 2.

A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság elhatározta, hogy meghallgatásra hívják a szolgálat vezetőségét a sajtóban tevékenykedő beépített tisztek ügyében, nyilatkozta Ion Stan, a bizottság titkára. Stan szerint a bizottság tagjai az okokat szeretnék megtudni, amiért tiszteket toboroztak az újságírók köréből és ezen tevékenység veszélyeztette-e vagy sem a nemzetbiztonságot. /Az RHSZ vezetőségét kihallgatják a médiába beépített tisztek ügyében. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 2./

2006. augusztus 2.

A tiszta tollak mozgalom tisztázni kívánja, kik azok a mértékadó tollforgatók, akik a Ceauescu-rezsimben együttműködtek a Szekuritátéval. Cazimir Ionescu, az Átvilágító Bizottság szóvivője elmondta, hatszázezernél több iratcsomót kell megvizsgálniuk, ebből négyszázezer politikusét, s kétszázezer egyéni kérelmet. A munka volumene oly nagy – jelentette ki a szóvivő -, hogy az igényeknek öt-hat év alatt tehetnek csak eleget. Dacára annak, hogy 93 kutatóval bővült a státusuk, a krónikus irodahiány miatt alkalmazásuk kérdéses. A tiszta tollak akciót kezdeményező Victor Roncea és a Ziua lap sem erkölcsi, sem emberi biztosítékot nem nyújt arra, hogy ötletük mögött nem áll valamiféle manipuláció. Mircea Dinescu szerint a politikusok iratcsomóinak kutatását akarják ezzel lassítani. Victor Ronceának, a tiszta tollak élharcosának magyarellenes, rasszista cikkei ellen a MÚRE alig egy hónapja erélyesen tiltakozott. Radu Timofte, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatója azt nyilatkozta, hogy jelenleg minden szerkesztőségben legalább egy-két, ha nem több fedett titkosszolgálati ügynök dolgozik. /Simó Erzsébet: Lássuk az igazságot! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

2006. augusztus 2.

Puskás Attila írásában rendet akar rakni a használt fogalmak tartalmában. Valamennyi kommunista zsarnokság ősforrása a Szovjetunió volt, illetve a KGB, azaz Állambiztonsági Biztosság. A bolsevista Szovjetunió terrorszervezete – változó nevekkel, de mindig ugyanazzal a céllal – általánosan elismerten messze felülmúlta a CIA-t, a Moszadot mind szervezettségben, mind ügynökeinek tömegbázisában. Természetes, hogy a román Szekuritáté felépítésében a szovjet ,,tanácsadóknak” meghatározó szerepük volt. Ők sohasem bűnhődtek meg elkövetett gyilkos bűneikért: Gheorghe Pintilie (Pantelei Bodnarenko), Alexandru Nicolschi (Boris Grünberg), Vladimir Mazuru (Vladimir Mazurov). Alexandru Draghici volt tábornok, belügyminiszter mondása volt: ,,...a törvényességet úgy értelmezzük, ahogy az nekünk megfelel.” Draghici is ,,ágyban, párnák közt” halt meg Magyarországon, nem adták ki őt a román államnak... A bonyolult szervezés – valamennyi csatlós államban – alig áttekinthető. A román Szekuritáté eleinte a belügy keretében, majd 1952-56 között önálló minisztériumként (Ministerul Securitii Statului) működött, 1956. június 11-től újra a belügyhöz tartozott, önálló ügyosztályként. A Szeku­ritáté fegyveres egységei a kezdeti 30 600-as létszámról az ötvenes évek közepére már 165 000 főre nőttek. Ennek megfelelő az eredményes működéshez szükséges ,,hálózat” is. Később az eredménytelen informátorokat eltávolították, ugyanakkor fokozzák a ,,minőségi” informátorok (tanárok, orvosok, mérnökök, közélelmezési dolgozók, postások, köztisztviselők stb.) beszervezését, ,,információs hálózat” kiépítésére. Fedőnevet nem csupán a besúgók viseltek, hanem a megfigyeltek is. Dossziét nyitottak a jelentések, elemzések részére is. Valamennyi intézmény, gyár, hivatal a besúgók egész hálózatával volt betelepítve, akik felett egy ,,rezidens” állt, aki az ,,irányító tiszttel” tartott állandó kapcsolatot. Mindegyik informátornak külön dossziéja volt. Puskás Attila példának hozta, hogy őt a következő ,,besúgók” figyelték 1989 végéig: Antonescu, Kemény, Chilachi, Kovács Károly, Olteanu, Málnási, Miklós István, Ötvös Géza, Kovács István, Poenaru Ioan, Lemhény Attila stb., valamennyi fedőnév. Ki a ,,besúgó? Karol Sauer­land német történész könyvében (Harminc ezüst – besúgások és árulások, Helikon Kiadó, 2001) nem találta elégségesnek azt a meghatározást, hogy ,,...olyan bejelentés, amit a besúgó önként és alantas szándékkal tesz egy intézménynél, amelytől azt várja el, hogy a besúgottat bűnösnek nyilvánítsa és elítélje”. ,,Denunciáns, aki valamit a felsőbbségnek bejelent.” Azaz – a névtelenségbe rejtőző denunciáns – jogi következményű jelentése egy ,,hatalmi intézményhez” kötődik. Korunkban tömeges jelenséggé vált egyrészt a társadalmi szervezettség összetettsége, bonyolultsága, másrészt az önkényuralmi rendszerek fenntarthatósága miatt. /Puskás Attila: A hálózat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

2006. augusztus 2.

Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) is érdeklődött a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és a terrorizmussal vádolt ujgur szervezet együttműködése iránt – írta augusztus 1-jei számában a Ziua bukaresti napilap. A román sajtó nem először foglalkozik ezzel a témával. Azt követően, hogy a Csapó I. József által vezetett SZNT Állandó Bizottsága június 5-én együttműködési megállapodást írt alá az Ujgur Fórum nevű szervezet németországi emigrációban élő tagjaival, a Gandul című lap arról számolt be, hogy a Székelyföld autonómiájáért küzdő SZNT „terrorista szervezettel” szövetkezik. A Ziua értesülése szerint a Román Hírszerző Szolgálattól a CIA is adatokat kért a két szervezet együttműködéséről, hiszen az SZNT „partnerét” azzal vádolják, hogy merényletet tervezett az Amerikai Egyesült Államok kirgizisztáni nagykövetsége ellen. Ferencz Csaba, a tanács alelnöke korábban cáfolta, hogy az SZNT-nek bármiféle kapcsolata lenne terrorista szervezetekkel. Úgy vélte, hogy szánalmas lejáratási kísérletről van szó csupán, hiszen az Ujgur Fórum nevű szervezet németországi emigrációban élő tagjaival, nem pedig az Ujgur Felszabadítási Fronttal írt alá megállapodást. /Érdeklődött a CIA az SZNT iránt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 661-665




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998