|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 495 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 ... 481-495 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2013. március 1.Csak a magyar templomon „szúrta a szemet” a pápai zászlóIdeje lenne véget vetni a Romániában eluralkodó zászlófóbiának A megyei, a kolozsvári és a városházi rendőrségre eljuttatott átiratban tiltakozik Kovács Sándor római katolikus főesperes, amiért a rendőrök felelősségre vonták a templomőrt néhány órával azután, hogy a Szent Mihály templomra kifüggesztették a sárga-fehér vatikáni zászlót. A lobogót végül nem vétették le, és nem is bírságoltak, ennek ellenére a főesperes úgy véli: a rendőrök beavatkoztak az egyház belső életébe, és az alkotmányt is megsértették. Lapunk érdeklődésére a Görög Katolikus Egyház szóvivője elmondta: a püspökség falán állandóan kint lobog a pápai zászló – Románia és az Európai Unió zászlaja mellett –, de mindeddig ez senkit sem zavart. Máté András Levente RMDSZ-es parlamenti képviselő, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke szerint a pápai zászló vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül mindenki számára üzenetértékű, kifüggesztése nem adhat okot semmiféle vizsgálódásra. NAGY-HINTÓS DIANA Szabadság (Kolozsvár), 2013. március 1.FUEN: használható a székely zászlóAz Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) aggodalmát fejezte ki a zászlóügy kapcsán kialakult román–magyar vita miatt, és kijelentette, az államoknak nem szabad a kisebbségek kárára vitatkozni. A FUEN szerint elfogadhatatlan a székely zászló használatának romániai tiltása. Az európai nemzeti kisebbségek ernyőszervezete – az egyik közösségi portálon elérhető nyilatkozatában – összefoglalta a román–magyar zászlóháború történetét. A 32 európai ország 94 szervezetét tömörítő FUEN megállapította, hogy a román hatóságoknak a székely zászló betiltására irányuló kísérletei erős tiltakozást váltottak ki a magyarországi Fidesz-kormányból, s ezzel Budapest nemzetközi szintre emelte a kérdést. A Martha Stocker, a FUEN dél-tiroli alelnöke által aláírt nyilatkozat szerint elfogadhatatlan a székely zászló használatának romániai tiltása. „Romániának engedélyeznie kell a székelyek számára zászlójuk használatát – beleértve a hivatalos épületeket is. Európai kisebbségi jogi távlatból minden más megoldás elégtelen volna” – fogalmazott a FUEN alelnöke. Hozzátette: ilyen kérdésekben az Európai Uniónak a kisebbségek védelmezőjeként kellene fellépnie. „A budapesti és bukaresti kormányok számára világossá kell tenni, hogy egy ilyen vita nem szabad a kisebbségek kárára váljon” – fogalmazott az alelnök. A FUEN jelezte: támogatja a romániai magyarság közösségi és politikai érdekképviseletét ellátó RMDSZ-t és annak több évtizedes kisebbségvédelmi politikáját. Az ernyőszervezet szerint a most zajló román–magyar nézeteltérések ismét rávilágítanak arra, hogy Európának foglalkoznia kell a nemzeti kisebbségek kérdéskörével, úgy ahogy azt a FUEN és partnerei – köztük az RMDSZ – a készülő kisebbségi európai polgári kezdeményezéssel célozzák. Szabadság (Kolozsvár), 2013. március 1.Első lépés az oktatási rendszer módosításábanA tanügyi bizottság jóváhagyta azt a módosító javaslatot, miszerint a IX. osztályt visszahelyezik a középiskolai oktatási ciklusba. A tanügyi törvényt több pontban is módosították, így változik a nyolcadikos diákokat felmérő vizsgarendszer is: 2016-tól a nyolcadikosok négy tantárgyból – matematikából, román nyelvből, informatikából és idegen nyelvből vizsgáznak majd. A nemzeti kisebbségi oktatásban résztvevők még anyanyelvből is. Február 26-án eltörölték azt a rendeletet, amely előírta, hogy a pedagógusoknak kötelező módon felsőfokú végzettségük kell legyen 2018-ig, másként nem taníthatnak. Az oktatási minisztérium módosító javaslatait még a képviselőháznak és a szenátusnak is el kell fogadnia. (bukarestiradio.ro) Nyugati Jelen (Arad), 2013. március 1.Beléjük fojtanák a kiáltó szótVizsgálatot folytat a Máramaros megyei rendőrség és az ügyészség Nagybányán azon magyar egyházi elöljárók, politikusok, közéleti személyiségek ellen, akik egy évvel ezelőtt Új Kiáltó Szó címmel felhívást tettek közzé a Máramaros megyei magyarság asszimilációjának megfékezése érdekében. A hatóságok a kiáltvány tizennégy aláírója közül csütörtökre négy személyt rendeltek be meghallgatásra, péntekre pedig újabb két aláíró kapott idézést. A megyei rendőrség szóvivője az üggyel kapcsolatban úgy nyilatkozott: semmilyen információt nem adhat ki a sajtónak a kihallgatásokról, ugyanis a törvény szerint eljárás alatt nem szabad nyilvánosságra hozni a rendőrség és az ügyészség vizsgálódásait. Az illetékes a beidézett személyek elleni vádakat sem ismertette. A kiáltvány egyik, névtelenül nyilatkozó aláírója lapunknak elmondta: noha korábban a csütörtöki kihallgatás halasztását akarták kérni, végül mégis megjelentek és nyilatkoztak az ügyészségnek, a péntekre behívott személyek pedig hasonló módon járnak el. Rámutatott: a hatóságok a továbbiakban összeállítják a kihallgatási jegyzőkönyvet, a főügyész pedig eldönti, hogy indítanak-e bűnügyi eljárást. Az aláírok hétfőn egyeztetnek ügyvédjükkel a további részletekről. Már tavaly is voltak meghallgatások Az Új Kiáltó Szó a nagybányai és bányavidéki magyarságért! című kiáltvány tavaly júniusban jelent meg több erdélyi magyar lapban – közöttük a Krónikában –, augusztusban azonban a helyi román sajtóban valóságos médiakampány indult a dokumentum ellen. Később az országos román sajtó is megszellőztette a témát, vélhetően ennek nyomán az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) hivatalból vizsgálatot indított az ügyben. Magánszemélyek feljelentése nyomán később a rendőrség is vizsgálatot indított, a hatóságok pedig a tavalyi év végén már tartottak kihallgatásokat. Varga Károly, a Nagybányai Református Egyházmegye esperese, a kiáltvány egyik aláírója a Krónikának elmondta, még nem kapott idézést a rendőrségtől, tudomása szerint pedig egyelőre más lelkészt sem hívtak be kihallgatásra. „Tavaly a hatóságok érdeklődtek a többi aláíró iránt, irántunk is, és megemlítették, hogy mások is számíthatnak beidézésre. Akkor az is szóba került, hogy a kezdeményezők legfeljebb pénzbírságot kapnak” – tudtuk meg a lelkipásztortól. Varga Károly ugyanakkor azt is elpanaszolta, hogy nemrég egy magyarországi civil szervezet könyveket küldött a helyi magyar óvodáknak, iskoláknak, a tanfelügyelőséghez érkezett panasz miatt azonban ezeket Bukarestbe szállították felülvizsgálatra. „Az ember egyszerűen nem tudja, mit gondoljon, hova fog mindez vezetni. Úgy tűnt, hogy már eleget zaklattak, végre nyugalmunk lehetne” – fogalmazott lapunknak az esperes. Nem valaki ellen szól a kiáltvány A kezdeményezők egyébként korábban többször is hangsúlyozták: a kiáltvány nem valaki ellen, hanem egy közösségért jött létre. Varga Károly korábban úgy fogalmazott: nem érti a felháborodás okát, hiszen a kiáltvány belső használatra született meg, saját magyarjaikat akarták megszólítani vele, nem a románság ellen irányult. „Sajnos vannak, akik ezt másképp akarják érteni, illetve értetni” – vélekedett a lelkipásztor. Az aláírók elmondása szerint a felhívás megírását az a tény szülte, hogy az egyik nagybányai vegyes általános iskola magyar tannyelvű nyolcadik osztálya diákjainak mintegy fele román nyelven folytatná tanulmányait. Ráadásul ezeknek a gyermekeknek a szülei jórészt magyar értelmiségiek, a nagybányai magyar élet húzóemberei, akik ezzel negatív példát mutathatnak. A szülőknek és a fiataloknak is üzennek „A betegség – amelynek évtizedes tünetei: a vegyes házasságok terjedése, az anyanyelvű oktatás elutasítása, az elvándorlás, a tiltakozás nélküli belesimulás a többségi nemzettestbe, az önmagunkkal szembeni igénytelenség és letargia – immár közösségünk legjobbjait is megfertőzte: ragályos kórként terjed értelmiségi köreinkben is. (…) Ne áltassátok magatokat, hogy nektek ez így is menni fog. Nézzetek körül ismerőseitek között: vajon hány vegyes házasságból származtak magyar gyermekek, majd magyar unokák? Legyetek hűek szülőföldetekhez, a gyökerekhez, amelyek éltetnek benneteket! Olvassatok magyar könyveket, hallgassatok magyar zenét, ismerjétek meg a magyar történelmet! Legyetek büszkék arra, hogy magyarok vagytok, mert ez tesz benneteket sajátossá, egyedivé, ez különböztet meg benneteket mindenki mástól ezen a világon!” – olvasható a kiáltványban. Az Új Kiáltó Szó a szülőknek és pedagógusoknak egyaránt üzen. Előbbieknek azt, hogy ne engedjenek az „így jobban érvényesül gyermekünk” divatjának, utóbbiakat pedig arra inti, hogy ne csak tanítsák, hanem neveljék is a gyermekeket. A kiáltványt a nagybányai és bányavidéki közélet, művelődés és civil társadalom képviselői, egyházi emberek, politikusok, pedagógusok látták el kézjegyükkel. Máramaros megye magyar ajkú lakossága a 2011-es népszámlálási adatok szerint mindössze 7 százalék, a nagybányai magyar nemzetiségű lakosok aránya pedig 11 százalékos. Kőrössy Andrea Krónika (Kolozsvár), 2013. március 1.Riedl Rudolf az alelnök Szatmár megyébenSikerült megőriznie az RMDSZ-nek a Szatmár megyei önkormányzat alelnöki tisztségét – a képviselő-testület csütörtöki rendkívüli ülésén egyhangúlag fogadta el a szövetség jelöltjét, Riedl Rudolfot. Pataki Csaba megyei RMDSZ-elnök szerint ennek révén egy olyan politikai egyensúly teremtődött meg, amely biztosítja a lehetőséget arra, hogy a jövőben gördülékenyen folytatódjék a munka. Riedl Rudolf úgy vélekedett: a legfontosabb az egészben az, hogy kinevezése visszaadhatja a szatmári magyarok biztonságérzetét, mivel ismét lehetőségük lesz „a legmagasabb fórumig eljutni” a problémáikkal. Amint arról több ízben beszámoltunk, a nyári helyhatósági választásokon az RMDSZ elvesztette a megyei tanácselnöki posztot, a korábbi megyeelnök, Csehi Árpád így az egyik alelnöki széket foglalhatta el mindössze. Ez év januárjában pedig – arra hivatkozva, hogy igen csábító ajánlatot kapott a magánszférából – lemondott az alelnökségről és összes pártbeli funkciójáról. Ezt követően a megyei képviselők tanácsa Riedl Rudolfot nevesítette a posztra, aki korábban a megye prefektusa, majd alprefektusa, illetve önkormányzati képviselője volt. „Ezzel nagyjából normalizálódott a helyzet a Szatmár megyei önkormányzatban – fejtette ki a Krónika kérdésére Pataki Csaba. – Az RMDSZ alkotja a képviselőtestületben a legnépesebb frakciót, 12-en vagyunk. Az USL-t alkotó pártokat, ha külön számítjuk, a PSD 8, a PNL pedig 6 képviselővel rendelkezik, tehát természetes, hogy a kettőből az egyik alelnöki poszt a mienk lett.” Hozzátette, reméli, ezzel befejeződött a 2012-es választási kampányidőszak. Ezzel arra utalt, hogy elég sok huzavona volt az alelnöki tisztség körül, az USL-lel folytatott tárgyalások során olyan hírek is kiszivárogtak, hogy a kormányzó pártszövetség megtartaná magának ezt a tisztséget is, melybe – a megye etnikai arányainak figyelembe vételével – egyik magyar ajkú képviselőjüket nevezték volna ki. Riedl Rudolf egyébként eredetileg nem volt a képviselő-testület tagja, Csehi Árpád távozása, illetve két, a pártlistán előtte szereplő személy tanácsosi mandátumról való lemondása kellett ahhoz, hogy a testület tagjává váljon, mely egyébként elengedhetetlen feltétele az alelnökségnek. Babos Krisztina Krónika (Kolozsvár), 2013. március 1.Reggeltől estig sugároz magyar műsort a marosvásárhelyi rádióMárcius 2-án, szombaton az intézmény fennállásának 55. évfordulóján indul az egész napos magyar adás a Marosvásárhelyi Rádióban. Teljesen új műsorrácscsal vágnak neki a sugárzásnak, többek közt négyórás reggeli műsorral, aktuális, elemző és sportműsorokkal bővül a rádió műsorkínálata, de nagyobb szerepet kap majd a rádiószínház, a klasszikus zene, a dzsessz, a divat, a turizmus és az autósműsor. A Marosvásárhelyi Rádió eddig délelőtt 11-től délután 18 óráig sugárzott magyar nyelvű adásokat, ezentúl azonban reggel hattól 21 óráig lesz magyar adás, 21 és 22 óra között pedig egyórás német műsor lesz minden este. Az éjszakai műsort egyelőre nem a helyi rádió munkatársai készítik. Se pénz, se paripa Szász Attila, az intézmény magyar szerkesztőségéért felelős igazgatóhelyettese kamikaze-akciónak nevezte az egész napos magyar adás sugárzását, hiszen, mint mondta, nem kaptak „se pénzt, se paripát” ehhez a feladathoz, azonban nem akartak többet várni, így szombattól elindul az adás. Ezentúl a 106,8 MHz frekvencián lehet hallgatni a magyar adást, a jelenleg is működő középhullámon pedig marad a vegyes műsor, vagyis a megszokott módon 11 és 18 óra között sugároznak magyarul. A legnagyobb újdonság, hogy reggeli műsorral is jelentkezik a Marosvásárhelyi Rádió. A Jó reggelt, Erdély! című műsort Rákóczi Kinga és Kádár Zoltán vezeti reggel hattól délelőtt tízig. Ezzel a műsorral megpróbálnak nyitni a fiatalok felé is. A reggeli műsorok számítanak a fő műsoridőnek a rádiózásban, így régóta készülnek a szerkesztők beindítani ezt. Szász Attila szerint azonban nem kívánnak versenyezni a kereskedelmi rádiókkal. Lesz a műsorban tájékoztatás és szórakoztatás is, beszélnek időjárásról és remélhetőleg az útviszonyokról is. Közben pedig ügyelnek arra, hogy ne csak a vásárhelyi hallgatókhoz szóljanak, mert ugyanolyan fontosak számukra a sepsiszentgyörgyi, a brassói vagy a csíkszeredai hallgatók is. A műsorrács kialakításában egyébként arra törekedtek, hogy hétköznap egy adott idősávban ugyanazok a hangok szólaljanak meg. A megszokott műsorokat is megtartották, így továbbra is lesz Kultúrpresszó vagy éppen Rádióújság. A rádió egyik legnépszerűbb műsora, az eddig hetente egy alkalommal, szerdán sugárzott Miben segíthetünk? című műsor pedig március 4-étől, hétfőtől naponta jelentkezik új időpontban, délelőtt 10.15-kor. Ugyanakkor nagyobb teret kap majd a komolyzene, a rádiószínház, és heti egy órában aranyszalagos felvételeket is hallgathatnak majd az érdeklődők. Esténként szakmai műsorok „Az esti órákban leginkább rétegműsorok lesznek, ugyanis 18 órától köztudottan a tévéhez pártolnak a rádióhallgatók, így mi megpróbálunk a tudatos rádióhallgatókhoz szólni. Megmaradnak a Medicina, a Törvénytár, az Összhang című műsoraink, de ezentúl mindennap lesz Esti mese is. Esténként tematikus műsorokat sugárzunk majd: autókról és motorokról esik szó hétfőnként, kedden számítógépekről, szerdán sulirádió lesz, csütörtökön az irodalom kerül terítékre, pénteken pedig a dzsesszé a főszerep” – mondta a hétköznap estékről a rádió aligazgatója. A hétvégi műsorrács változatosabb, szombaton az aktívabb, mozgékonyabb célközönséghez szólnak, a kirándulókhoz, míg vasárnap többnyire a családi, vidéki, hagyományosabb életmódot folytatókhoz. Összességében több mint 20 új műsorral jelentkezik a Marosvásárhelyi Rádió, mindemellett pedig nagyobb teret kapnak a híradók is. Tizenhárom híradó lesz hétköznaponként, öt-, tíz- és tizenöt perces is. „Ezekben továbbra is frissített hírek lesznek, és élőben mondjuk be őket. Ebben eddig sem kötöttünk kompromisszumot, és ezután sem fogunk” – teszi hozzá Szász Attila. Szász Cs. Emese Krónika (Kolozsvár), 2013. március 1.EgyenlőtlenségA székely zászló kapcsán a magyar közösség és a román kormány között kirobbant vita új dimenziót kapott a héten, miután az anyanyelvhasználathoz való jog is részévé vált a disputának. Az előbbi ugyanis szimbolikus síkon zajlik, utóbbi viszont már konkrét hozadékokkal járhat a közösség megmaradásának szempontjából. Józan ésszel megvizsgálva a helyzetet egyértelmű, hogy Ráduly Róbert csíkszeredai polgármesternek igaza van: egy olyan régióban, ahol a polgárok 80 százaléka magyar, már csak a jóérzés is azt diktálja, hogy a hivatalokban, a polgárok ügyeit intéző hatóságoknál dolgozók ismerjék a magyar nyelvet. (Nem pedig, hogy kötelezően csak azt kelljen használniuk még a nem magyaroknak is, ahogy azt a sajtó és a szándékosan ferdítő Mircea Duşa védelmi miniszter sugallta.) Hogy egy élő klasszikus – maga a hisztérikusan reagáló, bülbülszavú Duşa miniszter – szófordulatát idézzük: példátlan pofátlanság, ha egy állam célja nem az, hogy minden polgára a lehető legjobban érezze magát az országban, és egy kisebbségi nemzeti közösség tagjaitól meg akarja tagadni az anyanyelvhasználat lehetőségét – például azáltal, hogy olyan hivatalnokokat nevez ki az általuk lakott régióban, akik nem értik és nem ismerik az illető közösség nyelvét. Az ország polgárai közötti valódi egyenlőségről ugyanis csak akkor beszélhetünk, ha mindenki számára azonos feltételeket teremtünk a hatóságokkal való kapcsolattartásban. Ha a magyarok által lakott területeken ők is ugyanúgy használhatják hivatalosan az anyanyelvüket, mint a románok a magukét. Amíg viszont az a helyzet, hogy a többség még a meglévő nyelvhasználati törvényt sem tartja be, csak „ nagyvonalúan megengedi” a kisebbségnek, hogy a többségiekhez hasonlóan csak a többségi nemzet nyelvét használja a hivatalokban, valódi egyenlőségről nincs szó. Addig diszkrimináció van, és a magyarok másodrendű állampolgárnak minősülnek a saját szülőföldjükön. Bármit is mondjanak a nyugat-európai „jogvédők”, akik eljönnek Romániába, és Bukarestből ki sem mozdulva elégedetten konstatálják, milyen jól is élnek a nagyváradi vagy csíkszeredai magyarok a „példás” kisebbségvédelmi gyakorlatot folytató országban. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár), 2013. március 1.Ismét előszedték a naftalinból Gheorghe FunartÉles szóváltás volt csütörtök este Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt főtitkára és Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke között a Realitatea TV-ben. A volt kolozsvári polgármester hosszú szünet után állt ismét nyilvánosság elé, s mint kiderült, gondolkodásmódja mit sem változott, ugyanis ismét hajmeresztő vádakkal illette az RMDSZ-t és a magyar közösséget. Többek között azt állította, hogy a szövetség vezetői román államtitkokat fedtek fel Budapestnek. Funar szerint a magyarok 2014-ben brüsszeli segítséggel Erdély Magyarországhoz csatolására készülnek. Ez a szándék áll valójában szerint a kettős állampolgárság intézménye mögött, mert így közel négymillió olyan személy jut majd magyar állampolgársághoz, aki egy szót sem tud magyarul. A nagy-romániás politikus azt is tudni véli, hogy az erdélyi történelmi egyházak hamis dokumentumok után szerezték vissza ingatlanaikat. Kijelentette: miniszterként Markó Béla és Borbély László is hozzáférhetett román államtitkokhoz. „A titkainkat elvitték Budapestre, mert a magyar államnak tettek hűségesküt" – tette hozzá. Borbély úgy reagált: ilyen képtelenségekre nincs mit válaszolnia. „Csak azzal tudok párbeszédet folytatni, akivel lehetséges a dialógus. Önök elővettek a naftalinból egy olyan politikust, akiről mindenki tudja már, hogy milyen" – mondta a Realitatea TV szerkesztőinek az RMDSZ politikai alelnöke, aki emlékeztetett arra, hogy az autonómia 1993-tól szerepel a szövetség programjában. „Értékelem azoknak a politikustársainknak a tisztességességét, akikkel évekig együtt kormányoztunk. Ők megértették, hogy mi a párbeszéd útját választottuk. Megértették, hogy a romániai magyar közösség erős, legitim képviselői vagyunk" – jelentette ki Borbély. Krónika (Kolozsvár), 2013. március 1.Ponta „megmenekül" Bayeréktől, lefújták a békemenetetSzervezett csoportok meg akarták zavarni a március 9-re meghirdetett békemenetet, ezért Bayer Zsolték úgy döntöttek, nem tüntetnek az MSZP díszvendégeként Budapestre érkező Victor Ponta román kormányfő ellen, írja a Magyar Nemzet. A lap szerint a titkosszolgálatok jelzése miatt marad el a demonstráció. A Békemenet Egyesület és a Civil Összefogás Fórum (CÖF) megbízható forrásból úgy értesült: provokátorok tervezik megzavarni a békés tiltakozó gyűlést, mondta a Magyar Nemzetnek Fricz Tamás, az egyesület társalapítója. Arra a kérdésre, hogy kik tervezték megzavarni a tüntetést, Fricz Tamás azt válaszolta: erről nem kaptak információkat. Mint mondta: ezek a jelzések ugyanakkor nagyon komolyak voltak, ezért a civil szervezetek úgy döntöttek, nem vállalhatják a kockázatát annak, hogy békés rendezvényüket egyes – a kapott információk szerint – jól szervezett csoportok megzavarják. Fricz bejelentése szerint a tüntetés lefújásával elejét kívánják venni, hogy ezek a provokátorok olyan cselekményeket kövessenek el, amelyek az egész rendezvényt beárnyékolnák, jogos követeléseiket zárójelbe tennék, netán a békemenet résztvevőinek testi épségét veszélybe sodornák. A civilek véleménye ugyanakkor Ponta magyarországi meghívásáról változatlan, azt továbbra is mélységesen elítélik. A román miniszterelnököt a jobboodali civilek székely és magyar zászlóval akarták várni. Maszol.ro, 2013. március 1.Florea a magyarokhoz: ne vegyetek részt az autonómiatüntetésenMarosvásárhely polgármestere arra kéri a magyarokat, hogy ne vegyenek részt a március 10-re meghirdetett autonómiatüntetésen. Dorin Florea ezt a kérést a Facebook-oldalán fogalmazta meg szerdán. „Ne hagyjátok magatokat manipulálni, ne essetek a provokációk csapdájába. A székelyek, a románok és magyarok jóléte, Székelyföld földrajzi régióként történő elismerése a legnagyobb mértékben a helyi gazdaság fejlettségén, az európai uniós pénzek lehívásán múlik, nem az elkülönülésen, az autonómián" – üzente Florea. Dorin Florea bejegyzésének ezt a címet adta: „Küzdjünk azért, hogy Marosvásárhely régióközpont legyen". Elöljáróban leszögezte: 16 éves polgármesteri mandátuma alatt a románok és magyarok közötti harmónia megteremtésén munkálkodott, a város megvalósításai az etnikumközi békének köszönhetők. „Úgy érzem, jogom van felkérni benneteket, magyarokat és a Székelyföld támogatóit, hogy hagyjatok fel az olyan akciókkal, amelyek mindannyiunknak ártanak. Sokkal fontosabb, hogy a Románia közigazgatási átszervezéséről szóló vitában közösen támogassuk Marosvásárhely régióközponttá nyilvánítását" – fogalmaz a polgármester. Florea szélmalomharcnak nevezi a küzdelmet Székelyföld autonómiájáért, Marosvásárhely régióközponttá nyilvánítását azonban megvalósíthatónak tartja. Szerinte a székelyföldi régió jelentősen uniós összegektől eshet el az autonómiatüntetések miatt. „A tüntetések csak Székelyföld elszigetelődéséhez vezetnek. Az EU nem finanszíroz etnikumközi feszültségekkel terhes régiókból érkező projekteket" – érvel a polgármester. Maszol.ro, 2013. március 1.Európának szegezett kisebbségvédelmi és autonómiakérésEz idáig süket fülekre talált Bukarestben a romániai magyarság közösségi jogainak elismerése. A teljes gőzzel beindított régiósítás – amely részben a magyarlakta területek beolvasztását célozza – arra készteti az erdélyi magyar közélet vezetőit, hogy nemzetközi fórumokon keressék a megoldást. Az európai polgári kezdeményezést több erdélyi szervezet is felkarolta. Az erdélyi magyarság jogos követeléseivel szemben némi megértést tanúsító demokrata-liberális kormányzat bukása óta új fejezet kezdődött a magyarság életében. A szociálliberális kormánykoalíció ismétlődő magyarellenes támadásokba lendül. Idénre a Székelyföld és Észak-Erdély magyarlakta régióinak beolvasztását tervezik az önkényesen megrajzolt 8 közigazgatási régióba. Ennek előjátékaként a kormány székelyföldi prefektusai frontális támadást indítottak a székely zászló ellen, a kialakult nemzetközi vitában saját magyar nemzetiségű állampolgárai ellen sorakozott fel a román politika. A magyarellenes fejlemények felerősítették az erdélyi magyar politika önrendelkezési törekvéseit. Világossá vált: az erdélyi magyarság számára nem terem sok babér Bukarestben. Egyetértés alakult ki abban, hogy törekvéseinket mihamarabb uniós fórumok elé kell vinni, hiszen kényszerítő eszközök nélkül a román hatalom nem hajlandó érdemben foglalkozni követeléseinkkel. Ehhez jó időben érkezett az Európai Parlament és az Európa Tanács két évvel ezelőtt elfogadott rendelete az európai polgári kezdeményezés intézményéről, amely 2012 áprilisától vált alkalmazhatóvá. A lehetőséggel élve az erdélyi magyar politikai pártok és civil szervezetek egy beadvány helyett két kezdeményezést készítenek elő. A lekoppintott javaslat Idén nyújtaná be polgári kezdeményezését az Európai Bizottsághoz az RMDSZ és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT). Az RMDSZ Minority Safe Pack nevű csomagjával uniós kisebbségi keretszabályozás elfogadtatását kéri, az SZNT a sajátos regionális vagy nemzeti identitású közösségek önrendelkezési jogának ügyében szorgalmaz új uniós jogszabályt. A két tervezet már induláskor vitákat keltett. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szerint Erdélyben elsőként Szilágyi Zsolt, a néppárt kül- és nemzetpolitikai kabinetjének vezetője hívta fel a figyelmet a polgári kezdeményezés lehetőségeire. A közös Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – néppárti munkacsoport Erdélyben elsőként kezdett el kidolgozni egy átfogó kisebbségvédelmi stratégiát, amihez a magyar EU-elnökség alatt elfogadott európai romastratégia adott támpontokat. A Székelyföld területi autonómiáját prioritásként kezelő SZNT-szakértők ennél többet akartak, és a nemzeti régiók felzárkózási esélyegyenlősége felől közelítettek a kérdéshez. Toró szerint az RMDSZ gyakorlatilag lekoppintotta a Kárpát-medencei Autonómia Tanács (KMAT) tavalyi ülésén bemutatott EMNT–néppárti kezdeményezést: nem lévén saját elképzelése, a néppárt javaslatában látta a megoldást, kivitelezéséhez az Európai Népcsoportok Föderatív Uniójának (FUEN) segítségét ígérte. Tőkés László egyeztetést szorgalmazott, arra kérve a feleket, hogy egyetlen közös polgári kezdeményezést vállaljanak fel, amely mögé egységesen sorakozik fel az erdélyi magyar közélet. Toró szerint a felkérésnek csak a néppárt tett eleget, amikor saját elképzelését háttérbe szorítva folyamatosan kereste az egyeztetés lehetőségét. Az SZNT haladt a maga útján, az RMDSZ pedig „kölcsönvéve” a néppárti kezdeményezést, kis módosításokkal sajátjaként igyekszik azt „eladni”. „Látva az egyeztetések kudarcát, a KMAT elnöke, Tőkés László – a menteni a menthetőt elve alapján – egymás elképzeléseinek támogatására szólította fel a feleket, jelezve azonban, hogy akkor vesznek bennünket komolyan, ha egységes elképzeléssel jelentkezünk. Míg az SZNT-vel sikerült konstruktív párbeszédet kialakítani, az RMDSZ elzárkózott minden tárgyalástól, és FUEN-tagságát kihasználva kész tények elé állított mindenkit, amikor megállapodást írt alá a FUEN és a Dél-tiroli Néppárt vezetője egy jól hangzó, de kidolgozatlan kisebbségvédelmi csomag (Minority Safe Pack) beterjesztéséről” – összegzi a történteket Toró T. Tibor. Egymástól független kezdeményezések Az SZNT elnöke, Izsák Balázs az Erdélyi Naplónak elmondta: az Európai Bizottság elé benyújtandó dokumentumokat 2012-ben véglegesítették. A kitűzött célt „lefordították” a közösségi jog nyelvére, így a kezdeményezés megnevezése: Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért. „Elindítottuk a honlapot magyar, angol és német nyelven, készül a katalán, a spanyol és a lengyel változat, ezen keresztül körülbelül ezer önkéntest toboroztunk az aláírásgyűjtéshez az unió 18 tagállamából. Stratégiai partnereket találtunk Dél-Tirolban, Baszkföldön, Katalóniában, Walesben. A tervezet bejegyzésére csak a kezdeményező polgári bizottság létrejötte után kerülhet sor, amelynek megalakítása folyamatban van. Az év első felében terjesztenénk be a polgári kérelmet, de ez nemcsak rajtunk múlik” – fogalmazott Izsák, aki szerint mind az SZNT, mind az RMDSZ tervezete támogatható. „A Kelemen Hunorral folytatott megbeszélésen kiderült, hogy egymástól független kezdeményezésekben gondolkodunk, hiszen a regionális és a kisebbségvédelmi megközelítés két külön szakpolitikai, uniós hatásköri területet jelent. Megállapodtunk egymás javaslatának kölcsönös támogatásában is” – mondotta Izsák. Keretegyezmény lehetne? Sógor Csaba, az RMDSZ európai parlamenti képviselője szerint egy ilyen horderejű polgári tervezetet csak egy FUEN- léptékű kisebbségvédelmi civil szervezet képes tető alá hozni, amelynek 60 országban vannak tagjai, köztük az Unió tagországaiban. Az európai polgári kezdeményezés már megmozgatta az Unió civil szervezeteit, hiszen amióta tavaly zöld utat engedtek ennek, több mint tíz beadvány érkezett az Európai Bizottsághoz. Az RMDSZ által felvállalt, az európai kisebbségek szervezetei által támogatott kisebbségvédelmi csomag végleges változatát a kidolgozó szakértői csoport májusban mutatja be Kolozsváron, ezt követően terjesztik az Európai Bizottság elé, jelezte Sógor, aki azonban óva int a túlzott reményektől. Az EU érzékenyebbé vált ugyan a kisebbségi kérdések iránt is, az RMDSZ politikus szerint azonban az áttörő nyitásra még várni kell. A FUEN kezdeményezése az unió hiányzó kisebbségvédelmi keretegyezményének kidolgozását és elfogadását célozza. Sógor szerint több akadálya is van annak, hogy a kisebbségi kérdés egységes feldolgozása a roma jelentéshez hasonló kezdeményezéssé váljon. Egyrészt az európai kisebbségek egy része nem ért egyet vele, hiszen a katalánok, a baszkok hallani sem akarnak a kisebbségi népcsoportba való besorolásról, másrészt a bevándorló közösségek egyre hangsúlyosabb jogkövetelései miatt az EU is idegenkedik a témafelvetéstől. Sógor abban látja az előrelépés esélyét, hogy az egymillió aláírással megtámogatott kezdeményezés már akkora súllyal kerül az Unió asztalára, hogy azt bajosan seperhetnék le. Március 10.: a Székely Szabadság Napja Székelyföld területi autonómiájáért nagyszabású megmozdulást szervez március 10-én Marosvásárhelyen a Székely Nemzeti Tanács. A szervezésben és a mozgósításban részt vesz az Erdélyi Magyar Néppárt és az EMNT, valamint a Magyar Polgári Párt is. Az RMDSZ vezetői az elmúlt hétvégén bejelentették: nem vesznek részt a tüntetésen, és nem támogatják az SZNT kezdeményezését, hogy március 10-e a székely szabadság napja legyen. Információink szerint ettől függetlenül több területi RMDSZ-szervezet is bejelentette, hogy tagsága megjelenik Marosvásárhelyen. Izsák Balázs közleményben szögezte le: a véleménykülönbségek ellenére folytatni kívánják azt a párbeszédet, amelyet Kelemen Hunor szövetségi elnökkel, Borboly Csaba Hargita megyei, Tamás Sándor Kovászna megyei elnökkel kezdeményeztek a Székely Szabadság Napjára készülve. A polgári kezdeményezés kerete Az európai polgári kezdeményezés intézményét a Lisszaboni szerződés kötötte ki első ízben, majd a rendeletet elfogadta az Európai Parlament és az Európa Tanács. A Mensura Transylvanica politikai elemzőcsoport tájékoztatása szerint kezdeményezést olyan polgári bizottság szervezhet, amely legalább hét tagjának, az Unió hét különböző tagállamában lakóhellyel rendelkező személyből kell állnia. A kezdeményezést az EU hét vagy több tagállamából legalább egymillió uniós polgárnak kell támogatnia úgynevezett támogató nyilatkozatok formájában. Aszervezőknek kérelmezniük kell a kezdeményezés nyilvántartásba vételét az Unió valamelyik hivatalos nyelvén, a bejegyzett kérelemre az Európai Bizottságnak két hónapon belül válaszolnia kell. Elutasíthatja a kérelem bejegyzését, ha fennáll a következő helyzetek valamelyike: a) a polgári bizottság összetétele nem felel meg a szabályokban előírtaknak; b) a kért jogi aktusra irányuló javaslat benyújtása kívül esik a bizottság hatáskörén; c) visszaélésszerű, komolytalan vagy zaklató jellegű; d) ellentétes az uniós értékekkel. A támogató nyilatkozatok ellenőrzését és igazolását az egyes országok illetékes hatóságai végzik el. Mindezek után a kezdeményezők érdemi vizsgálatra és döntésre nyújthatják be kezdeményezésüket a bizottsághoz, amelynek 3 hónap áll a rendelkezésére, hogy eldöntse, hogyan kíván eljárni az ügyben. A bizottság három lehetőség közül választhat: a) új jogszabályt javasol; b) hatástanulmányt készíttet; c) nem hoz intézkedést. Ha új jogszabályt javasol, azt az EU kormányai (az Európai Unió tanácsa) és az Európai Parlament elé kell terjesztenie. Amennyiben úgy dönt, hogy nem hoz semmilyen intézkedést a polgári kezdeményezés nyomán, azt is egyértelműen indokolnia kell. Az általa készített, a kezdeményezés tartalmára vonatkozó politikai elemzés ellen fellebbezésnek helye nincs. Makkay József Erdélyi Napló (Kolozsvár), 2013. március 1.Székelyföldről, turistabuszbólA székely zászlóval az égvilágon semmi baj nem volt, amíg a Bukarestben elővett gyújtózsinórra Budapesten rá nem öntöttek még egy kevés üzemanyagot – írja az egyik román sajtós kolléga egy csíkszeredai látogatás után, amit a helybéli politikusok meghívására ejtettek meg. A Hotnews.ro portálon megjelent, Dan Tãpãlagã által szignált riport objektivitásához nem férhet kétség, ahogyan a Kamikazében olvasható, Andrei Manþog-féle íráséhoz sem. Mindketten meglátogatták a székelyföldi ortodoxok híres védnökét, Selejan püspököt (képünkön) is, az „úr idealista és szerény szolgáját,” aki miután a palástja alatti rongyos ruháiról beszélt a fővárosi látogatók előtt, következő mondataiban szemrebbenés nélkül tért rá azoknak a milliárdoknak a sorsára, amelyeket két megszentelt kezével osztott szét magasabb rendű szociális célokra, és ugyanolyan szenvtelenül válaszolt a hívásra újnak tűnő ötös iPhone-ján. A Dâmboviþa partján szocializálódott újságíróknak eszükbe sem jut felháborodni az egyházi elöljáró kétarcúságán, egyszerűen némi kuncogással fűszerezve regisztrálják a történteket, és hasonlóan érzelemmentesen számolnak be arról, ahogyan ők a Székelyföldet látják. Márpedig ők egy mítoszt látnak, még ha a legélőbbet is, aminek a történelmi alapjait vagy elhiszik, vagy nem. Amúgy sem számít, mert ők a már említett Dâmboviþa partján megtanulták: a történelem a legkevesebb, amire figyelni érdemes, csak az számít, kié a hatalom. Gondoljunk bele, mi lenne ebből az országból, ha a székely logika szerint próbálná valaki legitimálni a létét? Nagyjából semmi, mert a józanabbak nem engednék szóhoz jutni. Hiszen ki vállalhatja annak az ódiumát, hogy a nagy országegyesítő Mihály a szultán engedélyével lehetett vajda, Prágában lakott a hűbérura, moldvai fejedelem kollégája pedig a lengyeleknek fizette az adót? Ma egyszerűen elképzelhetetlennek tűnik, hogy a románság megértse történelmi érveinket, amikor három emberöltőnyi dákoromán agymosás után saját történelmével sem képes szembenézni. A fiatal román történészek már tudják, mi történik, képesek érzelmek nélkül beszélni erről, de a történelmi mitológiában tanult és felnevelkedett román nép ösztönösen, gondolkodás nélkül mítosznak nevez bármit, ami nem illik bele a képzeletbeli történelmi világába. Nagyjából ebből kellene kiindulni, amikor az autonómiáról érvelünk, a székelyzászlózás pedig gyenge érvnek tűnik ebben a vitában. Budapest szerepéről hadd ne beszéljünk itt: a székelyföldi politikusok döntése, hogy vevők-e az anyaországi gesztusokra, vagy sem. Ma már senkinek sem lehet olyasféle illúziója, hogy a romániai kisebbségi kérdésekben bármit is számítana Magyarország vagy az Európai Unió bármilyen lépése: ha valamiért harcolni akarunk, mi magunk tehetjük meg, bárki más csak a tribünről kiabálhat be, vagy etetheti a kereskedelmi tévék sertéseit. A legerősebb érv viszont, amelyre vevő lehetne valamennyi megyei önkormányzat: Bukarest ma még abszolút gazdasági hatalmának felszabdalása, az ország bevételeinek arányos leosztása oda, ahonnét származnak. A régióátszervezés fabatkát sem ér, ha nem teremtünk gazdaságilag egyenrangú régiókat, amihez viszont alaposan át kell szabni a román gazdaság kabátját. Willmann Walter Erdélyi Napló (Kolozsvár), 2013. március 1.Integrációban gondolkodnak a reformátusokBeszélgetés Csűry István királyhágómelléki püspökkel Közel két évtizedes időszak után történt váltás a Királyhágómelléki Református Egyházkerület élén. A három éve megválasztott új püspök, Csűry István újraértelmezte az egyház és a politika kapcsolatát, és gazdasági nyitást tervez. – Két éven át megbízott, 2010-től pedig választott püspökként viszi tovább Tőkés László örökségét. Hogyan tekint vissza az elmúlt esztendőkre? – Amikor átvettem elődömtől a püspöki stafétát, úgy döntöttem, megőrzöm és támogatom mindazt, ami bennünket előre visz, és ott javítok, ahol erre szükség mutatkozik. Az egyháznak a Partiumban is kiemelt szerepe van, hiszen a többi felekezettel együtt keresztény hitben és nemzeti elköteleződésben fogja össze az itt élő embereket. A nemzeti identitást elsősorban a történelmi magyar egyházak hordozzák: így volt ez régen, és így van ez ma is. – A királyhágómelléki egyházkerület a rendszerváltás óta hangsúlyosan nemzeti elkötelezettségű irányt követ. Elődjének a magyarországi és az erdélyi politika felé tett közéleti nyitása új megvilágításba helyezte az egyház és a világ kapcsolatát. Ön mennyire ért egyet ezzel az irányvonallal? – Az egyházkerület nemzetpolitikai elkötelezettsége nem változott. Nekünk is meg kellett fogalmazni azt a kérdést, hogy kire számíthatunk? Magyarországi viszonylatban ez egyértelmű: azokra, akik fel merik vállalni a nemzeti-keresztény oldalt és értékrendet. A Jóisten ajándékaként a 2010-es választások nyomán a nemzeti és keresztény elkötelezettségű Fidesz–KNDP- koalíció alkothatott kormányt. A református egyház ehhez a politikai vonalhoz áll legközelebb. Ezt akkor is nyíltan vállaljuk, ha emiatt mind belülről, mind kívülről kritikák érnek. Idehaza bonyolultabb a helyzet: az erdélyi magyarságnak három politikai pártja van, és ez a megosztottság a helyi közösségekben is jelentkezik. A gyülekezetben a lelkipásztornak, az egyházmegyében az esperesnek és az egyházkerületben a püspöknek kell olyan integratív személynek lennie, aki át tudja hidalni a politikai egyensúlytalanságot, és ezzel egyféle kiegyensúlyozó, békéltető szerepet tölt be. – Sikerülhet-e a lelkésznek semlegesnek maradnia egy politikától átszőtt világban? – Ha a lelkész egyik vagy másik párt mellett cövekel le, skatulyába zárja magát, és ezzel a stigmával eltaszítja a többi párt híveit. Sokak számára bántó módon kijelentettem, hogy az egyháznak a politikai csoportosulások fölé kell helyeznie magát. Pártállástól függetlenül csak így tudjuk integrálni híveinket. Világos, hogy minden gyülekezetben együtt vannak a pártok hívei és a párton kívüliek. A különböző politikai meggyőződésű emberek számára az egyházban egyetlen integrációs pont létezik, és ez Jézus Krisztus. Ebben találkozik a református a katolikussal és a baptistával. Ez az a közös pont, amelyben megoldást találhatunk arra a szerencsétlen állapotunkra, amelyben ma az erdélyi magyarság vergődik. Az egyháznak kell legyen politikai pászmája, de az nem lehet pártpolitika! – Az elmúlt időszakban Nyugat-Európában és Amerikában járt. Milyenek az ottani tapasztalatai? – Az egyház egyre több helyen veszít teret. Németországban döbbentem rá, hogy milyen félelmetesen visszaesett a gyülekezetekben jegyzett keresztények száma. Nehéz erre elfogadható magyarázatot találni. Szerintem nem a keresztény elvekkel vagy a Krisztushoz fűződő viszonnyal van baj, inkább az egyházzal mint intézménnyel lazult fel a mindennapi ember kapcsolata. Nagy probléma, hogy Nyugat-Európa is gyors iramban szegényedik: nem a húsz évvel ezelőtti nagy, életerős gyülekezetek fogadják az erdélyi lelkipásztort. Szűkebb pátriánkról szólva Németországban, Svájcban és Kanadában is elmondtam: számomra az egyház elsődlegesen a Krisztust szerető emberrel való közösséget jelenti. A legeldugottabb szórványban is a nemzetben gondolkodás és az összetartozás helye, ott is, ahol ma már csak két-három magyar ember él. Jó volt megtapasztalni, hogy változatlan a nyugati magyarok empátiája az erdélyi magyarság iránt. Erdélyt egyféle csodálat övezi, amelyet a legnehezebb kommunista időszakot átélő magyar közösségek megmaradása táplál. A sokasodó anyagi gondok azonban a nyugati gyülekezetek mozgásterét is beszűkítették, eddigi anyagi támogatásuk jelentősen csökkent. – Az elmúlt húsz évben mindkét egyházkerületben sokat romlott a templomlátogatók aránya. Mi is „felzárkózunk” Nyugathoz? – A nyilvántartásban szereplő reformátusok tíz százalékát alig meghaladó templomba járók aránya még mindig jobb, mint a magyarországi, és nagyságrenddel nagyobb a nyugatinál, de ez a szám bennünket nem boldogít. Az egyházban már elkezdődött az útkeresés: új recepteket, új metódusokat próbálunk kidolgozni, hogy hallassuk szavunkat. Azt szorgalmazzuk, hogy lelkipásztoraink a szűk teológiai pászmán túl nyissanak a világra, igehirdetéseikben az élet megannyi aktuális problémájára reflektáljanak. Püspöki munkámban arra törekszem, hogy a lelkipásztorok hangsúlyosabb tájékozódását segítsem elő a világban. A lelkésznek sok mindent föl kell vállalnia gyülekezetében. Szükség van az igére alapozó lelkigondozói munkájára, ugyanakkor a szociális gondokkal küszködő, nyomorúságban levő embereknek is lelki támaszt kell nyújtania. Az ige szavával kell válaszolnia a társadalmi problémákra. Fontos, hogy a lelkipásztor állandó kapcsolatban álljon az emberekkel. A gyülekezetek nem egyformák, és nemcsak a tömbreformátus és a szórványvidékek közösségei különböznek egymástól. A Szilágyságban például ma is ünnep az istentisztelet, többen járnak templomba, mint más vidékeken. Vannak helyek, ahol a templomba járás hagyománya emlék maradt. Igaz, itt mindig van valami a háttérben. Van, ahol az egyházi szolgálat döcög, de sokkal inkább az elszegényedés és a nehezedő kisebbségi lét rombolja az embereket. Emiatt haragszanak Istenre, ennél fogva a templomára is. Nekünk világos üzenetünk kell legyen: ne Istenre haragudjunk, inkább őt keressük a bajban. A Bibliában mindenki megtalálhatja a megfelelő válaszokat, ebben segít az egyház! – Van-e már foganatja ennek a nyitásnak? – Ha a templomban az zajlik, aminek zajlania kell, akkor az a hívek szívében is reális igénnyel fog találkozni. És ez az igény már jelentkezik. Főleg azon értelmiségiek érdeklődésének örvendek, akik ezt a megújhodást látják az igehirdetésben. Az egyház azonban nem mondhat le a másik 90 százalékról sem! Számukra is kell legyen üzenetünk. A nagyobb ünnepek alkalmával írott pásztorleveleimben elsősorban nem a lelkészekhez és a „belső” egyháziakhoz szólok: olyan üzeneteket kutatok fel a Bibliából, amely hitem szerint az istenkáromló emberekhez is eljut. – Püspökként újragondolta az egyházkerület anyagi hátterét, a működtetés lehetőségeit. Mennyire érinti a gazdasági válság az egyházat? – Egyházkerületünk sajátos anyagi helyzetben van. Mivel nincsenek jó bérleti díjért kiadható, értékes ingatlanjaink, és a gyülekezetek mezőgazdasági területei sem hoznak számottevő hasznot, többnyire a hívek jókedvű adakozására számíthatunk. Ha gyülekezeti tagjaink anyagi gondokkal küszködnek, ez az egyház költségvetésében is meglátszik. Kisebb gyülekezeteink számára segítséget jelent az anyaország támogatása és azok a nyugat-európai, elsősorban holland közösségek, amelyekkel fennmaradtak a kapcsolatok. Ezzel próbáljuk kiegészíteni a lelkészi fizetésbe adott román állami támogatást. Az egyházkerületen belüli „menedzsment” abban változott, hogy az eddig belterjesen működő egyházi intézményeinket akkreditáljuk, egyesületeket, alapítványokat hozunk létre, hogy valamennyi szociális és oktatási intézményünk élni tudjon a pályázás lehetőségével. Termőföldjeinket betáblázzuk, visszakapott ingatlanjainkat felújítjuk. Hangsúlyosabban nyitunk a világra: meg kell keresni minden olyan hazai és külföldi pályázati lehetőséget, amivel előbbre tudjuk vinni munkánkat. Példaként említhetem nagyváradi diakóniai központunkat, amely a két egyházkerület összefogásával és németországi támogatással új kezdet elé néz. – Az Erdélyi Református Egyházkerület új püspökének, Kató Bélának számos közös terve van. Könnyebb együtt, mint külön-külön? – Örülök Kató Béla püspökké választásának. Ugyanazon korcsoporthoz tartozunk, mindketten megtapasztaltuk egyházkerületeink három-négy évtizednyi történéseit. Tudjuk, hogy a két egyházkerület viszonyában mi volt a jó, mi fenntartható, hol vannak rendezésre váró kérdések. Már találkoztunk, és tisztáztuk, hogy integráció nélkül nehezen fog menni. Megállapodtunk arról, hogy amiben lehet, együtt fogunk működni. Megmarad a két egyházkerület autonómiája, de a már meglévő együttműködéseket jelentősen bővíteni szeretnénk. Közös a nyugdíjpénztár, a teológiai és a pedagógiai intézet. Most hozzuk közösbe a diakóniai munkát és a vakációs bibliahetet felvállaló gyerekmissziót. Az együttműködés további lehetőségeiről folyamatosan egyeztetünk. – A rendszerváltás óta ön kitartóan járja a Nagyvárad környéki szórványgyülekezeteket. Üzenet ez lelkésztársai fele? – Akár így is lehetne fogalmazni, hiszen számomra a szórványban élő magyar emberek külön kihívást jelentenek. Manapság, amikor a szórványvidéken élők megkérdezése nélkül újabb és újabb politikusvita lángol fel a szórvány jövőjéről, nyomatékosítani szeretném: igazából csak az egyház van jelen a szórványban. Több mint két évtizedes szórványlelkész-tapasztalat mondatja velem, hogy akkor tudunk a legtöbbet tenni a szórványban élőkért, ha fizikailag is mellettük vagyunk. Jó szóval, információval, lelki táplálékkal, mindazzal, ami nem feladásra, hanem továbblépésre és megerősödésre készteti az ott élőket. Csűry István Érmihályfalván született 1956. szeptember 7-én lelkészcsaládban. A nagyváradi Ady Endre (egykor Al. Moghioros) gimnáziumban érettségizett, majd a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben tanult, ahol 1980-ban jeles minősítéssel végzett. Egy évet járt a nagyszebeni német nyelvű teológiára. 1980-1983 között a Nagyvárad-Olaszi gyülekezetben segédlelkész, majd a szalárdi gyülekezet teljes jogú lelkésze. 1989-ben áthelyezték Nagyvárad-Őssibe missziói lelkésznek. Ehhez a gyülekezethez tartozik négy szórványgyülekezet a Nagyvárad-Szalonta közé eső területen. 1996-ban a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészkarán elvégezte a mentálhigiénia szakot. Kezdetektől a Partiumi Keresztyén Egyetem tanára. Rendszeresen közöl erdélyi lapokban. 1998-tól generális direktor, 2000 júniusától főjegyző, azaz az egyházkerület püspökhelyettese. 2007. december 7-én az egyházkerület közgyűlése megbízta a püspök jogkörének átvételére, miután Tőkés Lászlót európai parlamenti képviselőnek választották. 2009. november 20-án a gyülekezetek 80 százalékos jelölése után püspökké választotta az egyházkerület közgyűlése. Csűry István négy gyerek édesapja. Erdélyi Napló (Kolozsvár), 2013. március 1.Kollektív amnéziaA magyarországi sajtó kedveli Erdély vonatkozásában a gondolkodás kényelmetlenségétől megóvó sablonszövegeket. Dunát lehetne rekeszteni az olyan fordulatokkal, hogy „Szász Jenő a Fidesz trójai falova Erdélyben”, vagy „a Fidesz erdélyi nyúlványa az EMNP”, „a Fidesz Erdélybe exportálja a magyarországi politikai ellentéteket”, „a Fidesz megosztja az erdélyi magyarságot”, s a sor hosszan folytatható. Meg merem kockáztatni, hogy sok esetben a szakmaiatlan, felületes, szófordulatkonzerveket forgalmazó anyaországi tárgyismeret hiányában el is hiszi, amit ír. De mit mondjunk akkor, amikor Erdélyben találkozunk hasonló toposzokkal, mi több, amikor élvonalbeli RMDSZ politikusok, Kelemen Hunor vagy Kovács Péter hozakodnak elő velük. Utóbbi szerint a fideszes önkormányzatok szolidarizálása a székely zászló ügyében ugyanúgy kampányfogás, mint az MSZP álságos bocsánatkérése a 2004-es népszavazás tárgyában. Mond azonban egyebet is az RMDSZ főtitkára, tételesen azt, hogy „hosszú évek óta történik próbálkozás a magyar pártok klónjainak Erdélybe ültetésére”, sőt az MPP és az EMNP vonatkozásában „alapító atyáknak” nevezi a fideszes politikusokat. Ha valaki, akkor Kovács Péter tudhatná, hogy nem a Fidesz indukálta az erdélyi politikai ellentéteket, hanem a közösség sajátos történelmi-politikai léthelyzete. Elvi éllel le lehet szögezni, hogy egy elnyomott (értsd: nemzeti szuverenitásának gyakorlásában korlátozott, közösségi érdekérvényesítési igyekezetében hatalmi eszközökkel akadályozott), de önálló politikai akarattal rendelkező etnikai közösség esetében a fő politikai törésvonal nem eszmei-ideológiai téren ragadható meg elsősorban, hanem az elnyomó hatalomhoz való viszonyulás kérdésében. Ahogy az Osztrák–Magyar Monarchiában artikulálódó magyar pártrendszer a közjogi kérdés, tételesen az 1867-es kiegyezés konstrukciójához való viszonyulás mentén jegecesedett ki, úgy 1990 után az akkor még egységes RMDSZ-en belül is a román hatalomhoz való viszony határozta meg a fő politikai ellentéteket. A politikai érdek és vérmérséklet szerint „radikális-mérsékelt”, „kuruc-labanc”, „tájbasimuló-helyzetteremtő”, „kollaboráns-autonomista” ellentétpárokkal leírt törésvonal mindig fontosabb volt a „liberális-konzervatív” vagy „jobboldali-baloldali” ellentéteknél. Ezek az alapvető ellentétek már akkor is léteztek, amikor Király Károly és Domokos Géza 1990 legelején Iliescu előtt vitatkozott azon, hogy kell-e autonómia az erdélyi magyarságnak, erőteljesen megnyilvánultak, robbanással fenyegetve az 1990-es első nagyváradi kongresszuson, majd 1991-ben Marosvásárhelyen vagy 1993-ban Brassóban. Más szóval azok az ellentétek, amelyek végül pártalapításban csúcsosodtak ki annak köszönhetően, hogy az RMDSZ mesterkedése nyomán 2004-ben a román hatalom megakadályozta a Magyar Polgári Szövetség rajthoz állását az önkormányzati választásokon –, már közvetlenül a rendszerváltás után léteztek, amikor a Fidesz még maroknyi lelkes fiatal mozgalma volt, akik maguk is meglepődtek, hogy huszonegynéhány fővel bekerültek a magyar törvényhozásba. Mintha egyfajta sajátos szelektív amnézia hatása alatt lenne az RMDSZ-es sajtó és vezetés, amikor a Fidesz körül keresi az erdélyi politikai ellentétek genézisét. Az egykori Reform Tömörülés egyik alelnökeként, akinek lehetősége volt részt venni több magas szintű Fidesz–RT- egyeztetésen, hadd áruljak el még valamit: a fideszes vezetők, Orbán Viktor és Németh Zsolt nemcsak, hogy nem biztatta az autonomistákat az RMDSZ-ből való kilépésre és saját szervezetek alapítására, hanem kifejezetten óvtak ettől. Csakhogy 2003-ban Szatmárnémetiben olyan határozatokat fogadott el az RMDSZ-kongresszus, amelyek szükségtelenné, felesleges erőpazarlássá tették az RMDSZ-en belüli autonomista utóvédharcokat. A nemzeti önkormányzatot mintázó, alapvonalaiban 1993-ban megrajzolt alapszabályzatot pártjellegűvé „áramvonalasították”, az általános belső választásokat kiváltották részleges, a helyi elitek önátmentését lehetővé tevő elektoros játékokkal operáló tisztújítással. A Ceausescu-rendszerrel való nyílt szembenállást megjelenítő Tőkés László tiszteletbeli elnöki tisztségének megszüntetése révén szimbolikus síkon leszámoltak a magyar nemzeti ellenállás eszmei örökségével. A nemzeti tábor lépéskényszerben volt, így került sor az SZNT, az EMNT, az MPP, majd később az EMNP megalapítására. Utóbbit sem a Fidesz kezdeményezte, hanem az tette szükségessé, hogy Szász Jenő az MPP-n belül keményebb diktatúrát épített ki, mint amilyen az RMDSZ-ben valaha is volt. A Fidesznek pedig becsületére váljék, hogy kiálltak az eszmei szövetségesek mellett annak dacára, hogy borítékolni lehetett a masszív erőfölényben levő RMDSZ választási győzelmét. Borbély Zsolt Attila Erdélyi Napló (Kolozsvár), 2013. március 1.Bukaresti magyarok gyenge immunrendszereMeddig lesz képes megmaradni a magyar közösség a román fővárosban? Sokak előtt máig ismeretlen világ a román főváros magyar közössége. Nemcsak a többségi román nemzet, de az erdélyi magyarság is keveset tud a bukaresti magyarok történelméről, pedig több évszázados, tagadhatatlanul érdekes, a székelyek és a barcasági magyar csángók történelmétől egyaránt elválaszthatatlan múltról beszélhetünk. A magyarok első bejövetele – a katolikus misszió keretében – körülbelül 1000 évvel ezelőttre tehető a mai Bukarest területén, amikor ott még erdő húzódott. Ezt Hencz Hilda írónő meséli, akinek a Magyar Bukarest – a bukaresti magyarok története a kezdetektől napjainkig című, román nyelvű könyvét román és magyar történészek is nagy érdeklődéssel fogadták. A negyven éve Bukarestben élő, aradi származású tanárnő könyvével elsősorban a románokhoz szeretett volna szólni, hogy jelezze: Bukarestben több ezer magyar segítette évtizedeken át a román közösséget, és dolgozott Románia fejlődéséért. Magyar forradalmárok a román fővárosban Több hullámban telepedtek a magyarok Bukarestbe. Évekkel ezelőtt a Herãstrãu park területén egy honfoglalás kori katona sírját tárták fel, ám az ásatásokat hamar betiltották, ami sokakban azt a gyanút táplálta, hogy több sírhely is létezhet a román főváros területén. Arra azonban konkrét bizonyíték is van, hogy a középkorban a mindenkori vajdának székely testőrsége volt, néhány száz székely rendszeresen szolgált a mai román főváros területén. „Ezt követően a ’48-as szabadságharc után menekült sok magyar forradalmár Bukarestbe” – mondja Buday Richárd, Bukarest legrégebbi magyar művelődési intézetének, az 1857-ben létrehozott Petőfi-háznak igazgatója. Az általa vezetett intézményt is a mai román fővárosba telepedett szabadságharcosok alapították. A Bercsényi (románul Berceni) negyed telepesei akkoriban kizárólag erdélyi magyar huszárok és szabadságharcosok voltak. A magyarok munkalehetőségei ezekben az években meglehetősen szűkösek voltak. Kizárólag ipari vagy kereskedelmi pályán helyezkedhettek el, mivel nem voltak román állampolgárok, ezért nem rendelkeztek politikai jogokkal – az Osztrák–Magyar Monarchia védelme alatt éltek akár többnemzedéknyi ottlét után is. Földművesek sem lehettek, mert a földbirtok is állampolgársághoz kötött volt. Az 1860-as években, a Monarchia és a Román Királyság idején – I. Károly uralkodása alatt – a román hiányosságok pótlására rengeteg magyar mesterembert költöztettek Bukarestbe. Akárcsak Kolozsváron, Bukarestben is minden gyógyszertári céhet, valamennyi szűcs-, kézműves-, varga-, de még szabóműhelyt is nagyrészt magyar családok vezettek. Emellett több magyar étterem, gyorskonyha is működött. Ennek köszönhetően az 1800-as évek végére – a hivatalos adatok szerint – a bukaresti magyarság száma a 35-40 ezret is elérte. „Mindezek ellenére a magyar oktatás és kulturális élet kibontakozását gátolták, a korszak nem egy kormányrendelete célozta az akkor igen erős magyar iskolahálózat megsemmisítését. A román állam 1916-ban elkobozta például a Szent László-, a Szent István- és más társaságok tulajdonában levő épületeket, államosították az Osztrák–Magyar Klubot, a Hungária Házat, amit aztán az angolok a második világháborúban le is bombáztak” – mesélte az Erdélyi Naplónak Buday. Cselédek és szobalányok korszaka A trianoni szerződés által gerjesztett hullám az, amely az első világháborút követő szegénység elől tömegesen csődítette Bukarestbe szolgálni a székelyföldi és a barcasági magyar leányokat. Az ezekben az években hozott diszkriminatív törvények – főleg a magyarlakta területeken – valósággal megbénították a mezőgazdaságot. Malommal például csak a görögkeletiek rendelkezhettek, rajtuk kívül lisztet senki nem őrölhetett a faluban. „A mi időnkben nem volt divat iskolába járni, Sepsibükszádon a hetedik osztály volt az utolsó, utána mentünk dolgozni. A legényeket vitték katonának, a szüleink a kollektívben dolgoztak, ami nagyon nehéz munka volt, úgyhogy minket inkább küldtek románul tanulni Bákóba, Bukarestbe, Craiovára vagy szolgálni” – emlékszik vissza a 60 éve Bukarestben élő Erzsike néni. „Én 17 évesen Tusnádfürdőre kerültem pincérnek, de nem tudtam románul. Ott megismerkedtem egy úri román családdal, akikhez 1969-ben le is költöztem Bukarestbe. Visszairatkoztam az iskolába, leérettségiztem románul. Akkor volt már egy szeretőm a szülőfalumból, Pisti, akinek akkoriban az apja ezredes volt, és el tudta intézni, hogy őt is áthozzák Bukarestbe. Ritkán tudtunk találkozni, mert én az időmet pincérkedéssel töltöttem az akkor még működő Lido Szállodában, s minden második nap a családnak segítettem: főztem, vasaltam, tanultam a gyermekekkel, ilyesmik. Százszámra jöttek azokban az években a leányok ismeretség által Bukarestbe szakácsnőnek, cselédlánynak, takarítónak. Jól bántak velünk, és a fizetés is jó volt. Akkor az volt a szokás, hogy míg a legények katonák voltak, csak jegyesek lehettünk, az esküvőt csak azután lehetett megtartani, miután leszereltek. Amikor Pisti leszerelt, én még akartam egy évet maradni Bukarestben, mert jól kerestem, és akartam venni perzsa szőnyeget, televíziót, olyan dolgokat, amiket egy falusi ember otthon nem engedhetett meg magának. Ez alatt az év alatt ismerkedtem meg az első férjemmel, egy craiovai velem egy idős ezredessel. A szüleim haragudtak is az elején, hogy románhoz megyek feleségül, de mondtam nekik, hogy ezredes, jó ember, végül 1973-ban megtartottuk az esküvőt, és itt maradtunk Bukarestben” – meséli vidáman Erzsike néni, és szavain érződik, nem bánta meg, hogy életét itt élte le. Mint mondja, gyermekei tökéletesen beszélnek magyarul is, románul is, sőt a nagyobbik fia vissza is költözött Sepsibükszádra, ottani leányt vett el feleségül. Kiveszőben? Buday Richárd szerint a székely hullám legnagyobb problémája az volt, hogy a székelyek „immunrendszere” nem volt felkészülve a szórványlétre, és ez gyors beolvadáshoz vezetett. „Nyilván az is közrejátszott, hogy oktatási és művelődési intézmények nélkül hagyták a magyar közösséget, újságok tucatját záratták be, így pedig nehéz volt megőrizni az integritást. A második generáció után a magyartudat sokakban teljesen eltűnt” – fogalmaz Buday. A második világháború alatt – miután Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz – tömegesen települtek vissza az emberek a Székelyföldre, sok, Bukarestben szolgáló azt hitte, hogy ha jönnek a magyarok, ők itt ragadnak egy másik országban, s többé nem tudnak majd hazamenni szüleikhez, gyermekeikhez. A kommunizmus is közrejátszott a magyarok hazaköltözésében: az iparosodással, a gyárak nyitásával, az építkezések fellendülésével új munkahelyeket teremtettek. A református és katolikus egyház nyilvántartása szerint Bukarestben ekkor körülbelül 15-20 ezres magyar közösség maradt, ami a 80-as évek közeledtével még inkább megcsappant. Budapest kezdte átvenni Bukarest szerepét, a székelyföldi, barcasági magyarok inkább mentek Magyarországra vagy még nyugatibb országokba szerencsét próbálni – mesélte lapunknak a Petőfi-ház igazgatója, aki szerint érthető, hogy a lehetőségek kibővülésével már nem jöttek Románia déli részére a magyarok. Az igazán nagy törésre viszont az 1990-es években került sor – állítja Buday –, amikor Bukarestet az az értelmiségi réteg is elhagyta, amely munkahelyéről nyugdíjba vonulva már nem kötődött a városhoz. A közösség évről évre apadt, mára 1000-1500 magyar él a román fővárosban. Ennek 25 százaléka kötődik a Petőfi-házhoz, nagyjából ennyien igénylik, hogy kapcsolatban maradjanak az itteni magyar kulturális, illetve vallási intézményekkel. Míg a 90-es években az emberek nem fértek be a templomba – a Barátok templomába 3000 család járt –, ma felmerül a kérdés: meddig lesz képes a bukaresti magyarság megmaradni, önszerveződni? Virágzó bukaresti diákélet Bukarest magyar fiatalságának életét elsősorban a Bukaresti Magyar Diákszövetség (BMDSZ) szervezi. Az egyetemi városokban már jól működő diákszervezetek mintájára alakult szövetség 1998 októberében jött létre a bukaresti magyar diákok összefogása, informálása, képzése, tudományos és szórakoztató tevékenységek szervezése céljából. A szakmai, oktatási programok közé tartoznak a Bukaresti Ifjú Közgazdászok Klubjának találkozói, a Vitakör és a frissen beindult mérnök- és nyelvészklubok is. Aktív szerepet vállalnak az Országos Magyar Diákszövetség tanügyi programjainak népszerűsítésében és lebonyolításában, valamint a különböző ösztöndíj-lehetőségek hirdetésében. Szórakoztató, szabadidős tevékenységeik közül a legkedveltebbek a Petőfi-házban tartott bulik – köztük a gólyabál és a néptánctanfolyam –, de a két évvel ezelőtt beindított borkóstolók is igen népszerűek. Fleischer Hilda Erdélyi Napló (Kolozsvár), 2013. március 1.HírsalátaFELHÁBORÍTÓ PROVOKÁCIÓ. Az Erdélyi Magyar Televízió Sajtóprés című műsorában Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, Farkas István EMT-szerkesztő és Parászka Boróka publicista személyes véleményként, egyértelműen fogalmazta meg az RMDSZ ama álláspontját, miszerint felháborító provokációnak tartják a Székely Vértanúk Napjára Marosvásárhelyre, „az akasztott ember városába” szervezett autonómiatüntetést. Az RMDSZ törekvései szempontjából rendkívül károsnak tartják az úgynevezett Székelyföldre és az úgynevezett székely zászlóra hivatkozó, szimbolikus külsőségekben megnyilvánuló politizálást. A nemzeti kultúra és egység megbontásának tartják a regionális székelyföldi törekvéseket, különutas vezetőivel együtt. Közösségi szándékok manifesztálása helyett további tárgyalásokat javasolnak. BESÚGÓK, KIK MA IS KÖZTÜNK JÁRNAK. A Ceauşescu-rezsim titkosszolgálatának felépítését és a legismertebb, a közéletben máig jelentős szerepet betöltő besúgók névsorát tette közzé az Adevărul csütörtöki száma. Így ismét szembesülünk azzal, hogy Felix és Mircea néven Dan Voiculescu szorgalmas munkatárs volt, s e státusát több, végleges bírósági döntés is megerősítette. A zenei világ ügyeiről Ducu Bertzi Victoria néven tájékoztatta a szekut, Paula Iacob ügyvéd Gabriela és Ioana fedőnévvel kollégáit és külföldi kapcsolatait volt hivatott megfigyelni, Sorin Roşca Stănescu H15 és Deleanu néven maga jelentkezett a szekuritáténál, mert tudomást szerzett arról, hogy egy arab barátja terrorista akcióra készül más országban, Alex Mihai Stoenescu történész Adrian Gavrilescu néven jelentett, mióta e feladata megszűnt, történelemhamisítással foglalkozik, Gheorghe Nichita, Jászvásár polgármestere nemcsak figyelte, de be is szervezte kollégáit a Securitate külmunkatársaivá. A liberálisok nagy öregje, Mircea Ionescu-Quintus is szolgálta őket, Ioan Ghişe liberális brassói szenátor is. Ion Besoiu ismert színművész a film és a színházak világának volt a megfigyelője, Andrei Marga Horia Mureşan és M. A. néven német ösztöndíjasként szolgálta a Securitatét, s ugyanezt tette Őszentsége Teodosie, Tomis püspöke is – igaz, ő már az ortodox papokat tartotta szemmel. NEM EGYEZKEDTEK. Leszavazta a szenátus mezőgazdasági bizottsága azokat a javaslatokat, amelyeket az RMDSZ terjesztett elő. Tánczos Barna, a szenátus mezőgazdasági bizottságának titkára egy Facebook-bejegyzésben felháborodásának adva hangot arról ír, hogy a javaslatokat politikai okokból, nem pedig tartalmi, szakmai kifogások alapján utasították el a kormánypárti törvényhozók. (Transindex) Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2013. március 1.El kell menni!Felháborodva olvasom, hallom és látom, hogy „érdekképviseletünk” megint hű maradt önmagához, a nemzetietlen, megalkuvó politikájához, és nem jön el az össznépi felvonulásra Marosvásárhelyre. Érdekes a motivációja is: „pártpolitikai színezetet kapott a megmozdulás”! Az SZNT tudtommal nem párt, és ők vállalták a szervezést! Hogy az EMNP, MPP is mozgósít, ez természetes és üdvözlendő, hiszen itt komoly szervezés szükséges! Jó lett volna, ha az RMDSZ is ezt teszi ahelyett, hogy a kormányra kacsingatva, most épp Pontával kokettálva kihátráljon! Most már csak az várható, hogy kiadják az ukázt a tulipános polgármestereknek: nehogy megpróbáljanak megjelenni a tüntetésen, sőt, világosítsa fel mindenik a saját faluja-városa lakóit, hogy milyen ördögi dolgot akar az SZNT és a nép: autonómiát, amelyben ők döntenének a saját pénzekről, saját ügyekről, és még magyarul is akarnak beszélni a közhivatalokban, amelyek ormára szégyentelenül kitűznék a székely zászlót! És milyen Istentől elrugaszkodott módszerekkel kérik ezt: nem apró lépésekkel, egyet előre-, kettőt hátratáncolva, hanem tömegesen ki az utcára, megzavarva a békés együttélést a románokkal! Remélem azonban, hogy az RMDSZ-színekben megválasztott polgármesterek megmaradtak magyarnak, és mind ott lesznek sok falusfelük oldalán. Értsünk meg egy dolgot: nem pártpolitika, hanem száraz tény, hogy rohamosan fogyunk, fogynak az iskoláink, közintézményeink, anyanyelvünk mind jobban háttérbe szorul, és ha nem teszünk valamit – akár radikálisat –, szép csendesen beolvadunk a többségi nemzetbe. Ugyanitt szeretném figyelmeztetni a SZNT-t – bár biztos, tudja és felkészül rá –, hogy nagy felelősséget vállal ezzel a felvonulással, ezért idejében intézkedjenek őrzött parkolóhelyeket keríteni a buszoknak, kocsiknak, és készüljenek fel az esetleges provokációk kivédésére, megelőzésére! A majd megjelenő székelymagyar testvérek pedig vigyázzanak a felvonulás méltóságára. Figyeljünk mindenre, de főleg egymásra, önmérsékletet és nyugalmat mutatva az esetleges provokációkkal szemben. Igazunk tudatában remélem, nagyon sokan ott leszünk, hogy együtt bizonyítsuk be országnak-világnak: létezünk, egységesek vagyunk, nem engedjük beolvasztani nemzetünket!! Vajda Dénes, Sepsiszentgyörgy Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2013. március 1.Lefújták a március 9-i békemenetet BudapestenSzervezett csoportok meg akarták zavarni a március 9-re meghirdetett békemenetet, ezért a civilek úgy döntöttek, nem tüntetnek az MSZP által meghívott, magyarellenes román kormányfő látogatásakor. A Magyar Nemzet információi szerint a titkosszolgálatok jelzése miatt marad el a demonstráció. Mégsem szervez tüntetést a Békemenet Egyesület és a Civil Összefogás Fórum (CÖF) március 9-én az MSZP díszvendégeként Budapestre érkező Victor Ponta román kormányfő ellen, ugyanis a civilek megbízható forrásból úgy értesültek: provokátorok tervezik megzavarni a békés tiltakozó gyűlést. Erről Fricz Tamás, az egyesület társalapítója tájékoztatta a Magyar Nemzetet tegnap. Mint fogalmazott: ezek a jelzések nagyon komolyak voltak, ezért a civil szervezetek úgy döntöttek, nem vállalhatják a kockázatát annak, hogy békés rendezvényüket egyes – a kapott információk szerint – jól szervezett csoportok megzavarják. Hozzátette: a tüntetés lefújásával elejét kívánják venni, hogy ezek a provokátorok olyan cselekményeket kövessenek el, amelyek az egész rendezvényt beárnyékolnák, jogos követeléseiket zárójelbe tennék, netán a békemenet résztvevőinek testi épségét veszélybe sodornák. Mint kifejtette: „A Békemenet Egyesület nem véletlenül kapta a nevét: kizárólag békés, méltóságteljes rendezvényeket szerveztek eddig, és a jövőben is ilyeneket fognak. Ám jelen esetben ezt nem tudták volna biztosítani.” Ugyanakkor kiemelte: a véleményük Ponta díszvendégkénti MSZP-s fogadásáról változatlan, azt továbbra is mélységesen elítélik. Arra a kérdésünkre, kik tervezték megzavarni a tüntetést, Fricz Tamás azt válaszolta: erről nem kaptak információkat. Székely és magyar zászlóval várta volna Pontát a békemenet A Magyar Nemzet tegnap számolt be arról, hogy a békemenet székely és magyar zászlós tüntető tömeggel várja majd a magyarellenes intézkedéseiről és kijelentéseiről elhíresült Victor Pontát március 9-én a Papp László Budapest Sportarénánál, ahová a román kormányfő az MSZP évértékelő rendezvényének díszvendégeként érkezik. Fricz Tamás akkor azt nyilatkozta: azért tüntetnek, mert elfogadhatatlannak tartják az erdélyi magyarság jogait lábbal tipró, a kisebbségeket sorozatosan sértegető Ponta magyarországi látogatását. A civilek a nemzeti érdekek arculcsapásának tartják, hogy egy ilyen szélsőséges, gyűlölködő embert hív meg magához díszvendégnek az MSZP, és szerintük ezzel a szocialisták ugyanott folytatják, ahol Medgyessy Péter és Kovács László 2002-ben a „23 millió román munkavállalóval” való riogatással, illetve az Erdély elcsatolására való koccintással abbahagyták. mno.hu Erdély.ma, 2013. március 1.Ősz Előd: igazi forrásból kutatniA Sapientia EMTE marosvásárhelyi campusán tartott Harang-konferencia meghívottai között voltak a Pokoly Egyháztörténeti Kutatóműhely tagjai is. Dr. Buzogány Dezső professzor, dr. Tóth Levente történész és Ősz Előd levéltáros a harang jelentőségéről, és az egyházi és nem egyházi közösségekben való fontos szerepéről beszéltek. Ősz Előddel beszélgettünk a Harang-projektről, a Pokoly Társaságról, a kutatásról és a forrásokról. – Hogyan került Ön kapcsolatba a Harang-projekttel? Mit gondol a Sapientiás diákok ötletéről, hogy harangot ajándékozzanak a marosvásárhelyi kampusznak? – A Harang-projektre dr. Gagyi József tanár úr hívta fel a figyelmemet, aki felkért bennünket, Buzogány Dezső professzort, Tóth Leventét és engem, hogy beszéljünk a harangok múltbeli szerepéről, jelentőségéről, arról, hogy miképpen határozták meg annak az egyházi (és nem feltétlenül csak egyházi) közösségnek az életét, amely hallotta hangjukat. A diákok ötlete természetesen tetszik. Nem szabad elfelejteni, hogy a Sapientiát az erdélyi magyar történelmi egyházak alapították, és azok is tartják fenn mai napig. Tulajdonképpen ez egy ökumenikus egyházi egyetem. Az egyházi iskoláknak a régiségben is volt harangjuk. A Harang-projektben tehát nem látok mást, mint egy régi hagyománynak a felújítását és újrafogalmazását. Ön a Pokoly Társaság tagja. Kérem, meséljen erről a társaságról. Mikor alakult? Mi a célja? Kik a tagjai? – A Pokoly Társaság, vagy hosszabb nevén Pokoly József egyháztörténeti kutatóműhely hivatalosan 2012-ben vált jogi személyiséggé, de a tagok együttműködése évtizednél is hosszabb időre nyúlik vissza. A Társaságról gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy Buzogány Dezső (a Protestáns Teológiai Intézet illetve a BBTE Református Tanárképző Karának egyháztörténész professzora) és Sipos Gábor (a BBTE Történelem karának docense és az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltár vezetője) tanítványi köre. A Társaság tagjai valamiképpen a mentorok szolgálati helyéhez kapcsolódnak. Vannak közöttük történészi, illetve teológiai alapképzéssel rendelkező egyháztörténészek, művészettörténészek, zenetörténészek. A Társaság célja az egyháztörténet minél szélesebb körű művelése, hiszen a csapatmunka sokkal hatékonyabb, mint a „magányos farkasok” tudományművelése. A Társaság műhely kívánt és kíván lenni, így pedig könnyebb az újabb kutatógenerációk kinevelése is. – Milyen forrásokból dolgoznak? Milyen adatokat tartalmaznak ezek? Miket lehet ezekből kiolvasni, megtudni? – Örülök, hogy említette a forrás szót, hiszen számunkra ez a kulcsfogalom. Sajnos olyan világot élünk, ahol egyre több érték devalválódik. Ma már összeollózott dolgozattal is lehet doktori címet nyerni és haladni a tudományos ranglétrán. Sajnos a történettudomány sem mentes ettől a kórtól: sokan könyvekből írnak könyvet, „kutatásaikat” kizárólag eddig megjelent adatokra építik. A mi munkaközösségünk számára az elsődleges feladat a források feltárása, közzététele, és csak azután következik az értelmezés. Elsősorban egyháztörténeti forrásokat tárunk és térképezünk fel, illetve adjuk azokat annak rendje és módja szerint. Az írott források (jegyzőkönyvek, anyakönyvek, periratok, magánlevelezések mellett) igen fontos forráscsoportot alkotnak az egyházközségekben őrzött műtárgyak (úrasztali edények, textíliák, harangok, templomi berendezések). Ezeket is „szóra lehet és szóra kell bírni”, mert igen érdekes dolgokat „mesélnek” múltunkról. – Milyen gyakorlati haszna van ezeknek a kutatásoknak? – A történésznek (foglakozzon a történettudomány bármely ágával) tudomásul kell venni, hogy munkájának nincsenek látványos eredményei. (A mérnök kézbe foghatja saját tervezésű gépét, és örülhet annak, hogy mások is használják.) A mi kutatásaink mikroközösségekről szólnak – és nem feltétlenül, vagy csak áttételesen a mikroközösségnek. Könyveink nem bestsellerek, és nem is várjuk el, hogy az egyszerű gyülekezeti tagok olvassák a 300 éves, részben latinul írott szövegeket. Viszont egy közösség (jelen esetben egyházközség) életére pozitívan hat, hogy az ő gyülekezetükről könyv jelenik meg. Nagyon sok szórványközösség úgy érzi, hogy őket elfelejtették, nem kíváncsi senki sem a múltjukra, sem a jelenükre. És akkor megjelenik a faluban hét kutató, keresik a múltjukat, lefényképezik a templomot, az iratokat, a kegytárgyakat, majd megérkeznek a kész kötettel. Ezen túl az, hogy felmérjük a gyülekezetek műtárgyait, elősegíti azok megőrzését is. Sok esetben az ilyen kutatóutak tudatosítják a lelkipásztorban, presbiterekben, hogy milyen értékek őrzői. – Milyen más tevékenységeket folytatnak? – A közös kutatás mellett mindnyájunknak megvan a saját kutatási területe. A csapatmunka kitölti ugyan a kutatásra szánt időnknek több mint felét, de ezen túl marad idő kinek-kinek a saját témakörében elmélyülni. – Van-e Önnek saját kutatása? Ha igen, miről szól? – Természetesen. Két fő csapáson dolgozom: Az egyik az Erdélyi Református Egyház egyházmegyéinek (esperesség) igazgatása a múltban. Azt kutatom, hogy milyen jogköre volt az esperesnek, hogyan működött az egyházmegye két igazgatási fóruma, a vizitáció (egyházlátogatás) és a parciális zsinat (egyházmegyei törvényszék és közigazgatási gyűlés egyben) és milyen viszonyban voltak egymással. Ez az a terület, amely belesimul a Pokoly Társaság csapatmunkájába. A másik témám az egyháztörténet és a könyvtörténet határán helyezkedik el. A reformátori tanok erdélyi hatásait kutatom. Ez gyakorlatilag arról szól, hogy az ember górcső alá vesz egy reformátort, megkeresi műveit az erdélyi könyvtárakban, kibetűzi a tulajdonosbejegyzéseket, odafigyel a lapszéli bejegyzésekre: ekkor nagy valószínűséggel kiderül, hogy kik forgatták az elmúlt századokban a könyvet, melyik részét olvasták, esetleg mikor olvasták. Nagyon hálás téma, rengeteg új, ismeretlen adatot hoz felszínre. Puskás Eszter vasarhely.ro, 2013. március 1.Megtapsolták az akadémián a holokauszttagadó történésztA Román Akadémia szépíteni próbálja, hogy az intézményben megtapsoltak egy antiszemita szónoklatot - írta pénteken az Adevărul című lap internetes oldalán. A cikk szerzője szerint a tudományos akadémia elnöke és számos tagja volt jelen az intézmény aulájában február 14-edikén, amikor Vladimir Iliescu történész egy rendezvény szónokaként azt állította, hogy a "romániai holokauszt kozmikus méretű hazugság". A németországi Aachen egyetemén tanító román professzor hozzátette: "a román királyságban a zsidók normális életet éltek, akiket pedig deportáltak, azok közül sokan visszatértek". Az előadót, aki azt fejtegette, hogy "Romániában meghurcoltak zsidókat, de nem volt holokauszt", a lap szerint megtapsolták. Az Adevărul rámutatott, hogy az akadémia csaknem két héttel az esemény után adott ki közleményt az esetről, amelyben elhatárolódott Iliescutól. "A Román Akadémia elhatárolódik Vladimir Iliescu úr kijelentéseitől, amelyeket határozottan elutasít, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ezek a kijelentések a falai között hangzottak el" - olvasható az állásfoglalásban. A közlemény hozzáteszi, hogy a történész a Romániai kommunista rendszer enciklopédiája című könyv bemutatójának 11 szónoka közül az utolsó volt, és maga a rendezvény, jellegénél fogva, nem volt alkalmas nyilvános vitára. Az Adevărul Ionel Haiducot, az akadémia elnökét is idézi, aki azt állította, hogy a résztvevők már nagyon fáradtak voltak, és azért tapsoltak, mert véget ért a rendezvény. Ioanid: Iliescu úgy beszélt, mint a kommunisták "A székely zászlóval rengeteg probléma van, de a legionáriusok (a Vasgárda nevű egykori román fasiszta félkatonai szervezet tagjai) zászlója szabadon lobog" - mondta a lapnak Radu Ioanid, a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum nemzetközi levéltári programigazgatója. Ioanid rámutatott: zsidók ezrei estek a jászvásári (Iasi) pogrom áldozatául, tízezreket hurcoltak kényszermunkára a román királyság akkori területéről, a 150 ezer deportált közül legfeljebb 50 ezren tértek vissza. "Iliescu pont úgy beszél, mint a román kommunisták, akik tagadták a romániai holokausztot, és Magyarország felelősségét hangoztatták" - mondta Radu Ioanid. Hozzátette, hogy a román fennhatóság alatt lévő területekről 120 ezer zsidó vált a népirtás áldozatává, de Transznisztriát (a Dnyeszteren túli területet), Bukovinát és Besszarábiát is beleszámolva a romániai áldozatok száma meghaladja a negyedmilliót. Maszol. 2013. március 1.PortréIgazuk volt azoknak, akik az RMDSZ vásárhelyi tisztújítása során tapasztalt antidemokratikus módszerek ellen fellépő „belső ellenzék” esélyeit latolgatva lemondóan legyintettek. Pedig látszólag ígéretesen alakultak a dolgok, az elégedetlenkedőknek sikerült rövid idő alatt kétszer akkora „tömeget” mozgósítaniuk, mint amekkorát a hivatalos oldal három hét alatt toborzott/regisztrált össze magának. Egy, a pártdemokráciára valamit is adó szervezetben nem hagyták volna figyelmen kívül a tiltakozók kéréseit, követeléseit. Márpedig az RMDSZ-ről minden elmondható, csak az nem, hogy a demokrácia elvei szerint működtetnék. Egy ideje, amikor valamiféle belső mozgások észlelhetők a szervezeten belül – sokak szerint nem többről van szó, csupán belső hatalmi harcokról, a párton belüli pozíciók újraosztásáról –, rendre felmerül egy fiatalember neve. Így történt ez alig két hete is, amikor az „Egy valós marosvásárhelyi RMDSZ-érdekképviseletért” címmel összetrombitált alternatív közgyűlést tartották. A jelenlévők – beleértve az általuk választott városi elnökjelöltet és a megyei tisztújító közgyűlésre delegálandó küldöttjelölteket – tanácsadójuknak és koordinátoruknak választották az ifjút. Akkor úgy tűnhetett, megszületett a vezéralakja a belső megújulást sürgetők gyér táborának. Az új líder sokatmondóan jelentette ki: március 5-ig várnak, ha addig nem keresik meg őket, akkor azt úgy értelmezi, hogy a szervezet nem tart igényt a munkájukra. A várakozás is a helyzethez illő volt: akadtak, akik már belső forradalmat vizionáltak, s bizakodva tekintettek a jövő elé, különösen nagy reményeket fűztek az új vezérhez. Csakhát Vass Levente, mert róla van szó, ahelyett, hogy következetesen, kitartóan végigment volna az úton, amelyen elindult vagy elindulni vélték sokan, hirtelen feladta. Az SZKT-n múlt szombaton elhangzott felszólalásában – feledve korábbi elégedetlenségének okát, amiként azt is, hogy a szervezet nem tart igényt a munkájukra – önként szolgálattételre jelentkezett. Mondhatni: felajánlkozott… Vassnak nem ez az első látványos meghátrálása. Tavaly nyáron sokáig úgy tűnt, ő lehet a vásárhelyi magyarság polgármesterjelöltje. Aztán már csak az RMDSZ-é. Azonban amint Frunda György színre, pontosabban porondra lépett, ő rögtön visszakozott. Hogy miért, arról sok a feltételezés… Nos, a jelek szerint Vass Levente, minden szónoki rátermettsége ellenére, távol áll attól, hogy vezéregyéniségként tekinthessenek rá. Hiányzik belőle a kitartás, a következetesség, az állhatatosság. Ezek nélkül pedig, lássuk be, nem megy. Szentgyörgyi László Maszol 2013. március 1.Markó BélaSzékely vagy szórvány? ,.Hozzászoktunk már, hogy a határon túli – újabban: külhoni – magyarok dolgában időnként valaki elszólja magát. Minket, erdélyieket is hol lerománoznak Magyarországról, és velünk riogatják a megélhetésüket féltő határon belüli – vagyis ezek szerint: belhoni – magyarokat, hol pedig elsőbbséget kínálnak nekünk odaát kínai és más egzotikus vendégmunkásokkal szemben. Az viszont némiképpen meglepő, hogy a frissen feltalált nemzetpolitikai csodafegyver, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet tőlünk kiszármazott vezetője, Szász Jenő beszél látszólag zöldségeket, amikor a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán akisebb létszámú magyar közösségek, közkeletű néven szórványmagyarok „kontrollált visszavonulásának” eshetőségéről elmélkedik, és „önkéntes területfeladást” emleget. Eltekintve az ifjúsági regényekből kölcsönzött háborús terminológiától, nem is biztos, hogy székely atyánkfia csak improvizál, inkább akarva-akaratlanul elkottyintott valamit, amiről sejtésem szerint már régóta folyik a latolgatás, és ami valóban vízválasztó a nemzetpolitikában. Ha egy ilyen „kiürítéses”, „gyöngyhalász” (szintén az említett nemzetstratégia-vezető szóhasználata) teória erőre kap, az enyhén szólva nem túl sikeres XX. század után máris készülhetünk a kudarcos XXI. századra. Mármint nyelvünk, kultúránk erejét, elterjedtségét tekintve. De miért gondolom azt, hogy Móricka éppen kikotyogta az iskolában, miről folyik a szóotthon a családban? Aki az utóbbi időben a magyar külpolitika lépéseit vagy inkább helyben topogását figyelemmel követte, beleértve a székely zászló mind hevesebb lobogtatását, az joggal foghatott gyanút, hogy ismét nem a párbeszéd és megegyezés, hanem az egyoldalú kinyilatkoztatások korát éljük, újra saját vágyainak, álmainak vagy lidércnyomásainak foglyává válik a magyar politikai elit jelentős része. De ez végtére is nem újdonság. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Kárpát-medenceileg, nemzetstratégiailag is páratlan – bár valamennyire már megtépázott – huszonvalahány esztendős egységét véleményem szerint az biztosította, hogy néhány alapvető elvi kérdésre kezdettől fogva jó választ adtunk. Ettől volt ez a szervezet szövetség, ahogy a nevében is benne van, nem pedig doktrinér politikai párt. Az egyik elvi kérdés az volt, hogy mit kezdjünk az ideológiákkal, vagyis mi ,„belgák” hova álljunk? Odaálltunk ugyan az európai jobboldalhoz, volt is okunk, hogy középjobbként határozzuk meg a helyünket, de tulajdonképpen a bal- és jobboldalt egyaránt magában foglaló gyűjtőszervezetként működtünk. Különböző ideológiák szövetsége volt a zRMDSZ, és ma is az. A másik legalább ennyire fontos elvi probléma, amelyet meg kellett válaszolnunk, hogy a hivatalos romániai statisztikák szerint jelenleg 1 237 746 lelket számláló romániai magyar népesség nagyon is eltérő helyzetű magyar közösségekből áll. A két székelymegyében, Kovásznában és Hargitában, vagyis a szűken vett Székelyföldön (hiszen történelmileg a mostani Maros megye egyik fele is oda tartozott) él 410 402 magyar, és Kovászna megyében a lakosság 73,6 százalékát, Hargita megyében pedig a lakosság 84,8 százalékát alkotják a magyarok, ami egyébként azt is jelenti, hogy arányuk az utóbbi tíz esztendőben nem csökkent ebben a régióban. Ha Maros megye tömbmagyar részét is figyelembe vesszük, a székelyföldi magyarság száma akkor is „csak” 500 000 körül van. Ezzel szemben több mint 700 000, tehát a nagyobb rész vegyes településeken él, és ma már a nagyvárosok is ilyenek, vagy szórványban Erdély-szerte, illetve néhány ezren Erdélyen kívül. Az RMDSZ csakis úgy tudott a teljes magyar közösség szövetségeként működni – teszem hozzá: eredményesen –, hogy állandóan egyensúlyt kellett teremtenie a románokkal „együttélő” magyarok óvatos mértéktartása és a „külön élő” magyarok indulatos radikalizmusa között. Én vagyok a megmondhatója, ez sokszor milyen lehetetlen feladatnak látszott, egyik felől gyorsítani az ütemet, másik felől mérsékelni az indulatokat. Most sarkítok, persze, hiszen a dolgok ennél mindig bonyolultabbak voltak, viszont tény, hogy az erdélyi magyar politika teljes egyensúlya lényegileg ezeknek a nyílt vagy lappangó ellentéteknek a felismerésétől és kezelésétől függött. Egészen addig, hogy egyes megoldások, többnyire azok, amelyeket máris érvényesítettünk – például a teljes körű anyanyelvű oktatás vagy a szabad anyanyelvhasználat –, nagyjából azonosak tömbben és szórványban, más célok viszontkülönböznek, hiszen területi autonómiáról csakis a a tömbvidéken lehet beszélni, szórványban legfennebb a kulturális autonómia valamilyen formájáról. Nos, nem lep meg, ha valaki megkérdezi: mire jó? Mire jó elbíbelődni itt-ott néhány magyar gondjaival (igaz, ebből a sok-sok „néhányból” több százezer van Erdélyben, illetve Romániában), úgysem lesz ebből gálickő, engedjük el a kezüket, vagy hozzuk el őket onnan. Magam is hallottam ilyen vélekedést bőven, vitáztam is erről, ha úgy adódott. Duray Miklóst senki sem vádolhatja, hogy túlságosan közel állt volna hozzám politikai krédóban, bár olyan távol sem, mint egyesek gondolnák, de a legszellemesebb és ugyanakkor a legkegyetlenebb metaforát a szórványmagyarság védelmében tőle hallottam valamikor a kilencvenes években. A kenyérhéjhoz hasonlította a szórványt, amely védi a kenyérbelet, és ha levágják, a bél pillanatok alatt megpenészedik. Találó is, könyörtelen is ez a kép, hiszen azt sugallja, hogy mégis a tömb a cél, a szórvány csak eszköz. Cél vagy eszköz, meg kell tartani, én is azt gondolom. Viszont ami a legsúlyosabb: olyan „területalapú” nemzetszemlélet mutatkozik meg ebben a „kontrollált visszavonulás” elméletben, amelyet én túlzás nélkül öngyilkos koncepciónak vélek. Aki ma a Kárpát-medencében egy vagy-vagy alternatívában és nem is-is kooperációban gondolkozik, az veszíteni fog. Nagyot. Ki tudja, hányadszor a történelemben! Erről kellene minél többet beszélnünk, ha már valaki elszólta magát, lehet, hogy éppen idejében, amikor még semmi sem visszafordíthatatlan. A vagy én, vagy te logikája érthető, nemzeti traumák indokolják, Trianon is, és az is, ami utána történt, muszáj lenne mégis behelyettesíteni az én is, te is stratégiával. Kérdés, hogy lehetséges-e. Ugyanis, ismétlem, itt nem hirtelen „gyöngyhalász”-ötletekről van szó, hanem olyan logikáról, amely kizárja, hogy egyidejűleg gondolkodjunk például a székelyföldi önkormányzatiság megerősítéséről és az aradi vagy vajdahunyadi magyar oktatás továbbfejlesztéséről. Sőt, eljuthatunk oda, hogy egyikkel ütjük a másikat, holott... Holott az RMDSZ vagy bármilyen más magyar szervezet besem jutna a román parlamentbe, ha kizárólag a székelyföldiek, vagy ellenkezőleg, csak vegyes és szórványvidéken élők szavaznának rá. Ez ilyen egyszerű. Van Bukarestben egy magyar nyelvű középiskola, az Ady Endre Líceum. Óvodája is, elemi osztályai is vannak. Kislétszámú osztályok mind, tíz-tizenöt gyerek, ottani magyarok gyerekei, vegyes házasságokból is. Az utóbbi időben néhány nemrég Bukarestbe került magyar kormányhivatalnok is oda járatja a gyerekét. Magyarországi diplomaták nem nagyon, egy-két kivételtől eltekintve. A többiek inkább angol iskolába küldik a csemetéiket, ami érthető is lenne, csak ne azzal indokolnák, hogy nem elég színvonalas ez a magyar líceum, ami ráadásul így nem is igaz. Ami viszont igaz, hogy magyarországi politikusokkal beszélgetve akárhányszor fölmerült ennek az iskolának a megtámogatása, sajnálkozva néztek rám, mint aki nem érti, miről van szó, és egyik diplomatafeleség egyenesen halálra sértődött, amikor megkérdeztem, hogy miért egy erdélyi magánegyetem megsegítésére szervez jótékonysági bált éppen a bukaresti magyar üzletemberek körében, és miért nem az Ady Endre Líceumot próbálja megtámogatni. Nem mondta ki, talán nem is tudta volna megfogalmazni, hogy mit érez, de én viszont tudni véltem: mit akarunk mi Bukarestben a magyar iskolával, hiszen ez nem Erdély, nem volt a miénk, nem is lesz soha az. Így van, nem lesz a miénk. Mint ahogy sok minden nem lesz teljesen a miénk már. De egy kulturális intézmény vagy egy középiskola erejéig mégis lehetne a miénk is. Nagy nemzetek, például a britek (British Council) vagy a franciák (frankofónia) a gyarmatbirodalmi álmok eltűnésével is tudják, hogy minél több helyen, minél több emberi főben művelik a nyelvet, a kultúrát, akkor is, ha az nem kötődik a hajdani, jelenlegi vagy majdani birtoklás gondolatához, annál nagyobb, dinamikusabb lesz az a nemzet. Szándékosan hoztam fel egy Erdélyen kívüli példát, hogy jobban kitessék, egészséges nemzetszemlélet esetében Honoluluban is érdemes magyar iskolát fenntartani, ha van rá gyerek, nem kell ehhez sem történelmi levegő, sem székelyhimnuszos „porlik, mint a szikla” elérzékenyülés, csupán józan belátás. Mi több, Erdély vegyes régióiban természetesen nem is csak erről van szó, hiszen egy olyan multikulturális entitásról beszélünk, amelyet mi magunk tennénk teljesen románná, ha elfordulnánk a szórványtól. Pedig ki tudja, talán a transzszilván szellem egyszer még közigazgatási érvényt is kaphat. Ezzel nem állítható szembe Székelyföld magyar – vagy nagyrészt magyar – jellege, és aki azt hiszi, hogy azért nincsen még területi autonómiájuk a székelyeknek, mert a többi magyar, illetve az egyensúlyozgató RMDSZ visszahúzta őket, az nem érti a mai Európában és ezen belül a mostani Romániában lezajlott folyamatokat. Lehet, egyesek műfelháborodásnak vélik, hogy nem intéztem el egy kézlegyintéssel, hanem hosszan elemezgettem azt az inkriminált „nemzetstratégiai” kijelentést. Nem sok szót vesztegettem volna rá, ha nem lennék meggyőződve, hogy a magyar nemzet jövője, ereje vagy erőtlensége attól függ, át tudunk-e állni arra a bizonyos is-is politikára, vagy pedig csak arra leszünk képesek, hogy visszakérjük a babarongyot, amint azt mifelénk mondani szokás. Aztán vagy visszakapjuk, vagy nem. Ráadásul élek a gyanúperrel, sokszor nem is arról van szó, hogy nem veszünk tudomást az európai realitásokról, és homokba dugjuk a fejünket, miközben lobog a székely zászló, mint a strucctoll, hiszen végül is a szimbólumok fontosak abban a folyamatos identitás-válságban, amellyel ez a térség küszködik. Attól félek inkább, hogy egyes zászlókitűzők és autonómiatüntetők fejében már rég nincsen őszinte meggyőződés a szülőföldön való tartós boldogulásról, és a szórvány „gyöngyei” után következnek majd a székely „gyöngyök” is, kettős állampolgárként nem lesz ez nehéz. Miközben mi tüntetünk egyet-egyet, a románok pedig módosítanak egyet-kettőt az alkotmányon vagy a közigazgatási felosztáson, nyilván nem a mi javunkra. Summa summarum: megírtam már máshol, hatalmas tévedésnek tartom, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a szó szoros értelmében kivásárolta a németeket Ceauşescu Romániájából, pedig az akkori reménytelen helyzetben ez racionális döntésnek tűnhetett. Utólag viszont bebizonyosodott, hogy drámai következményekkel járt a mai Erdély sokszínűségére, etnikai és kulturális egyensúlyára nézve. Ha a saját történelmi baklövéseinkből nem is, legalább a másokéból illene tanulnunk. Élet és Irodalom, 2013. március 1., LVII. évfolyam, 9. szám 2013. március 2.Kelemen Hunor a régióátszervezésről: szakmai érvekkel bontsuk le az etnikai megközelítéstKelemen Hunor, az RMDSZ elnöke ma Kolozsvárott, részt vett az RMDSZ három regionális önkormányzati tanácsának együttes ülésén, amelynek fő témája a gazdasági-fejlesztési régiók átszervezése volt. „Egy olyan részletes szakmai anyaggal készült az RMDSZ a mai tanácskozásra, amilyent ebben a témában még nem mutatott be senki” – jelentette ki az RMDSZ elnöke a tanácskozást követő sajtótájékoztatón. „Néhány olyan tévhitet kell lerombolnunk elsősorban, amely a fejlesztési régiók átszervezéséről szóló vitákat eddig meghatározták. Elsősorban azt, hogy a fejlesztési régióknak közigazgatási hatásköröket kell adni, máskülönben nem fogadja el őket az Európai Unió, illetve azt, hogy a régiók közötti fejlesztési leszakadásoknak az az oka, hogy nem rendelkeztek ilyen hatáskörrel. Ez nem igaz. A mi szakértőink elemzéseinek tükrében világosan látszik, hogy sem az uniós csatlakozás előtt, sem utána nem az okozta a problémákat, hogy nem voltak közigazgatási hatáskörök, hanem az, hogy ezeket a fejlesztési régiókat rosszul alakították ki. Mert 1998-ban is az etnikai veszély emlegetése volt az, ami meghatározta a régiók leosztását. Így alakultak rosszul az erdélyi régiók, és vitték maguk után az ország többi részét is. Bebizonyítottuk azt, hogy mind az előcsatlakozási, mind pedig az utócsatlakozási alapok tekintetében a szétfejlődés jellemző minden egyes régión belül a megyékre, illetve ez a régiók között is megfigyelhető. Éppen ezért mi megpróbáljuk ezt a kérdést kivenni abból az áldatlan vitából, ami főleg a tévés vitaműsorokban zajlik, miszerint itt mindennek az oka a Székelyföld, mindennek az okai a magyarok, és ha nem lennének, akkor Románia már rég megoldotta volna minden problémáját. Ezzel párhuzamosan pedig azért hullatnak krokodilkönnyeket, és azért panaszkodnak ugyanazok a személyek, hogy mekkora veszteség érte Romániát azzal, hogy elmentek a szászok, a németek, a zsidók az országból. Ez egyébként igaz, csak éppen a koherens gondolkodás hiányzik ezekből az érvelésekből. Az RMDSZ-nek az a célja, hogy kiemelje ezt a vitát az etnikai dimenzióból. Ugyan ennek van etnikai dimenziója, de ha csak ezt állítjuk a reflektorfénybe, akkor kiderül, hogy nem kell ebben az országban semmit csinálni, mert abból csak a magyarok nyernek. Ez a tévút. Ezért olyan elemzésekkel fordulunk a román társadalom, a véleményformálók és a pártok fele, amelyekkel bebizonyítjuk, hogy a mostani fejlesztési régiók miért nem működnek, hogyan kell ezeket átalakítani úgy, hogy hatékonyak legyenek, és hogy miért nem kell ezeknek közigazgatási hatásköröket adni. Tudjuk, hogy a 70 százalékos többséggel szemben a mi szavazataink nem meghatározóak, de abban bízunk, hogy az észérvek, ha meghallgatásra lelnek és partnerre találnak, akkor annyira felerősödnek, hogy egy rossz döntést meg tudunk akadályozni, de jobban szeretnénk, ha egy helyes döntéshez járulhatnánk hozzá” – foglalta össze Kelemen Hunor szövetségi elnök az RMDSZ célkitűzéseit. Hozzátette, ma azokkal az önkormányzati képviselőkkel zajlott a tanácskozás, akik a Szövetség több mint 200 polgármesterét és közel 2000 tanácsosát képviselik. A következő időszakban további egyeztetésekre kerül sor hazai és külföldi szakemberek részvételével, az RMDSZ elképzeléseit bemutatják a civil társadalom, az akadémiai szféra és a politikum előtt is. Ugyanakkor az RMDSZ elnöke minden erdélyi megyében az önkormányzati vezetőkkel és a megyei szervezetek elnökeivel konzultációsorozatot tart a fejlesztési régiók átszervezéséről. Kelemen Hunor kihangsúlyozta, ebben a vitában a legfontosabb szempontnak a magyar közösségen belül a szolidaritásnak kell lennie. „A Székelyföldnek szolidárisnak kell lennie a Partiummal, a Partiumnak pedig a Székelyfölddel. De nekünk mindannyiunknak elsősorban az interetnikus közegben, a szórványban élőkkel szemben kell szolidárisnak lennünk. Alkossuk meg közösen a magyarság jövőképét, amelynek a szülőföldön való boldogulás áll a középpontjában" – fogalmazott az RMDSZ elnöke. Borbély László: a szakmaiság az egyik erősségünk Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke ma, az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsának ülésén elmondta, a jelenlegi nyolc fejlesztési régió közigazgatási régióvá való átalakítása nem egy működőképes alternatíva: „2008-ban elindítottuk a Regionális Operatív Programot, amely egy jól működő regionális rendszerben azt kellett volna eredményezze, hogy a kevésbé fejlett megyék felzárkózzanak az országos trendhez. Ennek ellenére a statisztikai adatok azt mutatják, nemhogy közeledtek volna, hanem még jobban eltávolodtak a fejlett megyéktől. Mindez azt bizonyítja, hogy a 8 közigazgatási régió nem működőképes, ugyanakkor az Európai Uniós szabványoknak sem felel meg, mivel két jelenlegi fejlesztési régió jóval nagyobb a megengedettnél. Kisebb régiókra van szükség, egy olyan felosztásra, amely képes csökkenteni a megyék közötti különbségeket”- mondta a politikai alelnök. „Az RMDSZ megnyerte a választásokat, a magyar emberek kinyilvánították akaratukat, hogy továbbra is a szövetséget tekintik legitim képviselőjüknek. A legitimitás és a szakmaiság a legnagyobb erősségünk. Hiszen mindannak ellenére, hogy a kormányzó párt 67%-os többséggel rendelkezik, nem hagyhatja figyelmen kívül egy ekkora közösség akaratát. Szakmaiságot mutattunk fel eddig is, és ezt fogjuk tenni ezután is. Mi vagyunk az egyetlen politikai alakulat, amely alternatívát tud felmutatni a 8 közigazgatási régióra való felosztás ellenében. A 16 régiós javaslatunkat már 3 éve eljuttattuk a parlamentbe. Mi vagyunk az egyetlen politikai alakulat, amely összeállította és a tavaly októberben leadta a Európai Uniós ügyekért felelős miniszternek az Erdély 2020 gazdasági stratégiát, nem beszélve a 2008-ban leadott 2030-ig terjedő területrendezési stratégiánkról. Hosszú távon tervezünk, hiszen ez az egyetlen mód a gazdaság fejlesztésére, az életszínvonal növelésére”- mondta Borbély László. Hozzátette, ebben a folyamatban nagy szerep hárul az önkormányzatokra, amelyeknek fel kell készülniük az Európai Uniós források lehívására, amely az egyik leghatékonyabb módja a régiók fejlesztésének. „Az RMDSZ-nek hosszú távú elképzelései vannak a jövőre nézve. Jól megalapozott javaslatokat képes felmutatni. Készen áll a következő időszakra. Ezért felhívjuk a kormánypártokat és a romániai politikai pártokat egy érdembeli tárgyalásra az Európai Uniós forrásokat illetően”- jelentette ki a politikai alelnök. Románia gazdasági fejlődését fékezik a jelenlegi fejlesztési régiók Csutak István, az RMDSZ regionális szakértője Románia gazdasági-fejlesztési régióinak átszervezéséről szóló előadásában rámutatott arra, hogy az RMDSZ-nek igaza van, amikor azt támogatja, hogy a jelenlegi 8 fejlesztési régiót meg kell szüntetni, és helyette kisebb, hatékonyabb régiókat kell kialakítani, hiszen a jelenlegi két legkisebb régió: Nyugat és Bukarest fejlődik a legnagyobb ütemben. „A statisztikai adatok, a gazdasági mutatók, valamint a régiók támogatási összegeinek összehasonlítása azt mutatja, hogy az elmúlt 7 évben nem csak, hogy nem valósult meg az a terv, amely csökkenteni kívánta a különbségeket Románia régiói között, de még a régiók fejlettségi szintjei közötti különbségek is nőttek: a gazdagabb régiók még gazdagabbak lettek, és a szegényebbek még szegényebbé váltak” – hangsúlyozta a fejlesztéspolitikai szakértő. Csutak István kiemelte, hogy kiegyensúlyozott felzárkoztató fejlesztéspolitikának és a regionális különbségek csökkenésére irányuló folyamatnak eddig nyoma sem volt, de a fejlesztési régiókon belüli megyék között is egyre nagyobbá vált a szakadék, ezért pedig a fejlesztési régiók- és a rájuk épített intézményi keret rosszul tervezettsége a hibás. A kevésbé fejlett régiónak a kevésbé fejlett régióval, a gazdagabb régiónak a gazdagabb régióval kell versenyeznie Borboly Csaba, az Országos Önkormányzati Tanács elnöke röviden beszélt arról a régióátszervezés és területi-közigazgatási reform témában, a Hargita Megyei Tanács által kidolgozott szakmai javaslatcsomagról, amely tanulsága szerint a kevésbé fejlett régiónak a kevésbé fejlett régióval, a gazdagabb régiónak a gazdagabb régiókkal kell versenyeznie, másképp a gazdag kifosztja, lehetetlen helyzetbe hozza a szegényebb régiót. Borboly Csaba leszögezte, hogy etnikai alapon nem lehet régióátszervezésről beszélni, csak úgy ha, az RMDSZ partnerséget alakít ki a román politikum és – értelmiséggel, valamint a nemzetközi szféra szakértőivel. „Valós vitákra van szükség, hiszen csak akkor tudjuk folytatni a megkezdett munkát, ha megszólítjuk a román civil szférát, és több nyilvános eseményt, fórumot tartunk ebben a témában, valamint ha rávilágítunk arra a problémára, milyen következménnyel járhat az, ha nem megfelelően alakítják ki ezeket a régiókat” – hangsúlyozta az OÖT elnöke, majd hozzátette: „A régiónak csak az lehet a célja, hogy gazdasági-, szociális- és területi kohéziót erősít, éppen ezért mondjuk azt, hogy a régiósítás nem etnikai kérdés. Amíg ezt így kezeljük, addig a románság csak ezt az oldalt fogja látni, és nem lesz hajlandó a tudathasadásos állapotból elfogadni, hogy az ő életük is tönkremehet.” Cseke Attila, az RMDSZ Bihar megyei képviselője elmondta, elsőként a decentralizáció megszületését tartja a legfontosabbnak: „a közigazgatási átszervezésekkel kapcsolatban az elmúlt két hónapban a figyelem eltolódott a regionalizációra. Ennek az átszervezésnek a legelső szakasza mindenképp a decentralizáció kell legyen. Ahhoz, hogy decentralizáljunk bizonyos területeket, nem kell megvárni az alkotmánymódosítást, hanem politikai akarat útján keretet kell erre teremteni. Először át kell adni a hatásköröket a megyei önkormányzatoknak, és az alkotmánymódosítás után megszülethetnek az adminisztratív régiók. Nem tartom jónak, ha ez a kettő fedi egymást, hiszen akkor vita alakulhat ki a régió és a megyék között, hogy hova decentralizáljunk”- részletezte a képviselő, majd emlékeztetett, hogy Bihar megyében megszületett egy olyan egyezmény, az öt parlamenti képviselettel rendelkező párt és az RMDSZ között, miszerint egy olyan régió kialakítását szeretnék, Szilágy, Szatmár, Máramaros, Bihar központja Nagyvárad legyen. A régiók adminisztratív hatáskörrel való felruházásánál fennáll annak a valós veszélye, hogy nem Bukarest hatásköréből adnak le, hanem a megyei tanácsoktól vesnzek el. Gyakorlatilag ez recentralizációt és nem decentralizációt fog jelenteni – mutatott rá Cseke Attila. Székelyföld és a regionalizáció Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere gratulált Cseke Attila képviselőnek, hiszen, mint elmondta, az, amit Nagyváradon, Bihar megyében megvalósítottak a szabad társulás jegyében, az jelenti az igazi, működőképes régiófejlesztést. Az RMDSZ-es polgármester elmondta, hogy 2006-ban Románia Parlamentje elfogadta a decentralizációs keretet, tehát jogi alap létezik arra, hogy a román kormány megyéknek és a településeknek hatásköröket adjon át, csak az erre irányuló politikai akarat hiányzik. „A régióátszervezés egy olyan településen, megyében, ahol nem a magyarok alkotják az önkormányzatot, nem befolyásolja olyan nagymértékben az ott élők életét, mint amilyen mértékben befolyásolja a mi életünket Székelyföldön. Ha megszüntetik a megyéket és a hatásköröket, és elviszik egy olyan szintre, ahol nekünk nincs érdekérvényesítési lehetőségünk, akkor nekünk végünk van. Erről szól ez a történet, ezért kérjük, hogy azok a magyarok, akik kisebbségben élnek, legyenek szolidárisak velünk, akik többségben élünk Székelyföldön”- hangsúlyozta Antal Árpád a regionális átszervezés székelyföldi aspektusaival kapcsolatban. A régiós hatáskörök újravizsgálása Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere kiemelte, hogy a régiók hatáskörének kérdése fontos téma, amelyet a régióátszervezés első lépéseként újra kell vizsgálni. Az RMDSZ-es politikus szerint ezeket a hatásköröket nem a Bukaresti alárendeltségű dekoncentrált intézményektől kell régiós szintekre felvinni, hanem a minisztériumi hatásköröket kell lehozni a majdani régiók szintjére. „A dekoncentrált intézmények száma az elmúlt 15 évben megduplázódott. Amíg 2004-ben 1 millió 400 ezer közalkalmazott volt Romániában, ennek fele a központi közigazgatásban dolgozott, addig 2011-re ezt a számot drasztikusan, kétszázezerrel kellett csökkenteni, a fő gondot viszont az jelenti, hogy a csökkentéssel elsősorban a helyi és megyei közigazgatásban dolgozókat sújtották, és kevésbé a központi adminisztrációt”- tette hozzá a decentralizációval kapcsolatban. Az ülésen megszavazták a Főtitkárság Önkormányzati Főosztályának és az Országos Önkormányzati Tanács elnökségének közös, 2013-as munkatervét Az együttes ülés utolsó napirendi pontjában Ilyés Gyula önkormányzati főtitkárhelyettes bemutatta a Főtitkárság Önkormányzati Főosztályának és az Országos Önkormányzati Tanács elnökségének közös, 2013-as munkatervét, amely kitér az önkormányzati tevékenységek EU-s finanszírozások, gazdaságfejlesztés és pénzügyi területeken való szakmai csoportok létrehozására, valamint az önkormányzatok szakmai támogatására szervezett tematikus találkozók, képzések szervezésének kérdéskörére is. Az RMDSZ három regionális önkormányzati tanácsának együttes ülése ezt követően megvitatta és elfogadta tevékenységi tervet, és nyilatkozatot írt alá a romániai magyarság anyanyelvhasználatának és nemzeti szimbólumainak szabad joggyakorlásáról. rmdsz.ro Erdély.ma, 2013. március 2.Kétnyelvű utcanévtáblák BánffyhunyadonA bánffyuhunyadi önkormányzat határozata értelmében február 26-án elkezdték a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését. „A helyi RMDSZ régi álmának megvalósulása körvonalazódik, amely több mint húszéves önkormányzati jelenlétének egyik legfontosabb célkitűzését teljesíti ezáltal. A magyar közösség számára szimbolikus jelentősége van annak, hogy március 15-ig valamennyi magyar nyelvű utcanévtábla a helyére kerül” – szögezi le Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke. A Magyar Polgári Párt (MPP) bánffyhunyadi szervezete is örömmel nyugtázza, hogy a város – amelyben a magyarság számaránya 30 százalék – jó példával jár elöl a nemzetiségek kölcsönös tisztelete, egymás megbecsülése és az építő együttműködés tekintetében, és bíznak abban: más települések is követik a példát. Ugyanakkor az MPP-sek köszönetüket fejezik ki mindazoknak, akik ezt a javaslatot támogatták és a megvalósításában részt vállaltak: a PSD, a PNL, a PDL és az RMDSZ két városi tanácsosának, valamint Bánffyhunyad polgármesterének. Továbbá remélik, hogy a gesztusértékű döntést nem csak a város magyarsága, hanem a román lakosság is értékelni fogja. Az MPP bánffyhunyadi képviselői azt is örömmel nyugtázzák, hogy a városi önkormányzat közreműködésével szoros együttműködés jött létre városuk és a magyarországi, Hajdú-Bihar megyei Derecske között. A kapcsolat eredményeképpen a két város polgármestere március folyamán testvértelepülési megállapodást ír alá. Szabadság (Kolozsvár), 2013. március 2.Egy erdélyi reneszánsz mecénásról......aki először említi Dózsa Györgyöt Egy reneszánsz mecénás főúr a 15–16. századi Erdélyben – ez a címe annak a könyvnek, amelynek szerzője példaértékű családtörténeti munkát végzett, e kutatás eredménye pedig nem csak a szóban forgó kötet. Barabássy Sándor a könyv hősének – Barlabássy Lénárdnak – késői leszármazottjaként több évtizedes kutatás során szerzett ismereteit foglalta össze a vaskos és igen szép kiadvány lapjain, visszaperelte a család héderfáji kastélyát, felújítja azt, mellé szőlészetet telepített. Példája mutatja: az erdélyi magyar történelmi családok lassan magukra találnak, visszatérnek a gyakran önként vállalt száműzetésből. A kötetet kedd délután mutatták be a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János termében, a teljes telt házas közönséget Nagy László főjegyző üdvözölte. Mint mondta, a szerző – a magyarországi unitárius egyház világi elöljárója – az egzakt tudományok felől érkezett, vegyész ember, egyetemi tanár, aki már igen rég történelmi- és családfakutatásra adta a fejét. Fehér Árpád tizenkettedik osztályos művészetis diák hegedűjátéka után pedig Haller Bélának, a Castellum Alapítvány elnökének méltatóbeszédével kezdetét vette a könyvbemutató. – Jó előjel volt a hegedűjáték, az elkövetkezőkben is hasonló, megszülető harmóniákról lesz szó. A Castellum Alapítvány az utóbbi 10-12 évben kollektív történelmet ért meg, a restitúciót az örökölt kötelességtudat mellett a bürokratikus akadályok sora és a nehéz anyagi helyzet kíséri. Barabássy Sándor esetében minden együtt van: 700 éves család, visszaszerzett örökség és felelősségtudat. 20-30 éven át tartó anyaggyűjtés után írta meg kötetét, mellette visszaszerezte a család egyik ősi birtokát. A '89-es rendszerváltás után lehetségessé vált a jóvátétel. Jogász édesapja és nagyapja a régi magyar közigazgatás elitjéhez tartozott, így sikerült épületeket, erdőket, földeket visszakapniuk. 2008-ban, építése után pontosan 500 évvel fogott neki héderfáji kastélyuk felújításához, visszakapott erdeit áldozta fel erre a célra. Az udvarház igen kevés világi reneszánsz épületeink egyike, Barabássy Sándor könyvében pedig ugyanezt a reneszánsz fuvallatot érezzük. A kötetbeli események az 1452-ben született Barlabássy Lénárd köré szerveződnek. A szöveg több szálon fut, de ezen szálak egyike sem marad elvarratlan, jót tesz a munkának, ha valaki az egzakt tudományok felől érkezik és megfelelő módszert alkalmaz. A szép és kiegyensúlyozott szövegből kirajzolódik nem csak az ős, hanem az építő leszármazott alakja is, aki felújítja visszaszerzett kastélyát. "Irigységgel" és nagy elismeréssel olvastam ezt a kötetet – mondta Haller Béla, majd a szerző szólt a kötetről és főszereplőjéről. – A reneszánsz a magyar történelem egyik legszebb korszaka volt. Párját ritkította Európában az a toszkánai életérzés, ami Magyarországon Mátyás király udvarán keresztül terjedt el. Barlabássy Lénárd, későbbi erdélyi alvajda, székely alispán Mátyás király udvarában volt apród, ott ismerkedett meg ezzel a világnézettel. A magyar történelem során a leghosszabb ideig, 25 évig tölti be az alvajdai méltóságot, négy király – Mátyás, II. Ulászló, II. Lajos és Szapolyai János (igaz, legutóbbi királlyá koronázását már nem érte meg) – jobbkezeként. Barlabássy Dózsa György első bemutatója a magyar történelemben, a székely lófőt említő levele 1507-ből származik. Ez egy ítélkezéssel összefüggő levél, amelyben ismerteti a szászokkal, hogy egy gyilkossággal kapcsolatos panaszuk miatt a székely igazságszolgáltatásnak adja át Dózsa Györgyöt. Nem tudjuk, mi volt az ítélet, de hét év múlva már a nándorfehérvári vár kapitányaként látjuk viszont Dózsát – valószínűleg büntetésből. Dózsa és Barlabássy pályája a továbbiakban is egymással párhuzamosan fut, utóbbi az egyik, Dózsa elleni csatát vezeti, de nem vesz részt annak kegyetlen, temesvári kivégzésében. Ez feltűnő, mert a főuraknak kötelező módon ott kellett lenniük. Valószínűleg reneszánsz ihletésű, humanista neveltetése akadályozta meg ebben. 1515 januárjában írja, hogy a Dózsa-féle keresztes hadjáratban részt vevő parasztokat ne bolygassák, de mindegyik térjen haza a maga urához, mert Erdélyben szükség van a munkás kézre. 364 (!) eredeti oklevél maradt meg Barlabássyról, illetve Barlabássytól, ezekből 261 darabot a budapesti levéltár őriz. További érdekesség, hogy a 25 év alatt mindössze kétszer élt pallosjogával, mindkétszer nemesember ellen. Közülük az egyik Wass Balázs volt, Wass Albert őse, akit végül nem végeztek ki, sőt Barlabássy megbékült vele. A másik egy Székely Mihály nevű vajda-szentiványi nemesember, aki hatalmaskodott. Őt egy jobbágy agyoncsapásáért ítélte fő- és vagyonvesztésre. Verbőczy jó barátja, reneszánsz főúrként nagy affinitást mutat a művészetek iránt, nevéhez kapcsolható a gyulafehérvári Lazio-kápolna (magyar kultúrterületen az esztergomin kívül az egyetlen reneszánsz kápolna, ami megmaradt), illetve a székelydályai reneszánsz templom, amelynek festészete Európában párját ritkítja. Lánya emlékére vállalta el e templom patrónusságát és teljes kifestetését – világszerte ritkaság, hogy egyetlen szakrális kép sincsen benne, olyan, mintha egy világi főúr lovagtermében járnánk –, a II. Ulászló alatti Magyarország, a szászok, a székelyek, Nagyszeben, Brassó, Kolozsvár és az Árpád-ház címere mellett Barlabássy bölényfejes címerét is megtaláljuk a falakon. A legutóbbi címert ábrázoló tárgyi emlékek, kályhacsempék is fennmaradtak, egyikük a marosvásárhelyi várban végzett ásatások során került elő. A vár és a ferences kolostor egyik patrónusa volt, fő műve a héderfáji udvarház, magyar kultúrterületen az első datált, reneszánsz laikus épület – hallottuk Barabássy Sándortól, aki a könyvbemutató végén őse végrendeletéből idézett. Belőle közvetlen módon is megismerhettük a száraz történelmi dokumentumok mögül felsejlő reneszánsz embert, aki 39 személyt nevez meg, közöttük katonáit, íródeákjait és számtalan egyházi adományt is hátrahagy. Kisebbik fiát kétszer is inti: maradjon a tanulmányai helyén. Ez egy igen szép gondolat egy ötszáz évvel ezelőtt élt humanista mecénástól, mecénásról. Kaáli Nagy Botond Népújság (Marosvásárhely), 2013. március 2.120 éves az Aradi EreklyemúzeumA Kölcsey Egyesület 1893. március 15-én nyitotta meg hivatalosan a színház második emeletén négy teremben az Ereklyemúzeumot. Ez a gyűjtemény, néprajzi, őskori, numizmatikai és képzőművészeti részleggel kibővítve költözött át 1913-ban az idén szintén jubiláló – századik születésnapját ünneplő – Kultúrpalotába. A 120 év előtti eseményről emlékezik meg egyesületünk március 5-én, kedden 17 órakor Puskel Péter vetítéssel egybekötött előadásával, ezt követően pedig rendhagyó múzeumi sétával. Az előadás a Kultúrpalota kistermében lesz (ahol ma a házasságkötő terem található). Bejárat: a főkapun keresztül. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. A Kölcsey Egyesület elnöksége Nyugati Jelen (Arad), 2013. március 2.Csak együtt lehetAz RMDSZ oly erős szervezet, hogy meg tudja védeni az erdélyi magyar közösség érdekeit – nyilatkozta Borbély László politikai alelnök minap Sepsiszentgyörgyön. S valóban, ha e szövetség le tudná győzni ama kicsinyes hatalmi gőgöt, mely jó ideje meghatározza majd minden megnyilatkozását, a mostaninál aligha találna jobb időt s alkalmat az erdélyi magyarság erejének egyesítésére. Ha józanul szemlélné helyzetét, fel kellene ismernie: meglévő tömegbázisát fenyegeti mostani huzakodása, illetve annak folyamatos hangoztatása, hogy parlamenti pártként nagyúri kedve utcai megmozdulásokat nem támogat. S főként el kellene felejtenie azt a nevetséges érvet, hogy olyan tüntetésen, melyet nem ő szervez, nem vesz részt. Az erdélyi magyar közösség már jó ideje csaknem félmillió aláírással megerősítette autonómiaigényét, s ennek támogatását semmiféle pragmatikus politizálás örve alatt leráznia nem szabadna. S mert az idő úgy hozta, bizonyára korrigálnia kellene azt a húsz évvel ezelőtt meghirdetett doktrínáját is, miszerint a kisebbségben feszülő indulatokat, jogköveteléseket nem az utcán, hanem a parlamentben fogják ők – csakis ők – megoldani. Azzal a mindössze 5,16 százalékos képviseleti erővel, melyre a kormánykoalíció rá sem hederít? Ácsingózniuk arra, hogy Ponta és Antonescu előbb-utóbb hajba kap, s ők ismét kenyérbe eshetnek, nem csupán álságos és méltatlan, de a hatalmi mérleg serpenyőinek állása szerint kilátástalan taktikázás is egyben. Akadnak hamis próféták, akik személyes jó közérzetre és megbecsülésre vágyva, a szövetség hóna alól kiszólva gettósodással, önzéssel vádolják a székelyföldi törekvéseket. Épp ezért a szimbólumok felmutatása vagy az autonómiaküzdelem felvállalása mellett égetően fontos lenne olyan, megyéken átívelő gazdasági, szellemi, kulturális terv kidolgozása – például a húsz éve halogatott szövetkezeti hálózat felépítése, a már meglévő Mikó-terv közös felkarolása –, mely településeinknek életet és jövőt biztosítana. Végre szigorú, szakmai kritériumok alapján, a helyi és Központi Statisztikai Hivatal adataival összevetve ki kellene deríteni e tájegység életképességének feltételeit és fejlődési irányvonalait, lehetőségeit. Az ugyanis bizonyos: a Székelyföld területi autonómiáját elő kell készíteni nemcsak tudati, de gazdasági szinten is. Ugyanígy Szilágyét, Érmellékét, Szatmárét, a szórványét. S ez, akár tetszik, akár nem a román kormánynak – mely most ígéretei elmaradása miatt a nacionalizmus mákonyával bódítja népét, s agresszív ellenállással próbál minket eme útról eltéríteni –, előbb-utóbb bekövetkezik. Simó Erzsébet Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2013. március 2.Az eladható kultúra jegyében (Szent György Napok)Összeállt a Szent György Napok kulturális hetének programja, szombattól csütörtökig a nagyközönséghez szóló, illetve ínyencek figyelmére számot tartó produkciók egyaránt lesznek. Kiváló koncertek, jeles színházi előadások, kiállítások, író-olvasó találkozók, gyermekelőadások szerepelnek a programban. Jegyek már kaphatóak a városi kulturális szervezőirodában. A szervezők az idén bevallottan a kulturális és a gasztroturizmus jegyében készülnek a város immár 22. alkalommal sorra kerülő ünnepére. A Szent György Napok nyitókoncertje ismét szombat este (április 20.) lesz, és akárcsak az előző években, a Krisztus Király-templomban. A fellépő idén a nemzetközileg elismert magyarországi Horgas Eszter fuvolaművész, aki a sepsiszentgyörgyi Georgius Kamarazenekarral és a Csíki Kamarazenekarral mutatja be Fuvolavarázs című koncertjét. Ugyanez a templom lesz a helyszíne egy másik rangos előadásnak, április 23-án este az erdővidéki származású, Európa-szerte egyre elismertebb Barabás Annamária szoprán és a Krisztus Király-templom orgonájának jó ismerője, a svájci Martine Reymond (2009 júniusában ő szólaltatta meg először a frissen felszerelt orgonát) koncertezik. Vasárnap a belvárosi református templomban hangversenyez a Szentegyházi Gyermekfilharmónia, Gheorghe Zamfir pánsípművész és a Taraf koncertjének ad otthont a színház nagyterme. Nem feledkeztek meg a szervezők a legkisebbekről sem, nekik szól Tarján Pál mesés-zenés előadása, melynek címe: Fánk történetek. A Szegedi Miniszínház két produkcióval érkezik, ezek címe: Rémusz bácsi meséi és A három szabólegény, a marosvásárhelyi Ariel Bábszínház A tengerkék kutyus című bábelőadást mutatja be a sepsiszentgyörgyi apróságoknak. Három budapesti és egy erdélyi színház produkciói kaptak helyet a kulturális hét kínálatában, csütörtök este a román közönségnek – és nem csak annak – rendkívüli előadást kínálnak: a 94 éves Radu Beligan nagymonológját, amely több, mint egyszerű élettörténet, igazi színház – ajánlják a szervezők. Kiemelkedő sikere volt tavaly és tavalyelőtt a marosvásárhelyi Yorick Stúdió produkcióinak, most a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulattal közösen a Bányavirág folytatását, Székely Csaba trilógiájának második részét, a Bányavakságot hozzák el a Szent György Napokra. A Kramer kontra Kramer előadásról már esett szó, a Budapesti Operettszínház a Lili bárónővel érkezik, a mifelénk elsősorban könnyűzene-énekesként ismert Gergely Róbert kis színháza, a Gergely Theáter vígjátékkal (Két férfi sakkban) mutatkozik be, a szereplők között van például Détár Enikő, Pelsőczy László. Gergely Róbert egyéni műsort is bemutat, Szereted-e még? a címe Szécsi Pál-emlékestjének, amelyet nagy sikerrel játszik Magyarországon – mondta el Dancs Zsolt programigazgató. A Sepsiszentgyörgyről elszármazott Incze Ildikó előadóestjét is megtekintheti a nagyérdemű csütörtök este, Szakonyi Károly és Gyurkovics Tibor közös művét vitte színre, melynek címe: Fejezetek egy házasságból. Dancs Zsolt azt is kiemelte, igyekeztek olyan előadókat, színészeket meghívni, akik sokak által jól ismertek. Grubisics Levente fesztiváligazgató hangsúlyozta: megcélozták a színházba járó közönséget, de szeretnének olyanokat is bevinni egy-egy előadásra, akik egyébként nem nagyon járnak teátrumba. A felsorolt előadásokra jegyet kell váltani, többnyire 35 lejbe kerül. Bíznak benne, nemcsak a helyiek lesznek kíváncsiak, de más erdélyi városokból is érkeznek érdeklődők, hiszen a Kramer kontra Kramert Európában először mutatják be Budapesten kívül (a filmből ismert történetet két neves színész, Nagy Ervin és Kovács Patrícia előadásában láthatjuk). Szeretnék, ha a Szent György Napok kulturális hete is beékelődne az erdélyi köztudatba, és sokan nemcsak hétvégére, de erre a néhány napra is érdemesnek tartanák városunkba utazni. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2013. március 2.Kós, a díszműkovácsA Kós Károly Év rendezvénysorozat részeként az építész, az író, a grafikus után a művészi kovácsoltvas tervezőjével ismerkedhettünk meg a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban a csütörtök esti, könyvbemutatóval egybekötött rendezvényen. Márton László gyergyószentmiklósi műszaki kutató (képünkön) az Erdélyi Múzeum-Egyesület Tudomány- és Technikatörténeti Füzetek sorozatában megjelent, Kós Károly, a művészi kovácsoltvas formatervezője című kötetét mutatta be. Építészetének szerves részeként, az európai vasművesség, formatervezés összefüggésében elemzi a terveket. Bevallása szerint a könyv célja, hogy az életmű e kevésbé ismert képét műszaki oldalról mutassa be. Az Európában ható építőművészeti stílusoktól eljut a nemzeti és egyéni formanyelv kialakulásának elemzéséig, majd a kört az erdélyi kovácsoltvas-művességre szűkíti, konkrétan Kós Károlyra, a fémművességről vallott felfogására. Kinda István muzeológus a könyv ismertetésekor a szerző anyag iránti rajongó szeretetét emelte ki. Kós Károly művészetéről szólva a díszkovácsmester, díszműkovács megnevezések is jelzik, hogy a fémművesség magasabb színvonaláról beszél. Az egyben ismeretterjesztő tanulmányban a pontos műszaki nyelvezet ötvöződik a szép magyar nyelv használatával. Márton László vetített képes előadásában részletesen bemutatta Kós gazdag motívumkincsét népművészet-építészet kapcsolatában. A könyvbemutatót Nagy György olaszteleki kovácsmester, számos Kós-vasműterv kivitelezőjének kamarakiállítása egészíti ki. Az ő alkotása a múzeum bejáratánál felállított három lámpatest és a feljárati lépcső díszes korlátja is. Az alkotót mesterségéről Szőcsné Gazda Enikő muzeológus faggatta. Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2013. március 2.Az Őrkő körülSepsiszentgyörgy lakosságának óvatos számítás szerint mintegy tíz százaléka cigány származású. Felük az Őrkőn él, a másik része szerte a városban, a látszat szerint kissé civilizáltabb, az integráció útján előbbre jutva. Nem ritkán botlik az ember egy-egy kolduló kisgyermekbe, de felnőttbe is, ki receptet szorongat markában, s arra kér, segítsd, hogy kiválthassa, mert beteg a gyermek, a felség, az anya. A mi cigányaink, hisz az utolsó népszámláláson is zömük magyarnak vallotta magát, az iskolában magyarul tanulnak, minden választáson az RMDSZ tulipánjára ütik a pecsétet. Néhány, az ő sorsukért felelős emberrel beszélgettem helyzetükről, attól indíttatva, hogy dr. Antal Álmos, a megyei kórház orvos igazgatója egy interjú alkalmával kijelentette, az orvosi ellátáson kívül ezek az emberek sehol nem részesülnek emberhez méltó ellátásban. Vagy esznek, vagy fűtenek ANTAL ÁLMOS, a megyei kórház orvos igazgatója: Muszáj a cigánykérdésről beszélnünk, főként azért, mert úgy látszik, ránk, a kórházra hárul annak kötelessége, hogy megoldjuk. Én úgy látom, sehol emberhez méltó szolgáltatást nem kapnak, csak itt, a kórházban. Ennek kapcsán ellenben el kell mondanom, hogy igen súlyos dolognak tartom a gettósodást, mely azt jelenti, hogy egy településen ötvennél több olyan személy él, akinek nincs munkából származó jövedelme, s legalább felének nyolc osztálynál alacsonyabb az iskolai végzettsége. Sepsiszentgyörgyön például óriási szegregátum él, számbelileg közelíti az összlakosság tíz százalékát, Székelyszáldoboson, Bölönpatakon, Árapatakon, Szentléleken úgyszintén. Ha bajban vannak, kihez fordulnak? Mentőt hívnak, kórházba jönnek. Ez nagyon sokba kerül. Nem azt mondom, hogy a költségeket nem képes elviselni az állam, csak azt, hogy igen hátrányos körülmények között élnek, és ezt a külvilág nem hajlandó tudomásul venni. Bajaik mind itt csapódnak le a kórházban. Több mint huszonöt éve követem sorsukat, azóta dolgozom kórházban, s látom, hogy ezek az emberek elveszítették munkalehetőségeiket, gyermekeik nem járnak iskolába, de a betegségeknek ugyanúgy vagy az átlagemberhez viszonyítva még jobban ki vannak téve. – Hallani, a gyermekanyák zöme is e közösségekből kerül ki. – Majdnem a százat súrolja csak az ebben a kórházban szülő, tizennyolc éven aluli gyermekanyák száma. Egy procedúra szerint ilyenkor értesítenünk kell a gyermekjogvédelmet, rendőrséget. De szemmel láthatóan világuk párhuzamos a mienkkel. Ezeknek a jelentett eseteknek legnagyobb része, információink szerint egyetlenegy sem került tárgyalási fázisba, már a kivizsgálás szakaszában elakad. Nem arról van szó, hogy boldogítana bárkit is, ha egy embert bezárnak, hanem arról, hogy sem a társadalmi, sem a jogi korlát ez esetekben nem működik. Most nem arról beszélnék, hogy ezek nehezítik munkánkat, hanem a társadalmi jelenségről, miként nő folyamatosan a halmozottan hátrányos helyzetben élő szegregátumok létszáma. Miközben tudjuk, hogy a szegénység, melyben élnek, olyan mély, hogy télen például – kissé sarkítva – vagy esznek, vagy fűtenek. Mi, orvosok igyekszünk emberségesen bánni velük. Hogy ezt a személyzet vagy más betegek, látogatók, miként fogadják, más kérdés. De nem tudok még olyan intézményről, mely ezt a részfeladatot felvállalta volna. Tudom, hogy a beiskolázások száma is óriásit csökkent, azt is, hogy az e közösségekből származó középiskolásokat két kezünkön megszámlálhatjuk. Tetszik, nem tetszik, ezek az emberek is részei életünknek, városunknak, maga az Őrkő is, akár a múzeum vagy a park. Életformájukhoz ragaszkodnak Mindenki, aki hivatalból vagy egyszerű emberi szolidaritásból a cigánykérdéssel foglalkozik, elismeri, hogy e területen bokrosak a gondok. Az erős identiltástudattal rendelkező közösséget meglehetősen nehéz megszokott életformájából kimozdítani. Főként mert soraiban az átlagosnál is magasabb a szegénység, a munkanélküliség, a korai házasságkötés aránya, gyors a gyermekszaporulat, rosszak lakásviszonyaik. A megyeszékhely roma lakosságának mintegy fele él szinte gettóba zárva az Őrkőn, másik fele a városban szétszórva, valamivel jobb körülmények között, de ugyancsak a szegénység küszöbén tengődik. A kitörés nagyon nehéz, hisz lakást keveset kapnak, az albérlet drága, ezért elérhetetlen. A roma származású fiatalok nehezen kapnak munkát, és ha a bőrük színe miatt esetleg nem kerülnek hátrányos helyzetbe, gyenge romántudásuk áthághatatlan akadálynak bizonyul. TANKÓ VILMOS, a város szociális osztályának vezetője mondta el, amikor a cigány emberek szociális támogatottságáról érdeklődtünk, hogy a szegény családok támogatására meglehetősen sokat költ a tanács. Sok és több fajta segélyezés létezik, de arra vonatkozó statisztikáik, hogy támogatottjaik közül ki roma, ki nem – nincs. A utolsó népszámlálás is azt mutatta, kevesen vállalják cigány voltukat. Nálunk magyarnak, a románok lakta településeken románnak vallották magukat. Igen furcsa jelenség: bár életformájukhoz ragaszkodnak, nemzeti hovatartozásukat nem vállalják. Pünkösdre szépen felöltöznek LAURA DEME bérezett egészségügyi közvetítő. Feladata terhesanya-gondozás és az ehhez kapcsolódó teendők. Mikor munkájáról kérdezzük, szívesen beszél, de azt is fontosnak tartja elmondani, hatalmas civilizációs lemaradás tapasztalható ebben a környezetben. Munkája legeredményesebb részének azt tekinti, hogy sikerült a hagyományos és a körülményeknél jobb higiéniai szokásokra rávezetnie a kisgyermekes anyákat, hogy az orvossal együtt családtervezési ismeretekkel okosabb gyermekvállalásra próbálják nevelni a fiatal családokat, ingyen fogamzásgátlókat juttatnak a termékeny korban lévő asszonyoknak. Az eredmény még várat magára – mondja –, változatlanul magas a zsenge fiatal korban kötött házasságok száma vagy a kiskorú lányok körében a terhesség. Mindkettő következménye a korai iskolaelhagyás. Laura Deme hatszáznál is többre becsüli az őrkői gyermekek számát, akik rossz minőségű házakban élnek, s az utcáról behordott ivó- és mosdóvíz, a villanyáram hiánya megnehezíti életüket. Örömmel beszél arról, hogy valamelyes fejlődést mégis tapasztalni a cigány családok gyermekeikhez való viszonyában, bérmálásra, elsőáldozásra szépen felöltöztetik őket, de ennél is fontosabb, hogy az iskolában is ma már ritkábban látni elhanyagolt gyermekeket. Sorsukon javítani – kötelességünk – Valamikor olyan szenvedéllyel és tenni akarással vetette bele magát az Őrkő és az őrkői cigányok élet- és lakáskörülményeinek megváltoztatásába, hogy – nem tudom, szemébe is, de háta mögött cigány vajdának nevezték Czimbalmos Csaba akkori alpolgármestert, jelenlegi városmenedzsert. E feladatot már átadta utódjának, Tischler Ferencnek, de bizonyára elárulja, sikerült-e valamit is megvalósítania régi terveiből. CZIMBALMOS CSABA: Elégedett nem vagyok, sorsukat látva nem is lehetek, de az elmúlt húsz esztendő alatt mégis sikerült egy-két fontos dolgot megvalósítanunk. Az utcákat úgy-ahogy, kaviccsal feltöltötték, elkészültek azok a bizonyos utcai vízcsapok, ahonnan egészséges vizet kapnak, és sajnos, csak anyagi okok miatt nem tudták ezt a vizet a háztartásokba is bevezetni, tanácsi pénzen újították fel a közösségi házat, helyben orvosi ellátáshoz is jutnak, elkészültek az első esővíz-elvezetők, s a szemétgyűjtés tekintetében mozdultak előre. Változatlanul gondot okoz, hogy a telkeket nem tudják számukra kimérni, a terület ugyanis a hadseregé, s annak idején önkényes helyfoglalás történt. Nagy, gyökeres átalakítási terveim elakadtak, az Európai Unió lakásfelújításra egy fityinget sem ad, így az emberibb lakhatási körülmények megteremtése álom maradt nemcsak számomra, de számukra is. Tény, itt él a város lakosságának legszegényebb rétege, s sorsukon javítani továbbra is feladataink közé tartozik. Ne ebéddel csalogassuk az iskolába! Ha csavargó, rosszul öltözött cigány gyermeket lát az ember az utcán – bár ismerjük el, egyre kevesebben vannak –, általában azzal nyugtatja lelkiismeretét – ki egyáltalán foglalkozik e népcsoport gondjaival, gyermekeinek sorsával –, hogy az iskolában vagy óvodában az Őrkőn a Caritas jóvoltából legalább naponta egy alkalommal meleg ételhez is jutnak. KOSZTÁNDI TERÉZ-t, a közismert katolikus jótékonysági szervezet, a Caritas sepsiszentgyörgyi vezetőjét elfoglaltsága miatt meglehetősen nehezen találtuk meg, végül egy borús reggel ültünk le beszélgetni, s legnagyobb meglepetésemre megerősítette: idén az őrkői iskolás és óvodás gyermekek nem kapnak ebédet. Magyarázni kezdte, hogy az osztrák társintézményük igényesebb, és hosszú távú nevelési programot dolgozott ki Comenius néven. Úgy találták, az ebéddel való iskolába csalogatás meglehetősen primitív, eredménye alig értékelhető, és múlékony. Olyan célok megvalósítását tűzte a helyi Caritas elé, melynek hatása hosszabb távú és maradandóbb. Például a délutáni oktatásra, foglalkozásokra helyezték a hangsúlyt, iskolai mediátort alkalmaznának, de főképp összefognák, egy irányítás alá vonnák a roma gyermekek felzárkóztatási programját. Természetesen az étkeztetési program feladására ama prózai felismerés is kényszerítette, hogy az egyre több gyermek ellátása egyre több pénzbe kerül! Akkor segítünk, ha ők is akarják – Minden választás előtt az RMDSZ célba veszi a magyar cigányságot. Ígér nekik fűt-fát, magához édesgeti, s természetesen a tulipánra nyomják a pecsétet. Mégis – huszonhárom év alatt – életük alig javult. TISCHLER FERENC alpolgármester: Két-három hete munkacsoportot hoztunk létre a sepsiszentgyörgyi romahelyzet feltérképezésére és megsegítésére. Folyamatban ennek a szerteágazó és alapos, ösztönző programnak a kidolgozása. A munkacsoportban alapítványok, a kórház és civil szervezetek dolgoznak. Alapelvük: csak akkor segítünk, ha ők is akarják, és igyekszünk alkalmazkodni az ő elvárásaikhoz. Első lépésként pontos nyilvántartást kell készítenünk az itt élő emberekről, mert sajnos, senki nem tudja, hányan vannak, hány közülük munkaképes, kinek van munkahelye, családonként hány gyermeket tartanak el. Programunk, mely most alakul, formálódik – ösztönző kíván lenni. Fontos például számba vennünk a tartozásaikat a szolgáltatónak. Mondanom sem kell, milliókra rúgnak a büntetésekkel együtt. Ki akarunk dolgozni egy olyan közmunkaprogramot, mellyel – ha rendesen dolgoznak – letudhatják adósságaikat, illetve a tanács rendes munka fejében átvállalja, és törleszti azt. Akik rendesen dolgoznak, azoknak munkahelyet is szerzünk. Természetesen számolunk azzal is, hogy az időhöz, a munkához való viszonyuk teljesen más, mint a mienk. Nem számítunk gyors eredményre, de abban bízunk, ha tíz év múlva másképp néz majd ki az Őrkő és az ott élők, ők is, mi is elégedettek leszünk. – Alpolgármester úr, az idei általános választások kiszámíthatatlanság okán megyénk egy roma parlamenti képviselőt, Nicolae Păunt a képviselőházba juttatott. Járt maguk felé, beszéltek a megyében élő roma lakosság gondjairól? – Nem, pedig segíthetne, de eddig felénk sem nézett. Simó Erzsébet Háromszék (Sepsiszentgyörgy), (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
