udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 52 találat lapozás: 1-30 | 31-52
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Allami Szekely Szinhaz (Marosvasarhely)

1994. november 5.

Nov. 5-én Marosvásárhelyen zsúfolt nézőtér előtt köszöntötték Lohinszky Loránt érdemes művészt, aki idén betöltötte 70. évét. A marosvásárhelyi Székely Színház nagy korszakának örököseként méltatták, felidézve a színművész emlékezetes alakításait. Marin Sorescu román, Fodor Gábor magyar művelődési miniszter köszöntő levelét olvasták fel, majd a fogadáson Ablonczy László, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója nyújtotta át színháza ajándékát a művésznek. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

1995. december 19.

Marosvásárhelyen a Nemzeti Színház magyar tagozata dec. 22-én ünnepi műsor keretében tiszteleg a 70 éves Hunyadi András rendező előtt, aki 1956 óta tagja az akkor még Állami Székely Színháznak nevezett társulatnak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

1996. február 10.

Az 1996-os Hargita Kalendárium érdekes írást közöl Szőcs István tollából, aki a marosvásárhelyi Székely Színházra emlékezik. A színház 1948-tól 1962-ig ezen a néven működött. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 10-11./

1996. március 9.

Göncz Árpád köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét adományozta Tompa Miklós rendezőnek és színészpedagógusnak a marosvásárhelyi Székely Színház megalapításának 50. évfordulója alkalmából. Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter Farkas Ibolya, Győrffy András, Kárp György, Lőrinczy Ilona, Mózes Erzsébet, Szabó Duci és Tamás Ferenc színművészeket, továbbá Kincses Elemér rendezőt és Nagy Sándor kellékest a Pro Cultura Hungarica emlékplakettel tüntette ki. Az emlékplaketteket és a kitüntetést márc. 9-én Marosvásárhelyen Inkei Péter helyettes államtitkár adja át. /50 éves a Székely Színház Kitüntetések az évforduló alkalmából. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

1996. március 11.

Márc. 9-én elkezdődött az ötvenéves Székely Színházat köszöntő rendezvénysorozat a marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozatán, melyen részt vesznek az erdélyi magyar színházak és tagozatok. A díszünnepségen megjelent a hajdani Székely Színház több művésze. Márc. 10-én bemutatják Sütő András Káin és Ábel című drámáját, márc. 11-én színházi kerekasztalnál emlékeznek az 50 éve alakult Székely Színházra, márc. 12-én Harag György emlékkiállítás nyílik a színház előcsarnokában, este pedig a budapesti Nemzeti Színház vendégszerepel Tamási Áron Tündöklő Jeromos című darabjával. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

1996. július 5.

Júl. 5-én, 86 éves korában Marosvásárhelyen meghalt Tompa Miklós rendező, Tompa László költő fia. Budapesten sajátította el a rendezés tudományát, azután hazajött Kolozsvárra. Az erdélyi magyar dráma hiteles megszólaltatója volt. Az általa alapított Székely Színház a legjobb társulat lett, odacsábította a legjobb színészeket, a színháznak 21 éven át volt az igazgatója, 1976-81 között pedig a színiakadémia rektoraként működött. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./ Tompa Miklós Székelyudvarhelyen született, 1910-ben.

1997. szeptember 2.

Marosvásárhelyen a színház magyar tagozata, a hajdani Székely Színház felvette a Tompa Miklós Társulat nevet. Ezzel a gesztussal emlékezik a Székely Színház alapító-igazgatójára, főrendezőjére. Jelen évadtól kezdődően a kisterem műsortervében is komoly művészi értéket képviselő drámai művek fognak szerepelni. /Népújság (Marosvásárhely), szept. 2., Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./

1998. október folyamán

A hetvenéves Nagy Pál irodalom- és művelődéstörténész, közíró, tanár és szerkesztő örök városa Marosvásárhely, ezt mutatja legújabb kis könyve is: Bolyaiak tere /Impress, Marosvásárhely, 1998/. Czegő Zoltán mutatta be a könyvet szeretettel, elismeréssel. Szó esik Nagy Pál munkájában a 110 éves EMKE alakulásáról. Czegő itt megjegyezte: Budapesten az EMKE épülete ma Chicago söröző. A könyvben a szerző a Székely Színházra és rendezőjére, Tompa Miklósra emlékezett, továbbá a Kemény Zsigmond Társaságra. /Czegő Zoltán: Marosvásárhely szellemi udvarmestere. = Nyugati Magyarság (Montréal), okt./

1999. május 25.

Május 14-én jelentették be hivatalosan Csíkszeredában: megnyitotta kapuit a város első hivatásos színháza, a Játékszín. Az önkormányzat támogatásával megalakult csíki teátrum első bemutatójára (Szép Ernő: Vőlegény) idén ősszel kerül sor, jelenleg a társulatszervezés és intézményépítés folyik. Parászka Miklóst hívták meg művészeti vezetőnek, az új "székely színháznak" a Városi Művelődési Ház (képünkön) ad egyelőre otthont. /Csíkszereda magyar színészete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./

1999. augusztus 20.

Az egyetemes magyar színjátszás kiemelkedő alakja Senkálszky Endre, aki október 2-án tölti nyolcvanötödik életévét. 1957-ben tüntették ki az érdemes művész címmel. 1992-től a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja. 1995-ben az EMKE a Kemény János-életműdíjjal jutalmazta munkásságát, és szintén életműdíjat vehetett át 1998-ban Kisvárdán. Senkálszky 1939. szeptember elsejétől kezdve volt tagja a Kolozsvári Színháznak. Egyik példaképe báró Kemény János, aki 1945 után Tompa Miklóssal megalapította az első állandó magyar színházat Marosvásárhelyen, Székely Színház néven. Senkálszky 1945 után tanított Kolozsváron a Színművészeti Főiskolán, 1954-ben azután a főiskolát áthelyeztették Marosvásárhelyre. - Senkálszky megállapította, hogy jelenleg több ideig próbálnak egyes darabokat, mint amennyi ideig játsszák. Elpártolt a közönség egy része a színháztól. /"Hiszek az élő szóban" Beszélgetés Senkálszky Endre érdemes művésszel. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./

2000. november 11.

A Harag Napok keretében nov. 9-én megkoszorúzták Harag György marosvásárhelyi sírját. Beszédet mondott Tompa Gábor. A felejthetetlen színművész, Héjja Sándor sírjánál, Nagy Dezső, színész mondott emlékbeszédet. Koszorút helyeztek el Tompa Miklós nyughelyénél is, aki alapítója volt a Székely Színháznak, és több színészgeneráció tanára volt. A jelenlevők meglátogatták a mindössze 45 évet élt Péterffy Gyula, egykori kolozsvári színész sírhelyét is. Este Tompa Gábor igazgató átadta az örökös tagsági oklevelet Bereczky Júlia, Sebők Klára, Széles Anikó, Kakuts Ágnes, Barkó György, Czikéli László és Nagy Dezső színművészeknek, valamint Tóth László tervezőnek és Taub János rendezőnek. Az ünnepség után a Szatmári Északi Színház Harag György Társulata adta elő Peter Shaffer: Amadeus című drámáját. /Nánó Csaba: Harag György-emléknapok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

2000. november 23.

Metz Katalin könyve /Forgószélben - Harag György, a rendező-mágus. A szerző kiadása, Budapest, 2000, Regiszter Nyomda/ sorrendben a második, amely Harag György életével és munkásságával foglalkozik. Az első, a Nánai István szerkesztette Harag György színháza című kötet elsősorban adatokra támaszkodott, Metz Katalin szubjektív módon közelített Haraghoz. A Magyarországra áttelepült szerző, Metz Katalin Marosvásárhelyen, az akkoriban virágkorát élő Székely Színház előadásain nőtt fel, majd egyetemistaként a kolozsvári magyar színházat látogatta - immár a jövendőbeli kritikus szemével. /Nánó Csaba: Közelképben a rendező-mágus. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./

2000. december 29.

Dec. 28-án a 90 éve született, 1996-ban elhunyt névadójára emlékezett Marosvásárhelyen a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. A katolikus temetőben, Tompa Miklós, a művészet érdemes mestere, a marosvásárhelyi Székely Színház alapító igazgatója sírjánál Béres András művészeti igazgató, egyetemi rektor mondott emlékbeszédet. Ferenczy István színművész emlékezett a Mesterre, majd elmondta az Apáink arcán című Farkas Árpád-verset. Tompa Miklós sírjára koszorút helyeztek a prefektúra, a Polgármesteri Hivatal, a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Színművészeti Egyetem képviselői. A színház előcsarnokában Zeno Fodor és Kovács Levente megnyitották a Tompa Miklós rendezéseiből válogatott fényképkiállítást. /(lokodi): Remember Tompa Miklós. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./

2001. március 12.

Márc. 10-én Marosvásárhelyen az emeleten Szent István és kora, az előcsarnokban a Székely Színház nagy egyéniségeinek fényképei fogadták a Tompa Miklós Társulat legújabb bemutatójára érkező nézőket. A kétnyelvű millenniumi vándorkiállítást a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Határon Túli Magyarok Hivatala szervezte. Joggal dicsérte a kezdeményezést megnyitóbeszédében a három méltató, Burkhardt Árpád alprefektus, Fodor Imre alpolgármester és Kárp György, a Nemzeti Színház aligazgatója. A fotókiállítás pedig az 55 évvel ezelőtt létrejött Székely Színház felejthetetlen színészeiről, rendezőiről, előadásairól nyújt fényképes válogatást. Kemény János, Tompa Miklós, a két alapító, Kovács György, Szabó Ernő, Delly Ferenc, Borovszky Oszkár, Kőszegi Margit, Andrási Márton és kitűnő társaik sorakoznak a képeken. /Nagy Miklós Kund: Hármas esemény a Nemzeti Színházban. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 12./

2001. április 26.

A Kemény Zsigmond Társaság /Marosvásárhely/ ápr. 24-i vendége Lohinszky Loránd érdemes művész volt, aki tehetségével fél évszázadon át szolgálta a marosvásárhelyi Tháliát. 1945 augusztusában a Kultúrpalotában a vásárhelyi értelmiség színházat követelt magának, ennek eredménye volt, hogy 1946. márc. 10-én a Székely Színház megtarthatta első bemutató előadását. 1950-ben érkezett meg a városba a Kolozsváron frissen végzett fiatal színművész. /Nagy Miklós Kund: Kemény Zsigmond Társaság. Lohinszky Loránd a múltról, jelenről és a színház jövőjéről. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 26./

2001. november 24.

Kovács Levente A Marosvásárhelyi Székely Színház története című könyve érdekfeszítő, adatgazdag. Nemcsak az elhunyt színészekről és rendezőkről esik szó a munkában, az 1946-ban alakult Székely Színház munkatársairól, hanem a ma élőkről is, annak ellenére, hogy a cím 1962-t ígéri végpontnak. /Sebestyén Mihály: A SZÉKELY SZÍNHÁZ avagy ahogyan elmondja és előadja K. L. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 24./

2002. március 23.

Kovács Levente munkája /A Marosvásárhelyi Székely Színház története. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2001/ kiváló szakkönyv. 1946-ban, a Kultúrpalotában megnyitotta kapuit a Székely Színház, és az államosításig, 1948. október 22-ig hetvenkét bemutatót /!/ tartott. 1948-ban az állam megszüntette az operettszínházakat Szatmáron és Aradon is, ezzel megtörtént az átváltás a prózai tevékenységre. 1962-től indult Marosvásárhelyen a román tagozat, ezzel valójában megszűnt a Székely Színház, és átalakult kéttagozatos állami színházzá. 1975-ben Csorba András személyében leköszön az utolsó magyar igazgató. /Kudelász Ildikó: Egy színház születése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 23./

2002. június 8.

73 esztendős korában, Trelleborg kórházában elhunyt Erdős Irma /Nyárádkarácsonyfalva, 1929. szept. 8. - Trelleborg, Svédország, 2002. máj. 2./, a marosvásárhelyi, erdélyi, majd a nyugati szórványmagyarság egyik legjelentősebb színművésze. A magyar versmondás apostolaként szolgálta nemzeti kultúránkat a Kárpát-medencében, Nyugat-Európában és Amerikában egyaránt, férje, dr.Bartha István oldalán és támogatásával. Sok kortárs magyar költőt ő szólaltatott meg először a szórványmagyarság színpadain, nemegyszer Erdélyben is. Ravatalánál Molnár-Veress Pál, a Svédországi Magyar Protestáns Gyülekezetek Közösségének lelkésze szolgált a feltámadást hirdető igével. Hamvait a nyár folyamán a marosvásárhelyi református temetőben helyezik örök nyugalomra. Erdős Irma a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán tanult. 1952-től a marosvásárhelyi Székely Színház tagja és a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola beszédtechnika tanára lett. 1973-ban házasságkötése révén került ki Svédországba, ahol "egyszemélyes színházat" alapított, azaz versműsorokkal, esszékkel, elbeszélésekkel kereste fel a nyugati szórványmagyarság közösségeit, sok-sok verset, esszét, elbeszélést vitt el a magyarok elszórt szigeteire. Így jutott el 1997 során Erdély több településére, többek között Zilahra is, ahol hosszasan ünnepelte közönsége. /Gáspár Attila: Erdős Irmára emlékezünk. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 8./

2002. december 19.

Elhunyt Ferenczy István /Szászrégen, 1937. aug. 31. - Marosvásárhely, 2002. dec. 17./ Tamási- és Szentgyörgyi-díjas színművész, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház tagja. Súlyos betegség szólította el, példaértékű, nagyszerű pályafutást hagyott maga mögött. Ízig-vérig erdélyi magyar személyiség volt, akinek mindennél fontosabb volt kötődése, hűsége és művészi hite. 1959-ben Marosvásárhelyen, a Székely Színházban kezdte színészi pályafutását, Tompa Miklós egyik utolsó, kedvenc tanítványaként. A városban maradt, társulatához élete végéig hű maradt. Munkáját elismerés, megbecsülés, néha rajongás kísérte. Tudását, a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola tanáraként is érvényre juttatta. Közel negyedszázadon át tanított. A világirodalom nagyjainak jelentős szerepei Shakespeare-től, Goldonitól, Schillertől, Shaw-tól Csehovon, Gorkijon át Solomonig és Dürrenmattig az ő hangján szóltak a közönséghez. Művészetének gazdagsága a magyar drámairodalom nyújtotta szerepekben bontakozott ki igazán. Madách, Szigligeti, Katona, Németh László, Móricz Zsigmond alakjai mellett az erdélyi szerzők, Tamási Áron, Sütő András, Székely János műveiben nyújtotta pályájának legemlékezetesebb teljesítményeit. Az erdélyi táj és lélek vállalt sorssá nemesült művészetében. Néhány éve Ferenczy István így vallott sorsáról: "Most, az öregedés határán egyre inkább meggyőződöm arról, hogy bőven elég az a kis hely, ahová Isten rendelte, hogy szülessen az ember. Bőven elég, ha ott tudja teljesíteni - többé-kevésbé - azt a feladatot, amit magára vállalt, vagy azt, amivel megbízták. Én a színészi pályát vállaltam, és nekem ez egy olyan óriási feladat, hogy úgy érzem, mindig adósa fogok maradni... Hát én itt születtem, és nagyon boldogan fogok meghalni - remélem, minél később -, igyekezvén, hogy még ami van, azt magamból visszaszolgáljam az embertársaimnak." Temetése dec. 20-án lesz a marosvásárhelyi római katolikus temetőben. /Ferenczy István. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 19./

2003. július 4.

A marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, a magyar tagozat Vásárhelyi Nyári Komédiázás felcím alatti rendezvényével július 6-án kiszáll Mikházára is, egy kerek héten át ott tartja - mindenkit szívesen látva - nyílt próbáit. Három komédia bemutatásáról van szó. A vígjátékokat július 12-én Mikházán mutatja be a társulat, másnap Nyárádremetén, majd július 16 és 17-én Marosvásárhelyen, a Bolyai Líceum udvarán láthatja a közönség. Mikházán a bemutató előtt Kántor Zita, valamint a faluban élő Sándor Ernő képzőművészeti munkáiból nyílik kiállítás. A Vásárhelyi Nyári Komédiázást támogatja a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is. Újra elkezdődhet az, amit az egykori Székely Színház abbahagyott. /L. I.: Vásárhelyi Nyári Komédiázás. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 4./

2003. szeptember 30.

Nagyenyeden a Dr. Szász Pál művelődési házban szept. 26-án Adamovits Sándor tartott előadást Kemény Jánosról. Báró Kemény János 100 éve született. Az előadás Erdély legnagyobb mecénásának életéből mutatott be fejezeteket. Kemény János kastélyában 1926-ban volt az első marosvécsi találkozó. A következő 20 évben itt volt Erdély minden valamire való írója. Kemény János magára vállalta a romániai magyar nyelvű színtársulatok támogatását is. 1952-ben Kemény János munkaszerződését felbontották a Székely Színháznál, ahol dramaturg volt. Mészégető lett leányával, Marosvécsen mészkövet talicskázott. Később könyvtáros lett, 59-től pedig az Új Élet munkatársa nyugdíjazásig. 1971. október 13-án távozott az élők sorából. /N. T.: Kemény János Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 30./

2003. november 14.

Nov. 12-én indult a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat új kezdeményezése, a Felolvasó színházi esték sora. A legendás marosvécsi találkozók házigazdájával, az egykori Székely Színház száz éve született alapítójával, Kemény Jánossal kezdtek. Elhangzott a Kilyén Ilka által összeállított változatos anyagú, közel másfél órás műsor. A vécsi összejövetelek szellemét, hangulatát igyekezett feleleveníteni a társulat kilenc színésze. Báró Kemény János és Auguszta asszony, Tamási Áron és Reményik Sándor, Áprily Lajos és Tompa László, Szerb Antal és Kacsó Sándor, Bánffy Miklós és Berde Mária, Dsida Jenő rokonszenves egyéniségét, írásainak jellegzetes világát mutatták be. /N.M.K.: Marosvécsi üzenet. Kemény Jánosék megidézése a Nemzeti Színházban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./

2004. február 3.

Kárp György, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház ügyvezető igazgatója emlékezett: 1946-ban, a Székely Színház megalakulásakor az alapító igazgató, Tompa Miklós felvállalta, hogy az egész Erdély színháza lesznek. Azóta is hűségesek ehhez. Tavaly a dévai Segesvári Miklós Pál Egylet pályázott meg színházi előadásra pénzt. Kötelességüknek érzik, hogy a szórványba is ellátogassanak. A marosvásárhelyi színháznak 23 főállású színésze van, mellettük 13 aktív nyugdíjas kollégájuk, akiket bármikor színpadra lehet állítani. A színházban két társulat működik: a Tompa Mihály és a Liviu Rebreanu. Nagy előnye a színháznak, hogy a vásárhelyi  színművészeti egyetemről a fiatal és tehetséges lányokat, fiatalembereket magunkhoz tudják csalogatni. Sok színész elmegy Magyarországra. Tavalyelőtt meghirdették, hogy közönségbarát produkciókat hoznak létre. És megszületett egy Marivaux-előadás, a Két nő közt. A 2003–2004-es évad első bemutatója az Édes Anna, óriási sikerrel ment. Bemutatták Arthur Miller Pillantás a hídról c. darabját, a kisteremben pedig megy Füst Milán: A boldogtalanok. A nagyszínpadon Robert Toma francia drámaíró Nyolc nő című darabját készítik elő. Folytatódik a sor a Györgyike, drága gyermek című Szomory-darabbal. /Gáspár-Barra Réka:  Egy eurós kultúra. Beszélgetés Kárp Györggyel, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház ügyvezető igazgatójával. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 3./

2004. december 28.

Az RMDSZ megalakulásának 15. évfordulójára emlékezett Marosvásárhelyen, dec. 27-én, a Kultúrpalotában az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete. Dávid Csaba, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Sebestyén Aba színművész jelezte, hogy az esten nemcsak az RMDSZ-re, hanem a hajdani Székely Színházra is emlékeznek. 1946. február 4-én jelent meg az a rendelet, amellyel megalapították a Székely Színházat, Tompa Miklóst nevezték ki igazgatónak. 1946. március 10-én nyitotta meg kapuit a Székely Színház Lehár Ferenc: A mosoly országa című operettel. /-vagy-: 15 éves az RMDSZ. Jubileum a nosztalgia jegyében. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./

2005. március 31.

Ötvenkilenc éve, 1946-ban húzták föl először a függönyt, csendült föl az első szó a színpadon Marosvásárhelyen. Akkor egy város fogott össze, hogy színháza legyen. Színházi Lyukasórát szervezett március 29-én Marosvásárhelyen a Kemény Zsigmond Társaság a Kultúrpalotában. A Színházi Világnap alkalmából a színház volt a téma: az egykori, legendás Székely Színház. Kárp György színművész üdvözölte a Lyukasórán megjelent egykori kollegákat a Székely Színházból: Szabó Ducit, Mende Gabyt, Székely M. Évát. /Nagy Botond: Emlékhozók szelleme. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 31./

2005. április 5.

A Földes-ügyről eddig is sokan tudtak, legfeljebb hallgattak róla. Jött azonban egy Stefano Bottoni nevű polgár, és föllebbentette a fátylat az erdélyi közelmúltról. Lett erre nagy fejvakargatás. Pedig az ötvenes években csak annyi történt, hogy az egyik kommunista csoport leszámolt a másikkal. A román hatalom meg akarta szüntetni Kolozsvárnak az erdélyi magyar közművelődésben, irodalmi életben és tanügyben játszott központi szerepét. Erre jó volt első lépésként a marosvásárhelyi kártya. Marosvásárhelyre került a Bolyai Egyetem orvosi és gyógyszerészeti kara, a színművészeti egyetem, megalakult a Filharmónia, a Székely Színház, a Székely Népi Együttes, Bukarestbe vitték a Magyar Népi Szövetséget, a Falvak Népét, létrehozták a Művelődést, a rádió magyar szerkesztőségét, a Romániai Magyar Szót, majd az Előrét. Sütő András pályája ekkor kezdett felívelni, és kinevezték (1950-ben) a Falvak Népe főszerkesztőjének. Ugyanakkor, amikor szülei kuláklistára kerülnek, a lapban megjelennek a kulákellenes írások. Amíg Sütőt menti tehetsége és későbbi tettei, addig a Földest feljelentő másik kettő – Hajdu Győző és Gálfalvi Zsolt – ezt nem hozhatja fel mentségéül. Hajdu Győző három évtizedre lett az Igaz Szó főszerkesztője, hosszú évekig a kommunista párt központi bizottságának tagja, majd a diktátor főmagasztalója. Gálfalvi pedig az Igaz Szó főszerkesztő-helyettese, a marosvásárhelyi Állami Magyar Színház igazgatója, az Előre főszerkesztő-helyettese, a Szocialista Művelődési Tanács nemzeti igazgatóságának vezetője, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürójának tagja, a Hét főszerkesztője, az Írószövetség, majd a Román Televízió vezetőtanácsának tagja. Az 1989-es változás után Gálfalvi Zsolt továbbra is a magas hatalmi szférákban maradhatott. Közben Kolozsvárnak mint az erdélyi magyarság központjának a leépítése folytatódott a fordulat után is. A román hatalom továbbra sem engedélyezte a Bolyai Tudományegyetem újraindítását. Az RMDSZ vezetését pedig kezdetben a bukarestiek ragadták magukhoz. Ma már a döntéshozó kétségen kívül a bukaresti elnökség és a szövetség vezetőségében túlnyomó többségben lévő marosvásárhelyi csoport – Markó Béla, Frunda György, Borbély László, Kelemen Atilla. Kolozsvári nincs benne. /Román Győző: Az ellopott Kolozsvár. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 5./

2005. július 4.

Mikházán harmadik alkalommal rendezték meg a Csűrszínházi Napokat július 1-je és 3-a között. A Csíki Játékszín, a Gruppenhecc Kabarétársulat, Kilyén Ilka színművésznő, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem hallgatói és a jókedv várták az érkezőket. Ezzel felélesztették a régi Székely Színház hagyományát: a vidéki színjátszás ápolását, falubeli turnék szervezését. Szélyes Ferenc színművész volt az ötletgazda. /Nagy Botond: Csűrszínház a jókedv jegyében. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 4./

2005. augusztus 13.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának 2005/2006-os évadi plakátjai már megjelentek a város utcáin. Újra rendez Marosvásárhelyen Bokor Péter, Gali László, Alexandre Colpacci. 2006 márciusában ünnepelik a Székely Színház megalakulásának hatvanadik évfordulóját. Színre viszik színre Molnár Ferenc Liliomfiját, a rég beígért musical Fórum címmel nem marad el. – A kistermi előadások között lesz Visky András A szökés című darabja, Jean Cocteau Rettenetes szülők és Örkény István Macskajáték című darabja. /Nagy Botond: A változatosság mottójára. Beszélgetés Kárp György ügyvezető igazgatóval. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 13./

2005. szeptember 1.

Erdős Irma az egykori Székely Színház művésznője volt. Az elhunyt színésznő férje, az 1957 óta Svédországban élő dr. Erdős Bartha István nemrégiben Erdős Irma ösztöndíjat és díjat alapított, amelynek átadására először tavaly került sor, szeptember 8-án, az elhunyt művésznő születésnapján. Az (ösztön)díjakat egy-egy tehetséges, fiatal színésznő és színész kaphatja, odaítéléséről titkos szavazással kuratóriumi bizottság dönt. Tavaly Darabont Mikold és Ördög Miklós Levente érdemesült a pénzösszegből, oklevélből és Hunyadi László szobrászművész Erdős Irmát ábrázoló plakettjéből álló elismerésre. Idén a szeptember 2-án nyolcvanadik életévét töltő férjét is – távollétében ugyan, de – megünneplik. Ugyancsak átadják az Erdős Irma-emlékgyűrűt, amelyet egy idős kolléga vagy egykori tanítvány vehet át szintén titkos szavazás alapján. A tavalyi évben Székely M. Éva részesült az elismerésben. /Nagy Botond: „Ma már nem számolom az egyforma, színház nélküli napokat” = Népújság (Marosvásárhely), szept. 1./

2005. szeptember 10.

Átadták az idei színiévad első díjait a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. Az Erdős Irma-ösztöndíjról van szó, amelyet dr. Erdős Bartha István felesége, a Székely Színház néhai művésznője elhunyta után alapított. Idén Nagy Dorottya színművésznő és László Csaba színművész kapta az Erdős Irma-díjat, az emlékgyűrűt pedig Kárp György színművész érdemelte ki. A díjalapító, 1957 óta Svédországban élő professzor férj üzenetét Harsányi Zsolt olvasta fel. /Nagy Botond: Átadták az Erdős Irma- ösztöndíjakat. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 10./


lapozás: 1-30 | 31-52




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998