udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 5 találat lapozás: 1-5
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Akademiai Konyvtar (Budapest)

2004. március 11.

Ha sürgősen nem költöztetik ki a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtárnak is helyet adó épületegyüttesből a soha nem látogatott Ion Vlasiu állandó kiállítást és a Román Tudományos Akadémia kutatóintézetét, akkor hamarosan nem lesz hely egyetlen új kötet számára sem, jelentette ki Sebestyén-Spielmann Mihály, az intézet vezetője. A 2002-2003-ban végrehajtott belső nagyjavítás óta jobbak a tárolási körülmények, mint korábban. Az ablakokat kicserélték, megduplázták, mindegyiket egy-egy Teleki családtag finanszírozta, az ablakokon szerepel a nevük. A könyvtár számítógépeket kapott, most kezdődik a széles sávú internetezés. Évente 250–300 millió lejt költhetnek vásárlásra – ezt az összeget a Megyei Könyvtár költségvetéséből kapják. Ezenkívül a szerzőktől is kapnak néha tiszteletpéldányokat, illetve a marosvásárhelyi Mentor, az aradi Jelen Kiadó, a csíkszeredai Pallas-Akadémia és mások juttatnak el egy-egy példányt kiadványaikból. A NKÖM, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, az Illyés Közalapítvány pályázatok alapján összegeket utal ki a könyvtárnak, így a jelentősebb köteteket: irodalomtörténeti, vallástörténeti, művészettörténeti, filozófiai, könyvtártani, történelmi, néprajzi és más könyveket, szakszótárakat, lexikonokat be tudják szerezni. Az Országos Széchényi Könyvtár, az Akadémiai Könyvtár is juttat nekik köteteket. Az utóbbi időben a Nyugaton élő egyes magyar családok is rájuk testálják magánkönyvtáraikat. Az 1990-es évek végén kb. 200 ezer kötetük volt, azóta mintegy 50-60 ezerrel nőtt az állomány. Ezenkívül újsággyűjteményeik is vannak, de e téren sok a hiányosság. A Teleki család megszervezte a bázeli és marosvásárhelyi helyszíneken működő Teleki Alapítványt. Tőlük lényeges anyagi és erkölcsi támogatást kap a könyvtár. Egy Connecticut-ban működő, amerikai magyar alapítvány az utóbbi években két-három fiatal kutató ténykedését is finanszírozta, és most egy könyvrestaurátor képzését támogatja. Elkészült a Teleki Téka ősnyomtatvány- katalógusa és az ezer oldalas másik katalógus, amely a 16. századi anyag ismertetését tartalmazza. Most készül a háromezer oldalas 17. századi katalógus. Ez utóbbit digitális formában is hozzáférhetővé teszik. /Máthé Éva: „Telt ház" a Teleki Tékában: Évente több ezer kötettel nő az állomány. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./

2007. augusztus 30.

A köteles példányokat a kiadó, nyomda, terjesztő (a könyv előállítója) ellenszolgáltatás nélkül juttatja el a törvény által kijelölt általános gyűjtőkörrel működő központi könyvtárakhoz. Már 1531-ben I. Ferenc francia király parancsot adott, hogy valamennyi francia nyomdász kötelessége a király könyvtára számára minden általuk kiadott könyvből beküldeni egy példányt. Romániában a nemzeti könyvtárat csak 1948-ban hozta létre a kommunista művelődéspolitika, addig az akadémiai könyvtárat (Sf. Sava) tekintették az ország írott emlékezetének. Bár 1800 körül már születtek próbálkozások a köteles példány kikényszerítésére, csak 1840-ben sikerült az akkor már öt éve működő iasi-i egyetemi könyvtárnak megszerveznie, hogy a moldvai szerzők többé-kevésbé rendszeresen beküldjék műveiket. Törvénybe ezt csak 1883-ban iktatta a bukaresti parlament. -1780-ban Mária Terézia reformjainak szerves részeként a budai Egyetemi Könyvtárat jelölte meg Magyarországon elsőként, mint a nemzeti nyomtatványtárat, minden, az országban nyomtatott könyvre vonatkozott a törvényi felhatalmazás. Utóbb, 1808-tól a gróf Széchényi Ferenc gyűjteményéből kinövő Nemzeti Könyvtár (OSZK) és a Telekiek gyűjteményéből kialakuló Akadémiai Könyvtár (1826) is rendelkezett ezzel az „előjoggal”. (A külföldön megjelent magyar és magyar vonatkozásúakat, a hungarikákat is gyűjtik.) A kiadók nyűgnek érezték ezt, igyekeztek kibújni alóla, pontatlanul küldözgettek. Nem mindent gyűjtöttek – ritkán kerültek be halotti jelentések, névjegyek, kicsengetési kártyák, apróhirdetmények, képes levelezőlapok, menetrendek, programfüzetek, falragaszok, holott ezek ma már mind pótolhatatlanok. 1990 után a rendszerváltás például azzal járt, hogy erősen fellazult a kiadványok eljuttatásának fegyelme. Még csak 17-18 esztendő telt el, de máris olyan hiányok tátongnak mind a magyar, mind a román köteles példánysorban, melyek kiegészítésére újabb 18 esztendő sem elegendő. /Sebestyén Mihály: Kötelespéldány. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30./

2008. november 6.

Megadatott Jakó Zsigmond /1916-2008/ számára a hosszú, több mint kilenc évtizednyi élet kegyelmi ajándéka. Az erdélyi magyar tudomány művelői számára elsősorban ő volt a szakmai mérce, a szorgalom és kitartás példája, az erdélyi magyar tudomány érdekeinek elhivatott képviselője. Pályája ígéretesen indult, doktori disszertációját (Bihar megye a török pusztítás előtt, Budapest, 1940) a Magyar Tudományos Akadémia Kőrössy Flóra-jutalomdíjjal tüntette ki. Kutatási területe Erdély középkori történelme, leginkább művelt szakterülete az írásbeliség, az oklevéltan és a paleográfia. Bemutatta a kolozsvári könyvtárak középkori latin kódexeit, elkészítette az erdélyi magyar könyvtártörténet vázlatát. Magára vállalta az erdélyi középkor írásos dokumentumainak vizsgálatát, mintegy 35 ezer oklevelet tanulmányozott át és értékelt. Tanulmánykötetei mellett (Írás, könyv, értelmiség; Társadalom, egyház, művelődés stb.) számos forráskiadást gondozott, közzétette az ó- és középmagyar kori (nagyobb részben maga feltárta) szövegemlékeket, az Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez, 1023–1300 című monumentális gyűjteményt. A tudományos kutatók felelősségét illetően vallotta Budapesten, a 175 éves Akadémiai Könyvtár ünnepén: „A most letűnt évszázad a magyar tudományosság egységét is szétrombolta, virtuális szintre zsugorította össze. A kisebbségi magyar szakemberek azonban sok megcsalattatásuk ellenére hinni akarnak abban, hogy az európai integráció jóváteszi a 20. század kártételeit. Szerintük önmagunkon áll, hogy élünk-e vagy sem azokkal a technikai lehetőségekkel, amelyeket az internet-korszak a tudományos kutatás tényleges újraegyesítésére valósággal tálcán kínál. A kisebbségek szakemberei elkötelezettjei minden olyan technikának és kezdeményezésnek, amely kiszabadíthatja őket másodrendűségbe szorítottságukból, és bekapcsolhatja tudományszakjuk magyar és nemzetközi vérkeringésébe. Ők talán a leglelkesebb hívei a külföldi magyar tudományos műhelyeket az anyaországgal összekapcsoló információs hálózat tervének, remélve, hogy abból ők sem felejtődnek ki. Bár az erdélyi kutatók már tapasztalatból tudják, hogy Erdély többé nem »kisebbik magyar haza«, mégsem feledik, hogy szülőföldjükön a magyar tudománynak továbbra is vannak és lesznek feladatai és érdekei, amelyeknek ellátását tudományosságunk joggal igényelheti elsősorban őtőlük. ” /In memoriam Jakó Zsigmond. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), nov. 6./

2009. május 9.

Az a bizonyos Függelék. Latinul szoktuk emlegetni: Appendix. Bolyai János fűzte hozzá a tér tudományáról és a párhuzamosok viselkedéséről szőtt gondolatsorát tudós apja könyvéhez, a Tentamenhez. Megteremtette azt az új tudományágat a geometria tárgykörében, amit azóta „nem euklidészi geometria” néven tanítanak. Csak egy függelék – amely átformálta a világot. Az idén Budapesten lezajlott nemzetközi könyvfesztiválon erről a kis könyvről is szó esett. Ez volt az idei év legnagyobb magyar „könyveseménye”, bár alig esett szó róla a médiában. Az Appendix felvételt nyert a Világ Szellemi Öröksége listájára. Bekerült az UNESCO Világemlékezet, a Memory of the World kincsestárába, a magyar szellemi termékek közül negyedikként, Mátyás Corvinái, Tihanyi Kálmán Radioskopja és a Tabula Hungariae, azaz Magyarország első, 1528-ban nyomtatott térképe mellé. Egy jeltelen sírtól a Világemlékezetig című előadásában Oláh Anna Bolyai-kutató mesélte el a mű jelölésének történetét. Ő maga kezdeményezte a budapesti Akadémia Könyvtárában található munkapéldány jelölését. A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a könyvet nem datálták. A felhasznált papír vízjeleiből kellett megállapítani a megjelenés pontos dátumát. Ezt a munkát Pelbárt Jenő kutató vállalta magára: az Appendix 1831-ben látott napvilágot, a marosvásárhelyi református kollégium nyomdájában. Nemrégiben külön emléket állítottak Bolyai János korszakalkotó munkájának a Pszeudoszféra című köztéri alkotással, alkotója Horváth Sándor matematikatanár. /Medgyessy Éva: Csak egy függelék... = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

2009. november 3.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület mai könyvtárának állománya a kolozsvári magyar intézmények könyvtárai közül a legnagyobb, a könyvtár három különböző épületben található. Mostani állományának gazdagsága alig közelíti meg annak a nagynevű, értékes könyvekből álló gyűjteménynek a gazdagságát, ami 1950-es felszámolása előtt jellemezte a könyvtárt. Ez a mai, megközelítőleg 80 ezer kötetet és számos kéziratos hagyatékot tartalmazó könyvtár az 1990-es újjáalakulás után jött létre, és semmit nem kapott vissza az eredeti tulajdonából. 1990-ben, az EME újjászervezésével a mai könyvtárat az akkor az egyesület birtokában levő mintegy 15 ezer kötettel indították útjára, azzal az elhatározással, hogy a továbbiakban beszereznek minden magyar nyelvű szakkönyvet és folyóiratot. A két szoba kevésnek bizonyult az egyre gyarapodó könyvállomány számára, ugyanis az Országos Széchényi Könyvtár és az Akadémiai Könyvtár folyamatosan támogatja a könyvtárat, emellett hazai és külföldi magánszemélyek és kiadók is adományoztak könyveket. 1991-ben Győrbiró István sepsiszentgyörgyi tanár és Binder Pál brassói nyugalmazott kutató–tanár letétbe helyezték kézirataikat az EME-nél, ezzel megalapozva a kézirattárat. Az EME két együttműködési megállapodást kötött 1994-ben: a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemmel az EME könyvtárának egyetemi jegyzetekkel történő kiegészítéséről és a Magyar Országos Levéltárral a tudományos együttműködésre. Az EME könyvtára jelentős hagyatékokat kapott, Szabó T. Attila, Pataki József történetkutató, dr. Kós Károly néprajzkutató és Nagy Jenő nyelv- és néprajzkutató hagyatékát. Az utóbbi két hagyatékot az EME tartós használatra a Kriza János Néprajzi Társaságnál helyezte el. A raktározási gondokat 1995-ben sikerült – ideiglenesen – megoldani a Jordáky könyvtár, a Lakatos utcai könyvtár, kézirattár és kutatóműhely megindításával, ami Jakó Zsigmond professzor, Sipos Gábor és segítőtársaik, tanítványaik munkájának köszönhető. Jelenleg az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek 3 működő könyvtára, 3 könyvtárosa és egy levéltárosa (Bogdándi Zsolt) van. Könyvtárai: Rhédey ház (Jókai utca 2.). Ide kerültek a nyelvészeti és irodalomtörténeti szakmunkák is, itt avatták fel az EME Információs Dokumentációs Központját 2007 januárjában. Jordáky könyvtár: 1995 óta működik, Jordáky Lajos hagyatéka mellett itt van Gobbi Hilda kb. 24 000 kötetes színházi könyvtára, amelyet 1991-ben kapott meg az EME. Lőrinczi ház (Lakatos utca): kézirattári részleg Szabó T. Attila, Nagy Jenő, Brüll Emánuel, Gy. Szabó Béla, Kelemen Lajos, Kós Károly, Nagy Jenő, Vetró Artúr, Bözödi György, Imreh István, Jordáky Lajos és mások hagyatékai, középkori oklevelek fényképei, kézikönyvtár több mint tízezer kötettel. Az Elektronikus Információ Szolgáltatáshoz Kolozsváron diákok csak az EME könyvtárában férhetnek hozzá szabadon. Az EME könyvtárai jelentős részét katalogizálták, bevezették az Erdélyi Közös Katalógusba (http://ekka.progress.ro). /Papp Kinga, könyvtáros: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület jelenlegi könyvtárai. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./


lapozás: 1-5




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998