udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 14 találat lapozás: 1-14
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Akademiai Konyvtar (Kolozsvar)

1999. augusztus 21.

Aug. 11-én elhunyt Livia Bacaru asszony /sz. Szamosborhíd, 1921. nov. 10./ jeles műfordító és bibliológus. Az Akadémia Könyvtárában, a Revista Bibliotecilor szerkesztőségében, az Állami Könyvtárban végzett eredményes kutatói-szerkesztői munkát. Könyv- és könyvtártudományi tanulmányai szakfolyóiratokban jelentek meg. Livia Bacaru fordította románra Liviu Rebreanu ifjúkori, magyarul írott prózáit a kritikai kiadás függeléke számára. A klasszikus és kortárs magyar irodalom tolmácsolója volt. Kemény Zsigmond, Jókai Mór, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Jancsó Elemér, Csehi Gyula, Kemény János, Méliusz József, Lőrinczi László, Mester Zsolt, Méhes György művei az ő fordításában jutottak el a román olvasóhoz. Különösen büszke volt Jakó Zsigmond Írás, könyv, értelmiség című, általa tudományos szépprózaként értékelt kötetének a fordítására, amely Philobiblon transilvan címmel jelent meg a Kriterion égisze alatt. Bukarestben, a katolikus Bellu temetőben helyezték örök nyugalomra. /Balogh József: Elment Livia Bacaru? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

2001. május 9.

Az unitárius egyház felszólította a Kolozs megyei tanfelügyelőséget, hogy április 15-ig költöztesse ki az iskolaépületéből a tanfelügyelőséghez tartozó pedagógus szakkönyvtárat. Mikó Lőrinc jogász, az unitárius egyház tanácsosa elmondta: a pedagógus szakkönyvtáron kívül más intézmény is - a tanügyi szakszervezet és a tanügyi kölcsönös segélypénztár - helyet kapott a szóban forgó ingatlanban. A kommunista diktatúra idején a közel négyszáz éves könyvtárat elkobozták az egyháztól, és a mintegy negyvenezer kötetet, könyvet és kéziratgyűjteményt a Farkas utcai Akadémiai Könyvtárba telepítették át. A 182-es törvény értelmében az unitárius egyház a kisajátított könyvtárat vissza kívánja szerezni és eredeti helyére szállítani. Mikó Lőrinc hangsúlyozta: amennyiben a szóban forgó intézmények nem szabadítják fel a helyiségeket, az unitárius püspökség kénytelen lesz a bírósághoz fordulni. /Papp Annamária: Tulajdonát követeli az unitárius egyház. Könyvtár és óvoda létesül. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

2003. február 27.

Az elmúlt napokban magyarellenes feliratok jelentek meg Kolozsváron a belvárosi közintézmények és magánházak falán. Az illetékesek a sajtó képviselőitől értesültek graffitikről, és azt ígérték: a lehető legrövidebb időn belül eltávolítják azokat. A polgármesteri hivatal sajtóosztályának munkatársai a Szabadságtól értesültek a falfirkák létezéséről. Szerintük a feliratok eltávolítása nem az ő feladatuk. A rendőrség feladata megoldani a kérdést - nyilatkozta Horatiu Crisan, a polgármesteri hivatal szóvivője. A rendőrök nem tudtak a magyarellenes feliratokról. /Kiss Olivér: Magyarellenes graffitik az akadémiai könyvtár falán. A rendőrség nem ismeri a tetteseket. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./

2003. március 29.

A Szabadság febr. 27-i száma beszámolt arról, hogy magyarellenes falfirkák jelentek meg Kolozsváron /Moarte ungurilor! - magyarul: Halál a magyarokra!/. Ez a felirat ma is ott van az Akadémiai Könyvtár falán, mindenki szeme láttára. A polgármesteri hivatal nem vállalkozik az eltávolítására. /Cserés Ferenc: Falfirkák. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./

2003. július 12.

Egyedülálló Nemzet és felekezet Erdélyben a modernitás kezdetén című kiállítás nyílt meg júl. 10-én Gyulafehérváron, az Egyesülés Múzeumban. Erdély történelmi egyházai fogtak össze, hogy a tulajdonukban lévő, felbecsülhetetlen értékű könyveket, kegytárgyakat és festményeket bemutassák a közönségnek. Az egyházi tulajdonban lévő tárgyakon kívül különféle erdélyi múzeumok és közgyűjtemények is kölcsönöztek anyagot a kiállításhoz, így a Román Akadémia Könyvtárának kolozsvári fiókja, a nagyenyedi Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtár, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet könyvtára, az Erdélyi Református Egyházkerület gyűjtőlevéltára, a kolozsvári Erdélyi Történelmi Múzeum, a kolozsvári Nemzeti Művészeti Múzeum, illetve a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum. /Tibori Szabó Zoltán: Történelmünk hiteles bizonyítékai. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12/

2003. július 16.

A kivégzett diktátor fia, Valentin Ceausescu is visszakaphatja már, amint leánytestvére, Zoe is visszakapta, elkobzott ingó vagyonát, a kétmilliárd lej értékű műtárgyakat, ékszereket. A diktátor gyermekeinek visszaadják azt, amiért mégsem dolgoztak meg, közben a magyar közösség elorzott közösségi vagyontárgyait, ingó és ingatlan kincseit nem sietnek visszaadni. Az európai integrációra készülő, immár NATO-tagnak számító Románia például a gyulafehérvári Batthyaneum könyvtárat vissza sem akar adni az egyháznak. Egyéb könyvtárak visszajuttatásával se siet. A kolozsvári Református Kollégiumét, de a piaristákét se igyekszik visszaadni, amelyeket mind beolvasztottak az Akadémia Könyvtárába. /Fodor Sándor: Szívből örvendek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16/

2005. december 9.

Vekov Károly kolozsvári történész a vele készül beszélgetésben kifejtette, Jakó Zsigmond tanítványaként soha nem tudott szabadulni az igényességtől. Nem lehet kisebbségi politikát folytatni a kisebbségi múlt alapos ismerete nélkül. Az a revízió, amire szüksége lenne a két ország történetírásának – de különösképpen a románnak – még nem következett be. Vekov Károly 1971-ben kényszerűségből került Bukarestre, mert évfolyamelsőként maradhatott volna Kolozsvárott, de „eltanácsolt az egyetem fura ura”, emlékezett. Így került a Nicolae Iorga Történettudományi Intézet Nemzetiségtörténeti Osztályára, amelyet Demény Lajos vezetett. Számkivetésnek érezte az ottlétet, annak ellenére, hogy sok barát került az évek során, és számos kapcsolatot sikerült kiépíteni románokkal is. A bukaresti Iorga-könyvtárnak nagyon jelentős magyar anyaga van, ott kutathatott. Az Akadémiai Könyvtárnak szintén igen jelentős történelmi tárgyú könyvállománya és magyar folyóirat-állománya van. Ekkor készítette el az erdélyi magyar művelődéstörténeti kronológiát, talán még megvan az intézetben. Fő témái egyikének – a gyulafehérvári káptalan és ezen belül hiteleshelye – érleléséhez számos más kérdés tisztázása volt szükséges, így például a középkori értelmiségtörténeté. Bukaresti indíttatású volt a székelyek középkori intézményrendszerét célzó kutatás, ez volt az első román nyelvű összefoglaló a sajátos székely intézményekről. Napjainkig a bukaresti évek alatt összegyűjtött anyagot próbálja feldolgozni. Vekov Bukarestben a Molnár Gusztáv által kezdeményezett Limes-körben vett részt. Emiatt 1988-ban házkutatást tartottak és elvitték Vekov magyar szakkönyveinek jelentős részét, valamint térképanyagot. Azóta sem sikerült visszaszereznie akkor elkobzott könyveket, térképeket. 1989 decemberében Vekov részt vett a politizálásban. Visszaköltözött Kolozsvárra. Vekov leszögezte, szükség van a teljes palettájú magyar nyelvű felsőoktatási intézményrendszerre. Kiemelten fontos a magyar történelem tanításának bevezetése minden magyar tannyelvű oktatási intézménybe, beleértve a felsőfokú egyetemi oktatást. Vekov Károly /sz. Budapest, 1947. szept. 26./ 1971-ben végzett a kolozsvári BBTE történelem-filozófia szakán. 1971–1990: kutató a bukaresti Nicolae Iorga Történettudományi Intézet Nemzetiségi Osztályán. 1990–1995: az RMDSZ országos ügyvezető titkára, majd a politikai osztály referense. 1996–2000: történelemtanár a kolozsvári Brassai Sámuel Gimnáziumban; óraadó tanár a BBTE Bölcsészkarán. Az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője a 2000–2004-es ciklusban. 2003-tól egyetemi docens a BBTE Történelem Karán. /Varga Andrea: A történésznek is van szerepe a politikában. Beszélgetés Vekov Károly kolozsvári történésszel. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./

2007. január 6.

Évek óta téma az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) hajdani vagyonának visszaszerzése. Az egyik alapvető cél a kolozsvári Főtér 11. szám alatti Wass Ottilia grófnő által az EME-nek adományozott épület visszaszerzése, amelynek érdekében régóta folyik a pereskedés. Az EME számos más vagyontárgyat igényel vissza, amelyeket jelenleg a román állam használ. Ide tartoznak: a Jókai és a Majális utcák sarkán lévő telek, amelyet 1974-ben az állam javára kisajátítottak, beépítettek és telekönyveztek; a Babes–Bolyai Tudományegyetem használatában levő, 64 839 tételt tartalmazó állattani tár, a 73 227 darabból álló ásványi-földtani gyűjtemény, valamint a 100 000 példányt meghaladó botanikai gyűjtemény; 35 000 darabból álló régiségtár és több mint 20 000 darabból létrehozott éremtár az Erdélyi Történelmi Múzeumban; 210 ezer kötetnyi, 1850 és 1944 közötti hírlapirodalom, 3549 darabból álló kézirattár, 1880 darab régi magyar könyv, amelyeket az egyetemi központi könyvtárban őriznek; néprajzi gyűjtemény; a 17. század végéig visszanyúló arcképcsarnok-gyűjtemény (a Bánffy-palotában); családi és intézményi iratok, dokumentumok a kolozsvári Állami Levéltárban, valamint a Román Tudományos Akadémia itteni könyvtárában; 9 500 darab füvészkert-történeti herbárium a kolozsvári botanikus kertben. /Ördög I. Béla: Lassan halad az EME javainak visszaszolgáltatása. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./

2007. február 13.

Hints Miklós kolozsvári tanár olvasói levelében javasolta, foglalkozni kell a kolozsvári székhelyű, erdélyi érdekeltségű művelődési intézmények nemzetiségi arányával, ugyanis sem az Állami Levéltárban, sem a Történelmi Intézetben, sem az Akadémiai Könyvtárban egyetlen magyar alkalmazott sincs. Különben a Hargita és Kovászna megyei Állami Levéltárakban sincs egyetlen magyar kutató sem. Ezen intézetek, könyvtárak állaga magyar eredetű. Az olvasó ezt említette Markó Béla RMDSZ-elnöknek is, eredménytelenül, éppúgy, mint a kolozsvári Szabadság napilapnak. Újévkor elmaradt a magyar nyelvű jókívánság, a rádióriport szerint Boros János, Kolozsvár alpolgármestere azt vallotta, hogy politikai egyezség miatt. Ki javasolta ezt? /Hints Miklós: Tisztelt Szerkesztőség! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 13./

2007. december 20.

Ötvenéves a NyIRK, teljes nevén: Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények. 1957-ben indult Kolozsváron a Román Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának magyar nyelvű folyóirataként. Azóta is születése helyén jelenik meg évente kétszer. Az ünnepi számban két magyarországi szaktekintély: Görömbei András irodalomtörténész és Szathmári István nyelvész köszöntötte a folyóiratot. Ebben a számban Péntek János szóföldrajzi vizsgálatokat végzett a moldvai magyarban, Gulya János pedig a Halotti Beszéddel foglalkozott. A NyIRK megtett útjáról a folyóirat tudományos titkára, Murádin László nyelvész, a közismert nyelvművelő tájékoztatott. Kezdetben a példányszám ezer körül mozgott, 1974-től 500-600, 1993-tól csupán 350, 1997-ben megint 950, utána ismét visszaesett 300-ra. Csak megrendelők kapják, az Akadémiai Könyvtár számos példányt cserepéldányként küld szét a világba. Az I. évfolyam főszerkesztője Jancsó Elemér volt, őt követte Nagy István, aztán jött Gáll Ernő 1978-ban, utána a nemrég elhunyt Szabó Zoltán következett. A NyIRK tárgyköreit a nyelvészet és az irodalomtudomány között osztja meg, de nem zárkózik el más, humán jellegű szaktudományok, így a folklór vagy művelődéstörténet elől sem. Az írások szerzői túlnyomó többségükben a Román Akadémia kolozsvári fiókjának kutatóiból, illetve a kolozsvári egyetem magyar tanszékeinek tagjaiból kerülnek/kerültek ki (Antal Árpád, Benő Attila, Csomortáni Magdolna, Egyed Emese, Fazakas Emese, Máthé Dénes, P. Dombi Erzsébet, Péntek János, Szabó Zoltán, Szabó T. Attila, Szilágyi N. Sándor és mások). A lap megindította a hely- és személynévkutatást. /Komoróczy György: Ötvenéves a NyIRK. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 20./

2008. október 11.

Kolozsváron az Egyetemi Könyvtár, az EME, EMKE és a BBTE Magyar Irodalomtörténeti tanszéke által szervezett Erdély reneszánsza nemzetközi konferencián az Erdély és Kolozsvár humanista és reneszánsz kultúrájával kapcsolatos kutatások eredményeit kívánták bemutatni, mondta el Kovács András művészettörténész. A korral foglalkozó szakemberek azt tartják, hogy talán egyetlen nép sem fogadta be szívesebben a reneszánszot, mint a magyarok. Erdélyben a fejedelmi udvar és a főpapság honosította meg a reneszánsz művészetet, Kolozsvárnak pedig különleges szerepe volt ebben a folyamatban. Kolozsvár az erdélyi reneszánsz építészet egyik nagy központja lett. A városfalak által körülzárt terület épületeinek nagy részében, de különösen a Főtért határoló házakban a pincétől a padlásig találhatók reneszánsz faragványok. Többé-kevésbé épen fennmaradt reneszánsz együttes azonban már csak egy van, a Főtér 31-es sz. alatti ún. Wolphard–Kakas-ház. A város könyvtárai (az EME egykori könyvtára az Egyetemi Könyvtárban, a kollégiumok könyvtárai az Akadémiai Könyvtárban) őrzik a magyar nyelvterület legnagyobb, 16–17. századi nyomtatványgyűjteményeit, elsősorban a Kolozsvárt megjelent nyomtatott könyvtermés csodálatos darabjait. Jelenleg a belvárosi építkezés során emlékek pusztulnak el szinte naponta. /Nagy-Hintós Diana: Kolozsvári reneszánsz emlékek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

2009. április 30.

Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök, találkozott Vasile Timis művelődés- és vallásügyi államtitkárral, akivel a két unitárius kollégium levéltári anyagának problémájáról beszélt. A kolozsvári kollégiumi könyvtár levéltárának egy része megtalálható az Akadémiai Könyvtárban, de a székelykeresztúri esetében csak szóbeszédek alapján indulhatnak el. Székelykeresztúron az unitárius egyház által visszakapott épületben működő Orbán Balázs Gimnáziumnak idén jár le az állam által előírt ötéves kötelező bérleti szerződés, de arra kérték az unitárius egyházat, hogy továbbra is biztosítsa számukra az oktatás feltételeit, amíg elkészül az új iskolaépület. Úgy döntöttek, hogy még egy évig biztosítják az állami gimnázium számára a szükséges termeket. Kolozsváron egy informatív jellegű megbeszélésre került sor, ahol az új egyházi vezetés próbálta átlátni a nemsokára felmerülő problémákat. A kolozsvári ingatlan esetében a bérleti szerződés csak 2011-ben jár le, de megbeszélést kezdeményeznek a Brassai-líceum és az unitárius kollégium vezetőségével a probléma megoldása érdekében. /D. I. : Döntöttek a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnázium ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./

2009. július 26.

Digitalizálják a szatmári katolikus egyházmegye Bibliotheca Laurenziana könyvtárának könyveit, melyet az egyházi körökben leginkább keresett kiadványok feltöltésével kezdtek meg. A projektet 2007 novemberében indították el azzal a céllal, hogy a szatmári egyházmegye ritka helytörténeti- és lelkiségi forrásmunkáinak tartalmát elektronikus formában is elérhetővé tegyék. Jelenleg már több mint 30 könyvet, dokumentumot és kiadványt sikerült digitalizálni és közzétenni, köztük a papi névtárak (így a sokat keresett 1904-es schematizmust); történeti munkákat; a szatmári építészetről, templomokról szóló műveket, életrajzi kiadványokat és szentbeszédeket is. A http://www.bibliothecalaurenziana.ro oldalon hamarosan olyan olvasmányokat is elérhetők lesznek, mint a Bukovinai és Csángó Magyarok című könyv Schlauch Lőrinctől. A Szatmári Egyházmegyei Könyvtár az egyházmegye megalakulását követően létesült, alapját pedig az Egerből kapott könyvek képezték. Ez az idők folyamán a szatmári püspökök könyvhagyatékaival és a káptalani könyvtárral gyarapodott. A jelentős előrelépést Schlauch Lőrinc püspök hozta meg azzal, hogy egyesítette a püspöki és káptalani könyvtárat, illetve 1873-ban Török János hírlapíró és könyvgyűjtő könyvtárát megvásárolta, majd azt 1887-ben, Nagyváradra való távozásakor az egyházmegyének ajándékozta. Az egyre gazdagodó kollekciónak Meszlényi Gyula építtetett tágas épületet, a könyvtárat pedig a nagy adományozónak, Schlauch Lőrincnek emléket állítva – a Bibliotheca Laurenzianára keresztelte. A szeminárium államosítása 1948-ban a Meszlényi püspök által felépített intézménynek és értékes állományának a végét jelentette. A közel másfél évszázadig gyarapodó gyűjtemény a felelőtlen, a múltat értékelni nem tudó kultúrvandalizmus áldozata lett. A pusztításból megmaradt könyveket a kolozsvári Román Akadémiai Könyvtárba szállították, ahol „feltárásukat” csak 1990 után kezdték el. Az egyházmegyei könyvtár mai formájában 2004–2006 között jött létre. Ebben az időszakban folyt a szatmári püspöki palota, a Hám János Iskolaközpontnak otthont adó szárny felújítása, s így 2004-ben a szatmári könyvtár is helyet kapott az intézményben. /Józsa János: Egyre több könyvritkaság az interneten. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 26./

2009. november 4.

Október utolsó napjaiban a román sajtó Kopernikusz De revolutionibus orbium… című művének első, 1543-ban, Nürnbergben készült egy millió eurót érő kolozsvári példányáról cikkezett. Hatvan esztendei csipkerózsika álom után a kolozsvári Akadémiai Könyvtárban Gheorghe Stratan egyetemi tanár véletlenül fedezte fel a kincset érő példányt. A professzor szerint az említett kiadásból alig néhány tucat maradt fenn napjainkig, így a kolozsvári példány értéke felbecsülhetetlen és Romániában unikumként tartják számon. A De revolutionibus… kolozsvári példánya az unitárius kollégium tudós tanára, a Pádovában tanult Árkosi Benedek orvosdoktor adományaként 1647-ben került Ernyei Mosa István birtokába, majd innen a kolozsvári unitárius eklézsia könyvespolcára. 1948-ban az iskolák államosításával az Unitárius Kollégium könyvtára is a Román Tudományos Akadémia fennhatósága alá került. A kolozsvári Akadémiai Könyvtár épülete 1974-ben nagylelkűen helyet biztosított az államosított Római Katolikus Lyceum, a Református Kollégium, a kolozsvári Unitárius Kollégium, a kolozsvári Ferences Zárda, a Balázsfalvi Görög Katolikus Érsekség és a Szatmári Római Katolikus Püspöki könyvtárnak. A román lapok állításával ellentétben néhány kutató már 1973-ban felfedezte Kopernikuszt, s az 1543. évi editio princeps „egyetlen” kolozsvári és az „egyetlen” brassói példányát is. A kolozsvári példányról Hajós János Kopernikusz születésének 500. évfordulóján Korai Kopernikusz-vonatkozásainkról címen közölt tanulmányt a Korunkban. Binder Pál 1973-ban a Brassói Lapokban A nagy csillagász hazánkban címen méltatta a kopernikuszi fordulat jelentőségét és írta le a De revolutionibus orbium… példányát. Dankanits Ádám XVI. századi olvasmányok című, 1974-ben a Kriterionnál megjelent kötetében a 2009-ben „felfedezett” mű címlapjának fényképét is közölte. A Kárpát-medence kora újkori könyvtárai sorozatban hamarosan megjelenik Bíró Gyöngyi magyarországi kutató „Menjetek, szép könyvek, Kolozsvárra!” Unitárius intézményi- és magán-könyvtárak Kolozsvárott a kezdetektől 1738-ig. A kiadás előtt álló kötet szerzője is részletes leírását és bibliográfiát állított össze a kopernikuszi műről (is). Mindez mutatja, hogy a magyar kutatók számon tartják könyveinket és tudják, mennyit érnek a kommunista hatalom által elrabolt kincsek. /Kovács Sándor, teológiai tanár: Az égi pályák körforgásáról avagy a cera di spagna kolozsvári felfedezéséről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./


lapozás: 1-14




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998