udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 15 találat lapozás: 1-15
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Amerikai Erdelyi Szovetseg

1992. december 24.

Teleki Béla /Kolozsvár, 1899. máj. 16.- 1990. febr. 7./ az EMGE elnöke, majd 1941-től az akkor alakult Erdélyi Párt elnöke volt. Nagy része volt abban, hogy Kolozsvár megmenekült a háború pusztításaitól. Az oroszok letartóztatták, majd átadták a magyar hatóságoknak, ezután ismét orosz fogságba került. A szovjet hatóságok nem tudtak vádat emelni ellene, ezért szabadon bocsátották. Nyugatra távozott, az Egyesült Államokban telepedett le. Megalakította az Amerikai Erdélyi Szövetséget, amelynek 1989-ig elnöke volt. Emlékiratát olvashatjuk a lapban. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 24. /

1997. január 14.

Az Amerikai Erdélyi Szövetség tájékoztatója /Transsylvania - Erdélyi Tájékoztató. 1996. 3. szám, 37. évfolyam/ az 1956-os forradalomra emlékező összeállítást közölt, továbbá beszámolt II. János Pál pápa magyarországi látogatásáról, a Csíksomlyón felavatott Domokos Pál Péter-szoborról, továbbá az erdélyi Gellért Sándor vers- és prózamondó versenyről. A tájékoztató tartalmazza a magyar-román alapszerződés szövegét és az ahhoz fűzött véleményeket. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 14./

1998. január 22.

Harmincnyolc éves fennállása után "hazaérkezett" a Transsylvania, az Amerikai Erdélyi Szövetség negyedévi Erdélyi Tájékoztatója. Ezentúl Kolozsváron, a Misztótfalusi Nyomdában készülnek a következő számok. A kiadványnak négyoldalas angol nyelvű melléklete is van. A Transsylvaniát gróf Teleki Béla alapította. A kilencvenes években, a tiszteletbeli főszerkesztő halála után Cseh Tibor csernátoni származású mérnök-tudós vette át a lap irányítását, melynek Kovalszky Péter volt a főmunkatársa. A Transsylvania sokszínű válogatást nyújt, 15 ezer szerzőt, lapot, folyóiratot követ figyelemmel, ezek között van például az ausztráliai Adelaide-i Értesítő, a Kaliforniai Magyarság, a szekszárdi Átalvető, ugyanúgy több budapesti napilap, de erdélyi lapok is, így az Erdélyi Napló (Nagyvárad), a Keresztény Szó (Kolozsvár), a Református Család (Kolozsvár), a Partiumi Közlöny (Nagyvárad), a Szabadság vagy a Romániai Magyar Szó. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 21., Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./

1999. június 14.

Az erdélyi arisztokrácia a magyarságnak olyan vezéregyéniségeket adott, akik tudták és vallották: születésükkel nem csupán előjogok, de sokszor roppant nehezen teljesíthető kötelezettségek is szálltak rájuk, állapíthatta meg jogosan emlékezésében Tibori Szabó Zoltán. A Wesselényieket, a Bánffyakat, a Bethleneket, a Keményeket, a Telekieket úgy nevelték, hogy egyetlen pillanatra se feledkezzenek meg róla: tartoznak népüknek. Nem kivétel ez alól széki gróf Teleki Béla sem, aki éppen száz évvel ezelőtt, 1899. május 16-án született Kolozsváron. Politikusként is élete végéig az erdélyi magyarságot szolgálta. Neki köszönhető, többek közt az, hogy a második világégés végén Kolozsvár nem vált harcok színterévé. Kolozsváron 1944 nyarán az ő vezetésével alakult meg az Erdélyi Magyar Tanács, amely határozatban követelte, hogy Magyarország azonnal kérjen fegyverszünetet a szövetségesektől. Bár itthon szeretett volna maradni, menekülnie kellett. 1950-ben települt át az Egyesült Államokba, ahol nemsokára megalapította az Amerikai Erdélyi Szövetséget (AESZ), amelynek 1989-ig elnöke volt. Egyik megalapítója volt a New York-i Magyar Ház Társaskörének, és segítette az ottani Könyvtár- és Történelmi Társulatot, hogy évtizedeken át Erdély igaz történelmét tárgyaló könyvek sorozatát helyezhesse el amerikai egyetemi könyvtárakban, a román propagandakiadványok ellensúlyozására. Több mint harminc éven keresztül szerkesztette és kiadta a Transsylvania című, negyedévenként megjelenő folyóiratot. - Az utódok hálájáról sokat mondó tény, hogy születésének centenáriumán Teleki Bélára nem szülővárosában, Kolozsváron, hanem éppen Magyarigenben emlékeztek. Jún. 6-án, vasárnap került sor arra a református istentisztelettel és katolikus misével egybekötött ünnepségre, amelynek keretében a falu népének átadták a New York-i Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - Magyar Emberi Jogok Alapítványa) és mások által Teleki Béla emlékére adományozott traktort. Az adomány nagyszerűen illik annak a néhai Teleki Bélának az egyéniségéhez, aki mind az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE), mind pedig az Erdélyi Párt egykori elnökeként az erdélyi gazdasági élet fellendítésében aktív szerepet töltött be. Nyilvánvaló, hogy az adományozók ismerték az 1990. február 7-én elhunyt Teleki Béla egyéniségét, erdélyiségét, s tudták: a szórványmagyarság egyik legelesettebb falujának juttatott - utánfutóval és más eszközökkel felszerelt - traktorral bármilyen díszes szobornál is nagyobb és méltóbb emléket állítanak neki. Szerény emléktábla került az egykoron Bod Péter lépteit is visszhangzó magyarigeni református templom falára: "In memoriam / (1899-1999) / Gróf Széki Teleki Béla / (1899-1990) / születésének 100. esztendős évfordulójára. / A korszerű erdélyi mezőgazdaság úttörőjének szerető megemlékezéssel / Magyar Emberi Jogok Alapítványa / (New York)." - Gudor Botond, a falu református lelkésze évek óta azon munkálkodik, hogy az egyházi tulajdonban lévő épületeket rendbe hozza, nyáron magyar fiataloknak táborokat szervez, és magyar családokat próbál visszatelepíteni a Hegyaljára. A református templomból az ünneplők átvonultak a falu szélén álló kis, katolikus templomba, ahol Baróti László, a gyulafehérvári Mailáth Gusztáv Károly Katolikus Gimnázium igazgató-tanára celebrálta a szentmisét, majd kis ünnepségre került sor a templom kertjében található negyvennyolcas emlékoszlopnál. 1848. október 28-án 187 magyarigeni férfit végeztek ott ki Axente Sever csapatai, akiket napokkal később az emlékmű alatti tömegsírban temettek el. Az amerikai adományozók nevében a Floridában élő Székely Árpád, a Wass Albert Alapítvány titkára mondott beszédet, a katolikus mise után pedig felolvasták Hámos Lászlónak a magyarigeniekhez intézett üzenetét. Magyarigenben ma már csupán 11 református és 12 katolikus magyar él. /Tibori Szabó Zoltán. = Magyarigeni magyarok maradékai között Emlékezés a szórványban a száz éve született széki gróf Teleki Bélára. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

1999. július 26.

Horváth Arany Elrabolt méltóság /Tinivár Lap- és Könyvkiadó, Kolozsvár, 1999/ című könyve hamar elfogyott, újra kiadták, mégpedig Amerikában, az Amerikai Erdélyi Szövetség jelentette meg a könyvet. Horváth Arany riportjait, falujárásának tanúságait ismerik Erdélyben. Az amerikai magyarok a hetvenes években ismerték meg a nevét. Az Amerikába meghívott vendégek Domokos Géza, és különösen Mikó Imre hívták fel figyelmet a Művelődés folyóiratra, mely az utóbbi szavait idézve "magyarságmegőrző munkát végez". A folyóiratból ismerhették meg Horváth Arany nevét. - Az elrabolt méltóság közös tónusa egyfajta szomorkás melankólia. Hiába várták a jót az emberek. A magyar helynévtáblákat leverték. A csíkmadarasi 95 éves Áron bá az elmenekült értelmiség hiányát panaszolta. Elmondja azt is a szerző, hogy miért lett öngyilkos az ártatlanul bebörtönzött, kegyetlenül megvert Vass Kis Előd, amikor már végre kiszabadult. A reménykedés és a csüggedés egymást váltó viharáról szól a könyv utolsó írása, melyben a szerző Tőkés László püspökkel beszélgetett. /Elrabolt méltóság. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./

2001. augusztus 10.

Horváth Arany Magyarózdon született Horváth István, a közismert író leányaként. Egy ideig a Színiakadémia hallgatója volt, de tanulmányait abba kellett hagynia, mert Panek Zoltánnal kötött házasságából 1957-ben megszületett lánya, Panek Katalin Arany színművésznő. 1963-tól szabadúszó újságíróként tevékenykedett. Harminc évig, nyugdíjba vonulásáig a Művelődésnél dolgozott szerkesztőként, rovatvezetőként, később főszerkesztő-helyettesként. 1997-ig az Erdélyi Gazda főszerkesztője, jelen pillanatban a Transsylvania című folyóirat (Az Amerikai Erdélyi Szövetség Negyedévi Tájékoztatója) európai főmunkatársa. Újságírói tevékenysége mellett tévéjátékot, életrajzi elbeszélést és riportkönyveket írt. Horváth Arany minden évben Kézdivásárhelyre "költözik" egy hónapra, fogalmazása szerint hazajön, mert a céhes várost tartja második otthonának. " Elmondta, hogy annak idején kolozsvári otthonukban rengeteg író fordult meg. Kós Károly arra figyelmeztette a fiatalabb írókat, hogy minden nap lépni kell: senki és semmi másért, csak a magyarságért. Sütő Andrást 14 évesen ismerte meg, ő meghatározója volt életének. Édesapám után ő volt az az ember, akiben annyi szeretetet, tisztaságot és jóságot talált, mint senki másban. - Köztudott, hogy édesapját a belügyesek gázolták el. Horváth Arany egészen az igazságügyi minisztériumig elment az ügyével. Az egyik szekustiszt - aki most Izraelben kiképzőtiszt - azt mondta: "Vigyázz, mert te is a kerék alá kerülsz." Horváth Arany hívő református. - A mai irodalomról elmondta: jelenleg sok magyar tollforgató számára nevetséges, ha azt mondja: nép-, nemzeti irodalom. A globalizált irodalomra az jellemző, hogy mindegy mit ír, milyen nyelven írja a szerző. Ugyanez a tünet megtalálható a színházi rendezők törekvéseiben is. Fő céljuk: értse meg a holland, a svéd, az angol. Az nem baj, ha a mieink nem értik. Véleménye szerint nem lehet egy nemzetrészt megtartani egy olyan irodalommal amely tartalmában érthetetlen. - Horváth Aranyt szoros kapcsolatok fűzik Csernátonhoz, az ottani múzeumhoz, emellett nagyon szereti Kézdivásárhelyet. /Bartos Lóránt: Emberközelben Horváth Arany. "Szeretem szeretni az embereket". = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), aug. 10./

2001. szeptember 21.

Sepsimagyaróson szept. 23-án falutalálkozó keretében emlékeznek Kóréh Ferencre (1909-1997), a falu jeles szülöttjére, megtartják felújított művelődési otthon névadó ünnepségét. Kóréh Ferenc Bukarestben lett jogász, a Keleti Újság szerkesztője, a Magyar Távirati Iroda (MTI) bukaresti tudósítója, egyszersmind újságíró és író is. A bécsi döntés után indította többedmagával Sepsiszentgyörgyön a Székely Nép című napilapot, melynek felelős szerkesztője lett. Lapot szerkesztett Budapesten is, majd Bécsbe menekült, és a Szabad Európa Rádió munkatársaként 1950-ben került Amerikába. Több mint harminc éven át az egyik legismertebb és legmarkánsabb személyisége volt a magyar nyelvű adásnak. 1953-ban szólalt meg először a Magyar Amerika Hangja című közkedvelt rádióműsor, melyet 45 éven át sugároztak. Kóréh Ferenc vezetője volt az Amerikai Erdélyi Szövetségnek, jelentős szerepet vállalt a Külföldi Magyar Cserkészszövetség munkájában, újságjainak szerkesztésében. Úgyszólván a világ minden emigrációs lapjában jelentek meg írásai. Erdélyről, az erdélyi magyarságról soha nem feledkezett meg. Az englewoodi teetőben nyugszanak hamvai, halálakor földijei, Havadtőy Sándor református és Csorba Domonkos római katolikus lelkészek búcsúztatták. /Kisgyörgy Zoltán: Sepsimagyarós emlékezik. Ki volt Kóréh Ferenc? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 21./

2002. november 23.

Megjelent a Transsylvania, az Amerikai Erdélyi Szövetség negyedévi tájékoztatójának idei 2. száma. A tartalomból: Juhász Gyula, Illyés Gyula, Nagy Gáspár és Fábián Imre versei; Szobrok száz éve (Murádin Jenő); Gróf Bethlen Pál emlékirataiból; Szent István ünnepe Délvidéken (Csoóri Sándor); 200 éve született Kossuth Lajos (Csetri Elek); Nyitva maradt sorskérdéseink (Halász Zsuzsa). A folyóirat főszerkesztője Cseh Tibor, erdélyi főmunkatársa Horváth Arany. /Transsylvania. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 23./

2003. március 18.

A Transsylvania, az Amerikai Erdélyi Szövetség negyedévi tájékoztatójának idei 1. számában /főszerkesztő: Horváth Arany/ az erdélyi, vajdasági és budapesti napilapokban és folyóiratokban (Hitel, Szabadság, Korunk, Erdélyi Napló, Reformátusok Lapja, Hargita Népe, Hét Nap, Erdélyi Riport, Partiumi Közlöny) megjelent írásokat is közöltek. Többek között Egyed Ákos Kolozsvár történelmi örökségéről, Sylvester Lajos a csángómagyarság múltjáról, jelenéről írt. Interjút közölt a lap a csángó énekes, Petrás Máriával és gróf Kálnoky Tiborral. Helyünk a jövő Európájában címmel Orbán Viktor gondolatait ismerheti meg az olvasó, Csoóri Sándor pedig többek között a nagytőkéről és a globalizációról fejtette ki véleményét. /Transsylvania. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

2003. június 10.

Az Amerikai Erdélyi Szövetség negyedévi tájékoztatójának legfrissebb számában /Transsylvania/2003/2/ Reményik Sándor, Áprily Lajos, Egyed Emese, Lászlóffy Aladár versei olvashatók. A kiemelkedő írások között van Wass Albert: "Erdélyt nem lehet elfelejteni"; Vetési László: A magasság alázata; Sütő András: Domokos Gézának, a Kriterion volt igazgatójának, sors- és bajtársamnak a kisebbségi küzdelemben; Papp Annamária: Nagyváradon felavatták Bethlen Gábor szobrát; Gazda Árpád: A csángó gyermekek vakációjáról érdeklődik a rendőrség. /Transsylvania/2003/2. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

2003. szeptember 30.

Az Amerikai Erdélyi Szövetség Negyedévi Tájékoztatójának legfrissebb számában Bogdán József, Bogdán László, Koncsol László és Magyari Lajos versei találhatók. A tartalom kiemelkedő prózai anyagai: Bakk Miklós beszélgetése Jeszenszky Géza történésszel, Magyarország volt külügyminiszterével; Beke György emlékei az egykori dák főváros kapcsán; Tánczos Vilmos beszélgetése Antal Árpád irodalomtörténész professzorral; Nagy Pál visszapillantása a nagyenyedi tanítóképzés múltjára; Lukács János beszélgetése Böjte Csabával, a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnökével; Benkő Levente pillanatképe a kőhalmi magyarság helyzetéről. Más írások: Csángó konferenciáról nyilatkozik Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke (Fekete Réka); A moldvai csángók történetisége, kultúrájának alakulása napjainkig (Bilibók Jenő); Vendégségben az aldunai székelyeknél (Sike Lajos). /Transsylvania/2003., 3. szám. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

2003. december 9.

Napvilágot látott a Transsylvania, Az Amerikai Erdélyi Szövetség negyedévi kiadványának új száma. Többek között Jánky Béla, Vas István, Egyed Emese, Kovács András Ferenc versei olvashatók benne, továbbá Mindennapi szabadságharcunk (Egyed Ákos); Nyílt levél Markó Bélának, az RMDSZ elnökének (Fodor Sándor); Adrian Paunescu szerint gyilkosok voltak az aradi vártanúk (Cseke Péter Tamás); Megalakult a Székely Nemzeti Tanács. /Lapról-lapra. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

2004. június 23.

Horváth Arany édesapja Horváth István költő /1909-1977/, akit egy szekus őrnagy halálra gázolt. Horváth Arany 1963-ban a Művelődés folyóirat szerkesztője lett. A Művelődés országos lap volt, így bebarangolhatta egész Erdélyt. Tizenegy éve minden esztendőben megrendezik a Horváth István Fórumot Magyarózdon, az író szülőfalujában. Horváth Arany a népért aggódó, építő irodalomszemléletben nőtt fel. Most már más irányzatok vannak, de hogy Erdélyben a magyarság ezt a 85 évet így kibírta, ezt Benedek Eleknek, Kós Károlynak, Tamási Áronnak, Bánffy Miklósnak és a hozzájuk hasonlónak kell megköszönnie, vallja Horváth Arany. A Művelődés kitűnő főszerkesztője volt András János, majd Kovács János is. Bátor folyóiratunkat megszüntette a diktatúra. Horváth Arany később, a rendszerváltás után az Erdélyi Gazda főszerkesztője lett, majd az Amerikai Erdélyi Szövetség erdélyi tájékoztatójának, a Transylvania című folyóiratnak az európai főmunkatársi tisztségére kérték fel. Most már egyedül végzi a főszerkesztői munkát is. /Sándor Boglárka Ágnes: Nehéz gyönyörűséggel élem a mindennapjaimat – vallja Horváth Arany. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

2006. szeptember 8.

A Transsylvania, az Amerikai Erdélyi Szövetség Negyedévi Tájékoztatójának legfrissebb száma /2006/3/ az erdélyi kisebbségi lét kérdéskörét taglalja. Gál Kinga, az Európai Parlament képviselője írásából kiderül, hogy őszre halasztották a kisebbségi törvénytervezet vitáját. Csetri Elek pedig Szabó Dezsőre emlékezett, a magyarság jelenéről, jövőjéről indult konferenciasorozatról szóló beszámoló Tények és perspektívák címmel látott napvilágot. Varga Andrea cikkének címe: Moldvai katolikusok a Vatikán és a Securitate között. /Lapszemle. Transsylvania – 2006/3. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

2007. szeptember 14.

Horváth István költő egy teljes egyetemi cikluson át Bartók György /1882-1970/ filozófus professzor, rektor mellett dolgozott. Kevés emléke van erről lányának, a 75 éves Horváth Aranynak. Apja idején lakásuk volt Kolozsváron az írók, szerkesztők és művészek találkozóhelye. Horváth Arany szerkeszti a Transsylvania folyóiratot, mely egy idő óta csak interneten jelenik meg. Horváth Arany Pontot, vesszőt nem ismerek című könyve 50 000 példányban jelent meg, és egy hónap múlva Budapesten nem lehetett megtalálni az üzletekben. Az Elrabolt méltóság című könyve fél éven belül Erdélyben megérte a második kiadást. Horváth Arany /sz. Magyarózd, 1932. szept. 17./ a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Akadémián végzett. 1963-ban a Művelődés kulturális folyóirat szerkesztője lett, melynek 1990-től 1994-ig főmunkatársa és főszerkesztő-helyettese. 1994-ben az újrainduló Erdélyi Gazda főszerkesztésével bízták meg, 1997-ben az Amerikai Erdélyi Szövetség felkérésére elvállalta a Transsylvania irodalmi-kulturális folyóirat európai főmunkatársi feladatkörét. 1993-ban létrehozta a Horváth István Alapítványt, tragikusan elhunyt édesapja emlékére. /Csép Sándor: A hamisság elviselhetetlen bűn. = Krónika (Kolozsvár), szept. 14./


lapozás: 1-15




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998