udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 13 találat lapozás: 1-13
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Apostrof

1993. április 10.

Kolozsváron újabb kilakoltatási akció indul, a polgármester most a Helikon irodalmi lap és a szintén írószövetségi román Apostrof szerkesztőségét szólította fel, hogy tíz nap alatt hagyja el a bérelt területet. A termeket a Vatra Romaneascának akarják kiadni. Szilágyi István, a Helikon főszerkesztője Bukarestbe utazott, hogy segítséget kérjen az Írószövetségtől. /Kisgyörgy Réka: Újabb kilakoltatások Kolozsváron. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr.10-11./

1993. június 16.

Jún. 16-án - rendőri segédlettel - kilakoltatták az 1990-ben Mircea Dinescu által alapított kolozsvári Apostrof román folyóiratot. Funar polgármester megvalósította tervét. A Helikon szerkesztősége is felszólítást kapott: két napon belül el kell hagyni a szerkesztőség termeit. Hiába fordult az Apostrof és a Helikon szerkesztősége az elnöki hivatalhoz, a kormányhoz, nem kaptak segítséget. /Magyar Hírlap, júl. 1./

1993. június 19.

Bukarestben Tornai József, a Magyar Írószövetség elnöke aláírta a magyar-román írószövetségi egyezményt. A fél éve németországi ösztöndíjasként Berlinben élő Mircea Dinescu, a Román Írószövetség elnöke éppen hazalátogatott, ő tárgyalt Tornaival. Dinescu megjegyezte, hogy 1989 óta ez az első nemzetközi egyezményük, ugyanis a többi szomszéddal a változások és az általános kulturális elszegényedés miatt képtelenség szót érteni. Dinescu keményen bírálta a román állapotokat, felrótta a kormánynak a művészek külföldre áramlását, azt, hogy Kolozsváron kilakoltatták a román Apostrof és a magyar Helikon szerkesztőségét. /Cseke Gábor, Bukarest: Román-magyar írószövetségi egyezmény. = Magyar Nemzet, jún. 21./

1993. július 7.

Funar polgármester intézkedésének megfelelően júniusban erőszakkal, rendőrei segédlettel kiköltöztették a román Apostrof kulturális lapot, a Helikon és a Korunk magyar folyóiratokat szerkesztőségét Kolozsvár központjából a Iasilor utcai elhanyagolt házba, ahol telefon sincs. Új helyük messze van, a falak dohosak, nagy a zsúfoltság. A román lap ellenségesen írt az önkényeskedő polgármesterről, Hírek Funariából címen számolt be a kilakoltatásról. Helyzetük most sem biztonságos. A Szabadság napilap szerkesztőségének pedig emelték a bérleti díját. Szilágyi István, a Helikon főszerkesztője sem tartja megfelelőnek mostani helyüket. Kántor Lajossal, a Korunk főszerkesztőjével együtt neki is az a véleménye, hogy a kolozsvári magyar szerkesztőségeknek egy közös sajtóház felelne meg. Ennek viszont anyagi akadálya van. /Kisgyörgy Réka: "Szóval ez egy kultúrközpont?" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./

1999. október 27.

Okt. 27-én tartották Kolozsváron a Romániai Nyílt Társadalomért Alapítvány anyagi támogatásával a Román-magyar kulturális kapcsolatrendszer című konferenciasorozat második rendezvényét. Az Erdélyi irodalomkritika témájú értekezlet a Román Írószövetség lapjának, az Apostrofnak, illetve a Korunk kulturális folyóiratnak a támogatásával jött létre. Szilágyi Júlia irodalomkritikus és dr. Mircea Popa egyetemi tanár voltak az előadók. Szilágyi Júlia inkább párhuzamos monológnak, mint dialógusnak találta az erdélyi magyar és román irodalomnak a kapcsolatát. Mircea Popa szerint az erdélyi román kritika nemcsak a nemzeti irodalomra alapozódott, hanem a különböző etnikumok közötti párbeszédre is. Szilágyi Júlia megállapította: Mindenképpen nyitottnak kell lennünk, nincs miért önmagunkba zárkózva duzzognunk. /Erdei Róbert: Irodalmi kritika a román-magyar kapcsolatokért. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

2000. március 4.

Márc. 3-án Kisebbség és kultúra címmel tartott tanácskozást a Korunk és az írószövetség román lapja, az Apostrof. Nicolae Balota és Kántor Lajos előadásaikban azt próbálták bebizonyítani, hogy a kultúrában nem létezik többség és kisebbség, a kultúra, bármilyen nyelven, az egyetemesség kifejezője és eszköze. Nicolae Balota elmondta, hogy miközben a különböző kultúrákban az egyetemesség dominál, addig a közép-kelet-európai mindennapokra a nacionalizmusok újjáéledése jellemző. Kántor Lajos szerint román-magyar viszonylatban csak nagyon szűk rétegek között élő a kulturális "kapocs", elsősorban azért, mert a kisebbségi kultúra nem jut el a többséghez. /A kultúrában nem létezik többség-kisebbség. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

2001. február 24.

Febr. 22-én Kolozsváron, a Bánffy-palotában tartották az Apostrof és a Korunk Román-magyar kulturális kapcsolatrendszer címet viselő előadássorozatát. Ez alkalommal a szervezők a regényíró Deák Tamás /1928-1986/ esztétikáját és stílusát választották témául. A Kolozsváron élt és alkotott, majd Magyarországra áttelepült Deák Tamás öt nyelvből fordított, kiváló esszéista volt. /Ö. I. B.: Fegyelmezett, elegáns, szabadságra termett író volt Deák Tamás méltatása. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./

2001. május 25.

Máj. 23-án Kolozsváron tartották az Apostrof és a Korunk folyóirat közös szervezésében a magyar-román kulturális kapcsolatrendszer előadássorozat újabb értekezletét. Elsőként Ovidiu Pecican, a Provincia folyóirat társszerkesztője tartott előadást Románok a középkorban, identitástudat és politikai cselekvés címmel. Zárszavában Tóth Zoltán munkásságát méltatva elmondta, ő is nagymértékben hozzájárult a románság középkori történelmének felderítéséhez. Dávid Gyula Tóth Zoltán munkásságát méltatta, aki az 1956-os forradalom áldozata lett. Végül kötetlen beszélgetés alakult ki a nacionalizmusról. /Borbély Tamás: Nacionalizmus a harmadik évezredben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./

2001. június 15.

A Korunk és az Apostrof folyóiratok közös szervezésű Magyar-román kulturális kapcsolatrendszerek című vállalkozása záró előadását tartották jún. 13-án, Kolozsváron, a Bánffy-palotában. A találkozó a Németh László emlékév jegyében zajlott. A meghívottak, Nicolae Balota és Cseke Péter a Németh László-i életmű szakavatott ismerőinek bizonyultak, meleg szavakkal méltatták a huszadik század egyik legnagyobb gondolkodójának érdemeit. Kiderült: az Iszony című regényen kívül egyéb Németh László-műveket nem fordítottak le román nyelvre. /Sándor Boglárka Ágnes: A minőség forradalmára. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

2002. március 14.

1992. márc. 14-én beiktatták Gheorghe Funart polgármestert, most rendezvénysorozattal kívánja megünnepelni 10 éves polgármesteri pályafutását. A tíz éve tartó — a funári önkény fölött szemet hunyó mindenkori kormány cinkosságának örvendő — magyarellenes hecckampány néhány szomorú állomását mutatta be a lap. 1992. dec. 1.: Gheorghe Funar feliratot készült elhelyezni a Mátyás-szobor talapzatára. Ez egy Iorga-idézetet tartalmazott, amely már a harmincas években is rajta volt. Lényege az, hogy Mathias Rex egyedül csak Baianál vesztett csatát, ahol saját saját nemzete (a román) verte meg. A magyar fiatalok gyűrűje a szobor körül egyre inkább vastagodott, élőláncot alkottak a szobor körül, a rendfenntartó erők hátrább szorították őket. A Mathias Rex feliratot is le akarták venni, ennek a helyébe akarják feltenni a táblát, de a tömeg méltatlankodása miatt lemondanak róla. Így a felirat a Mathias Rex alá került. Az RMDSZ helyi elnöke kérte a prefektust, lépjen közbe. 20 órakor a városi rendőrparancsnok hangosbeszélőn csitította a fiatalokat; nemsokára egy román kórus kezdett nacionalista énekeket énekelni. 1993 április: Funar lélektani háborúja a Korunk, a Helikon, az Apostrof, a Tribuna Ardealului ellen, a szerkesztőségek kilakoltatási terve a polgármester "sikerei" közé tartozik. 1993 október: Funar letette a garast a "hivatalát támogató pénzügyi rendszer", a Ioan Stoica vezette hirhedt Caritas játék mellett. 1994. júl. 7.: Régészeti ásatások fedőnév alatt elkezdődik a Főtér feldúlása. 1996. jún. 4.: Nyilvánosságra hozták a helyhatósági választások második fodulójának részeredményeit. Ezek szerint Kolozsvár másodszorra is elveszett: Gheorghe Funar RNEP-jelöltre 50,67%. Az RMDSZ megóvta a választásokat, amiért több választási körzetben a katonák kétszer szavaztak. 1996. szept. 17.: Tragikomikus gyászszertartással koporsóba zárva eltemették "A nemzet nyugalmát". A Memorandisták emlékművének félrevert harangja jelezte a temetési ceremónia kezdetét, jelen volt Funar és Liviu Medrea. Hatalmas transzparensek hirdették: "A román-magyar alapszerződés hazaárulás". Beöltözött gyászhuszárok helyezték el a koporsót a gyászkocsikba, s elindult a menet a Házsongárdi temető felé. A gyászvitézek hátán nevek voltak: Iliescu, Horn, Melescanu, Kovács. Egy rezesbanda gyászindulókat játszva kísérte a gyászkocsit. A koporsót az 1989-es események áldozatainak sírja mellett "helyezték örök nyugalomra." 1997 április: Funar számlájára írható Kolozsvár utcáinak juhokkal való benépesítése. Az állattenyésztők — és a polgármester — a Széchenyi téri nagyáruház létrehozása ellen tiltakoztak. A Funarral azóta ellenséges viszonyba kerülő Liviu Medrea, a Közterületfenntartó Vállalat vezetője és a köztisztaságért felelős cégek alkalmazottai is nem tetszésüket fejezték ki az üggyel kapcsolatban. Az ezt követően beindult Alimentara-perek folytán a városnak 900 millió lej értékű kárt kellett volna fizetnie, amit a polgármester a helyi tanácsosok nyakába szeretett volna varrni. Megjegyezzük: A nagyáruház tervével előálló Ioan Muresan is a polgármester feltétlen támogatói közé tartozott valamikor. 1997 február–november: Funar számtalan akciót szervezett a magyar konzulátus ellen. Először is a magyar lobogónak a kitűzését sérelmezte, amely egy nap után lekerült a konzulátus homlokzatáról. Annak ellenére, hogy végül megkerült a tettes, mindenki Funart tekintette az értelmi szerzőnek. Mi több, Funar dicséretben részesítette a "hőst", akinek "volt bátorsága egy központi épületre felmászni." 1997. okt. 14.: Zűrzavaros városi tanácsülést tartottak, megvitatták a város területén kívül fekvő, "Zöldsapka" néven ismert földek helyzetét. Demján Sándor, kanadai állampolgárságú magyar üzletember a Granit Polus Investment számára szeretné biztosítani ezt a területet, ahol nagyarányú építkezéseket tervezett mintegy 3 milliárd dollár értékben (lakótömbök, szórakozó helyek, sportlétesítmények, üzletek, szállodák, színházak, mozik,éttermek stb.) Funar szerint ennek a területnek egy része a Régi Monostor Fiai elnevezésű társaság tagjainak a tulajdona, másik része pedig az agrártudományi egyetem kísérleti telepe, így nem kerülhet idegen (magyar) kézbe. 1998. dec. 1.: Románia nemzeti ünnepe alkalmából Funar elhelyezte a Főtéren, a Mátyás-szoborral szemben a Traianus-oszlop emlékkövét annak ellenére, hogy a városi tanács jóváhagyása ehhez hiányzott. (Rá egy évre a törvényszék semmisnek nyilvánította a Traianus-oszlop felállítására vonatkozó határozatot, amelyet Funar írt alá, azóta is mindhiába várják, hogy a városháza eltávolítsa a talapzatot). 1999. szept. 18. Alföldi László új magyar főkonzul kinevezésének hírére Funar azzal vádolta a román külügyminisztériumot, hogy olyan személy kinevezése fölött hunytak szemet, akit 1989 előtt kiutasítottak az országból. Nemsokára, egyik éjszaka, az emlékművekért felelős bizottság jóváhagyása nélkül táblát szereltett a konzulátus épületére, amelyen az állt: A MAGYAR TITKOSSZOLGÁLAT KÖZPONTJA. 2000 április: A magyarokat Kolozsvárt kóborkutyákkal való elárasztásával is megvádolta, ezért úgy intézkedett, hogy a sintérek által elfogott kóborkutyákat fessék piros-fehér-zöldre. Szintén 2000 megvalósításai közé sorolható a trikolór színűre bemázolt köztéri padok is. 2000. június 20.: Funar harmadik alkalommal is megnyerte a polgármesteri választásokat. Az immár Nagy-Románia párti jelöltre a kolozsváriak 53,2%-a voksolt, míg a konvenciós Serban Radulescura 46,78 %. 2001 május: Herédi Zsolt és Füsi Katalin házasságkötési szándékuk ellenére hajadonon távoztak az anyakönyvvezető elől. A visszautasító jegyzőkönyv értelmében ugyanis csupán románul lehet kimondani a boldogító igent Funar városában — dacára az érvényben levő helyi közigazgatási törvény előírásainak. (A polgármesteri hivatal makacs magatartásának Mátis Jenő, a volt képviselő is tanúja volt, aki néhány évvel korábban szintén da-igennel válaszolt az anyakönyvi vezetőnek.) 2001. jún. 23: Mivel többszöri beidézés ellenére sem volt hajlandó megjelenni kihallgatáson, a rendőrség előállítási parancsot bocsátott ki a polgármester ellen. Funart, aki ellen a tanácsosok bűnvádi eljárás beindítását kérték, mivel önkényesen lezárta az üvegtermet, négy rohamrendőr kísérte be. 2002. jan. 15: Funar megfenyegette Boros János alpolgármestert, hogy kizárja a városházáról, amennyiben kiváltja a magyar igazolványát. 2002. márc. 8.: Bár a városi tanács megszavazta, hogy a helyi közigazgatási törvény értelmében Kolozsvár bejáratánál nem is kettő hanem háromnyelvű tábla hirdesse a város nevét, Funar továbbra sem akar hallani a jogszabály alkalmazásáról, és várja a büntetést. /Funar korszak Kolozsváron. Elkésett a forradalom? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

2005. október 11.

Minisztériumi támogatás hiányában, a lap fenntartására szánt összegből gazdálkodva új székhelyre költözött Kolozsváron a Korunk folyóirat szerkesztősége. A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének Rákóczi úti székháza Kántor Lajos főszerkesztő szerint távolról sem megfelelő, és eddig mintegy ötvenmillió régi lejt fordítottak a költözködésen kívül tatarozásra, víz- és gázszerelésre. A Korunk rendelkezésére álló három helyiséget – egy teremben az Erdélyi Napló szerkesztősége dolgozik – sikerült rendbe tenni, a nagyobb munkálatokhoz azonban Kántor Lajos szerint negyvenezer euróra lenne szükség. Kelemen Hunor, a képviselőház művelődési bizottságának RMDSZ-es tagja elmondta, a folyóirat támogatási ügyében felkereste Onisei államtitkárt. Az esetleges eredményekről ezen a héten kíván tájékozódni Kelemen Hunor. A Korunk eddig egy Nagy-Szamos utcai épületben működött, a Romániai Írók Szövetsége által kiadott két szépirodalmi folyóirat, a román nyelvű Apostrof, valamint a Helikon szomszédságában. Utóbbiaknak még nem sikerült új székhelyet találniuk. A nyáron az épületet az ortodox egyház kapta vissza, amely a szerkesztőségektől megfizethetetlenül magas bérleti díjat kért. /Rostás-Péter Emese: Költözés áldozatokkal. = Krónika (Kolozsvár), okt. 11./

2005. november 11.

Tibori Szabó Zoltán újságíró szerint miközben Kántor Lajos irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztője kollégáival az erdélyi magyar kultúráért szélmalomharcot folytat, havi három-négymillió lejes éhbérért, azok, akiket – éppen az erdélyi magyar értelmiség ajánlatára – szavazataival a közösség hatalomra juttatott, s ma havonta több ezer euróra rúgó juttatásokat vágnak zsebre, leveleikre nem válaszolnak, s a jelek szerint intézménymentő élet-halál harcukkal mit sem törődnek. A Korunk szerkesztőségének nemrég ki kellett költöznie a Nagy-Szamos utcai székházából, mert az épületet visszaszolgáltatták eredeti tulajdonosának, az ortodox egyháznak. A város semmilyen székhelyet nem ajánlott a folyóiratnak. Jelenleg a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) Spectator Alapítványának Rákóczi úti székházában húzódtak meg, amelynek helyiségeit azonban saját költségükre fel is kellett újítaniuk. A Korunknak be kell zárnia a Korunk Galériát, vége a könyvbemutatóknak, konferenciáknak, kerekasztal-megbeszéléseknek, értelmiségi tanácskozásoknak. A Helikon magyar irodalmi folyóirat és az Apostrof című román nyelvű lap egyelőre nem költözött el a Nagy-Szamos utcából, mert egyszerűen nincs hova menniük. Az ő helyzetük sem rózsásabb. A bukaresti művelődési minisztérium megtagadta a magyar kulturális lapok anyagi támogatását, azzal az indoklással, hogy kapnak azok elég támogatást a magyarországi alapítványoktól. Egyesek a magyar–román közös kormányüléstől vártak megoldást ez ügyben is, de semmi nem történt. Az idén fordul elő 1990 után először, hogy a bukaresti szaktárca egyetlen lejjel sem járul hozzá a Korunk kiadásainak fedezéséhez. A Korunknak a kolozsvári városi tanács a helyi költségvetésből egyetlen lejnyi támogatást sem szavazott meg. A Helikon 570 millió lejt kapott, az Apostrof 800 milliót. Kántor már tavasszal levelet írt Markó Bélának, de választ nem kapott. Kántor később Markó Bélához és Bozóki András miniszterhez fordult nyílt levélben, de egyik sem válaszolt. A Korunk a rendkívül mostoha körülmények között is folytatja munkáját. A szerkesztőség munkatársai a folyóiratot szerkesztik és mellette egész sor már megszokott kiadványt: a Magropresst (a magyar sajtó román nyelvű havi szemléje), a Sajtófókuszt (a román sajtó magyar nyelvű szemléje, ami hetente készül) és hetente háromszor a „Mi történik Romániában?” című Komp-Press hír- és sajtófigyelő csomagot. Könyveket és más kiadványokat is szerkesztenek és kiadnak, és rendezvényeik is vannak. November 11-én kezdődik az Erdélyi Múzeum-Egyesület kolozsvári székházában a Történelem a Kárpát-medencében (1944–1968) című kétnapos történész-tanácskozás, amelyet szintén a Korunk szervezett. A Komp-Press hírcsomagot november elsejével újították meg, s jelenleg heti három alkalommal, megnövelt, javított tartalommal jelentetik meg. Terjedelmes előzetes anyag és publicisztika van benne, külön-külön kolozsvári és romániai hírek, és erőteljes sajtófigyelésen alapul. A szerkesztőségben a legmagasabban képzett emberek dolgoznak. Az illető szaktudományok doktora Horváth Andor, Kovács Kiss Gyöngy, Cseke Péter, Balázs Imre József és Kántor Lajos, most doktorál Rigán Lóránd, a külső munkatársak pedig az erdélyi tudományosság és művelődés kiválóságai. /Tibori Szabó Zoltán: Az erdélyi magyar kultúra megcsúfolása. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

2008. november 21.

A Bestseller avagy a bestia nem alszik /Belvárosi Könyvkiadó, Budapest/ című kötet Korpa Tamás értékelése szerint Lászlóffy Csaba prózájának szintézise, markáns gyűjteménye. Szilágyi Júlia irodalomkritikus méltatásában kifejtette: Lászlóffy Csabának külön helye van az irodalomban, amely nem téveszthető össze senki máséval. A kötetbe foglalt írások értéke a nyelvi gazdagság, a lelemény. A másik bemutatott könyvről Kántor Lajos elmondta: a Kolozsvár Társaság fennállása óta először mutatnak be román nyelvű könyvet. A szerző, Lukács József, a Román Írószövetség kolozsvári lapja, az Apostrof szerkesztőségében dolgozik. Először Kolozsvár történetét írta meg röviden, és a kötet akkora sikert aratott, hogy folytatásként vállalkozott arra, hogy Kolozsvár történelmének egy kevésbé ismert korszakával, a gótikával foglalkozzon. Lukács József hangsúlyozta: nem távolodott el a magyar kultúrától, éppen ellenkezőleg, ezt szeretné átmenteni a román nyelvű befogadók felé. Érzékeli, hogy hiányzik az erdélyi kultúrák közötti párbeszéd, törekvései pedig arra irányulnak, hogy a román és a magyar kultúra ne párhuzamosan haladjon egymás mellett, hanem közeledjen egymáshoz. /S. B. Á. : Kettős könyvbemutató a Kolozsvár Társaságnál. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./


lapozás: 1-13




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998