udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 11 találat lapozás: 1-11
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Arad-belvarosi Reformatus Egyhazkozseg

2005. június 1.

Előzőleg Temesváron, május 31-én pedig Aradon, az arad-belvárosi református egyházközség imatermében tartott előadást Ádám Sándor, a Magyarok Világszövetségének képviselője. A találkozót Erdély sorsa címmel szervezték, a szerző hasonló című könyvének apropóján, az aradi előadás Trianon jogszerűsége címmel hangzott el. Június 4-én lesz a trianoni békediktátum 85. évfordulója. Az előadó felidézte Trianon igazságtalanságát, a határmódosítás visszásságait (gyakori volt, hogy településeken, sőt házudvarokon húzták meg a határt). Szó esett a magyar külügy tehetetlenségéről, a román és a csehszlovák diplomácia agyafúrtságáról, s arról, hogy az irredentizmussal, revizionizmussal vádolt magyarok nem tesznek egyebet, mint amit annak idején az olaszok, a románok, a németek, törökök, bolgárok. Az előadás végkicsengése az volt, hogy nem a múlton kell keseregni, hanem összefogással kell építeni a nemzet jövőjét. /P. L. Zs.: Erdély sorsa és Trianon jogtalansága. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 1./

2006. február 24.

Dr. Szabó József János ezredes, hadtörténész, a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanára olyan témáról beszélt február 23-án az arad-belvárosi református egyházközség zsúfolásig megtelt imatermében, amiről a második világháború történetében többé-kevésbé jártas emberek is csak nagyon keveset tudhatnak – ha csak nem olvasták el az előadó Az Árpád vonal című könyvét. A hadtörténész azt taglalta, hogyan történhetett az meg, hogy a Keleti-Kárpátokban a magyar hadsereg 1944 augusztusától meg tudta akadályozni a hatalmas túlerőben lévő szovjet hadsereg áttörését, hogyan tudták három hét alatt egy szakaszon 48-szor (!) visszaverni az ellenség támadását. A lényeg: egy olyan új koncepciójú erődrendszer és védekezési-ellentámadási mód, amilyent addig még nem ismert a hadtörténet. /A székelyekről s az Árpád-vonalról. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 24./

2007. május 24.

Május 25-én az arad-belvárosi református egyházközség imatermében mutatkozik be kortárs népzenével Bakos Árpád (Csantavér) énekes-zenész, zeneszerző és Pálfi Ervin (Szabadka) színész, énekes, zenész. Bakos Árpád az Újvidéki Rádiónak volt munkatársa, később a H-csoport alapító tagja, számos lemezt adott ki, többször díjazták a Vajdasági Hivatásos Színházak Fesztiválján. Pálfi Ervin számos magyar és klasszikus drámában lépett fel, megkapta a legjobb férfi alakítás díját a szabadkai Népszínházban. /Zenei barangolások a határok mentén. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 24./

2007. november 1.

Október 31-én Aradon, az arad-belvárosi református gyülekezet termében tartották a dr. Zakar Péter szegedi történész, egyetemi tanár által sajtó alá rendezett könyvritkaság, Sujánszky György Euszták Az aradi rendház naplója (1847–1851) /METEM, Budapest, 2007/ című kötetének bemutatóját. A minorita szerzetes kézirata teljes terjedelmében most jelent meg először. Zakar Péter magyarázó lábjegyzetei kiegészítik az írást. A kéziratot az aradi Megyei Könyvtár őrzi. Zombori István elmondta, a Historia Ecclesiastica Hungarica (magyar egyháztörténeti) Alapítvány – a kötet kiadója a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösséggel /METEM/ közösen 17 év alatt több mint 120 kötetet jelentetett meg. Sujánszky naplójának gerincét az 1848–49-es aradi események teszik ki, ezen belül is a vértanúk utolsó órái. Ujj János aradi történész-tanár néhány részletet felolvasott Sujánszky naplójából. A kötetből kiderül, milyen eredményes volt Aradon a város vezetősége és a minoriták összefogása a Bach-korszak elején a minorita gimnázium megmentéséért, ahol magyar nyelven is folyhatott a tanítás. /Kiss Károly: Az aradi rendház naplója (1847–1851) = Nyugati Jelen (Arad), nov. 1./

2007. december 6.

Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete, az Arad-belvárosi Református Egyházközség, a Szegedi Katolikus Ifjúsági Alapítvány rendezésében vetítik december 7-én Dulka Andor Emberek a halál árnyékából c. történelmi dokumentumfilmjét, amely a délvidéki magyarok elleni 1944-ben történt atrocitásokat mutatja be. Dulka Andor történelemtanár /sz. Beodra, 1952/ feleségével, Viola Lujzával együtt egy Versec melletti magyar faluban, Ürményházán tanítanak. Dulka Andor tagja és szervezője a Vajdasági Magyar Pedagógusok Szövetségének, a Szórvány Közalapítványnak, melynek keretében a bánáti szórványban élő magyar gyerekeket próbálják összegyűjteni és magyar iskolába járatni, kollégiumi ellátást biztosítva nekik. A Vajdaságban élő magyar nemzetrész megmaradásáért folytatott küzdelme, keresztyén szellemiségű közművelődési tevékenysége elismeréseként megkapta az Aracs-díjat, a Márton Áron-emlékérmet és a Teleki Pál-érdemérmet. /Meghívó filmvetítésre. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 6./

2008. március 5.

Március 4-én ünnepelte az arad-belvárosi református parókia imatermében 10. születésnapját a Szövétnek aradi kulturális szemle szerkesztősége és olvasótábora. Ujj János főszerkesztő köszönetet mondott a jelen volt alapító főszerkesztőnek, Réhon József ny. tanárnak. Ugyancsak elismerés jár Ilona János tanárnak, aki 5 évig vitte, szerkesztette a lapot becsülettel. A Szövétnek aradi sajtótörténetet írt: a kulturális folyóiratok közül a Vasárnap mellett egyedül a Szövétnek jelent meg folyamatosan egy évtizedig, a többi hasonló kiadvány alig 1-2 évig élt. Köszöntötte a főszerkesztő a legfrissebb szám, a Csongrád–Arad lapszám három, az eseményen megjelent szegedi szerkesztőjét is. A Szövétnek a legutóbbi lapszámban szegediek által feldolgozott, aradi vonatkozású anyagokat közöltek, dr. Zakar Péter az utóbbi években sokat tett a közeledésért. Ujj Ágnes a Wieser Tibor Alap kuratóriuma nevében az Aradon végzett folyamatos közösségépítő munkájának elismeréseként Wieser Tibor Emlékplakettet adott át Zakar Péter egyetemi tanárnak. A Szövétnek kiadója nevében a szerkesztőket köszöntötte dr. Pálfi Sándor, az Aradi Alma Mater Alapítvány kuratóriumának elnöke. /Balta János: Tízéves a Szövétnek. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./

2008. május 26.

Május 25-én az aradi magyarság régi vágya teljesült: ismét köztéri szobrot kapott, felállították Fábián Gábor szobrát. Fábián Gábor (1795–1877), az arad-belvárosi református egyházközség templomépítő főgondnoka, író, műfordító, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Egyházi énekek és szavalatok hangzottak el, valamint röviden ismertették Fábián Gábor rendkívül gazdag életútját és -művét, amely az egyházin kívül értékes közéleti, irodalmi és tudományos munkásságot is tartalmazott. A mostani szoborállítás igazi erkölcsi jóvátétel, hangsúlyozta Baracsi Levente, ugyanis az aradi Kölcsey Egyesület 1885-ben emléktáblát, 1912-ben pedig mellszobrot állított Fábián Gábornak, azonban az impériumváltáskor mindkettőt eltávolították. A Fábián-kultusz 1990 után folytatódhatott, ekkor azonban még megakadályozták emléktábla elhelyezését egykori lakóházán, majd születésének 200. évfordulóján ez megtörtént a református templom előcsarnokában. Az aradi Kocsis Rudolf szobrászművész készítette el a mellszobrot. A talapzat Dóczi András csíkszeredai kőfaragó munkája. /Kiss Károly: Felavatták Fábián Gábor mellszobrát. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./

2008. szeptember 22.

Megkezdődött az 1989-es decemberi temesvári forradalom 20. évfordulójára meghirdetett emlékév. Aradon a belvárosi református egyházközségben szintén egy kerek évfordulóra emlékeztek: húsz éve, szeptember 6-án született meg a romániai falurombolás elleni első állásfoglalás. Az akkor még Arad központú Temesvári Református Egyházmegye lelkészeinek többsége folyamodvánnyal fordult az egyház és az állam szocialista vezetőségéhez, kifejtve aggodalmukat és fenntartásaikat a Ceausescu-féle területrendezési terv ellen. A testületi fellépés egyik kezdeményezője Tőkés László akkori temesvári lelkész volt. Az aradi állásfoglalás jelentette az első lépést az 1989-es rendszerváltozáshoz vezető úton, mégis, a romániai és a magyarországi köztudatban ez alig él. Ennek ellensúlyozását szolgálta a konferencia és megemlékezés, melynek címe: Szemben a kommunizmussal. -Bár a falurombolás már a múlté, öröksége ellen még mindig kell küzdeni Romániában – mondta Tőkés László európai parlamenti képviselő. „Továbbra is sorvadnak falvaink, pusztul a népünk, továbbra is a nacionalista nemzetpolitika érvényesül a kisebbségekkel és különösen a magyarsággal szemben, csupán a kirakat változott – mondta. – „Erdély teljes nemzetiségi egyneműsítésének a folyamata most is tart. Ma is szólnunk kell a jogtalanságok, hatalmi visszaélések ellen, vissza kell utasítanunk a hátrányos megkülönböztetést. ”Arad meghatározó volt a rendszerváltó forradalom kitörésében. Tőkésék az egész református egyházra kiterjesztették az akciót, de mint mondta, az egyik lelkész, akiről tavaly derült ki, hogy a titkosszolgálat, a Securitate besúgója volt, leleplezte ténykedésüket. Utána kezdődött a leszámolás a temesvári gyülekezettel, és személy szerint Tőkés Lászlóval. Dinu Zamfirescu a külhoni román ellenzék egyik vezetője volt, annak idején Franciaországból emelte fel szavát a falurombolás ellen. „Nem hangsúlyozhatjuk eléggé azoknak a romániai magyar egyházi személyiségeknek a szerepét, akiknek köszönhetően erről a rombolásról hamarabb tudomást szereztek Magyarországon, és amely ellen tiltakoztak a szomszédos országban, majd a határokon túl is. Nicolae Ceausescu bűnös terve az ország városainak és falvainak tönkretétele volt, közigazgatási átszervezésükkel pedig az egyén felügyeletét, az önálló gondolkodás megsemmisítését akarta elérni. 1988. március 3-án jelentette be a falvak úgynevezett szisztematizálását, de a terv már 1974 óta létezett, és 2000-ben kellett volna befejezni. A 9 ezer községből 2 ezret hagyott volna meg, a falvak számát 13 123-ról 9 192-re csökkentette volna, a lakosokat pedig panellakásokba költöztette volna. ”A 20 évvel ezelőtti történteket idézte fel előadásában Molnár János szegedi egyetemi tanár, volt borossebesi lelkipásztor, az állásfoglalás egyik megszövegezője. Zétényi Zsolt magyarországi volt országgyűlési képviselő a falurombolás elleni budapesti 1988. június 27-én rendezett tüntetésről beszélt, Szőcs Géza költő mint a kolozsvári Ellenpontok című szamizdat kiadvány egyik szerkesztője szólt, Szűrös Mátyás volt magyar köztársasági elnök a rendszerváltást közvetlen megelőző magyar–román diplomáciai kapcsolatokról tartott előadást. Toró T. Tibor Temes megyei parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke fájlalta, hogy az akkori lelkészek, illetve a maiak közül kevesen jelentek meg a konferencián. Április 20-án, vasárnap Temesváron is megemlékezés volt, Tőkés László részvételével. Az ünnepi istentisztelet után megkoszorúzták néhai Újvárossy Ernő sírját. A presbiter, a Tőkés család barátja a forradalom első mártírja: holttestére 1989 decemberében bukkantak rá, halálának körülményei nem tisztázottak. /Pataky Lehel Zsolt: Húszéves az aradi állásfoglalás. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 22./

2008. szeptember 29.

Vetési Nándor színinövendék jó ideje járja pódiumműsorával a szórványvidéket, ezért nevezte őt Baracsi Levente a szórvány apostolának az arad-belvárosi református egyház gyülekezeti termében, ahol most Vetési Nándor fellépett. Vetési saját útját járja, Ifjú szívekben élek című összeállítása a 21. század emberének gondolati és érzelmi világához szól. Ady költeményeinek gazdag skáláját vonultatja fel. /Puskel Péter: A „szórvány apostola” = Nyugati Jelen (Arad), szept. 29./

2008. november 14.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulásának 5. évfordulója alkalmából november 15-én ünnepi ülést tartanak Kolozsváron. Ezt készítette elő a november 12-i rendezvény az arad-belvárosi református egyházközség imatermében, amelyen az EMNT aradi szimpatizánsai találkozhattak egymással, és meghallgathattak egy előadást a történelmi Magyarország széteséséről. A rendezvény szervezője Borbély Zsolt Attila, az EMNT jegyzője volt. Elmondta, hogy az EMNT a kitűzött célokból a következőket valósította meg: „Egyrészt az erdélyi magyarság autonómia-statútumainak a megfogalmazását, amit az EMNT képviselői benyújtottak a román parlamentnek. Másrészt olyan konferenciák szervezését, amelyen nemzetközi tekintélyű szakemberek beszéltek az autonómiáról, és adtak útmutatást az erdélyi magyarság számára, hogy miként küzdhet az önrendelkezéséért. ”Az EMNT nem jogi szervezet, nincs bejegyezve, így eszközei szűkösek. Ezek egyikének a nyilvánosság erejét tartotta Borbély, egy másik fontos eszköznek meg azt nevezte, hogy a tanács elnöke, Tőkés László európai parlamenti képviselő, méghozzá a legaktívabbak egyike. A találkozón Vincze Gábor történész, a Hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum egyháztörténeti referense tartott előadást Erdély és Kelet-Magyarország elvesztése történelmi szükségszerűség, vagy történelmi baleset? címmel. Kifejtette: „Arra hívtam fel a figyelmet, hogy nem fátum volt, hogy a történelmi Magyarország megszűnt létezni 1919–1920-ban, hanem megnevezhető emberek sorozatos hibái, bűnös nemtörődömsége, hazaárulása miatt keletkezett az a folyamat, ami Trianonhoz vezetett. A marxista történetírás azt sulykolta belénk, hogy a történelmi Magyarország szétesése szükségszerű volt, hiszen a Monarchia a népek, nemzetiségek börtöne volt, és a szabadságvágyó nemzetek el akartak szakadni. Ez nem igaz! Ha balesetnek tekintjük, hogy valakit belelöknek egy gödörbe, amiben kezét-lábát töri, akkor baleset volt Erdély és Kelet-Magyarország elvesztése. De inkább tudatos bűncselekménynek nevezem, amit Magyarországgal elkövettek 1919–20-ban. ” /Pataki Zoltán: Ötéves az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./

2009. november 6.

Ismeretlenek fehér festékkel bemázolták Aradon a belvárosi református templom előtt álló Fábián-mellszobor talapzatát. Baracsi Levente, az egyházközség lelkésze elmondta, Bognár Levente alpolgármester javasolta, hogy beadványban kérjék a polgármesteri hivatal közbenjárását az ismeretlen tettesek kiderítésében, illetve hogy a szobrot állítsák vissza eredeti állapotába. Fábián Gábor (1795–1877) az aradi református egyház főgondnoka volt az 1840-es években, amikor a gyülekezet és a templom építése folyt. Kiemelkedő a költői és a műfordítói tevékenysége. Tavaly májusban, amikor felállították a mellszobrot, a város egész lakossága a legnagyobb megértéssel fogadta azt. /Bemázolták Fábián Gábor szobrának a talapzatát. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 6./ Emlékeztető: 2008. május 25-én felállították Fábián Gábor szobrát, Kocsis Rudolf szobrászművész alkotását. Kiss Károly: Felavatták Fábián Gábor mellszobrát. = Nyugati Jelen (Arad), 2008. máj. 26./


lapozás: 1-11




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998