udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 1 találat lapozás: 1-1
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Artex Szakszervezet

2009. október 27.

A múlt héten két színháztörténeti könyv is megjelent: az egyikben Lizica Mihut, az Aurel Vlaicu Állami Egyetem rektora foglalta össze az aradi román színjátszás történetét (a román megszállástól napjainkig), a másikban, a Színjátszó személyek Erdélyben (1919–1940). Közhasznú esmeretek tára című kötetben Kötő József színháztörténész a két világháború közötti romániai magyar színjátszásáról írt. A két könyvben közös, hogy Puskel Péter helytörténész mindkettőben közreműködött, s az aradi magyar színjátszás és jeles személyiségeinek összefoglalása őrá hárult. Puskel Péter elmondta, hogy a Kárpát-medence legrégibb létező magyar kőszínháza 1817–18-ban Aradon nyílt meg. Ez volt a vándorszínészek korszaka, és Aradon sok neves színjátszó csoport megfordult. Állandó évadok voltak, prózai és operettszínház, sőt operai tagozat is működött. 1874-től a városhoz illő kőszínháza volt Aradnak, és 1948-ig folyamatos volt a magyar színjátszás. Arad jelentőségét mutatja, hogy 1896-ban, amikor Budapesten felépült a Vígszínház, Erdélyből a kolozsvári és az aradi társulat nagyon sok színészét szerződtette le az új fővárosi teátrum. A két világháború között magyar színjátszással foglalkozik Kötő József könyve, mert ez volt az erdélyi színjátszás egyik legválságosabb időszaka. 1920 után a kisebbségbe került magyarság kemény harcot vívott a színházáért. Bukarestben a Kormányzó Tanács döntötte el, hogy melyik igazgató kap koncessziót, hogy egy, legfeljebb két évadon keresztül működtesse a színházat. Nemhogy az önkormányzat nem adott támogatást, hanem még az igazgatónak kellett befizetni a városkasszába a koncessziós díjat. 1948 után majdnem 60 évig nem volt magyar színháza Aradnak, ez nagy törést jelentett. Az 1950-es évek elején megindult egy erőteljes amatőr mozgalom, amelyet a szakszervezetek színjátszói képviseltek. Aradon először az Artex szakszervezetnek volt színjátszó csoportja, amely évente három-négy előadást tartott. Öt-hat évig működött, majd miután feloszlott, pár év szünet után átvette a helyét egy teljesen amatőr társulat, amit Znorovszky Attila volt újságíró irányított, méghozzá olyan sikerrel, hogy egy adott pillanatban a népszínházi rangot is kivívta. Negyedszázadon át majdnem mindig teljes évadot biztosítottak. A két éve megalakult Kamaraszínház csodálatos dolog, mert 1948 óta Arad magyarsága számbelileg nagyon megcsappant. /Pataky Lehel Zsolt: Arad szerepe az egyetemes magyar színjátszásban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./


lapozás: 1-1




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998