udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 76 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-76
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: BBTE Bolcseszettudomanyi Kar – Magyar Irodalomtudomanyi Tanszek

1994. július folyamán

Péntek János Kolozsváron általános nyelvészetet és etnológiát tanít a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken. A romániai magyarság nyelvhasználatáról, anyanyelv helyzetéről, problémáiról fejtette ki gondolatait Aniszi Kálmánnak. A romániai magyarság nyelvének vannak patologikus tünetei: sorvadásos jellegűek /sorvad, mert funkcionális mozgásterét leszűkítették, kiszorult a közéletből, sőt jórészt az oktatásból is/, keringésiek /nincs állandó kapcsolat a belső változatok között, a szaknyelvek elsajátítása korlátozott, hiányzott a természetes kapcsolat az anyaország és Erdély, valamint az egyes nyelvjárásterületek, nyelvi szigetek között, az egyes területek nyelve elszigetelődött egymástól/, a nyelvi műveletlenségből adódó kevertnyelvűség, az idegen szavak felesleges átvétele, idegen szerkezetek használata. További probléma az obszcén, trágár szavak, vulgarizmusok gyakori alkalmazása. Az intézményesített hazugság a nyelvet is diszkreditálja. - Nyugatról kelet felé haladva az erdélyi magyar nyelvjárások a kiejtés, az artikuláció szempontjából távolodnak az irodalmi nyelvtől, azaz a magyar nyelvi normáktól. Ezzel párhuzamosan, mintegy kontrasztként, érzelmileg egyre dúsabbak, egyre gazdagabbak ezek a nyelvjárások. A Mezőségen a legtöredezettebb a nyelvjárás, itt a legbántóbb a kevertnyelvűség. Nagy nyelvi romlás ment végbe a székely nyelvjárás keleti peremén, ahová a legutóbbi időkig sem jutott el a magyar rádió hangja sem. A városok regionális köznyelve sivár képet mutat. /Magyar Élet (Budapest), 7. sz., júl./

1995. szeptember 1.

Balázs Sándor beszélgetett Péntek Jánossal, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszékének vezetőjével. A Bolyai Tudományegyetem újraindításának 1989 decemberének utolsó napjaiban lett volna esélye, a nagygyűlésen, amelyet az akkori magyar vezetők óvatosságból lefújtak, emlékeztetett Péntek János. A magyar politikusok, de az egyetem magyar oktatói sem képviselték következetesen az újraindítás ügyét, áltatták magukat a Tom Lantos-ígérettel, hogy lesz egyetem. A Bolyai Társaság magára maradt, sok volt ellene az indokolatlan támadás. Péntek János számára is elég gond volt az elöregedett tanszék építése, fejlesztése, a néprajz, a finn szak elindítása, az újságíró- és könyvtárosképzés vállalása. - Szerencsére az egyetem szenátusában több az ellenzéki nézeteket valló, azonban mindig fel kell lépniük a magyarellenesség miatt. Péntek János óvott az értelmiségi illúzióktól, attól például, hogy az értelmiségiek találkozói, egyetértése befolyásolják a politikát, elősegítik a toleranciát. Ennek semmi jele sincs. - A diktatúrák jellemzője a belső kettősnyelvűség, a személyi /őszinte/ és szerepre irányuló /színlelt/ közlés szétválasztása, a nyelvi színlelés általánossá válása. A múlt persze kísért. A szómágia jellemző a politikára és az oktatásra is. /A Hét (Bukarest), aug. 11., tényleges megjelenés: szept. 1./

1995. október 3.

Okt. 3-án díszdoktorrá avatták a szegedi József Attila Tudományegyetemen Cs. Gyimesi Éva professzor asszonyt, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszékének vezetőjét. Cs. Gyimesi Éva kötetei, tanulmányai, esszéi ismertek, ő hívta életre a Collegium Transsylvanicum Alapítványt és ő vezeti az erdélyi magyar tanárok továbbképzését. Díszdoktorrá avatása után "Két kultúra peremvidékén. Tudomány és egyetem a kisebbségi létben" címmel tartott előadást. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./

1997. június 25.

Negyvenéves a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények /NyIrK/, a Román Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának magyar nyelvű folyóirata, amely 1957-ben indult és eddig 71 füzete jelent meg. A folyóirat példányszáma eleinte ezer volt, 1974-től 5-600, 1993 óta csupán 350. A folyóiratot csak a megrendelők kapják, számos példányt pedig cserepéldányként küldenek szét. A közlemények szerzői túlnyomó többségükben a Román Akadémia Kolozsvári Fiókjának kutatói, illetve a kolozsvári Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék tagjaiból kerülnek ki. Jelenleg Szabó Zoltán a főszerkesztő, Antal Árpád a helyettese, Murádin László a szerkesztőségi tudományos titkár, szerkesztői: Campean Ilieana, Cs. Gyimesi Éva, Kozma Dezső és Péntek János. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

1999. augusztus 25.

A Határon nevű projekt a szegedi József Attila Tudományegyetem Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének és a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének együttműködésén alapszik. Az irodalomtörténet Interaktív Elmélete nevű program 1996-2001 között fut. Ennek keretében Romániában előadás- és szeminárium sorozatok folynak, Szegeden a kolozsvári hallgatók továbbképzése történik, a nyári irodalmi tábort 1997-ben Parajdon, tavaly, illetve idén augusztusban a szovátai Teleki Oktatási Központban rendezték meg. Az előadások között volt például Hárs Endre: Hermeneutika és dekonstrukció. /Virginás Andrea: Határon - Szovátán? = Népújság (Marosvásárhely), aug. 25./

1999. november 24.

Az Erdélyi Tankönyvtanács kiadásában 300 példányban megjelent a Magyar népi kultúra című tankönyv /Kolozsvár, 1999/, mely mindenekelőtt a középiskolai oktatás számára készült. A tankönyv szerzői a Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszékének tanárai. Mivel a jövő egyetemi tanévtől kezdődően a néprajz szakra felvételizők számára ez a tankönyv előreláthatóan kötelező vizsgaanyag lesz, kívánatos volna , ha a magyar nyelvű iskolák könyvtárai beszereznék a kézikönyvet. /Néprajz szakra felvételizők figyelmébe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

2000. február 25.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület felújította a születésnapi emlékkönyvek kiadását. Az elsőt Jakó Zsigmond 80. évfordulójára /1996/ állította össze Kovács András, Sipos Gábor, Tonk Sándor, 42 tanulmányt tartalmaz. A második a Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszékén készült Szöveg és stílus címen, Szabó Zoltán 70. születésnapjára /1997/, Péntek János szerkesztette. A legújabb emlékkönyvet az Erdélyi Múzeum-Egyesület adta ki Imreh István 80. születésnapjára. A Kis András, Kovács Kis György és Pozsony Ferenc szerkesztette kötetben 46 tanulmány sorakozik, továbbá közli Imreh István munkásságának bibliográfiáját /Károlyiné Domahidi Jolán állította össze/: kereken 400 tételt. Gaal György ismertetőjében felsorolta a kötetben szereplő fontosabb tanulmányokat. /Gaal György: A székely falu kutatója. Emlékkönyv Imreh István tiszteletére. = Helikon (Kolozsvár), febr. 25./

2000. szeptember 15.

Gyarmathi Sámuel (1751-1830), a kiváló nyelvész és orvosdoktor felújított sírkövét koszorúzza meg a BBTE bölcsészkarának magyar nyelv és kultúra tanszéke szept. 16-án, a Házsongárdi temetőben. A koszorúzási ünnepségen részt vesz a sírkő felújítását kezdeményező és támogató dr. Gulya János, a göttingai egyetem finnugor intézetének igazgató professzora. /Koszorúzási ünnepség a Házsongárdban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./

2000. október 19.

Okt. 16-án tartották meg a Babes-Bolyai Tudományegyetem elsőéves néprajz-magyar szakos hallgatóinak ismerkedési estjét, a gólyaavatót. Az avatón kettős eseményt ünnepeltek: idén indult be először a néprajz főszakos évfolyam, illetve 10. születésnapját ülte a magyar nyelv és kultúra tanszék. /Ivácsony Zsuzsa: Néprajzos gólyaavató. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./

2001. július 14.

A hatvanéves dr. Péntek Jánossal, a kolozsvári Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék vezetőjével készített interjút a Krónika munkatársa. Péntek János az egyetem elvégzése után a tanszékre került. Pályáját döntően befolyásolta Márton Gyula nyelvész. Közismert Péntek János fáradhatatlan munkabírása, mely az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségében (AESZ) és az Erdélyi Tankönyvtanácsban is megmutatkozik. Szinte lehetetlen a vállalkozásuk, mert miközben a nyelvben negatív folyamatok zajlanak le - egészen a nyelvvesztésig, a nyelvcseréig elmenően -, amelyek ellen majdnem reménytelen hatékonyan fellépni, mégis csinálni kell - vallja a professzor. A Tankönyvtanácsot 1993-ban azért találták ki Székely Győzővel, hogy legyen egy olyan intézmény, amely a szakmai igényeket képviseli, mert akkor már látható volt, hogy teljes anarchia van a tankönyvkiadásban, illetve -forgalmazásban, és egyre inkább mindent a pénz irányít. Az oktatási hatóság felelőtlensége következtében az oktatás kaotikussá vált. - A román nyelv és irodalom oktatásával valóban nagy gondok vannak. Törvény írja elő a román nyelv megtanulását, de a hatóság nem biztosítja ennek feltételeit. Nincs differenciálás, az egyenlőség a román nyelvi alapon valósul meg, ami teljes diszkriminációt jelent a nem román anyanyelvűekkel szemben. Sajátos program, feltételrendszer szerint kellene, hogy megvalósuljon a román nyelv oktatása, nemcsak alsó tagozaton, hanem a továbbiakban is. A magyar iskolákban románt tanító pedagógusokat speciálisan fel kell készíteni erre a feladatra. - A felsőoktatásban is megcsappant a jelentkezők száma, gyengébb a felkészültségük. A színvonal csökkenése a felvételi vizsgákon jól lemérhető, és az elemi ismeretekkel van a legtöbbször gond. - 1990-ben Péntek János vezette be a néprajz oktatását a tanszéken. Életképes szaknak bizonyult, akár a magyarországi egyetemi tanszékekkel való összehasonlításban is megállja a helyét. /Demeter Éva: Úgy is élhetünk, hogy ne legyen látszata. Beszélgetés dr. Péntek Jánossal, a kolozsvári Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék vezetőjével. = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./

2001. július 18.

Dr. Péntek Jánost, a kolozsvári Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék vezetőjét hatvanadik születésnapján köszöntötték a Kriza János Néprajzi Társaságnál. Ebből az alkalomból készült beszélgetésben az egyetemi munka szervezését emelte ki, az 1990 őszén beinduló néprajz szakot. 1993-ig az irodalomnak és a nyelvnek, ezen belül a néprajznak közös tanszéke volt. Átszervezni és fiatalítani kellett a tanszéket. Munkája a tanszéken kívül az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségéhez, és az Erdélyi Tankönyv Tanácsához kapcsolódik. - A professzort a magyar nyelv esetében a nyelvcsere, vagy a nyelvvesztés foglalkoztatja, melyek a kisebbségi közösségekben mennek végbe. Az ausztriai magyar közösségek jelentős része gyakorlatilag átesett ezen a nyelvcserén. Ezek nyelvi folyamatok, és most is végbemennek, különösen nagyvárosi lakótelepeken. Szinte észre sem lehet venni, amikor generációs változásokkal a fiatalok már a másik nyelvet, az államnyelvet kezdik beszélni, és az anyanyelvet fokozatosan elhagyják. Az anyanyelvi mozgalom elsősorban azzal foglalkozik, hogyan lehet bátorítani, erősíteni a nyelvhasználatot. A professzor elmondta, hogy a tanszéken minden évben nagy volt a túljelentkezés. Most ez aggasztóan megcsappant, de még mindig több jelölt van, mint ahány helyet meghirdettek. A néprajz szak, amely 1990-ben indult, és 2000-ben lett főszak, rendkívül vonzza a fiatalokat. /Köllő Katalin: A derű, mint az élet fontos tartozéka. Születésnapi beszélgetés Péntek Jánossal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 18./

2001. december 1.

Nov. 29-én a Kriza János Néprajzi Társaságnál A magyar népi kultúráért emlékéremmel tüntették ki a hatvanadik életévét betöltött dr. Péntek János professzort, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszékének vezetőjét. A díjat a magyarországi Györffy István Néprajzi Egyesület adományozta a kőrösfői születésű oktatónak, kutatónak és tudósnak. Péntek Jánost leginkább az erdélyi magyarság nyelvének helyzete, gondjai foglalkoztatták. Dr. Péntek János köszönő szavaiban utalt arra a sajátos kényszerhelyzetre, amely "erdélyi polihisztorkodásra" térítette őt. A szakemberhiány miatt eddigi pályafutása során sokféle tevékenységet fel kellett vállalnia. Legfontosabb sikerének azt tartja, hogy megvalósult az 1990 májusában a Kriza János Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagjává való választásakor tett ígérete és nemsokára a kolozsvári egyetemen beindulhatott a néprajzszakos fiatalok képzése. /Ö. I. B. [Ördög I. Béla]: Emlékérmet kapott Péntek János. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1./

2002. március 13.

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége szervezésében márc. 8. és 10. között Kolozsváron hetedik alkalommal került megrendezésre az Országos Aranka György Nyelv– és Beszédművelő verseny, melyen IX–XII. osztályos diákok vettek részt. Erre a versenyre csak azok a középiskolák kapnak meghívást, amelyekben működik anyanyelvápoló kör. Szatmár megyében két ilyen kör van: egyik a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban, másik a Református Gimnáziumban. A Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjai közül a Szép magyar beszéd kategóriában I. díjban részesült Fodor Orsolya, az Édes anyanyelv kategóriában III. helyezést ért el Bodó István, a Versben bujdosó kategóriában Bodor Krisztinát dicséretben részesítette a zsűri. Dr. Péntek János, a kolozsvári Magyar Nyelv és Kultúra tanszékvezetőjének tájékoztatása szerint az idei évtől a verseny az országos tantárgyversennyel azonos rangot kapott, vagyis aki a magyarországi döntőn az első hat helyezett közé kerül, felvételi nélkül beiratkozhat az egyetemre. /A Nyelv– és Beszédművelő verseny azonos rangot kapott az országos tantárgyversennyel. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 13./

2002. március 30.

Márc. 23-án Kolozsváron tartotta a harmadik konferenciáját a Romániai Doktoranduszok Országos Szövetsége (RODOSZ). A kétnapos rendezvény során különböző szakosztályok keretén belül tudományos dolgozatokat mutattak be, és kerekasztal-beszélgetésre került sor. A kolozsvári magyar tudományos/kutatói könyvtár létrehozásának esélyeiről és kérdőjeleiről tárgyaltak. Péntek János, a magyar nyelv és kultúra tanszék vezetője sérelmezte a román és a magyar állam közötti könyvcsere-programnak a megrekedését, szerinte a folyóiratok küldése sem működik az erdélyi magyar szakemberek és kutatók kívánalma szerint. Veres Valér, a RODOSZ elnöke hangsúlyozta: "a már pár éve szünetelő kapcsolatokat mindenképpen fel kellene újítani." Tánczos Vilmos, a Sapientia Egyetem rektor-helyettese emlékeztetet: a posztkommunista tizenkét év alatt nem egyszer kallódtak el könyvek, ezért a romániai intézmények némelyike hitelét vesztette. Kása Zoltán, a BBTE rektora a könyvtári pályázataik többrendbéli sikertelenségéről számolt be. "Az utóbbi időben nem sikerült lényegesen bővíteni a BBTE könyvtárainak az állományát." A Sapientia egyelőre lemondott kolozsvári könyvtár-alapítási tervéről, ezért a kerekasztal-beszélgetés résztvevői három lehetséges könyvtárfejlesztési elképzelést fogalmaztak meg. Az első terv a román–magyar államközi együttműködés során rendszeresített könyvcsereprogramokat vázolja fel, míg a második, a BBTE-vel kialakított bizalmasabb, egyben szorosabb kapcsolatnak a lehetőségét veti fel. A harmadik lehetőséget a konzulátus mellett kialakítandó Magyar Kulturális Központ keretében működő könyvtár nyújtaná, amely az eredeti tervek szerint köteles példányokban részesülne a budapesti Széchenyi Könyvtár részéről. Alföldi László főkonzul kifejtette: még nem sikerült anyagi alapokat keríteni ennek a tervnek a megvalósításához. Végül, a jelenlevők a szakkollégiumok, könyvtárak elektronikus adatbázisának az összeállításában állapodtak meg. /Borbély Tamás: A RODOSZ-i kolosszus. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 30./

2002. április 15.

Februárban megalakult a Magyar Tudományos Akadémia Erdélyi Élőnyelvi Központja, a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet Kolozsváron. A központ szakmai-intézményi hátterét a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszéke biztosítja neves nyelvésztanárai révén, a régió peremvidékeinek - így Székelyföldnek is - nyelvi kérdéseivel a Sepsiszentgyörgyön működő iroda foglalkozik. Az intézet a következő funkciót kívánja betölteni: demográfiai, jogi, szociológiai és oktatási adatbázis kialakítása, folyamatos pótlása; élőnyelvi kutatás és nyelvi tervezés; szolgáltatás a magyar intézmények és magánszemélyek számára. A szolgáltatás: nyelvi tanácsadás a kisebbségi intézmények (sajtó, iskola, egyház, könyvkiadók, alapítványok stb.) valamint az önkormányzati intézmények részére, közérdekű fordítási szövegek lektorálása. Az Intézet kínálta lehetőségek a magyar közigazgatási nyelv erdélyi térhódításához járulnak hozzá. /Nyelvi Intézet Erdélyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./

2002. április 21.

Vincze Gábor, a Szegedi JATE Társadalomelméleti és Kortörténeti Gyűjteményének tudományos munkatársa tart előadásokat ápr. 22-én Kolozsváron, a BBTE Bölcsésztudományi Karán. Az előadások címe: 1. Román-magyar államközi kapcsolatok (1945-1989), 2. Bukarest magyarságpolitikája (1944?1945). A rendezvényt a Sapientia Alapítvány - Kutatási Programok Intézete és a BBTE Magyar nyelv és Kultúra Tanszéke szervezte. /Kishírek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./

2002. május 3.

A Korunk /Kolozsvár/ folyóirat áprilisi száma a két világháború közötti Románia kisebbségi magyar intézményrendszerének a keresztmetszetét mutatta be. Erről szólt a kerekasztal-megbeszélés, melyet április 30-án tartottak Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Dávid Gyula irodalomtörténész a magyarság rendelkezésére álló anyagi források feltérképezését szorgalmazta, hiszen szerinte az intézményszféra eltartásának alapvető problémája a pénzalapok szétforgácsolása, valamint azok improvizációszerű irányítása. Takács Csaba, az RDMSZ ügyvezető elnöke kiemelte a nemrég kidolgozott és a kormánypárt által is elfogadott egyházi javak visszaszolgáltatását szabályozó törvénytervezetet, valamint a 13 milliárd dollár értékű közbirtokosságoknak a visszaszerzését. Péntek János, a Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék vezetője az intézmények közötti átfedésekről számolt be, amelynek következtében lefedetlen területek maradnak a társadalmi igények térképén. A Román Akadémia intézeteiben, magyar kultúrára vonatkozó forrásanyagokat tároló könyvtárakban, múzeumokban nagyítóval kell keresni a magyar anyanyelvű alkalmazásokat. /Borbély Tamás: Intézményrendszerről a Korunkban. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./

2002. november 29.

A csíkszeredai Kriterion Alapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy Péntek Jánosnak, a kiváló nyelvésznek, néprajzkutatónak, egyetemi tanárnak adományozza az idei Kriterion-koszorút. A kuratórium tagjai értékelték azt az eredményekben gazdag tevékenységet, amelyet a díjazott közel négy évtizede a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen a magyar nyelv és kultúra tanszékén kifejt. Péntek János szerzője, társszerzője az 1980-as évektől megjelent általános iskolai anyanyelv tankönyveknek és tanári kézikönyveknek, számos olyan, a magyar nyelv különböző vonatkozásaival foglalkozó magas tudományos igényességű szakkönyvet írt és szerkesztett, amelyek ma már alapmunkának számítanak a szakkutatásokban. Szervezője, szakmai irányítója a nyelvművelő, nyelvápoló mozgalomnak, számos más társadalmi és közéleti szerepköre mellett az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének és az Erdélyi Tankönyvtanács kuratóriumának elnöke, az Anyanyelvi Konferencia elnökségi tagja. Gazdag és átfogó néprajzkutatói munkásságát is számos kötet fémjelzi. Negyven évi szünet után, 1990-ben ő indította újra a kolozsvári egyetemen a néprajz szakot. A kuratórium tagjai a Kriterion-koszorú odaítélésekor kiemelték, hogy Péntek János továbbra is gazdagodó életműve a magyar nyelvészeti tudományok szerves része, és mindemellett az elmúlt évtizedek során a díjazott olyan iskolát és kutatói műhelyt teremtett, amely nyelvész szakemberek egymást követő nemzedékeit bocsátotta útjára. Az idei Kiterion-koszorút dec. 13-án adják át a csíkszeredai Kriterion Házban. /Kriterion-koszorú Péntek Jánosnak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

2003. január 23.

Gagyi József a csíkszeredai Regionális Antropológiai Kutatási Központ keretében társadalomkutatással foglalkozik, a Látóban megjelent szociográfiai írásaiért a folyóirat nívódíjában részesült. Az 1949-es székelyföldi történésekkel foglalkozó munkájáról beszélt.Terepmunkája során olyan 1949-es jelenséggel találkozott, amelyről azelőtt sehol nem hallott. Ebből írta a kolozsvári egyetem magyar nyelv és kultúra tanszékén Péntek János professzornál a doktorátusi dolgozatát. Az úgynevezett millenarista világvégeváró mozgalomról van szó, amely a Székelyföldön szerveződött. Ideggyógyintézetbe zárták a vezetőt, az elv azonban tovább élt. Mindez egy premodern, paraszti, tehát archaikus társadalomban keletkezett. /Antal Erika: Egy világvégeváró mozgalomról. Beszélgetés a Látó-nívódíjas Gagyi József antropológussal. = Krónika (Kolozsvár), jan. 23./

2003. április 5.

Újabb kisebbségtörténeti előadásokat tart Bárdi Nándor magyarországi kutató Kolozsváron ápr. 7-én. A Sapientia Alapítvány-Kutatási Programok Intézet vendégtanár programjának keretében a Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék által szervezett előadásainak címe: Az erdélyi magyar társadalom átalakulása a két világháború között és A romániai magyarság politikai és jogi helyzete a két világháború között. /Kishírek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./

2004. március 1.

A Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszéke munkatársainak könyveit mutatták be február 28-án, a Könyves Napon Kolozsváron. A rendezvényen a Berszán István által szerkesztett Tudomány-egyetem-diszciplína című konferenciakötet, illetve a tanszék tanárainak – Horváth Andor, Molnár Bodrogi Enikő, Selyem Zsuzsa, Orbán Gyöngyi, Fóris-Ferenczi Rita, Nagy Zsófia Borbála, T. Szabó Levente, Balázs Imre József – tudományos tárgyú könyvei kerültek terítékre. A kötetbemutatókat követően kerekasztal-beszélgetésen vehettek részt az érdeklődők. A Scientia Kiadót képviselő Tőkés Gyöngyvér elmondta: a kiadó szerzői az egyetem oktatóinak, illetve kutatóinak köréből kerülnek ki. A Scientia kiadványai: tudományos könyvek, tankönyvek, egyetemi jegyzetek és úgynevezett műhelykiadványok. /P. A. Zs.: A tudomány és terjesztése. = Krónika (Kolozsvár), márc. 1./

2004. április 16.

Ápr. 8-án a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban átnyújtották az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány kritika-pályázatának díjait. Az első díjat Végh Balázs Béla, a Szatmárnémeti Tanítóképző Főiskola adjunktusa, az irodalomtudományok doktora kapta. A kritika-pályázat további díjazottai: 2. díj – Vári Csaba; a két 3. díjas – Gál Andrea, illetve Petres László. Az első díjas szatmári kritikus 2003 októberében védte meg nyilvánosan a Babes-Bolyai Tudományegyetem kolozsvári Magyar Irodalomtudományi Tanszékén a Kanonizáció a kisebbségi irodalomban c. doktori értekezését. /Kinál György: Az erdélyi magyar irodalom Szerb Antala: Végh Balázs-Béla. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./

2004. április 19.

A magyarul megszólaló tudomány címmel tartottak szakmai konferenciát ápr. 17-én, Apáczai Csere János Magyar Enciklopédiája megjelenésének 350. évfordulója alkalmából Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházának tanácstermében. Szervezők: az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, a Bolyai Társaság és a BBTE Magyar Nyelvészeti Tanszéke. Péntek János professzor Magyar nyelvű tudományosság – kezdet és vég? című előadásában érzékeltette a magyar nyelv tudományban, tudományos szakirodalomban való használatának fontosságát. Az érdeklődők meghallgathatták Juhász Dezső, Szabó T. Attila, Kabán Annamária, Fazakas Emese, Wanek Ferenc, Gráfik Imre, Gál László, Dede Éva, Kovács György, Szabó Zoltán, Murvai Olga, Muzsnay Csaba, Révay Valéria, Gábor Csilla, Tóth Zsombor, Molnár Szabolcs, Tamás Csilla, T. Szabó Levente, Luffy Katalin és Máthé Dénes előadását. /Oláh Levente: Magyarul megszólaló tudomány. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

2004. május 7.

A Magyar Tudományos Akadémia máj. 4-i közgyűlésén az akadémia külső tagjává választotta dr. Péntek János kolozsvári egyetemi professzort, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékének vezetőjét. Péntek János szerint ez a legfontosabb szakmai elismerés. /Köllő Katalin: Péntek János az MTA külső tagja. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

2004. július 8.

A Magyar Irodalomtudományi Tanszék 2004-ben pályázatot hirdetett romániai általános- és középiskolai magyartanárok számára Az irodalomtanítás öröméért címmel. Pályázni két kategóriában lehetett: 1) Műértelmezés: Móricz Zsigmond Árvácska című kisregényének vagy a mű egy részletének értelmezése. 2) Tanári napló: Legalább két hónapnyi irodalomtanítási tapasztalat rögzítése. A díjazottak: Műértelmezés: I. díj (100 euró): Márton-Kalapáti Jolán – Andrei Muresanu Főgimnázium, Dés; Tanári napló: I. díj (100 euró): Antal Margit – Benedek Elek Általános Iskola, Szentábrahám ugyancsak I. díj (100 euró): Orbán Enikő – 15-ös Általános Iskola, Brassó. /Magyartanárok pályázatának eredményhirdetése. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 8./

2004. november 8.

Négyszázötven évvel ezelőtt született a magyar nyelvű irodalom első nagy klasszikusa, Balassi Bálint. A Balassi évforduló alkalmából állította össze Egyed Emese a Magyar Irodalomtudományi Tanszék vezetője a Boldog azki akarsz lenni életedben című Balassi-fantáziát, amelyet a kolozsvári Állami Magyar Színházban tekinthettek meg az érdeklődők. A THÉ-TRUPP Egyetemi Irodalmi Színjátszó csoport előadása, amelynek tervezője és rendezője szintén Egyed Emese volt, felidézte a költő korának hangulatát, felelevenítve műveit. Délután kerekasztal-beszélgetésre került sor a Babes–Bolyai Tudományegyetem Filológia Karán. /(köllőkata): Az Balassi előtt való főhajtás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

2005. január 17.

Január 14-én tartották meg Kolozsváron a Magyar Irodalomtudományi Tanszék idei Zenés-Könyves Nap elnevezésű rendezvényét, amelyen a tanszéktagok 2004-ben kiadott köteteit mutatták be. Egyed Emese tanszékvezető megköszönte Kötő József EMKE-elnöknek az adományokból származó ajándékkönyveket. A hazai és anyaországi kiadók gondozásában megjelent kötetek listája meglehetősen hosszú: Balázs Mihály (szerk.): Bibliotheca Dissidentium c. sorozat; Balázs Imre József–Selyem Zsuzsa: Humor az avantgárdban és a posztmodernben; Bartalis János: Ujjaimból liliomok nőnek (Válogatott versek); Berszán István (szerk., Rodica Baconskyval): Symposion; Egyed Emese (szerk.): Az emberarcú intézmény; Egyed Emese (szerk.): Néző, játék, olvasó; Egyed Emese (szerk.): Szabadon fordította…; Gábor Csilla (szerk.): Devóciók, történelmek, identitások; Gábor Csilla (szerk.): Mindennemű dolgok változása; M. Bodrogi Enikő – Varga P. Ildikó: Finn nyelvkönyv kezdőknek; Orbán Gyöngyi: Olvasókönyv a líceumok/szakiskolák IX. osztálya számára (T3); Pál apostol: Levelek. Konkordáns fordítás. (ford. Balázs Károly); Selyem Zsuzsa: Szembe szét; Szabó Levente (szerk., Virginás Andreával): Új narratívák?; Szabó Levente: Debreceni Márton; Tar Gabriella Nóra: Gyermek a 18–19. századi Magyarország és Erdély színpadjain; Vass László Levente: Üvegmezők (Összegyűjtött versek, szerk. Balázs Imre József). /Ördög I. Béla: Bölcsészek zenés-könyves napja. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

2005. május 21.

József Attila európai költészete címmel tartott előadást május 19-én Kolozsváron dr. Tverdota György, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszéke által szervezett József Attila-napok keretében. /Ördög I. Béla: József Attila európai költészete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./

2005. június 17.

Pozsony Ferenc néprajzkutató, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke /sz. 1955/ első tudatosabb gyűjtéseit középiskolában kezdte, Kovásznán, a háromszéki népballadákkal kezdett foglalkozni. Személyes kapcsolatba került az erdélyi magyar néprajztudomány kiválóságaival. 1981 szeptemberében Kézdivásárhelyre helyezték ki tanárnak, akkor kezdett el foglalkozni az erdélyi szászokkal. 1990 után hirtelen megnyílt az erdélyi magyarság köré kiépített szigorú információs zárlat. Akkor kezdtek rádöbbenni, hogy amit addig tudománynak hittek, az mennyire messze áll attól, amit Közép- vagy Nyugat-Európában művelnek. Péntek János professzor őt és több fiatal kutatótársát visszahívta az egyetemre. Kolozsváron fokozatosan megalapozták az egyetemi fokú néprajzos oktatást. Ebből a műhelyből született meg előbb a Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék, majd annak megfelezéséből a Magyar Néprajz és Antropológiai Tanszék. Ezenkívül nagy segítségükre volt a Kriza János Néprajzi Társaság, melynek keretében évente három-négy tematikus konferenciát szerveztek, ahová a magyar néprajztudomány legjobbjai jöttek el. A társaság fennállásának tizenöt éve alatt 10 ezer kötetes szakkönyvtárat, jelentős archívumot, adattárat hoztak létre, és ott helyezték el a moldvai csángósággal kapcsolatos adattárukat is. 1991-től kisebb-nagyobb rendszerességgel diákjaikkal Moldvában kutattak. Több kutatásukba bevontak román, magyarországi, olasz és német kollégákat is. A csángóság kérdéséről Pozsony Ferencnek román nyelvű kötete jelent meg három évvel ezelőtt. A könyvnek pozitív visszhangja volt, újabb kiadást is nyomtattak. Pozsony Ferenc Zabolán, szülőfalujában múzeumot alapított, ebben helyet kapott a moldvai csángó népművészeti kiállítás. Tavaly bejegyeztették a Pro Múzeum Zabola Egyesületet, amely szerződést kötött a Székely Nemzeti Múzeummal. Eszerint a gyűjtemény fokozatosan betagolódik a nagy múltú múzeum szerkezetébe, így állandó munkatársat is alkalmazhattak. Pozsony fontosnak tartotta a gyűjtést, a tárgyi kultúra őrzését, mert Moldvában nagyon gyors kultúraváltás indult meg. /Rostás-Péter Emese: Utak Moldva felé, szélesedő ösvényeken. = Krónika (Kolozsvár), jún. 17./

2005. július 21.

Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. febr. 17./ című tanulmányával kapcsolatos vitában újabb hozzászólásokat közöltek: a/ Székely Csaba visszautasította Bertha Zoltán Nem lehetnénk legalább tényleg posztmodernek („boka-harapdálás” helyett)? című írását /A Hét, júl. 14./. Székely Csaba szerint a szerző sétálgatott a Nemzetféltés utcán, végig a Megmaradás-soron, amikor egyszercsak megpillantott egy öltönyt. Székely Csaba nem sétál ilyen utakon, ehelyett idézgetett Hayden White-tól, hivatkozott Frank Ankersmitre. Utánanézett, Edward W. Said mást írt, még angolul is idézte, hogy bizonyítsa, a saját népének kollektív szenvedéseit a politikusnak kell kifejeznie, nem az írónak. /!/ /Székely Csaba: Nem a ruha teszi. = A Hét (Marosvásárhely), júl. 21./ b/ Demény Péter gondolkodott Láng Zsolt Kirohanó és Parászka Boróka Benneálló vitájáról /Hét, júl. 7./. Demény Péter már korábban megírta Miért nem vagyok jobboldali? címen: „...nem tartom magam baloldalinak, még ha állásfoglalásaimból olykor talán úgy tűnik is, hogy az vagyok. Értelmiséginek tartom magam, aki egyik oldalon sincs elkötelezve, s aki amennyire lehet, függetlenül gondolja, amit gondol. függetlensége dühösebb, keserűbb, harcosabb, kevésbé játékos.” /Demény Péter: Angyalok a kondérban. = A Hét (Marosvásárhely), júl. 21./ c/ Balázs Imre József vitatta Parászka Boróka vitazáró írását /Hét, júl. 7./. Parászka Boróka szerint intézmények vannak, személyek nincsenek. Azt várja, hogy a Látó, az Irodalmi Jelen, a Korunk és a Magyar Irodalomtudományi Tanszék megszólaljon. Ha csak intézményekben gondolkodik, nem hallja meg a személyt. – Nem számít, mit írt le valaki tíz évvel ezelőtt, csak a jelenbeli „hozzászólás” számít. Balázs Imre József azt sem fogadta el, hogy a tíz évvel ezelőtti írás, hiába szól ugyanarról, nem hozzászólás. Akkor mi a relevanciája A Hét hasábjain folyó vitának, amely ötven évvel ezelőtt leírt szövegekről szól? /Balázs Imre József: Két kiállítás. = A Hét (Marosvásárhely), júl. 21./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-76




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998