udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 12 találat lapozás: 1-12
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Bukaresti Mûszaki Egyetem

1990. január 4.

A Kolozs megyei Magyar Demokrata Tanács, amely a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szervezete kíván lenni, szakbizottságokban végzi tevékenységét: szervezési és ifjúsági, sajtó-, egyházügyi és adományozó, művelődési, jogi, gazdasági-pénzügyi, zenei bizottságban tevékenykedik, s külön csoport a Bolyai bizottság, amely az anyanyelven működő egyetem tervezetét dolgozza ki. /Kolozs Megyei Magyar Demokrata Tanács hírei. = Szabadság (Kolozsvár), 1990. jan. 4./

1990. február 27.

A kongresszust előkészítő bizottság határozata szerint Nagyváradon, ápr. 7-8-án tartják meg az RMDSZ kongresszusát. A kongresszuson küldöttek vesznek részt /minden 2000 tag után egy küldött/, továbbá a nemzetiségi létet meghatározó személyiségek, meghívják a vajdasági, kárpátaljai, szlovákiai magyarság képviselőit is. Elhatározták egy erdélyi központú sajtó- és propagandairoda felállítását Kolozsváron. Az RMDSZ Ideiglenes Intézőbizottságának tagjai /megválasztotta őket az RMDSZ sepsiszentgyörgyi, febr. 24-25-i küldöttgyűlése/ a következők. Tiszteletbeli elnök: Tőkés László /Temesvár/. Elnökség: Domokos Géza /Bukarest/ elnök, Balázs Sándor /Kolozsvár/ alelnök, Borbély Zsolt Attila /MISZSZ ? Temesvár/ alelnök, Folticska Ferenc /Szatmárnémeti/ alelnök, Formanek Ferenc /Szatmárnémeti/ alelnök, Verestóy Attila /Bukarest/ alelnök, Antal István /Székelyudvarhely/, Béres András /Marosvásárhely/, Nagy Béla /Nagyvárad/, Sylvester Lajos /Sepsiszentgyörgy/, Zólya László /Csíkszereda/. Intéző bizottsági tagok: Bodó Barna /Temesvár/, Csávossy György /Fehér/, Hosszú Zoltán /Arad/, Jakab Elek /Szeben/, Lányi Szabolcs /Bukarest/, Madaras Lázár /Brassó/, Szilágyi Zoltán /Beszterce/, Szilágyi Zsolt /MISZSZ ? Nagyvárad/, Takács Csaba /Hunyad/, Vida Gyula /Szilágy/, Zonda Attila /Máramaros/, Zöld Péter /Moldva/. Titkárság: Ágoston Hugo /Bukarest/, Bitay Ödön /Bukarest/, Czédly József /Bukarest/. /RMDSZ-dokumentumok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

1990. április 19.

Mihály volt román király a húsvéti ünnepekre szeretett volna hazalátogatni, de a román kormány ezt nem engedélyezte. A volt uralkodó interjút adott a Magyar Televízió Panoráma műsorának. Nem igaz az, amit Iliescu elnök állít, hogy népszavazás eredményeként távolították el a trónról, jelentette ki, hanem az akkor uralmon levők döntötték ezt el. A riporter Bukarestben terjesztett kiáltványból /a Vatra Romaneasca kiáltványáról van szó/ olvasott fel. Ebben szerepel: "Sajnos a szent román földet még ázsiai hunok és cigányok piszkos lábai tapossák. Összefogva erőinket, űzzük ki őket az országból! Ki veletek országunkból, hunok, akik sohasem voltatok őshonosok a földön! Tiszta és nagy Romániát óhajtunk. Most vagy soha! Ne féljetek harcolni és pogány vérüket ontani! Ceausescu nem élt eleget, hogy megsemmisítse őket, de népünknek nincs joga letenni a fegyvert. Nincs szükségünk egy Svájcra! Nincs szükségünk Európára! Csak a román nyelvnek kell uralkodnia!" A volt király szerint ez kőkorszakbeli emberek gondolkodásmódja. A Vatra Romaneasca szélsőséges szervezet. Végül románul szólt a román állampolgárokhoz, kifejtve, hogy békében kell élni összes szomszédainkkal. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./ A Vatra Romaneasca felhívását a bukaresti Adevarul közölte, ennek alapján vette át a Háromszék is. A vérlázító szöveg közzétételétől tartózkodtak, írta Simó Erzsébet, de az Adevarul után bemutatják ezt a fasiszta szöveget. /Ebből idézett a Panoráma műsorában is a riporter/. Ez előzőleg idézett rész még kiegészíthető a következővel: "bízunk a román népben, amely egész Nagy Románia földjén szétárad. Meghalunk, harcolunk. Erdélyt nem hagyjuk! Éljen a szabad Nagy Románia! Jellemző, hogy az Adevarul tudósítója felhívta a Vatra Romaneasca bukaresti fiókját, ahol semmit sem tudtak erről a nyilatkozatról. De valakik megírták és terjesztik mindenütt. /Simó Erzsébet: "Meghalunk, harcolunk?? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 20./

1990. augusztus 23.

Dr. Octavian Buracu válaszolt a személyét ért durva támadásokra: nem volt besúgó, apja nem volt legionárius, hanem parasztpárti képviselő, akit ezért 1949-ben bebörtönöztek. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./

1997. július 13.

Victor Ciorbea miniszterelnök júl. 14-én kelt rendeletével kinevezte Niculescu Antalt a kormány főtitkárának helyettesévé, államtitkári rangban. Niculescu Antal hatáskörébe tartozik a Remus Opris által vezetett kormányfőtitkárságon, illetve a helyi közigazgatási szerveket koordináló kormányhivatalon belül három igazgatóság: a minisztériumok főtitkárainak munkáját irányító igazgatóság, a protokoll-igazgatóság és a jogszabályok alkalmazását felügyelő igazgatóság. Niculescu Antal kinevezésével az RMDSZ megkapta az 1996. novemberi választási eredmények alapján kialakult algoritmus, illetve a koalíciós egyeztetés szerint a szövetséget megillető nyolcadik államtitkári tisztséget. Niculescu Antal 1964. május 6-án született Marosvásárhelyen. A bukaresti Ady Endre Matematika-Fizika Líceumban érettségizett 1982-ben, majd vegyészmérnöki diplomát szerzett Bukarestben, a Műszaki Egyetem ipari vegyészeti karán, 1991-ben. Szerkesztőként /Valóság, Bukarest, 1990-1991/, majd 1991-1993 között a Friedrich Naumann Stiftung /német liberális alapítvány/ politikai tanácsosaként dolgozott, 1993-tól pedig az RMDSZ Szövetségi Elnöki Hivatalának politikai tanácsosa, Markó Béla kabinetfőnöke volt 1996. májusáig. Közben Frunda György államelnökjelölt szóvivőjeként és választási kampányfőnökeként, 1996. májusától pedig mostani kinevezéséig a Ciorbea-kormány szakértőjeként dolgozott. Alapító tagja és első elnöke volt a bukaresti MADISZ-nak /1989-1990/, tagja a MISZSZ elnökségének /1990-1992/, illetve SZKT-képviselő /1993. január ? 1995. májusa között/. A berlini Berghof Válságkezelő Központ kutatási ösztöndíjasaként etnikumközi válságkezelő tanfolyamot végzett 1994. júniusa és augusztusa között, illetve 1992-1995 között a KSZE Consult /Németország/ szervezésében etnikumközi válságkezelési tanfolyamot vezetett. Több belföldi és külföldi nemzetközi rendezvényen, értekezleten (ENSZ, EBESZ) képviselte az RMDSZ-t Budapesten, Genfben, Varsóban, részt vett a PHARE Democracy Program keretében szervezett politikai tanulmányutakon Nagy-Britanniában, Belgiumban, Németországban, továbbá az EU meghívására Dániában és Spanyolországban, illetve az amerikai kormány meghívására egyhónapos politikai tanulmányúton az Egyesült Államokban. Nős, felesége: Niculescu (Dezső) Olga, a Gallup bukaresti fiókintézetének vezetője. A magyar és román nyelv anyanyelvi szintű ismerete mellett angolul felsőfokon, németül középfokon ír és beszél, franciául alapfokon beszél. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 14., 1070. sz./

2000. november 22.

A lap a választás előtt bemutatta Hargita megye RMDSZ-jelöltjeit. Verestóy Attila /sz. 1954. márc. 1., Székelyudvarhely/ 1978-ban szerzett vegyészmérnöki diplomát a bukaresti műegyetemen, majd 1999-ben megszerezte a vegyészeti és környezetvédelmi tudományok doktora címet. 1980-83 között a bukaresti műegyetemen tanársegéd, majd tudományos kutató a bukaresti Szervetlen Vegyipari Kutatóintézetben. 1989 decemberében az országos RMDSZ alapító tagja. 1990 januárjában a Nemzeti Megmentési Front tanácsosa, Király Károly szakértői irodájának tagja. 1990 februárjától májusáig az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács tagja, kisebbségi bizottságának elnöke. 1990-től Hargita megyei RMDSZ-szenátor, a szenátus RMDSZ-frakciójának elnöke, 1997-től az udvarhelyszéki RMDSZ elnöke. Verestóy kijelentette, hogy politikai tevékenysége az RMDSZ programjának megvalósítását szolgálta. A parlamenti küzdelem minden tisztességes eszközét felhasználta a romániai magyarság érdekeinek szolgálatában. Szükség van a nemzetállami koncepció lebontására és a szubszidiaritás elve alapján az önkormányzatiságra. "Nincs olyan területe a törvénykezésnek, amely jelenleg teljes mértékben kielégítené a romániai magyarság igényeit. Csak a felsorolás kedvéért: az európai jogrendbe illeszthető autonómiai formák jogszabályban rögzítése, az államosított ingatlanok visszaszolgáltatása jogos tulajdonosainak, az állami magyar egyetem kérdésének megnyugtató rendezése, az elkobzott egyházi vagyonok visszaszolgáltatása." Verestóy "harcos típusú reálpolitikusnak" mondta magát. Antal István /sz. Alsórákos, 1948/ a brassói műegyetemen diplomázott. 1972-től Székelyudvarhelyen él. 1990. február 15-én az udvarhelyszéki RMDSZ-fórum egyik szervezője volt. 1992-től parlamenti képviselő, az ipari és szolgáltatási szakbizottság tagja. Az Emberért, a holnapunkért Alapítvány kuratóriumi tagja, az Agyagfalva 1848 és az alsórákosi Bethlen-kastély Alapítvány elnöke. Ő volt az ipari parkokra vonatkozó jogszabály kezdeményezője, melyet már elfogadott mindkét ház. A jövőre nézve fontosnak tartja a helyi autonómiára vonatkozó törvény megszavazását, a nyugdíjtörvény módosítását, a helyi önkormányzatoknak kellene alárendelni a rendőrséget, égető kérdés az államosított egyházi javak és ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdése. Egy új szövetkezeti törvény elfogadását is szorgalmazza. A tervezet a nyugat-európai szövetkezeti törvények mintájára készült. - Támogatni kell a fiatalokat, akik itthon szeretnének maradni. Asztalos Ferenc /sz. 1945/ Kolozsváron, a filozófia szakon szerzett oklevelet. 1990-1992 között szaktanfelügyelő volt, majd 1992-ben parlamenti képviselővé választották. A képviselőház oktatási, kutatási, ifjúsági és sportbizottságának alelnöke, az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) oktatási bizottságának elnöke. Az Erdélyi Iskola Alapítvány kuratóriumának tagja, a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) oktatási szakértői bizottságának tagja. Az RMDSZ Székelyudvarhely városi és udvarhelyszéki szervezetének alelnöke. A képviselőházban mindeddig az oktatási szakbizottságban tevékenykedett, a jövőben is ezt folytatná. Nem sikerült változtatni azon, hogy a románok történelme, illetve a Románia földrajza tantárgyakat a VII., VIII., illetve a XII. osztályokban román nyelven kell tanulni. - Tény is, hogy a törvény nem mondja ki félreértelmezhetetlenül az önálló állami magyar egyetemhez való jogot. Törvénymódosítás szükséges. /Választás. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 22./

2004. október 30.

Október hónap folyamán rendkívüli veszteség érte Beszterce városát: hosszú betegség után elhunyt Lefelman Emil, Beszterce-Naszód megye egyik legismertebb műépítésze. Lefelman Emil /sz. Kolozsvár, 1954. dec. 28./ a bukaresti építészeti egyetemen szerzett oklevelet. Kinevezték Beszterce-Naszód megye főépítészének. 1990-ben önálló vállalatot létesített Arhi-Struct néven. Számtalan bankot, középületet tervezett, kivitelezett, alakíttatott át Beszterce-Naszód megyében. Temetése október 16-án volt a város központi sírkertjében. /Levey Ferenc: In memoriam Lefelman Emil 1954–2004. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

2005. február 3.

Korodi Attilát /sz. Csíkszereda, 1977. jún. 23./ – nemrég nevezték ki a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium államtitkárává. Korodi a bukaresti Műszaki Egyetemen végzett, gazdasági mérnök szakon diplomázott német nyelven. 2003-ban mesterfokozatot szerzett a Politika és Közigazgatás-tudományi Intézetben. 2003-tól a magyarországi ÁPV Rt. romániai képviselője, 2004-től Hargita megyei önkormányzati képviselő volt. Elmondta, hogy államtitkárként a külkapcsolatokért, az integrációs kérdésekért, valamint az uniós pénzek felhasználásáért felel a tárcánál. További feladat, hogy ki kell alakítani az önkormányzati vezetőkben azt a készséget, hogy összefogjanak más településekkel a szemétgazdálkodás és a vízgazdálkodás területén megvalósítandó nagy beruházások kivitelezése érdekében. Hargita megyében is azt tapasztalta, hogy a kisebb önkormányzatok vezetőiben nincs meg az együttműködésre való hajlam. /Sarány István: Már csak dolgozni kell. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 3./

2007. május 31.

Traian Basescu államfő a felfüggesztéséről szóló népszavazási kampányban több alkalommal is oligarchaként emlegette Verestóyt, aki törvénytelen erdőkitermelésből, feldolgozásból gazdagodott meg. A köztársasági elnök egyebek mellett azt állította, hogy az RMDSZ-szenátor tulajdonában lévő Hungastro cég korábban versenytárgyalás nélkül, politikai egyezkedés révén jutott az ebédjegyek forgalmazási jogához. Verestóy a vádakra kijelentette: Hungastro-részvényeit rég eladta, a többi üzlete törvényes és tisztességes. A Capital című román magazin által összeállított, a háromszáz leggazdagabb romániait rangsoroló tavalyi listán az előkelő 68. helyen található az RMDSZ székelyudvarhelyi szenátora. A Gandul napilap szerint az elmúlt tizenkét hónapban részvények eladásából és osztalékokból közel 45 millió lejjel (13 millió euróval) gyarapította vagyonát. Sajtóbeszámolók szerint Verestóy komoly részvénypakettel rendelkezik a bukaresti tőzsdén is, 32 cég értékpapírjaiból tudhat a magáénak. Az üzletember az osztalékokból 13,5 millió lejt (négymillió eurót) bevételezett tavaly, miközben portfóliójának értéke elérte a 61 millió lejt (18 millió eurót). Az MSZP-vel közismerten jó kapcsolatokat ápoló szenátor egyebek mellett öt földterülettel is rendelkezik (egy mezőgazdasági és négy erdő). Verestóyt tavaly tavasszal tanúként hallgatták ki a román főügyészségen a Rompetrol olajcég ügyében. A korrupt körülmények között történt privatizáció főszereplője a Calin Popescu-Tariceanu liberális miniszterelnök jó barátjaként ismert Dinu Patriciu, Románia második legnagyobb olajipari vállalatának vezetője és főrészvényese, aki ellen adócsalás és pénzmosás gyanúja miatt folyik eljárás. Verestóy RMDSZ-szenátor a Magyarországról érkező támogatásokból is hasznot húz. Az anyaországi juttatásokat kezelő erdélyi Communitas Alapítvány – amelynek egyik kurátora maga a székelyudvarhelyi politikus – 3,3 millió forintnyi lejt adott a Scripta Kiadó által megjelentetett Új Magyar Szó napilapnak és Erdélyi Riport hetilapnak. A szenátort egy évvel ezelőtt a román média Securitate-kapcsolatokkal hozta gyanúba. A Securitate Irattárát Tanulmányozó Tanács azonban úgy döntött, hogy a politikusról előkerült iratok nem jelentenek bizonyítékot arra, hogy együttműködött volna a kommunista hírszerzéssel. Verestóy 1978-ban Bukarestben szerzett diplomát a műszaki egyetem vegyészmérnöki karán, 1983-tól 1989-ig tudományos kutató az Elena Ceausescu által irányított Szervetlen Vegyipari Kutatóintézetben. A diktátor felesége a jelenlegi szenátor több munkáját a saját neve alatt jelentette meg, egyszer-kétszer társszerzőnek vagy konzultánsnak feltüntette Verestóy nevét. A politikus 1996 óta a Román Hírszerző Szolgálatot figyelő képviselőházi és szenátusi közös bizottságban tevékenykedik. /Pataky István: Vizsgálják az RMDSZ oligarcháját. = Magyar Nemzet, máj. 31./

2007. szeptember 13.

Daniel, Moldova és Bukovina metropolitája lett a román ortodox egyház új vezetője. Szeptember 12-én ült össze a román ortodox egyház választó testülete, hogy megválassza a nemrég váratlanul szívrohamban elhunyt Teoctist pátriárka utódját. Három választási forduló után a román ortodox egyház Szent Szinódusa végül Daniel, Moldova és Bukovina, Bartolomeu, Kolozs, Fehér, Máramaros és Körös-vidék és Ioan, Kovászna és Hargita metropolitáját jelölte a pátriárka tisztségére. A szintén esélyesnek tartott Teofan ugyanis a második fordulóban visszalépett, döntését azzal indokolva, hogy vannak mások, akik alkalmasabbak a tisztség betöltésére. A Szent Szinódus elnökévé Nicolae Corneanut, Bánság metropolitáját választották, így ő már nem indult a pátriárka tisztség megszerzéséért folyó versenyben. Daniel a román ortodox egyházon belül a nyitást és az ökumenizmust vállaló irányvonal képviselője. Mindenki számára meglepetést jelentett az 56 éves Ioan Selejan jelölése, aki a bukaresti műszaki egyetemen végezte egyetemi tanulmányait 1976-ban, és 1980-ban szerzetes lett a Lainici kolostorban. 1994. július 9-én választották meg Kovászna és Hargita egyházmegye püspökének, és 1994. július 20-án szentelték fel a Hargita megyei Maroshévíz kolostorában. Traian Basescu székelyföldi látogatása során a magas rangú egyházi vezetőt is felkereste, aki több alkalommal is arra kérte az államfőt, amikor csak teheti, keresse fel a két megyét, mivel az itt élő románok „saját hazájukban elhagyatottnak érzik magukat”. /Daniel metropolita lett Teoctist pátriárka utódja. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./ Hírek szerint Daniel egyike azoknak az ortodox főpapoknak, akiknek szekusdossziéit Ceausescu bukása után elégették. Kapcsolatait az egykori politikai rendőrséggel nyilvánvalóvá teszi az is, hogy a diktatúra idején Svájcban taníthatott – ehhez elengedhetetlen volt a Securitate jóváhagyása. A Temes megyei Barafalván született, Nagyszebenben végezte el az Egyetemi Teológiai Intézetet. Két–két évig Strasbourgban, a Humán Tudományok Egyetemének protestáns teológiai karán, illetve a Freiburg im Breisgau-i Albert Ludwig Egyetemen tanult. 1980-ban lett az ortodox teológiai tudományok doktora, majd a svájci Bossey Ökumenikus Intézet lektoraként tevékenykedett. Ezt követően Daniel néven a sihastriai kolostorban kapcsolódott be a szerzetesi életbe. 1990-ben Iasi érsekévé, Moldova és Bukovina metropolitájává választották. /Daniel az új pátriárka. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

2008. május 8.

A Szabadság 2008. május 3-án terjedelmes összeállítást közölt a Sapientiáról, két, Tibori Szabó Zoltán által készített hosszabb interjút, két Ercsey-Ravasz Ferenc által készített lényegesen rövidebb interjút, továbbá a Tibori által aláírt „tényfeltáró” vezércikket. Ez utóbbi látszólag az interjúk, valamint a szerző által „áttanulmányozott” dokumentumok alapján, a „kíméletlen tények nyelvén” kíván szólni, a gyakorlatban azonban a közölt tények ellenében, sokszor a nyilatkozókkal ellentétes, nyilván a szerző prekoncepcióját tükröző dolgokat állítva. Tibori kérdéseiből kiderül, hogy az újságíró nem pártatlan, hanem Sapientia-ellenes. A Tibori által jegyzett vezércikk tele van rosszindulatú ferdítésekkel. Az egyetem vezetői nem állították, hogy a magyar kormány megszegte az Orbán-kabinet ígéretét azáltal, hogy nem támogatja évente kétmilliárd forinttal a Sapientiát. A 2007-es évre vonatkozó, 1,4–1,6 milliárd forintos támogatásról szóló, budapesti ígéretek ellenére, az egyetemi intézményrendszer 2007-ben mindössze 1,28 milliárd forint támogatást kapott, és ennek a pénznek egy részét, 120 millió forintot csak 2008-ban utalták át. Emiatt az egyetem többször igen nehéz helyzetbe került. A finanszírozóval még 2000-ben kötött együttműködési megállapodásban a támogató kötelezettséget vállalt arra, hogy 2001-től „a Magyar Köztársaság költségvetésének kihirdetésétől számított tizenöt napon belül közli a […] tárgyévi támogatási összeget”. Továbbá a finanszírozó „az Alapítvány működését illetően részleges, az Alapítvány személyes joga szerinti önállóságát nem sértő, ellenőrzési jogkörrel bír. ” A szerződés szerint a MeH – felügyeli és ellenőrzi az Alapítvány szakmai, pénzügyi, műszaki, eszköz-beszerzési, valamint ingatlanforgalmazáshoz és -fejlesztéshez kapcsolódó tevékenységét. Tibori minden bizonyíték nélkül, közölte, hogy „az EMTE szórta a pénzt”, „megállapodásokat rúgott fel”, és a „fejlesztésekről nem konzultált a finanszírozóval”. Az Sapientia Alapítvány honlapjáról letölthető, hogy melyik évben mekkora összeget költöttek ingatlanberuházásra. A magyar kormány képviselői, a Sapientia Alapítvánnyal közösen, a vásárlások előtt minden ingatlant ingatlanszakértőkkel megvizsgáltattak és felértékeltettek. A beruházások legtöbb esetben a finanszírozó kezdeményezésére történtek. Tibori az általa „székelyföldi szállodaprivatizációként”, „botrányként” emlegetett vásárlásról ő maga írt „tényfeltáró” cikkeket a Népszabadságban 2001-ben és 2003-ban, az Adevarul nevű napilapból átvett „tények” alapján. A Beszerzési Szabályzatot minden esetben betartották. Minden eljárásbeli hiányosságot belső vizsgálattal feltártak. A magánzsebekbe, pártkasszákba került pénzekről szóló állítás rosszindulatú rágalom. „Az egyetem a hazai állami felsőoktatáshoz képest csaknem dupla béreket fizetett” – állítja a cikk. Valójában a román állami egyetemeken alkalmazott bérrendszer minden oktatói kategória esetében megállapítja a minimális és a maximális bért. Az EMTE és a PKE ennek a tartománynak a középértékét szorozta meg 1,5-del, ami akkor is távol állt a dupla bérektől, és amely nélkül nem lehetett volna megfelelő oktatókat toborozni. A Sapientián a bérek jelenleg az állami bérrács minimuma közelében mozognak, professzorok esetében pedig alatta vannak a minimális állami béreknek. Az erdélyi vállalkozói réteg felszereléssel, laboratóriumi eszközökkel, konferenciatámogatással és ösztöndíjak felajánlásával stb. – jelentős támogatást nyújtott az egyetemnek. A tavalyi évben az EMTE 8,7%-ban vont be saját forrásokat az egyetem működtetésébe, szemben a felvállalt 5%-kal. Az önkormányzatoktól számon kért támogatásra vonatkozóan tudni kell, hogy a román törvények nem teszik lehetővé a közvetlen pénzügyi támogatást. Tibori cikke egyértelműen durván és tendenciózusan egyházellenes. Tőkés László esetében, aki a Partiumi Keresztény Egyetem elnöki tisztségét töltötte be, azt írja, hogy „havi 4000 új lejt inkasszált”, miközben azt szándékosan nem közli, hogy ez bruttó összeg volt, tehát csak 2789 lej nettó bért jelentett. Kató Béla Sapientia kuratóriumi elnök esetében pedig még ennél is nyilvánvalóbb a lejárató szándék, hiszen kéthónapnyi összeget számított át forintra, így dupláját tüntette fel a havi elnöki fizetésnek. A szerző értesüléseivel ellentétben a kurátorok már jó ideje nem havi fizetést, hanem az üléseken való részvételtől függő havi juttatást kapnak. Nem igaz Tiborinak azon állítása sem, hogy a kuratóriumi tagok nem jártak el az ülésekre. Durva csúsztatás a Misovicz Tibortól idézett szöveg. Ezt Tibori ekképpen olvassa: „Az egyházaknak előbb-utóbb meg kell fogalmazniuk saját intézményeik és közösségeik szempontjából fontos igényeiket, cserében viszont éves finanszírozást vagy vagyoni támogatást kell nyújtaniuk. ” Ezzel szemben Misovicz Tibor ezt írja: „A magyar kormányzat nyilvánvaló tehetetlensége (nemtörődömsége?) azonban megerősíti azt az alapvető kérdést, hogy mire szánja az egyetemet az akkreditáció megszerzése után az alapítók köre, a szélesebb értelemben alapítónak és fenntartónak tekinthető magyar közösség, valamint annak politikai és akadémiai képviselete. Politikai szimpátiák ide, gyakorlati fenntartások oda, a jogi elismerés megszerzésével az egyetem teljesítheti az inkubációs szakasz fő célját, s innentől már nem lehet bizonytalanságra, s ebből adódó cselekvésképtelenségre hivatkozni. A működőképesség biztosítása most már évtizedekre szóló feladat. A jelenlegi finanszírozási gondok közepette az alapítói közösség nehezen kerülheti el, hogy nagyobb szerepet vállaljon az intézmény fenntartásában, üdvösebb lenne azonban, ha egyúttal a konkrét célok is világosabbá válnának. Az alapító egyházaknak saját intézményeik és közösségeik szempontjából is meg kellene fogalmazniuk a szociális gondozáshoz, az alsó- és középfokú oktatáshoz, a kulturális tevékenységhez kapcsolódó, a magyar közösség várható jövőbeli helyzetét is tükröző felsőoktatási igényeiket, s az ezért „cserébe” általuk nyújtott éves finanszírozást vagy vagyoni támogatást. ” Van egy különbség. Tibori szerint „sokan igyekeztek minél nagyobb hasznot húzni az egyetemből”, „az egyetemi stallumok aranybányának bizonyultak”, „érdek-összefonódás, nepotizmus, kompetencia-hiány tapasztalható”, stb. Mindezeket sehol nem támasztja alá. Továbbá „vitatható értékű diplomákról”, „diáksorsokkal való játszadozásról”, „kétes minőségű oktatásról” beszélni, miközben az akkreditációnak a hallgatókra vonatkozó szakmai feltételeit az EMTE magasan túlteljesíti, közönséges manipuláció. Az akkreditált állami egyetemeken elért államvizsga-eredmények magukért beszélnek: az előírt 50% sikeres államvizsgázóhoz viszonyítva minden szak esetében 95% feletti az arány! A Sapientia végzettjeinek az államvizsgáztató állami akkreditált egyetemek – Babes–Bolyai Tudományegyetem, Bukaresti Egyetem, Temesvári Nyugati Egyetem, Bukaresti Műszaki Egyetem stb. – adnak (vitatható értékű??) oklevelet. A cikkíró szerint „az intézmény elkezdett spekulálni a Budapestről érkező pénzekkel: az el nem költött összegeket letagadta, bankokban kamatoztatta, a román állam által visszatérített áfából, a finanszírozó beleegyezése nélkül, ötletszerűen és semmilyen pályáztatás nélkül ingatlanokat vásárolt stb. Amikor pedig mindezekre fény derült, és a finanszírozó azt kérte, hogy a szóban forgó anyagi eszközöket az akkreditációhoz szükséges költségek fedezésére fordítsák, az egyetemiek megsértődtek, és kezdetét vette a siránkozás, a panaszkodás, a vészkiáltások sorozata. ” Ez a passzus már önmagában megérne egy rágalmazási pert. A valóságban a Sapientia intézménycsoport igen szigorú szabályok szerint számol el a támogatás minden fillérével. A támogatási szerződésekben a finanszírozó azt is megszabja, hogy a kapott támogatásból származó kamatokat, áfákat mikor és mire szabad fordítani. Az egyetemen a vezetőket – a cikkben szereplő valótlan állításokkal ellentétben – a hatályos román törvények szerint választják. /Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Dr. Dávid László professzor, a Sapientia EMTE: Kire öltik nyelvüket a kíméletlen tények? Válasz Tibori Szabó Zoltán vezércikkére. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

2009. december 18.

„1989. december 23-át, szombatot írtunk, és az ajtó előtt négyen álltak: régi barátom, diáktársam, a Kriterion és A Hét történész szerzője, Demény Lajos, a futólagosan ismert sportpszichológus, Tüdős István, Simon Kinga szentgyörgyi műtörténész férje és két, eddig sosem látott fiatal férfi: Verestóy Attila és Lányi Szabolcs, később tudtam meg, mindketten tudományos kutatók. Szabolcs fején turbánnak is beillő kötés. ” Domokos Géza Esély címmel kiadott visszaemlékezéseinek első kötetében így írja le első találkozását az akkor 43 éves Lányi Szabolccsal, aki ma a Sapientia Egyetem professzora. A vegyész dr. Lányi Szabolcs 1989 júniusában még adjunktusként tevékenykedett a Bukaresti Műegyetemen, de néhány napra rá a belügyisek döntésére eltávolították munkahelyéről. Hónapok óta munkanélküliként tanúja volt Bukarestben a tüntetéseknek, a sortüzeknek, őt is betuszkolták egy rendőrségi kocsiba, bevitték őket, majd Lányit összeverve, véresen elengedték. Hazaindult, de újra elfogták, bevitték a szeku főhadiszállására, ott immár harmadszor megverték. Megint hazaindult, de nem volt szerencséje, most egy rendőrőrsre vitték. A teremben verni kezdték a lefogottakat, mire Lányihoz értek, belefáradtak, abbahagyták a verést, elszállították őket a jilavai börtönbe. Másnap szabadon engedték őket, Bukarest széléig visszavitték mindnyájukat egy rabszállító kocsival. Este Lányi hazament, találkozott Verestóy Attilával, mentek Demény Lajoshoz, aki már írta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Kiáltványát. Innen Domokos Gézához mentek, aki Kriterion Kiadó élén elismert volt. „Mink – így, udvarhelyiesen: mink – azért jöttünk, hogy megbeszéljünk egy nyilatkozatot... – kezdte Verestóy Attila. – Kiáltványt! – helyesbített a turbános Lányi. Demény tanár úr elmosolyodott, és zsebéből előhúzta az RMDSZ 1989. december 25-i keltezéssel közismertté vált kiáltványának első fogalmazványát. ” / olvasható Domokos Géza: Esély, I. kötetében. /Székedi Ferenc: Az átélt órák hitelével. A húsz évvel ezelőtti eseményeket idéző, évfordulós beszélgetés Lányi Szabolcs egyetemi tanárral. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./


lapozás: 1-12




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998