udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 9 találat lapozás: 1-9
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Dilema

1996. június 19.

A kolozsvári román irodalmi hetilap, a Tribuna most megjelent 20. számát a román-magyar kulturális kapcsolatoknak szentelte. Cseke Péter - akinek segítségével készült az egész lapszám - a nemrég elhunyt Kiss Jenő költő balladafordításait méltatta. A költő több évtizedes munkával a román folklór gyöngyszemeit tette hozzáférhetővé a magyar olvasók számára. Hasonló hídépítő munkát végzett a kitűnő román műfordító, Gelu Pateanu is. Gáll Ernő a román-magyar kulturális kapcsolatok hátterét vázolta fel, Kántor Lajos Renner Miklós /Spectator/ és Németh László munkásságát hozta fel példának, Ioan Muslea a Korunk Cumpana-antológiáját ismertette, Dávid Gyula az erdélyi magyar könyvkiadás gondjait taglalta, Gábor Dénes /Dionise Gábor néven/ a Művelődésnek és mellékletének, a Könyvesháznak szentelt tanulmányt, Ioan Aurel Pop, az Erdély-kutató Intézet igazgatója nyilatkozott, bemutatták Andrei Plesu lapja, a Dilema autonómia-változatokat bemutató különszámát. A Tribunának ezt a számát Kusztos Endre szénrajzai illusztrálják. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 19., Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./

1997. augusztus 29.

Rövidesen megkezdődik a parlament őszi ülésszaka, újraindul az anyanyelvhasználattal kapcsolatos "hajcihő" - állapította meg Bíró Béla. Az "ismét magyarellenes szentszövetséggé kovácsolódott" nacionalista ellenzéktől, a kormánypártok egyes képviselőitől /például Pruteanu szenátortól/ kevés jó várható. Az ember azt hinné, hogy Romániában semmi sem változott. De Bíró Béla másképpen látja: szerinte a román elitértelmiség jelentős része eljutott oda, hogy a kisebbségi kérdést is az egyéb dolgoknak kijáró racionalitással közelítse meg. Hosszan idézett a Dilema román hetilap múlt heti számából, Mircea Vasilescu írásából. A cikk valóban pozitív, elismeri a szakterminológia anyanyelven való megtanulásának érvét. Az oktatási reform keretében Romániának a nyugati színvonalú oktatást kell elérni. Bíró Béla következtetése: "a romániai magyarság fennmaradásának legmegátalkodottabb ellenségei a romániai magyarság körében találhatók, s egyáltalán nem nehéz azonosítani őket. Azokról van szó, akik kényelemből, ostobaságból vagy egyszerűen csak féltékenységből a félműveltséget, az igénytelenséget, az önelégültséget kultiválják." A kisebbség "árulói" nem a román-kollaboránsok, nem a kozmopoliták, "hanem éppenséggel közöttünk keresendők." /Bíró Béla: Európa és a kisebbségek. = Brassói Lapok, aug. 29./

1997. szeptember 11.

Lucian Boia a Bukaresti Egyetem tanára, akinek nagy feltűnést keltett kötete /Magyarul: Történelem és mítosz a románság tudatában /Humanitas, Bukarest, 1997/, a Dilema bukaresti hetilap aug. 29-i számában ugyanerről a témáról írt. Az A Hét fordításban közölte írását. Lucian Boia felvázolta, hogy milyen is a román ember: béketűrő, Európát védte, ezért virágozhatott Nyugat. A román nép vendégszerető, nagylelkű, ezt mások kihasználták. "Pedig illene tudniuk, hogyan viselkedjenek egy olyan házban, amely nem az övék. Mert ezek mind később jöttek. Csak a román volt itt öröktől fogva." "Nálunk még a kommunizmus is emberséges volt vagy idővel azzá vált." A román nép egységes. "Románnak lenni annyi, mint ortodox hitűnek lenni." - így sorolja a szerző kissé ironikusan a román szellemi életben állandóan ismert megállapításokat. Lucian Boia figyelmeztetett: az nem a legjobb útja az Európához való felzárkózásnak. Jó lenne "megszabadulni üldözési mániánktól és attól a manicheista történelemszemlélettől, amely szerint a gonosz idegenek mindig a derék románokra fenik a fogukat." /Lucian Boia: Vázlatos román mitológia. = A Hét (Bukarest), szept. 11./ Ugyanerről: szept. 2.

1997. december 29.

A két ház együttes ülésén dec. 29-én szavazott Andrei Plesu új külügyminiszteri kinevezéséről. 225-40 arányban elfogadták az új külügyminisztert. Még aznap Andrei Plesu letette a hivatali esküt Emil Constantinescu elnök előtt, a Cotroceni palotában. A 49 éves Plesu a Társadalmi Párbeszéd Csoport tagja, a Dilema hetilap főszerkesztője, művelődési miniszter volt az 1989 decemberi fordulattól 1991 októberéig. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 30./

1998. március 19.

Márc. 19-én, csütörtökön a Magyar Köztársaság Kulturális Központjában a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete rendezésében került sor a romániai magyar sajtó képviselőinek találkozójára az RMDSZ minisztereivel és államtitkáraival. A találkozó előtt Ágoston Hugó, a MÚRE elnöke átadta Elena Stefoinak, a Dilema című bukaresti hetilap távozó főszerkesztőjének a MÚRE Pro Amicitiae díját. Rövid laudációjában Ágoston Hugó elmondta, hogy Smaranda Enache, Gabriel Andreescu, Gheorghe Moldovan és Andrei Cornea után Elena Stefoi az ötödik román újságíró akinek odaítélték a román-magyar barátság és közeledés, a két nép kölcsönös megismerése és megbecsülése szolgálatában kifejtett közírói munkásságot jutalmazó, évente kiosztásra kerülő díjat. Méltatta a Dilema éléről a Külügyminisztériumhoz távozó kiváló tollú újságíró európai szellemű, bátor írásait a román-magyar kapcsolatok, a kisebbségi kérdés romániai kezelése témakörében, határozott kiállását a romániai sajtóban nem ritka nacionalista hangvételű, uszító megnyilatkozásokkal szemben. A díjazott meghatódottan mondott köszönetet a kitüntetésért (a sárkányt legyőző Szent Györgyöt ábrázoló plakettért), és reményét fejezte ki, hogy a nemzeti kérdés racionális, tárgyilagos és európai értékrendbe illeszkedő megközelítése előbb-utóbb felülkerekedik a nacionalista érzelmeket szító újságíráson, továbbá, hogy Andrei Plesu és Elena Stefoi nélkül is a Dilema megmarad annak aminek a lap éléről - ideiglenesen - eltávozott vezetői szánták: a gondolkodást serkentő dilemmák, és nem a másságot nem tűrő kinyilatkoztatások lapjának. Ezt követően a romániai magyar sajtó képviselői és az RMDSZ jelenlevő miniszterei és államtitkárai kötetlen beszélgetést folytattak, illetve a kormányzati tisztségviselők válaszoltak a jelenlévők kérdéseire. A kétórásra nyúlt beszélgetésen, amely immár a második a MÚRE szervezésében, szó esett a Romániát és Magyarországot összekötő autópálya tervezeteiről, a tankönyvek helyzetéről, a távközlés, különösen a telefonhálózat fejlesztéséről, különös tekintettel az erdélyi fejlesztési tervekre, privatizációs kérdésekről stb. Hosszabb-rövidebb ideig jelen voltak a találkozón Birtalan Ákos és Tokay György miniszterek, Birtalan József, Borbély László, Erős Viktor, Kelemen Hunor, Kovács Adorján, Lányi Szabolcs, Niculescu Antal államtitkárok, továbbá Murvai László az Oktatásügyi Minisztérium kisebbségi főosztályának igazgatója. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 19., 1230. sz../ Ezután az erdélyi magyar sajtó - a lapok, tévé- és rádióállomások - főszerkesztőit, vezető munkatársait. Szőcs Ferenc bukaresti magyar nagykövet sajtóbeszélgetésen a magyarországi helyzetről és a román-magyar kapcsolatok eredményeiről, majd büféebédet adott tiszteletükre. A magyar diplomaták és a romániai magyar sajtó kévpiselői közötti évenkénti találkozó immár hagyományt jelent. A meghívottak nevében Ágoston Hugó, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke köszönte meg az alkalmat a nagykövetnek, s egyben méltatta azt, hogy a március 15-i kitüntetések alkalmából a romániai magyar irodalom és újságírás több kiemelkedő személyisége kapott magas magyar kitüntetést, köztük Lászlóffy Aladár Kossuth-díjat, Kántor Lajos és Bálint Tibor József Attila díjat, Halász Anna a MUOSZ Aranytoll-díját. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 20./

2001. március 19.

Az 1989 decemberében történt romániai fordulat után felszabadult indulatok kezelése szükségessé tette a magyar-román értelmiségi párbeszéd mielőbbi megkezdését. Éppen a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom idején, 1990 márciusában ültek össze Budapesten román és magyar írók, költők és filozófusok, hogy a közös tennivalókról beszélgessenek. Villámcsapásként érkeztek akkor Erdélyből a magyar fővárosba a marosvásárhelyi véres összecsapás hírei. Azóta többen próbálták a párbeszédet feléleszteni. A kolozsvári Korunk folyóirat Cumpana néven évek óta román nyelvű antológiát jelentet meg, Magropress, illetve Sajtófókusz címmel pedig a magyar, illetve a román sajtó legfontosabb írásait adja közre hetente, fordításban. Újabban a Korunk napi rendszerességgel készíti el Komp-Press név alatt ismert sajtó- és tévészemléjét, amely a közelmúltban mindennapos hírügynökségi tevékenységgé fejlődött. - Az első kezdeményezés volt Szilágyi Júlia irodalomkritikus és Marius Tabacu tévérendező közös irányításával indult Puntea-A Híd nevű kiadvány. - Tavaly áprilisban Kolozsváron a Ziua de Ardeal és a Krónika napilapok döntöttek úgy, hogy havi mellékletet adnak ki Provincia címen. Ebben a magyar szerzők cikkeit románra, a románokét pedig magyarra fordítják. A lap társszerkesztői a kolozsvári Alexandru Cistelecan és a szintén erdélyi származású, de Budapesten élő Molnár Gusztáv politológusok. A Provincia nemrég jelentette be önállósulását. Az önállósult Provincia bemutatása alkalmából felmerült egy regionális párt gondolata. Erről Molnár Gusztáv kijelentette, a szóban forgó párt "90 százalékban az erdélyi románságra alapozna, de nyitott lenne a magyarság felé, és a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel is együttműködne". Egy ilyen transzetnikai regionális párt gondolata nem tetszik a bukaresti központnak. Az RMDSZ ezzel az kapcsolatban még nem fogalmazta meg álláspontját. - A kolozsvári születésű, Budapesten élő Tamás Gáspár Miklós "román barátainak" írt levelet. A levél az Élet és Irodalom 2000. december 15-i számában jelent meg, románul pedig néhány héttel ezelőtt közölte a Bukarestben megjelenő Dilema hetilap. A lap február 16-22-i száma nem csupán a vitaindító levelet, hanem az arra közismert román értelmiségiek által írt válaszokat is közölte. A párbeszédbe eddig Andrei Plesu, Theodor Baconsky, Pavel Campeanu, Zigu Ornea, Mircea Iorgulescu és Andrei Cornea kapcsolódtak be a Dilema révén, Nicolae Manolescu a Romania literara útján, Marin Mincu pedig a Ziua című napilapban közölt írásával. TGM azzal vádolta a román értelmiséget, hogy más módszerekkel ugyan, de egyazon forrásból merít a szélsőségesen nacionalista Corneliu Vadim Tudorral és az annak pártjában tömörülő neofasisztákkal, s némán asszisztál ahhoz, hogy fasiszta vagy fasisztoid szerzők egész sorát adják ma ki Romániában, Antonescu marsallt, a fasiszta diktátort pedig szobrok avatásával, utcanevekkel rehabilitálják. Az említett forrás pedig azon két világháború közötti román írók művei, akik a legionáriusokhoz, a román fasiszta mozgalomhoz közismerten közel álltak. TGM szerint az a román értelmiség, amelyet a magyarság dialóguspartnernek tekint, ezeket a szélsőjobboldali nézeteket valló, vagy abból merítő szerzőket manapság legitimálja. A feltette a kérdést, hogy miért nem létezik ma Romániában egy korszerű baloldali erő. Több válasz érkezett román oldalról. Andrei Plesu szerint TGM nem érti azt, ami ma Romániában folyik. Mások, így Theodor Baconsky TGM szövegét zavarosnak, és provokatívnak minősítik, és visszautasítják azt, hogy a román értelmiséget ilyen súlyos dilemmáiban éppen TGM oktassa ki, Pavel Campeanu pedig egyetért TGM üzenetével, csak az eszközök tekintetében keresne más megközelítési lehetőségeket. Egy másik romániai kisebbségi, a zsidó Zigu Ornea pedig TGM állításait, további érvekkel támasztotta alá. Mircea Iorgulescu szerint a levél nem több, mint a templomban való fütyörészés, csakhogy a templom - sajnos - üres, tehát talán nincs kivel párbeszédet folytatni. Nicolae Manolescu több pontban vitatta TGM érvelését. Leszögezte, hogy lehet jobboldali anélkül, hogy fasiszta lenne. Szerinte nem igaz, hogy a a két világháború közötti román értelmiség nem szállt szembe a hazai fasizmussal. Az sem igaz, hogy az 1989 utáni román értelmiségiek egészére jellemző a tehetetlenség az új nacionalista megnyilvánulásokkal szemben, hiszen itt van a Dilema hetilap, továbbá a marosvásárhelyi Vatra, a Sfera politicii, a 22, a temesvári Orizont, a nagyváradi Familia, s nem utolsósorban a Romania literara. Marin Mincu viszont kijelentette, hogy ennél súlyosabb és megalapozottabb vádakat a román értelmiséggel szemben ez idáig senki sem fogalmazott meg, s főképp erről kellene szólnia a vitának. /Tibori Szabó Zoltán: Tamás Gáspár Miklós fütyörészése az üres templomban, avagy Magyar-román értelmiségi párbeszédkísérletek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./

2002. május 30.

A Dilema román lap közölte a beszélgetés Stelian Tanase politológussal, melyet Christian Ghinea készített. Kiderült, hogy 1983 és 1989 között minden telefonbeszélgetését leírták, tudta meg Tanase, miután elolvashatta a róla készült Securitate-dossziét. Az 1990-es években több incidens történt vele, amelynek során nyilvánvalónak tűnt számára, hogy továbbra is lehallgatják telefonjait. Most a titkosszolgálatok azt akarják megtudni két-három nappal előre, hogy Tanase kiket fog meghívni a tévé műsorába. Tanase sok emberrel találkozik, külföldiekkel, diplomatákkal is. Azt akarják tudni, hogy ő mint mond ezeknek a személyeknek. Tanase hangsúlyozta, hogy semmi rejtenivalója sincs, ugyanazt mondja mindenütt. Tanse szerint ezrek szerepelnek a szolgálatok lehallgatási listáin. A lehallgatásról panaszkodott Emil Constantinescu volt elnök is. Nyugatról figyelmeztetések érkeztek a volt szekuritátésokról, és arról, hogy a Román Hírszerző Szolgálat parlamenti ellenőrzése nem reális. Tanase hangsúlyozta: nem lehet a NATO tagja, aki ilyen durván megsérti az emberi jogokat. /Beszélgetés Stelian Tanase politológussal. Ágoston Hugo fordítása. = A Hét (Bukarest), máj. 30./

2005. május 21.

Romániában a rendszerváltás után a szabad sajtó teljesen újszerűen hatott, robbanásszerűen elszaporodtak a kiadványok, nőttek a példányszámok, tehát nagy volt a konkurencia. Később összezsugorodott a piac, és átvette a vezetést a tévé. Jelenleg Romániában a lakosság 80 százaléka a tévéből szerzi közéleti információit. Az írott sajtó azért közvetve is hat, hiszen tematizálhatja a közéletet: témáit átveszik a rádió-, illetve a tévéadók. 2004 nem a véleményszabadság éveként vonul be a romániai sajtótörténetbe. Tavaly ugyan már nem vertek meg 20 újságírót, mint például 2003-ban, ellenben nagyobb mértékben érvényesült a gazdasági nyomás a laptulajdonosokon keresztül. Mircea Toma, a Független Újságírásért Központ, valamint az általa vezetett Sajtómonitorizáló Ügynökség 2003-ban végzett felmérése szerint a megkérdezett 258 újságíró 75 %-a vallotta azt, hogy legalább egyszer le kellett hogy mondjon egy bizonyos téma megírásáról alkalmazója nyomására. Az újságírók 25 %-ának volt pere folyamatban, 23 %-át rendszeresen fenyegették, hogy különböző kényes témákat ejtsen, 90 %-ának már legalább egyszer visszautasították a közintézmények az információszolgáltatást. A megkérdezett újságírók fizetése 2,2 és 6 millió lej között mozgott. Zsarolás is folyik. Több lap fizetett hirdetésekért cserébe ejti a reklámot fizetők portáján indított oknyomozó riportokat. A kormány, illetve egyes közintézmények esetében szélesebb a skála: a „zsarolási eszköztár”: adósságátütemezéssel, elengedéssel, különböző engedményekkel, juttatásokkal bővül. A tulajdonosoknak több esetben nem sikerült megtörni a főszerkesztőket, vagy akár a szakma szolidaritását (ez Magyarországon elképzelhetetlen lenne). Tavaly az írott sajtóban az Evenimentul Zilei és a Romania Libera vált a gazdasági háttéregyeztetések prédájává. Hasonló botrány robbant ki a legnagyobb példányszámú román lap, az Adevarul házatáján is A szerkesztőségi tagok döntési hatáskörét megvonó főrészvényesi akció hátterében az exfőszerkesztő Viorel Hrebenciucot, az SZDP politikusát sejtette. Az Adevarul újságírói inkább szedték a sátorfájukat és új lapot adtak ki, a Gandult. Hasonlóan cselekedett a román értelmiség egyik hetilapjának számító kiadvány, a Dilema teljes munkatársi gárdája is. Miután Augustin Buzura, a lapot kiadó költségvetési intézmény, a Román Kulturális Intézet (korábbi Román Kulturális Alapítvány) igazgatója többször is megpróbált nyomást gyakorolni a főszerkesztőre, a szerkesztőség kivonult, megalakítva a Dilema Vechet (a régi lap pedig megszűnt). /Herédi Zsolt: Prés alatt az írott sajtó. Szabad sajtó? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./

2007. június 25.

Lassan a napilapok leginkább abban különböznek egymástól, hogy melyik titkosszolgálatoktól kapnak anyagokkal, és kik ellen indítanak hadjáratot. Cristian Ghinea, a Dilema lap szerkesztője az Adevarulban elítélő cikket írt Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt vezetőjének nyelvtörvény-kezdeményezéséről, hogy minden romániai magyar legyen köteles románul beszélni. A lapban a hozzászólók magyarbérencséggel, hazafiatlansággal vádolták, a legtöbben egyetértenek a pártvezérrel. /Ágoston Hugó: Lap-top. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./


lapozás: 1-9




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998