udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 12 találat lapozás: 1-12
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Dolgozo Nõ

2001. április 21.

A nyolcvanadik életévét betöltött Nagy Olga legújabb kötetében /Egy botcsinálta riporter emlékei, Erdélyi Gondolat Kiadó, Székelyudvarhely, 2001/ újságírói tevékenységére emlékezett, amely az 1952-1958 közötti évekre tevődött. "Kénytelenségből lettem újságíró, mert a tanügyből úgyis kiraktak volna." - vallotta. Az Utunk munkatársa lett, de az irodalmi hetilapnál nem érezte igazán jól magát, örült amikor néhány év átmehetett a Dolgozó Nőhöz. Itt találta meg a számára otthonos közeget, ameddig Látó Annát le nem váltották. /Zsidó Ferenc: Emlékirat, kortükör, kórtükör. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./ Néprajzi érdeklődése már széki tartózkodása idején megmutatkozott, ezért azután Jagamas János hívására - aki akkor a néprajzi kutatócsoport osztályvezetője volt - a Folklórintézet munkatársává vált. - Nagy Olga nyersen és őszintén feltárta, hogy a kor írói, publicistái miként szolgálták ki a kommunista ideológiát - szabad akaratukból vagy kénytelen-kelletlen. Horváth Istvánnal kezdi, aki Az okos macska című népmese-gyűjteményében meghamísította a népmesét a marxista dogmatikának megfelelően, Asztalos Istvánnal folytatja, novellája tele volt hamis pátosszal: a hősök egy vonaton utaznak, tombol a hóvihar, de ők nem félnek, mert vigyáz rájuk a Párt stb., Szabédi Lászlót is megidézte "vezessen a sztálini párt" végkifejletű versével, de írt Létay Lajosról és Hajdu Győzőről is, aki kezdetben merészségével tűnt ki, közölve az Igaz Szóban Sütő András drámáit, később azonban olyan ál-lojalitásba csúszott át, hogy "nem restellte Ceausescut Bethlen Gáborhoz hasonlítani".

2001. június 9.

Nagy Olga Egy botcsinálta riporter emlékei /Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely/ című memoárkötetét mutatták be jún. 7-én Kolozsváron, a Kriterion Könyvklub szervezésében, a Reményik Sándor pincegalériában. A kötetet Gábor Dénes, a Művelődés folyóirat munkatársa, a könyv szerkesztője méltatta. A könyvben a szerző rövid, hatéves újságírói életszakaszát mutatta be. A félszázadik kötetén túljáró folklorista, népmesegyűjtő, regényíró 1953-58-ban az Utunk, majd a Dolgozó Nő riportereként dolgozott. /(gédé): Mozzanat egy gazdag életműből. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./

2001. július 6.

Hosszan tartó betegség után, július 1-jén, 73 éves korában elhunyt Panek Zoltán/Terep, 1928. jan. 22. - Budapest, 2001. júl. 1./ író, költő, a Magyar Írószövetség tagja. Tanulmányait a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban kezdte, majd Bukarestben az Irodalmi Főiskolán folytatta. Szerkesztője volt a szatmárnémeti Dolgozó Nép, a kolozsvári Igazság, Utunk és Dolgozó Nő című lapoknak, valamint az Igaz Szó című irodalmi folyóiratnak. Több vers- és prózakötete jelent meg romániai kiadók gondozásában. 1986-ban nyugdíjba vonult, a következő évtől Magyarországon élt. Itt folytatta írói munkásságát. Panek Zoltán pályakezdő elbeszélései és publicisztikai írásai után, az 1957-ben megjelent Minden külön értesítés helyett című regényével hívta fel magára a figyelmet. Kísérletező útjának következő állomása a Tűbe fűzött villám (1963) című novellagyűjteménye. Igazi hangját, megtalált műfaját, a Hétfőn és kedden nagyon szerettem című, 1968-ban megjelent kötet írásaiban találta meg. 1970-ben jelent meg a Mélyrepülés című kötete. Írásai részeivé váltak nem csak az erdélyi, hanem az egyetemes magyar irodalomnak is. /Elhunyt Panek Zoltán. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 6./

2001. november 15.

Sebestyén Nagy Erzsébet évtizedeken át a lapok /köztük a Dolgozó Nő, Brassói Lapok/ levelezője volt. A Szülőföldem című folyóirat, majd a Magyar Rádió pályázatot hirdetett: ki-ki kutassa fel és mutassa is be a környezetében fellelhető különböző magyar vonatkozású emlékeket. Erre az Emlékév- pályázatra a makfalvi kollégium történetét írta meg. Írását azonnal műsorra tűzték. /Járay Fekete Katalin: Néha maga az élet diktál. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./

2002. január 8.

lhunyt Vernes András (1924-Kolozsvár, 2002) festőművész, akit Németh Júlia Torockó festőjének nevezett. Az egykori Dolgozó Nő grafikusaként rengeteg illusztrációja, rajza látott. Később kolozsvári líceumi rajztanárként dolgozott. /Németh Júlia: Vernes András (1924-2002). = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8./

2004. május 8.

A 75 éves Kányádi Sándor a vele készült interjúban emlékezett ifjúkorára. Felvették a színművészeti főiskolára. Fél év múlva önszántából otthagyta a főiskolát, átment a Bolyai Egyetemre. Azután 1955-ben került a Dolgozó Nő folyóirathoz, 1960-ban ment át a Napsugár gyermeklaphoz, ott volta a nyugdíjazásáig. Kányádi Sándor az író-olvasó találkozókon a leggyakrabban fellépő magyar költő volt. A Napsugárnál kezdtek el olvasótalálkozót tartani – Benedek Elek nyomán. Régebben 60–70 találkozót tartott évente, most, amióta nyugdíjas, száznál is többet. /Karácsonyi Zsolt: Kicsorbult igék élezője – interjú a 75 éves Kányádi Sándorral. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

2007. október 1.

Életének 88. évében Kolozsváron elhunyt Létay Lajos költő, szerkesztő, publicista. /Aranyosrákos, 1920. jan. 23. – Kolozsvár, 2007. szept. 26./ Lírikusként indult az Erdélyi Helikon hasábjain. A háború után tanárként dolgozott, később az Irodalmi Almanach, a Dolgozó Nő munkatársa, majd a Kolozsvári Magyar Színház dramaturgja. 1959-től harminc éven keresztül az Utunk hetilap főszerkesztője volt. Több vezető közéleti tisztséget töltött be, a párt Központi Bizottságának tagja volt, emiatt később sok bírálat érte. Gyermekverseiben és az erdélyi hagyományokból építkező publicisztikájában maradandót alkotott. Verseit 1990 után a Szabadság is közölte. /Elhunyt Létay Lajos. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./

2008. augusztus 23.

A Balázs Imre József szerkesztette tanulmánykötetben /A sztálinizmus irodalma Romániában /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2007/ fülszöveg világosan fogalmaz: ,,A hivatali nyelv igyekezett teljesen kisajátítani a nyilvánosságot, és a magánéleti nyelv rétegében is dominanciára tört. Azok az egyéni nyelvjárások vagy akár teljes irodalmi hagyományok, amelyek nem voltak beilleszthetők az osztályharc történelmének nagy elbeszélésébe, kiszorultak a nyilvánosságból, és fenntartásuk, az én kultúrája tiltás alá esett, vagy periferikusként bélyegezte meg a hatalom. " Balázs Imre József A hatalmi beszéd az erdélyi magyar irodalomban a második világháború után című, alaposan dokumentált tanulmányában tekinti át az akkori irodalmat. Kevés szó esik viszont a korszak, az ötvenes évek uralgó műfajáról, a nagyregényről. (Köztük van: Nagy István A legmagasabb hőfokon, Kovács György Foggal és körömmel, Asztalos István Fiatal szívvel, Papp Ferenc Viharostető stb.). Érthetetlen a nagyregény reprezentatív elemzésének hiánya, mert a kötet igyekezett áttekinteni az irodalmi lapok helyzetét is. Gyulai Levente az Utunkat, Vári Csaba az Irodalmi Almanachot vizsgálta, Sütő-Egeressy Zsuzsa a Dolgozó Nő reprezentatív nőképét, Vallasek Júlia pedig a gyermekkép alakítására koncentrált. A korszak vezető kritikusai alakították az irodalmat, döntöttek arról, hogy mi a helyes sok írót hallgatásra ítéltek, sokakat bebörtönöztek (Méliusz József, Balogh Edgár, Bözödi György, később Páskándi Géza, Páll Lajos, Dávid Gyula), még többet megfélemlítettek. /Bogdán László: A sztálinizmus irodalma Romániában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 23./

2009. április 20.

Életének 72. évében Budapesten elhunyt Lászlóffy Aladár /Torda, 1937. máj. 18. – Budapest, 2009. ápr. 20./ József Attila- és Kossuth-díjas költő, író, műfordító és szerkesztő. Lászlóffy Aladár első írása 1946-ban, a Dolgozó Nő folyóirat gyermekmellékletében jelent meg. A kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett, majd a kolozsvári Bolyai Egyetemen 1959-ben szerzett magyar irodalom szakos oklevelet. 1960–1961 között az Állami Könyvkiadónál, 1961-től az Irodalmi Könyvkiadó kolozsvári fiókszerkesztőségében dolgozott, 1962–1969 között a Napsugár című gyermeklap szerkesztője, 1970-ben pedig rövid ideig a kolozsvári Dacia Könyvkiadó főszerkesztője volt. 1982-től a kolozsvári Utunk irodalmi hetilap, illetve az Előre bukaresti napilap munkatársa. 1990 után a kolozsvári Helikon irodalmi lap szerkesztőségi tagja és a Korunk folyóirat munkatársa volt. 1994 után meghívott előadóként a kolozsvári egyetemen kultúrtörténetet oktatott. Kossuth-díjat 1998-ban kapott, kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével és a Románia Csillaga tiszti fokozatával is. Az elmúlt évtizedben többnyire Budapesten élt. /Elhunyt Lászlóffy Aladár. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

2009. május 11.

Kányádi Sándor költő 80 éves, 1929. május 10-én született Nagygalambfalván. Beiratkozott a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben. 1955-1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője volt. /Kányádi Sándor ma 80 éves. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 11./

2009. október 29.

Elhunyt Jánky Béla /Székelyudvarhely, 1931. máj. 1. – Kolozsvár, 2009. okt. 26./ költő-műfordító, az egykori Igazság című napilap művelődési rovatának vezetője (1952-56), a Dolgozó Nő művelődési rovatvezető-szerkesztője (1957-74), majd a Napsugár és Szivárvány gyermeklapok szerkesztője (1974-91). Temetése október 30-án lesz a Házsongárdi temetőben. /Gyászhír. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

2009. december 17.

December 15-én a Kolozsvár Társaság székhelyén a Korunk – Komp-Press Kiadó két új könyvét mutatták be. Kiss János Négyoldalú igazság (Naplójegyzetek 1978–1980) című kötetét Kántor Lajos ismertette. A szerző az akkori megyei pártállami napilap, az Igazság főszerkesztő-helyettese volt, majd áthelyezték a Dolgozó Nő, onnan pedig a Korunk folyóirathoz. A szerző 1977-ben kezdett naplót írni. Akkoriban mindent papírra rögzített, ami fájdalommal töltötte el. A jelenleg Magyarországon élő Erdélyi Lajost gyökerei Marosvásárhelyhez és Kolozsvárhoz kötik. Erdélyi Lajos A túlélés műhelyei című portréalbumát Horváth Andor mutatta be. /Ö. I. B. : Múltidéző, Korunk módra. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./


lapozás: 1-12




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998