udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 19 találat lapozás: 1-19
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Domokos Pal Peter Alapitvany

1993. április 15.

A Julianus Alapítvány székhelyére, Csíksomlyóra hívta tanácskozásra a hasonló célokért munkálkodó "szórvány-alapítványokat". Megjelentek a Beszterce Művelődési Alapítvány, a kolozsvári Diaszpóra és Kallós Alapítvány, a dési Kádár József Művelődési Társaság, a csíkszeredai Domokos Pál Péter Alapítvány, valamint a budapesti Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány vezetői, képviselői. A résztvevők ismertették tevékenységüket, terveiket. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az alapítványok tevékenységében sok hasonló elem van. Szükség van a tervek egyezetésére, koordinálására. Megállapodtak, hogy a jövőben negyedévenként találkoznak. Csíkszeredában információs irodát nyitnak /vezetője Székedi Ferenc/. Az alapítványok bekapcsolódnak a Diaszpóra Alapítvány által elkezdett felmérő munkába. /Birtók József: Szórványokról - Csíkszeredában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./

1994. január 15.

Első esztendejét zárja a Diaszpóra Alapítvány, ismertette munkájukat Vetési László lelkész. Céljuk: a szórványmunka szervezése, végzése, segélyszolgálat, ifjúságmentés, tudományos- és statisztikai felmérések, gyermek, ifjúsági és evangelizációs táborozások. Terveik között szerepel az összes magyar templom, műemlék felmérése, a szórványközösségek felmérése. Árpádkori templomok állnak üresen. A legsürgetőbb feladat a négy lélekkel maradt magyarigeni templom megmentése. Segítség a Román Televízió magyar adásában elindított Juhaimnak maradékát összegyűjtöm című szórványsorozat. A szórványalapítványok 1993-ban Csíksomlyóban együttműködési tanácsot hoztak létre, hogy összehangolják tevékenységüket. A Julianus Alapítvány Székelyföld szellemi erőit mozgósítja, a Szórvány Alapítvány /Temesvár/ elméleti kutatást végez, a Beszterce Művelődési Alapítvány a régió iskolai és egyéb segélynyújtását vállalta, a Domokos Pál Péter Alapítvány a csángókérdéssel foglalkozik. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 15./

1994. május 10.

Györgydeák Lajos plébános, a Domokos Pál Péter Alapítvány vezetője elmondta, mennyi figyelmet, megértést kíván a moldvai csángó gyermekek erdélyi iskoláztatása. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./

1996. augusztus 29.

A csángóság lélekszámát megállapítani mindig is nehéz volt, annyit viszont tudunk, hogy a iasi-i egyházmegyéhez 300 ezer római katolikus hívő tartozik. Tánczos Vilmos kutatására alapozva Moldvában 60 ezren beszélnek még magyarul, nyilatkozta Erőss Péter, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége 1990. okt. 20-án alakult meg. Az első években több támogatást kaptak. Létrehozták a Domokos Pál Péter Alapítványt, amelynek kizárólagos célja a csángó magyar gyermekek taníttatása. A hazai és a magyarországi politikusoknak egységesen kellene fellépniük a moldvai magyarság megmaradása érdekében. A Vatikánnak is tennie kell valamit. "Az RMDSZ sem figyel kellőképpen mireánk" - panaszolta Erőss Péter. Nem kérdezik meg, mi a helyzet a közel 300 ezer moldvai magyar származásúval. Erdélyben körülbelül 7000 áttelepedett moldvai csángó él, de velük sem törődnek, a papok sem. Erdélyben húsz moldvai származású katolikus pap él, őket kellene olyan központokba helyezni, ahol nagyobb számban élnek áttelepedett csángók. A pusztinai hívek 200 aláírással ellátott beadványt nyújtottak be a iasi-i egyházmegyének, hogy magyar szentmiséket kérnek. Megoldás nem született, sőt a kérvényt sem volt hajlandó beiktatni az akkori vikárius, Druma Gheorghe. Ő kiszállt a faluba és megfélemlítette az aláíró híveket. A klézsei hívek szintén küldtek egy beadványt, de választ nem kaptak. A lészpediek még 1991-ben kérvényezték a magyar nyelvű misét, de őket megfélemlítették. A klézseiek idén a tanfelügyelőségtől kérték a magyar nyelv bevezetését az iskolába. Erőss Péter eredményről azonban nem tud beszámolni. /Kisgyörgy Réka: "Nem karitatív, hanem érdekvédelmi szervezet vagyunk." = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 29./

1996. augusztus 29.

A csángóság lélekszámát megállapítani mindig is nehéz volt, annyit viszont tudunk, hogy a iasi-i egyházmegyéhez 300 ezer római katolikus hívő tartozik. Tánczos Vilmos kutatására alapozva Moldvában 60 ezren beszélnek még magyarul, nyilatkozta Erőss Péter, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége 1990. okt. 20-án alakult meg. Az első években több támogatást kaptak. Létrehozták a Domokos Pál Péter Alapítványt, amelynek kizárólagos célja a csángó magyar gyermekek taníttatása. A hazai és a magyarországi politikusoknak egységesen kellene fellépniük a moldvai magyarság megmaradása érdekében. A Vatikánnak is tennie kell valamit. "Az RMDSZ sem figyel kellőképpen mireánk" - panaszolta Erőss Péter. Nem kérdezik meg, mi a helyzet a közel 300 ezer moldvai magyar származásúval. Erdélyben körülbelül 7000 áttelepedett moldvai csángó él, de velük sem törődnek, a papok sem. Erdélyben húsz moldvai származású katolikus pap él, őket kellene olyan központokba helyezni, ahol nagyobb számban élnek áttelepedett csángók. A pusztinai hívek 200 aláírással ellátott beadványt nyújtottak be a iasi-i egyházmegyének, hogy magyar szentmiséket kérnek. Megoldás nem született, sőt a kérvényt sem volt hajlandó beiktatni az akkori vikárius, Druma Gheorghe. Ő kiszállt a faluba és megfélemlítette az aláíró híveket. A klézsei hívek szintén küldtek egy beadványt, de választ nem kaptak. A lészpediek még 1991-ben kérvényezték a magyar nyelvű misét, de őket megfélemlítették. A klézseiek idén a tanfelügyelőségtől kérték a magyar nyelv bevezetését az iskolába. Erőss Péter eredményről azonban nem tud beszámolni. /Kisgyörgy Réka: "Nem karitatív, hanem érdekvédelmi szervezet vagyunk." = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 29./

1996. október 4.

Egyre több magyar gyermek jár román iskolába: amíg az 1992/93-as tanévben 57 ezer magyar gyermek járt román osztályokba, egy esztendő múlva a számuk már 64 648 volt. Különösen nehéz a szórvány helyzete. A Balázsfalvához tartozó Tür faluban 25 magyar gyermekből mindössze négye járnak anyanyelvű iskolába. Barabás István felteszi a kérdést, mit tesz a Szórványtanács? Mit tesz a Diaszpóra, a Bartók Béla, a Julianus, a Domokos Pál Péter Alapítvány és a sok egyéb alapítvány, amely a szórványmagyarság megmaradásáért harcol? Barabás szerint a válasz: tanácskoznak, konferenciákat, szimpóziumokat szerveznek, tudományosan fölmérik a szórvány helyzetét, és minden marad úgy, ahogy volt. A cikkíró felidéz néhány tanácskozást. 1994. jan. 22-23-án Nagyenyeden az RMDSZ Oktatásügyi Főosztálya megbeszélésének egyik napirendi pontja volt: "konkrét tervek kidolgozása a szórványkérdés megoldására". 1994 novemberében tisztújító közgyűlést tartott a Temes megyei RMDSZ. Oktatási bizottsága közölte: a megye magyar gyermekeinek csak 30 %-a tanul anyanyelvén, a 40 óvónőből 27 képesítetlen. A szórványtanács 1995. febr. 10-én rendezett tanácskozást Nagyenyeden, ahol Vetési László ismertette - ugyanúgy, mint egy évvel azelőtt - a szórványok helyzetét. Csávossy György A magyarságtudat a szórványban című előadásában kifejtette: "Ölbetett kezekkel a pusztulás vár ránk." Ekkor született meg az elhatározás a szórványtanács felállításáról, amely feltérképezi a tennivalókat. 1995. márc. 2-án Szórványgondok címmel nyilatkozatot közöltek a Romániai Magyar Szóban: "Erdély nagy részében kiszorulóban van a magyar nyelv", "csángósodásunk megállítása egyike legsürgősebb feladatainknak". "Egy olyan koordináló szervre is nagy szükség van, amely képes összehangolni az önkéntes, apostoli munkát a tudatos lélekmentéssel...". 1995. ápr. 1-jén újabb fórum volt, a Temes megyei RMDSZ tanácskozást szervezett Anyanyelvű oktatás a szórványban címmel. Közben tovább csökkent a magyar iskolát választó magyar tanulók száma. Alig egy héttel Temesvár után Kolozsváron összegyűltek a szórványszakértők, Bodó Barna ismertette a célkitűzéseket, Vetési László a szórványsorsról tartott előadást. 1995. aug. 29-én újra összeült a Szórványtanács. 1996. márc. 22-én Illyefalván, egy hét múlva Segesváron tanácskoztak. A tanácskozásokon ugyanazt állapítják meg, mint amit a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége minden évi konferenciáján bejelent, és amit az 1994-ben összeállított /és azóta végleg elfektetett/ A megmaradás esélye című helyzetfelmérés /Nagy F. István és Balla Júlia munkája/ kimondott: "A teljes felszámolás veszélye fenyegeti a szórványmagyarság magyar iskolahálózatát" és ezt számadatokkal igazolta. /Barabás István: "A cselekvés órája" egyre késik. A szórványmagyarság iskoláiban. = A Hét (Bukarest), okt. 4./

1999. február 7.

Február 7-én Kötő József oktatásügyi államtitkár, az RMDSZ művelődés-, oktatás- és egyházügyi alelnöke jelen volt a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége Gyimesbükkön tartott évi közgyűlésén. Napirenden szerepelt a moldvai csángómagyarok anyanyelvi oktatásának kérdése is. Kötő József ismertette, hogy miniszteri rendelet intézkedett az anyanyelvi órák bevezetéséről a klézsei iskolaközpontba. Gáncsoskodások után a megyei tanfelügyelőség tudomásul vette a szülői közösség igényét, és a megoldást a helyi iskola vezetőtanácsára bízta. Javaslat született az óraadó tanár személyére vonatkozóan is. Az államtitkár ígéretet tett az oktatás beindításának további ellenőrzésére. A közgyűlés elismeréssel vette tudomásul a Domokos Pál Péter Alapítvány tevékenységi beszámolóját a csángómagyar gyerekek anyanyelvi oktatása érdekében kifejtett munkájukról. /Csángómagyarok közgyűlése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 10./

1999. február 10.

Febr. 7-én tartotta évi közgyűlését volt a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége Gyimesbükkön, melyen megjelent Kötő József oktatásügyi államtitkár, az RMDSZ művelődés-, oktatás- és egyházügyi alelnöke is. A napirendi pontok között volt a moldvai csángómagyarok anyanyelvi oktatásának kérdése. Kötő József ismertette, hogy miniszteri rendelet intézkedett az anyanyelvi órák bevezetéséről a klézsei iskolaközpontba. Gáncsoskodások után a megyei tanfelügyelőség tudomásul vette a szülői közösség igényét, és a megoldást a helyi iskola vezetőtanácsára bízta. Javaslat született az óraadó tanár személyére vonatkozóan is. Az államtitkár ígéretet tett az oktatás beindításának további ellenőrzésére. A közgyűlés elismeréssel vette tudomásul a Domokos Pál Péter Alapítvány tevékenységi beszámolóját a csángómagyar gyerekek anyanyelvi oktatása érdekében kifejtett munkájukról. /Csángómagyarok közgyűlése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 10./

2000. április 19.

1990. január 25-én a csíkszeredai 11-es Általános Iskolából kiváltak a magyar osztályok és magyar tannyelvű iskolát hoztak létre, amely felvette József Attila Általános Iskola nevet. Ez év április 10-14-e között ünnepelte az iskolája fennállásának 10. évfordulóját. Az iskola évkönyvében Borbáth Erzsébet nyugdíjas igazgatónő beszámolt a moldvai csángó gyerekek magyar nyelvi alapképzésének tapasztalatairól, ugyanis 1990. szeptemberétől 34 csángó gyerek tanult magyarul az iskolában. Szakmailag, pedagógiailag a legnagyobb gondot a felzárkóztatásuk, nyelvi beilleszkedési nehézségeik kezelése okozta. A kollégiumi költségeket kezdetben a katolikus egyház biztosította, majd a Domokos Pál Péter Alapítvány pályázatok, segélykérő levelek által, 1993-tól az Erdélyi Fiatalokért Alapítvány ajánlotta fel szerződéssel a tulajdonában levő Márton Áron Kollégiumot. A sok évi önzetlen munka után a József Attila Általános Iskola pedagógusai rádöbbentek arra, hogy munkájuk eredménye a Csángóföldön nem gyümölcsözik, a tanulók közül nagyon kevesen találtak munkahelyet, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőben végzett moldvai csángó tanítónők is Székelyföldön helyezkedtek el, hiszen otthon nem tarthattak magyar nyelvű órákat. Népszerűsítés hiányában 1998. szeptember 1-jétől már nem indult képzés magyar nyelven a csángó gyerekek számára, ám az itt végzett tanulók nagy része magyar nyelven folytatta tanulmányait középiskolákban, hazai és magyarországi egyetemeken. Veress Emőke igazgatónő elmondta, hogy az 1999/2000-es tanévtől új módszerrel működő, Step by Step osztályt is indítottak. /Hátsekné Kovács Kinga: Egy iskola, amely nem tér ki a kor kihívásai elől. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

2001. február 1.

A Magyar Művelődési Intézet, a Magyar Kollégium és a Civil Kollégium szervezésében - Civil Akadémia II. néven jan. 18-19-én folytatódott a határon túli magyar civil szervezetek vezetői számára 1999-ben a Magyar Kollégium által Budapesten beindított szakmai képzés. A Civil Akadémia csak egy töredékét tudja ellátni a szomszédos országokban lévő magyar civil szervezetek által igényelt képzésnek. Távlatilag ennek intézményes keretet kellene kapnia. Az első Civil Akadémián résztvevők a közösségfejlesztéssel mint szakmával ismerkedtek elméleti síkon, a második, gyakorlati tudnivalók megszerzésére irányult. A képzésen olyan szakemberek vettek részt Erdély, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja, Horvátország és Szlovénia kulturális civil szervezeteinek küldötteiként, akik az elmúlt tíz évben jelentékeny eredményeket tudtak felmutatni ezen a téren. Erdélyből jelen volt a Domokos Pál Péter Alapítványtól András Mihály elnök Csíkszeredából (Hargita Állami Székely Népi Együttes igazgatója), az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítványtól Egri István ügyvezető igazgató Kolozsvárról, a Romániai Magyar Amatőr Színjátszók Egyesületétől Musát Gyula alelnök Sepsiszentgyörgyről (Kovászna Megyei Művelődési Intézet szakreferense), a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítványtól Pillich László ügyvezető elnök Kolozsvárról és a szamosújvári Téka Művelődési Alapítványtól Póka Enikő gazdasági felelős. A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetségtől (Csemadok) részt vett a Galántai Választmány vezetője, Mézes Rudolf és a Dunaszerdahelyi Választmány vezetője, Huszár László, aki a Csemadok erdélyi kapcsolatainak egyik alapembere, illetve Hogya György, a királyhelmeci Majláth Kör elnöke és az ugyancsak Királyhelmecen működő Mécs László Népfőiskolától Ivanega Iván elnök. Jelen volt a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség alelnöke, Hajnal Jenő (Thurzó Lajos Közművelődési Központ igazgatója Zentáról), a Vajdasági Magyar Folklórközponttól pedig Nagy István szakmai tanácsadó Szabadkáról. A szlovéniai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet küldötte Patyi Zoltán volt Lendváról. - Most mindegyik régió képviseltette magát. Jelenleg folyik a Kárpát-medencei közművelődési civil szervezetekről adatbázist létrehozása, melyet internetre is felvisznek. /Guther M. Ibolya: Civil Akadémia II. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./

2001. július 24.

Tavaly ősszel magyarnyelv-oktatás kezdődött Moldvában - iskolán kívül, órák után. Ennek apropóján szervezett anyanyelvi előkészítő tábort Gyimesbükkön a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ). Az I. Csángó Oktatási-módszertani Tábor részvevői - csángómagyar gyerekek és tanítóik - egyaránt képezték magukat. A gyimesbükki "főcsángó", Deáky András panziójában rendezett táborban tizenegy gyermeket oktatott június utolsó hetében egy tucatnyi tanár. Ez a tábor az oktatási programnak a része, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének megbízásából Hegyeli Attila néprajzkutató, klézsei magyarnyelv-tanár szervezte meg. Felelősséget vállalnak azért, amit tesznek, hiszen a magyar kormány óriási pénzeket szán ilyen célokra. Vannak olyan falvak, ahol a magyarság- és hovatartozás-tudat még él az emberekben, csak megpróbálják elnyomni bennük. A pusztinai Bilibók Jenő, az MCSMSZ alelnöke tanárként vett részt a táborban. Szerinte az a baj, hogy a szülők nagyon befolyásolhatók. Magyar újság nem jut el hozzájuk, és a román tévé anyanyelvű adásán kívül más magyar adót nem nézhetnek. - Hegyeli Attila tavaly az első csángó oktatási konferencia után bejelentette, hogy egy évre elmegy Klézsére tanítani. Ő és a barátnője voltak az elsők, aki vállalták, hogy elindítják Moldvában az iskolán kívüli magyarnyelv-tanítást. Hegyeli szerint a csángóknak valóban nincsen olyan identitástudatuk, mint a Kárpát-medencei magyaroknak, de van bennük egy mag, amit az ember csak akkor érzékel, ha köztük él. A klézsei ortodox pap kiprédikálta, hogy ő az ördög küldöttje, s nem szabad rábízni a gyermekeket, mert elrontja őket. A polgármester is megállította a fiatal tanárt az utcán, hogy menjen haza, mert semmi keresnivalója nincsen Klézsén. - Beszélhetünk a csángó széthúzásról is. Hegyeli Attila és menyasszonya még egy évig Moldvában marad, mivel a tíz helyszínre tervezett oktatási programjukat szeretnék megvalósítani. Borbáth Erzsébetnek, a Domokos Pál Péter Alapítvány alelnökének 1990 óta vannak tapasztalatai a moldvai csángómagyar gyermekek képzésében, őt Hegyeliék kitartása lenyűgözte. Egyhetes munka után a tanárnő úgy látja, hogy a gyermekek eljutottak a megértés szintjére az írás és az olvasás terén is. Borbáth Erzsébet a tíz moldvai faluban tervezett magán magyarnyelv-oktatásnak elvállalta a módszertani szakirányítását. - Deáky András fogadójával azt szeretné elérni, hogy az elcsángált magyarokat Gyimesbükkre csalogassa, hogy érezzék az együvé tartozást. Hozzáállása, áldozatkészsége miatt Deákyt főcsángónak, a csángók királyának nevezik. - Annak idején a román parlamentben kérte Gyimesbükknek a Hargita megyéhez való visszacsatolását, felszólalására vastapsot és be nem tartott ígéreteket kapott. Egyszer falustársainak köszönhette, hogy nem verték meg a magyar iskolákért folytatott harcának közepette. Tizenegy éve az itteniek segítségével indította újra a magyar nyelvű oktatást a község három iskolájában. Adományokból magyar könyvtárat hozott létre. Megrendeli és kihordja a Hargita Népe című napilapot 35 családnak, kábeltévé-hálózatot hozott létre, megszervezte a községben a csatornázás részbeni kiépítését. A Trianon óta eltelt 81 esztendő meggyengítette az itt élő csángómagyarok identitástudatát. Ma Gyimesbükkön nincsen olyan család, ahol ne lenne valamilyen román rokonsági kapcsolat. /Kristály Lehel: Kikapcsolódva tanultak. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 24./

2001. augusztus 17.

A Moldvai Magyarság legújabb szám tartalmából: Az Európa Tanács ajánlása a csángókról; Megállapodás a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, a Szeret-Klézse Alapítvány, a Domokos Pál Péter Alapítvány és az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium között a közös oktatási terv kidolgozásában; Csángómagyar vagyok, magyarul beszélek (Szántó Emese); A moldvai csángómagyar falvak helyneveinek néhány településtörténeti tanulsága (Halász Péter); Külsőrekecsin bemutatása (Gazda László); A moldvai csángók származása és neve (Veress Endre); A székely tanítónő (Beke György); Moldovának árva népe VII. (Ferenczes István); Adalékok a moldvai magyar oktatás történetéhez (Sylvester Lajos); A moldvai csángók öltözete VI. (dr. Nagy Jenő); Csángó Cimbora; Kalendárium. /Moldvai Magyarság. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 17./

2001. november 12.

Bilibók Jenő beszámolt a csángók körében történtekről. Két hónapja naponta történik a Szeret-Klézse Alapítvány tulajdonában lévő háznál a gyerekek számítógép ismeretek és hittan oktatása. Nov. 2-4.: A Via Spei nyolc tagja részt vett az Udvarhelyi Fiatal Fórum által rendezett kommunikációs tréningen, Szovátán. Nov. 3.. Pusztinán megemlékeztek az 1990-es évek elején Pusztinán szolgáló külsőrekecsini származású Benke Szilveszter plébánosról. Ő volt az egyetlen moldvai pap, aki támogatta a pusztinaiak magyar nyelvű misét követelő kérvényeit. Nov. 5.: A csíkszeredai Domokos Pál Péter Alapítvány gyűlésén kiértékelték az elmúlt időszak eredményeit, tapasztalatait és megvitatták az alapítvány költségvetését, amely többek között idén 129 Erdélyben tanuló moldvai csángómagyar gyermek bentlakási és étkezési költségeit is fedezi. Nov. 6.: A Széchenyi Hagyományőrző és Művelődési Társaskör meghívására Nyisztor Ilona előadást tartott a budapesti Magyarok Házában moldvai csángómagyar népdalaiból. /(Bilibók Jenő): Csángó hírek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

2002. január 6.

Csíkszeredában második alkalommal szerveztek csángónapot tavaly november 25-én a Szakszervezetek Művelődési Háza, a Domokos Pál Péter Alapítvány, a Szent Kereszt római katolikus plébánia, a Moldvai magyarság című folyóirat szerkesztősége, a Németh Géza Egyesület és a Hargita Megyei Kulturális Központ közreműködésével. "Szükség van az ilyen szellemi és kulturális rendezvényekre, hogy kinyilváníthassuk keleten élő testvéreink iránti együttérzésünk, segítőkészségünk" – mondta dr. Csedő Csaba, Csíkszereda polgármestere. A moldvai magyar csángók is nemzetünk szerves részei, akik évszázadokon át megmaradtak hitükben és e hit megtartotta őket. A csángónapi program keretében a csíki és csángó településekről érkező érdeklődők megtekinthették a Csibi család szabófalvi gyűjteményének legértékesebb darabjait, ingek, katrincák, háziszőttesek értékes példányait, ahogyan ők nevezik: az innapi azaz ünnepi és miesnapi, vagyis hétköznapi népviseletet bemutató kiállítást. Bemutatkoztak hagyományőrző csoportok. Berszán Lajos gyimesfelsőloki plébános osztotta meg a résztvevőkkel gondolatait. E népcsoport veszélybe sodrásával egyesek Isten kertjéből akarnak kiirtani egy bokrot. A csángók gyönyörű szavakat, kifejezéseket használnak, eszünkbe juttatják ősmagyar nyelvemlékeinket, s ha ezek a kincsek kimúlnak, szegényebb lesz a magyar nemzet, szegényebb Európa, szegényebb a világ. A csángónapon szervezett fórumon a moldvai csángókat érintő problémák, aktuális kérdések kerültek terítékre. /Csúcs Mária: Magyar szóra nyílt a nyelvük. Csángónap Csíkszeredában. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 6./

2002. február 4.

Febr. 2-án Csíkszeredában átadták az idei Julianus-díjakat. A csíkszeredai Julianus Alapítvány minden évben azok közül választja ki díjazottjait, akik tevékenységükkel a szórványban élő magyarság fennmaradását támogatták. A most kiosztott 2001-es elismeréseket dr. Fabó László, Horváth Vilmos, Németh Zsolt, Nyárádi Elemér és Pakó Benedek kapták. Beder Tibor, a Julianus Alapítvány elnöke mondott beszédet. A San Fransiscóban élő, a díjátadáson személyesen megjelenni nem tudó dr. Fabó László jogász évente több ezer dollárt gyűjt és küld a Domokos Pál Péter Alapítványnak a csángó gyermekek magyar nyelvű oktatására. A szintén magyarországi születésű, 1956 után emigrált, jelenleg Belgiumban élő Horváth Vilmos a Duna Televízió elindulása után több mint 20 parabolaantennát ajándékozott a Kárpát-medencében élőknek, tavaly karácsonykor pedig csángó gyermekeknek juttatott jelentős pénzösszeget, a magyarság támogatására fordítva a rokkantságáért kapott anyagi segítséget. Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium politikai államtitkára nevében Alföldi László kolozsvári magyar főkonzul vette át a Julianus-díjat. A díjazott sokat tett a Magyarország határain túli magyarokért és oroszlánrészt vállalt a kedvezménytörvény kidolgozásában. A Németh Zsolt köszönőszavait tolmácsoló Alföldi László főkonzul kijelentette, a Julianus-díj elismerése annak az értékrendnek, amelyet a magyar kormány felvállal. Az egyesült államokbeli Connecticutban élő Nyárádi Elemér jelentős összeggel támogatta az Erdélyben tanuló moldvai csángó gyermekek oktatását, moldvai csángó családoknak segített Erdélyben letelepedni, hozzájárult ahhoz, hogy a vicei iskola felvehesse Wass Albert nevét, és hogy az írónak szobrot állíthassanak az iskola udvarán. Pakó Benedek szászrégeni római katolikus kanonok, kápolnákat, roma közösségi házat, bentlakásokat épített, táborokat szervezett, csángó gyermekek magyar nyelvű oktatásában segédkezett. A csíkszeredai Julianus Alapítvány 2001-es díjazottjaival együtt 50-re nőtt azon személyek száma, akik a szórványmagyarság érdekében kifejtett tevékenységükért megkapták a szervezet elismerését. /Kiss Edit: A szórványért végzett munkát ismerték el. = Krónika (Kolozsvár), febr. 4./

2002. november 25.

Harmadik alkalommal rendezték meg a hét végén a moldvai csángók bemutatkozását és támogatását szolgáló Csángó napot Erdély több városában. - A Csángó nap célja az értékek felmutatása, nem a panasz -jelentette ki nov. 24-én Csíkszeredán Borbáth Erzsébet, a csíkszeredai Domokos Pál Péter Alapítvány vezetője. - Munkánk eredménye beért, hisz ma egy olyan népmeséket tartalmazó kötetet mutattunk be, amelyeket egy moldvai csángómagyar kislány, Iancu Laura gyűjtött szülőfalujában, a moldvai Magyarfaluban - hangsúlyozta Borbáth Erzsébet. Hasonló rendezvényeket szerveztek a hét végén Sepsiszentgyörgyön és Brassóban, jövő hét végén pedig Gyergyószárhegyen tartanak csángó napot. /Csángó nap Erdélyben. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 25./

2003. február 8.

Az interjú folytatását nem sikerült megszereznem az internetről. Azok a moldvai csángó gyerekek, akik Csíkszeredában tanulnak, és az Erdélyi Fiatalokért Alapítvány Márton Áron Kollégiumában laknak, nem is tudják, hogy veszélybe került a tető a fejük fölött. Ahhoz, hogy megértsük a helyzetet, a kezdetektől kell elindulni. A kollégiumot három intézmény, az Erdélyi Fiatalokért Alapítvány, a József Attila Általános Iskola, valamint a Domokos Pál Péter Alapítvány működtette, azzal a céllal, hogy tanulási lehetőséget biztosítson anyanyelvükön a moldvai csángó, valamint szórványban élő gyerekek számára - tájékoztatott Borbáth Erzsébet szakreferens. Az Erdélyi Fiatalokért Alapítvány biztosította a szállást, a József Attila Általános Iskola szerződés alapján a nevelőket és takarítószemélyzetet, a Domokos Pál Péter Alapítvány pedig az étkeztetést és a bentlakás folyamatos karbantartását, takarítását. Mivel a József Attila iskola tovább nem vállalta a rá eső terheket, 1999 őszétől egy emeletet átadtak a művészeti iskolának, amely 2002. szeptember 1-ig biztosította a nevelők és kapusok fizetését. Ettől a tanévtől azonban egy nevelő, egy éjszakai szolgálatos és három kapus fizetésére futotta csak, akik áthidaló megoldásként vállalták a csángó gyerekek felügyeletét is. Közben szeptembertől az Erdélyi Fiatalokért Alapítvány anyaországi alapítványoknál és kormányzati szerveknél pályázati úton kereste a megoldási lehetőségeket, ám választ egyelőre nem kapott. A helyzet február elsejétől vált kritikussá, amikor a művészeti iskola az új épületéhez akarta alkalmazni a kapusokat. A gyerekekért magukat felelősnek érzők ismét pályázatot tettek le a csángó gyermekek magyar nyelvű oktatását biztosító program költségvetésének kiegészítésére. A kapott szóbeli ígéret alapján két nevelő továbbra is foglalkozik a csángó gyerekekkel, a három kapus fizetését pedig a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége csángó oktatási programja keretében vállalta magára. 39 moldvai csángó gyermek anyanyelven való tanulása került veszélybe és oldódott meg - egyelőre ideiglenesen. A szóbeli ígéretek is sokat jelentenek, ám a helyzet végleges rendezéséhez anyaországi kormányszintű támogatásra van szükség. /Takács Éva: Nem kerülnek útra a csángó gyerekek. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 8./

2003. december 23.

Borbáth Erzsébet a Domokos Pál Péter Alapítvány alelnöke a vele készült beszélgetésben elmondta, hogy 1992. decembere óta az alapítvány mindenese. A moldvai csángó gyermekek százai jöttek a Székelyföldre magyar nyelven tanulni. Nagyon sok türelemre, megértésre, szeretetre volt szükségük. 2000 novemberében Hegyeli Attila kezdeményezésére Klézsén a Csángószövetség hazatért fiatal értelmiségi vezetői az RMDSZ, az EMKE és a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem szakembereinek segítségével kidolgoztak egy cselekvési tervet. Az oktatási fejezetet az erdélyi és moldvai tapasztalatok alapján Hegyeli Attila és Borbáth Erzsébet együtt készítette el. 1992-től 2003. szeptemberéig a Domokos Pál Péter Alapítvány gondoskodott az Erdélyben tanuló moldvai csángó diákok teljes bentlakási ellátásáról és a gyermekek felzárkóztató-nevelési programjáról. Olyan év is volt, hogy 134 diák költségeit kellett fedezni, ebből csak Csíkszeredában 104 diákét. A román kormány nem gátolt, de nem is támogatott. A magyar kormányok az első kormányváltás után fokozatosan csökkentették a támogatást. Nagyon nehéz volt összegyűjteni a pénzt. Sok-sok amerikai, kanadai, nyugat-európai, magyarországi, erdélyi magánszemélynek, civil szervezetnek is köszönhetik a csángó diákok, hogy magyarul tanulhattak, tanulhatnak. Végre a 2003-2004-es tanévre sikerült kidolgozni egy átfogó, egységes csángó oktatási programot. Ennek a részévé vált az erdélyi képzés is. A DPPA továbbra is felelősen hozzájárul a program megvalósításához, de a felelősséget átadta a megerősödött Moldvai Csángómagyarok Szövetségének. /D. L.: Gyermekek százai jöttek a Székelyföldre tanulni. Beszélgetés Borbáth Erzsébettel, a Domokos Pál Péter Alapítvány alelnökével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 23./A csíkszeredai székhelyű Domokos Pál Péter Alapítvány - elnöke Ferenczes István költő, szerkesztő, alelnöke Borbáth Erzsébet tanárnő - idén szeptember 30-án tájékoztatót tett közzé az alapítvány hozzájárulásáról a moldvai csángómagyar diákok erdélyi, magyar nyelvű képzéséhez a 2003-2004-es tanévben. Eszerint a 2002-2003-as tanévben 71 moldvai csángó diák tanult Erdélyben és a bukaresti Ady Endre Líceumban a DPPA támogatásával. - Kitűnő eredménnyel diplomázott a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán Füstös Gabriella, aki sikeres versenyvizsgával Csíkszeredában dolgozik, és az ott tanuló 45 csángó diák pszichopedagógusa is. Lujzikalagorban tartotta első magyar nyelvű miséjét a Gyulafehérváron végzett Palkó Ágoston, illetve Magyarfaluban a Veszprémben végzett Polgár Róbert. Megjelent a Budapesten tanuló Iancu Laura Johófiú Jankó. Magyarfalusi csángó népmesék és más beszédek című gyűjteménye. Azonban egyre kevesebben folytatják tanulmányaikat elméleti líceumokban, kevesen jutnak be főiskolára, egyetemekre. A Csíkszeredában tanuló moldvai csángó diákok felzárkóztató, nevelési programjának megvalósításához létfontosságú volt az Erdélyi Fiatalokért Alapítvány tulajdonában lévő, a DPPA által működtetett csángó bentlakás, amely a csángó gyermekek számára létesült 1993-ban. /Beszédes számok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 23./

2006. november 30.

2000. november 4–5-én Klézsén, a Szeret–Klézse Alapítvány székházában ültek össze tanácskozásra azok, akik szívügyüknek érezték a moldvai csángók ügyét. Jelen voltak a minisztérium, az RMDSZ, az EMKE, a Babes–Bolyai Tudományegyetem és a Székelyföld, a Moldvai Magyarság folyóiratok, a Domokos Pál Péter Alapítvány, valamint a Csángó Szövetség képviselői. Ezen a tanácskozáson fogalmazták meg a „szerény felkérést egy csángó nap szervezésére”. A jelenlévők célja az volt, hogy a csángó napok révén megismertessék a moldvai magyarok ügyét. A kezdeti lelkesedés következtében sok városban, településen szerveztek csángó napokat: Kolozsváron, Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószárhegyen, Csomafalván. Azonban annyira következetesen, mint Csíkszeredában sehol nem folytatták a kezdeményezést. Itt önerőből, az önkormányzat és a helyi intézmények önzetlen támogatása segítségével szervezik minden évben a Csángó Napot – mondta el a főszervező, Borbáth Erzsébet. A december 3-án kezdődő Csángó Napon megnyitják Ignát Mónika kiállítását, találkozót szerveznek a Moldvai Magyarság szerkesztőivel, majd a pusztinai Szent István Egyesület Rómában járt tagjaival. /Takács Éva: VII. Csángó Nap Csíkszeredában. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 30./


lapozás: 1-19




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998