udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 3 találat lapozás: 1-3
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Dunaszerdahelyi Rendõrseg

2008. november 17.

Nem apokaliptikus látomás, hanem valóság, a dunaszerdahelyi terrorrendőrség bemutatásában láthattuk Ady Endre A hőkölés népe című ön- és nemzetostorozó versének előadását. A rendőrök úgy rohantak a lelátó magyar szurkolók által benépesített szektorába, mint akik történelemkönyveikből és politikusaiktól is tudják, hogy a magyar Vertnek született, nem verőnek. Továbbá: Nem rúg vissza, csak búsan átkoz / S ki egyszer rúgott a magyarba, / Szinte kedvet kap a rúgáshoz. Az első rúgásokat a magyar szurkolók nem Dunaszerdahelyen szenvedték el, hanem otthon, az övéiktől. A felvidéki magyarverésnek volt modellértékű előzménye, volt kardlapozó lovasrendőr-roham, voltak szemkilövések, voltak skalpolások, és lettek vaskordonok. És nemcsak kordonok voltak, hanem a tényeket elferdítő törvénykezési procedúrák is, írta Sylvester Lajos. Szólni kell a dunaszerdahelyi borzalmat követő hazai rúgásról is: Eörsi Mátyás SZDSZ-s képviselő, akárcsak Fico és harcostársa, Jan Slota, lefasisztázta úgy általában is a magyarokat, leszélsőségezte őket. Miközben ,,odaát", az egykori Felvidéken a Benes-dekrétumok képezik az ország működésének politikai keretét, és önverő Malina Hedvigeket kreálnak, s betiltják Dunaszerdahely magyar nevének kiejtését és leírását. /Sylvester Lajos: Fejünket, szívünket, jussunkat kobozzák? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 17./

2009. szeptember 1.

A szlovák bajnokság 8. fordulójában a Dunaszerdahelyi Atlétikai Club (DAC) Nyitrára utazott, hogy megküzdjön a nyitrai csapattal. A mérkőzést a játékvezető meg- szakította, mert a nyitrai szurkolók betondarabokkal és kövekkel dobálták a DAC drukkereit. Nagy rendőri biztosítás várta a dunaszerdahelyi szurkolókat, akik négy autóbusszal és több autóval indultak útra, hogy elkísérjék csapatukat Szent László király városába. A mérkőzés első negyed órájában kövekkel és betondarabokkal próbálták megdobálni a dunaszerdahelyieket. Sem a rendezőség, sem a rendőrség nem előzte meg a dobálást csak később avatkozott közbe, amikor már tarthatatlan volt a helyzet. Ekkor a játékvezető megszakította a mérkőzést. Az indulatok nem nyugodtak és az egész mérkőzés során a nyitrai szurkolók a magyarokat szidták. „Halál a magyarokra!”, „Magyarokat a Dunába!”, „Magyar cigányok!”, valamint obszcén kifejezésekkel illették a DAC szurkolóit és Malina Hedviget, a Nyitrán megvert magyar diáklányt is. Szeptember 12-én a pozsonyi Slovan érkezik a DAC stadionba. Emlékezetes, hogy tavaly november 1-jén a két csapat összecsapásán a rendőrség durván berontott a dunaszerdahelyi szurkolók közé és akit láttak vertek. Akkor esett a rendőri attak áldozatul a 18 éves Lengyel Krisztián is, aki egy egész életre szóló sérülést szenvedett. (felvidek. ma) /”Halál a magyarokra!”, „magyarokat a Dunába!” = Nyugati Jelen (Arad), szept. 1./

2009. november 11.

Keserűen állapítja meg Ujj János tanár: a magyar nem tartozik a jó diplomáciai érzékkel megáldott nemzetek sorába. A magyar diplomaták nem tanulnak semmit szomszédjaiktól. S mindennek elsősorban a határon túlra szorult magyar nemzettestek isszák meg a levét. Csak az elmúlt húsz esztendő kirívóan rossz diplomáciai lépéseinek summás elemzése is hosszú lenne, elég gondolni a Romániával Temesváron aláírt, a román fél kérésére minden ellenállás nélkül kiherélt státusztörvényre. Sem a délvidéki magyarverésekkel, sem a szlovákiai törvénytelenségekkel (a dunaszerdahelyi rendőrségi atrocitás vagy Malina Hedvig ügye) kapcsolatban a magyar diplomácia semmilyen eredményt nem tud felmutatni. Az elmúlt héten viszont a cseh államfő kierőszakolta: csak akkor írja alá a lisszaboni szerződést, ha garanciát kap a Benes-dekrétumok érvényben maradására. A magyar diplomácia ezúttal sem állt a sarkára a diszkriminatív rendeletek semmisnek nyilvánításáért. Bajnai miniszterelnök sikernek minősítette a nyilvánvaló vereséget, állítva, hogy a magyarság „garanciákat” kapott, hiszen a szövegben nem említik a dekrétumot. (Ennyire naiv, vagy ilyen hülyének nézi a magyar polgárt?) Ugyanőt alig néhány héttel korábban a szlovák kormányfő úgy átverte a kétoldalú, a szlovákiai magyarokat hátrányosan érintő nyelvtörvénnyel kapcsolatos találkozón, mint egy kiscserkészt! A magyaroknál mintha a kommunista káderpolitika, az antiszelekció e téren hatványozottan érvényesülne. A cikkíró nem tudna az utóbbi ötven évben egyetlen valamire való külpolitikai vezetőt említeni. (Talán Jeszenszky Géza?) Az utolsó nemzetközileg elismert diplomatának tartott személy gróf Apponyi Albert volt. Utólag derült ki: az agyondicsért és kitüntetett Horn Gyulának tulajdonított két évtizeddel ezelőtti határnyitás sem a magyar kormány merész határozata volt. Arra néhány nappal korábban Moszkvában az orosz elnök, Gorbacsov bólintott rá. Egy ilyen gyenge diplomáciával rendelkező anyaország mellett az erdélyi magyaroknak egyetlen reményük az lehet, hogy nem áll össze a két világháború közötti kisantant, országainak magyarellenes szolidaritásával. Védelmet az anyaországtól nem remélhetünk! – fejezte be írását a szerző. /Ujj János: Védelem nélkül. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 11./


lapozás: 1-3




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998