udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 128 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-128
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Emberi Jogi Europai Birosaga /CEDO/ (Strasbourg)

1993. július 7.

Frunda György szenátor nyilatkozott Románia ET-be való felvételéről. Az ET 1201-es ajánlása meghatározza a kontrollmechanizmust, előírja, hogy jogsértés esetén az ET emberi jogi bíróságához lehet fordulni. Frunda György az ET bizottsága előtt elmondta, hogy Románia felvétele előtt szükséges a kisebbségi és a tanügyi törvény elfogadása, hogy az országban még vannak politikai perek. König, az ET főraportőre írásbeli választ kért mindegyik romániai parlamenti párttól, hogy elfogadják-e az 1201-es határozatot kisebbségi charta gyanánt. A Román Nemzeti Egységpárt kivételével valamennyi párt kötelezte magát erre, a képviselőház pedig határozatban mondta ki, hogy törvényben rögzíti az ET-dokumentum előírásait. /D. Bartha Margit: Frunda György nyilatkozik lapunknak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./

1994. május 11.

Az Európa Tanács miniszteri bizottsága ülésén máj. 11-én a tagállamok aláírták az Európai Emberi Jogi Egyezmény 11. kiegészítő jegyzőkönyvét, Románia nevében Melescanu külügyminiszter látta el kézjegyével a dokumentumot. Ennek értelmében a strasbourgi Emberi Jogi Bizottság és Bíróság helyett megalakul az egységes Európai Emberi Jogi Bíróság, tehát megszűnik a jelenlegi kétlépcsős rendszer. Melescanu az Adevarul máj. 11-i számában megjelent nyilatkozatában szerencsésnek mondta, hogy az aláírás egybeesett az Európai Emberi Jogi Egyezmény román parlamenti ratifikálásával. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 13./

1994. május 11.

Az Európa Tanács miniszteri bizottsága ülésén máj. 11-én a tagállamok aláírták az Európai Emberi Jogi Egyezmény 11. kiegészítő jegyzőkönyvét, Románia nevében Melescanu külügyminiszter látta el kézjegyével a dokumentumot. Ennek értelmében a strasbourgi Emberi Jogi Bizottság és Bíróság helyett megalakul az egységes Európai Emberi Jogi Bíróság, tehát megszűnik a jelenlegi kétlépcsős rendszer. Melescanu az Adevarul máj. 11-i számában megjelent nyilatkozatában szerencsésnek mondta, hogy az aláírás egybeesett az Európai Emberi Jogi Egyezmény román parlamenti ratifikálásával. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 13./

1994. május 11.

Az Európa Tanács miniszteri bizottsága ülésén máj. 11-én a tagállamok aláírták az Európai Emberi Jogi Egyezmény 11. kiegészítő jegyzőkönyvét, Románia nevében Melescanu külügyminiszter látta el kézjegyével a dokumentumot. Ennek értelmében a strasbourgi Emberi Jogi Bizottság és Bíróság helyett megalakul az egységes Európai Emberi Jogi Bíróság, tehát megszűnik a jelenlegi kétlépcsős rendszer. Melescanu az Adevarul máj. 11-i számában megjelent nyilatkozatában szerencsésnek mondta, hogy az aláírás egybeesett az Európai Emberi Jogi Egyezmény román parlamenti ratifikálásával. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 13./

1994. június 8.

Kincses Előd tavaly a strassbourgi emberi jogi bírósághoz fordult azzal, hogy nem engedik haza szülőhazájába, most bizakodó: kiegészítést kérnek, elküldi könyve /Marosvásárhely fekete márciusa/ francia fordítását. Két büntető eljárás van ellene folyamatban, az egyikben a marosvásárhelyi eseményekben gyilkosságra felbujtással vádolják, a másik rágalmazási per. Két szászrégi személy beperelte őt azzal, hogy állítólag 1990 júniusában a Szabad Európában megrágalmazta őket. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 8./

1994. július 16.

Nem sétálhattunk, zárkáinkban nem ülhettünk le, nem kaphattunk levelet, emlékezett vissza Vass Kiss Előd, a hét székelyföldi egyike, akik márciusban amnesztiával szabadultak, azon a sajtótájékoztatón, amelyet Budapesten tartott az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform és a Magyarok Világszövetsége. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés a strasbourgi emberi jogi bíróságon kezdeményezi a perújrafelvételt, mert mindnyájukat gyilkosokként helyezték szabad lábra. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 19., Népszabadság, júl. 16./ Nemzetközi összefogás segítségével kiszabadultak a börtönből, ez csupán az első győzelem, mondta Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés szóvivője. Iliescu elnök a spontán hatóságellenes cselekményekre, amennyiben azok 1989. dec. 22-én éjfélig zajlottak le, amnesztiát hirdetett, de ezt a román hatóságok csak a románokra alkalmazták. /Magyar Hírlap, júl. 18., Új Magyarország, júl. 18./

1994. november 16.

Kincses Előd elmondta, hogy nemrég jelent meg Marosvásárhely fekete márciusa című könyvének francia fordítása. Ezt is elküldte Strasbourgba, az emberjogi bíróságra, beadványa mellékleteként, amikor beperelte Romániát. Strasbourgból kérték, igazolja, miként áll jelenlegi helyzete. Az utolsó hivatalos közlést ugyanis Kincses Előd a román hatóságoktól tavaly kapta. Kincses Előd írt a Maros megyei rendőrkapitánynak, hogy közöljék ügye állását. Örömmel hallotta, hogy megoldatlan ügyét felvetették a legutóbbi SZKT-ülésen is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

1995. szeptember 9.

Veszprémben szept. 7-9-e között az Államigazgatási Főiskola és a Határon Túli Magyarok Hivatala rendezett tanácskozást az emberi jogok európai védelméről. A szomszédos országok magyar jogászai vettek részt az előadásokon, ahol az emberi jogok nemzetközi bírói fórumai előtti védelméről, a jogorvoslatról, a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság működéséről volt szó. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./ Az előadók között volt - többek között - Tabajdi Csaba politikai államtitkár, Lábody László, a HTMH elnöke, dr. Baka András, az Európai Emberi Jogi Bíróság bírája /Meghívó alapján/

1995. szeptember 9.

Veszprémben szept. 7-9-e között az Államigazgatási Főiskola és a Határon Túli Magyarok Hivatala rendezett tanácskozást az emberi jogok európai védelméről. A szomszédos országok magyar jogászai vettek részt az előadásokon, ahol az emberi jogok nemzetközi bírói fórumai előtti védelméről, a jogorvoslatról, a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság működéséről volt szó. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./ Az előadók között volt - többek között - Tabajdi Csaba politikai államtitkár, Lábody László, a HTMH elnöke, dr. Baka András, az Európai Emberi Jogi Bíróság bírája /Meghívó alapján/

1998. március 24.

Március 23-24-én Frunda György szenátor, az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése Jogi és emberjogi bizottságának tagja, az RMDSZ állandó ET-képviselõje részt vett az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése Jogi és Emberjogi Bizottságának Münchenben tartott ülésén. Napirenden szerepelt a hírszerzõ szolgálatok kérdése, illetve az erre vonatkozó jelentés elkészítése. A jelentés kidolgozására az RMDSZ szenátora kapott megbízást. Március 24-én a Jogi Bizottság több mint 40 tagja elõtt meghallgatásra került sor, amelyen megjelent Szoboljev tábornok, az Orosz Federatív Biztonsági Szolgálat (FSB) igazgatóhelyettese, dr. Peter Frisch, a Német Szövetségi Biztonsági Szolgálat (GB) igazgatója és Aurelio Madrigal Diez tábornok, a spanyol belügyi hírszerzés (CESID) aligazgatója, továbbá Michael O'Boyle, az Európai Emberjogi Bíróság fõosztályvezetõje, a civil társadalom képviseletében pedig két nem-kormányzati szervezet küldöttei: Monica Macovei (Románia) és Robin Robinson (Egyesült Királyság). Napirenden két fõ téma szerepelt: a belügyi szolgálatok és az emberi jogok tiszteletben tartása, illetve a hírszerzõ szolgálatok demokratikus ellenõrzése. A kért jelentést Frunda György szenátor június végére készíti el, és vitájára remélhetõleg már a szeptember végi ülésszakon sor kerül mind bizottsági, mind közgyûlési szinten. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 26., 1235. sz./

1999. február 4.

1997 decemberében a nagyváradi római katolikus püspökség a pártatlan ítélkezés reményében azt kérte a Legfelsőbb Bíróságtól, hogy a püspöki palota tulajdonjogáért indított pert helyezzék át más városba. Hosszas huzavona után csak 1998 szeptemberében született meg a döntés: a pert Buzauban folytatják. Ott azóta sem tűzték napirendre az ügyet. Tempfli József megyéspüspök kijelentette, hogy szeptember óta lett volna idő a tárgyalásra. Eltökélt szándéka, hogy minden belső jogorvoslati lehetőséget kimerít, s ha ez sem segít, akkor igazáért a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordul. /Péter I. Zoltán: Római katolikus püspöki palota. = Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 4./

1999. november 18.

Nov. 18-án, a bukaresti Táblabíróság másodfokon ítéletet hozott az "Agache-ügyben". A Táblabíróság részben helyt adott az ügyészség fellebbezésének: Konrád Jánost három év börtönbüntetésre ítélte és két évre felfüggesztette a polgári jogok gyakorlását. Ugyanakkor visszautasította a vádlottak fellebbezését, megerősítve a Törvényszék első fokon hozott határozatát. Az ítélet nem végleges, megfellebbezhető. Frunda György, a védelem ügyvédje hangsúlyozta, nem bűncselekményről, hanem forradalmi tettről van szó: nem lehet öt embert kiemelni egy forradalmi tömegből. Fellebbeznek a Legfelső Bírósághoz, és ha ott sem kapnak megfelelő jogorvoslást, akkor a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordulnak. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), nov. 18. - 1605. sz./

2000. március 14.

1999 januárjában Frunda György RMDSZ-szenátor javaslatot terjesztett az Európa Tanács jogi bizottsága elé, amelyben a kisebbségi kérdést monitorizáló ad-hoc bizottságok létrehozását kérte. A múlt héten a bizottság elutasította a javaslatot. A román média ezt úgy értelmezte, hogy az ET ellenzi a kollektív jogokat, és nem támogatja a nemzeti közösségek kérdésének ilyenszerű nemzetközi szabályozását. A Szabadság kérésére Frunda György részletezte a történteket. Javaslatában kérte az ad-hoc kisebbségi bizottság létrehozását, hogy az kidolgozza az Európai Emberjogi Egyezmény mellékleteként a kulturális jogokról szóló egyezséget, másrészt járjon közben azért, hogy a tagországok ratifikálják a Kisebbségi Keretegyezményt, a Regionális és Kisebbségi Nyelvi Chartát, a Helyi Önkormányzati Chartát, illetve monitorizálja az aláírt egyezmények tiszteletbentartását. Ebben a kérdésben az a döntés született, hogy a monitorizálási bizottság fog eljárni. Igaz, hogy a jogi bizottság negatív véleményezést adott, de ez nem jelent elutasítást, mivel a végső döntést az ET közgyűlésének bürója fogja meghozni. A jogi bizottság álláspontja az, hogy a nemzeti közösségek kérdése túl fontos ahhoz, hogy ad-hoc bizottság döntésétől függjön. Végül határozat született: a jogi bizottságot nevezik ki a kisebbségi kérdéseket felügyelő és kezelő fő bizottságnak. Nem igaz tehát a román sajtónak Adrian Nastase kijelentéseire alapozott állítása, hogy az ET közgyűlése elutasítja a kollektív jogokat. Az ET elnöke, a főtitkára, és az Európai Emberjogi Bíróság is egyöntetűen állítja, hogy adott területen a kollektív jogok elismertek. /Gál Mária: Frunda cáfol. Nincs szó veszteségről. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

2000. július 1.

A Marosvásárhelyi Ítélőtábla jún. 28-án jogerősen három év és két hónap börtönbüntetésre ítélte a csereháti görög katolikus apácák kitessékelése miatt magánlaksértéssel vádolt Bardóczy Csaba székelyudvarhelyi lakost, volt megyei önkormányzati képviselőt. Bardóczynak jogában áll a Strasbourgi Emberjogi Bíróság elé terjeszteni az ügyet. A vádlottal eddig nem sikerült kapcsolatba lépni: értesüléseink szerint Bardóczy Csaba jelenleg nem tartózkodik Székelyudvarhelyen. A csíkszeredai törvényszék korábban két év felfüggesztett börtönbüntetést állapított meg, politikai nyomásra azonban a megyei főügyész megfellebbezte a csíkszeredai törvényszék határozatát az ítélőtáblánál. A helyi nagyobb szakszervezeti vezetők felhívásban tiltakoztak az ítélőtábla határozata ellen, politikai döntésnek minősítik az ítéletet. A székelyudvarhelyi csereháti bizottság nevében Hegyi Sándor református lelkész foglalt állást az ügyben: felkérik az RMDSZ csúcsvezetőségét, hogy vállalja fel a Bardóczy-ügyet, és tegyen meg mindent a börtönbüntetés eltörlése érdekében. - Ez a súlyos ítélet egyértelműen azt bizonyítja, hogy mögötte etnikai és politikai szempontok álltak - nyilatkozta Markó Béla szövetségi elnök. Az RMDSZ fellép ez ellen, most egyeztetnek a jogász kollégákkal. Védőügyvédje is alig akadt. Végül román ügyvédhez kellett fordulnia. Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester igazságtalannak tartja azt ítéletet. /Papp Annamária: Három év és két hónapra ítélték Bardóczy Csabát. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./

2000. október 25.

Dávid Ibolya igazságügyminiszter Marosvásárhelyre utazott, hogy részt vegyen az okt. 24-én kezdődött Európai Emberjogi Bíróság jogalkalmazásának hatása a belső törvényekre és joggyakorlatra című román-magyar szemináriumon, melyen megjelent román kollégája, Valeriu Stoica is. Az integrációs folyamat szempontjából rendkívül fontos az, hogy Románia és Magyarország az európai uniós jogrendszerhez illessze törvénykezését - nyilatkozta Dávid Ibolya. Stoica elmondta: a két ország törvényeinek összehangolása egy együttműködési szerződés alapján történik. /Dávid Ibolya Marosvásárhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./ Valeriu Stoica román igazságügyminiszter megnyitó beszédében elmondta: a jelenlegi az ötödik magyar-román jogügyi szeminárium. Dávid Ibolya kifejtette, hogy Valeriu Stoica miniszterrel a legkényesebb kérdéseket, például a kisebbségi témát is megtárgyalják. Köszönetet mondott azért, amiért négy hónap alatt a közelmúltban sikerült megoldani a két állam között egy kiadatási ügyet. A bevezető előadások után a két miniszter zárt körű megbeszélést folytatott. Majd a kora délutáni órákban Szovátára utaztak, hogy megnyissák az igazságügyi továbbképző központot. /(Máthé Éva): Román-magyar jogi szeminárium Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./

2000. november 7.

Két magánszemély óvása alapján a Maros Megyei Törvényszék úgy döntött, hogy kettős, román-magyar állampolgársága miatt Kincses Előd nem lehet parlamenti képviselőjelölt. Kincses fellebbezett a határozat ellen. A marosvásárhelyi Táblabíróság megerősítette az első fokú döntést, tehát Kincses, habár lemondott magyar állampolgárságáról, nem lehet jelölt. Kincses Előd azzal érvelt, hogy törvényesen járt el, hiszen a magyar jog előírása szerint Mádl Ferenc köztársasági elnökhöz küldte el lemondó levelét, s visszajelzést kapott arról, hogy az megérkezett a címzetthez. Az ügyésznő úgy vélte: a magyar állampolgárság megvonása hosszabb folyamat, "nem ilyen egyszerű". Kincses Előd az ítélethirdetésig szerette volna megkapni a magyar hatóságtól azt a hivatalos igazolást, miszerint már nem magyar állampolgár, de az nem érkezett meg időben. Kincses Előd kijelentette: "A nemzetközi emberjogi bírósághoz fordulok, mert a Emberi Jogok Egyetemes Chartája szerint jogom lenne arra, hogy jelölt legyek". A táblabíróság azt is kihirdette, hogy helyt ad az RMDSZ óvásának, mivel a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt több megyében ugyanazokat a neveket tartalmazó listákat adta le, ami ellentmond a választási törvénynek. (Máthé Éva): Kincses Előd nem lehet képviselőjelölt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

2001. március 27.

Márc. 26-án háromtól hét évig terjedő börtönbüntetésre ítélt a román legfelsőbb bíróság öt kézdivásárhelyi személyt egy volt kézdivásárhelyi rendőr őrnagy 1989. decemberében történt haláláért. Filip-Orbán Daniela Kamillát hét, Héjja Dezsőt és Paizs Octaviant (Ottót) 4-4, Reiner Antont és Konrád Jánost pedig 3-3 évi börtönre ítélték halált okozó ütlegelésért. A vád szerint Aurel Agache rendőr őrnagyot egy, 1989. decemberében a kézdivásárhelyi pártszékház előtt a kommunista rendszer és Nicolae Ceausescu ellen tüntető csoport tagjai ölték meg. A néhai tiszt családtagjainak kérésére indított vizsgálat során hét tettest azonosítottak, mint olyanokat, akik agyonverték Agachét. (Az 1990-ben közúti balesetben elhalálozott Kanabé Sándor István esetében az ügyészség beszüntette a vizsgálatot.) A Legfelsőbb Bíróság tulajdonképpen megerősítette a bukaresti táblabíróság által másodfokon hozott ítéletet. A Legfelsőbb Bíróság ítélete végleges jellegű és végrehajtása kötelező. Frunda György, az RMDSZ szenátora, a vádlottak védőügyvédje kijelentette: az elítéltek nevében a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordulva kéri a felmentésüket. /Ítélet született az Agache-perben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./ Az 1989-es forradalom hevületének több mint ezer áldozata közül épp a Székelyföldön: Kézdivásárhelyen, Oroszhegyen és Zetelakán megölt rendőrök lincselőire sújtott le a legnagyobb szigorral a bíróság. A forradalmi tömegekbe lövető katonatisztek zöme az utóbbi években is szépen araszolt fölfelé a ranglétrán. A Temesváron 1989. dec. 22-e előtt kioltott 72 emberéletért elítélt Victor Athanasie Stanculescu és Mihai Chitac tábornokok ellen hozott ítéletet az elmúlt hetekben felfüggesztette a legfőbb ügyész, perújrafelvételt követelve. /Gazda Árpád: Iustitia szeme. = Krónika (Kolozsvár), márc. 27./

2001. május 2.

Egy lejes kártérítést követel Kincses Előd a román államtól abban a perben, amelyet a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróságon azért indított, mert a marosvásárhelyi bíróság és az ítélőtábla kettős állampolgársága okán megakadályozták abban, hogy a parlamenti választásokon részt vehessen. Kincses kijelentette: azt szeretné bebizonyítani egyfelől, hogy a román választási törvény alkotmányellenes, és előírásai legalább öt nemzetközi jogszabállyal is ellentétesek. Másfelől Kincses azt is sérelmezi, hogy Ilie Ilascunak és Leonida Larinak kettős állampolgárságuk miatt nem tiltották meg a jelölését, miközben diszkriminatív módon, Dinu Zamfirescunak és neki nem tették ugyanezt lehetővé. /Kincses kontra Románia. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./

2001. június 7.

A strasbourgi székhelyű Európai Emberi Jogi Bíróság jún. 5-én kihallgatta Ilie Ilascu nagy-romániás szenátort abban a perben, amelyet a tiraszpoli börtönből nemrég szabadult unionista harcos, és három - jelenleg is fogoly - társa az orosz és a moldovai kormány ellen indított. Mint ismeretes, Ilascuékat Tiraszpolban 1992-ben halálra ítélték, nemzetközi nyomásra azonban ezt életfogytiglani börtönre változtatták. Rövid idővel ezelőtt Vlagyimir Voronyin moldovai elnök személyes közbeavatkozására a tiraszpoli hatóságok Ilascut szabadlábra helyezték. - Ilascu Strasbourgban azzal vádolta az orosz kormányt: Moszkva azért támogatta 1992-ben a tiraszpoli szakadárokat, hogy a független Moldova Köztársaság továbbra is az orosz érdekszférában ragadjon. Az orosz és a moldovai kormányok képviselői ismertették álláspontjukat Ilascuék ügyében, és cáfolták a vádat, miszerint Oroszországot is felelősség terheli az 1992-es Dnyeszteren túli konfliktusban. Az orosz fél kijelentette: Moszkva sem anyagilag, sem fegyverekkel nem támogatta a Dnyeszteren túli szakadárokat. Moldova Köztársaság reprezentánsai pedig szintén "ártatlannak" vallották magukat, a moldovai kormányt ugyanis nem terheli a felelősség a Dnyeszteren túli területen elkövetett atrocitásokért, hiszen gyakorlatilag semmilyen fennhatósága nincs a szakadárok fölött. - Az Európai Emberi Jogi Bíróságnak júl. 5-ig kell döntenie, hogy napirendre tűzi-e az eset megtárgyalását. /Ilie Ilascu Strasbourgban. A szenátor szerint Moszkva pénzelte Tiraszpolt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./

2001. június 7.

A strasbourgi székhelyű Európai Emberi Jogi Bíróság jún. 5-én kihallgatta Ilie Ilascu nagy-romániás szenátort abban a perben, amelyet a tiraszpoli börtönből nemrég szabadult unionista harcos, és három - jelenleg is fogoly - társa az orosz és a moldovai kormány ellen indított. Mint ismeretes, Ilascuékat Tiraszpolban 1992-ben halálra ítélték, nemzetközi nyomásra azonban ezt életfogytiglani börtönre változtatták. Rövid idővel ezelőtt Vlagyimir Voronyin moldovai elnök személyes közbeavatkozására a tiraszpoli hatóságok Ilascut szabadlábra helyezték. - Ilascu Strasbourgban azzal vádolta az orosz kormányt: Moszkva azért támogatta 1992-ben a tiraszpoli szakadárokat, hogy a független Moldova Köztársaság továbbra is az orosz érdekszférában ragadjon. Az orosz és a moldovai kormányok képviselői ismertették álláspontjukat Ilascuék ügyében, és cáfolták a vádat, miszerint Oroszországot is felelősség terheli az 1992-es Dnyeszteren túli konfliktusban. Az orosz fél kijelentette: Moszkva sem anyagilag, sem fegyverekkel nem támogatta a Dnyeszteren túli szakadárokat. Moldova Köztársaság reprezentánsai pedig szintén "ártatlannak" vallották magukat, a moldovai kormányt ugyanis nem terheli a felelősség a Dnyeszteren túli területen elkövetett atrocitásokért, hiszen gyakorlatilag semmilyen fennhatósága nincs a szakadárok fölött. - Az Európai Emberi Jogi Bíróságnak júl. 5-ig kell döntenie, hogy napirendre tűzi-e az eset megtárgyalását. /Ilie Ilascu Strasbourgban. A szenátor szerint Moszkva pénzelte Tiraszpolt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./

2001. augusztus 11.

Aurel Dionisie Agache, az 1989. december 22-én Kézdivásárhelyen meglincselt milicista őrnagy fia hajlandó "egyénileg" megkegyelmezni édesapja "gyilkosainak", ha azok teljesítik az általa megszabott feltételeket. Az Agache család megkegyelmezne az 1989-es események során meglincselt kézdivásárhelyi milicista őrnagy "gyilkosainak", ha az elítéltek jelentkeznek a román rendőrségen, hogy bebörtönzésük után "elintézzék" a kegyelemadás formaságait. Aurel Agache második feltétele, hogy Pajzs Ottóék ismerjék el bűnösségüket, és írott vallomásban, részletesen számoljanak be mindarról, amit a végzetes napon tettek, emellett válaszoljanak összes, az üggyel kapcsolatos kérdéseire. "Az Agache család külön-külön valamennyi gyilkosnak megkegyelmez, aki teljesíti a felsorolt feltételeket" - áll a milicista fiának közleményében. Az elhunyt rendőrtiszt fia továbbá felhívja az elítéltek figyelmét arra, hogy alaposan gondolják meg ajánlatát, mert "ez az utolsó lehetőségük, hogy megszabaduljanak az elkövetett gyilkosság következményeitől". "Amint tapasztalhatták, az RMDSZ összes intrikája fölösleges volt. Azok a politikusok, akik melléjük álltak, választási jelképként használták fel ügyüket, most kényelmes társadalmi helyzetben vannak, és pompában, luxuskörülmények között töltik szabadságukat. Közben a két gyilkos börtönben ül, és a másik három körül is szorul a hurok" - állapította meg az Agache fiú, aki leszögezte azt is, újabb alternatívaként "felkínálja" a büntetések felének letöltését is. Az Agache család június közepén levélben fordult az államelnökhöz, amelyben felhívták Ion Iliescu figyelmét: ha kegyelemben részesíti az elítélteket, szembe kell néznie a család átkainak következményeivel. Ivácsonyi József, Frunda György ügyvéd-szenátor segédje elmondta, az elnöki kegyelem megadásában nem sokat számít az Agache család közbenjárása. Ivácsonyi kifejtette, tervük szerint jövő héten terjesztik elő azt az iratcsomót, amelyben az elítéltek elnöki amnesztiában való részesítését kérik. Várhatóan még ebben a hónapban a strasbourgi Emberjogi Bíróság elé is eljuttatják az Agache-ügyet. Napirendre került az is, hogy Aurel Agache fia 1999. decemberében Románia legfelsőbb ügyészénél jelentette fel Luppinger Attila nyugalmazott főügyészt és Fábián Károly ügyészt, akikről úgy véli, visszaéltek hatalmukkal a vád összeállításakor, emellett a vádlottak érdekeit képviselték. Luppinger főügyész 1992. július 14-i átiratában közölte a családdal, hogy az ügyészség vizsgálatai nem igazolták egyértelműen a vádlottak bűnösségét, ám az iratcsomó alapján a fővárosi bíróság elítélte a vádlottakat. /Farkas Réka: Agache ultimátuma. Kegyelmet hirdet a milicista fia. = Krónika (Kolozsvár), aug. 11./

2001. augusztus 31.

Adrian Pitu rendőrőrnagy politikai menedékjogot kapott Magyarországon. Adrian Pitu 1997-98 között a temesvári és lugosi rendőrségen dolgozott. 1997-ben a Temes megyei rendőrparancsnokság becsületbírósága tartalékba helyezte, úgymond "az intézményen belül folytatott politikai propaganda" miatt. Bár a vádat a bíróság nem erősítette meg, állítása szerint tovább zaklatták, sőt halállal is megfenyegették. Pitu, a rendőrség "milicista módszerei és visszaélései miatt" beadta a felmondását, s olyan vádakat hozott fel, hogy a "politikai rendőrség" továbbra is lehallgatja az állampolgárokat, hogy nem iktatják a lakossági panaszokat, beszélt a rendőrségi visszaélésekről, kínzásokról. Azt állította, hogy informátorok beszervezésére kötelezték őket. Ezért menekült családostól Magyarországra 1998-ban, ahol a debreceni gyűjtőtáborba került. Távollétében tavaly a bukaresti katonai törvényszék két év börtönbüntetésre ítélte dokumentumok elsajátításáért és megsemmisítéséért. Fellebbezett, meg is nyerte, s az ügyet a temesvári katonai törvényszék tárgyalta újra. Az ügy az Európai Emberjogi Bíróságig jutott, 2000-ben bekerült az Amnesty International Romániáról szóló évi jelentésébe is. - Ha igazak a Pitu által felhozott vádak, azt jelenti, hogy Románia még mindig távol áll a lakosságbarát rendőrségtől. /(mózes): Árnyalatok. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 31./

2001. augusztus 31.

Az erdélyi magyar közvélemény megdöbbenéssel fogadta a hírt, hogy az Agache-perben nehéz börtönévekre ítélt, súlyosan beteg Héjja Dezsőt letartóztatták, majd a csíkszeredai börtönbe szállították. Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke felhívásában azt kérte, hogy gyakoroljanak nyomást a hatóságokra az ártatlanul börtönbe vetett Héjja Dezső szabadlábra helyezéséért, e kérdés legyen szakítópróba az RMDSZ számára a kormánypárttal való együttműködés tekintetében. Frunda György szenátor, Héjja védőügyvédje kifejtette: Héjja Dezső nem menekült el, mert ártatlannak vallotta magát, másrészt igen rossz az egészségi állapota. Annyira rossz, hogy nem tudja saját magát ellátni, tehát ápolásra, segítségre szorul. Frunda a letartóztatási döntést megtámadta a bíróságon, és kérte a büntetés végrehajtásának elhalasztását mindaddig, amíg a Héjja Dezső egészségi állapota megengedi azt, hogy letöltse a kirótt büntetést. Ezzel párhuzamosan Frunda megírta a kegyelmi kérvényt, továbbá készíti azt a beadványt, amelyet legkésőbb szept. 10-ig elküld Strasbourgba az Európai Emberjogi Bírósághoz. Frunda arról is tájékoztatott, miért volt a késlekedés, hiszen az ítéletet öt hónapja kimondták: a Legfelsőbb Bíróságnak négy hónap kellett ahhoz, hogy az ítéletet megfogalmazza. Valószínűleg meg akarták akadályozni, hogy Frunda azonnal az emberjogi bírósághoz forduljon. Frunda támadta Tőkés Lászlót, mondván, tíz éve folyik a per, de eddig Tőkés László egyetlen egyszer sem érdeklődött arról, hogy mi a helyzet ezekkel az emberekkel. Miközben Agache családja mellett ott állt Petre Turlea egységpárti, majd nagyromániás képviselő, addig ő Cseresznyés Pál, majd a kézdivásárhelyiek védelmében egyedül volt. Egyetlen alkalommal jött el a tárgyalásra Tamás Sándor képviselő. Ezzel szemben végig kiállt mellette a romániai magyar sajtó jó része, újságírók, közülük Béres Katalin és Szász Attila. Frunda nem tudja elfogadni, hogy amikor emberek sorsáról, szabadságáról van szó, akkor valaki az ügyet politikai eszközként, népszerűség-növelő eszközül felhasználja anélkül, hogy addig egyetlen egy lépést is tett volna érdekükben. Frunda nem hiszi, hogy Tőkés Lászlónak valamilyen alapja is lenne ahhoz, hogy megkérdőjelezze munkája minőségét. - Szeptember 20-án lesz a következő tárgyalás. Azért, hogy most védence börtönben van, erkölcsileg felelősök azok a kézdivásárhelyi orvosok, akik aláírták azt az orvosi jelentést, melynek alapján az ottani igazságügyi szervek leszögezhették: Héjja Dezső bírja a börtönviszonyokat, ami egyébként nem felel meg a valóságnak. Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője kérdése tendenciózus: "milyen hatása volt, lehet a politikai nyomásgyakorlásnak, ami a püspök úr felhívásából kisugárzik?" Frunda azt felelte, hogy "az ilyen típusú nyomásgyakorlásnak csakis negatív hatása lehet." /Gyarmath János: Már megírtuk a kegyelmi kérést... Interjú Frunda Györgyszenátorral, az Agache-perben vádoltak védőügyvédjével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 31./

2001. szeptember 4.

Többen kérték, hogy a mozgássérült Héjja Dezső mellett figyeljen oda az RMDSZ a letartóztatott Reiner Antal sorsára is. Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés vezetője szerint a kézdivásárhelyieket "valamennyiünk megalázására és a román-magyar közeledés akadályozásának nyilvánvaló szándékával ítéltek el Bukarestben." Kiszabadításuk érdekében az általa vezetett Emberséget! Alapítvány levelet intézett Markó Béla szövetségi elnökhöz és Németh Zsolt magyar külügyi politikai államtitkárhoz. Alapítványa igyekszik anyagilag is segíteni az elmúlt évtized magyar áldozatait, az 1990. márciusi pogromban életüket vesztett nagyernyei, sáromberkei, mezőújfalui férfiak családjait. A lap megjegyezte, Frunda György szenátor, a kézdivásárhelyiek védőügyvédje világosan leszögezte: mind a hat elítélt, tehát Reiner Antal ügyében is a legfelső ügyészhez, illetve később a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordul. /Figyeljünk Reiner sorsára is! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./

2001. október 29.

Frunda György szenátor okt. 25-én a csíkszeredai börtönben meglátogatta Reiner Antalt, akit Kézdivásárhelyen az 1989-es decemberi eseményekért törvénytelenül elítéltek. A szenátor okt. 26-án a marosvásárhelyi börtönben Héjja Dezsőt látogatta meg, akit a csíkszeredai börtönből szakorvosi kivizsgálásra helyeztek át Marosvásárhelyre. Miután biztosította a két elítéltet arról, hogy a 11 évig elhúzódó tárgyalások alatt mindent megtett felmentésük érdekében, Frunda György kifejezte, hogy úgy, ahogy a Cseresznyés Pál szabadlábra helyezéséért is évekig küzdött, továbbra is a két elítélt mellett áll. A két elítélt írásban is megerősítette a szenátornak adott megbízását, hogy a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróság előtt képviselje őket. /Frunda György meglátogatta Rainer Antalt és Héjja Dezsőt. = RMDSZ Tájékoztató, okt. 29., 2068. sz./

2002. január 24.

Románia újabb pereket veszíthet, ha nem tartja be az 1994-ben ratifikált, az emberi jogok védelméről és az alapvető szabadságjogokról szóló európai egyezményt. Az Európai Emberjogi Bíróság egy bukaresti ügyvéd beadványára reagálva vizsgálatot indított annak megállapítására, hogy a román hatóságok betartják-e korábban hozott ítéleteit – jelentette be Dumitru Radescu, a beadvány előterjesztője. Radescu elmondta, a strasbourgi testület az elmúlt évek során több ítéletet hozott, elmarasztalva a román államot, mert a bukaresti hatóságok nem tartják be az emberi jogok védelméről és az alapvető szabadságjogokról szóló európai egyezményt, melyet a parlament 1994-ben ratifikált. Eszerint bármely polgárt a letartóztatás vagy őrizetbe vétel után át kell adni egy bírónak vagy a törvény által hasonló jogkörökkel felruházott ügyésznek. Ez azonban nem lehet semmiképpen a romániai értelemben vett ügyész, aki nem elmozdíthatatlan, illetve nem független, mert a legfőbb ügyész alárendeltej, ezáltal pedig az igazságügyi miniszternek, aki a kormány, azaz a végrehajtó testület tagja. Romániának tehát létre kellene hoznia a vizsgálóbíró intézményét – magyarázta az ügyvéd. A Legfőbb Ügyészség azt állítja, támogatja a Btk. módosítását, addig azonban az ügyészek a már életben lévő törvények szerint járnak el. Radescu szerint ez nem egészen így van. Az alkotmány szerint ugyanis a Románia által elfogadott nemzetközi egyezmények elsőbbséget élveznek a belső törvényekkel szemben. /Szőcs Levente: Strasbourgi vizsgálat. A román igazságszolgáltatásnak módosítania kell a Btk.-t. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./

2002. február 2.

Az 1989-es forradalom idején Kézdivásárhelyen meggyilkolt Aurel Agache rendőr őrnagy fia, Aurel Dionisie a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróságon szándékozik bepereleni a magyar államot, mivel visszautasította az Interpolnak a rendőr őrnagy meggyilkolásával vádolt, jelenleg Magyarországon élő Pajzs Ottó kiadatására vonatkozó kérését. A bíróság jóváhagyta az Interpol kiadatási kérését, ám Dávid Ibolya magyar igazságügyi miniszter egy rendeletével meghiúsította annak végrehajtását. Mivel az Agache család a román igazságszolgáltatás által a rendőr őrnagy meggyilkolásával vádolt öt kézdivásárhelyi magyar ellen kirótt ítéleteket túl enyhének találja, a román államot is beperelte a strasbourgi bíróságon. Frunda György szenátor, az elítéltek ügyvédje elmondta: a strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz csakis az fordulhat, aki saját országában eljárta a törvény által előírt jogi utakat. A politikus kifejtette: a kézdivásárhelyi elítéltek ügyében ő maga is strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz fordult, mivel véleménye szerint a román igazságszolgáltatás ezúttal nem tartotta tiszteletben az Európai Emberjogi Egyezményt. A szenátor úgy véli, Agachénak nincs esélye arra, hogy Strasbourgban jogi orvoslásra találjon, ugyanis az ítélet kimondása után hat hónapon belül nem fordult az európai bírósághoz. Magyarország beperelését pedig a szenátor jogi aberrációnak tartja, ugyanis az elítéltek kiadatása a két ország jogi ügye — véli a szenátor. A kézdivásárhelyi elítéltek közül jelenleg börtönben van Héjja Dezső és Rainer Antal, akit Magyarországról való hazatérése után másnap rögtön letartóztattak. A többi három elítélt Orban Filip Daniela, Konrád János és Pajzs Ottó jelenleg Magyarországon tartózkodik. Frunda Györgynek nincs tudomása arról, hogy a román kormány kérte volna kiadatásukat elítélésük után. Dávid Ibolya rendeletével kapcsolatban a szenátor elmondta: A cikket valószínűleg olyan újságíró írta, aki nem ért az igazságszolgáltatáshoz. Tudniillik Magyarországon lehetetlen az, hogy az igazságügy-miniszter beleszóljon egy bíróság független tevékenységébe és döntéshozatalába - hangsúlyozta Frunda György. /Strasbourghoz fordulna az Agache család. Be akarják perelni a magyar államot. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./

2002. március 1.

Tőkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke febr. 28-i sajtótájékoztatón kijelentette, hogy az érintett magyar egyházaknak megállapodást kellene aláírniuk a kormánnyal javaik visszaszolgáltatásáról. A püspök szerint az RMDSZ-nek nem kellene közvetítői szerepet játszania a magyar egyházak és a kormány között. Bírálta az RMDSZ-t, mivel szerinte a szövetség "kompromisszumokat" köt egy, a nemzetközi intézmények által is támogatott cél, az egyházi javak visszaszolgáltatása érdekében. Rámutatott: az RMDSZ kormánypárttal kötött megállapodása "igen homályosan fogalmazza meg" az egyházi javak visszaszolgáltatásának kérdését. "Kifogásolom azt a magas politikai árat, amelyet az RMDSZ fizet bizonyos kis kompromisszumokért és eredményekért", tette hozzá Tőkés. Mindezek ellenére Tőkés László nem kíván lemondani tiszteletbeli elnöki tisztségéről, mivel ezáltal "az RMDSZ elveszítené egyik támaszát". - Tőkés László kijelentette, saját szekuritátés dossziéjából "hiányoznak a besúgók nyilatkozatai" és hozzátette, hogy kérni fogja az egykori politikai rendőrség irattárát felügyelő testülettől (CNSAS), hozza nyilvánosságra mindazok neveit, akik róla információt szolgáltattak a Szekuritáténak. Tőkés püspöknek nem volt lehetősége a 13 kötetet (10 000 oldalt) kitevő, róla szóló titkosszolgálati dokumentációt teljesen átlapozni. - Tőkés László védőügyvédje, Kincses Előd bejelentette: fellebezni fog az Alison Mutler, az Associated Press újságíróval folytatott rágalmazási perben kihirdetett ítélet semmissé nyilvánításáért. Kincses azt sérelmezi, hogy noha az átvilágító bizottság igazolta, hogy Tőkés László nem működött együtt az egykori román politikai rendőrséggel, a bíróság pedig első fokon 700 millió lej erkölcsi kártérítés kifizetésére kötelezte Alison Mutler újságírót, a Bukaresti Törvényszék 2001. november 2-án felmentette a tudósítót. Kincses szerint Multer asszony bűnössége nyilvánvaló és amennyiben az ügy nem rendeződik az országban, ő és védence a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz fordul. A tiszteletbeli elnök ismét felháborodásának adott hangot, amiért Markó Béla szövetségi elnök megtiltotta, hogy a sajtóértekezletet az RMDSZ bukaresti székházában tartsák. /Tőkés: a magyar egyházaknak is megállapodást kellene aláírniuk a kormánnyal. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./

2002. július 5.

Az Aurel Agache milicista őrnagy 1989. decemberi 22-i meglincselésének vádjával elítélt kézdivásárhelyiek közül eddig csak Héjja Dezső Gyula kapott elnöki kegyelmet, Reiner Antal jelenleg hároméves börtönbüntetését tölti Csíkszeredában. A háromszéki kisvárosban kegyetlenkedéseiről hírhedt Agachéval a népharag végzett, az elkövetők esetében is alkalmazni kellett volna az amnesztiarendeletet. Ennek ellenére a tömegből kiragadtak hat személyt és vád alá helyezték őket (időközben Kanabé Sándor István autóbalesetben életét vesztette, így ellene megszüntették az eljárást). A koncepciós kirakatperekre emlékeztető eljárás során 1999 novemberében, egy hónappal az elévülési határidő előtt hoztak ítéletet ügyükben, amelyet tavaly márciusban emelt jogerőre a Legfelsőbb Bíróság. Frunda György ügyvéd, RMDSZ-es szenátor, aki az érdemi perben képviselte a kézdiszékieket, törvényellenesnek minősítette az ítéletet s az Európai Emberjogi Bírósághoz fordult, 2001. augusztus 31-én pedig kegyelmi kérést nyújtott be Ion Iliescu államfőhöz. A három évre ítélt Reiner Antal szívproblémáira hivatkozva kérte az ítéletvégrehajtás felfüggesztését, de tavaly decemberben visszavonta ezt az ebben a keresetben őt képviselő Hajdú Dezső csíkszeredai ügyvéd tanácsára. "A gyógyszereit a börtönben is megkaphatja, így felesleges lett volna a huzavona. Mivel büntetlen előéletű, a büntetését harmadolni fogják, így valószínűleg jövő ilyenkor helyezik szabadlábra, hacsak közben nem kap elnöki kegyelmet" - nyilatkozta az ügyvéd. Arra, hogy eddig miért csak Héjja kegyelmi kérvényét bírálták el pozitívan, Frunda György szolgált magyarázattal: az amnesztiatörvény nem kollektív, hanem személyes jog, mondta az ügyvéd-szenátor. /P. L. Zs.: Reiner Antal kegyelmi kérvénye az államfő előtt. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 5./

2002. július 23.

Tőkés László református püspök az Európai Emberjogi Bíróságra viszi azt a büntetőjogi pert, amelyet rágalmazás miatt indított Alison Mutler, az Associated Press hírügynökség romániai tudósítója ellen, közölte Kincses Előd, Tőkés védőügyvédje. Alison Mutlert fellebbezése nyomán felmentette a bíróság, miután az újságírónőt azzal vádolták, hogy a The Times című londoni lapban a Szekuritátéval való együttműködéssel rágalmazta Tőkés Lászlót. Mutler azt követően fellebbezett, hogy a bíróság elsőfokon 700 millió lej értékű erkölcsi kártérítés kifizetésére ítélte őt és az Associated Press hírügynökséget. /Tőkés Európának tesz panaszt. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 23./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-128




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998