udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 12 találat lapozás: 1-12
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Erdely

2004. augusztus 27.

Lakatos István /Sárvásár, 1904. szeptember 14. –Kolozsvár, 1993. szeptember 3./ a romániai magyarság jelentős közéleti személyisége, politikusa volt. 1950. febr. 17-én letartóztatták, 25 év kényszermunkára ítélték, 1964-ben szabadult tizenöt év börtön letöltése után. A demokráciáról, a nemzetiségi jogok maradéktalan megvalósításáról – bár tettek neki ajánlatokat – a legsúlyosabb börtönkörülmények között sem alkudozott. Ő volt az elsőrendű vádlottja annak a pernek, amelyben Márton Áron püspököt, akihez személyes barátság is fűzte, Kurkó Gyárfást, Venczel József professzort és másokat elítéltek. Az volt a bűnük, hogy védelmezték a romániai magyarság saját gazdasági alapjait jelentő szövetkezeti hálózatot, a közbirtokossági javakat, az egyházi iskolákat és egyházi javakat, teljes magyar állami egyetemi és főiskolai hálózatot követeltek. Lakatos István, Márton Áron, Venczel József professzor és mások az 1946 évi párizsi béketárgyalások előtt alapos dokumentációt készítettek a romániai magyarság demográfiai, iskoláztatási, vallási és gazdasági állapotáról és intézményeiről, és ennek megfelelő javaslatokat tettek a határok méltányos megállapításáért. Lakatos István a kolozsvári Lepage nyomdába szegődött nyomdásztanulónak, és elvégezte a nyomdaipari szakiskolát. 1933-ban megírta a nyomdász szakszervezet történetét. 1934-től az Előre című hetilap főszerkesztője és ugyancsak főszerkesztője a három nyelven (románul, magyarul és németül) megjelenő Tipograph című hetilapnak. A Romániai Szociáldemokrata Párt magyar tagozatának országos titkára, majd elnöke. 1938-tól a gróf Bánffy Miklós vezetésével létrehozott Magyar Népközösség alelnöke. A bécsi döntés után – 1940 őszén – Bukarestből hazaköltözött Kolozsvárra, a Minerva nyomda mestere lett és a budapesti Népszava munkatársa. Később a református egyházi részvénytöbbségű Minerva nyomda igazgatója. 1946-tól országgyűlési képviselő. A romániai magyar szövetkezeti mozgalom vezetője közel egy évtizeden át. Alapítója és irányítója a Kolozsváron szerkesztett Erdély című szociáldemokrata országos napilapnak és elnöke a Szociáldemokrata Párt Országos Magyar Bizottságának. Következetes ellenzője a kommunista és a szociáldemokrata pártok egyesítésének. Börtönéveinek megrázó történetét egy hatalmas, több száz oldalas emlékiratban, a Szekuritáté elől rejtegetve megírta és sikerrel külföldre juttatta. Az emlékirat nyomdakész állapotban van. /Dáné Tibor: Egy igazi demokrata emlékezete. Lakatos István (Sárvásár 1904. szeptember 14–Kolozsvár 1993. szeptember 3.). = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./

2005. február 7.

Február 5-én a marosvásárhelyi Bernády Házban megnyílt Balogh Ernő /1882-1969/ geológus professzor erdélyi tájakról készült természetfotóinak kiállítása. A tárlat magyarországi és székelyföldi városok után az Erdélyi Kárpát Egyesület marosszéki osztályának támogatásával nyílt meg Marosvásárhelyen is. Dr. Balogh Ernő, a kolozsvári egyetem professzora hihetetlen energiával kutatta Erdély földtani kincseit. Ezzel együtt járt a természetjárás és a fotózás is. Főtitkára volt az 1947-ben beszüntetett Erdélyi Kárpát Egyesületnek, főszerkesztője az Erdély című folyóiratnak, fáradhatatlan szervezője az EKE vidéki szakosztályainak. Színdarabot és verset is írt, s a néprajz terén a tulipán ornamentikánk eredetéről készített tanulmányt. 1960-ban 200 képével illusztrálták Románia földrajzi monográfiáját. Dr. Balogh Ernőnek 1969-ben jelent meg Cseppkő világ című könyve, ez a barlangászok és barlangfotósok kézikönyvévé vált. /(bodolai): Hajdani erdélyi tájakon. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 7./

2005. március 9.

Dr. Újvári Ferenc közölte, mi az, amit nem mondhatott el dr. Eörsi Mátyásnak. Újvári emlékeztetett olyan történelmi személyiségekre, akiknek jövőképük volt Erdélyről, és azt bátran közölték a nyilvánossággal is. Márton Áron, gyulafehérvári római katolikus püspök, Fodor Pál, csíkszeredai mérnök, Lakatos István, az Erdély című lap főszerkesztője, Kertész Gábor, zilahi ügyvéd, akit a román börtönökben halálra kínoztak. Márton Áron püspök a bukaresti katonai törvényszéken közölte vészbíróival: „Ami a második vádpontot illeti – mely szerint indítványoztam a magyar–román határ rendezését is (ha már annyi ország határait újrarendezték) – az megfelel a valóságnak, és ezért vállalom a felelősséget. Ugyanis egy közös tulajdont nem lehet úgy megosztani, hogy odaadom az egészet az egyik társtulajdonosnak. 1910-ben a románok 43%-ban voltak jelen Erdélyben. Ennyi jár nekik és nem az egész Erdély két millió magyarral, akiket a franciák, mint juhnyájat, odaajándékoztak Romániának csak azért, mert átpártolt hozzájuk. – Emlékiratomban valóban indítványoztam, hogy egész Erdély csatoltassék vissza a Szent Korona közjogi fennhatósága alá, minden nemzetiségi kisebbségnek teljes autonómia biztosításával. Ha ezt sem akarják, akkor osszuk ketté, és az Észak-Erdélyi románok cseréljenek helyet a Dél-Erdélyi magyarokkal.” 2. Meg van írva a Szentírásban: „A jó pásztor életét adja a juhaiért. Ha csak egy is elkóborog, elmegy, megkeresi és visszahozza juhai közé.” Dr. Újvári Ferenc leszögezte, nem igaz, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia rossz pásztor volt, ezért 1920. június 4-én egy „jobb pásztorra” bízták a Kárpát-medencei népeket. Románia akkor bizonyult volna „jobb pásztornak”, ha az erdélyi szászok, zsidók létszáma megduplázódik, ha a szászvárosi Református Árvaház mellé még egy másikat is építettek volna, vagy a szászvárosi Református Kollégium – ahol dr. Petru Groza is érettségizett és ahol a véndiák-találkozóit rendezte – magyar főiskolai rangra emelkedik, s ha a kolozsvári Hunyadi-téri Magyar Színház, a Farkas utcai Egyetem, a Mikó utcai Klinikák épületei stb. stb. mind a birtokunkban maradhattak volna. „Erdélyben nyolcvanöt éve vagyunk háborúban földi fegyverek nélkül, de az Úristenbe vetett hit kardjával védjük és megtartjuk 1100 éven át jogelődeinktől reánk hagyott javainkat” – írta Újvári. /Dr. Újvári Ferenc: Amit nem mondhattam el dr. Eörsi Mátyásnak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

2005. október 24.

Rendhagyó kiállítás nyílt október 21-én Kolozsváron a Fehér Galériában. A résztvevők nem csupán az erdélyi tájakat, barlangokat megjelenítő, látványos természetfotókat értékelték, hanem alkotójuk, Balogh Ernő (1882–1969) geológus professzor személyiségére is emlékeztek. A Ferenc József, később pedig a Bolyai Egyetem tudós professzorának, a földtan tanszék egykori vezetőjének emlékére rendezett fényképkiállításon az Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke, Lukács József méltatta a két világháborút megélt, az erdélyi magyar értelmiségi számára különösképpen nehéz időkben tevékenykedő jeles mineralógus munkásságát. Ajtay Ferenc tanár Balogh Ernő nemzetközileg is elismert tudományos munkásságát ismertette. A diákjai által az ásványtan élő lexikonának nevezett professzor, az erdélyi barlangkutatás kiváló szakembere színes egyéniségével mágnesként vonzotta a szakma fiatalabb művelőit. A tudós közéleti munkássága is jelentős, százával jelentek meg a tudománynépszerűsítő és honismereti cikkei. Jelentős szerepet vállal az EKE újjászervezésében és vezetésében, az Erdély című folyóirat szerkesztésében, valamint a Mátyás-házban lévő tájmúzeum működtetésében. Utóbbit a hatalom 1935-ben felszámolta, értékeinek egy negyedét elkobozta és az akkor alakult néprajzi múzeumnak juttatta. Az értékes könyvtár anyagának nagy része szintén a politikai változások áldozatává vált. Dr. Mészáros Ferenc, a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum igazgatója elmondta: büszke arra, hogy intézménye a magyar kultúra pótolhatatlan részét képező fényképek birtokosa. Magyari Gábor geológus, a hagyaték egyik gondozója elevenítette föl a tudós professzorhoz fűződő emlékeit. Végezetül pedig Balogh Ernő unokája, ifjabb Balogh Ernő orvos mesélte el, hogyan bukkant az üveglemezekre marosvásárhelyi otthonuk padlásán és vállalta föl a hagyaték gondozását. /Németh Júlia: Dokumentumok a múltból a jövőnek. Balogh Ernő fotográfiái a Fehér Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

2006. június 10.

Herrmann Antal /Brassó, 1851. júl. 30. – Szeged, 1926. ápr. 15./ a néprajzoktatás kezdeményezője. 1875-ben a Budapesten középiskolai tanári és levéltárnoki oklevelet, majd ugyanebben az évben egyetemi doktori címet szerzett. 1898-ban néprajz tárgykörből, a kolozsvári tudományegyetemen habilitált. 1886-tól két éven át az erdélyi letelepült és sátoros cigányság népköltészetét, szokásait és hiedelemvilágát tanulmányozta. 1887-ben a magyarországi néprajzkutatás nemzetközi elismertetése érdekében elindította és szerkesztette az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn című folyóiratot. A kiadvány rövidesen a cigánykutatók nemzetközi társaságának (Gypsy Lore Society) hivatalos folyóiratává vált, őt magát pedig e társaság főtitkárává választották. Figyelemmel kísérte a cigányságra vonatkozó intézkedéseket, a cigány gyermekek iskolába járását szorgalmazta. Cigánykutatásaira felfigyelt József Károly királyi herceg. Együtt dolgozták ki a cigány nyelvtant, amelynek német nyelvű fordítását Herrmann végezte el. Időközben, 1887-ben, felkérést kapott az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című kiadvány néprajzi vonatkozású fejezeteinek szerkesztésére. 1889. január 27-én megalakult a Néprajzi Társaság, első közgyűlésükön (1889. október 27.) a társaság titkárává választották. A társaság 1890-ben elindította önálló folyóiratát az Ethnographiat, amely napjainkig a néprajzi tárgyú közlések legrangosabb fóruma maradt. Herrmann Antal részt vett a Magyar Zenetudomány, Kalotaszeg és Armenia című lapok szerkesztésében és/vagy nyomtatásában, valamint a budapesti néprajzi szervezetek megalakulása mellett a kolozsvári Erdélyrészi Kárpát-Egyesület (EKE) létrehozásában is. 1892-ben elindították az egyesület hivatalos lapját, az Erdély című honismertető folyóiratot, amely az EKE „turistai, fürdőügyi és néprajzi” értesítője lett, majd megalakították a néprajzi bizottságot, amelynek előadójává Herrmannt választották. Az EKE megalakulásakor annak alapszabályában megfogalmazta egy erdélyi néprajzi múzeum létrehozását. Az 1902 októberében rendezett ünnepség alkalmával az Erdélyi Kárpát Múzeum – amelyet értékes szakkönyvtárral gazdagított – Mátyás király szülőházában kapott helyet. A további vidéki múzeumok szervezésében Herrmann maga is tevékenyen kivette a részét, közreműködve a kalotaszegi, a szamosújvári örmény, a brassói szász, a dévai, a tordai és a dési történeti múzeumok életre hívásában. Herrmann a magyar nyelvű néprajzi képzés elindítója. Az 1897–98-as tanévben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Karon az általános és hazai etnográfia magántanára lett. Egyetemi előadói tevékenysége Erdély néprajzát és a néprajztudomány általános kérdéseit ölelte fel. Az ő tanítványai voltak a magyar néprajztudomány későbbi nagy egyéniségei: Visky Károly, Györffy István, Szendrey Zsigmond, Seprődi János és Biró Lajos. A pályatársai közül Vikár Béla, Jankó János és Sztripszky Hiador is látogatta előadásait. Herrmann Antal a román megszállásig 21 és fél tanévet töltött a kolozsvári egyetemen. A kényszerű távozását követően, 1921-ben a Szegeden létesített Ferenc József Tudományegyetemen folytatta oktató munkáját. A szegedi egyetemen eltöltött néhány év alatt megalapozta a néprajztudomány iránti érdeklődést, tevékenységének hatására Magyarországon elsőként (1929-ben) itt létesült néprajzi tanszék. /Czégényi Dóra: A néprajzoktatás kezdeményezője. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

2006. október 18.

Életének 84. esztendejében elhunyt Dáné Tibor /Kolozsvár, 1923. márc. 24. – Kolozsvár, 2006. október 11./ A Bolyai Tudományegyetem jogi, közgazdasági és pedagógiai szakán végzett, de érdeklődése, ismereteinek köre messze meghaladta papíron igazolható tanulmányait. Volt a kriminalisztika megbízott előadója az egyetemen, közben az Erdély c. napilap belpolitikai szerkesztője, tanár Szucságon és Kolozsvárt, a Palocsay-féle növénybiológiai kutatóállomás munkatársa, majd 1958 és 1969 között az Ifjúsági Könyvkiadó kolozsvári fiókjának felelős szerkesztője, végül 1970-től nyugdíjazásáig a Dacia Könyvkiadó magyar részlegének tudományos szerkesztője, többek között a népszerű Antenna sorozat gondozója. Dáné Tibor mindenekelőtt író volt, aki gyermekeknek, fiataloknak történeteket mesél és ismereteket ad át (Kortársaim a gyermekek, Négy tenger hajósa, Vadvirág szelídítő, Hüvelyk Matyi családfája), aki az egyiptomi történelembe vagy a világmindenségbe kalauzolja az olvasókat (Athá-Rá, a fáraó írnoka, A Tau Ceti hívójele), aki személyes sorsáról, élethivatásáról vall (A fáraó igazlátó szeme), aki a régi Kolozsvár történetét, a kincskeresés izgalmait eleveníti meg (A varázsvessző lovagja), aki élményei alapján a második világháború fegyverropogását vagy éppen egy szélcsendes epizódját mutatja be (Huszonegy éves lettem, Delatini házunktája). Évtizedeket kellett várnia, amíg A gáláns kor breviáriuma c. könyve megjelenhetett, amely az idén írószövetségi díjat kapott. /Jancsik Pál: Búcsú Dáné Tibortól. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./

2007. január 31.

Dicsőszentmártonban a Magyar Közművelődési Központban képkiállítással ünnepelte a magyar kultúra napját a Kis-Küküllő Alapítvány. Dr. Balogh Ernő (1882–1969) fotóit mutatták be, aki valamikor az Erdélyi Kárpát Egyesület főtitkára, majd elnöke, Erdély című folyóiratának főszerkesztője volt, emellett az Erdélyi Múzeum Egyesület természettudományi szakosztályának elnöke. /Kerekes Ibolya: Dr. Balogh Ernő időtálló üzenete. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 31./

2007. április 12.

Gyergyditróban az Idősek Klubjában író-olvasó találkozót szervezett az Magyar Polgári Szövetség. Csíki Sándor nyárádszeredai újságíró volt a vendégük, aki testnevelés tanári munkája mellett ír, utazik, vitatkozik, szervez, lelkesít, hogy erőt öntsön a fásuló erdélyi magyarságba. Csíki Sándor beszélt a romániai magyarság jogainak határozott követeléseiről, amiért többször „megkapta a magáét”. Írásait közölte többek között az Erdélyi Napló, a Polgári Élet, a Népújság, az Európai Idő, a Góbévilág világhálós újság és az Erdély. Ma honlap is. Válogatott publicisztikai írásai 2002–2007-e között jelentek meg három kötetben (Nem elfogyni (2002), Állj meg, madár, fejem fölött dalolva! (2006), Véreim, árva magyarok! (2007)) Határozottan kiáll az olyan kérdések védelmében, mint a történelmi múlt, a nemzeti hagyományok, szimbólumok, anyanyelvi oktatás, a sokgyermekes családok. (Nem véletlenül lett Csíki Sándor a Pro Familia Egyesület vezetője.) Könyve keményen bírálja a hatalom beolvasztó politikáját, ennek hű kiszolgálóit: a megalkuvókat, az árulókat, a belföldi és magyarországi hintapolitikusokat. Nem kíméli az RMDSZ vezetőit sem. /Gergely Géza: Meg kell maradni! = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), ápr. 12. – 15. sz. /

2007. december 27.

Tibori Szabó Zoltán most megjelent értekezése /Árnyékos oldal, Koinónia, Kolozsvár, 2007/ mindenekelőtt sajtótörténeti jellegű, és a holokauszt után visszatért maroknyi erdélyi zsidóság identitásválságának bemutatását szolgálja. A szerző nem élte át a történteket, évtizedek óta munkálkodik a kollektív emlékezet ébren tartásán. Munkájának előzménye a szerző korábbi munkái: Teleki Béla erdélyisége. NIS Kiadó. Kolozsvár, 1993; Élet és halál mezsgyéjén. Zsidók mentése és menekülése a magyar–román határon 1940-1944 között. Minerva, Kolozsvár, 2004; Csík vármegye zsidósága a betelepüléstől a megsemmisítésig. In: Tanulmányok a holokausztról. III. kötet, Randolph L. Braham (szerk.). Balassi Kiadó, Budapest, 2004; Az erdélyi zsidóság sorsa a II. világháború után. 1945-1948. In: Molnár Judit (szerk.), A holokauszt Magyarországon európai perspektívában. Balassi Kiadó, Budapest, 2005.; A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája 1–3. Park Kiadó, Budapest, 2007. (Szerk. : Randolph Braham és Tibori Szabó Zoltán). Az Egység (Új Út) című kolozsvári lap évfolyamai, mint leggazdagabb forrás mellett a szatmári Deportált Híradó, az „Ichud” és az Új Ifjúság lapszámait dolgozta fel, igénybe vette a levéltárak, valamint a kortanúkkal készített interjúk információanyagát is. A kolozsvári Erdély, Igazság (Erdélyi Szikra), Világosság, a brassói/sepsiszentgyörgyi Népi Egység, a nagyváradi Új Élet, a marosvásárhelyi Szabad Szó és más (nagybányai, szatmárnémeti, temesvári, máramarosi) magyar sajtóorgánumok, majd a korabeli román lapok képezik a további fejezetek kutatási forrásanyagát. A szerző felvázolta a magyar, ezen belül az erdélyi zsidóság történetének alakulását. Kitért a deportálásokban közreműködött zsidó vezetők felelősségére, a népbíróságok keretében véghez vitt jogi eljárásokra, ítéletekre. Tibori kitért a magyar református egyház szociális jellegű segítségére, személyesen Vásárhelyi János püspök pozitív szerepének kiemelésére is. Tibori Szabó Zoltán valósághűen dokumentálta az Antonescu-kormány felelősségét a romániai zsidóság jelentős részének elpusztításában. /Cs. Gyimesi Éva: Törlesztés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 27./

2008. augusztus 16.

Néhány hete új országos elnöke van az Erdélyi Kárpát-Egyesületnek. A gyergyószentmiklósi illetőségű Dezső László folyamatosan jelen van írásaival Erdélyi Gyopár című kiadványnak. Dezső László elmondta, nagyon sok fiatal EKE-tag van a különböző osztályokban, és tevékenységük sem merül ki pusztán a kirándulásban. Múlt század eleji megalakulásakor az EKÉ-nek nagyon sok menedékháza volt, napjainkra ezek megszűntek, nagyon kevés osztály rendelkezik saját menedékházzal. Ismét menedékházakat kell építeni. Összesen 16 EKE-osztály működik, de ezek jogi státusa nem egységes. Az országos EKÉ-nek vannak úgynevezett leányvállalatai, ugyanakkor működnek saját jogi személyiséggel rendelkező osztályok, és olyanok is, amelyeket még nem jegyeztettek be. Az EKÉ-nek ezenkívül négy társszervezete van Erdélyben: a nagyváradi Czárán Gyula Alapítvány, a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület, a szintén csíkszeredai Gentiana Természetjáró Egyesület és a Brassói Turista Egyesület. Nagyon aktív a Marosvásárhelyen működő EKE-osztály, de említhető a gyergyói és székelyudvarhelyi is, a szatmárnémetieknek van a legszélesebb tevékenységi körük. A környezetvédelemben a szatmáriak jeleskednek: a Túr menti környezetvédelmi terület kiépítésén dolgoznak. A székelyudvarhelyiek is sokat dolgoztak legutóbb a Zete-tanösvény létesítésén. – A legnépesebb a kolozsvári osztály, viszont itt nagy az elöregedés is. 1891-ben alakult meg az Erdélyi Kárpát-Egyesület, a következő év januárjában megjelent a jelenlegi Erdélyi Gyopár jogelődje, az Erdély, amely folyamatosan tájékoztatta a tagságot az egyesületi élet híreiről, eseményeiről. A kényszerszünet után 1990-ben indult újra, 2002-től pedig színes borítóval és négy színes belső oldallal jelenik meg. Az EKÉ-nek jó a kapcsolata a Magyarországi Kárpát Egyesülettel. /Sándor Boglárka Ágnes: A természetjárást kisgyermekkorban kell elkezdeni – vallja Dezső László, az Erdélyi Kárpát-Egyesület új országos elnöke. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

2008. december 29.

1892-ben Erdély címen, az Erdélyi Kárpát-Egyesület kiadásában, Radnóti Dezső szerkesztésében jelent meg az Erdély természetjáró és természeti szépségeit bemutató első folyóirat. A Szabadság napilap megindította Erdély című mellékletét: ezentúl minden hónap utolsó péntekén szolgál turisztikai tárgyú tudósításokkal, honismereti jellegű, továbbá kirándulóhelyeinket bemutató írásokkal. /Erdély – turisztikai melléklet a Szabadságban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./

2009. december 2.

November 27-én nyílt meg a marosvásárhelyi Bernády Házban az EKEArt fotóbiennálé. A kiállítást az Erdélyi Kárpát Egyesület Marosi Osztálya szervezte. A tárlatnyitón Dósa László, az EKE Marosi Osztályának vezetője szólalt fel, elmondta: a kétévente megrendezett kiállítás célja felhívni a figyelmet a természet, a túrázás szépségeire, a néprajzi, történelmi, kulturális értékekre. Dezső László, az EKE országos szervezetének elnöke emlékeztetett, az EKE megalakulásától kezdve, 1892-ben megjelenő, Erdély című, saját folyóiratában közölt természetfotókat. Az egyesület keretében 1930-ban alakult meg a fotószakosztály. /Vajda György: Természetfotó-biennále. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 2./


lapozás: 1-12




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998