udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 35 találat lapozás: 1-30 | 31-35
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Erdelyi Helikon

1990. október 22.

Okt. 21-én, 80 éves korában elhunyt Kovács György marosvásárhelyi író. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./ Kovács György /Küsmöd, 1911. ápr. 27. - Marosvásárhely, 1990. okt. 22./ a parasztság életének krónikása a prózában. Novelláit az Erdélyi Helikon, Kelet Népe, Korunk és más lapok közölték. 1945-től a marosvásárhelyi Szabad Szó, majd más lapok munkatársa, a kommunista rendszerben funkciókat vállalt, nemzetgyűlési képviselő, a párt Központi Bizottságának tagja, nemzetgyűlési alelnök. 1945 után a diktatúrát kiszolgáló, osztályharcos regényeket írt.

1995. június 21.

Az EMKE, a szászrégeni Kemény János Művelődési Társaság és a maroshévízi Kemény János Alapítvány meghívója szerint jún. 24-én Marosvécsen leleplezik Kemény János író domborművét, Hunyadi László szobrászművész alkotását. A felirat magyar, román és német nyelven hirdeti: "Báró Kemény János, az író és az áldozatkész irodalompártoló jóvoltából az Erdélyi Helikon írói közössége ebben a kastélyban tartotta évi találkozóit 1926 és 1943 között." Ezt a szervezési formát azóta sem tudta feléleszteni a romániai magyar íróközösség, írja Komán János. 1945 után a klánszellem lett az uralkodó és ez ma is él. Marosvécs szelleme egy nyitott írótársadalmat kér. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./

1995. december 1.

86 éves korában elhunyt Méliusz József író, költő és műfordító. Temetése dec. 5-én lesz, Bukarestben. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./ Méliusz József /Temesvár, 1909. jan. 12.-Bukarest, 1995. dec. 1./ az Erdélyi Helikonnál kezdte szépirodalmi pályáját. 1946-ban a Romániai Magyar Írók Szövetségének főtitkárává választották. 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatták, 1955-ig volt börtönben. Feleségét megfojtották a Securitate emberei, fiát az őrületbe kergették. Méliusz később ismét különböző tisztségeket töltött be a román Írószövetségben. Alig hét hónapja mutatták be négynyelvű Jitgadal elégiáját. A Jitgadal a zsidó halotti ima első szava, a költő ebben a holocaust áldozatainak állított emléket. /Új Magyarország, dec. 2./

1995. december 16.

Dec. 16-án, 84 éves korában Kolozsváron elhunyt Kiss Jenő költő, az Erdélyi Helikon nemzedékének utolsó tagja. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 20./ Kiss Jenő 1912. szept. 13-án született, Mócson.

1996. május 18.

A Mátyás-szobor szomszédságában volt a kolozsvári Helikon szerkesztősége, nyilatkozott Szilágyi István főszerkesztő, most azonban Funar polgármester intézkedésének köszönhetően kiköltöztették őket, ugyanúgy a Korunk szerkesztőségét, most a Szamos partján, a Iasilor utcában vannak, egy udvarban a Korunkkal. A Helikon előde, az Utunk hetilap szerkesztői között kiválóságok is voltak, mint a régi "helikonosok" /Erdélyi Helikon folyóirat/, Kós Károly, Kiss Jenő, Horváth István, Létay Lajos, Asztalos István. Generációváltás is volt, a laphoz került az évek során Szabó Gyula /Kossuth-díjra javasolt, de meg nem szavazott prózaíró/, Fodor Sándor, Bajor Andor, Bálint Tibor. A Forrás-nemzedék egyes tagjai is az Utunkhoz kerültek, emlékezett Király László, a Helikon főszerkesztő-helyettese. Két éve a legfiatalabb korosztály önálló oldalt kapott Serény Múmia címmel. A lapgazda a Romániai Írószövetség, súlyosak az anyagi gondok. Volt olyan időszak, amikor a kilenc főállású szerkesztő kilenc hónapon át nem kapott fizetést. /Bágyoni Szabó István: Műhelylátogatóban Kolozsvárt. /Új Magyarország, máj. 18./

1996. július 13.

Hetven éve, 1926 júliusában hívta össze először Kemény János romániai magyar írótársait marosvécsi kastélyába, akik elhatározták, hogy Helikon néven írói munkacsoportot hoznak létre. Az alakuláskor Kemény János 28 írónak küldött meghívót, 1944 őszén, a szabad írói parlament megszűnésekor 55-en vallották magukat a társaság tagjainak. A Helikon a két világháború között a legjelentősebb magyar irodalmi csoportosulás volt Erdélyben. A Helikon tagjai közül már csak Egyesült Államokba emigrált Wass Albert regényíró él. Fiatal kora miatt nem lehetett ott az alapítók között, de később megbecsült tagja volt az Erdélyi Helikonnak. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 13./

1996. október 15.

Háromesztendős a maroshévízi Kemény János Alapítvány /1993. okt. 6-án alapították/, de máris sokat tett Kemény János emlékezete megőrzéséért. 1993. okt. 23-án a maroshévízi általános iskola Komán János tanár kezdeményezésére Kemény János nevét vette fel, 1995-ben pedig emléktáblát és domborművet avattak a marosvécsi kastélyon. Idén Maroshévízen okt. 12-én emlékeztek Kemény János íróra, Adamovits Sándor, a MÚRE titkára Kemény János és az Erdélyi Helikon írói közösség címen tartott előadást. Komán Jánosék nem titkolt szándéka az, hogy Marosvécsen emlékházat hozzanak létre az Erdélyi Helikon és Kemény János örökségének ápolására. Az író, a kultúraszervező, a művelődési életet szervező Kemény János műveiből készült összeállítást mutattak be az iskola tanulói. /Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 15./

1996. december 24.

Romániában a Babes-Bolyai Tudományegyetem vezetői ismerték fel elsőként, hogy a több évtizedes elzártság után átfogó és radikális tantervi-kutatási reformokra van szükség ahhoz, hogy felzárkózzanak az európai egyetemek színvonalához, vázolta a helyzetet Cs. Gyimesi Éva tanszékvezető egyetemi tanár. Az elmúlt években az egyetem nemzetközi kapcsolatai kibővültek, integrálódtak a regionális hálózatokba, a Szokratész - és Erasmus-programokba, amelyeknek Brüsszelben van a központja. A kolozsvári egyetem 14 ezer hallgatójából háromezer magyar, mintegy ezernyolcszázan tanulhatnak anyanyelvükön. A magyar oktatók száma megközelíti a százhatvanat. A romániai magyar értelmiségi utánpótlás maradásra bírásához olyan kutatási és intézményi hálózatot kell létrehozni, ahol a legkiválóbb tanárok és diákok az európai egyetemekre jellemző követelmények szerint együtt dolgoznak. Határozottan elitképzésre gondol. Ez már korábban felvetődött, Venczel József 1935-ben - 23 éves korában -, arról értekezett a kolozsvári Erdélyi Helikonban, hogy a budapesti Eötvös Kollégium mintájára Kolozsváron létre kellene hozni a kisebbségi elitképző Collegium Transssylvanicumot. Cs. Gyimesi Éva többedmagával ezt valósította meg 1993-ban, alapítványuk létrehozásával és ugyanúgy nevezték el, ahogy Venczel József annakidején javasolta. Szeretné, ha ez lenne a magyar értelmiségi elitképzés egyik háttérintézménye. Ez nem az egyetem falai között történik. Cs. Gyímesi legkedvesebb vállalkozása a kolozsvári bölcsészek Láthatatlan Kollégiuma, a budapesti hasonló nevű intézmény "kistestvére". A különféle magyar és nemzetközi pályázatokon sikerült anyagi támogatáshoz jutniuk, kibéreltek egy háromszobás lakást, ahol naponta több mint nyolcvan diák veszi igénybe az alapítvány szolgáltatásait. Eddig hét számítógépet vásároltak, amelyeket rákacsoltak a Soros-internet programra. - A Kolozsváron működő patinás tudományos egyesületek miért nem fogadják be a Collegium Transsylvanicumot? - tette fel a kérdést Fábián Péter. Cs. Gyimesi Éva "igyekezett tapintatosan válaszolni". Szerinte a hagyományőrzőbb erdélyi magyar tudományosság idegenkedik az új időktől, a változásoktól. Az erdélyi magyar tudomány legtekintélyesebb képviselői humán területen azt tartják kutatásra érdemes témának, ami a múlthoz kapcsolódik. Ettől a szemlélettől a szociológia igen távoli, ők viszont éppen ezt művelik. - A Collegium Transsylvanicum jogi személy, ennek ernyője alatt szervezte meg kitűnő partnere, Magyari Vincze Enikő a Tudományos Kutatási Programok Intézetét. Ez összefogja a szakkollégiumokat, a szociológiait, ahol magyar és román diákok dolgoznak együtt, a fizikusokét, a filozófusok Diotima Körét, az irodalomelméleti kurzust, a Kultúra és Kutatási Központot. Ugyancsak az intézet gondozza a különféle kiadványokat. A kutatásokhoz kapnak támogatást. Magyarország segíti munkájukat: a Művelődési és Közoktatási Minisztérium fedezi a vendégtanárok útiköltségét, a jövőben pedig a Széchenyi-program keretében fizetésüket is biztosítja és átutalja az anyaországban érvényes hallgatói fejkvótát. - A szakkollégiumok diákjai közül már többen szereztek külföldi ösztöndíjat. Cs. Gyimesi Éva reméli, hogy hallgatóik közül kerülnek ki az új doktoranduszok, a majdani egyetemi oktatók. - A kolozsvári Láthatatlan Kollégiumot Hannah Arendt-díjra javasolták, ez anyagi segítséget jelenthet. /Fábián Péter: Magyar elitképzés Kolozsvárott. = Népszabadság, dec. 24./

2000. március 28.

A fiatal báró Kemény János örökölt erdőbirtokainak jelentős részét áldozta fel a romániai magyar irodalom támogatására. 1926-ban megalapította a marosvécsi Helikont. A helikoni munkaközösség a két világháború között a hazai írók legszámottevőbb és legjelentősebb irodalmi csoportosulása volt. Megszűnésekor, 1944 őszén 55-en vallották magukat helikonistáknak. Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadóvállalat, akárcsak az Erdélyi Helikon folyóirat a vécsi íróközösség eszmei irányítása alatt működött mindvégig. Ebben a periódusban 166 kötet jelent meg, zömében a helikonisták művei. Ez a szellemi örökség képezi a kibontakozó, modern erdélyi magyar irodalom kincsestárát. A 2000 tavaszán megalakult és bejegyzett Helikon - Kemény János Alapítvány legfontosabb célkitűzései között szerepel: Kemény János és a marosvécsi Helikonba tömörült írók szellemi örökségének megőrzése és széleskörű ismertetése, műveik újrakiadása, könyvtárlétesítés, a jeles évfordulók méltó megünneplése és egy időszaki lap beindítása. Az Alapítvány Emlékparkot szeretne létesíteni az 55 író számára, továbbá Marosvécsen tervezik a Kemény János emlékház létrehozását. Az alapító: Kemény János fia, Kemény Miklós és családja, a kuratórium tiszteletbeli elnöke Sütő András író, tagjai: Bogyó Levente elnök, Nagy Miklós Kund alelnök, Adamovits Sándor titkár, Böjte Lídia, Kilyén Ilka, Lokodi Edit, Marosi Ildikó, Mészáros József, Spielmann Mihály tagok. Az alapítvány segítséget kér a megfelelő anyagi bázist létrehozására. /Megalakult a ,,Helikon - Kemény János Alapítvány". = Nyugati Jelen (Arad), márc. 28./

2000. szeptember 25.

Szept. 23-án Szászrégenben Kemény Jánosra, a mecénás báróra emlékeztek. Nagy András alpolgármester idézte fel emlékét, magyar és román nyelven köszöntve a nagyszámú közönséget, akik között ott volt Kemény Miklós és a család többi leszármazottja. Böjte Lídia, a helyi Kemény János Közművelődési Egyesület egyik vezetője szerint az esemény /hogy ünnepelhettek/ győzelem a szűklátókörűség fölött. Az író arcmását megörökítő emlékplakett Baróthi Ádám szobrász alkotása, ez már az ötödik hasonló jellegű emlék, amelyet önzetlenül ajánlott fel a város és a környék közművelődésének. A rendezvény szervezői között volt a nemrégen alakult Helikon Kemény János Alapítvány. Kemény János küzdelmes életéről, munkásságáról Sebestyén Mihály beszélt. Az Erdélyi Helikon házigazdája, a kisebbségi magyar irodalom fáradhatatlan szervezője jelentős író is volt. Kemény János írásaiból és a helikoni írók műveiből marosvásárhelyi színművészek adtak elő. /Bölöni Domokos: Kemény János-emléknap Szászrégenben. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 25./

2001. június 18.

Hetvenöt éve gyűltek össze először Kemény János hívására Marosvécsen az erdélyi magyar írók legjobbjai. 1926. július 16-18. között zajlott az első találkozó, melyet 1944-ig még tizennégy követett a vécsi kastélyba. A helikoni íróközösség emlékét jún. 16-án idézték két helyszínen is, Marosvécsen és Marosvásárhelyen. Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke a helikoni asztalnál szólt az itt nyugvó Keményék elévülhetetlen érdemeiről. Üzenetük, példázatuk ma is hiánytalanul érvényes - hangsúlyozta az irodalomtörténész és irodalomszervező budapesti vendég. Az emlékezők Wass Albert szomszédos síremléke előtt is tisztelegtek. /Marosvécsi jubileum. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 18./ Koszorúzással tisztelegtek az irodalmárok Marosvécsen a Helikon megalakulásának 75. évfordulója alkalmából rendezett emléknapon. Kemény János egykori kastélyának kertjében, az író és felesége sírjának szomszédságában, a Helikon-asztalnál Pomogáts Béla mondott rövid beszédet. Marosvásárhelyen a Bernády Házban Pomogáts Béla, Gálfalvi Zsolt és Kántor Lajos az Erdélyi Helikon megalakulásának 75. évfordulója tiszteletére tartottak előadást. /A szolidaritás jelenleg is időszerű. 75 éve alakult meg a Helikon Társaság. = Krónika (Kolozsvár), jún. 18./

2001. június 19.

Júliusban lesz a 75. évfordulója annak, hogy báró Kemény János 28 erdélyi írónak, költőnek elküldte meghívó levelét, akik aztán nyaranta néhány napon át a marosvécsi Kemény-kastély vendégei voltak. Ez alkalomból jún. 16-án Marosvécsen emlékeztek a Helikon megalakulására, majd megkoszorúzták Kemény János sírját. Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke mindenekelőtt a Kemény-család szerepét emelte ki az irodalmi társaság létrehívásában. Kemény Jánosét, aki birtokai egy részét az irodalomnak szentelte, több nyáron át Marosvécsre hívta össze az "erdélyi szellemi lovagrendet". Az irodalmat művelők közösségi szolidaritása fogja meghatározni az erdélyi magyar irodalom sorsát, mondotta az elnök. Gálfalvi Zsolt, a romániai magyar PEN-klub elnöke főleg Kemény Jánosné, Auguszta asszony érdemeit emelte ki, aki bár idegen földről származott, szívvel, lélekkel támogatta a találkozók ügyét. A jelenlevők a Magyar Írószövetség, a Helikon - Kemény János Alapítvány valamint a Látó folyóirat és az Aranka György Alapítvány nevében helyezték el a koszorúkat. Jún. 16-án délután Marosvásárhelyen, a Bernády Házban folytatódott a megemlékezés. Gálfalvi Zsolt méltatta a marosvécsi találkozókon kialakult szabad írói munkaközösséget, a 15 találkozót, ahol egymás mellé kerültek az erdélyi avantgardisták, konzervatívok, radikálisok, emigráns mágnások vagy éppenséggel püspökök. A helikoni munkaközösségnek nem volt működési szabályzata, nem volt sehova bejegyezve, valószínűleg ezért maradhatott fenn 1944-ig. Pomogáts kiemelte, hogy most is szükség lenne ilyen laza, baráti irodalmi társaságokra. Kántor Lajos irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztője A szomszédvárak lebontása címmel főként két folyóirat, két írói tábor csatározásáról, torzsalkodásáról értekezett. A Korunk és az 1928 májusától 1944 szeptemberéig megjelenő Erdélyi Helikon köré csoportosuló írókról tartott előadást. - A helikoni mozgalom névsorában ott található Áprily Lajos, Bánffy Miklós, Berde Mária, Kacsó Sándor, Kós Károly, Makkai Sándor, Kuncz Aladár, Molter Károly, Nyírő József, Sípos Domokos, Tabéry Géza, Tamási Áron, Tompa László, Dsida Jenő, Jékely Zoltán, Karácsony Benő, Szabédi László... és sokan mások. /Máthé Éva: Hetvenöt éve történt... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

2002. augusztus 26.

Huszonöt éve, 1977. aug. 25-én halt meg Kós Károly építész, grafikus, író, könyvkiadó, politikus.Kós Károly 1883. dec. 16-án született Temesváron. Nagyszebenben, Kolozsváron és a budapesti Műegyetemen végezte építészmérnöki. Még nem volt 30 éves, amikor a főváros őt és társát, Zrumeczky Dezsőt bízta meg az új állatkert pavilonjainak megtervezésével. 1910-ben építette sztánai házát, a híres Varjúvárat, és megírta A régi Kalotaszeg című könyvét. 1911-től adta ki Kalotaszeg című folyóiratát, és megtervezte a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot. 1919 tavaszán megszervezte a Kalotaszegi Köztársaságot, amelynek címert, zászlót, pénzt és bélyeget tervezett. Tervezett templomokat, lakóházakat, restaurált középkori építményeket. Kós Károlyt a transzszilvanizmus atyjának szokták nevezni, munkásságának központjában a szülőföld értékeinek megbecsülése, a hagyományok továbbvitele, a kor kihívásainak megválaszolása állt. Főbb épületei: Budapesten a Városmajor utcai iskola (Györgyi Dénessel), az óbudai református parókia (Zrumeczky Dezsővel), a zebegényi templom (Jánszky Bélával), a sepsiszentgyörgyi Leánygimnázium és Székely Nemzeti Múzeum, Kolozsvárt a Műcsarnok, a Monostori úti református templom. Ő tervezte a kispesti Wekerle-telepet és két épületét a Főtéren, s számos értékes tanulmányt tett közzé a magyar művészetről. Jelentős szerepet vállalt az erdélyi magyar politikai élet megszervezésében. Paál Árpáddal és Zágoni Árpáddal röpiratokat adott ki Kiáltó szó címmel, részt vett a Magyar Néppárt és a Magyar Szövetség megalakításában, s szerkesztette Benedek Elek Vasárnap című politikai lapját. Sztánai nyomdájában elkészítette Erdély kövei és Attila királról ének című műveit, amelyeket maga illusztrált. 1924-ben alapította meg az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadót, ott volt 1926-ban az Erdélyi Helikon magalapításánál, 1931-44 között ő szerkesztette a folyóiratot. Regényeinek tárgyát legtöbbször Erdély múltjából merítette, művei nagyban hozzájárultak a romániai magyarság nemzeti tudatának kialakításához. Első regénye, A Varjú nemzetség (1925) a Bethlen Gábor halála utáni kort, Az országépítő (1934) Szent István tragédiáját idézte fel. Budai Nagy Antal című drámája (1936) az 1437-es felkelés vezetőjének tragikus sorsát ábrázolta. 1940-44 között mezőgazdasági építészetet tanított Kolozsvárt. 1944-ben sztánai otthonát kifosztották, kéziratait elpusztították, Kolozsvárra kellett menekülnie. 1945-ben a Magyar Népi Szövetség vezetőségi tagja, a Romániai Magyar Képzőművész Szövetség elnöke, 1946-ban képviselő lett, 1952-től nyugdíjasként főleg irodalommal foglalkozott. 1937-65 között a református egyházmegye főgondnoka. Kolozsvári otthona 1977-ben bekövetkezett haláláig az erdélyi magyar szellemi élet egyik központja volt. /25 éve halt meg Kós Károly. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

2002. szeptember 11.

90 éve született Kiss Jenő /1912. szept. 13.- 1995. dec. 13./ költő, Mócs falu szülötte. Kiss Jenő az Erdélyi Helikon írói közösségéhez tartozott, annak leggyakrabban jelentkező költője volt. Kolozsvárra költözött, élete a városhoz kapcsolódott, de a költő gyakran visszatért szülőfalujába. A szülőföld, a táj szerelmese Kiss Jenő, erről szól tulajdonképpen egész költészete. /Kraftsik Katalin: A költő és szülőfaluja 90 éve született Kiss Jenő. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

2003. január 11.

Kovács Nemere nyugdíjas tanárként mondta el véleményét a megváltozott a középiskolai magyar tanrendről. A diákok véletlenül tudhatják csak meg, hogy a magyar irodalomban volt egy Janus Pannonius, egy Eötvös Károly, egy Móra Ferenc, esetleg egy Sík Sándor vagy Nemes Nagy Ágnes. Tizenkettedikben az erdélyi magyar irodalmat kellene tanítani. Hamarabb született erdélyi magyar irodalomtörténeti értékelés románul, mint magyarul, egyelőre tehát erdélyi irodalomtörténet kellene. Az erdélyi magyar irodalom - regionális jelentkezésként - Szabó Dezsőékkel kezdődik. Aztán van utódállami, romániai magyar irodalom. Nem esik szó Nyírő Józsefről, Ligeti Györgyről, alig esik szó Kemény Jánosról, Bánffy Miklósról, a Romániában halálraítélt Wass Albertről, Reményi Sándorról, P. Gulácsy Irénről, másokról, a Pásztortűz, az Erdélyi Helikon, az Erdélyi Fiatalok vagy más lapok és folyóiratok íróiról. Kós Károly életművét még mindig a Budai Nagy Antal históriája szemlélteti, viszont a Varjú nemzetség csak csonkán jelent meg , Tamási Áron-összkiadás sincs. Viszont életmű-kötet tiszteleg Gaál Gábor, Szilágyi András, Korvin Sándor, Brassai Viktor, Salamon László, Hajdu Zoltán stb. előtt. Nincs itt valami aránytalanság? /Sz. Cs.: Akinek inge, vegye magára. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./

2003. augusztus 18.

Az Erdélyi Kárpát Egyesület idei vándortáborának színhelye, Ratosnya, félúton található Szászrégen és Maroshévíz között. A tizenkét meghirdetett útvonal között szerepelt könnyű, közepes és nehéz gyalogtúra, honismereti túra, szekeres, valamint kerékpáros túra, mindenki választhatott. Az első tábori napon több mint százan indultunk a Kelemen-havasok legvonzóbb kirándulóhelyére, az 1380 m magasan fekvő Istenszékére. A táborozók másik csoportja honismereti túra során látogatta meg Szászrégent, Marosvásárhelyt /amelynek első írásos említése 1332-ből való, Novum Forum Siculorum néven/, Sáromberkét, Gernyeszeget, a Teleki család ősi fészkét, Marosvécset, itt tartotta találkozóit a Kemény János író (1903-1971) által 1926-ban létrehozott erdélyi Helikon Társaság. A parkban temették el Kemény János írót 1971-ben, ugyancsak itt található Wass Albert (1908-1998) síremléke is. Útjuk utolsó két állomása Magyaró és Disznajó volt. /Kovács Zsuzsa: Ratosnya - harmadszor. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./

2005. március 22.

“Kevés az olyan lelkipásztor, aki elődjének készít helyet a panteonban” – állapította meg Temesváron Bányai Ferenc belvárosi református lelkipásztor dr. Higyed Istvánról Szombati-Szabó István: Hátrahagyott írások című könyvének bemutatóján. A Református Nőszövetség és az Ormós Zsigmond Társaság szervezésében Pongrácz P. Mária ismertette dr. Higyed István lelkipásztor-író, egyház- és irodalomtörténeti kutató harmadik, Szombati-Szabó István műveit bemutató könyvét. A két verskötet (Szomorú szerelmes igric, 2002; Összegyűjtött versek, 2003) után a Hátrahagyott írások (Excelsior Art Könyvkiadó, Temesvár, 2005) az Erdélyi Helikon nemzedékéhez tartozó alkotó közírói, valláspolitikai írásaiból nyújt ízelítőt, és egy színdarabját publikálja. Szombati Szabó István. “A vallási kisebbségek Erdélyben” fejezet 134 panaszlevele az erdélyi egyházak és iskolák sérelmeiről, 1924-ben, valamint a román kormány válaszai hiteles dokumentumai az egyházak küzdelmeinek a nemzeti-kulturális megmaradásért. Közlésük újdonságszámba megy. /(Szekernyés): Higyed István harmadik könyvének bemutatója. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 22./

2005. április 30.

Megjelent A magyar irodalom szolgálatában. Írások Pomogáts Béláról /Közdok Kiadó, Budapest/ című vaskos kötet, Beke György szerkesztésében. Pomogáts Béla tavaly októberben volt 70 éves, s a hű pályatárs, Beke György ebből az alkalomból gyűjtötte egybe a róla eddig megjelent írások java részét. Juhász Ferenc költő, „a haza közalkalmazottjának” nevezte Pomogáts Béla irodalomtörténészt, kritikust, irodalomszervező mindenest. Pomogáts Béla első könyve Kuncz Aladárról szóló monográfia volt. 2004-ig 66 önálló kötettel jelentkezett, ezenkívül 45 kiadvány szerkesztése, sajtó alá rendelése az ő nevéhez fűződik. Gyakorta beutazza a Kárpát-medencét Pozsonytól Sepsiszentgyörgyig, Marosvásárhelytől Lendváig, Kassától Kolozsvárig, jelen van a szellemi élet fórumain. Pomogáts teljesítményének nem kis hányada erdélyi kötődésű: A transzilvanizmus. Az Erdélyi Helikon ideológiája (1983), Jékely Zoltán. Monográfia (1986), Jelenidő az erdélyi magyar irodalomban (1987), Kisebbség és humánum. Műértelmezések az erdélyi magyar irodalomból (1989), A romániai magyar irodalom (1991), Erdélyi tükör (1995), Épülő hidak (1998), Leletmentés (2000), Műhely Erdélyben (2001), „Transsylvan hősköltemény” (2001), Változó Erdély (2001), Erdély hűségében (2002), Villanófényben (2002), Kulcsok Erdélyhez (2003), Erdélyi tetőn (2004), Erdélyi autonómia – európai integráció (2004)… S mindehhez hozzátehetjük az általa tető alá hozott gyűjteményes köteteket, válogatásokat is, például ezeket: Kuncz Aladár: Tanulmányok, kritikák (1973), Dsida Jenő: Út a Kálváriára (1985), Erdélyi magyar olvasókönyv (1989), Nyirő József: Leánykérés a havason (1989), Erdély jelene és jövője (Beke Györggyel; 1991), Sütő András: Mese és reménység (1991), Erdélyi városképek (1994), Tükör előtt. In memoriam Dsida Jenő (1998), Áprily Lajos emlékezete. A kor falára (2002), Apa és fiú. Áprily Lajos és Jékely Zoltán erdélyi versei (2002), Jelszó és mítosz (2003), Vajúdó idők küszöbén. Erdélyi magyar írók történelmi elbeszélései (2004)… Czine Mihállyal és Ilia Mihállyal együtt Pomogáts Béla tudatosította, hogy az egyetemes magyar irodalomnak nincsenek, nem lehetnek trianoni határai. /Nagy Pál: Méltó köszöntés. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 30./

2005. május 28.

A két világháború közötti hazai magyar írótársadalmat az Erdélyi Helikon szabad íróközösség mint a kor legszámottevőbb és legjelentősebb irodalmi csoportosulása tömörítette. Az 1926 és 1944 között nyaranta legtöbbször Kemény János marosvécsi kastélyában vendégeskedő 55 író emlékét akarta/akarja megőrizni az öt éve, br. Kemény Miklós által alapított marosvásárhelyi Helikon – Kemény János Alapítvány. A 2000 májusában hivatalosan bejegyzett alapítvány /elnöke Adamovits Sándor/ 2001-ben emlékezett az Erdélyi Helikon írói közösség megalakulásának 75. és Kemény János halálának 30. évfordulójára. A rendezvénysorozat az erdélyi történelmi családokat tömörítő Castellum Alapítvány Kemény János emlékestjével kezdődött, ahol az alapítvány elnöke, Adamovits Sándor méltatta Kemény János életét és munkásságát. Ezt követte a budapesti bemutatkozó est a Magyarok Házában. 2003 elején mutatták be a Marosi Ildikó és Adamovits Sándor által válogatott, Nagy Miklós Kund szerkesztette A Mecénás – Kemény János és a Helikon – című emlékalbumot. Ebben az évben a Castellum irodalmi estjén Vita Zsigmondra emlékeztek, részt vettek azon az ünnepségen, melyen a marosvécsi általános iskola felvette a Kemény János nevét és Brassóban, bemutatták Csutak H. Levente képzőművésznek az 55 helikonistáról készült grafikáit. Ugyancsak 2003-ban emlékeztek Kemény János születésének 100. évfordulójára. A maroshévízi középiskola névadó felvette Kemény János nevét. Megjelent Adamovits Sándornak A Helikon házigazdája című, Kemény Jánosról készült összeállítása (kismonográfiája). Az Erdélyi Helikon írói már nem élnek. Emlékük őrzésére az alapítvány megszervezte a helikoni leszármazottak találkozóját Marosvécsen. 2004-ben a hagyományápolás új formáját vezette be az alapítvány a negyedévenként megrendezett Helikon-estek sorozattal, melyeken olyan helikonistákra emlékeztek, akiknek kerek évfordulójuk volt. Ebben az évben is folytatják a Helikon-estek sorozatot. Az elsőn Gulácsy Irénre emlékeztek halálának 60. évfordulóján, ezt követik a Makkai Sándor, Reményik Sándor és Molter Károly-emlékestek. /Adamovits Sándor: Csendes ünneplés. A Helikon-Kemény János Alapítvány öt éve. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 28./

2005. augusztus 29.

Hetvenéves a marosvécsi várkastély ősi parkjában Kuncz Aladár tiszteletére állított emlékmű, a „múzsák kőasztala”. Kós Károly tervezte, magyarvistai mesteremberek készítették el, évente nagyon sokan felkeresik a magyarság egyik legismertebb erdélyi kultikus helyét, ahol nyaranta Kemény Jánosék vendégeként az egykori helikoni írók gyűltek össze. Augusztus 27-én az évfordulón tartottak találkozót a marosvásárhelyi Helikon – Kemény János Alapítvány és a marosvécsi önkormányzat valamint a református egyház szervezésében. Kétszáznál is többen állták körül a kőasztalt. Jelen volt a helikoni írók számos leszármazottja, hozzátartozója is. A rendezvény jelentőségét Adamovits Sándor, a Helikon – Kemény János Alapítvány elnöke méltatta. Az érdeklődők megtekinthették a most nyílt Kemény János-emlékkiállítást. A családnak visszaszolgáltatott központi ház egyik szobáját rendezték be erre a célra. A helikoni találkozók és Marosvécs történetét Adamovits Sándor foglalta össze, majd Pomogáts Béla irodalomtörténész méltatta a jubileum jelentőségét. Az Erdélyi Helikon írói a tiszta irodalmi eszme jegyében fogtak össze pártállástól, irányzatoktól függetlenül. Számukra a valódi érték, a tehetség, az etikus tartás volt a fontos, ez volt a jövő próbaköve. Ma, amikor a magyar nemzeti élet szétesett, példaként kellene fordulnunk Vécshez – mondotta Pomogáts. Nagy Miklós Kund ajánlotta a jelenlevők figyelmébe Adamovits Sándor A vécsi vár vendégei című, gazdagon illusztrált portrékötetét. /N.M.K.: Marosvécsi főhajtás. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./

2006. január 5.

Hetvenöt évvel az Erdélyi Helikon által kiírt magyar irodalomtörténeti pályázat után – amelynek nyertese a fiatal Szerb Antal lett – ismét elérkezett az erdélyi magyar irodalomtörténet megírásának ideje. A székelyudvarhelyi Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) pályázatán kiválasztott két nyertesnek 2007 végéig kell az irodalomtörténetet elkészítenie. „Többszörösen is időszerű egy új mű megszületése, hiszen nem csupán lényegesen új nemzedék robbant be a ‘90-es években, hanem a Láng Zsolt, Kovács András Ferencék pályáját sem dolgozta még fel eddig senki egyazon, átfogó, irodalomtörténeti igényű műben” – mutatott rá az EMIA kuratóriuma képviseletében Kántor Lajos kolozsvári irodalomtörténész, kritikus. Kántor Lajos reménykedik abban, hogy a két díj közül legalább egyiket erdélyi tollból született munka nyeri el. Az EMIA által kifejezett igény előzményének tekinthető Vida Gábor író 1998-ban, mintegy a romániai magyar irodalom történetének megírására biztató, kortársakat megmozgató, vitát generáló kísérlete. /Gergely Edit: Erdélyi irodalomtörténet-író kerestetik – 75 évvel a budapesti Szerb-mű után. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

2006. január 28.

Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégium Irodalmi Kávéháza és a Fehér megyei RMDSZ égisze alatt működő Áprily-estek rendezésében Adamovits Sándor, a marosvásárhelyi Helikon-Kemény János Alapítvány elnöke előadásában számba vette azokat az Enyedről, sok esetben a kollégium falai közül indult írókat, költőket, irodalomkritikusokat, szerkesztőket, akik a kisebbségi sorsban, az 1926-ban indult Erdélyi Helikon szabad írói munkaközösség tagjai voltak. Az Erdélyi Helikon ötvenöt tagja közel egynegyedének élete valamilyen módon a Nagyenyedhez kapcsolódik A rendezvény második részében Demény Piroska tanárnő bemutatta Adamovits Sándor A vécsi vár vendégei című, Csutak Levente brassói képzőművész illusztrálta, nemrég megjelent kötetét, melyben közelebbről ismerkedhet meg az olvasó az ötvenöt helikonistával. /Enyedi helikonisták. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 28./

2006. április 22.

Száz éve született Szemlér Ferenc /1906-1978/ író, 1979-ben, halála után jelent meg utolsó könyve, a Százlátó üveg alcíme szerint: ,,önéletrajzi visszaemlékezések” Azóta nem jelent meg könyve. Valószínűleg életében neki jelent meg a legtöbb kötete az erdélyi írók közül, számtalan verseskönyv és tanulmánykötet mellett drámák és regények is, amelyek közül A hárompúpú hegy (1957) varázslatos hangulatával tűnik ki, az Arkangyalok bukása (1947) önéletrajzi elemeket is tartalmazó társadalmi korrajz, A mirigy esztendeje (1969) pedig – talán Szemlér legkiérleltebb, legkiválóbb prózai műve – történelmi regény, az Udvarhelyi Odüsszeja (1971) ismét önéletrajzi fogantatású, a szerző szülővárosáról, Székely­udvarhely­ről szólt. Számtalan verseskönyve is megjelent életében, ezekből talán érdemes lett volna a századik évfordulóra kiadni egy válogatást. Tanulmányai hozzájárultak a hatvanas években Dsida Jenő válogatott versesköny­vének kiadásához, s oroszlánrésze volt az Erdélyi Helikon költői /1973/ című, vaskos antológia kiadásában is, ő válogatta, rendezte sajtó alá, és látta el bevezető tanulmánnyal a kötetet. Vannak ifjúsági regényei, gazdag a fordítói életművét is, ezért érthetetlen, miért e csend körülötte? /Bogdán László: Százlátó üveg. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 22./

2006. augusztus 14.

Az erdélyi magyar arisztokráciát tömörítő Castellum Alapítvány augusztus 12-én tartotta szokásos találkozóját Gernyeszegen, másnap a több mint száz résztvevő ellátogatott a bonchidai Bánffy-kastélyba. David Baxter, a restaurátor-központ igazgatója felvázolta a restaurátor-képzés főbb jellegzetességeit. Haller Béla, a Castellum Alapítvány elnöke elmesélte, az alapítvány Nagyenyeden jött létre 1993-ban Pap László akkori plébános kezdeményezésére, aki úgy érezte, az erdélyi nemesi réteg rendelkezik azzal a szellemi potenciállal, amellyel újra az erdélyi társadalom elé léphet, és amellyel átmentett értékeit a jövő szolgálatába állíthatja. A Castellum felöleli a köznemességet is. Az alapítvány mostani taglétszáma 190 fő körül mozog. Negyedévenként találkoznak Marosvásárhelyen a Szabadi úti református gyülekezeti teremben, félévenként irodalmi esteket tartanak, legutóbb az erdélyi emlékírók, ősszel pedig Mikó István vadászíró munkássága lesz az est témája. Az évenkénti augusztusi gernyeszegi találkozó az alapítvány legrangosabb rendezvénye, ugyanis ilyenkor visszatérnek azok is, akik Magyarországon vagy Nyugat-Európában élnek, még Ausztráliából is érkeznek meghívottak. /Nagy-Hintós Diana: Főúri vendégek a bonchidai Bánffy-kastélyban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./ A találkozón többek között a Bánffy, Teleki, Kálnoky, Haller, Apor családok, régi és új ismerősök köszöntötték egymást. Csép Sándor újságíró szólt az elmúlt tíz évben megszervezett találkozókról. Haller Béla, a Castellum elnöke Torma Miklósra emlékezett beszédében, aki nemrég távozott köreikből, és aki jelentős szerepet töltött be a Castellum életében. A jelenlévők meghallgatták Adamovits Sándor az Erdélyi Helikon 80 évének szentelt előadását. /Gábor Ildikó: Castellum-találkozó Gernyeszegen. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 14./

2006. október 2.

Szeptember 30-án sokan gyűltek össze a magyarság kultikus helyeinek egyik legszebbikén. Marosvécsen a marosvásárhelyi Helikon – Kemény János Alapítvány szervezésében emlékünnepség zajlott. 80 éve alakult meg az Erdélyi Helikon, 1926. július 16-18. között első alkalommal gyűltek itt össze az erdélyi magyar irodalom kiválóságai. Először Adamovits Sándor, az alapítvány elnöke szólt, majd a község nevében Ördög Ferenc polgármester köszöntötte a jelenlevőket. Böjthe Lídia, a szászrégeni Kemény János Művelődési Társaság elnöke az évforduló tiszteletére szervezett szavalóverseny öt középiskolás nyertesét mutatta be, majd Márk Attila kiváló brassói zeneszerző és gitáros következett. Adamovits Sándornak a helikoni nagyasszonyokról írt, nemrég megjelent kötetét Kovács Emese tanárnő ajánlotta a népes hallgatóság figyelmébe. /N.M.K: Ünnepség a marosvécsi kastélykertben. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 2./

2007. április 30.

Marosi Ildikó könyve (Az Erdélyi Helikon képeskönyve) ismételten és méltán fordítja az erdélyi irodalom ismerőinek és tisztelőinek figyelmét az egyetemes magyar szellemi élet e legendás fejezete felé, Erdély felé. 1944-et követően a két háború közti időszak erdélyi irodalmi termése csak részben vált hozzáférhetővé. Ami nem illett a szocreál irodalmi kánonjába, azt elhallgatták, indexre tették. Kántor Lajos és Láng Gusztáv irodalomtörténete az újraértékelés kezdetét a Kritikai Kiskönytár 1962-es megindulásától datálja. A sorozat azonban nem teljesedhetett ki. A későbbi években nem egy ízben alaposan megrostált módon – lehetett olvasni Kuncz Aladár, Markovits Rodion, Dsida Jenő, Karácsony Benő műveit, kézbe lehetett venni Makkai Sándor, Reményik Sándor, Bánffy Miklós egy-egy könyvét. De Nyírő József, Wass Albert neve és munkássága továbbra is tabutéma maradt. A két világháború közti irodalmi lapok néhány antológiája is megjelent. A hetvenes években, Kovács János szerkesztésében, a nagyváradi Magyar Szó és Tavasz 1919–1920, az aradi Genius – Új Genius 1924–1925, az ugyancsak aradi Periszkóp 1925–1926 antológia ismertette az indulás, az első próbálkozások irodalmi termését. 1967-ben Méliusz József gondozásában adták ki a Korunk költészete, hat évre rá pedig, Szemlér Ferenc válogatásában, az Erdélyi Helikon költői című kötetet. Az 1989-es fordulat után napvilágot látott Erdélyi Fiatalok, majd a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál 1998-ban megjelent Zord Idők 1919–1921, aztán a Kriterionnál a Napkelet (1920–1922), és A kolozsvári Vasárnap és Vasárnapi Újság (1921–1925) című antológia. Ugyancsak a korszak irodalmi megismerését szolgálta Gaál Gábor, Benedek Elek, Kuncz Aladár leveleinek közzététele. Marosi Ildikó irodalomtörténészi kutatómunkája indulására igen kedvező hatással volt az, hogy házassága révén a kiváló erdélyi író, Molter Károly családjába került – Marosi Barna író, újságíró felesége lett –, igen bensőséges kapcsolatba mindazokkal, akik a marosvásárhelyi vendégszerető házban az évtizedek során megfordultak. A Bolyai utcai tanári lakás e szempontból irodalomtörténeti zarándokhelynek is nevezhető. Ha erdélyi vagy magyarországi író arra vetődött, náluk mindenkor tiszteletét tette. Másik fontos momentuma az indulásnak, hogy a Sütő András vezette Új Élet című, kéthetente megjelenő folyóiratnál együtt dolgozhatott Kemény Jánossal, a marosvécsi Helikon-találkozók házigazdájával, a két háború közti erdélyi irodalmi és színházi élet bőkezű mecénásával. Marosi Ildikó életét az irodalom szolgálatának szentelte. Indokolt tehát 75. születésnapján életművének áttekintése. A Kriterion Könyvkiadónál 1973-ban jelent meg A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája című kötet. A kötet kedvező fogadtatása buzdította a feltáró munka folytatására, az erdélyi irodalomtörténet további fehér foltjai eltűntetésére. Marosi Ildikó következő munkáját, A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája (1924–1944) két kötetét ugyancsak a Kriterion adta ki 1979-ben. A 400 dokumentum elénk tárja azt a hatalmas munkát, amelynek legfőbb mozgatói – Kós Károly, Kuncz Aladár, Kemény János, Makkai Sándor, Molter Károly, Bánffy Miklós, Kovács László, Tamási Áron és mások – végeztek a jó ügy szolgálatában. A nagyon fontos forráskiadványok közlése a Molter Károly levelezését felölelő kötetekkel – az első (1914–1926) 1995-ben, a második (1927–1932) 2001-ben – folytatódott, s remélhetőleg mihamar kiteljesedik. Marosi Ildikónak köszönhetjük a kolozsvári Polis Kiadónál megjelent Bánffy Miklós estéje című kötetet is. Megszülettek további munkái is. Az 1974-ben könyv alakban is megjelent húsz íróportré – Közelképek – a tanúk hiteles megszólaltatásával tette lehetővé. Tíz évvel ezelőtt indult Marosi Ildikó és a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó együttműködése. Az említett kiadónál megjelent kötetek mindenike az erdélyi irodalom tárgyköréhez tartozik: a Bonchidai Prospero Bánffy Miklósról, a Hittel a mélységek felett Olosz Lajosról, A fedélzetközi utas elsüllyedt világa Ligeti Ernőről, az Úz Bence esetei Nyírő Józsefről, a Versailles-i repkény a Helikon-találkozók házigazdáiról, Kemény Jánosról és feleségéről, az Emlékpróba pedig Harag Györgyről rajzol hiteles képet. Irodalomtörténeti áttekintés, dokumentumok, kortársak vallomásai teljesítik ki a választott portrékat. Ennek az együttműködésnek a szülötte Az Erdélyi Helikon képeskönyve. /Máriás József: Marosvécsi panteon. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. április/

2007. október 1.

Életének 88. évében Kolozsváron elhunyt Létay Lajos költő, szerkesztő, publicista. /Aranyosrákos, 1920. jan. 23. – Kolozsvár, 2007. szept. 26./ Lírikusként indult az Erdélyi Helikon hasábjain. A háború után tanárként dolgozott, később az Irodalmi Almanach, a Dolgozó Nő munkatársa, majd a Kolozsvári Magyar Színház dramaturgja. 1959-től harminc éven keresztül az Utunk hetilap főszerkesztője volt. Több vezető közéleti tisztséget töltött be, a párt Központi Bizottságának tagja volt, emiatt később sok bírálat érte. Gyermekverseiben és az erdélyi hagyományokból építkező publicisztikájában maradandót alkotott. Verseit 1990 után a Szabadság is közölte. /Elhunyt Létay Lajos. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./

2008. április 5.

1942 augusztusában az erdélyi írók marosvécsi találkozóján néhány író nyilatkozatot fogalmazott, amelyet a helikoni közösség elfogadott. Szövege az Erdélyi Helikonban megjelent 1942 őszén, az erdélyi magyar írók nyilatkozataként. A szöveg az erdélyi népek közti békesség, a kultúra és a humanizmus értékeinek védelmében írott valóságos himnusz. Elítéli a Budapestről Erdélybe ejtőernyőzött hivatalnokokat, intézményeket és kormányzati szerveket, szembefordul a náci ideológiával és hatalmi gyakorlatával. Az aláírók között volt Wass Albert. Szőcs Géza kiállt Wass Albert mellett, aki irodalmunk jelesei között van, akkor is, ha felfogásában és eszközeiben egy anakronisztikusabb, 19. századi eszményt látszik folytatni. A funtineli boszorkány című regénye a román nép iránti szimpátiának, a vele való mélységes együttérzésnek olyan dokumentuma, amelyet a jobb érzésű románok is elismernek. Szőcs Géza sérelmesnek tartja az egész magyar kultúra nevében, hogy valaki azért számítson mind a mai napig stigmatizáltnak, mert 60 évvel ezelőtt Bukarestben valaki kiagyalt egy azóta sem bizonyított vádat. Mások azt mondják, nem Wass Alberttel van baj, hanem azokkal, akik nevét a zászlójukra tűzték. Akkor azokkal tessék vitatkozni, hangsúlyozta Szőcs Géza. (Szőcs Géza: A százéves Wass Albert. Erdélyi Napló, 2008. március 5.) /(bölöni): Mit üzen a sírból? = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 5./

2008. május 21.

Május 19-én Kolozsváron két, a miskolci Bíbor Kiadónál megjelent kötetet ismertettek a szerzők és Balázs Imre József. Mózes Huba Világfigyelő tető című antológiája az Erdélyi Helikon történetét öleli fel, amely nyolcvan évvel ezelőtt indult útjára régiónk vezető irodalmi folyóirataként. 1928-ban (Kisbán) Bánffy Miklós vezetésével, pontosan meghatározott célkitűzéssel látott napvilágot, és 1944-ig olyan kiválóságok szerkesztették, mint Áprily Lajos, Kuncz Aladár, Lakatos Imre, Kovács László stb. Az Erdélyi Szépmíves Céh által támogatott folyóiratban magyarországi nagyságok is helyet kaptak. Mózes Huba és Kabán Annamária közösen írt, a hetven éve elhunyt Dsida Jenő életét és költészetét idéző, Vers és lélek című kötetet az utóbbi szerző mutatta be. /Világfigyelő, Dsidával. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./

2008. július 26.

Nem készült mindeddig átfogó válogatás a legendás kolozsvári folyóirat, az Erdélyi Helikon anyagából. Mózes Huba kezdeményezésére végre kézbe vehetik az olvasók a Világfigyelő tető. Mozzanatok az Erdélyi Helikon történetéből. 1928–1944./Bíbor Kiadó, Miskolc, 2008. Szerkesztette Mózes Huba/ című könyvet, amely mintegy háromszázötven oldalon mutatja be a folyóirat anyagát: szövegeket, képeket, dokumentumokat. Mit lehetett korábban tudni az Erdélyi Helikonról? Talán azt, hogy a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom legjelentősebb folyóirata? Igen, kétségtelenül. Hogy az egyik legstabilabb, leghosszabb életű lap Erdélyben? Nyilvánvalóan. Az Erdélyi Helikonról szóló szakszerű tanulmányok, dokumentumkötetek (Szemlér Ferenc versantológiája, Marosi Ildikó és Mózes Huba dokumentumkötetei, Galambos Ferenc repertóriuma, Vallasek Júlia és mások tanulmányai) után körvonalazódott a folyóirat. Hiányzott viszont jónéhány alapszöveg újraközlése. Pomogáts Béla 1983-ban közzétette A transzilvánizmus című könyvét, akkor alcíméül ezt választotta: Az Erdélyi Helikon ideológiája. Méltán kapcsolódhatott össze a köztudatban az Erdélyi Helikon az „erdélyi gondolat”, a transzilvanizmus fogalmával. /Balázs Imre József: Ami eddig nem volt, s most lett. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./


lapozás: 1-30 | 31-35




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998