udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 3 találat lapozás: 1-3
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Erdelyi Lapok

1991. november 10.

Friss élmény még, emlékeztetett Beke György, ezer moldvai csángómagyar zarándokjárása Budapesten, a pápalátogatás napjaiban. Megindító látvány volt, amint a Hősök terén elsőnek egy csángó pár lépett a pápa elé, szerény ajándékkal, egy fényképalbummal az életükről. A csángó zarándokok tudták, hogy harmadiknak II. János Pál elé járuló pap, Luizikalugor szülötte, Horváth Antal csíkszentdomokosi plébános a csángók szószólójaként a magyar misézés jogát kérte számukra. Egy idő múlva ismét megszólalt Ion Robu bukaresti érsek, hatalmi szóval bejelentette a román televízióban, hogy a csángók románok, nincs joguk magyar szentmiséhez, nem szabad megengedni a magyar egyházi szolgálatot, mert ez is "a magyarosítás egyik formája" lenne. Valójában Ion Robu mindenki másnál jobban ismeri az igazságot, hiszen ő is Csángóföld szülötte. Családja már csángó püspököt is adott, Mihai Robut, akit Szabófalván még úgy hívtak, hogy Rab Mihály. Domokos Pál Péter a rokonság fokát is kiderítette: átadott Beke Györgynek egy újságcikket, amely 1932-ben jelent meg az Erdélyi Lapok című nagyváradi katolikus újságban /I. évfolyam, 97. szám/. Jávor Béla író ugyanis 1932-ben felkereste Mihai Robu püspököt Iasi-ban, erről számolt be a lapban. A püspök pappászentelésének huszonötödik évfordulóját ünnepelte, az ünnepre eljött Szabófalváról egész atyafisága. Testvérei így mutatkoztak be: Rab András és Rab Mária. A püspök pedig így nyilatkozott: "Otthon, a szülői házban beszéltem magyarul. Ennyit ma is beszélek, de nem célom, hogy megállítsam a csángók elrománosítását. Ma általánosságban csak azoknál létezik nyelvprobléma, elvétve, akik erdélyi sovinisztákkal összeköttetésbe kerülnek. De a tömeg nem érzi a magyar iskola és a magyar pap szükségességét. Viszont, ha maga a nép kívánná ezt, akkor sem volna a mi feladatunk." /Beke György: Lelkek szabadságharca. = Új Ember, nov. 10./

2005. augusztus 18.

Tibori Szabó Zoltán megdöbbenten olvasta Stefano Bottoni hozzá intézett nyílt levelét az A Hét augusztus 4-i számában. Bottoni ugyanis leszögezte, hogy László Dezső „bebizonyítottan antiszemita”. A nyílt levél László Dezső három olyan szövegének lelőhelyére is rámutatott, amelyek Bottoni szerint a néhai kolozsvári református lelkész antiszemitizmusát bizonyítják. Tibori Szabó Zoltán megkereste a Bottoni által idézett forrásokat. A jelzett írásokban nincs szó antiszemitizmusról. Tibori rájött, hogy Bottoni nem a Hitel 1942. áprilisi számában megjelent Korszerű magyarság címmel olvasható László Dezső-tanulmányból idézett, hanem a valóban antiszemita írásokat is közlő Erdélyi Lapok 1942. április 25-i számából, amely az eredeti tanulmányból kiemelt részleteket közölt. Az „elsődleges források” ugyanis mást mutatnak, mint amit Bottoni a köztiszteletnek örvendő László Dezsőről megfogalmazott. László Dezső tanulmányában leszögezte: „A korszerű keresztyénség egy negatív tényben, az úgynevezett antiszemitizmusban jelentkezett.” Ezt Stefano Bottoni azonban nem tudhatta, mert a valóban antiszemita oldalra húzó Erdélyi Lapoknak ezt a mondatot nem állt érdekében közölni. /Tibori Szabó Zoltán: Indulatunk és felelősségünk. Viszontválasz Stefano Bottoninak. = A Hét (Marosvásárhely), aug. 18./ Előzmény: Stefano Bottoni: Válasz. = A Hét (Marosvásárhely), aug. 4./

2008. február 24.

Fiedler István püspöknek /Nagybecskerek, 1871. okt. 14. – Nagyvárad, 1957. okt. 25./, az egyesített szatmári és váradi római katolikus egyházmegye első főpásztorának állított emléket Fodor József pápai prelátus, nagyprépost, a nagyváradi egyházmegye általános helynöke a Szent László-könyvek sorozat 2. kötetében. 1930. június 5-én a Szentszék egyenrangúként egyesítette a szatmári és a váradi római katolikus püspökségeket /a 900 éves nagyváradi egyházmegyét a 100 éves szatmárival/. Abban az időben Romániában a helységek nevét hivatalos iratokban csak román nyelven használhatták: így az egyesített két egyházmegye neve Satu Mare si Oradea-i római katolikus püspökség lett. Piusz pápa 1930. október 16-án Fiedler István temesvári kanonokot nevezte ki az egyesített egyházmegyék első és egyetlen püspökének – lévén, hogy nem volt utóda ilyen címen. Fiedler István több helyen volt káplán, majd hittanár, újabb hat évig a temesvári papi szeminárium spirituálisa. 1916–1923 között esperes-plébános Resicabányán. 1923-ban Glattfelder Gyula csanádi püspök kinevezte temesvári székesegyházi kanonokká, a temesvári teológián pedig átvette az erkölcstan és lelkipásztorkodás-tan tanítását. 1926-tól az egyházmegye általános helynöke. 1930-ban szentelte püspökké Angelo Maria Dolci apostoli nuncius-érsek, társszentelők gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi és Pacha Ágoston temesvári püspökök voltak. Fiedler István Erdélyi Lapok címmel országos katolikus napilapot indított, egyesítette a papnevelő intézeteket úgy, hogy az I–II. évfolyamot Szatmárra, a III–IV. évfolyamot Váradra helyezte át. A román sajtóban támadták, követelve, hogy fosszák meg püspöki székétől. 1939. november 8-án lemondott püspöki székéről, cserébe azért, hogy az ún. Rongyos Gárdában való részvételük miatt letartóztatott papjait ne ítéljék halálra államellenes összeesküvés vádjával. Haláláig – 18 éven át – a legnagyobb visszavonultságban élt. Az 1947 utáni időszakban Fiedler István volt az egyedüli püspök, akit a kommunista hatalom nem börtönzött be, mert nyugdíjas volt. Mint egyedüli apostolutód, bérmált és papokat szentelt Nagyváradon és Gyulafehérváron. /Fodor György: Isten országáért dolgozott és szenvedett. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 24./


lapozás: 1-3




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998