udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 25 találat lapozás: 1-25
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Erdelyi Magyarsag

1990. február folyamán

Új folyóirat indult Budapesten, az Erdélyi Magyarság. Azelőtt Brazíliában, majd az USÁ-ban szerkesztettek ilyen címen tájékoztatót, azonban ez a lap most hazatért, az Erdélyi Világszövetség átadta a címhasználat jogát, tájékoztatott Köteles Pál bevezetőjében. Ebben a számban olvasható emlékezető arról, hogy 1958. febr. 21-én Kádár János vezetésével hivatalos küldöttség utazott Romániába. Kállai Gyula 1958. febr. 25-én, Marosvásárhelyen mondott beszédet. Kifejtette: "nekünk semmiféle területi igényünk nincs." Kádár János ugyancsak Marosvásárhelyen elmondta: "Itt laknak magyar származásúak is. A nacionalizmus mélyen él az emberek gondolkodásában... Mi természetesen elsősorban forradalmárok vagyunk. A határok problémája csak alárendelt kérdés..." /Nagy Miklós: Magyar áldás a román nacionalizmusra. = Erdélyi Magyarság (Budapest), febr., I. évf. 1. sz., főszerkesztő: Köteles Pál, főszerkesztő-helyettes: Ács Zoltán/

1993. november folyamán

Beke György összefoglalta a Neptun-ügyet, elítélve a hármak tárgyalásait. Megszólaltatta Kolumbán Gábort, az SZKT alelnökét, aki szintén elutasította Tokayék tárgyalásait. /Beke György: Útkeresés vagy úttévesztés? = Erdélyi Magyarság (Budapest), nov. - 16. sz./

1995. február folyamán

Rekviem 2800 erdélyi magyar orvosért címen ír Lázár László arról, hogy ennyi magyar orvos és gyógyszerész hagyta el Erdélyt. Döntő többségük Magyarországra települt át. /Erdélyi Magyarság (Budapest), 21. sz., január, február, március/ Mire az írás megjelent, Lázár László újságíró meghalt.

1993. november folyamán

Tófalvi Zoltán ismertette az 1957-ben elítélt kilenc erdélyi magyar értelmiségi perét, akik Dobai István egyetemi tanár, nemzetközi jogász Erdélyről készített memorandumának elkészítésében, terjesztésében működtek közre. Dobai Istvánt és Varga Lászlót életfogytiglani szigorított börtönre, Komáromi Józsefet és Kertész Gábort 25 év kényszermunkára, Bereczki Andrást 20, Gazda Ferencet 10, Dobri Jánost 6, László Dezsőt és Nagy Józsefet pedig 5 évi kényszermunkára ítélték. Dobai István a Bolyai Tudományegyetem nemzetközi jogásza tervezetet dolgozott ki az erdélyi kérdés rendezésére. Dobai István a memorandumot megmutatta Jordáky Lajosnak, aki a tervezettel szemben a független Erdély gondolatát tartotta fontosnak. A Dobai által javasolt, a méltányosság elvén álló lakosságcserével egyetértett. Dobai felkereste Márton Áron püspököt is, aki Erdély Magyarországra való visszatérését tartotta megoldásnak, hasonló volt Dobri János református teológiai tanár véleménye. Dobai az ENSZ-hez akarta eljuttatni a memorandumot, de a letartóztatása ebben megakadályozta. Az elítéltek között volt Varga László református lelkész, aki jelenleg a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt elnöke. László Dezső 1941-1944 között magyar parlamenti képviselő volt. A Dobai-perben 1957. szept. 16-án kezdődött a tárgyalás. A román bíróság először tárgyalta nyilvánosan az erdélyi kérdést. Mindegyik vádlott fenntartotta véleményét a kínzások és annak ellenére, hogy az ügyész halálos ítéletet kért. Kertész Gábort például állandóan verték, mégsem tudták megtörni. Cellájába egy dühöngő elmebeteget tettek, aki valóságos kálváriává változtatta életét. Dobai István, Kertész Gábor és Nagy József dossziéján egy különleges jelzés volt, amelynek értelmében sohasem szabadulhattak a börtönből. Dobait és hat társát a hazaárulóknak fenntartott börtönbe vitték, ahol mintegy 400 ember raboskodott hihetetlen körülmények között. Dobai súlyos tébécés lett, az orvos megtiltotta, hogy gyógykezeljék. Az ablaktalan cellában elviselhetetlen volt az élet. A legnagyobb melegben is naponta csak három deci vizet kaptak, a forró ételt pedig tíz perc alatt, kanál nélkül kellett beszürcsölniük. A 400 elítéltből csak 42-en maradtak életben. 1959. márc. 6-án számolták fel ezt a különlegesen kegyetlen részleget. Dobait akkor lepedőben vitték az új cellába. Az orvos a börtönparancsnok utasítása ellenére sztreptomicinnel kezelte, így mentette meg az életét. /Tófalvi Zoltán: Magyarok a vádlottak padján. = Erdélyi Magyarság (Budapest), nov. - 16. sz./

1990. május 18.

Megjelent az Erdélyi Magyarság /Budapest/ című folyóirat első két száma. Eddig ez a folyóirat csak Nyugaton jelenhetett meg, idén végre hazaérhetett a lap. Az két első szám a múltat és a jelent mutatja be. Kiváló szerzői vannak a lapnak, így Köteles Pál, a főszerkesztő, továbbá Csoóri Sándor, Tőkés László, Szőcs Géza, Beke György, Pomogáts Béla és mások. /(B. E.): Hazatért? = Valóság (Bukarest), máj. 18./

1990. május folyamán

Beke György emlékezett a Maniu-gárdisták észak-erdélyi vérengzésének egyik állomására, amikor Gyantán gyilkoltak ártatlan magyarokat. /Beke György: Gyanta, 1944. szeptember 24. = Erdélyi Magyarság (Budapest), máj. - 2. sz./ Az emlékezés mellett megjegyzés olvasható: Lipcsey Ildikó a Kritika 1989/10-es számában felsorolt 18 helységet, ahol a román szabadcsapatok magyarokat gyilkoltak. A listából kimaradt Gyanta, ahol több mint negyven magyar embert öltek meg.

1990. május folyamán

Az ötvenes évek elején öngyilkos lett Nagyváradon dr. Nyiszli Miklós, a Mengele boncoló orvosa voltam című dokumentum értékű könyv szerzője. Amikor öngyilkos lett, sokan azt gondolták, hogy Nyiszli nem tudott tovább "együttélni" auschwitzi emlékeivel. Jóval később derült ki, hogy Nyiszli a román hatóságok zaklatása elől menekült az öngyilkosságba. Meg akarta írni ugyanis a romániai zsidóság drámáját. Azokról a vérengzésekről akart írni, amelyeket tagadott minden román. - Ezután olyan könyvek születtek, amelyek tagadták a zsidóüldözést. Ennek egyik fő képviselője Oliver Lustig volt, aki Exceptie? Da, a fost o exceptie! /Kivétel? Igen, kivétel!/ című munkájában hamis képet festett a román politika makulátlanságáról. Ez a hang vált a hivatalos román ideológia alapjává. A romániai zsidóüldözés történetét híven megírta Matatias Carp háromkötetes munkájában /Cartea neagra suferientele evreilor din Romania, 1946 = Fekete könyv. A romániai zsidóság szenvedései/, amely Bukarestben jelent meg. Jellemző a könyv utóélete. A könyvet gyorsan indexre tették. A könyv példányait összeszedték, házkutatások során elkobozták, sőt a román titkosszolgálat emberei ellopták a példányokat a világ nagy könyvtáraiból. Carp ugyanis a valóságról beszélt a román propagandával szemben. Munkájában megállapította: "Ellentétben a legtöbb érintett európai állammal, Romániában annak a 450 ezer zsidónak a szenvedését, akik közül 350 ezret meg is gyilkoltak, nem a német kényszer idézte elő." A besszarábiai és a bukovinai mészárlásokat /1941 júliusában és augusztusában/ kizárólag románok követték el. /Ara-Kovács Attila: Antiszemitizmus és a romániai holocaust. = Erdélyi Magyarság (Budapest), máj. - 2. sz./

1991. április 14.

Ápr. 13-14-én Erdély múltja és jövője címen tanácskozást tartottak Egerben, melyet az Erdélyi Szövetség szervezett. Előadást tartott többek között Beke György, az Erdélyi Szövetség elnöke, Murvay Sámuel, az Erdélyi Szövetség Heves megyei elnöke, Tőkés László püspök, Borbély Imre /Temesvár/, Köteles Pál, az Erdélyi Magyarság /Budapest/ főszerkesztője, Nagy Béla /Nagyvárad/, dr. Kapcza Imre /Kolozsvár/, Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés elnöke, Balla D. Károly /Ungvár/, Konthur Bertalan, a Nyugat-Európai Erdélyi Világszövetség elnöke, Eva Maria Barki, a bécsi Nemzetközi Erdély Bizottság elnöke, Sebestyén Teleki István /Svájc, Erdélyi Világszövetség/, dr. Jónás Endre /Németország/, Pomogáts Bála, Székelyhidi Ágoston és Bálint-Pataki József /Határon Túli Magyarok Titkársága/. A tanácskozás végén egy felhívást fogadtak el, ezt Tőkés László nem írta alá. A tanácskozásról hírt adott a Romániai Magyar Szó is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), (Bukarest), ápr. 15./ A következő napokban a román sajtóban heves elítélő kampány indult meg a tanácskozás miatt, elsősorban Tőkés Lászlót vádolták. /MTI/

1991. augusztus 1.

A kormány aug. 1-jén tiltakozott amiatt, hogy az amerikai képviselőház elítélte Románia belpolitikájának antiszemita és soviniszta jellegét. A román kormányt csalódással töltötte el az amerikai képviselőház július 29-i határozata a romániai antiszemitizmus és kisebbségellenességről, jelentette ki Mihnea Constantin kormányszóvivő. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 2., MTI/ Ugyanezen a napon Traian Chebeleu külügyi szóvivő egészen másképp ítélte meg /a kiadott közleményben/ az amerikai képviselőházi határozatot: elfogadta, hozzátéve, hogy az ilyen törekvések megegyeznek a román kormány törekvéseivel. Újságírói kérdésre Chebeleu azt válaszolta, nem tudott a kormány nyilatkozatáról. A külügyminisztérium másik közleménye beszámolt egy sajnálatos incidensről: júl. 28-án néhány személy kövekkel megdobálta Románia budapesti nagykövetségének épületét és hangoskodott. Az ilyen cselekmények az intolerancia légköréről árulkodnak, ez nem kedvez az együttműködésnek, mutatott rá a közlemény. Emellett Traian Chebeleu egy másik külügyi közleményt is ismertetett: az Erdélyi Magyarság /Budapest/ augusztusi száma "románellenes, revizionista véleményeknek" adott hangot, ugyanakkor "a román állam destabilizálására bujtogató, a román nép érzelmeit sértő felhívásokat" tesz közzé. Sajnálatos, hogy a magyar kormány megtűri, illetve támogatja az ilyen kiadványokat. A külügyminisztérium reméli, hogy a magyar kormány megteszi a szükséges intézkedéseket az ilyen kiadványok betiltására. Ismeretes, tette hozzá az újságíró, hogy a magyar küldöttség egyik tagja a genfi konferencián szélsőséges, magyarellenes és antiszemita propagandával vádolta meg a Romania Mare és a Phoenix című hetilapot. Válaszában Traian Chebeleu az említett romén lapokhoz hasonlónak nevezte a bukaresti Valóságot, a nagyváradi Bihari Naplót és Erdélyi Naplót, a csíkszeredai Tromfot, illetve a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Európai Időt. Ugyanakkor Traian Chebeleu románellenesnek nevezte a Magyar Televízió néhány műsorát, továbbá a magyarországi lapok közül a Szent Koronát és az Erdélyi Magyarságot. /Kozma Kis Tibor: Külügyi sajtótájékoztató. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 3-4./

1991. szeptember 15.

Az Új Ember hetilap köszöntötte a 90 éves Domokos Pál Pétert. Az Erdélyi Magyarság (Budapest), augusztusi számából idézte az ünnepelt szavait: "Sepsiszentgyörgyön csángó szervezet alakult, s újságot adnak ki. Kétnyelvű újságot, hogy a magyar iskolába nem járt csángók is olvashassák benne a népük múltjáról és jelenéről szóló írásokat. Csángó gyermekek jönnek tanulni Erdélybe, s ez roppant fontos dolog. Moldvában csángó fesztiválokat rendeznek, Budapesten megalakult a Lakatos Demeter szabófalvi csángó költő nevét viselő egyesület, amelynek célja azok összefogása, akiket érdekel a moldvai magyarság ügye. A Tudományegyetemen kiadták Lakatos Demeter verseit egy szebb kiadásban Svájcban is megjelent Csángó strófák címmel. Úgy gondolom, hogy az erdélyi és a magyarországi magyarok szerető segítségével a moldvai csángók nagy elesettségükből visszatérhetnek a magyarság egészének körébe." /Rendhagyó köszöntő. = Új Ember (Budapest), szept. 15./ Az említett könyvek: Lakatos Demeter Csángó strófák /ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárási Tanszéke, MTA Nyelvtudományi Intézete, Budapest, 1986/ Lakatos Demeter Csángú strófák válogatott versek /Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 1988/ Válogatta, a szöveget gondozta és a bevezetőt írta: K. Lengyel Zsolt, Szabó T. Ádám, Szász Judit Anna.

1992. július 9.

Hajdu Győző a Totusi iubirea-ban irredentának és románellenesnek minősítette a magyarországi Erdélyi Magyarság és a Beszélő egyes írásait /az utóbbiban Molnár Gusztávét/, s az autonómiát követelő cikkeket. /Lada de gunoi a istoriei. = Totusi iubirea (Bukarest), júl. 9-16., MTI/

1992. október 9.

A budapesti Erdélyi Magyarság folyóirattal rendkívül sokat foglalkoznak a román sajtóban, dühödten támadják cikkeit a román újságok, de a román politikusok is. Irányított kampányról van szó, ezt mutatja az azonos idézetek és kommentárok gyanús egybecsengése. Barabás István bemutatta, hogyan sorakoztak a román sajtóban a folyóiratot elítélő cikkek. Silviu Achim: Az Erdélyi Magyarság határozottan megy a maga útján /Adevarul, máj. 29./. Ebben a szerző elsősorban Jónás Endrének a dákoromán kontinuitás-elméletét cáfoló írása miatt háborodott fel. Ion D. Goia /Flacara, jún. 3./ vezércikkében azt állította, hogy a romániai magyar kisebbség örökös elégedetlensége az Erdélyi Magyarság manipulálásának következménye. Az akkor második legnagyobb példányszámú bukaresti napilap, a Tineretul Liber következett: jún. 5-i számában Ioan Lascu Magyarország meg akarja nyerni az első világháborút cikke szerint világszerte évi 1500 irredenta kiadvány jelenik meg Románia ellen. Írásában Jónás Endrének az Erdélyi Magyarság 9-es számában a dákoromán kontinuitás-elméletét cáfoló tanulmányát támadta /ugyanazokkal az idézetekkel, mint előbb az Adevarul/. Jún. 10-én újra az Adevarulban Silviu Achim az Erdélyi Magyarságból Habsburg Ottót idézte, aki egyetért Erdély föderalizálásával. A Romanul hetilap jún. 4-i számában két cikk is támadta a folyóiratot Petre Valeriu és Sorin Petrescu tollából. Jún. 15-én a Libertateaban Dorin Suciu budapesti tudósításából megtudhatjuk, milyen keserűséget okoznak neki olyan sovén, szélsőjobboldali irredenta-revizionista kiadványok, mint a Szent Korona, a "Hunya" és "Erdélyi Magyarország" /így!/. A Hunya Hunnia akar lenni. Jún. 15-én a Romanulban Doru Rotaru Zadar Miklós "határtalan arcátlanságát" leplezi le az Erdélyi Magyarság 10-es számából, ahol az inkriminált szerző abszurdnak minősíti a dákoromán kontinuitást. A Romania Mare szélsőséges hetilap jún. 26-i számában Armand Nicolau szintén kikelt a folyóirat egyik cikke ellen. Júliusban a Romanul 27-es számában Sorin Petrescu felhívta a figyelmet arra, hogy az Erdélyi Magyarság szerzői között sok romániai magyar szerző van. Adrian Paunescu hetilapjában /Totusi Iubiera, júl. 23./ Hajdu Győző, a lap munkatársa felhívta a figyelmet a készülő Erdélyi Világtalálkozó hallatlan veszélyére, Zolcsák Istvánnak, az Erdélyi Világszövetség brazíliai társelnökének nyilatkozatára, amelyet az Erdélyi Magyarság is közölt. Júl. 25-én a Romania Mare hetilapban Furo Iuliu Ioan a nyilvánvalóan románellenes Erdélyi Magyarság ellen emelt szót, a kiadvány "gazembersége és alattomossága minden mértéket meghalad, amikor a 10-es számban bizonyos Zadar Miklós tagadta a dák-római kontinuitás elméletet". Júl. 28-án a Romanulban Petre Valeriu "tiszta revizionizmusnak" könyvelte el az Erdélyi Magyarságot. A Totusi Iubiera (Bukarest) júl. 30-i számában Hajdu Győző Irredenta ugatás és böfögés címmel Beke Györgyöt támadta az Erdélyi Magyarságban napvilágot látott írása miatt, mert nem nevezte fasiszta tettnek a bécsi döntést, ugyancsak elmarasztalta Jónás Endrét, akinek szintén ebben a folyóiratban publikált cikke a népszámlálásról nem egyéb, mint "RMDSZ-ugatás". A Romanul aug. 3-i számában Sorin Petrescu kelt ki az Erdélyi Magyarság ellen, majd közölt egy magyarellenes kiáltványt. Raoul Sorban hetilapja, a Timpul aug. 4-i száma fenyegető szalagcímmel újraközölte az Erdélyi Magyarság júniusi különszámából Jónás Endre terjedelmes cikkét Romániáról, az utolsó gyarmati birodalomról. A Romania Mare aug. 21-i számában jelent meg Furo Iuliu Ioan cikke: szerinte az Erdélyi Magyarság júniusi különszámában gazemberek, haza- és nemzetárulók intéztek támadást Románia integritása ellen. Amennyiben a román kormány nem intézkedik, ő, mint magyar nemzetiségű román állampolgár a nemzetközi szervezetekhez fordul, hogy rámutasson, milyen alattomos terveket táplál Magyarország. Az aug. 17-i Romanulban két cikk is foglalkozott az Erdélyi Magyarsággal: Petre Valeriu szerint Kreczinger István főszerkesztő nyilatkozata /a békeszerződések alapján létrejött államok széthullásáról/ puskaporszagot áraszt, Sorin Petrescu pedig Pomogáts Béla tanulmányát irredentának minősítette. A Timpul aug. 25-i számában Adria Rizea főszerkesztő feltette a kérdést, ki fedezte az Erdélyi Magyarság különszámának költségeit. Ugyanebben a számban Horea Brestoiu megállapította: "A régi és mai hungarizmus, ez a hivatásos agresszor eszeveszett orkán dühével sújt le Románia. Úgy véli, elérkezett a hazánk elleni roham végső pillanata." Aug. 28-án a Romania Mare közölte, hogy más nemcsak Romániában, hanem Londonban is olvassák az Erdélyi Magyarságot, ugyanis "dr. Michel Titus" kirohant a budapesti folyóirat ellen. A durva, primitív fogalmazásból, abból, hogy ismét intézkedéseket sürget, feltételezhető, hogy a "londoni" szerző nem más, mint Furo Iuliu Ioan. /Barabás István: Az akció fedőneve: "ERDÉLYI MAGYARSÁG". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

1992. november 10.

Adrian Paunescu, Ceausescu hajdani udvari költője Totusi iubirea című lapjában a hírhedt Hajdu Győző újabb magyarellenes cikket írt, ezt vette át - magyar fordításban - a Romániai Magyar Szó. Hajdu Győző dühödten, minősítetlen hangon támadta a Romániai Magyar Szót és Barabás Istvánnak az Erdélyi Magyarság folyóiratot elítélő román lapokat felsoroló cikkét. Ez a cikk Hajdu szerint "cinizmussal teli irredenta magyar szemtelenséggel" állt elő. Szerinte le kellene fordítani a cikket románra, "hogy az egész ország megtudja, milyen aljassággal támadják hátba Romániát, miként veszélyeztetik az ország alapvető érdekeit egyes elszabadult vadállatok, a magyar irredenták és a velük szövetkezett szélsőséges elemek innen. Románia fővárosából". Hajdu nem késett a feljelentéssel: ilyen cikket közöltek, ezzel a "lehető legaljasabb rágalmakat szórja hazánkra, olyan megnyilvánulás" "amely ellen a hatóságok haladéktalanul kötelesek fellépni az alkotmány szellemében, a törvény szigorával." Ez a cikk "bűncselekmény. Hazaárulás bűne, amelyre nincs bocsánat, egyik láncszeme a Románia ellen szervezett akcióknak, amelyért a törvény előtt kell felelnie a lapnak és a cikk szerzőjének." "... meddig tűrik karba tett kézzel az illetékes román szervek, hogy Románia fővárosából, Bukarest szívéből terjesszék az egyetemes magyar irredentizmus budapesti feketemágia-laboratóriumában kotyvasztott mérget?" Így folytatja Hajdu Győző terjedelmes kirohanásban... /Hajdu Győző: A Romániai Magyar Szó foggal és körömmel védelmezi az egyetemes magyar irredentizmus lapját. Meddig élhetnek vissza a román nép türelmével a Romániában hepciáskodó irredenta magyarok? = Totusi Iubiera (Bukarest), átvette: Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./ Előzmény: Barabás István: Az akció fedőneve: Erdélyi Magyarság, Romániai Magyar Szó (Bukarest), ok. 9./

1993. november 23.

Az Erdélyi Szövetség Füzetei zsebkönyvsorozat első három kötete napvilágot látott. Az első Köteles Pál /1927-1991/ Erdélyből Magyarországra áttelepedett író, publicista, az Erdélyi Magyarság főszerkesztője írásaiból válogatott, a második Pomogáts Béla Ezredvég című tanulmánya, a harmadik Beke György Egyetlen út: az önrendelkezés címen interjúk, dokumentumok gyűjteménye. Az interjúkban többek között Duray Miklós /Pozsony/, Dupka György /Ungvár/és az erdélyi Borbély Imre gondolatai olvashatók. Az Erdélyi Szövetség Füzeteit a Budapest-Ungvár közös bejegyzésű Intermix Kiadó jelenteti meg. /t. o. j.: Eskütételek az önrendelkezésre. = Új Magyarország, nov. 23./

1993. december 29.

Az Erdélyi Magyarság /Budapest/ folyóirat a negyedik éve jelenik meg, állandó létbizonytalanságban. Az első nyolc számot most antológia-formában kiadták. /Erdélyi Magyarság antológia 1990-1991 /Primor Kiadó, Budapest/. Kisebbségtudományi alapműként is forgathatja majd e munkát a kutató és laikus. A másik fontos kiadványuk Matatias Carp Holocaust Romániában című művének újrakiadása. A háború után megjelent könyv valamennyi fellelhető példányát a román titkosszolgálat felkutatta és megsemmisítette. Mindössze néhány példány menekült meg, ennek alapján készült ez a kiadás. /Tamási Orosz János: Erdélyi Magyarságantológia. = Új Magyarország, dec. 29./

1995. január 4.

A budapesti Erdélyi Magyarság főszerkesztője, Mátyás B. Ferenc felhívást tett közzé. Elnézést kér a hétezer határon kívül élő olvasótól, akik öt éven keresztül térítésmentesen vehették kézbe a folyóiratot, de a nyomdaköltségek kiegyenlítésére nincs pénzük. Segítséget, támogatást kérnek, hogy megjelenhessen a folyóirat. /Pest Megyei Hírlap, jan.4./

1997. március 17.

Erdélyből áttelepedett újságíró az egyik megyei lapnál helyezkedett el. Most is hihetetlennek érzi: magához hívatta a főszerkesztő: ne magyarkodjon, mert kirúgja. Nemsokára el is bocsátották, több társával együtt. - Megszűnőben van az Erdélyi Magyarság című, negyedévenként megjelenő folyóirat. Az előző kormány még támogatta, a mostani nem. Az akkori főszerkesztője, Mátyás B. Ferenc a Határon Túli Magyarok Hivatalához fordult segítségért. Azt a választ kapta, hogy forduljon az erdélyiekhez, az RMDSZ-hez. A folyóirat Brazíliából tette át székhelyét Budapestre. A folyóirat nem kapott támogatást. Hasonló csapda áldozata a Budapesten, a Molnár utcában működő Erdélyi Magyarok Egyesülete. A kerületi önkormányzat a HTMH-hoz küldte. Hiába. Az erdélyi kultúrát felvállaló intézmények rosszabb helyzetben vannak, mint a hivatalosan elismert nemzeti kisebbségek hasonló intézményei. /Bágyi Bencze Jakab: Erdélyi - Magyarországon. = Magyar Fórum, márc. 20./

1998. szeptember folyamán

Németh Zsolt külügyi államtitkárnak a Bálványosi Nyári Egyetemen elhangzott beszédét közölte az Erdélyi Magyarság új száma. A "bálványosi-tusnádi nyári szabadegyetemek megszervezése az elmúlt kilenc év magyar-román kapcsolatrendszerének talán az egyik legjelentősebb kezdeményezése volt." Ugyanazok a személyek jöttek el éveken át. Annak az értékrendszernek a jelentősége, amit ezek a személyek hordoznak, a román-magyar kapcsolatrendszerben növekszik. "Aki nem hisz a cselekvésnek a valóságot változtató erejében, az nincs itt ebben a táborban." Nemzetállam, politikai nemzet, nemzetpolitika - ez a téma és "rendkívül komoly terminológiai zűrzavar övezi ezeket a kategóriákat." Az etnokratikus nacionalizmus sajnos meghatározó módon formálja Közép-Európa valóságát. A legkomolyabb kihívás az, hogy "ezen fogalmak mögött meghúzódó politikai törekvéseket sikerül-e" semlegesíteni. Az államok és a nemzetek határai nem esnek egybe, ezért a nemzetpolitikának össze kell hangolni az állami és a nemzeti érdekeket. - Románia nem fog tudni a gazdasági válságból kikerülni, ha nem nyitja meg gazdaságát és nem kapcsolódik be Európa vérkeringésébe. Magyarországot valószínűleg az idén felveszik a NATO-ba, Romániát még nem. "Innentől fogva Európának a biztonságpolitikai dimenziója Románia számára egyáltalán nem elhanyagolható." - Nélkülözhetetlen az új minőségű regionális együttműködés. Németh Zsolt beszélt a schengeni problémáról is. Hogyha újra határ lesz Magyarország körül, "elszigetelve Romániát, Szlovákiát, Kis-Jugoszláviát, Ukrajnát, ez a regionális kapcsolatok tekintetében nagyon káros következménnyel járhat. Nem beszélve a magyarságnak mint nemzetnek a problémájáról." - Fontos tényező az új minőségű anyaország és kisebbség közötti együttműködés. "Nem véletlen, hogy Romániában törvény születik Romániának és a határon túli románoknak a viszonyáról. Nem véletlen, hogy hasonló törekvések vannak Szlovákiában..." Az a szándék, hogy jogszabályi háttere legyen az anyaország és a kisebbségi magyarság kapcsolatainak, "fontos összetevője lehet annak, hogy a szomszédos országok közötti érdekösszehangolás akadálymentesen történjen." /Németh Zsolt: Kimozdulás a nacionalizmusok feltételrendszeréből. = Erdélyi Magyarság (Budapest), 35. sz., 1998. július-augusztus-szeptember/

2002. szeptember 10.

Dr. Lipcsey Ildikó - a történelemtudományok kandidátusa, az Erdélyi Magyarság című folyóirat főszerkesztője lett a budapesti székhelyű Erdélyi Szövetség ügyvezető elnöke. Az Erdélyi Szövetség korábbi elnöke Székelyhídi Ágoston, lemondott tisztségéről. Dr. Lipcsey Ildikó alelnök az Erdélyi Szövetség elnökségének soron következő üléséig ügyvezető elnökként vezeti az egyesületet. Az Erdélyi Szövetség a Magyarok Világszövetsége tagszervezete és az MVSZ budapesti székházában működik. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./

2003. február 4.

A trianoni határokon túl élő magyarok fóruma, a kellő támogatás híján csak időközönként megjelenő Erdélyi Magyarság legutóbbi, összevont (2002. március-decemberi) száma Lipcsey Ildikó Metamorphosis Hungariae és Metamorphosis Transylvaniae című kettős vezércikkével indított. Borbély Zsolt Attila az RMDSZ paktumpolitikáját, Király Károly a szövetség kisebbségpolitikáját elemezte. Szöllősy Tibor arról írt, milyen visszhangja van a státustörvénynek Csapó I. Józsefnek a román alkotmányt módosító javaslatai mellett a Magyarok Világszövetségének a külhoni állampolgárságról szóló törvénytervezetét is megismerheti az olvasó. /Erdélyi Magyarság. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 4./

2003. június 28.

Nyugdíjba vonulása alkalmából a vasárnapi istentiszteleten búcsúztatják Zsiskú János belényesi református költő-lelkipásztort, aki 1965 óta szolgálja az ottani szórványmagyarságot. Zsiskú János /sz. Tasnádszántó, 1936. jún. 29./ 1958-1965 között Szilágyzovány lelkésze, majd 65-től nyugdíjba vonulásáig Belényesben. Írásai jelentek meg a Romániai Magyar Szóban, az Igaz Szóban, az Utunkban, az Előrében, a Bihari Naplóban, a Harangszóban, a Magyar Naplóban és az Erdélyi Magyarságban. Első verseskötete, a Halálos hűség 1995-ben látott napvilágot, társszerzője az Őrtornyaink a Körös völgyén című helytörténeti munkának, Szórvány breviárium címmel próza kötete jelent meg 2000-ben, majd a Beszélgetőkön önmagammal verseskötete. Számos díjban és kitüntetésben részesült. A legnagyobb elismerés gyülekezetének tisztelete és szeretete. Belényesben 528 híve van a gyülekezetnek, 40 taggal vegyes énekkara és 1996-98 között felépült a Megmaradás Háza, a belényesi szórvány kis magyar otthona. Az egyházközség emléklapot jelentetett meg a jeles alkalomból, így fejezve ki tiszteletét és háláját a lelkipásztornak 38 évi áldozatos munkájáért. /(Balla Tünde): Zsiskú János: 38 évi szolgálat nem ér véget. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

2004. január 22.

1958. febr. 20-28. között Kádár János és Kállai Gyula vezetésével magyar párt- és kormányküldöttség járt Romániában. A látogatás elsődleges célja az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését és az ezt követő brutális megtorlásokat Kádár vezetésével felvállaló magyar kormányzat konszolidációja volt a Gheorghe Gheorghiu-Dej vezette népi demokratikus állam vezetői körében, amelyre a vendégeknek minden esélyük megvolt, hiszen Nagy Imre és néhány társának romániai deportálásával tulajdonképpen a magyar miniszterelnök koncepciós perét és fizikai likvidálását készítették elő. A tárgyalások fő témája a két ország közötti vitás problémák, elsősorban a nemzeti kérdés rendezése volt. A román fél megelégedésére a marosvásárhelyi nagygyűlésen – a Magyar Autonóm Tartomány székvárosában – Kállai Gyula kijelentette: ,,Megmondjuk világosan. Nekünk semmiféle területi igényünk sincs. Külön öröm számunkra, hogy… a velünk szomszédos államok a területükön élő valamennyi nemzetiségi kisebbség számára a teljes jogegyenlőséget és az önálló fejlődés minden feltételét biztosítják.” Kádár is közölte a román elvtársakkal, hogy Magyarországnak nincs szüksége a szomszédaitól egy talpalatnyi földre sem. Ezek után Keleti Ferenc bukaresti magyar nagykövet az 1958. márc. 29-én keltezett ,,szigorúan titkos” jelentésében közölhette Sík Endre külügyminiszterrel, hogy ,,…a határok kérdésében tett nyilatkozatokat a román elvtársak igen nagy örömmel fogadták, erősíti országépítő törekvéseiket, és úgy látják, hogy ez a kijelentés megfelel annak a nyíltságnak és őszinteségnek, ami általában az MSZMP és Kormányunk politikáját jellemzi.” A magyar párt- és állami küldöttség romániai látogatása után készített ,,szigorúan titkos” jelentés záróbekezdésében olvashatóak (az Erdélyi Magyarság 2003. július–szeptemberi számában közölt dokumentum) a Biharpüspökiből való visszautazás alkalmával Alexandru Moghioros pártvezérnek – ilyen alkalmakkor Mogyorós Sándor KB-titkárnak – a Keleti Ferenc magyar nagykövet által rögzített szavai. ,,(…) mintegy váratlanul megkérdezte tőlem, hogy meddig fogjuk mi még a magyar himnuszt megtartani. A kérdésből kiderült, hogy a román elvtársak aggodalommal figyelték a magyar himnusz hatását, különösen a magyar lakosságra, és szívesen vennék, ha már más himnuszunk lenne. (Ha valamelyik költőnk, illetve zeneköltőnk megajándékozna bennünket egy nagyszerű új himnusszal, ezt mi is szívesen vennénk. Ezt meg is mondtam az elvtársaknak.)” Ezt a politikai gondolkodásban még ma is elevenen élő mozzanatot a Magyar Kultúra Napján kötelességünk is megemlíteni, írta Sylvester Lajos. ,,A szomszéd országok érzékenységére való tekintet” sűrű emlegetése a magas politika szintjén ma is az Alexandru Moghioros elvtárs önfeladó szervilizmusára emlékeztet. /Sylvester Lajos: A Himnusz születésnapja: Január 22., a Magyar Kultúra Napja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 22./

2006. március 2.

Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke azt kérte, hogy Magyarország kössön megállapodást Romániával Magyarország védőhatalmi státusának gyakorlására a Székelyföld felett. Az előzmények a kilencvenes évek elejéig nyúlnak vissza. A Korunk egy 2002-es számában közölt interjúban Konthur Bertalan, – az MVSZ németországi szervezetének korábbi vezetője – kifejtette: “azt is javasoltam az első demokratikusan megválasztott magyar kormánynak, hogy próbálják megszerezni az ENSZ-ben (mint Ausztria Dél-Tirol esetében) a védőhatalmi státust mindazon magyar kisebbségek számára, akik a trianoni és a párizsi békeszerződések után kisebbségbe kerültek a mai Magyarország határain kívül. Erre a felvetésre is félig-meddig elutasító választ kaptunk. Arra hivatkoztak a külügyminisztériumban, hogy a történelmi helyzet nem azonos.” Szűcs László cikkében Bárdi Nándor egy későbbi elemzéséből idézett: “a Szlovákiával és a Romániával kötendő alapszerződés-vitákban (…) egyfajta védőhatalmi státusra is törekedett a magyar politika. Arról, hogy elérte-e Magyarország ezt a védőhatalmi pozíciót, megoszlanak a vélemények.” Csapóhoz hasonlóan kérte ugyanazt többek mellett a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, s Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, aki szerint “az erdélyi magyar autonómia-törekvésekre adott román válasz indokolttá tenné, hogy Magyarország az ENSZ-nél védőhatalmi státust követeljen, mint ahogy Ausztria tette ezt Dél-Tirollal kapcsolatban.” Ugyancsak a védőhatalmi státusban hisz az Erdélyi Magyarság folyóiratban közölt írása szerint Atzél Ferenc, aki szerint Romániában 2004-ben még voltak olyan bebörtönzött erdélyi magyarok, akiknek egyetlen bűnük a magyarságuk. Az idézetek közlése után Szűcs László, az Erdélyi Riport hetilap főszerkesztője ironikusan írt erről a kérdésről: Szaúd-Arábiával példálózott, 1991-ben az Öböl-háború idején ez az ország kért ilyen státust az Egyesült Államoktól, s fizetett is 50 milliárd dollárt, hogy védjék meg országát az iraki diktátor esetleges inváziójától. /Szűcs László: Védőhatalmat a népnek. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./

2007. április 24.

Köteles Pál /Nagyvárad, 1927. ápr. 24. – Budapest, 1991. dec. 13./ emberjogi harcos volt, a nyolcvanas évek egyik markáns publicistája, a diktatúrával szembehelyezkedő, egyszersmind előle menekülni kényszerülő erdélyi írók (mint Beke György, Páskándi Géza) szellemi és politikai fegyvertársa. Ma is időszerű gondolata: „A politika-csinálók önmagukat is megbecsülnék azzal, ha azokra is odafigyelnének, akik alkalmatlanok ugyan pártfegyelemre s aláíró gyakorlatozásra, de gondolkodásukkal a nemzet jövőjéért felelősséget éreznek, s cselekvésüket a jövő szükséglete határozza meg. Ez a csöndes küzdelem néha szélmalom elleni harcnak tűnhet. ” „A nemzet jövőjének elkötelezettjei. Itthoni, s határon túli magyarokért. ” Köteles Pál Nagyváradon tanult, Kolozsváron három félévet hallgatott a Bolyai Tudományegyetem filozófia-lélektan szakán, 1946-tól már újságíróként dolgozott (Új Élet, Fáklya), 1950-ben letartóztatták, s hamis politikai vádak alapján elítélték. Volt azután segédmunkás Vajdahunyadon, építésztechnikus Váradon, ismét újságíró a Munkáséletnél. 1977-ben áttelepült Magyarországra, s az Alföld /Debrecen/ folyóirat szerkesztőségében helyezkedett el. 1988-ban jelent meg Búcsú Erdélytől című regénye. Az „erdélyi kérdést” megpróbálta a steril magyar közélet középpontjába állítani, és ezt az 1990-ben indult Erdélyi Magyarság című, általa főszerkesztett folyóirat jórészt erdélyi munkatársi körének segítségével sikerült is ideig-óráig fenntartania. /(bd): Eljött-e már az értés szabadsága? = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 24./

2009. július 6.

A VI. Partiumi Írótábor második napján, az érsemjéni zarándokút után, július 3-án délután ismét Nagyváradon, a Góbé csárdában zajlottak az események. Elsőként Székelyhidi Ágoston író Értékek és esélyek című új könyvét mutatta be Barabás Zoltán költő, a Partiumi Írótábor egyik főszervezője. A kötet eszmetörténeti tanulmányokat tartalmaz. Szó van benne az ‘56-os forradalom híveiről és ellenzőiről, a lakiteleki mozgalomról is. Az író megrajzolta Beke György, Tőkés László, Wass Albert és mások szellemi pályáját. Székelyhidi Ágoston az írótáborban kifejtette, 1956 után újra kell értelmezni az értelmiség szerepét. Fontos szolgálni a magyar nemzet önazonosságát. Ő maga ezért sodródott bele a politikába. „Bennünket nem a szovjet hatalom kebelezett be, hanem a világpolitika áldozott oda” – fejtegette. A kirekesztő politika máig a baloldal sajátossága. Eltorzult az értékrend s az értelmiségi szerep is. Hangsúlyozta: nemzetárulás az, ha az önrendelkezés lehetséges esélyeit is korlátozzák. A kötetbemutató után a váradi Szigligeti Társulat két színművésze, F. Márton Erzsébet és Meleg Vilmos mutatta be a Tövisek és virágok című műsort. Előadásukban Kazinczy Ferenc néhány levele és verse hangzott el. Végezetül a Magyar Napló budapesti irodalmi folyóiratot mutatta be a kiadvány főszerkesztője, Oláh János. Elmondta: októberben ünnepli huszadik születésnapját a lap, amelyet Oláh János tizenhat esztendeje szerkeszt. Hangsúlyozta: fontos, hogy a magyar irodalom értékrendje visszabillenjen a természetes kerékvágásba. Az írótábor résztvevői elfogadtak egy közös nyilatkozatot, amelyben tiltakoznak az új szlovákiai nyelvtörvény ellen, amely mélyen sérti és korlátozza a felvidéki magyarság jogait. A VI. Partiumi Írótábor zárónapján, július 4-én Csűry István helyettes református püspök tartott előadást a nagy reformátorról, Kálvin Jánosról. Szűcs László, a Várad című folyóirat főszerkesztője még csak a havilap idei 3. számát tudta elhozni a táborba, majd a Törzsasztal nevű nyilvános interjúsorozatról és egyéb akciók terveiről beszélt. Dukrét Géza Lipcsey Ildikó Utak és tévutak az erdélyi magyarság huszadik századi történetében című tanulmánykötetét mutatta be, amely tavaly jelent meg Budapesten. Az ismert történész, az Erdélyi Magyarság főszerkesztője könyvében a magyar nemzetpolitikai kérdésekről szólt, történészi igénnyel és módszerrel mutatta be ennek a kérdéskörnek Erdélyhez kötődő változatait 1918-tól napjainkig. A nemzeti megmaradás esélyével és kudarcával minősítve szedte számba az eddigi utakat és tévutakat. Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke saját, nemrég megjelent kötetét is (Épített örökségünk Bihar megyében) a jelenlévők figyelmébe ajánlotta. A könyvbemutatók sorát Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium című dokumentumkötetének prezentálása zárta. /Tóth Hajnal: Írótábor – értékek vonzásában. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 6./


lapozás: 1-25




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998