udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 2 találat lapozás: 1-2
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Etnofon Nepzenei Lemezkiado

2005. május 17.

Megjelent Henics Tamás, /sz. 1965, Szentgothárd, Vas megye/ kétnyelvű könyve: Juhmérés Visában, alcíme Szent György-napi örökségünk. Angol nyelvre Sue Foy fordította: Measuring sheep’s milk in Visa a Saint George’s day custom in Transilvania. A kötet az Etnofon népzenei kiadó gondozásában jelent meg 2005-ben Budapesten. A szerző összehasonlítja más falvak azonos szokásaival, (Méra, Szovát, Szék, Magyarlóna, Nemeszsuk, Bonchida, Magyarpalatka), a kiadványt fényképek illusztrálják. /Vajnár Ilona: Juhmérés Visában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 17./

2005. július 18.

Botrányossá tette a románkatolikus pap a csángó László Katalin temetését Pusztinán. László Demeter a rendőrségen írásos panaszt tett Irinel Iosif Iosub helyi római katolikus káplán ellen, aki – megítélése szerint – halottgyalázó gyászbeszédet mondott július 13-án édesanyja, László Katalin temetésén. A pusztinai káplán abba a hangkazettába kötött bele, amelyet édesanyja koporsója mellett játszottak le, de kifogásolta a magyar szövegű koszorúkat is. László Katalin a pusztinai csángó közösség virrasztóasszonya volt. Magyarul imádkozott, énekelt valamennyi halottas háznál, ahová meghívták. Nyolc évvel a halála előtt önmagát is elsiratta. Szalagra rögzítette a virrasztó imákat, énekeket, és az volt a végakarata, hogy a kazettát játsszák le. „A pap ezt úgy tekintette, mintha édesanyám valami gyilkosságot követett volna el” – magyarázza László Demeter. Egyébként egyértelműen etnikai hátteret tulajdonít a történteknek, szerinte Irinel Iosif Iosub káplán beszéde egyaránt volt sértő és soviniszta, valószínűleg azért, mert László Katalin nem beszélt románul, csak magyarul imádkozott, énekelt. 1990 előtt a Szekuritáté vadászta a Moldvában rögzített magyar nyelvű kazettákat, most úgy tűnik, a római katolikus egyház teszi ezt. Irinel Iosif Iosub egyébként azt is felrótta a prédikációjában a halottnak, hogy valamikor kijelentette: „vigye el az ördög az oláh papot”. László Demeter ezt pletykának tartja, nem tud arról, hogy az édesanyja valaha is ilyet mondott volna. A prédikáció egyébként a templomban hangzott el, Pusztinán ugyanis innen kísérik utolsó útjára a halottat. „Szidták a papot – emlékszik vissza a történtekre Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke. – A családot annyira megbotránkoztatta a gyászszertartás, hogy László Demetert a rokonságnak kellett lefognia, mert a koporsó után a papot is a gödörbe akarta rakni.” Irinel Iosif Iosubot a temetés után többen is felelősségre vonták, de ő gyors léptekkel távozott. A családtagok Eugen Diac pusztinai plébánosnál is panaszt tettek, de ő helyeselte a káplán prédikációját. László Demeter elmondta, nem talált megértésre a rendőrségen és a polgármesteri hivatalban sem. „A rendőrségen azt mondták, ilyen esetük mostanáig nem volt, nem tudják, mihez kezdjenek a panasszal. Eugen Diac plébános és Irinel Iosub káplán csupán egy újságírót és a panaszos férfit engedte be a parókiára. „Elhunyt testvérünk korábban kijelentette: vigye el az ördög az oláh papot. Én most azt kérdezem tőled, vajon nem egy román pap keresztelt, gyóntatott, esketett meg, nem éppen egy román pap viselte gondodat a halálos ágyadon? Ha te az ördögbe küldted is az oláh papot, én erre azt válaszolom: Isten bocsásson meg neked” – idézi saját prédikációját Irinel Iosub. Elismerte, nem biztos, hogy valóban elhangzottak-e valaha Katalin asszony „oláh papot” pocskondiázó szavai. „Nem sokan élnek ma már Moldvában, akik tudják, amit ő tudott” – jelentette ki Tánczos Vilmos, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem tanára. Az Etnofon lemezkiadó két CD-t adott ki a tőle és egy másik pusztinai asszonytól, Kiss Erzsi nénitől gyűjtött balladákból, énekekből, mesékből, vallásos narratívákból, epikus történetekből. /Gazda Árpád, Rostás Szabolcs: Halottgyalázó búcsúztató Pusztinán. = Krónika (Kolozsvár), júl. 18./


lapozás: 1-2




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998