udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 10 találat lapozás: 1-10
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Faklya

1995. január 4.

Öt éve, 1990. jan. 4-én jelent meg a Bihari Napló első száma /addig Fáklya volt a neve/. Az akkori szerkesztőségből már csak hárman dolgoznak a napilapnál, köztük Dérer Ferenc, a volt főszerkesztő, akit akkor, 1990 elején kollégái újraválasztottak a lap élére. /Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 4./

1996. október 18.

Az Ady Endre Irodalmi Kör /Nagyvárad/ okt. 18-án tartotta 25. évadnyitó ülését. Az ülés szóvivője Dénes László volt, aki átadta a szót Szűcs Lászlónak, aki a kör történetét megörökítő, mintegy négyszáz oldalas kézirattal a kezében emlékezett az eltelt negyedszázadra. Tóth János, az Ady Endre Emlékmúzeum vezetője elmondta, hogy az 1919-1944 között működött Szigligeti Társaság a kör elődjének tekinthető, ugyanígy előd az 1919-ben Tabéry Géza által megalapított első Ady Társaság és az 1953-ban Horváth Imre és Tóth István által szervezett második Ady Társaság is. Az 1971-es újjászületésről Nagy Béla, a kör akkori vezetője számolt be részletesen. Az egykori Fáklya napilap egy időben publikálási lehetőséget kínált a kör tollforgatóinak. Kezdetben kéthetenként, később hetente üléseztek, három év alatt országos hírnevet vívtak ki maguknak, írók, művészek, tudósok, egyetemi tanárok szívesen jöttek Nagyváradra. A kör irányítását, szervezését a későbbiekben Tőke Csaba, Tóth Károly, Kőrösi P. József, Varga Gábor, Méder Zsolt, Fábián Imre, Szűcs László és Sall László vállalták. /Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 18., 22./

1997. április 8.

A Bihari Napló ápr. 8-i számával elérte a 2000. számot. Az első szám 1990. jan. 4-én jelent meg. Előzőleg Nagyvárad magyar napilapja Fáklya néven látott napvilágot. Az ünnepi számban Varga Gábor, az RMDSZ Bihar megyei elnöke az újság azóta elhunyt munkatársaira emlékezett, Bölöni Sándorra, Tőke Csabára, Vilidár Istvánra, Bokor Andrásra és Fekete Attilára. A lapban válogatást közölnek az 1990-1991. években megjelent írásokból. A Bihari Napló 1993 végétől számítógépen készül. /Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 8./

1999. augusztus 3.

Fábián Imre, a Literator Könyvkiadó /Nagyvárad/ vezetője arról számolt be, hogy évente öt-nyolc kötetet jelentetnek meg, ennyi alkotó mindenképp él Váradon. Visszaemlékezett a kezdetre, a Kelet-Nyugatra, amely Nagyvárad irodalmi-művészeti-társadalmi hetilapjává lett. Amikor Tőke Csaba, az alapító-főszerkesztő meghalt, Fábián Imre vette át a vezetést. Másfél évig dolgozhattak, de egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az újonnan kialakuló piaci körülmények között nem tudnak tovább fennmaradni. Akkor gondolt először arra, hogy egy-két kötet kiadására talán még futja az erőből. Az első kötet 1993 tavaszán jelent meg, hosszú lélegzetű interjú Horváth Imrével Gyónásom címen, majd ezt követte Implon Irén lírai publicisztikagyűjteménye, a Váradi tollrajzok. A kiadáshoz szükséges pénzt a szó szoros értelmében összekoldulta: sorra járta a váradi vállalkozókat és még a Magyarországra elszármazottaktól is kért. A magyar Művelődési Minisztérium felvállalta a határon túli könyvkiadás támogatását. Az első években a Soros Alapítvány is segített, de mostanra már átalakult a támogatási rendszerük, úgyhogy tőlük nagyon nehéz pénzhez jutni. Megpályázzák a szükséges összeget, s ha nem is támogatják minden kiadványukat (évente öt-hat könyvre kapnak pénzt), valahogy kigazdálkodják. Népköltészeti, népmesegyűjteményeket kiadnak, melyek nagyon keresettek, s így segítik a kiadót. - Gyorsan fogyott Mózes Teréz mindkét könyve és Diósszilágyi Ibolya kötete is. Olyanoknak kerül ki a kötete a keze alól, akiket valamikor az Ady-körben vagy a Fáklya irodalmi oldalain az indulásban segített. Eddig körülbelül félszázra rúg kiadványaik száma. /Literator Könyvkiadó. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 3./

2001. április 18.

Életének 90. évében elhunyt Robotos Imre író, publicista, a Magyar Írószövetség tagja. Robotos 1911. október 18-án született Nyírmártonfalván. Írói munkásságát a nagyváradi Friss Újság és a Nagyváradi Napló munkatársaként kezdte. A második világháború idején munkaszolgálatos volt. 1945-től a nagyváradi Új élet munkatársa, 1947-ben a Fáklya alapító főszerkesztője, 1947-től 1957-ig a Romániai Magyar Szó (1953-tól Előre) főszerkesztője. 1985-ben települt át Budapestre. Ismert munkája: Az igazi Csinszka (1975), Szembesítés (1984). /Meghalt Robotos Imre. = Magyar Hírlap, ápr. 18., Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

2002. november 26.

Elhunyt Váradi Mária /Nagyvárad, 1928. dec. 20. - Brassó, 2002. nov. 12./ újságíró. Hosszú szenvedés után november 12-én adta vissza a lelkét Teremtőjének 15-én helyezték örök nyugalomra Brassóban, a bolgárszegi temetőben. 1946-tól dolgozott a romániai magyar sajtóban, először a kolozsvári Igazság és a nagyváradi Fáklya munkatársa volt. Meghurcolták, 1952-től két évet a békási átnevelő táborban kellett eltöltenie, majd nyolc évre kényszerlakhelyre telepítették Szászrégenbe, az írástól eltiltották. A Brassói Lapoktól ment nyugdíjba, megalapításától publikált az Erdélyi Naplóban, a hetilap 12 évfolyamának kollekciója több száz tudósítását és más műfajú írását őrzi, de dolgozott a Duna TV-nek is, több hazai és külföldi lapnak. Tagja volt a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének és a budapesti székhelyű Magyar Katolikus Újságírók Egyesületének, tisztségviselője a Pax Romana mozgalomnak. /Veszteség. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 26./

2003. április 26.

Tőkés László püspök Észrevételek a Márciusi Fórummal kapcsolatban címmel tette közzé megjegyzéseit. A március 14-i, kolozsvári Márciusi Fórum mind román, mind magyar részről súlyos elmarasztalásban részesült. Román részről Mircea Geoana külügyminiszter szerint: "Egyre csökken a szélsőségesek száma, már csak ezren maradtak." Sajnálatos, hogy a Markó-féle RMDSZ-es vezetőség nem látta szükségesnek elhatárolódni ettől a durva támadástól. Magyarországi részről Alföldi László főkonzult letiltották nemzeti ünnepünknek a kolozsvári Szent Mihály-templomban megtartott központi rendezvényéről. A Határon Túli Magyarok Hivatala a Fórum Farkas-utcai megrendezését próbálta - közvetett módon - akadályozni. Az RMDSZ mind Bukarestet, mind Budapestet a Márciusi Fórum ellehetetlenítésére igyekezett felhasználni. A román Kultuszminisztérium révén az Erdélyi Református Egyházkerületre gyakorolt nyomást a fórum betiltása végett. Eckstein-Kovács Péter révén pedig kolozsvári magyar iskoláink részvételét próbálta megakadályozni a Szent Mihály-templomi ünnepségén. Mircea Geoana külügyminiszter találóan mondotta, hogy a román és a magyar miniszterelnökök a román nemzeti ünnepen Budapesten - a Kempinski szállóban -, a külügyminiszterek viszont a magyar nemzeti ünnepen Marosvásárhelyen koccintottak a két nemzet jó viszonyára. Valójában a román Gyulafehérvári Nemzetgyűlés, valamint a magyar március 15-e közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. Elítéljük a hivatalos RMDSZ-vezetőséget nemzeti ünnepünk előbbiek szerinti eltorzításáért. Tisztességtelennek tartjuk Március 15-e politikai célokra történő ilyetén felhasználását. Sajnálatos, hogy ezen politikai kisajátítási törekvések miatt Erdély több településén alternatív ünnepi rendezvények megtartása vált szükségessé. - A hazai magyar sajtó egy része a Márciusi Fórum kárhoztatása terén még a román testvérlapoknál is messzebb ment. /Erdélyi Riport , márc. 20., ápr. 10. és 15-16., valamint az Romániai Magyar Szó márc. 28. Tőkés László felvázolta az inkriminált cikkek szerzőinek életrajzát. Stanik István (sz. 1954. dec. 17.) a Stefan Gheorghiu Akadémia újságíró szakán végzett 1985-ben, és ettől kezdve a nagyváradi Fáklya ifjúsági rovatának vezetője volt. Jelenleg az Erdélyi Riport című "bérlap" főszerkesztője. Barabás István (sz. 1939. febr. 26-án) 1963-83 között az Előre riportere, rovatvezetője, főszerkesztő helyettese és főmunkatársa volt. 1983-1990-ben magyar nyelvet és irodalmat tanított a Stefan Gheorghiu Akadémia újságíró szakán. Az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa méltán jelezte ápr. 8-i nyilatkozatában, hogy az Erdélyi Riport és az RMSZ hivatkozott cikkei "részét képezik egy olyan egyházellenes hangulatkeltésnek, rosszindulatú lejáratásnak, amely egyházi elöljáróink személyén keresztül is a református egyházat veszi célba" (RMSZ, 2003. április 11.). Tőkés László különösképpen elítélésre méltónak találta Markó Béla RMDSZ-elnök, illetve Stanik István Pap Géza erdélyi református püspök elleni minősíthetetlen megnyilatkozásait, amelyekben nevezettek attól sem riadnak vissza, hogy a református egyházon belül gerjesszenek megoszlást (lásd: Erdélyi Riport, 2003. márc. 20.). /Tőkés László, püspök: Észrevételek a Márciusi Fórummal kapcsolatban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./

2003. május 10.

Bemutatták a hosszabb ideje visszavonultan élő Implon Irén író-újságírónak - az egykori Fáklya /Nagyvárad/ napilap szerkesztőjének Búcsúriadó /Prolog Kiadó/ című, az elvándorlással foglalkozó új kötetét. A könyv a szétszóródás, a kallódó lélek, család, hivatás, közösségi feladat kérdéseit járja körbe. A magyar-francia szakos tanár és az újságíró számára is igen fontos az önismeret, "itthon tenni valamit, emelni az emberek önbizalmát". Érezni mostanában a tágasság szűkülését az anyanyelvben és az erdélyi anyanyelvi kiadványok, folyóiratok és könyvek terén. /Balla Tünde: Nyelvemben benne van a sorsom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./

2005. április 19.

Elhunyt Fábián Imre /Nagyszalonta, 1945. júl. 2. – Nagyvárad, 2005. ápr. 15./, a nagyváradi magyar értelmiségi lét egyik utolsó lélekbástyája volt, szerette, féltette anyanyelvét. Költészete finoman cizellált, újságírói munkásságában is megannyi irodalmi gyöngyszemnek beillő írása született. – Fábián Imrét szívesen hallgattuk mi, az újságírás ifjabb generációi, írta Lakatos Balla Tünde. Fábián volt pedagógus, és a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum igazgatója is. 1972-ben Nagyváradra helyezték, a Fáklya napilaphoz újságírónak, majd a Bihari Napló főszerkesztője lett. Újságíróskodása idején bihari néprajzkutatással kezdett foglalkozni, amit 1993 után is folytatott, amikor családi vállalkozásként feleségével, Fábián Csillával megalapította a Literator Könyvkiadót. A Bihari gyermekmondókák címen 1982-ben megjelent, Faragó Józseffel közös gyűjtését még körülbelül 20 vers-, próza-, mesekötet és néprajzi gyűjtés követte. Fábián Imre tempója sosem lankadt, mert tudta, pótolni kell az erdélyi és partiumi magyar veszteségeket, és menteni a fogyatkozó népi értékeket. /(Lakatos Balla Tünde): A fényforrás kihunyt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

2007. április 24.

Köteles Pál /Nagyvárad, 1927. ápr. 24. – Budapest, 1991. dec. 13./ emberjogi harcos volt, a nyolcvanas évek egyik markáns publicistája, a diktatúrával szembehelyezkedő, egyszersmind előle menekülni kényszerülő erdélyi írók (mint Beke György, Páskándi Géza) szellemi és politikai fegyvertársa. Ma is időszerű gondolata: „A politika-csinálók önmagukat is megbecsülnék azzal, ha azokra is odafigyelnének, akik alkalmatlanok ugyan pártfegyelemre s aláíró gyakorlatozásra, de gondolkodásukkal a nemzet jövőjéért felelősséget éreznek, s cselekvésüket a jövő szükséglete határozza meg. Ez a csöndes küzdelem néha szélmalom elleni harcnak tűnhet. ” „A nemzet jövőjének elkötelezettjei. Itthoni, s határon túli magyarokért. ” Köteles Pál Nagyváradon tanult, Kolozsváron három félévet hallgatott a Bolyai Tudományegyetem filozófia-lélektan szakán, 1946-tól már újságíróként dolgozott (Új Élet, Fáklya), 1950-ben letartóztatták, s hamis politikai vádak alapján elítélték. Volt azután segédmunkás Vajdahunyadon, építésztechnikus Váradon, ismét újságíró a Munkáséletnél. 1977-ben áttelepült Magyarországra, s az Alföld /Debrecen/ folyóirat szerkesztőségében helyezkedett el. 1988-ban jelent meg Búcsú Erdélytől című regénye. Az „erdélyi kérdést” megpróbálta a steril magyar közélet középpontjába állítani, és ezt az 1990-ben indult Erdélyi Magyarság című, általa főszerkesztett folyóirat jórészt erdélyi munkatársi körének segítségével sikerült is ideig-óráig fenntartania. /(bd): Eljött-e már az értés szabadsága? = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 24./


lapozás: 1-10




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998