udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 10 találat lapozás: 1-10
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Forras (Kecskemet)

1997. április 19.

Juhász Erzsébet ötvenéves írónő fogalmazta meg gondolatait a vele készült beszélgetésben. A kritikai írásokra szükség van, csak az a baj, hogy kevés ember foglalkozik kritikával. A kis kultúrákban nagy sértődöttséggel jár, ha valakiről negatív kritikát írnak, holott "egy működőképes kritikai értékrendszer nélkül nem lehet jó irodalmat létrehozni". Juhász Erzsébet az egyetemes magyar irodalmon a területi sokféleségen alapuló magyar irodalmat érti és nem fogadja el azt, "amikor a kisebbségi magyar irodalmakat megkísérlik egybemosni a magyarországi magyar irodalommal", mert szerinte "mi - a kisebbségi irodalmak képviselői igenis másként látjuk a világot." Mások a tapasztalatok. Az Erdély-központúság következtében elenyésző és felületes a vajdasági magyar irodalom iránti érdeklődés. "Pedig aki e kultúráért dolgozik itt és most, embertelenül nehéz terheket vett magára." Nem lehet egy kultúrát fenntartani úgy, hogy annak ne legyenek saját intézményei. Juhász Erzsébet emlékeztetett a meg-megismétlődő újrakezdésekre. - Nem ítélkezik az áttelepülők fölött, de fájlalja, hogy ezzel az itteni szellemi életet gyöngítik. Juhász Erzsébet hangsúlyozta, hogy a széthúzás,a viszálykodás hátráltatja a rendeződést. - Óriási probléma, hogy nincs hatékony könyvterjesztés. "Megjelennek a könyvek, de nem jutnak el az olvasókhoz." Juhász Erzsébet a kecskeméti Forrás felkérésére így vallott: "Számomra a szülőföld rögeszme." "... én e rögeszme nélkül nem tudok eligazodni a világban." /Magyar Szó (Újvidék), ápr. 19. 9,11. p./

1997. június 19.

A Forrás /Kecskemét/ folyóirat 5. száma Kárpátalját mutatja be. Soós Kálmán vitába szállt azzal az állítással, amely Kárpátalját önálló alakulatként tárgyalja, visszavetítve azt a VI. századig. Hangsúlyozta: "Kárpátalja a XX. században - 1918 után - mesterségesen létrehozott jogi-politikai egység. Ezzel a névvel jelölték a trianoni békediktátummal Magyarországtól Csehszlovákiához csatolt területet, amelyen egy természeti tájegységet, az Északkeleti Kárpátokat, illetve az egykori Ung, Bereg, Ugocsa s részben Máramaros, kisebb mértékben Szabolcs /3 község/ és Szatmár megyék /1 település/ területét szokás érteni. Kárpátalja tehát modern fogalom." Csernicskó István Kárpátalja lakosságának nemzetiségi megoszlását ismerteti az 1989. évi szovjet népszámlálás adatai alapján: ukrán 976 749 /78,4 %/, magyar 155 711 /12,5 %/, orosz 49 458 /4 %/, cigány 12 131 / 1 %/, román 29 485 /2,4 %/, szlovák 7 329 /0,6 %/, német 3 478 /0,3 %/, zsidó 2 639 /0,2 %/, Kárpátalja lakossága: 1 245 618 fő. Beregszász lakosságának 1910-ben 96,4 %-a magyar volt, 1989-ben 51,7 % /15 125 fő/, Ungvár lakóinak 62 %-a volt magyar 1910-ben, 1989-ben már csak 7,9 %-os az arányszámuk /9 179 fő/. /Lapszemle rovat. = A Hét (Bukarest), jún. 19./

2001. december 5.

Megjelent az Erdélyi Szép Szó 2000 irodalmi antológia, a csíkszeredai Pro Print Könyvkiadó és a Hargita Kiadóhivatal gondozásában, amelynek kiadását eredetileg már a májusi hargitafürdői írótalálkozóra tervezték. A magyarországi Szép Versek és Körkép (szép prózák) mintájára készült erdélyi antológia gyakorlatilag a székelyudvarhelyi Ablak Kiadó 90-es évekbeli Fagyöngy és Erdélyi Dekameron megszakadt évi antológia-kezdeményezését éleszti újra egyetlen kötetben. Az antológia 54 erdélyi költő és prózaíró 2000-ben megjelent írásaiból tartalmaz válogatást Fekete Vincze szerkesztésében. A válogatás alapjául hazai és magyarországi irodalmi és kulturális folyóiratok szolgáltak, mint a Helikon, Székelyföld, Látó, Korunk, A Hét, valamint az Alföld, Hitel, Jelenkor, Forrás, Élet és Irodalom, Tiszatáj és mások. A kötet szerkesztői és gondozói fölvállalták az Erdélyi Szép Szó évről évre való megjelentetését. Az antológia formátuma hagyományos tankönyvméret, terjedelme 366 oldal. /(gál): Erdélyi Szép Szó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./

2004. május 6.

Gelencén máj. 9-én, vasárnap szobrot avatnak, a nagyközség Bodor György emléke és életműve előtt tiszteleg. Petrovits István sepsiszentgyörgyi szobrászművész alkotása révén a székelység történetét kutató, a Bukovinába telepített, majd a Kárpát-medencében szétszóródott csoportok megmaradásáért és együtt tartásáért cselekvő személyiség szülőföldjén jut életművéhez méltó emlékhez. A Bodor György nevét viselő gelencei művelődési egyesület, a polgármesteri hivatal, az egyházi és az oktatási intézmények az újabb térplasztikai alkotás felavatásával Gelence Háromszék legelkötelezettebb emlékjelállító és műemlékmentő községei közé emelkedik, írta Sylvester Lajos. A település másik kiemelkedő személyiségének, Jancsó Benedeknek már van portrészobra. A műemlék templom, egy egész sor térplasztikai alkotás, a millenniumi, a világháborús és szabadságharcos emlékművek szerepet játszottak abban, hogy Gelence a múlt év legdinamikusabban fejlődő nagyközsége volt. Halász Péter néprajzkutatónak a Honismeret 2004/2. számában közölt esszéjéből vett részlettel emlékeztek dr. Bodor Györgyre. Kézdivásárhelyen született 1904-ben, de valójában mindig a vele szomszédos Gelencét tartotta otthonának, családja fészkének, s oda is tért meg halála után. A jogi egyetemet Budapesten végezte. Azok közé az emberek közé tartozott, akik soha nem nyugodtak bele Szent István országának szétdarabolásába. Fiatalon kapcsolódott Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártjához, amelynek 1934-ben főtitkára lett. 1945-ben a Bácskából menekülő bukovinai székelyek letelepítését vállalta. Bonyhád székely szellemi központtá szervezését akarta elvégezni, de a kommunista hatalomátvétel keresztülhúzta terveit. A kecskeméti Forrás folyóirat közölte Bodor György Székely honfoglalás 1945-ben című visszaemlékezésének részleteit /1975/3-4/. A bukovinai székelyek 1764 óta idegenek között éltek. 1945 után Tevelen Kőrösi Csoma Sándor Székely Tanintézetet alapítottak 12 székely pedagógussal. 1947-ben Németh Kálmánnal, a bukovinai Józseffalva legendás plébánosával Bonyhádra hívták Herepei Jánost, a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum egykori igazgatóját, s megteremtették a bonyhádi Székely Múzeum működéséhez szükséges feltételeket. Később Bodor György barátaival, az ország állapotán és jövőjén vitatkozva, lehetőség szerinti szellemi műhelyt teremtve találkozgattak, közben politikai ügynökök figyelték őket. Püski Sándorral együtt letartóztatták őket és 1962 júniusában Budapesten a bíróság Bodor Györgyöt is elítélte három és fél évre. Szabadulása után a székely falutörvényekről, heraldikai képletekről s a székely nemzetségi szervezetről szóló írásai különböző folyóiratokban jelentek meg. 1967-ben fejezte be, de 1976-ban bekövetkezett haláláig csiszolgatta nagyszabású történelmi munkáját, amely A székely nemzetségi szervezet /Pallas Akadémia Kiadó/ címmel 2003-ban jelent meg Csíkszeredában /(sylvester): Egy ,,izzó lelkű magyar” ember. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 6./ Németh Kálmán könyve a bukovinai székelyek hazatéréséről: Százezer szív sikolt /Bácsjózseffalva, 1941/

2004. május 11.

Máj. 8-án felavatták Németh László író bronz mellszobrát Lakiteleken, a népfőiskola udvarán kialakított Nemzeti Panteonban. Lantos Györgyi csongrádi szobrászművész alkotása Illyés Gyula költő és Sinkovits Imre színművész szobra mellett a harmadik emlékmű, amely helyet kapott a XX. század kiemelkedő magyar személyiségeinek emlékparkjában. Az avatóünnepségen Füzi László, a kecskeméti Forrás irodalmi folyóirat főszerkesztője méltatta Németh László irodalmi munkásságát. /Szobrot állítottak Németh László írónak Lakiteleken. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 11./

2007. július 14.

Láng Gusztáv érdeklődése Dsida Jenő iránt nem mai keletű. Egy interjúban (Forrás, Kecskemét, 2007. május) vallotta: ,,...volt egy körülbelül évtizednyi szakasz az életemben, amikor szinte minden szabad időmet a Dsida-kérdés töltötte ki”. Láng Gusztáv lehetne a legalkalmasabb Dsida-kutató, aki végre megírhatna egy Dsida-biográfiát, de ettől, akárcsak egy eljövendő nagymonográfiától, az interjú szerint ódzkodik. Mindenesetre számtalan tanulmányt írt már a költőről, róla írta kandidátusi értekezését is, amelyet bővített, így született meg a kisebb monográfia (Dsida Jenő költészete, Kriterion), amelynek szövegét nem tartja véglegesnek, tervezi újabb átiratát. /Bogdán László: Monográfia Dsida Jenőről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

2008. június 3.

László V. Ferenc nevéről vallott írásában. Keresztlevele szerint László Ferenc Áron. Születési bizonyítványában Francisc az első keresztneve. A személyazonosságiba is ez került be. Felerősödött benne, hogy beilleszkedjen a román tudományos és sajtóéletbe, hogy Francisc László-ként is legyen valaki. Románul is jelentek meg Bartókról könyvei. Nemcsak a Korunkban, a budapesti Muzsikában és Magyar Zenében, olykor a kecskeméti Forrásban közöl tanulmányokat, hanem a bukaresti Muzicában is, nemcsak a Szabadságba ír publicisztikákat, hanem a Tribunába is. Így három szerzői neve is van. Amit magyarul (és japánul) közölt, annak aláírása László Ferenc, amit az indoeurópai nyelveken (németül, angolul és franciául), azok alatt természetesen az ő szórendjükhöz (és a Magyar Tudományos Akadémia gyakorlatához) igazodó Ferenc László áll, románul pedig Francisc László. Negyedik szerzői nevét, a László V. Ferencet azért használja a Szabadságban meg-megjelenő cikkei alatt, mert amikor jelentkezett a közírásban, névrokona, László Ferenc sportújságíró már rég és sokat közölt a lapelődben, az Igazságban. Mint kezdőnek, meg kellett különböztetnie nevét az övétől. László V. Ferenc amikor megházasodott, szász feleségével úgy döntöttek, hogy kölcsönösen felveszik egymás családnevét. Így útlevele szerint Laszlo-Herbert Francisc-Aron (ékeztetek nélkül az „á”-n és az „ó”-n, mert a hatóságok számítógépe nem ismeri a magyar betűsort). László V. Ferenc nem pironkodik a sok név miatt. Az olyan rugalmasabbakra is szükség van, akik közvetítenek, vallja. /László V. Ferenc: Hogy hívnak? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./

2009. január 19.

A kecskeméti Forrás szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóirat két munkatársa volt a Kolozsvár Társaság vendége január 15-én. Füzi László József Attila-díjas irodalomtörténésszel, a lap főszerkesztőjével és Buda Ferenc Kossuth-díjas költővel Kántor Lajos beszélgetett. A Kolozsvár Társaság elnöke a Kárpát-medence egyik legjobb folyóiratának nevezte a Forrást. Füzi László elmondta: a folyóirat idén márciusban ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. A lap 1969-ben a teljes magyar irodalom összefogását tűzte ki célul, és ezt az alapelvét napjaink pénzhiánya közepette is megpróbálja megőrizni. Az est folyamán szó esett többek között a lap szerkesztési technikájáról, illetve a tanulmányok erdélyi, felvidéki, vajdasági szerzői és a kecskeméti Buda Ferenc az Isten szalmaszálai című kötetéből olvasott fel verseket. /F. ZS. : A Forrás Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./

2009. február 4.

Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője mutatta be február 2-án Váradi Nagy Pál költőt, a Látó szépirodalmi folyóirat debüt nívódíjasát Kolozsváron, a Bulgakov Irodalmi Kávéházban. Váradi Nagy Pál nagyváradi, a Másnapos Irodalmi Kör (MIK) megalapítója és szerkesztője, illetve a kolozsvári Echinox folyóirat magyar oldalainak társszerkesztője volt. A 23 éves költő tavaly a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának magyar–finn szakán szerzett diplomát. Versei eddig Erdély különböző pontjain jelentek meg, de a kecskeméti székhelyű Forrás szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóiratban is publikált már. /Ferencz Zsolt: Kevésbé pályakezdő fiatal költő a Bulgakovban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

2009. június 6.

Borcsa János kritikus, irodalomtörténész /sz. Kézdivásárhely, 1953/ 1976-ban szerzett tanári oklevelet a Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán, s ugyanitt doktorált 2000-ben. Szülővárosában él, „civilben” magyartanár Szentkatolnán. Kötetei: Megtartó formák (Bukarest, 1984), Szövegközelben – létközelben (Marosvásárhely, 1994), Szöveg-szigettenger (Kolozsvár, 1997), Méliusz József. Monográfia (Bukarest–Kolozsvár, 2001), Irodalmi horizontok (Kolozsvár, 2005). Újabb könyve /Merítés. Kritikák, tanulmányok, jegyzetek, 2005–2008. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár 2009/ kisesszéinek zöme az Irodalmi Jelen című aradi irodalmi folyóiratban jelent meg, aztán a Háromszék és a Székelyföld mellett magyarországi kiadványokban, mint a Forrás vagy a Napút, az egyetlen hosszabb lélegzetű írás: Tendenciák a romániai magyar irodalomban, avagy a valóságirodalomtól a szövegirodalomig című tanulmányvázlat pedig a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények (NYIRK) 2005/ 1–2. számában látott nyomdafestéket. /B. D. : Hűség és hozzáértés. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 6./


lapozás: 1-10




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998