udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 30 találat lapozás: 1-30
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Frankfurter Allgemaine Zeitung

1991. április 3.

Adrian Nastase külügyminiszter német kollégája meghívásának eleget téve Bonnban tárgyalt Hans-Dietrich Genscherrel az európai helyzetről és a kétoldalú kapcsolatokról. A román külügyminiszter németországi látogatásával országa elszigeteltségén próbált enyhíteni, írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Nastase kifejtette, írja a lap, hogy mivel a NATO-val szemben vákuum keletkezett, Kelet-Európának fontolóra kellene venni egy regionális struktúra létrehozását. Talán létrejöhetne egy közép-európai unió, úgyis, mint a Nyugat-Európai Unió partnere, konzultatív fórum lenne megfigyelőkkel a Nyugat-Európai Unió, az Egyesült Államok és a Szovjetunió részéről, átmeneti láncszem a páneurópai biztonsági mechanizmus megteremtéséig. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6-7./

1992. március 11.

Románia stabilitása érdekében csak a reformok óvatos ütemét engedheti meg magának címmel ismertette a Frankfurter Allgemeine Zeitung febr. 20-i száma Adrian Nastase külügyminiszter nyilatkozatát a lap munkatársa, Viktor Meier összefoglalásában. A Szovjetunió és Jugoszlávia széthullása nyomán Románia határozottan előrehaladt Európa felé, állította Nastase. Bukarestnek harcolnia kell a nagyvilág irracionális megfontolásából fakadó fenntartásaival. Hallani olyan véleményt, hogy az ország több segélyt várhatna, ha a júniusi elnökválasztáson Iliescu nem indulna. Nastase nem hiszi ezt. Törökország kihasználta a helyzetet, hogy zárt ajtókra talált Európa felé és felvette a kapcsolatot a hasonló gondokkal küzdő országokkal. Arról a Fekete-tenger térségi kezdeményezésről van szó, melyen idén februárba Isztambulban a külügyminiszteri értekezleten elfogadták a Fekete-tenger térségi gazdasági együttműködésről szóló nyilatkozatot. Ezen Törökország mellett képviseltette magát Románia, Bulgária, Moldova, Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán, megfigyelővel képviseltette magát Görögország és Jugoszlávia. /Mit nem engedhet meg magának Románia? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./

1993. július 23.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung négy részes cikksorozatban számolt be az erdélyi kisebbségi sorsról, elkísérve a FUEV küldöttségét. Először a csángókról olvashattunk Egy elfeledett népcsoport: a csángók alcímmel. Az RMDSZ és a csángók képviselői a moldvai katolikus papságot a csángók elnemzetlenítésének támogatásával vádolják. - A kétmilliós erdélyi magyarság azonosságtudatának megőrzésében segítettek a magyar történelmi egyházak, ugyancsak segített az ökumenizmus. - A kisebbség harcol az anyanyelvi oktatásért. - Különösen szembetűnő a biztonsági erők jelenléte a magyarlakta területeken. /Frankfurter Allgemeine Zeitung, jún. 7.,8.,12.,19., átvette: Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20.,21.,22.,23./

1993. szeptember 10.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung munkatársa, Reihald Olt beszámolt a moldvai csángókról, nehéz helyzetükről, a magyar nyelvű misék hiányáról. Amikor egy néprajzkutató a népi kultúráról, a szokásoktól kérdezett egy moldvai papot, az megvetően válaszolt: "Ezeknek az idiótáknak nincs népi kultúrájuk." /Mások szemével. Egy elfeledett népcsoport. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./

1993. november 24.

Melescanu külügyminiszter a jelenlegi magyar kormány politikáját nem tartja jónak, mivel az összes szomszédjával feszült viszonyt teremtett, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung nov. 22-i számában a lap bukaresti tudósítója, Viktor Maier. /Német lapvélemény Melescanuról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

1994. augusztus 27.

A román külpolitika az utóbbi időben három irányban aktivizálódott, írja Tolnay László biztonságpolitikai szakértő: 1/ Igyekezett az ország geostratégiáját felértékelni, jelezve, hogy Románia segítséget nyújthat Nyugatnak a térség stabilitásának megteremtésében. 2/ Felerősödtek a Balkán irányába tett diplomáciai lépések, felkarolta a Törökország által kezdeményezett fekete-tengeri együttműködés gondolatát. 3/ A visegrádi csoport ellensúlyozására az "önerőből való szolidaritást" szorgalmazták, azt vallva, hogy minden ország nemzeti érdeke közvetlen környezetének stabilitása. Ez Magyarország ellen irányul, mert Románia Magyarországot tekinti külpolitikai törekvései legfőbb akadályának. Magyarország fejlettebb gazdasági, kulturális helyzete miatt hangsúlyozzák, hogy térségünkben a demokratikus erőfeszítésekben jelentkező fáziseltolódások időlegesek, és az országok fontossági sorrendjét a földrajzi adottságok fogják meghatározni. - Románia látja, hogy Európába az út Magyarországon keresztül vezet, ezért magyar viszonylatban is igyekszik kezdeményező lenni, kompromisszumkészséget mutat, de elzárkózik a magyar kisebbségek jogait biztosító javaslatoktól. A román propaganda a magyar területi igényeket emlegeti, igénybe veszi a nyugati tömegkommunikációs eszközöket is, jó példa erre a Die Welt és a Frankfurter Allgemeine Zeitung néhány magyarellenes cikke. Mindezek miatt a két ország közötti kapcsolatok csak hosszabb távon megoldhatók. Hiba lenne azt hinni, hogy az alapszerződés áttörést hozhat a kapcsolatokban. /Magyar Nemzet, aug. 27./

1995. január 30.

Hrebenciuc kormányfőtitkár budapesti látogatása kudarc volt, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung, sem Göncz Árpád köztársasági elnök, sem Horn Gyula miniszterelnök nem fogadta őt. Ennek hátterében Chiuzbain igazságügy-miniszternek az RMDSZ betiltását követelő lépése áll. - A kapcsolatok lehűlésétől mindkét fél szenved. A szocialista-liberális kormánynak szem előtt kell tartania, hogy a határon kívül élő hárommillió magyar érdekében való fellépés a magyar külpolitika egyik prioritásának kell maradnia. A tulajdonképpeni vesztes Románia. Nehéz lesz elhitetni a nemzetközi közvéleménnyel, hogy a kapcsolatok rendezésében mutatkozó nehézségekért egyedül Budapest vonható felelősségre. A két ország alapvető érdeke a problémák megoldása, ha csatlakozni akarnak az EU.hoz és a NATO-hoz. /Matthias Rib: Zwischen Budapest und Bukarest. = Frankfurter Allgemeine Zeitung, jan. 30./

1995. január 31.

A magyar-román kapcsolatok mélypontra jutása mindkét félnek rossz, de a FAZ szemleírója, Matthias Rüb szerint Románia a vesztes, hiszen a jövőben nehéz lesz Magyarországra ragasztani a rendezés megakadályozásának vádját. /Frankfurter Allgemeine Zeitung, jan. 30., ism.: Magyar Nemzet, jan. 31./

1995. október 12.

Iliescu elnök meggyőződése szerint a magyar-román történelmi kibékülés előre fog mozdulni, mindez nem helyettesíti, inkább kiegészíti az alapszerződést, nyilatkozta Iliescu a Frankfurter Allgemaine Zeitung okt. 12-i számában megjelent interjújában. A román államelnök ismételten visszautasította az erdélyi magyar kisebbség területi automómia iránti igényét, továbbá elutasította a tanügyi törvényt ért bírálatokat, a kétnyelvű oktatás megfelel az európai államokban alkalmazott gyakorlatnak. A jogosulatlan kritikáért az erdélyi magyar kisebbségi vezetőket tette felelőssé, akik Románia lejáratására törekednek. /Népszabadság, okt. 13./

1997. április 14.

A közösségi javak visszaszolgáltatása folyamat, ennek az elején vagyunk, valamennyi közösség elkobzott vagyonát vissza kell adni, nyilatkozta Victor Ciorbea miniszterelnök a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak. A visszaszolgáltatás jogi keretét a kultusztörvény és a kisebbségi törvény jelenti majd. Az elkobzott zsidó és német vagyon egy részét rendeletekkel is vissza lehet szolgáltatni, mondta a kormányfő. Ciorbea a magyar közösség elvett vagyonáról külön nem tett említést. /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./

1997. április 17.

Radu Boroianu tájékoztatási miniszter a Magyar Hírlapnak elmondta, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott nyilatkozata eltorzítva jelent meg. Ő ugyanis nem arról beszélt, hogy nem lehet egyenlőségjelet tenni a Csehszlovákiából, illetve Romániából Németországba került németek között, hiszen Romániából voltaképpen nem üldözték el a németeket, csak egy kis részüket. Románia szívesen visszafogadja a hazatérni szándékozó németeket, ám e célra nem dolgoztak ki külön tervet. Kártérítésről szó sem lehet. /Románia nem hívja vissza a németeket. = Magyar Hírlap, ápr. 17./

1999. január 11.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung jan. 8-i számában "Jóska gyermekkori álmainak földjén" címmel számolt a német külügyminiszter Budakeszin tett rövid látogatásáról. Joschka Fischer külügyminiszter szülei is az 1947-ben kitelepített német ajkú kisebbség tagjai között voltak. A sváb falunak számító Budakeszin bajok vannak a német nyelvvel: a polgármester csupán néhány üdvözlő szót mondott németül, amikor Fischert fogadta, majd átváltott magyarra. A helyi kultúrház előtt várakozó sváb táncegyüttes vagy a budakeszi sváb asszonykórus tagjai bizony csak magyarul beszéltek egymás között. Végül Martonyi János külügyminiszterre maradt, hogy jó németséggel adjon hangot a német kisebbség embertelen, igazságtalan és jogellenes elűzése miatti sajnálkozásának. A magyarországi német kisebbség 200 ezerben megadott lélekszáma csak úgy jön össze, ha a magyarul beszélő vegyes házasságokat és az azokban született gyerekeket is ide sorolják. /Beolvadnak a magyarországi svábok? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./

2001. április 24.

Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság munkatársa /egyben a Népszabadság kolozsvári tudósítója/ emlékeztetett, „az 1998-as magyarországi választási kampány idején az Orbán–Torgyán-koalíció pártjai még a kettős állampolgárság biztosítását lebegtették”, később az anyaország határain kívül élő magyarok magyarországi jogállásának rendezését, majd az ún. státusra szelídítették, végül a törvényjavaslat már csak "a szomszédos államokban élő magyarokról" szólt. Tibori reméli, hogy a határon túli magyarság világosan látja: a számára beígért előnyökből „mindinkább hátrányok kerekednek” /!/. A Népszabadság tudósítója szerint hátrány a három hónap, bezzeg a Magyar Szocialista Párt (MSZP) javasolta, hogy a munkavállalási időszakot a készülő törvényben évi öt-hat hónapra növeljék. Tibori az Orbán–Torgyán-kormány képmutatás-politikájáról írt és sorolta ellenvetéseit a törvénytervezettel kapcsolatban. Tibori a Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentárjára hivatkozott: "Orbán Viktor miniszterelnököt nem pusztán az a nemes szándék indította a tervezet benyújtására, hogy segítse a magyar népcsoportok összetartozását, és gátolja a diszkriminálásukat, hanem sokkal inkább politikai propagandáról van szó, már a következő választásokra való készülődés jegyében". Újabb hivatkozás: a brit The Economist írta: "Orbán Viktor miniszterelnök abban bízik, hogy sok ezer hálás (határon túli) magyar kérvényez majd ilyen különleges jogokra felhatalmazó igazolványokat még a következő választások előtt". Tibori szerint a magyar állampolgárok egyre idegesebbek, amikor a határon túli magyarokról és a többletjogokról hallanak. Meg is fogalmazták: a magyar állampolgároknak is biztosítani kellene az évi négyszeri, 90 százalékos utazási kedvezményt, illetve a gyermekenkénti 20 ezer forintos iskolakezdési támogatást. – A törvény mintegy 8 milliárd forintba fog kerülni. „Az ellenzék szerint akár 20–30 milliárd is rámehet.” Tibori szerint a magyar adófizető panaszkodott: nem volt hárommilliárd a tiszai gátak megépítésére, s közben ötmilliárd elúszott országimázsra, most pedig újabb nyolc és felet dobnak ki az ablakon státusra... Etnokorrupció, etnobiznisz - nem írta, hogy ezek a kifejezések Tabajdi Csaba ellenvetései között szerepeltek. - Tibori felvetette az arányt: a budapesti Határon Túli Magyarok Hivatalának működtetése évente ugyanannyiba kerül (422 millió forintba), mint amennyi a határon túli magyarok gazdasági megerősítésére szolgál (450 millió forint). /Tibori Szabó Zoltán: Státus - egyik magyarországi választási kampánytól a másikig. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 24./"

2001. december 14.

Ion Iliescu államfő és Adrian Nastase kormányfő részt vesznek az Európai Unió (EU) tagállamainak belgiumi Laekenben összehívott dec. 15-i csúcsértekezletén, amelynek témája az Unió bővítése lesz. Dec. 13-i számában a Frankfurter Allgemeine Zeitung leszögezte: az Európai Bizottság továbbra is úgy ítéli meg, hogy Bulgáriának és Romániának nincs esélye bekerülni a EU-bővítés első körébe. Hubert Védrine korábbi fölvetése, miszerint mind a 12 tagjelöltet egyszerre kellene fölvenni az EU-ba, olyan várakozást keltett Szófiában és Bukarestben, hogy legalább nagyobb összegű Uniós segítségre számíthatnak. /Kevés az esély az Európai Uniós integrációra. Iliescu és Nastase a laekeni csúcson. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./

2003. július 18.

Az európai uniós belépésben reménykednek címmel tekintette át júl. 17-i számában a romániai magyarság helyzetét a Frankfurter Allgemeine Zeitung című konzervatív német napilap. Az újság bukaresti tudósítója ismertette a Romániában élő magyarság területi megoszlását és számbeli arányait, utalt Markó Bélának az RMDSZ mérsékeltként jellemzett elnökének politikai irányvonala és a Tőkés László királyhágómelléki református püspök, az RMDSZ volt tiszteletbeli elnöke nevével összefonódó radikális törekvéseknek az eltérésére. Markót idézve vázolta a romániai magyarság politikai lehetőségeit. Markó Béla Karl-Peter Schwarz újságíróval beszélgetve rámutatott: "mi nem vagyunk agresszívak, a politikai radikalizmusnak nincs hagyománya a Kárpát-medencében". Az autonómia kérdéséről szólva Markó megjegyezte, hogy "a radikálisok beszélnek róla, mi pedig csináljuk". Valamennyi magyar vezető, még a mérsékelt Markó is, egyetért abban, hogy a területi autonómia lépések sorával elérhető, idézte Vasile Dincut, Románia nemzeti kisebbségekért felelős miniszterét a német lap. /A romániai magyarság helyzetéről. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 18./

2004. szeptember 3.

Románia gyenge vásárlóerővel rendelkező sajtópiaca magyar szemmel nézve irdatlan mennyiségű rádió- és tv-állomást, napilapot tart el. A paradox helyzet kulcsa, hogy a médiumok fenntartása politikusok, illetve üzletemberek érdekeinek az érvényesítését szolgálja, mutatott rá bukaresti keltezésű elemzésében a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A romániai magántelevíziók száma 173 (!). Kereskedelmi rádióból 300, kábeltelevízió társaságból 250 működik az országban, a napilapok száma pedig több százra rúg. Egyedül Bukarestben 18 jelenik meg, és szinte minden nagyobb város 3-4 helyi újsággal büszkélkedhet. A politikai befolyásolás végzetes következményekkel jár Románia sajtókultúrájára. Újságok leplezetlenül, pénzért kínálják fel szerkesztőségi cikkeiket bőkezű megrendelőknek. A független újságírást segítő bukaresti központ adatai szerint tavaly Romániában legalább 16 romániai újságírót ért fizikai bántalmazás. 2002-ben nyomtalanul eltűnt Iosif Costinas temesvári újságíró, aki a román titkosszolgálatról és a szervezett bűnözésről írt cikkeket. Holttestének darabjait egy évvel később egy vasúti töltésen találták meg. /A FAZ a romániai "szabad sajtóról". = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 3./

2004. december 8.

A kettős állampolgárságról szóló magyarországi népszavazásnak az a legnagyobb baja, hogy egyáltalán megtartották, hiszen nem ez volt a legmegfelelőbb eszköz a kérdés megoldására – ezt fejtik ki a dec. 7-i romániai magyar napilapok. A román lapok közül az Adevarul kifejtette: a népszavazáson a magyarok "józanságról" és európai érettségről tettek tanúbizonyságot. Az újvidéki Magyar Szó azt írta, hogy felmerül a felelősség kérdése "a népszavazás kiíratásáért, illetve annak kinyíratásáért, az anyaországba vetett hit gyújtogatásáért és az elromantizált nemzetbálvány imádatára való bujtogatásért". "A mai Magyarországon nincs kétmillió magyar, aki fontosabbnak tartja a nemzetet, mint saját egyéni (mégoly kisszerű) boldogulását. Ezt meg kell hallanunk, meg kell értenünk, és ennek tudatában kell cselekednünk". A pozsonyi Új Szó szerint sokakban joggal kelt visszatetszést, hogy Magyarország miniszterelnöke a "legsötétebb szociális demagógia érvrendszerével" a "nem" mellett tette le voksát a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson. Új időszámítás kezdődik a magyar–magyar kapcsolatokban. Az "anyaország" ugyanis most egyértelműen tudtunkra adta: nem kér belőlünk" – olvasható a lapban. A magyar kormánypártok: "Aljas (bel)politikai játszma eszközeivé tettek bennünket, pártpolitikaivá silányítva a nemzetpolitikai ügyet, majd – sokadszor – rólunk, de nélkülünk döntöttek", amikor azzal riogatták a választópolgárt, hogy "csapatostul fognak beözönleni ezek a jöttmentek, és felzabálják a szociális ellátórendszert". A belgrádi Politika is úgy értékeli: a magyar kisebbség kettős állampolgárságáról szóló magyarországi népszavazás az anyaország pofonja volt a határon túl élő nemzettársaknak. A lap szerint a népszavazási kampány során a magyarországi médiákban a demagóg pragmatizmus és a nemzeti populizmus csapott össze, s úgy tűnik, hogy inkább választási kampányról volt szó, nem a szomszédságban élő kisebbségről való gondoskodásról. A Frankfurter Allgemeine Zeitung címben is idézte Markó Bélát, az RMDSZ vezetőjét, aki szerint a határokon túli magyarok nagy része csalódott, mivel "a pártpolitika legyőzte a nemzetpolitikát". A Neue Züricher Zeitung konzervatív svájci napilap Hidegzuhany a Fidesz számára, az eredménytelen népszavazás a szocialistákat erősíti címmel elemezte a népszavazás kimenetelét. /"Aljas belpolitikai játszma eszközeivé tettek bennünket!" Lapvélemények a magyarországi referendumról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

2006. március 2.

Andrei Marga, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Akadémiai Tanácsának elnöke bejelentette, hogy bepereli Kertész Imre Nobel-díjas írót a Frankfurter Allgemeinen Zeitung február 22-i számában közölt cikk /Ceausescus Lehranstalt – Imre Kertesz protestiertgegen die rumänische Staatsuniversität in Klausenburg/ miatt. Marga szerint Kertész nem ismeri a BBTE szerkezetét, hiszen az író – Marga szerint – úgy tudja, hogy a kolozsvári egyetemen nem létezik magyar nyelvű oktatás. Az akadémiai tanács elnöke szerint a cikkből kiderül, hogy Kertésznek „fogalma sincs „ az 1989 után a magyar nyelvű oktatás kapcsán folytatott vitákról. Marga szerint Kertész a cikkben összetéveszti a multikulturalizmust a nacionalizmussal. Margának meggyőződése, hogy a cikket nem Kertész írta, de mivel az írás az ő neve alatt jelent meg a német lapban, ezért kénytelen ehhez a jogi lépéséhez folyamodni. Emlékeztetett, hogy mindketten Herder-ösztöndíjasok, ezért ennek a díjnak az odaítélésével megbízott hamburgi Alfred Toepfer Alapítvány megkérte őket, hogy Hamburgban vagy Bécsben nyilvános vitában tisztázzák álláspontjukat a kérdésről. Marga közölte: hamburgi kollégái vizsgálják jelenleg, hogy Kertészt magyar vagy német bíróság elé hívja, hiszen az író magyar és német állampolgársággal egyaránt rendelkezik. Valóban nem Kertész írta a cikket – jelentette ki a Szabadságnak Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) egyik vezetője. Korábban a BKB egyik sajtótájékoztatóján be is mutatták a cikket, amelyből kiderül, hogy a cikk szerzője Reinhart Olt, aki a Bolyai Egyetem létrehozását szorgalmazó, 79 tudós által aláírt levél ismertetéséről szóló tudósításában kiemelte a címben Kertész nevét. Hantz szerint Kertésznek csak annyi köze van a cikkhez, mint a többi tudósnak. Marga nem kívánta kommentálni a Magyar Rektori Konferencia nyilatkozatát. A magyarországi testület közölte: személyes megkereséssel is kezdeményezni fogja, hogy az egyetem szenátusa újratárgyalja a magyar karok létrehozására vonatkozó kérést. A Szabadság azon kérdésére, hogy ha a magyar oktatók közgyűlése a részleges bojkott mellett dönt, akkor kezdeményezik-e az oktatók megbüntetését, Marga kifejtette: ezeket a személyeket kénytelenek lesznek helyettesíteni, hogy az egyetem tovább működhessen. Az MSZP, a magyar kormánypárt támogatja az önálló, államilag finanszírozott erdélyi magyar egyetem ügyét. Közleményük szerint a multikulturalizmus hosszú távú fenntartása az egész térség érdeke. Ezt gazdagíthatja az együttműködésre képes önálló egyetem. A megoldás kialakításában irányadónak tekintik az RMDSZ álláspontját. /Borbély Tamás: Andrei Marga bepereli Kertész Imrét. Félretájékoztatással vádolják a Nobel-díjas írót. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./

2006. március 3.

Március 2-án tartották a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar oktatóinak közgyűlést. Salat Levente, a magyar tagozatért felelős rektor-helyettes kifejtette: ha nem sikerül közös álláspontot kialakítaniuk a magyar oktatóknak, akkor benyújtja lemondását. Tizenötperces áramszünet volt a tanácskozás idején. A közgyűlést megelőzően, március 2-án az egyetem rektora, Nicolae Bocsan újabb fenyegető közleményt adott ki, amelyben leszögezte: mivel több külföldi újság ellenőrzés nélkül közölte azt, amit „a jelentéktelen létszámú oktatócsoport” az egyetemről mondott, vizsgálja annak a lehetőségét, hogy az oktatási intézményről „hamis adatok közlésével félretájékoztató személyek és újságírók” ellen pert indítson. Hozzátette: az egyetem jogi szakértői azt a lehetőséget is vizsgálják, hogy a szóban forgó személyeket román és külföldi bíróságok elé állítsák. A dokumentum konkrétan senkit nem nevezett meg, vélhetően az egyetem vezetősége ezzel a figyelmeztetéssel próbálta megakadályozni az egyetem multikulturális jellegére vonatkozó nyilvános vita folytatását. Egy dokumentumban az egyetem több dékánja kifejtette, hogy az eddigi vitában a magyar karok vagy az önálló magyar egyetem akkreditálásának a kérdése elsikkadt. Név szerint Kötő József oktatási államtitkárt említették, kételyeiket fejezve ki afelől, hogy az RMDSZ színeit képviselő tisztségviselő ne ismerné az egyetem akkreditálására vonatkozó szigorú szabályokat. A dékánok szerint a BBTE-nek az akkreditációra vonatkozó jogát senki nem használhatja fel más egyetemi struktúrák létrehozására. /Borbély Tamás: Közös álláspontról egyeztettek a magyar oktatók. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./ „Nem vagyok elragadtatva attól, ami a kolozsvári magyar egyetem ügyével kapcsolatban a személyem körül történik” – nyilatkozta az Új Magyar Szónak Kertész Imre Nobel-díjas író Andrei Marga azon szándékára, hogy bepereli Kertészt amiatt a cikk miatt, amely a Frankfurter Allgemeine Zeitung német napilapban a Babes-Bolyai Tudományegyetemen indítandó három magyar karról megjelent. A várható perrel kapcsolatban Kertész Imre nem kívánt megjegyzést tenni. Ugyanezt a cikkre reagált március 2-án nyílt levéllel Nicolae Bocsan rektor, Serban Agachi, Wolfgang Breckner, Szamosközy István és Gyémánt László, a BBTE professzorai. Válaszuk szerint 1989 óta a BBTE rektorai azon munkálkodtak, hogy többnyelvű és multikulturális intézményt alakítsanak ki. A levél írói úgy gondolják, minden normálisan gondolkodó ember számára fontos, hogy román, magyar, német nyelven legyen tanítás, valamint létezzen judaisztikai tanulmányok szak. Az egyetem soha nem tett semmit, hogy megakadályozza a román, magyar, német, héber vagy más nemzeti kisebbség nyelvén történő oktatást, állítják. A levél végén leszögezik: jó lenne, ha azok, akik a Babes-Bolyai Tudományegyetemről írnak, erkölcsi és intellektuális kötelességüknek éreznék, hogy utánanézzenek, miről írnak. Áramszünet sötétítette el a termet amelyben a magyar oktatók közgyűlése folyt. Az egyetem tanárai a sötétben is folytatták a megoldáskeresést. A BKB közgyűlés előtti szándéka az volt, hogy bizalmi szavazást javasol a rektor-helyettesek, Salat Levente, Nagy László, valamint az akadémiai tanács alelnökének, Szamosközi Istvánnak leváltásáról. A BKB szerint ez lehetne az első lépés az egyetem működésének bojkottja felé. Erre Nagy László az ÚMSZ-nek kifejtette, hogy „ha az oktatók nagy része úgy gondolja, hogy nem végzik megfelelően a munkájukat, akkor elgondolkodnak a lemondásuk benyújtásán, de a közgyűlésnek nincs hatásköre a tisztségükből való leváltásra.” A közgyűlést Salat Levente és Szamosközi István hívta össze. Salat Levente jelezte, amennyiben a közgyűlés olyan, az önálló magyar egyetem megvalósítását célzó ütemtervet fogad el, amit ő nem tud vállalni, akkor lemond, „ha azonban van lehetőség az egységre, az egységes cselekvésre, akkor tovább is vállalja a küzdelmet.” A BKB képviselői ismertették tevékenységüket. /Debreczeni Hajnal, Salamon Márton László: BBTE: sötétben tapogatóztak. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./ Gabriel Bethlen, Ioan Sigismund, Stefan Bathory – ezek a nevek szerepeknek a BBTE honlapjának angol nyelvű változatán (http://ubbcluj.ro/www-en/despre/istoric.htm). A románul vagy magyarul nem beszélőknek az angol verzió az egyetlen lehetőség arra, hogy tájékozódjanak az egyetemről, a német nyelvű rész nem tartalmaz ilyen irányú információkat. A dokumentum homályosan kezeli a történelmi tényeket, nem derül ki, hogy a kolozsvári tanintézetek, amelyek megelőzték Kolozsvár magyar egyetemét, magyar kezdeményezések voltak. Viszont ha valaki magyarul is el akarja olvasni az egyetem történetét, akkor azt tapasztalja, hogy ez a fejezet hiányzik. A magyar verzióban megjelenik a kapcsolat „Az egyetem története”, ám rákattintva üres az oldal. A magyar oktatók aláírásgyűjtést is kezdeményeztek annak érdekében, hogy magyarul is megjelenjen egy korrekt történeti felvezetés, de ennek nem lett eredménye. /(I. I. Cs.): Gabriel Bethlen. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

2006. május 25.

A magyar karokért és az egyetemért küzdő Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) egy tekintélyes német lapban megjelent cikk alapján Andrei Margát, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Akadémiai Tanácsának elnökét Ceausescu dicsőítésével, a kommunizmus alatt tisztség betöltésével, valamint cenzori feladatok ellátásával vádolta. Hantz Péter, a BKB szóvivője a Frankfurter Allgemaine Zeitung május 22-i cikkét ismertette, amely élesen bírálja a BBTE-t, mivel az nem biztosítja a magyar felsőoktatás megfelelő fejlődését. A cikk Andrei Margának a múltjára is kitér. Hantzék a sajtótájékoztatón egykori, Marga által aláírt újságcikkeket mutattak be, melyekben Nicolae Ceausescu diktátort dicsőítette, és az egyetem egykori rádiójának cenzoraként is működött. A kolozsvári egyetem sajtóközleményben határozottan visszautasította a BKB-sok „alaptalan és rágalmazó” vádjait, miszerint a BBTE-n diszkriminálnák a magyar diákokat. Az egyetem vezetősége elítéli az intézmény személyiségei ellen irányuló befeketítési szándékkal születő támadásokat. Szász Csaba, a BKB tagja emlékeztetett, hogy tavaly decemberben egy petícióval keresték meg az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot. Azt kérték a tanácstól, hogy a magyaroknak idegen nyelvként oktassák az államnyelvet, a vizsgakövetelmények is ehhez igazodjanak. A diszkriminációellenes tanács válaszában elismerte, hogy román és magyar gyerekek között e tekintetben sérül az esélyegyenlőség elve. A sajtótájékoztatón jelen levő Kása Zoltán, a BBTE matematika szakos oktatója közölte: az általuk megkeresett jogászok szerint a Bolyai Egyetem jogilag továbbra is létezik, mivel a Babes és a Bolyai Egyetem összeolvadásából létrejött Babes–Bolyai Tudományegyetem alapító okirata nem létezik. /B. T.: Andrei Marga kommunista múltját bányászta elő a BKB. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./

2006. május 26.

Holtvágányra kerülhet az erdélyi magyar felsőoktatás kérdése az elmúlt hónapokban szívvel-lélekkel a magyar felsőoktatás fokozottabb önállósulásáért küzdő Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) hangnemváltása miatt. A Frankfurter Allgemeine Zeitung cikke alapján Andrei Marga hírnevének a befeketítésére tett törekvés azt jelzi, hogy a BKB szakmai területről a személyeskedés ingoványos talajára akarja tolni a vitát, írta Borbély Tamás, a lap munkatársa. /Borbély Tamás: Holtvágányon az egyetemkérdés? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./

2006. június 22.

Parti Nagy Lajos Hősöm tere című regényét az a soproni születésű Mora Terézia fordította németre, aki Németország ünnepelt írójaként látogatott vissza szülőhazájába. Esterházy Péter Harmonia caelestis-ét is Mora Terézia ültette át németre, az ő regényeit viszont Nádori Lídia és Rácz Erzsébet fordította magyarra, mert az 1971-ben született, de 1990 óta Berlinben élő hölgy anyanyelvéről csak fordít, de szépirodalmat németül alkot. Nagyjából minden harmadik magyar hazánk határain kívül él. Közülük a tollforgatók vagy nyelvet váltottak idegenben (mint például Arthur Koestler, Arnóthy Kriszta, Mikes György, Ephraim Kishont, azaz Kishont Ferenc vagy Sebestyén György, aki a Magyar Nemzet cikkírójából lett az osztrákok legolvasottabb írója s a bécsi PEN főtitkára), avagy megőrizték anyanyelvüket s magyarul alkottak, mint Márai Sándor, Cs. Szabó László, Kabdebó Tamás, Határ Győző, Gömöri György és még annyian mások. Lénárd Sándor csak nyolc esztendőt élt Magyarországon (latinra fordította a Micimackót), németül írott verseit Nemes Nagy Ágnes és Weöres Sándor, a római konyháról írott szakácskönyvét pedig Tandori Dezső és Tandori Ágnes terelte vissza a fogantató anyanyelvhez. Az oslói Sulyok Vince norvégra fordította többek között Csoóri Sándor írásait Mennesker, grener (Emberek, ágak) címmel. A legutóbb Széchenyiről írott könyvével feltűnt Oplatka András németül írja cikkeit (Andreas Oplatka néven) a Neue Züricher Zeitung hasábjain, akárcsak Georg Paul Hefty (Hefty György) a Frankfurter Allgemeine Zeitungban, de ha egy sajtótájékoztatón találkoznak, anyanyelvükön érintkeznek egymással. /Juhani Nagy János: Magyar fordít magyart. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

2006. június 29.

Andrei Marga felügyelte a Román Kommunista Párt részéről 1972–73-ban a kolozsvári diákrádió adásait. A Babes–Bolyai Tudományegyetem akadémiai tanácsának jelenlegi elnöke abban az időszakban több esetben cenzorként lépett fel az adások szerkesztőivel szemben. A Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain májusban megírt, a Bolyai Kezdeményező Bizottság által Kolozsváron is ismertetett információt a magyar diákrádió egykori főszerkesztői erősítették meg. Gáspár Sándor a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa elmondta, 1972 őszén ő vezette a kolozsvári bentlakásokban hallgatható vezetékes diákrádió heti rendszerességgel sugárzott magyar adását. Egyik műsorban azt próbálta feldolgozni: miért nem lakhat négy magyar diák együtt egy négyágyas bentlakásszobában; miért kell vegyesen lakniuk a diákszállásokon a román és a magyar diákoknak? Az adás sugárzása másnapján Andrei Marga felelősségre vonta. Kérte a szalagot, hogy meghallgathassa az adást, de ők akkorra már letörölték, emlékezett vissza Gáspár Sándor. Az ügy nem maradt következmények nélkül, Gáspárt megfenyegették, hogy kirúgják a diákrádiótól. Ez azonban nem történt meg. Így Gáspár 1973-ban békés körülmények között adhatta át a stafétabotot utódjának, Patrubány Miklósnak. Patrubánynak már kötelező volt heti rendszerességgel előzetesen bemutatnia a műsortervet. Amint visszaemlékezett: az első évben Margával kellett jóváhagyatnia a műsorokat. Patrubány hangsúlyozta, a rádióműsor felügyelete többszereplős volt, és Margának minden bizonnyal felettesei is voltak ebben az ügyben. „Több cenzora is volt az évek során az adásnak – idézte fel Patrubány. Andrei Marga egyébként 1971-ben szerzett diplomát az egyetemen. Fiatal tanársegédként mind a magyar, mind a román nyelvű adásokért felelt a párt vezetősége előtt. Ez a ranglétra második fokát jelentette, ugyanis Gáspár Sándor visszaemlékezése szerint a magyar adás Kutasi Róbert tanársegéd közvetlen felügyelete alá tartozott. /Gazda Árpád: Cenzor volt Andrei Marga? = Krónika (Kolozsvár), jún. 29./

2007. április 27.

Nincs jó külföldi visszhangja a román államfő felfüggesztésének. Parlamenti puccs – jellemezte az amerikai Wall Street Journal a megválasztott államelnök múlt heti felfüggesztését. A svájci Le Temps a háttérre is utal “Iliescu második puccsa” című írásában. A német Frankfurter Allgemeine Zeitung a torz romániai szelekciót hangsúlyozta: az államfőt nem gyengeségéért, ellenkezőleg, érdemeiért függesztették fel. Az sem világos, vajon milyen érv alapján “döbbentek rá” a liberálisok és az RMDSZ, hogy éppenséggel az SZDP–nagy-romániás–konzervatív csapat jelenti a demokrácia romániai oltalmazóját? – írta a lap munkatársa. /Chirmiciu András: Kritériumok. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 27./ A Nyugati Jelennel ellentétben a Népújság kiállt a változás mellett, mondván, Basescu elnök idején aki ellent mert mondani neki, annak vesznie kellett. /Mózes Edith: Ki árul luftballont? = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 27./

2007. november 3.

Gyurcsány Ferenc kormányfőről, MSZP-elnökről írt a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ). A Gyurcsány csillaga hanyatlik című elemzés alcíme: a magyar pártelnök-kormányfőt saját pártja buktathatja meg. A miniszterelnök tavalyi MSZP frakcióülésén elhangzott, botrányt kiváltó beszéde lépten-nyomon ,,üldözi őt”. A cikk beszámolt az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján, tavaly lezajlott tömeggyűlésekről, illetve véres összetűzésekről. A tüntetések idén októberben is megismétlődtek. Novemberre sztrájkok várhatók, néhány szakszervezet többnapos munkabeszüntetést jelentett be. Az egykori kormányfő, Orbán Viktor vezette polgári szövetség, a Fidesz által indított szüntelen támadások számára bőségesen adódik ,,elfogadható” ok. Amennyiben az előreláthatóan 2008 tavaszán tartandó népszavazáson a többség elutasítja a kormánynak a ― szavazás napirendjén szereplő ― kezdeményezéseit, az a kabinet cselekvőképességét kérdőjelezheti meg. Gyurcsány a „népszerűtlen reformok útján” kíván tovább haladni. Mindehhez ,,kínos korrupciós ügyek” is párosultak. Gyurcsány széke jelentősen inog. A lap megemlítette az SZDSZ egyik vezető politikusát, Horn Gábort, aki a közelmúltban szóba hozta a Fidesszel való koalíció lehetőségét, ,,csakis egy Orbán Viktor nélküli Fidesz-szel”. /Frankfurter Allgemeine Zeitung: Gyurcsány csillaga hanyatlik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 3./

2008. április 30.

Bénultság Budapesten – még lejjebb süllyedhet Magyarország? – így kommentálta a magyarországi helyzetet a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ). Ismeretes, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök átalakította kormányát a kisebbik koalíciós partner, az SZDSZ kormányból való kilépését követően. A FAZ szerint kétséges, hogy a Gyurcsány-kormány hátralévő idejében még jelentős reformokra kerülne sor. A társadalom egymással ellenséges ideológiai táborokra hasadt. Magyarország a tizenkét új európai uniós tagállam közül az egyetlen olyan ország, amelyet a nemzetközi pénzvilág ma negatívabban ítél meg, mint az EU-ba történt belépése előtt – írta a német napilap. /Bénultság Budapesten – még lejjebb süllyedhet Magyarország? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./

2009. március 14.

Senkinek szolgája címmel Sólyom László államfői tevékenységéről közölt elemzést március 13-i Frankfurter Allgemeine Zeitung. A szerző, Reinhard Olt a cikk alcímében hangsúlyozta, hogy a magyar államfő maximálisan kihasználja jogköreit, aktívan formálja országa politikáját. A konzervatív lap emlékeztetett arra, hogy Havasiné Orbán Máriát, Sólyom jelöltjét ismét nem fogadták el az MSZP képviselői. A Legfelsőbb Bíróság élére jelölt bírónő egyszer már elvesztett egy parlamenti szavazást, mert a magyar kormányfő, Gyurcsány pártja megtagadta tőle a támogatását. Sólyom László nem képviseli egyetlen politikai erő programját sem, hanem saját programja van. Határozottan és hajthatatlanul nyilatkozott az államfő a véleménynyilvánítás szabadságának kérdésében is. Ha az egész nemzet ügyeiről van szó, különös tekintettel az ország határain kívül élő magyarok jogaira, valamint a magyarországi nemzeti kisebbségek védelmére, Sólyom ezek legfőbb szószólója. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ,,hazugságbeszéde” nyomán kirobbant politikai válságot követően általános politikai ügyekben is többször megszólalt, s félreérthetetlenül világossá tette, hogy jobb lenne, ha a baloldali tábor kormányfőt cserélne. Sólyom ugyancsak keményen bírálta a korábbi miniszterelnököt, Orbán Viktort, a legerősebb ellenzéki párt vezetőjét, figyelmeztetve őt arra, hogy az utcán nem lehet elérni kormányváltást. Sólyom László államfő és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök közötti viszony kezdettől fogva feszült volt. /Senkinek szolgája (Sólyom László államfői tevékenységéről). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 14./

2009. május 15.

Az Új Magyar Szó időnként átvesz baloldali lapokból cikkeket. A mostani szám három cikket vett át, ezek Ijesztő irányok alcímmel mutatják a lapok által jellemzett helyzetet: a/ Gyurcsány Ferenc nyomtalanul eltűnt, írta Lengyel László, hívei nem zokognak. Gyurcsány nem hagyott betölthetetlen űrt maga után, nem hagyott hátra semmit. Lengyel László megjegyezte, Orbán Viktor se hagyna több nyomot maga után. A cikkíró szerint „súlytalan, üres egyéniségek szavaltak itt az elmúlt évtizedben!” Akarsz együttműködni a nemzetközi pénzügyi és politikai szereplőkkel vagy sem? „Ez kötelező megszorítási csomagot és reformokat jelent. A kormány, az MSZP, az SZDSZ, az MDF azt mondják: igen. A Jobbik: nem. A Fidesz: nem, de, igen, de – nem mondok semmit. ” „A kormány, az MSZP, az SZDSZ és az MDF többé-kevésbé belenyugodtak, hogy sorsunk a nemzetközi piacon dől el, a nemzetközi intézményekkel kell megfelelő tárgyalásokat lefolytatnunk, feltételeket kialkudnunk, hogy túléljük a válságot. ” Lengyel László Bethlen István miniszterelnök helyes döntéséhez hasonlítja ezt. Sőt: „Ide jutott Kádár János pártelnök 1982 tavaszán, amikor az IMF-be való belépés és hitel mellett határozott. ” Lengyel László szerint a Fidesz a vezérlő fejedelem varázspálcájában hisz. A cikkíró szerint: sok jóra nem számíthatunk. /Lengyel László, hvg. hu: Eltűntnek nyilvánítva. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./ b/ A Die Zeit nagy riportot közölt, a lap szerint a szélsőjobbra tolódó Magyarországról. Magyarországon nincs társadalmi konszenzus a szélsőjobboldallal szemben. Az államcsőddel fenyegető helyzet közepette az egyre hangosabb szélsőjobb „zsidókat és idegenszívűeket” támad meg – olvasható a Die Zeitben. A hetilap szerint Tamás Gáspár Miklóst, az ismert zsidó származású értelmiségit a Magyar Gárda egyik felvonuló egysége élén masírozó szakaszvezető ordítva úgy köszöntötte az utcán: „Heil Hitler, Tamás úr. Hogy van?” Németországban Esterházyt, Nádast és Dalost ismerik, tisztelik, ők azonban egy „lejárt kultúrához” tartoznak. A következő választáson kétharmados parlamenti többségre számító populista ellenzéki vezető, Orbán Viktor az elmúlt években a polgárokat a parlament ellenében játszotta ki. Vásárhelyi Mária szociológus szerint sok magyar polgárjognak tekinti az idegenellenes beállítottságot, a szélsőséges megnyilvánulások pedig szalonképesek lettek…. „Magyarországon olyan gyakran gyorsan és könnyen ejtik ki a „hazaáruló” szót, mint a kapucsínót. Korábban nem szívesen hallgattam meg, ha folyamatosan párhuzamokat vontak a mostani és az 1930-as évek közötti magyarországi állapotok között, de fokozatosan változik a véleményem” – idézte Esterházy Pétert a Frankfurter Allgeimene Zeitung (FAZ) abban a budapesti riportban, amelyet április közepén közölt a napilap. A Németországban nagy elismertségnek örvendő író, Nádas Péter arról beszélt, hogy Magyarországon most bosszulják meg magukat az elmúlt húsz év mulasztásai. Magyarország a régi struktúrákban él, a pártok felett nincs semmilyen ellenőrzés. Esterházy Péter a gazdasági nehézségek miatt megugrott, sok embert ellehetetlenítő devizahitel-törlesztési részletek kapcsán úgy fogalmazott: a magyarok nagyon tanulatlanok a pénzügyekben. Esterházy a Magyar Gárdát riasztónak és nevetségesnek gondolja. Gyurcsány Ferenc kormányfő lemondásában és utódlásában mindkét író a régi struktúrákat, az egykori MSZMP politikai bizottságára emlékeztető megoldásokat látja visszaköszönni. /Dési András, Népszabadság: Heil Hitler, Tamás úr, hogy van? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15 c/ Élőben még soha nem hallotta a Horst-Wessel-Liedet, mesélte Valkinak egy német kollégája, aki éppen Budapesten, az Úri utcai német nagykövetség épületében tartózkodott, amikor a holokauszt-tagadó egyenruhások felvonultak a várban. Egy olyan országban, amelynek alkotmányértelmezése szerint egy holokauszt-tagadó felvonulás a szabad véleménynyilvánítási és gyülekezési jog egyik természetes kifejezési formája, vajon miért lenne gond a „Die Fahne hoch!” („Magasra a zászlókat!”) kezdetű, lendületes indulóval? /Valki László, Élet és Irodalom: Élőben még soha. Ijesztő irányok. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

2009. augusztus 17.

Kisebbségellenesnek minősítette a szlovákiai nyelvtörvényt az Európai Nemzetiségek Föderalista Uniója (FUEV) a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című német lap beszámolója szerint. „Egy európai ország törvényei közé nem tartozhat olyan jogszabály, amely büntetni rendeli egy nyelv használatát” – mondta Hans Heinrich Hansen, a FUEV elnöke. „A magyar nem idegen nyelv Szlovákiában, hanem több mint 500 ezer állampolgár anyanyelve. A szlovák nemzetállamnak védenie és támogatnia kell polgárai anyanyel-vét, a magyar ajkúakét is” – mondta Hansen. Hozzátette: nemcsak a magyarokat sújtja „ez az esztelen törvény”, hanem például a rutén, a cigány és a német kisebbséget is. Jerzy Buzek, az EP elnöke az Európai Unió szellemével ellentétesnek nevezte a szlovákiai nyelvtörvényt, Peter Harry Carstensen, a németországi Schleswig-Holstein tartomány miniszterelnöke pedig azt szorgalmazza, hogy legyen külön kisebbségekért felelős biztos az Európai Bizottságban. /Kisebbségellenes a nyelvtörvény. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./

2009. október 30.

Az európai kisebbségekkel kapcsolatos – köztük a magyar–szlovák – konfliktus megoldására a tiroli példát ajánlotta a Frankfurter Allgemeine Zeitung október 29-i száma. Az újság Magyarországgal is rendszeresen foglalkozó bécsi tudósítója, Reinhard Olt terjedelmes cikkében föltette a kérdést: miként lehetne Európában választ találni az őshonos kisebbségekkel kapcsolatos konfliktusokra. Az Európa Tanács nem találta meg a módját annak, hogy úrrá legyen a kisebbségi konfliktusokban rejlő robbanásveszélyen. Európa 36 államában több mint 100 millió ember tartozik 340 kisebbséghez, vagyis a lakosság hetede. Az Európai Bizottság és az Európa Tanács inkább kívülállóként szemléli a kisebbségi konfliktusokat. Olt szerint a dél-tiroli megoldást nem lehet elégszer jó példaként említeni. Szlovákiában 500 000 magyar él, Romániában pedig 1,5 millió. Dél-Tirol példáján látni lehet, hogy a nemzeti (kulturális) összetartozás és egység, valamint a határon átnyúló együttműködés nemcsak lehetséges, de gazdasági területen sikert is hoz, a nemzetállami határok eltolása nélkül. Az Európai Bizottságnak és az Európa Tanácsnak gyakran kellene elvinnie Dél-Tirolba az államalkotó nemzetek és a kisebbségek képviselőit, hogy tanulmányozzák a németek (69,2 százalék), a ladinok (4,4 százalék) és az olaszok (26,4 százalék) egymás mellett-, illetve együttélését. /Megoldást a tiroli példa jelenthet. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./


lapozás: 1-30




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998