udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 15 találat lapozás: 1-15
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Freedom House (Washington)

2000. április 19.

Ápr. 20-án Temes megye Kormánybiztosi Hivatala a román­magyar határon átívelő együttműködés fejlesztéséről rendez vitanapot. Megvitatják azt a tanulmánytervezet, melyet a Freedom House Amerikai Alapítvány és az Amerikai Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége is támogat. A vita központi témája: a gazdasági és humán erők kapcsolatának, együttműködése fejlesztésének útkeresése az övezetben. A célkitűzésének megvalósításában Románia, Magyarország és Szlovákia kis- és középvállalkozói érintettek /Véleménycsere a határon átnyúló együttműködésről. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 19./

2001. augusztus 10.

A megvalósult szabadság és demokrácia tekintetében a kelet- és közép-európai, illetve a nem balti volt szovjet államok között éles választóvonalat mutat ki a washingtoni székhelyű, Freedom House nevű amerikai szabadságkutató intézet legutóbbi közzétett tanulmánya. Az átalakuló országokról szóló (Nations in Transit című), 434 oldalas jelentés az 1999. július 1. és 2000. október 31. közötti időszak mérvadó fejleményeit tekinti át. A 15 kelet- és közép-európai államból 10-ben megszilárdult a demokrácia, a többiben ez nem mondható el. Ezen utóbbi országcsoportból mindössze 4 állam - Oroszország, Ukrajna, Grúzia és Moldova - teljesítette a választások demokratikus lebonyolításának minimális feltételeit, és egy sem minősíthető stabil piacgazdaságnak. A szovjet tagköztársaságok jelentős részében ugyanakkor a kommunista nómenklatúra volt a függetlenné válás legfőbb szorgalmazó ereje. /Kárpáti János (MTI): Éles választóvonal a volt kommunista országok között - derül ki a Freedom House amerikai szabadságkutató intézet tanulmányából. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./

2001. szeptember 3.

A washingtoni Newseum nevet viselő sajtómúzeumban a Freedom House társadalmi szervezet A világ ezen a héten című rendezvénysorozatának keretében Magyarországnak és sajtójának szenteltek egy egész napot augusztus utolsó hetében. Az esemény során Jeszenszky Géza magyar nagykövet és Purger Tibor, az Újvidéki Magyar Szó és a Duna Tv tudósítója az Egyesült Államok fővárosa sajtójának képviselői és az érdeklődő közönség kérdéseire válaszolt a C-Span televízióadó egyenes adásában. A Szabadság a magyar határokon kívül rekedt magyar nemzetrészek megjelenítése felől érdeklődött a magyararországi sajtóban. Jeszenszky Géza exkluzív interjút adott a lapnak. Elmondta, hogy állandóan tájékoztatja az amerikai közvéleményt a magyar kisebbségek létéről, gondjairól. Az amerikai társadalom nem nagyon érti az etnikai kérdést. Tud ugyan a balkáni fegyveres konfliktusokról, látja tévén a borzalmakat, de annak okait már kevésbé ismeri. A balkáni vagy más problémák olykor alkalmasak a határon túli magyarok helyzetének a bemutatására. Az utóbbi két-három évben a nemzetközi közvélemény figyelmének előterébe kerülhetett, hogy a határokon túl élő magyarok erőszakmentesen küzdenek céljaikért. Az erdélyi magyarság már hosszú évek óta küzd az erdélyi magyar állami egyetemért. Közben a macedóniai Tetovóban is az állami albán nyelvű egyetem rejlik a feszültségek kirobbantásának fő okai között. Amikor a világ pénzügyileg is támogatja félmillió macedóniai albán egyetemét, akkor mennyire járna ugyanilyen támogatás a kétmillió erdélyi magyarnak. /Balló Áron: Magyar minta a Balkánnak, macedóniai érvek Erdélynek. Nemzetközi támogatást a kisebbségek békés küzdelméért. Exkluzív interjú Jeszenszky Gézával, a Magyar Köztársaság washingtoni nagykövetével. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./

2002. december 10.

A nyilvánossági nap új kezdeményezés, amely a magyar nagykövetség, a sajtót támogató alapítványok és a sajtó reprezentánsai közötti dialógust és információáramlást próbálja elősegíteni - foglalta össze Íjgyártó István, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete. Íjgyártó István meggyőződése, hogy a szélsőséges, már most sem jelentős megnyilvánulások Románia NATO-ba való meghívása után tovább fognak csökkenni. Az európai gazdaság recessziójának következtében a Magyarország és Románia közötti kereskedelem ebben az évben nem éri el 2001-es szintet. Az egymás országában élő kisebbségi közösségek tekintetében a Románia és Magyarország közötti viszonyt a folyamatos párbeszéd jellemzi. Bánfi Ferenc tábornok sikertörténetnek nevezte a SECI több európai országra kiterjedő bűnüldöző szervezet eddigi tevékenységét. A szervezet tavaly januárban kezdte meg működését, Bukarest székhellyel. Kelemen Hunor az RMDSZ média-nyilvánosság-politikájáról tájékoztatott. Az ideális az volna, ha lenne egy erdélyi magyar televízió és egy 24 órát sugárzó magyar rádióadás. Ha ez nem lehetséges, akkor a meglévő adások sugárzási idejének kiterjesztése a feladat. Jelenleg három magyar nyelven is sugárzó területi rádióadás is van Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Temesváron, Bukarestben pedig egy rövidebb adás. Danny Robertson, az USAID (United States Agency for Internatinal Development ) Romániai programjának igazgatója ismertette a szervezet eddigi tevékenységét és programját. Markó Attila kiemelte, hogy amikor a sajtó a roma nemzetiségűekről ír, nem mindig képes előítéletektől mentesen írni. A szenzációkra éhes román sajtóra inkább a partikuláris esetek általánosítása a jellemző. Cristina Guseth, a Freedom House igazgatója a szervezet tevékenységét ismertette. A Freedom House évente felmérést készít arról, hogy a világ országaiban mennyire tartják be az egyéni szabadságjogokat. A szervezet minősítése szerint a192 országból 86 szabadnak tekinthető, 59 részben szabadnak, 47 pedig nem tekinthető annak. Vincze Lóránd, a Román Rádió magyar adásának szerkesztője szerint a romániai magyar sajtó fejletlen, konkurencia nincs, a lapok példányszáma kicsi, a piac nem mutat fellendülést. /Szász Róbert: Nyilvánosság nap Bukarestben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./

2004. augusztus 5.

A Pro Demokrácia Alapítvány, a Román Akadémiai Társaság és a Freedom House a Tiszta Parlamentért vezetői találkoztak egy hete Markó Bélával, aki az RMDSZ álláspontját fejtette ki. Hasznosnak gondolja a kezdeményezést, mert tudni kell a jelöltek múltjáról, a Szekuritátéval való esetleges kapcsolatukról, de a mai helyzetükről is. Az RMDSZ-nek határozott érdeke a tisztább közélet megteremtése. Markó együttműködést ajánlott, arra kérte őket, hogy a jelöltek átvilágítása kapcsán keletkezett információkat osszák meg az RMDSZ-szel. Markó nem hiszi azt, hogy az RMDSZ-ben meglepetésekre kell számítani. Közismert, hogy ezelőtt négy évvel, amikor szekuritátés kapcsolatokról kaptak információkat az egyik RMDSZ-képviselőről, akkor az illetőt nyomban lemondatták. Az újságíró felvetette: Vannak az RMDSZ-ben is, akiknek feltűnően jól megy, de terjednek nehezen ellenőrizhető pletykák is. Markó válasza: aki egy szegény, létbizonytalansággal küszködő világban meggazdagodott, az ne tartson igényt még rokonszenvre is. Persze nem lehet egyenlőségjelet tegyen azok között, akik leleménnyel, ésszel, hozzáértéssel, helyzetfelismeréssel érvényesültek, és azok között, akik korrupcióval szereztek vagyont. /Makkai János: Erkölcs és politika. Tisztának lenni és tisztának is látszani. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 5./

2005. május 5.

A közelmúltban jó néhány intézmény, jelentés elmarasztalta a román államot, illetve a politikumot a sajtót ért nyomásgyakorlások, és általában a sajtószabadságot korlátozó tényezők miatt: a Freedom House, Agentia de Monitorizarea Presei, a Román Akadémiai Társaság (SAR), az SEENPM (South Eastern European Network for the Professionalization of the Media) tanulmánya, de Pierre Moscovici EU raportőr jelentése is megemlíti e témát. Már az alkotmányban is van egy-két furcsaság. A 30. szakasz szerint: „A törvény tiltja az ország és a nemzet gyalázását, (…), a területi szeparatizmusra vagy a nyilvános erőszakra való uszítást, valamint a jó erkölccsel ellenkező obszcén megnyilvánulásokat.” Mi számít ország, illetve nemzet gyalázásnak, ki és mi alapján dönti el, hogy mi az obszcén megnyilvánulás? És ha valaki a szeparatizmus gondolatával ért egyet? Ez büntetendő? A román rádió és tévétársaságok szervezését és működését szabályozó törvény meghatározza a közszolgálatiság mibenlétét is: mutassa be a román nyelv értékeit, a nemzeti és egyetemes, illetve a nemzeti kisebbségek autentikus kulturális és tudományos alkotásait, „harcoljon az ország függetlenségéért és nemzeti egységéért (sic!-szerk.), az emberi méltóságért, igazságért és törvényességért.” Gyakori újságírói tapasztalat, hogy a közhivatalok megtagadják az igényelt adatokat, mivel a sok kétértelmű megfogalmazás kibúvókra, önkényes döntésekre ad lehetőséget. A televízió elfogult, ezt mutatta a Sajtómonitorizáló Ügynökség felmérése a kormánypárt választások előtti szerepeltetéséről. Az RTV1 a következő arányban szerepeltette képernyőjén a pártokat: kormánypárt 72%, ellenzéki 26%, RMDSZ 2%. A kilencvenes évek elején, bányaszjárás idején a „rendcsinálás céljából” Bukarestbe hívott bányászokkal, mint a „munkásosztály megbízható elemeivel”, szószerint szétverették nemcsak az ellenzéki megmozdulást, hanem az ellenzéki pártok székházait, az ellenzéki szerkesztőségeket. A közszolgálatinak nevezett tévé készségesen beszámolt az ott talált drogokról, dollárokról. A posztkommunista hatalom elsősorban ott vesztette el a ’96-os választásokat, ahol a kereskedelmi tévék (PRO TV és az Antena 1) elterjedtek. A törvények azon pontjai, amelyek kiszolgáltatják a sajtót a politikumnak, megmaradtak. A Capital gazdasági hetilapnak 13 városbeli 22 helyi tévéadó tavalyi monitorizálása nyomán tizenegyről sikerült beazonosítania, hogy az SZDP, öt pedig a NLP közvetett vagy közvetlen irányítása alatt áll. A többiről sem állították a szerzők, hogy függetlenek lennének a politikumtól. Nem sikerölt megtudni, hogy a román média híreit uraló Mediafax hírügynökségnek kik az igazi tulajdonosai. /Herédi Zsolt: Szabad sajtó? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3., folyt.: máj. 4., 5./

2006. január 23.

Január 20–21-én Kolozsváron a régió gazdasági újságírói számára rendezett szemináriumot a Freedom House Alapítvány, a Banc Post és a Helyi Lapkiadók Munkáltatóinak Egyesülete (APEL). Az előadások kitértek a privatizáció módszereire és következményeire, a bankrendszer mai kihívásaira, továbbá a romániai tőkepiac helyzetére. /Ö.I.B.: Gazdasági szeminárium Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

2006. október 19.

A képviselőház elnökéhez fordult több befolyásos civil szervezet, és arra kérték Bogdan Olteanut, hogy küldje vissza az alsóház jogi bizottságához a Feddhetetlenségi Ügynökség létrehozásáról szóló törvénytervezetet. Az Academia Catavencu Sajtófigyelő Ügynökség, a Pro Demokrácia Egyesület, a Freedom House romániai kirendeltsége, a Társadalmi Párbeszédért Csoport, a Független Újságírás Központja, a Temesvár Társaság, illetve a Román Akadémiai Társaság vezetői levelükben kifejtették: alkalmazhatatlanná vált a tervezet azt követően, hogy a képviselőház jogi bizottságában a honatyák gyökeresen megváltoztatták a törvény szövegét. Az RMDSZ az emberi jogok sérülésére hivatkozva nem támogatja a kormány által előterjesztett szövegváltozatot. /-or-:/Macovei Feddhetetlenségi Ügynökségét civil szervezetek támogatják. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./

2006. november 2.

Részlegesen szabadnak minősítette a román sajtót a 2005-ös évről készült jelentésében a Freedom House. Azok, akik a romániai magyar sajtó szabadságát kétségbe vonják, mindenekelőtt a sajtó és a politikai osztály viszonyát boncolgatják. A romániai magyar média ma jóval differenciáltabb, így gyakorlatilag a politikai életben, illetve a közéletben szereplő valamennyi érdekcsoport közlési lehetőséghez jut. Az erdélyi magyar médiafogyasztó hozzáférhet a rivális politikai csoportok álláspontjához. A sajtószabadság korlátja, hogy egyik országos napilap sem igazán piacvezető, a megyei napilapokat pedig nem terjesztik a megyehatárokon túl. Az erdélyi magyar sajtó sokszínűsége így azok számára válik elérhetővé, akik a világhálón naponta több lapot is olvasnak. Kevesen vannak. Pár százan. A terjesztés szabadsága épp olyan fontos, mint a kinyomtatás szabadsága. /Ambrus Attila: Szabad, nem szabad? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

2007. május 3.

Romániában a sajtó csak részlegesen szabad – derült ki a Freedom House-nak a sajtószabadságról készült 2006-os jelentésében. Ebbe a csoportba tartozik Bulgária, Horvátország, Montenegró és Szerbia is. A „nem szabad sajtó” kategóriába többnyire a szovjet utódállamok kerültek, élen Moldova Köztársasággal. Az általános rangsorban Románia a 90. helyen van, olyan országok után, mint Brazília, Nicaragua, Peru. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) szerint tagországaiban túlságosan sok információt minősítenek államtitoknak, rejtenek el a nyilvánosság és a sajtó elől, ami a hidegháborúra volt jellemző; manapság az új keletű terrorfenyegetettséggel indokolják a titkossá minősítést. /Nem teljesen szabad a sajtó Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./

2007. május 4.

A Freedom House jelentése szerint Romániában a sajtószabadság nem teljes. Magyari Tivadar médiaszociológus rámutatott, Romániában a különböző televízióknál, rádióknál még csak nem is mímelik a távolságtartást, szinte „felvállalt pártosság” van. A kisebbségi sajtó mindig rosszul fog állni a reklámpiacon, éppen azért, mert kisebbségi. A kisebbségi sajtó szabadságáról Magyari elmondta, hogy egy adott közösséget tájékoztat mindenféle információt nyújtva. A kisebbségi közösség „napirenden levő domináns fájdalmai, problémái túltengenek ebben a sajtóban”, ebből nehéz kimozdulni. A mai középkorúak nosztalgiából még megrendelik a lapot, a tizen-, huszonévesek azon már nem. Azok a fiatalok, akik a számítógép előtt töltik napjaikat, az internetes sajtót sem olvassák. Azok a mai fiatalok viszont, akik otthon újságolvasáshoz szoktak, igénylik ezt, és előfizetnek a lapokra. /Sz. K. : A román médiában még csak nem is mímelik a távolságtartást. Beszélgetés Magyari Tivadar médiaszociológussal. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 4./

2007. június 27.

Puskás Bálint alkotmánybírói kinevezését kifogásolja több emberjogi szervezet. A bukaresti sajtótájékoztatón, amelyet az Academia de Advocacy, a Freedom House, a Társadalmi Párbeszéd Csoport, a Polgári Szövetség, a Temesvár Társaság tartott, az Országos Feddhetetlenségi Tanácsba (OFT) meg az alkotmánybíróságba javasolt, illetve kinevezett személyeket kifogásolták. Elmondták, hogy mind Puskás Bálint, mind az RMDSZ által az OFT-be javasolt Pete István rajta volt a Tiszta Parlamentért Koalíció 2004-ben kiállított feketelistáján (Verestóy Attilával együtt). Puskás Bálint esetében feltették a kérdést: hogyan lehet alkotmánybíró olyan személy, aki szövetkezeti jogászként dolgozott, semmiféle polgári vagy büntetőjogi gyakorlattal nem rendelkezik, nem dolgozott az igazságügyben? /Szekeres Attila: Kiből lehet alkotmánybíró!? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 27./

2007. szeptember 24.

Tudor Chiuariu igazságügyi miniszter súlyos vádakat sorolt fel Monica Macovei korábbi igazságügyi minisztert, valamint a polgári társadalom egyes képviselőit illetően. A vádak az országos korrupcióellenes stratégiáról készített független jelentés megszervezésére vonatkoztak, amelyet a Freedom House készített el annakidején. Chiuariu szerint a hamis, megszervezett versenytárgyalások egyikét képezi az a módszer, amikor egy cég megnyeri a tárgyalást, de a munkát átadja egy másik „barát” cégnek, vagy amikor a „barát” előre rendelkezik a versenytárgyalás tárgyát képező javakkal vagy szolgáltatásokkal, és hozzásegítik ezek felhasználásához. A miniszter szerint ilyen „felajánlott” versenytárgyalást képezett az is, amelynek alapján a Freedom House elkészítette jelentését a 2001–2004 időszak korrupcióellenes stratégiájának eredményességéről, a következő időszakra vonatkozó ajánlásairól. A jelentést és ajánlást még 2004-ben kidolgozták, miközben a tárgyalást 2005 márciusában tartották meg – állította a miniszter, aki szerint a feladatfüzetben lévő iratok hamisítottak. Chiuariu érdekellentétre hivatkozott több személy esetében, akik ugyanakkor voltak az Igazságügyi Minisztérium és a Freedom House alkalmazottai. A Freedom House sajtóközleményben tagadta a szerinte alaptalan vádakat. Vádolja elődjét az igazságügyi miniszter. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

2008. április 30.

Magyarországon szabad a sajtó, az egymással versengő sajtótermékek széles köre általánosságban állami beavatkozás nélkül működik, az állami tulajdonú média többsége azonban enyhén kormánypárti elfogultságú – állapította meg a sajtószabadság nemzetközi helyzetéről közzétett éves jelentésében a washingtoni Freedom House. A civil szervezet a tavalyival és tavalyelőttivel megegyező értéket, 21 pontot adott Magyarországnak a sajtószabadság fokát mérő, 0-tól 100 pontig terjedő skálán. /Némi kormánypárti elfogultság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./

2008. június 25.

Miközben nemzetközi intézmények elítélik a romániai korrupcióellenes harc hatékonyságát, a bukaresti parlament létszám híján elhalasztotta a döntést Adrian Nastase exminiszterelnök és Miron Mitrea volt szállításügyi miniszter korrupciógyanús ügyében. A Világbank és a Freedom House emberjogi szervezet most bemutatott jelentéséből kiviláglik: a jelenséggel szemben Románia körülbelül ugyanolyan eredménnyel képes felvenni a harcot, mint például a demokratikus berendezkedéséről „közismert” Lesotho vagy Trinidad és Tobago. A román parlament továbbra is menedéket nyújt a büntetőjogi felelősségre vonás alól Nastasénak és társainak. /Rostás Szabolcs: Kétes szolidaritás. = Krónika (Kolozsvár), jún. 25./


lapozás: 1-15




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998