udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 118 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 91-118
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Gorog Katolikus Egyhaz lasd meg Romaniai Gorog Katolikus Egyhaz

1991. május 22.

Ioan Robu, Bukarest római katolikus érseke sértőnek minősítette Teoctist pátriárka nyilatkozatát, aki erőszakosnak nevezte a balázsfalvi templom elfoglalását. A balázsfalvi székesegyház a görög katolikusoké volt, 1948-ban, a görög katolikus egyház betiltásakor a templom az ortodoxok kezébe került. Ezt a templomot foglalták vissza a hívek Alexandru Todea érsek vezetésével. A Romania Libera "Teoctisttal kihátrálva Európából" címmel szintén elítélte Teoctist nyilatkozatát, melyben hadat üzent a pápának. A középkor óta nem volt ilyen csatakiáltás, írta a lap. /MTI/ Előzmény, a nyilatkozat: máj. 20.

1991. július 24.

Ünnepélyesen beiktatták tisztségébe Alexandru Todeát, a görög katolikus egyház bíborosát. A szertartáson jelen volt Petre Roman miniszterelnök is. /MTI/

1991. augusztus 18.

Beke György mutatta be az olvasóknak a nagy példányszámú Romania Mare hetilapot, amely magyargyűlölő cikkek végtelen sorát hozza. A lap egy esztendős fennállása alkalmából kiadott, jún. 7-i számában Ion Antonescu marsall - a meggyilkolt hős címen emlékezett a háborús bűnösre. A román művelődésügyi miniszter két teljes oldalt kap "Andrei Plesu, egy bandita a román kormányban" címmel. A Romania Mare dühödten kirohant Tom Lantos és Soros György ellen. A román görög katolikus egyház mártír főpapját, Alexandru Todea bíborost Júdásnak, bálványimádónak, gyűlöletes alaknak, apokaliptikus szörnynek nevezte, aki ráadásul prédikációkat mond "a románok számára olyannyira elviselhetetlen nyelven, magyarul." Alexandru Todeát 1951-ben életfogytig tartó börtönre ítélte a bukaresti hadbíróság, három éven át Márton Áron püspök cellatársa volt, mindig a legnagyobb tisztelettel beszélt Márton Áron helytállásáról. Todeát 16 év után engedték szabadon, amikor bekapcsolódott a betiltott görög katolikus egyház titkos működésébe. Todea szelíden nyilatkozott a Romania Marében személyét ért durva támadásról: szeretné elősegíteni ennek a nemzetnek a kulturális és erkölcsi felemelkedését. /Cuvintul, jún. 25./ A művelődési minisztérium viszont júl. 22-i közleményében erélyesen elítélte a Romania Mare és az Europa lapokat. Ezek a kiadványok gyűlöletet szítanak más népek iránt, rontják az ország hitelét, erőszakra bujtogatnak, vasgárdista szelleműek, élesztgetik a nosztalgiát a diktatúra, annak képviselői és kiszolgálói iránt. Hozzá kell tenni, hogy amíg egyik minisztérium elítéli a lapot, a másik díjjal jutalmazza. /Beke György: Tények válasza. A mártíromság folytatódik. = Ring (Budapest), aug. 18./

1992. augusztus 12.

A kormány aug. 12-én kelt határozata értelmében a görög- katolikus egyház visszakapja az államosítás során kisajátított javait. Murvai László a Romániai Magyar Szóban megjegyezte, hogy az 1948-as 176-os dekrétum alapján Romániában 1593 iskolát államosítottak, amelyből 1300 magyar tannyelvű egyházi iskola volt. Remélhető, hogy olyan kormányhatározatot is hoznak, hogy az akkor elvett 468 római katolikus, 531 református, 266 evangélikus-lutheránus és 35 unitárius magyar tannyelvű, egyházi tulajdonban levő iskolát /épületet és felszerelést/ szintén visszaadják. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./

1992. szeptember 11.

Szept. 7-től tapasztalatszerző körutat tesz Erdélyben dr. Robert Hamerton-Kelly, a kaliforniai Standford Egyetem professzora, dr. Matus János és dr. Vogel Sándor /a Magyar Külügyi Intézet két munkatársa/. A magyar-román etnikumközi viszonyokat vizsgálják. Kolozsvárott találkoztak az RMDSZ, a görög katolikus egyház képviselőivel, valamint magyar egyházi vezetőkkel. Kolozsvár után más erdélyi városokat is felkeresnek. /J. T. I.: Etnikai viszonyok amerikai szemmel. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

1992. október 6.

Okt. 6-án és 7-én Nagyváradon az Állami Egyetem részére le akarták foglalni a Református Egyházkerület püspöki székházát, ahol az államilag engedélyezett Sulyok István Református Főiskola előadásait akarták megkezdeni. Tőkés László püspök tiltakozott az eljárás ellen, követelve az állami tulajdonba vett egyházi ingatlanok visszaadását. Súlyos méltánytalanság, diszkrimináció, hangsúlyozta, hogy csak a görög katolikus egyház kapta vissza ingatlanait, a többi kisebbségi egyházat viszont továbbra is megfosztják épületeitől. /Pesti Hírlap, okt. 8., Tőkés László tiltakozó felhívása: Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 8., Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./ Tőkés László püspök Theodor Stolojan miniszterelnökhöz írt nyílt levelében tiltakozott az eljárás ellen, kérve a kormányfő intézkedését. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

1993. május 28.

A L`Osservatore Romano interjút közölt Jakubinyi Györggyel, Gyulafehérvár segédpüspökével, a romániai püspöki konferencia titkárával. A Vatikán ígéretet tett arra, hogy a pasztorális átszervezés következő lépéseként Gyulafehérvár és a többségében magyarok alkotta három erdélyi püspökség együtt formálna önálló egyházmegyét. A kétmilliós erdélyi magyarság fele katolikus. A Kárpátokon túl kétszázezer római katolikus él, ők a moldvai csángók. A görög katolikusokat a román nemzet árulóinak kiáltják ki az ortodoxok. "A nyugati típusú kereszténység az ortodoxok szemében kimondottan magyar jelenség, a mostani időkben együttműködni a katolikusokkal, ráadásul ha magyarok is, mindinkább veszélyes." Sem a római, sem a görög katolikus egyház nem kapta vissza épületeit, iskoláit. A két világháború között létezett Katolikus Státus 183 elemit és 32 középiskolát működtetett. /L`Osservatore Romano (Róma), máj. 28., ismertette: Népszabadság, jún. 10./

1994. július 23.

A pápa Lucian Muresant nevezte ki a romániai görög katolikus egyház élére, miután elfogadta a 82 éves Alexandru Todea érsek nyugalomba vonulási kérelmét. /Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./ Todea agyvérzés következtében megbénult, tolókocsihoz van kötve. II. János Pál pápa Gheorghe Gutiunak, Szamosújvár püspökének érseki címet adott, Ioan Sisistean lett Máramaros új püspöke. Todeát 1950-ben bebörtönözték, 1964-ben szabadult, de továbbra is házi őrizetben tartották. Háza a földalatti egyház központjává vált. 1990-ben a pápa Todea püspököt Fogaras és Gyulafehérvár érsekévé, 1991-ben bíborossá nevezte ki. /Magyar Kurír (Budapest), 161. sz., aug. 5./

1995. március 24.

Márc. 24-én a pápa fogadta a romániai görög katolikus egyház püspökeit. A pápa szorgalmazta, hogy Románia szolgáltassa vissza az egyház javait, amelyet a második világháború után vettek el a kommunista hatóságok. "Súlyos aggodalmat kelt, hogy hiányoznak a munkához szükséges helységek, mivel még nem történt meg templomaitok remélt visszaadása" - mondotta II. János Pál pápa. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./

1995. március 28.

Iliescu elnök márc. 28-án Albániából Rómába érkezett, a Vatikánban fogadta II. János Pál pápa. Áttekintették az állam és egyház viszonyát és megvizsgálták a görög katolikus egyház javainak helyzetét. Iliescu elnök megújította a pápa romániai látogatására szóló meghívást. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./

1995. május 12.

A görög katolikus egyház vagyonvisszakövetelési perében az Alkotmánybíróság jogerős 1994. nov. 16-i, 127. számú döntését a Hivatalos Közlöny 1995. ápr. 26-i, 66. számában tették közzé. A döntést többségi szavazattal hozták meg, ellenvéleményt dr. Fazekas Miklós alkotmánybíró jelentett be, indoklását is közzétették. A döntés lényege az, hogy az állam kezelésében levő javakat visszaszolgáltatták, a templomok esetében azonban a vallási közösségek megegyezését írták elő. A többség az ortodox egyház kezelésében szeretné látni a templomokat, akkor a többség akarata érvényesül. Dr. Fazekas Miklós ellenvéleményével egyedül maradt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./

1996. április 3.

Katona Ádám két interpellációjának közlését kérte a laptól, mert egyikre sem kapott választ az RMDSZ vezetőségétől. Az első 1995. máj. 6-án hangzott el Marosvásárhelyen, a másodikat nem mondhatta el a márc. 10-i csíkszeredai SZKT-n. Fontosnak tartja, hogy nyilvánosságra kerüljön, mert Székelyudvarhelyen építeni kezdték a második kaszárnyát, a város polgármestere kiutalt 40 épülőfélben levő lakást az idetelepítendő román tiszti családoknak, amikor 700 fiatal magyar házaspár lakásigénye elintézetlen. A svájci magyarok pénzén épült kisegítő iskola a görög katolikus egyház használatába került. Ebbe az iskolába többszáz gyenge értelmi képességű románt fognak hozni. A betelepítés nemcsak a román kormány műve, hanem a "szórványszemléletű" RMDSZ-é is. Katona Ádám már 1995-ben felhívta az SZKT figyelmét arra, hogy Székelyudvarhelyre román katonaságot telepítenek. Az elrománosítást szolgálja a Székelyföldön állomásozó rendőrség elképesztő méretű felduzzasztása. Székelykeresztúron például Ceausescu idején hét milicista volt, jelenleg 38 rendőr és alig négyen-öten beszélnek magyarul. Katona Ádám ugyancsak kérte, hogy az SZKT járjon közbe a zetelaki elítéltek ügyében és SZKT vitassa meg, hogy van-e szélsőségesség az RMDSZ-ben. Ismeretes, hangoztatta, hogy a "neptuniak" és körük külföldön és belföldön előszeretettel minősítik az RMDSZ autonomista, Tőkés Lászlóval fémjelzett szárnyát "szélsőségesnek", legutóbb például Verestóy Attila szenátor az Erdélyi Naplóban. Katona Ádám Markó Béla RMDSZ-elnöktől kérdezi: Iliescu államelnökkel történt megbeszélésén szóvá tette-e a székelyföldi tömbmagyarság két jogsérelmét /amelyet elő interpellációjában kifejtett/. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 3./

1997. január 9.

Ion Diaconescu képviselőházi elnök és Radu Vasile, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt főtitkára a hét elején a Vatikánba utazott, hogy találkozzon II. János Pál pápával. Az utazás előtt Diaconescu tanácskozott Teoctist pátriárkával, a román ortodox egyházfővel a Szentatya lehetséges romániai látogatásával kapcsolatban. A látogatásra 1998-ban kerülne sor, amennyiben addig sikerülne megszüntetni az ortodox és görög katolikus egyház közötti viszályt. /Új Magyarország, jan. 9./

1997. április 15.

A román ortodox egyházfők az utóbbi időben több alkalommal megbékélésre szólították föl a görög katolikus egyházat, amellyel régóta ellenséges a viszonyuk. A kezdeményezést üdvözlik a görög katolikusok, de kézzelfogható eredményeket is várnak. Matei Boila, a Nemzeti Kereszténydemokrata Parasztpárt szenátora felidézte az üldöztetéseket, amelyek a román állam és az ortodox egyház révén érték a görög katolikus egyház híveit és papjait. A görög katolikus papokat elűzték templomaikból, sokukat bebörtönözték vagy megverték, halálra kínozták, mert nem voltak hajlandók áttérni az ortodox hitre. Boila kifejtette, hogy az ökumenia szellemében kell megoldani a vitát, nem ritka az olyan eset, amikor egy vagy több ortodox templom zárva van, miközben a görög katolikusok szabad ég alatt tartanak istentiszteletet. Hiába kérték a görög katolikusok, hogy az ortodox templomokban jelöljenek ki számukra napokat, órákat, amikor ők is csoportosan bevonulhatnak imádkozni. /Új Magyarország, ápr. 15./

1997. június 2.

Székelyudvarhelyen folytatott a város területén levő csereháti árvaház jogvita, amely a svájci adományozó, a beruházó és a görög katolikus egyház között folyik A telket, amelyen az épület áll, a kormány tavaly a görög katolikusoknak adta, de ezt az új kormány érvénytelenítette Máj. 28-án Székelyudvarhelyen nyilvános tiltakozás volt, a tüntetők kivezették az épületbe illegálisan beköltözött négy apácát. Kolumbán Gábor Hargita megyei tanácselnök máj. 30-án sajtóközleményt adott ki, hangsúlyozva, hogy az Adevarul híreszteléseivel ellentétben a székelyudvarhelyi kisegítő iskola ügyének nem etnikai vagy vallási, hanem tulajdonjogi háttere van, s ugyanakkor tisztázatlanok az építkezés pénzügyei. Mivel több cég is érdekelt az ügyben Kolumbán Gábor felkérte az illetékeseket, hogy ellenőrizzék az adomány és az építkezés költségvetését. Eugen Serbanescu kormányszóvivő máj. 30-án kijelentette, hogy az RMDSZ kormánybeli képviselői elhatárolták magukat bármilyen erőszakos cselekménytől, és emlékeztetett arra, hogy Szász Jenő udvarhelyi polgármester nem tagja az RMDSZ-nek, hanem függetlenként nyerte meg a választásokat. /Éleződő konfliktus Székelyudvarhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./ Székelyudvarhelyen az önkormányzat és a Polgármesteri Hivatal közleményt adott ki, ebben elítéltek minden olyan eszközt, amely nem a törvényesség határain belül történik. Sajnálatukat fejezték ki az apácákkal történtek miatt. Bíznak abban, hogy a fogyatékos gyermekek érdekében folyó tárgyalások eredményesek lesznek. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 3./

1997. június 13.

A Helyi Autonómia Európai Chartájának ratifikálására vonatkozó törvénytervezet vitáját június 12-én elnapolta a szenátus azoknak a román hivatalos fordítással kapcsolatos kifogásoknak a megvizsgálása végett, amelyeket 6 oldalon dr. Csapó József Bihar megyei szenátor nyújtott be. Ugyanaznap a szenátus megszavazta bizonyos templomoknak a görög katolikus egyház általi használatba vételére vonatkozó törvényjavaslatot. Az RMDSZ részéről Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei szenátor szólalt fel és támogatta a törvényjavaslatot. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 13., 1048. sz./

1997. július 9.

Júl. 9-én Bukarestben ismét megbeszélést tartottak a Cserehát ügyében. Jelen volt Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere, Dézsi Zoltán prefektus, Kolumbán Gábor, a megyei tanács elnöke, a svájci Basel Hilf Alapítvány képviselője, a görög katolikus egyház képviselője és Remus Opris kormányfőtitkár. A kormányközlemény szerint a megbeszélés eredménytelenül végződött. A székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal közleménye szerint a tárgyalások azért akadtak el, mert a svájci alapítvány képviselője kérte: változtassák meg az épület rendeltetését, a kisegítő iskolából legyen árvaház. Ebbe a székelyudvarhelyi önkormányzat nem egyezett bele. /Ismét Cserehát. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 11./

1997. szeptember 9.

Szept. 9-én görög katolikusok tüntettek Nagyváradon, visszakövetelve a görög katolikus egyház javait: templomait, kolostorait, ingatlanait. A tüntetők szerint nyolc évvel a rendszerváltás után sem szűnt meg egyházuk elnyomatása. A tüntetők beadványt küldtek Emil Constantinescu államelnöknek és a megyei prefektusnak, az 1948. évi 358-as számú törvényre hivatkoztak, melynek értelmében elvették egyházuk vagyonát. Az 1948 előtti állapotok visszaállítását követelték. Memorandumukhoz 3000 görög katolikus aláírását mellékelték. A tüntetők nevében Gavril Nicoara elmondta, hogy a tüntetéseket rendszeresen megismétlik addig, amíg jogorvoslatot nem kapnak. /Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 10./

1997. október 19.

Okt. 19-én Balázsfalván a katedrálisban újratemették a román görög katolikus egyház alapítóját, Micu Kleint. Ebből az alkalomból Victor Ciorbea miniszterelnök üzenetet küldött, amelyben ígéretet tett a görög katolikusoknak a közel 2000 templom visszaszerzésére. A kormányfő minden olyan közösségnek, amelynek tulajdonát elvitatták, igazságos rendezést helyezett kilátásba. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

1997. december 11.

Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői nyílt levelükben arra szólították fel a görög katolikus egyház elöljáróit, hogy vállaljanak közvetítő szerepet a kötelékükbe tartozó Szeplőtlen Szív apácarend és a székelyudvarhelyi önkormányzat között a Csereháton épített gyermekmenhellyel kapcsolatban és ehhez felajánlották "békességteremtő szolgálatukat". Levelükben a főpapok leszögezték, hogy hosszú ideje mélységes aggodalommal követik figyelemmel a bonyodalmakat és aggasztó fordulatnak tekintik, hogy Remus Opris kormányfőtitkár közreműködésével, "bármely törvényes alap nélkül, karhatalmi erők segédletével apácák hatoltak be" a vitatott menhely épületébe és "rajtaütésszerű, erőszakos módon önhatalmúlag birtokba vették azt". "Egyházaink nem nézhetik szó nélkül a hazai etnikai és felekezetközi békét fenyegető" fejleményeket, hangoztatják az aláírók, ezzel indokolva kérésüket a közvetítésre. Levelükben felkérik a testvéregyház elöljáróit, hogy velük együtt ítéljék el és utasítsák el a karhatalmi erők bárminemű beavatkozását a csereháti konfliktusos helyzetbe. "Határozottan visszautasítjuk, hogy vitás egyházi és polgári ügyeket hatósági erőszakkal intézzenek. Mi a törvényes és békés megoldás elkötelezett hívei vagyunk" - szögezik le a főpapok dec. 9-i keltezésű üzenetükben. A levelet többek között Jakubinyi György érsek és Tempfli József püspök írta alá a katolikus, Tőkés László és Csiha Kálmán püspök a református, Szabó Árpád az unitárius és Mózes Árpád püspök az evangélikus egyház részéről. Az írást Lucian Muresan érseknek, Alexandru Todea bíboros érseknek, továbbá a görög katolikusok öt püspökének címezték. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 13-14./ Az MTI tudósítójához dec. 11-én faxon juttatták el ezt a levelet. /MTI/

1998. január 14.

A Romániai Magyar Történelmi Egyházak Értekezlete levélben fordult Victor Ciorbea miniszterelnökhöz a római katolikus, a református, az evangélikus és unitárius egyházat ért jogsértések, a vallásügyi államtitkárság diszkriminatív megnyilvánulásai miatt. A felterjesztésre egy hónap múlva érkezett válasz, Remus Opris kormányfőtitkár aláírásával. Opris értetlenségét fejezte ki az egyházfők kifogásaival szemben. Letagadta az ortodox egyháznak juttatott többlettámogatást, majd azt állította, hogy a templomépítésre, műemlék templomok restaurálására a felezetek híveinek számával arányosan osztották el a támogatást. Valójában éppen a vallásügyi államtitkárság által kibocsátott dokumentumból kiderült, hogy 1997-ben dec. elsejéig az előirányzott támogatások 93 %-át kiutalták az ortodox /görög keleti/ egyháznak, a görög katolikus egyház az előirányzatnál nagyobb összeget /annak 281 %-át/kapta, a római katolikus egyház azonban az előirányzott szubvenciónak csak 23, a református egyház 21 %-át kapta meg. Opris ezenkívül megismételte Gheorghe Anghelescu államtitkár állítását, hogy a magyar történelmi egyházak asszimilálták, áttérítették az ortodox híveket. Opris válaszában azt ígérte, hogy a vallásügyi törvény tervezete még ezen a tavaszon a kormány elé kerül. /Szilágyi Aladár: Bukaresti egyházpolitika. = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 14./

1998. február 25.

Gavril Dejeu belügyminiszter Nagyváradon találkozott a Bihar megyei politikai pártok és egyházak vezetőivel. A belügyminiszter robbanásveszélyes helyzetről beszélt: az ortodox és görög katolikus egyház itteni vitái miatt aggódik. Azt felháborítónak tartja, hogy a nagyváradi görög katolikusok hat elkobzott templomuk közül egybe sem térhettek vissza. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 25./

1998. március 13.

A Legfelsőbb Bíróság döntése értelmében Kolozsváron az egykori minorita templom, amely görög katolikus templom volt, majd a kommunista rendszer idején elkobozták tőlük, és az ortodoxoknak adták át, márc. 13-tól újból a görög katolikus egyház tulajdona lett. Az érvényes határozatot az ortodoxok nem akarták elfogadni. A görög katolikusok erővel elfoglalták a város központjában lévő "Urunk színeváltozása" katedrálist, a templomban még az oltár körül is tömegverekedés folyt. A görög katolikusok, élükön Matei Boila lelkész-szenátorral behatoltak a templomba. A helyszínre rendőri erőket vezényeltek. Rendőrkordon vette körül az épületet. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 14., Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./

1998. március 20.

Kolozsváron márc. 20-án mintegy 2500-3000 ortodox pap, szeminarista és egyházi elöljáró vonult fel a város központjában az ortodox katedrális és az egy héttel ezelőtt a hívek által visszafoglalt görög katolikus templom közötti főútvonalakon. A megmozdulást szervező Anania ortodox érsek szerint a csendes felvonulásnak az volt a célja, hogy "imát mondjon az ellenség lelkéért". Ilyen egyházi imát és processziót csak közösségi végveszély esetében szoktak tartani a görögkeletiek (ortodoxok). A vallásos mezbe burkolt tüntetés résztvevői valójában amiatt tiltakoztak, hogy a görög katolikusok erővel szereztek érvényt egy bírósági döntésnek, amikor a múlt héten, márc. 13-án elfoglalták az Urunk Színeváltozása templomot. A Róma fennhatóságát elismerő görög katolikus egyház 1948-as betiltása előtt körülbelül 2000 templommal és más ingatlanokkal rendelkezett, s híveinek száma a két világháború között elérte az erdélyi románság létszámának mintegy felét. /MTI/

1998. március 25.

A román sajtó megoszlik a román ortodox - görögkeleti - egyház papjainak március 20-i nagy kolozsvári felvonulásának megítélésében. A "hallgatás menete", amelyen több ezer pap vett részt Erdély minden területéről, válasz volt arra, hogy a görög katolikusok egy héttel korábban erővel vették birtokukba a Szamos-parti városban a bíróság által jogerősen nekik ítélt "Urunk Színeváltozása" katedrálist a város centrumában, miután a görögkeletiek elutasították az átadást. A görög katolikusok egykori temploma azt követően került az ortodox egyház tulajdonába, hogy a kommunista hatóságok 1948-ban betiltották felekezetüket. A Romania Libera "Ájtatos képmutatások" címen vitába száll az ortodox egyház érveivel, miszerint a bíróság és az állam nem avatkozhat be egyházi vitákba. A lap feltette a kérdést, hogy vajon tiltakoztak-e az ortodox egyház elöljárói 1948-ban, amikor az állam nekik juttatta a görög katolikus javakat. Ugyancsak vitatta a publicista Anania Bartolomeu kolozsvári görög katolikus pátriárka érveit, amelyek szerint a baj gyökere az egyház "megosztása" 1700-ban, vagyis maga a görög katolikus egyház létezése, s itt rámutat, hogy a román nemzeti jogokért vívott erdélyi harcokban fontos szerepe volt ennek a felekezetnek. Az Evenimentul Zilei igazgatója, Cornel Nistorescu "A kereszt fenyegetése" című márc. 24-i vezércikkében példátlannak nevezte az ortodox papok látványos felvonulását, amihez hasonlóra nemigen volt példa Románia, sőt a görögkeleti egyház történetében sem. A felvonulás arra szolgált, hogy megmutassa az egyház, a papság és a hívők erejét, ez azonban "nem imponál, inkább megrémít" - írta Nistorescu, kifejezve aggodalmát, hogy a görög katolikusok valami hasonlóval válaszolnak és innen már nem kell sok a következő lépésig: az ortodox szertelenségre a görög katolikusok válaszolnak és viszont. A nacionalista erők egyfajta ideológusaként fellépő Adevarul viszont "Erdély egyháza felébreszti az országot" című vezércikkében szintén kiemeli a felvonulás példátlan jellegét, amely "megrázza az embert" /a lap hatezerre becsülte a résztvevők számát/, és korholta a politikusokat, amiért nem reagáltak a jelenségre. A lap emlékeztetett ugyan a görög katolikus vallás betiltására, viszont az 1992 évi népszámlálás adatai alapján azt hangoztatta, hogy a görög katolikusok száma 228 ezer csupán, mert 1950-ben az 1948-ban bejegyzett 1 423 000 görög katolikusból 1 329 000 "visszatért" az ortodoxokhoz, 1702 papjukból pedig 1213 "tért vissza" az ortodoxiához. Az Adevarul elismerte ugyan, hogy a kommunista időkben a görög katolikusok határozottan szemben álltak a rendszerrel, az ortodoxok pedig mindenfajta kompromisszumot kötöttek vele, még néhány tucat templom lerombolását és áthelyezését is elfogadták, de hangsúlyozta, hogy ezzel szemben a kommunista időkben is több száz új görögkeleti templom épült e kompromisszum nyomán. Az Adevarul szerint március 13-ika a gyűlölet és a megosztás üzenetét hozta Kolozsváron, március 20-ika pedig a "testvéri megbocsátását". A vezércikk szerint Erdélyben, "amelyet a kormányban lévő RMDSZ vezetői nem tekintenek Románia részének", a politikusok üzérkedése hatalmas űrt teremtett, s a lakosság úgy érzi, hogy magára hagyták. "Ilyen feltételek között jelenik meg a színen a Román Ortodox Egyház a román trikolórral az élen, hogy betöltsön egy űrt". 50 évi kényszerű engedelmesség után a nemzet egyháza újból ország-világ előtt a románság színeit hordja. Egy bölcs és elegáns nacionalizmusét, amely cseppet sem lesz kevesebb azáltal, hogy tiszteletben tartja a többi etnikumot, amely hitvallásává azt teszi, hogy imádkozzon a gyűlölködők megbékítéséért" - méltatta az ortodox demonstrációt az Adevarul. /Elegáns és bölcs ortodox nacionalizmus? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./

1998. július 9.

A román ortodox egyház júl. 9-én kiadott közleményében ismét elutasította a görög katolikus egyház igényét, hogy a két felekezet közötti párbeszéd megkezdéséhez szolgáltasson vissza a Róma fennhatósága alá tartozó egyháztól a kommunista hatóságok által elkobzott és számára átadott egyházi ingatlanokat. A többségi román görögkeleti - ortodox - egyház azzal vádolja a görög katolikusokat, hogy magatartásukkal akadályozzák az ortodoxok és a görög katolikusok, az ortodoxok és a római katolikusok közötti párbeszédet és - közvetve II. János Pál romániai látogatásának előkészítését is". Az 1989 decemberi fordulat óta ismét szabadon működő görög katolikus egyház hiába kérte vissza ingatlanjait és tett több kompromisszumos javaslatot is (például hogy ott adják vissza az egyik templomot, ahol kettő működik, stb.). Kolozsváron éveken át szabad téren tartották szertartásaikat, csak nemrég nyerték vissza bírósági ítélet alapján egyik templomukat, de birtokba venni csak az oltár tövében vívott kézitusa árán tudták híveik.- Radu Vasile román miniszterelnök júl. 9-én tér vissza olaszországi látogatásáról, amelynek során a Vatikánban felkereste a pápát és átadta Constantinescu államfő romániai látogatásra szóló meghívását, de elismerte azt is, hogy Teoctist pátriárkától, az ortodox egyház fejétől nem tudott alkalomból hasonló meghívást vinni, erre csak későbbi időpontban kerülhet sor. - Az ortodox egyházi közlemény világossá teszi, hogy amíg nem következik be változás a görögkeleti és görög katolikus román egyházak között, addig a pápai látogatásra továbbra sincs sok esély. /MTI/

1999. február 15.

A Szabadság interjút készített Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsekkel. A beszélgetés során szóba került a romániai pápalátogatás kérdésköre is. Az egyes országok katolikus püspöki konferenciájának tagjai minden ötödik évben kötelesek együttesen elmenni Rómába. Ilyenkor meglátogatják a pápát, és a pápa minisztériumait, amelyek kongregációk és pápai tanácsok. "Először 1991 márciusában voltunk Rómában testületileg, 1937 óta első alkalommal Romániából. 1996 decemberében, a második látogatásunkkor is átadtuk a romániai katolikus püspöki kar meghívását. Ezt követően minden levélben, amit hozzá intéztünk, az utolsó passzus a meghívás megismétlése volt. Ezt a pápa elfogadta, azzal a kitétellel, hogy látogatására csak akkor kerülhet sor, ha az illető ország többségi vallásának vezetői, illetve az állami hivatalosságok részéről visszajelzést kap arra, hogy látogatása ellen legalább nem tiltakoznak." A legutóbbi napokig azonban még mindig hiányzott az ortodox egyház meghívása. "A román ortodox egyház ugyanis nem merte bevallani, hogy az orosz ortodox egyház nyomása alatt áll. Az oroszok szerint ugyanis a pápa azért látogatna a többségében ortodoxok lakta országokba, hogy visszahódítsa a 4 millió ukrán, és a két millió román görög katolikus hívét, akit kényszerítő körülmények között ortodoxxá változtattak. Hogy ezt valamiként kimagyarázza, II. Teoctist pátriárka még tavalyelőtt kijelentette: alapjában véve nincs ellene a pápa romániai látogatásának, de az ortodox illemszabályok szerint nem illik, hogy elsőként egy újkori, mindössze 1925-ben alapított pátriárkátust látogasson meg, mielőtt az ősi, apostoli korú pátriárkátusoknál tenné tiszteletét: Alexandriában, Jeruzsálemben, Antiochiában, vagy a XVI. század óta pátriárkátusi címet hordozó Moszkvában." "Tavaly annyiban változott az ortodox egyház vezetőségének álláspontja, hogy kijelentette: a pápa jöhetne, hiszen az ortodoxoknak a római katolikusokkal jó kapcsolataik vannak, de az igazi baj a görög katolikusokkal van, mert őket az ortodoxok hittagadóknak és nemzetárulóknak tartják. Amíg az 1948-ban elvett 1800 templomukról, mindennemű követeléseikről és abbeli szándékukról nem mondanak le, hogy az 1948-ban ortodox hitre áttért 2 millió hívőjüket visszatérítsék, addig pápa ide nem jöhet! Mindezek után számomra is igen meglepő volt a múlt csütörtökön nyilvánosságra hozott ortodox szinódusi döntés, amely szerint a Szentatyát feltétel nélkül meghívják Romániába. Ennek a hátterében az áll, hogy a Szentszék kérésére a görög katolikus egyház lemondott kezdeti, 1990-es álláspontjáról, amelyet az akkor még fungens Alexandru Todea bíboros így fogalmazott meg: restitutio in integrum! ... A román ortodox egyház úgy hirdeti, hogy az 1690-es unió a Habsburgok részéről állami kényszer volt: a románoknak ravasz ígéreteket tettek, ha áttérnek a katolikus vallásra. Hogy visszatérhessenek az ortodox egyházba, ehhez teljes szabadságra volt szükség, és ez csak 1948-ban következett be. A hivatalos ortodox verziót a lakosság elhiszi, pedig az 1800 görög katolikus lelkész kétharmada kényszer alatt, kínzások közepette tért át, egyharmadát pedig hosszú börtönbüntetésre ítélték, miközben az egyház püspökeit kivétel nélkül bezárták. Gyulafehérvárra a titkosügynökök révén összehívott lelkészi nagygyűlés színjáték volt. A román ortodox egyház nem ismeri el testvérének a görög katolikust. Meglátása szerint igazi román csak ortodox lehet! A Szentszék ilyen előzmények után azt kérte, hogy valamilyen tárgyalás kezdődjék el. Az első találkozó Bukarestben volt, a másodikra pedig két hete, Balázsfalván került sor, a harmadik pedig március 6-án lesz a torockóremetei kolostorban." "Meggyőződésem, hogy a görög katolikus egyház részéről ez óriási áldozatokat követel. Annyi eredményt mégis hoztak, hogy az ortodoxok lemondanak azokról a templomokról, amelyeket a görög katolikusok valamilyen formában visszaszereztek: összesen 100 ilyen templom van. A görög katolikus egyház viszont arra kötelezte magát, hogy a további templomai visszaszerzésére indított pereit leállítja, illetve visszavonja. A közös tárgyalás harmadik pontjaként arra született egyezség, hogy vegyes bizottság száll ki minden faluba, ahol vitatott templom van. Ezek további, vegyes használatáról tárgyalnak. Persze kérdés, hogy ebbe beleegyezik-e minden görög katolikus püspök. Számomra mégis meglepő, hogy a további tárgyalások kimenetelétől függetlenül az ortodox szinódus felhatalmazta a pátriárkát, hogy hívja meg Romániába a pápát. Nyilván emögött politikai szándék, érdek is van. Románia azt szeretné bebizonyítani, hogy európai ország, hogy fogadja a pápát." "Elképzelések szerint egy napra érkezne Bukarestbe. Látogatást tenne Emil Constantinescu államfőnél, a pátriárkánál, ezt követően pedig a román fővárosban misézne, mert elvégre minket, a híveit jön meglátogatni. Valószínűleg valamelyik stadiont bérelnék ki, ott lenne a szentmise, amelyre az egész országból várják a katolikus zarándokokat. A hír hallatára mi, erdélyi püspökök azonnal beadtunk a Szentszékhez egy kérelmet (amibe természetesen nem írhattuk be a Székelyföld hangulatát, mely szerint, ha a pápa csak Bukarestbe jönne, inkább ne jöjjön, olyan nagy volna a kiábrándulás, mert a székely ember nem megy el Bukarestbe). Elképzelhető, hogy az eredeti tervektől eltérően nem májusban kerülne sor a látogatásra, hanem a beütemezett lengyelországi látogatás előtt vagy ezt követően jönne Romániába, így Erdélyt is útba ejthetné..." "Püspöki karunkat a mai napig nem értesítette a Szentszék arról, hogy a pápa jön, és kéri javaslatainkat. Az idő rövidsége és a rendkívülinek minősíthető romániai látogatás kapcsán könnyen megtörténhet, hogy a Szentszék egy szép napon közli a végleges döntését az egynapos bukaresti látogatásáról, ami megváltoztathatatlan lesz..." "A pápa, ha eljön, ha nem, minden politikai alakulat érvként vagy ellenérvként használja fel ezt. Ezt nem lehet elkerülni! A görög katolikusok már eleve félnek attól, hogy ha a pápa eljön Romániába, az eddigi tárgyalásaik az ortodoxokkal vakvágányra kerülnek, mert a többségi egyház képviselői azzal fognak érvelni, hogy lám, a pápa legitimizálta az ők álláspontjukat." /Makkay József: Beszélgetés Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsekkel. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15., részletesen idézte: Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./

1999. március 17.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a pápa romániai látogatásával kapcsolatban márc. 17-én az alábbi közleményt adta ki: "A magyar püspökök a Vatikáni Rádió adásából értesültek arról, hogy II. János Pál pápa romániai utazása csak Bukarestre korlátozódik és nem kerül sor sem a magyar egyházmegyék, sem a sokat szenvedett görög katolikus egyház meglátogatására, ahogy ezt püspökeik kérték. A Magyar Katolikus Püspöki Kar a Szentatyához írt levélben csatlakozott ehhez a kéréshez. A püspöki kar nem akar illetéktelenül beleavatkozni más egyházak ügyeibe, ebben az esetben mégis úgy éreztük, hogy közösséget kell vállalnunk ott élő testvéreinkkel. Számukra a pápai látogatás nemcsak hitükben való megerősödést, hanem annak a szenvedésnek az elismerését is jelentette volna, amelyet a Szentatyához való hűségükért vállaltak. A Szentatya közzétett programja szerint ez az utazás a Román Ortodox Egyházzal és annak Pátriárkájával való találkozás és nem a megszokott lelkipásztori látogatás, mert hiányoznak belőle a szokásos találkozók, mint egyes egyházmegyék meglátogatása, találkozás a fiatalokkal, a betegekkel, a papokkal és a szerzetesekkel. A Szentatya többször kifejezte, hogy a 2000. Jubileumi Év előkészítésében keresi a kapcsolatot a keresztény közösségekkel, különösen az ortodox egyházakkal. A magyar püspökök kérik híveiket, így tekintsenek a Szentatya látogatására." /A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleménye a Szentatya romániai látogatásával kapcsolatban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./

1999. május 10.

A pápalátogatás második napján, máj. 8-án a pápa meglátogatta a bukaresti Belu katolikus temetőt, majd a Szent József katedrálisban bizánci rítusú, görög katolikus szentmisét mutatott be a román görög katolikus egyház vezetőinek, a római katolikus püspököknek, mindkét rítushoz tartozó katolikus papoknak, szerzeteseknek és nagyszámú hívőnek az ortodox vezetőknek és az államelnöknek a jelenlétében. II. János Pál román nyelven elhangzott szentbeszéde arra bibliai igére épült, amely szerint az "igazság szabaddá tesz" (Jn 8,32). Megható jelenet volt Alexandru Todea bíboros, a betegsége miatt nyugalomba vonult görög katolikus érsek megjelenése, akit a templomi közösség tapssal ünnepelt. Ugyanígy hatalmas taps köszöntötte a pápa kivonulását. Délután Teoctist ortodox pátriárkával, valamint az Ortodox Egyház Szent Szinódusának tagjaival találkozott a katolikus egyházfő. A pápa kiemelte, hogy már évek óta készül egy ilyen jellegű találkozásra az ortodoxiával. /Találkozás egy valódi karizmatikus vezetővel. II. János Pál befejezte háromnapos bukaresti látogatását. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./

1999. május 10.

A katolikus püspökökkel külön találkozott II. János Pál pápa máj. 7-én a bukaresti apostoli nunciatúra épületében - a nyilvánosság teljes kizárásával. A pápa pasztorálisnak nevezte romániai látogatását, holott a katolikus hívek által lakott területek kihagyása miatt éppen a látogatás lelkipásztori jellegét vitatták sokan. A pápa határozott volt az elkobzott egyházi vagyont illetően. Külön kitért a görög katolikus egyháznak az ortodox egyház birtokában levő templomaira, s reményét fejezte ki, hogy a két testvéregyház a közös bizottság megalakulását nem tartja majd formálisnak. Ez figyelemre méltó, mert a romániai görög katolikus egyház épp a Szentszék nyomására kényszerült arra, hogy lemondjon követeléseinek jogi, törvényszéki úton való érvényesítéséről. Ehhez a feltételhez kötötte ugyanis a hazai ortodox egyház szinódusa a hivatalos meghívók kibocsátását. A pápának a világegyház egészében kell gondolkodnia, ez pedig sokszor együtt jár a fájdalmas lemondással. A katolikus egyház helyi vezetőinek szóló üzenetében aláhúzta a pápa, mennyire fontosnak tartja, hogy az egyház társadalmi szinten is jelen legyen, s kifejezze együttérzését, sőt egységét a szegényekkel, a peremre szorultakkal. A pápa Márton Áron püspököt név szerint említette. Sajnos egyelőre nyilvánosan nem hangzott el semmilyen konkrét jelzés a Románia magyarságra vonatkozóan, úgyhogy a látogatás e pontjáig ez a legkonkrétabb utalás arra, hogy a katolikus egyházfő tudja és átérzi a hazai magyar katolikusok helyzetét, értékeli helytállásukat. Ugyanezt fejezte ki az a magánlevél, amelyet dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érseknek adott át a Szentatya, amelyben megértését fejezi ki, amiért ez az egyházmegye nem képviseltette a hívők hivatalosan szervezett csoportjai által magát Bukarestben. Ugyanebben a magánlevélben szeretetéről és szimpátiájáról biztosította mind az egyházmegye híveit, mind püspökeit, s biztosítja őket arról is, teljesen megérti és átéli fájdalmukat amiatt, hogy főpásztoruk nem látogathatta meg őket saját területükön. /Bodó Márta: Külön találkozó a katolikus püspökökkel. Meglepetések és fájdalmas hiány. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 91-118




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998